Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-15 / 112. szám

I Szombat, 1982. május 15. Látogatóban a majomkirálynál Megkérdeztem a pszichiátert (2.) A majomkirálynak ezüstből volt a koronája. A tűző napfényben fényesen tündöklött haja, amelyet gőgösen vjselt magasra tartott fején. Az egyik néző meg is kérdezte, mitől őszült meg ez a majom? — Még hogy mitől — reagált rá élénken az egyik ápoló. — Lám, nekem csak egyetlen feleségem van, mégis megőszültem. Ennek pedig 52 asszonyt kell kordában tartania! Ezt a esetet még a múlt nyáron hallottam Sz.uhumiban, a majomtelepen. A telepnek mindig sok a látogatója. Ez a városka egyik, ha nem is a legfontosabb vonzereje. A feketetengeri üdülővárosban mindig kellemesen meleg van, tengerpartja tele apró kavicsú strandokkal, s a környező dombokat dúsan borítják a narancsligetek. Strandidőben úgy tűnik, mindemki a tengeren van. A majomtelep bejáratnánál mégis várakozni kelL Ide még többen akarnak bejutni talán, mint a tenger hűs vizébe. Türelmesen kivárva a sort, megindulunk a majomkirály birodalma felé. A telep a látványosságokon kívül tudományos célokat is saolgál. — Az itt látható vadaskert lakói különleges tenyészet produktumai — hangzott a magyarázat. — Négyféle kísérletet folytatunk velük pszichológiai, rákkutatási, fehérvérűségi és szérumtermelési laboratóriumunkban. Rákkutatás, fehérvérűség, szérumtermelés — tökéletesen értem. Hiszen tulajdonképpen mindegy, hogy nyulakon, tengeri malacokon, vagy majmokon hajtják végre ezeket. De pszichológiai kísérletek? Hogy jönnek azok ehhez? Mi a különbség köztük és Spanyolország déli, vagy Algéria északi hegyeiben vadon élő páviánok között? — Igen jelentős — állította az egyik fehér köpenyes kutató. — A mi páviánjaink egyedi hibridek. Kitűnően viselik a fogságot, jól szaporodnak, nem betegszenek meg és rendkívül intelligensek. Laboratóriumi viszonyok között szinte segítői az embernek. Éppen ezért igen nagy rájuk a világ kutatóintézeteiben a kereslet. Elsőrendű szérumtermelők. Egy veséből hétezer ampulla szérumot küldünk 42 országba ! — Mégis, a pszichológia, az más — akadékoskodtam. — Az egyik professzorunk néhány percre magára hagyta a laboratóriumban a kísérleti alanyul bevitt majmot — hangzott a válasz. — Meg akarta figyelni, hogyan viselkedik magában. Mielőtt visszament volna a szobába, belesett a kulcslyukon. Mit gondolnak, mit látott? A hallgatóság körében, mint ilyenkor lenni szokott, megindult a találgatás: benézett a mikroszkópba, a tükörbe, a hűtőszekrénybe stb. Nem találta el senki. — A kulcslyukban a majom szemével találta magát szembe. Az is kíváncsi volt, hogy mit csinált a prof. nélküle. A pszichológiai kísérletek tárgyát képezi a majmok egyéni és társas élete is. Hiszen tipikusan társas lények. Csak csapatban élnek. A csapat élén mindifi efiy vezérhím áll. A kutató meg is mulatja, melyik, ö az, a majomkirály! Mintha efiy régi kőbánya tetején állnék. A hatalmas kőgödörben a majmok százai nyüzsögnek a betonfalak, mesterséges barlangok között. Az egyik betonlapon, az etetőpalánkhoz legközelebb eső helyen hatalmas termetű, oroszlánsörényes hím terpeszkedik. Tartása tiszteletet keltő, mord pillantással pásztázza \ égig az elótte nyüzsgő sokadalmat. Csak egy nőstény sürgölődik otthonosan körülötte, tetvezve. bolházva nemes