Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-11 / 85. szám

83 Vasárnap, 1982. április 11. S Donászy Kálmán Oda az írógéphez (részletek) Bar dolgod híven végezed, vén zsarnokom, kis gépezet, í télősz ékem és bakóm, mindennapos kí--vallatÓT-*„ igádba hajtott bús cseléd szorongva nézek csak feléd, mondd végre, hová vezet e betűk baljósan fekete komor monoton menete? S végül nem engem temet-e ?... Billentyűd komor sora. mint lármás, hamis zongora, s ti egyre hívó jelsorok, min éltem lassan elcsorog, még meddig lesztek fantomom? Míg húr pattan meg lantomon?. S ti harminckét egyöntetű titokzatos sötét betű s bűvös pont. évszám sereg, mely parancsolón rámmered, ez egész össze-visszaság Igézi írás ittasát, ki majd e furcsa ferde rend Borában összhangot teremt, hogy így ez egyszerű jelek szavakká egyesüljenek. S a gépek írnak szüntelen, ebből sok eszme s bún terem... Oj eszmék, bűvös Mondatok, mit eddig ki sem mondtatok, új üdvösség, új kárhozat. Szép oltárán új áldozat — — betűk rendjén új változat — új Igazság, mi majd letűn, mind ott ül már e sor betűn, s miért a tudós úgy eped. s mit még a titkok fátyla fed, az ostromolt sok Nagy Talány feltárul gépünk asztalán, s kikopogják majd egykoron mind e közömbös jelsoron... Tavasz van, s az ember figyelme természetszerűleg a természet felé irányul. Több olvasónk leveléből kiderül, hogy dacára a szép időnek, nem csupán a tavasz széuségeit veszi észre, hanem az éppen azt elcsúfító, szemetet, szennyezést, korszerű szóval mondhatnánk, környezeti ártalmat, egyszóval mindazt, amiről már többször írtunk és olvasóink is szóvá tették —- úgy látszik nem eléggé. Környezetféltés, természetvédelem és más postaláda társszerzőnk az olvasó Temetés hozzátartozó nélkül Donászy Kálmán köszöntése Amikor 1944 novemberében újjászületett a nád megszállás idején betiltott Dél-Magyarország. bizony eléggé kezdetleges körülmények között kezdődött meg a munka. Egyebek között hiányzott a legfőbb segítőtárs: a Magyar Távirati Iroda, mert budapesti központja még a nyilasok kezén •volt. Így hát a szerkesztőségben a moszkvai. a londoni. a belgrádi rádió magyar adásait hallgattuk, s gyorsírtak. Magam is e gyorsírók egyike voltam ifjonti fővel, s tisztem volt az így megszerzett friss híveket a külpolitikai szer-•esztőnek átadni. Ez volt dr. Donászy Kálmán, aki!*k sohasem felejtem el akkori fürge, gyors munkatempóját, sajátos munkastílusát, amint szétvagdalta a híreket témák. helyszínek .szerint, csatarendbe szedte t» hadijelentések szeleteit, <* szétrakosgatta íróasztalán. hogy aztán sűrű pipaszó mellett, jellegzetes, kicsit hadaró modorában diktálja Í» gépbe, állítsa össze cikkét egységes tudósításokká. B régi emlékképet örvendetes jubileumi idézte most föl bennem, mert e napokban. április 13-án tölti be Ü5. életévét dr. Donászy Kálmán, akiben az újjáalakult Dél-Magyarország egyik alapitóját is tisztelhetjük. A kecskeméti homokvilágban látta ugyan meg a napot 1897-ben. de működésének színhelye már a húszas évektől a mi Tisza-parti városunk volt, itt • lett kezdetben a Szegedi Napló, aztán a Dél-Magyarország munkatársa. miközben az akkori szokásoknak megfelelően ..polgári" foglalkozást is űzött: a paprika nemesítő intézetben dolgozott. Baloldali magatartása miatt helyezték el onnan Érsekújvárra, mikor 1943-ban a szélsőid? boldali Szegedi Oi Nemzedék nyíltan követelte az internálását. A város felszabadulásával azonban az elsők között utazott vissza Szegedre, s nyomban belevetette magát a közéletbe, a Független Kisgazdapárt balszárnvának tagjaként őszintén együttműködve a kommunistákkal. így került a koalíciós lapként újraindult Dél-Magyarországhoz is. majd az országban elsőként itt megalakul* Városi Nemzeti Bizottságba, melynek hamarosan elnöke lett Képviselőként utazott az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe Debrecenbe. s hazatérve messzemenően részt vállalt az ottani állásfoglalások gyakorlati