szőrzetét. — A majomtársadalombap igen erős n hierarchia — fűz magyarázatot a látványhoz a kutató. — Akar a spanyol KIrályi udvarban. A királyhoz csak a kedvenc felesége közelíthet. Ha más tesz erre kísérletet, a kedvenc és a hierarchia felsőbb fokán álló nőstények menten széttépik. A majomkirály mégis le-leugrik trónusáról. Vagy hogy közécsapjon a veszekedő nőstényeknek, vagy hogy megtisztelje látogatásával az egyik vagy másik űj asszonyát. Ezeket más tenyészetekből hozták ide még szopós korukban. — A majomkirály minden hím utódát, ahogy az eljut az ivarérettség küszöbére, azonnal más telepre viszik — mondja a gondozó. — Ha hím, hát azért, hogy széjjel ne tépje, ha nőstény, hát a vérkeveredés érdekében. A majmok borzasztó féltékenyek. Az egyik hím infarktust kapott azért, mert feleségeinek egyikét egy szemközti ketrecbe zárták egy másik hímmel! A gondozó közben egy zöld növényekkel, salátával teli talicskát tol az etetőtér fölé. Kiborítja. A takarmány mint zöld eső hullik a betonra. A számtalan majomszem szinte megbabonázva követi útját. Az inak ugrásra feszülnek. De senki se mozdul. Csak a majomkirály. A takarmány mellett terem. Válogat. Kis távolságban tőle a kedvenc asszony várja a sorát. S csak miután a király elfordult a zöldtől, kezdődik meg a tülekedés. Aki bírja, marja. Mindig az erösebbek laknak jól előbb, viszik el a legízletesebb falatokat. A kisebbek csak anynyit, amennyit a nagyok elhullajtanak. A kőkatlan belső, szinte teljesen merőleges falán villámként cikáznak fel-le a majmok. De a sokemeletes magasságú fal felső szegélyét még csak meg sem közelítik. A szegélyt ugyanis porcelán szigetelőkhöz erősített dróthuzalok óvják. — Villanypásztor — fűz magyarázatot a kutató a látottakhoz. — Amíg nem volt, bizony meggyűlt velük a bajunk. Mi több, múltkor kicsapott a biztosíték. Amíg a hiba elhárítása folyt, addig 16 fiatal nőstény megszökött. Teljesen lekopasztották a környező gyümölcsösöket. Nem győztük a kártérítést fizetni. .. A majmok viselkedését nemcsak ezen az egy objektumon figyelik. Számos ketrecben tartanak kisebb-nagyobb közösségeket, a tenyésztéshez szükséges fajokat, hibrideket. A patriarkális berendezkedés azonban mindegyikben kivétel nélkül fellelhető. Az egyik ketrecben például nem volt otthon a hím. Az egyik laboratóriumba vitték, valamilyen vizsgálatra. Helyette most az egyik nőstény vette át a parancsnokságot. A hárombasa kedvence ott hevert a vezérhím helyén, kegyesen eltűrve,) hogy fiatalabb társai gondozzák szőrzetét, úgy, ahogy azelőtt ő gondozta a vezérét. A majomkirály kegyeiért egyébként igen nagy a versengés. Az egyik ketrecben két farkatlan nőstény szomorkodott. — Egyikük farka valahogy kilógott a ketrecből — mondja a gondozó. — Noha csak 5 fok hideg volt, a baleset megesett. A másikat pedig a féltékenység fosztotta meg ettől a fontos testrészétől. Ugyanis az új vetélytárs, a kedvenc nőstény megítélése szerint, a kelleténél jobban illegette magát a majomkirály körül'. Hogy véget vessen az idillnek, leharapta az új nő farkát. S mit ér egy majom, farok nélkül? Mint láttuk, nem sokat. Egyelőre a betegszobában, azaz ketrecben várta sorsa jobbrafordulását. Érdekes volt megfigyelni az egyes ketrecek lakóit. Ahány majom, annyi jellem, annyi hajlam. Az egyik ketrecben figyelhettük meg: az ápoló megjelent a vízfecskendővel. Naponta többször tisztítják a ketreceket. A majmok ezt temperamentumuk szerint viselik el. A többség azonnal a tartalékketrecbe húzódik. Ez utálja a vizet De néhány egyenesen a vízsugár alá áll, élvezi a hűsítő elemet. A páviánok igen bátor állatok. Egyik fajtájukat birkapásztorként is használják Spanyolországban. Két hím megvív egy párduccal is. Egy másik páviánfajtára pedig a gyermekek gondozását is rá lehet bízni. A csecsemőt nem közelítheti meg sem kígyó, sem mérges rovar. De az idegennek is óvakodnia kell tőle. Az idomításba fogott páviánok azonban nem mindig tudnak uralkodni indulataikon. Az egyik hím — Dzsoninak becézik, ugyanis angol matrózok ajándéka — megharapta ápolónője kezét. Azonnal lecsillapodott és kézen fogva ment vele el egészen a kötözőhelyig, majd vissza a ketrecbe. Így mutatta ki a megbánását. A sok majom között szinte szenzációként hat három medve ketrece. Hogyart kerül a csizma az asztalra? — Vadászok hozták néhány évvel ezelőtt — mondja az egyik bennfented —, hogy csak addig szorítsunk helyet neki, míg valamelyik állatkert ki nem igényli. Átvettük, mert a magukban maradt bocsok a hegyek között biztosan elpusztultak volna. Csakhát az állatkertek nem nagyon kapkodnak utánuk. Ügy látszik sehol sem ürült meg mackóstátus! Az állatkert árnyas fái alatt lépdelve összegezni igyekeztem a látottakat. Hát nem mondom, sok mindenben előbbre vagyunk őseink eme képviselőinél. De éppen ügy tudunk veszekedni, civakodni a nagyobb koncért, úgy meg tudunk juhászodni, de fel is tudunk lázadni a nagyobb erő ellen, éppen olyan megbízhatók, de éppen olyan kiszámíthatatlanok, gőgösek és hiúak, kicsik és nagyok, okosak és buták vagyunk, mint emezek. S a velük való munka éppen olyan nehéz, éppen olyan áldozatot és figyelmet követelő, mint az emberekkel. Értem már, hogy miért használják pszichológiai kísérletek céljaira a civilizáció és jó modor a nevelés és öntudat által el nem kendőzött indulatokkal teljes majmokat... ANDOR GYÖRGY Mivel szeretünk általánosítani, a sorból kilógó, jobbat, többet, másképpen akaró embertársainkra is rásütjük a deviáns, az összeférhetetlen bélyeget? Ha a jobbat, többet, másképpen akaró emberek képességei meghaladják az átlagot, legtöbbször harcban áll az őt meg nem értőkkel, alkalmazkodási képtelenséggel vádolják, meg hogy sértődékenyek, közösségi mupkára képtelenek. Az ilyen ember „bűne" a normák eltorzulására vezethető vissza; hiszen az egészséges norma azt kívánná, hogv a többet alkotni képes embert (esetleg hibáival együtt) ne csupán elviseljük, hanem segítsük és „működtessük", mert ha erre teret kap, (a társadalom hasznára!), alkalmazkodási zavara azonnal megszűnik, és már nem „deviáns". Ezt az adaptáciqt nem szabad abszolutizálni; ostoba környezethez nem alkalmazkodni nem jelent sem betegséget, sem devianciát, fogyatékosságot vagy személyiségproblémát. Ez esetben a félreértett közösségi gondolattal találkozunk, mert nem értékeljük, hogy mit ér egy adott szűkebb közösség, és mit a vele szembehelyezkedő egyén? Így olyan helyzet állhat elő, mintha a sportban megtiltanánk a rekordokat, büntetnénk a csúcsjavítókat és az átlagos teljesítmény kapná az aranyérmet, mivel „jól alkalmazkodik"! Márpedig a világot a kiválóak viszik előre, és ahol a kiválóajf nem jutnak szóhoz, ott a középszerűek is lemaradnak. Mi lehet a pszichés háttere annak a törekvésnek, mely a kiválóakat akadályozza céljaik elérésében? Schopenhauertől veszem a választ: hiszen aki értelmesnek es eszesnek mutatkozik, más embereket közvetve azzal vádol, hogy hasznavehetetlenek és ostobák. .. ". Legtöbb ember abból indul ki, hogy az előrehaladás útja az, ha igyekszik minél hasznosabbnak, produktívabbnak mutatkozni, mint az iskolában. De hamar rájönnek, hogy ezért csak az iskolában jár jó osztályzat, az „életben" a bölcselőnek van igaza, mert nézzük csak az idézet folytatását: mert nincs erény, melyre oly büszkék volnánk, mint szellemi kiválóságunkra ... így tehát fölébük kerekedni, pláne tanúk előtt, páratlan vakmerőség, mely boszszúra ingerli őket, s ezt többnyire úgy töltik ki, hogy ily módon az értelem szférájából az akarat szférájába kerüljenek át. ahol e tekintetben mindannyian egyenlőek vagyunk". Szinte már elcsépelt kifejezés: ideges világban élünk. Én, te, 6, a feleségem, a barátom, a főnököm, a munkatársam, a vevő, az eladó, a vendég, a pincér — mindenki ideges. Mi az idegesség, mi benne a kóros, mikor kell gyógyítani? A hétköznapok során a köznyelvben „idegesség" címén megfigyelhető jelenségeknek semmi köze a neurózishoz, néha az orvosok sem különítik el a kettőt, holott a neurózis betegség. Állapot, ahol olyan tünetek mutatkoznak. melyek vagy segítséget igénylő szenvedést okoznak, vagy jelentős funkciózavart — munkaképtelenség, emberközi kapcsolatok széthullása stb. — eredményeznek. A neurózisban jól meghatározható tüneteket kell találnunk: szorongást, félelmeket, kényszereket, hipochondriát, belgyógyászatilag nem magyarázható testi tüneteket, alvászavart stb. — továbbá bizonyítva kell látnunk, hogy ezek jelentősen és objektíven összefüggenek a munka, a cselekv/j. a gondolkodó stb. képességgel. Ezek a tünetek tartósak vagy ismétlődnek, hetekig, hónapokig tarthatnak, és akkor igazán jelentősek, ha az egyszerű figyelemelterelés, megnyugtatás, beszélgetés nem hoz megoldást. Ebből következhet, hogy az orvost felkereső „ideges" betegek sora nem beteg? Nyilvánvaló már az eddigiek^ bői is, hogy az orvosnál panaszkodó, táppénzt igénylő „ideges" ember, aki hazatérve lakását szépen rendbe teszi, megeteti a disznókat, meglocsolja a kertet, ebédet főz, a televóziót megnézi (mert érdeklik a hírek), csak éppen a műhelybe, hivatalába nem tud bemenni — az nem neurotikus, nem is beteg. Aki idegességről panaszkodik, miközben vállalatot vezet (akár jól), külkereskedőkkel tárgyal, este társaságba megy, udvarol — akkor sem neurotikus, ha közben teli van panasszal, akkor sem, ha nyugtatókat szed. Ezek után kissé elbizonytalanodva kérdem: lehet-e jó munkás, jó dolgozó, aki neurotikus? Nemhogy jó piunkás, de semmiféle munkás nem lehet, mert munkaképtelen beteg. Majd ha rendbe jön a neurózisa — mert rendbe jöhet — éppoly jó munkás lehet, mint volt. Nem mint „bárki", mert jobb nem lesz.. mint maga volt előzőleg. Ugyanolyan kérdés: lehet-e jó dolgozó a reumás, az asztmás, a fekélyes. Természetesen lehet, ha meggyógyul. Van-e különbség a neurotikus és a pszichopata között? Mer} gyakran osztogatjuk mindkét jelzőt. A pszichopátia fogalmát kitalálása óta vitatják és támadják. Alkotója (K. Schneider) már így fogalmazott: „a tudományos vitákban a pszichopátia elvérzett — de a pszichopaták élnek". Manapság inkább személyiségzavarnak nevezik. Lényege: korai gyermekkortól olyan sajátos személyiség, amely hordozójának szenvedést, környezetének tűrhetetlen zavart okoz. Magatartása alkalmazkodásra képtelen, de ennek nincs kideríthető oka; nem élt az átlagosnál rosszabb körülmények között, nem érték ártalmak (traumák), és ami lényeges: mindig is ilyen volt. Ez különbözteti meg a neurózistól, melyéhez semmi köze nincs. Neurotikusokat általában orvosi rendelőkben, pszichopatákat a Kéjí fényben láthatunk. Ök ritkábban mennek orvoshoz, leginkább viszik őket, legtöbbször szakértői vizsgálatra. BÁNKI MIHÁLY „Rómáról jut Az Igazság szája A Aventinus hegy tövében egykori húspiac helyén áll a VI. században épült ókeresztény templom, a Sta Maria in Cosmedin. melynek neve magvarul körülbelül „feldíszített" Máriatemplomot jelent. Van ennek a művészettörténészek által „gyöngyszemnek" nevezett kis templomnak egy komoly és egy tréfás nevezetessége. Még Adorján pápa idején történt, hogy a vallásüldözött görögök a pápa enseaélyével ide menekültek. Magukkal hozták a görög mozaikművészet apró márványkocka-berakásos stílusát, a kozmateszk-stílust. A Cosmedin-templom előcsarI nokában látható egy marván"eszembe..." maszk, amely nyitott szájú, tömpe orrú tritont ábrázol. Eredete ismeretlen. Ezt a falba ágyazott kőmaszkot az olaszok az „igazság szájának" hívják (Bocca della Veritá). mert a középkorban azokat, akiket hazugsággal gyanúsítottak, ide hozták „istenítéletre". A bűnös a nyitott szájba bedugta kezét és ha hazudott, a szájba dugott kezét levágták, ellenkező esetben érintetlenül húzta ki. A rossz nyelvek szerint, akit eleve el akartak ítélni, az nem menekül" meg, mert a triton mögött álló pribék könyörtelenül levágta a kezét. E tréfás nevezetességgel kapcsolatban van egy olyan történet. amely Boccaccio fantáziáját i.s megmozgatta volna: A magas rangú római méltóságos úr feleségét házasságtöréssel vádolták. Rosszmájú szomszédasszonya elterjesztette róla, hogy látta egyik éjszaka, amint a férj távollétében az ablakon át belopózott egy fiatalember, akit már várt a kacér feleség. Hiába volt a feleség mentegetőzése. elhatározták, hogy az igazság szája előtt eskütétellel bizonyíttatják ártatlanságát. Az „istenítélet" napján a vádlott a kívánácsiskodók tömegében elindult az igazságtételre. Már csak néhány lépés választotta el a szörnyű szájtól, amikor a tömegből kiugrott egy fiatalember, megölelte és hevesen megcsókolta az asszonyt. Az emberek felháborodva félre akarták taszítani, de az ifjú így szólt: Olyan szép és olyan fiatal, úgy megsajnáltam ! Közeledett a döntő pillanat; a fiatalasszony teljes nyugalommal dugta be a kezét a triton szájába és így szólt: „Esküszöm, esküszöm, hogy a férjemen és ezen a fiatalemberen kívül, aki most megölelt és megcsókolt, soha senki hozzám nem ért". Így maradt a fiatalasszony keze épségben, mert félreérthetetlen és az embereket megnyugtató kijelentésével megvédte a vállalkozó szellemű fiatalembert, ugyanis ő volt az, aki már máskor is megölelte, megcsókolta. Hiába, a női furfangosság utolérhetetlen. Rómában manapság már csak az anyukák ijesztgetik gyermekeiket azzal, hogy elviszik őket az igazság szájához, ha hazugságon kapják rajta őket. TIMÁRNÉ MAKKÁR ERZSÉBET 4 »