megva'ósításában. Egyebek közúti a Nemzeti Bizottság az ő vezetésével olyan történelmi jelentőségű és országos érvényű rendeletet hozott, mint a népbíróság fölállítása. amely fontos állomása volt a demokratikus erőknek a fasizmus maradványai ellen folytatott harcában. Aztán nemsokára a város kultúrtanácsnokának széke várta, amelyben igen sokat tett Szeged művelődéséért, az új kultúra terjesztéséért. Városunktól 1948-ban búcsúzott, mert miniszteri osztályfőnöknek nevezték ki a Földművelésügyi Minisztériumba. ám az ötvenes évek elejének politikája hamarosan félreállította, nyugdíjazták. A tollat azonban nem vehették el tőle. s azóta szinte egy percre sem szünetelt alkotókedve. Ezt a szó szoros értelmében kell vennünk, mert mind a mai napig rendszeres munkatársa a rádiónak, amelynek hallgatói különösen a Szonda című műsorban, a Szerpentinben, a tudományos híradóban élvezhetik ízes, tartalmas előadásait. Eközben az újságíróból előbújt a költő is. méghozzá a gondolati, a bölcselő, amint az alábbiakban bemutatott egyik költeménye is tanúsítja. Valójában mindig is benne élt ez a hajlam, különösen színházi és zenekritikusi korában, amikor még az sem volt ritka, hogy maga írta a szöveget saját komponálású dalaihoz, melyeket Szegeden többfelé is előadtak. Most 85 éves a Budapesten élő. de szegedi szívű dr. Donászy Kálmán, akinek a Dél-Magyarország — úgy Is mint egykori munkatársának — küldi a jókívánságait. csatlakozva az úiságírótársadalom köszöntéséhez. Lőkös Zoltán közérdekű témák mellett elküldtük a Csongrád meszomorú eseményről is hírt gyei tanács vb kereskedelmi kaptunk. íme, az alábbi: osztálya kereskedelmi felügyelőségének. Valaszkent Fodor Páltól, a felügyelőség . vezetőjétől a következő levelet kaptuk: „Tájékozta táSzomorú esemény, ha va- dikén. a hozzátartozó be- sul közöljük, hogy a bejelaki elveszti hozzátartozóját, mutatta az igazolást, és ek- lentés előtt vizsgálatot véám sajnos, ez az élet rend- kor is, valamint az első ta- geztünk az Egység Áfész kisje. Mindennapjaink — sze- lálkozáskor is kérte, értesít- teleki mezőgazdasági boltrencsére nem túl sűrű — sék a temetés időpontjáról, jában. A megállapításunk velejárója, hogy időnként Nem értesítették, s mikor 9- alapján bűncselekmény alallyen esemény okán a teme- én a temetőbe ment, hogy pos gyanúja miatt feljelentőt kell látogatni. Amiért a nővére sírjára virágot vi- tést tettünk a bolt vezetójéIllia Sándor leveléből idé- gyen, „csak úgy mellesleg" vei szemben, s egyben intézzünk, nem egy szokásos megtudta, hogy a bátyját kedtünk a leváltásáról." gyászközlemény hangulatát már eltemették anélkül, hogy Dupla pénz, szimpla elvetükrözi. Olvasónk február az utolsó útjára a bozzátar- zet címmel közöltük ifj. 1-én este táviratot kapott tozók elkísérhették volna. Borossebesi Janosne panaaz alsóvárosi szociális ott- Ezen persze sem ő, sem mi szát, miszerint bérelt televihonból, hogy ott bátyja meg- már nem tudunk segíteni 7A0\* mellett a leállított kehalt, és temetésügyben ke- és változtatni, annyit azon- szülékért is, magyaran dupresse meg az otthon igaz- u-n helvénvalónak tartót- flzette.a szamlat. A Szesatóiát Megkereste Ihol helyénvalónak tartót- gedi Postaigazgatosag megkéííét hozzon tgaztéást ar- *unk, hogy olvasónk leg- bízott igazgatóhelyettese, ról, hogy az elhunytnak van alább itt kipanaszkodhassa Vojnár Laszlo tajekoztatja a temetőben sírhelye Ötö- magát. SSSfettKi"SK Elveszett a tanfelszere/és és Szolgáltató Vállalat igazgatója pedig a következőket Horváth Józsefné gyerme- derül, feltehető, hogy an- írja: „Panaszát elfogadni, ke érdekében ír, aki már- nak, aki megtalálta, érték- orvosolni nem áll módunkcius 31-én délután a Cső telen holmi csupán, de a ban, mert vállalatunk a bérutca 2/A számú Északi város- gyermek iskolai munkája- lő által befizetett műsorvérészbeii ház kapujában el- hoz pótolhatatlan. Éppen teli díjat a postának átutalhagyta a nylonzacskóban tá- ezért adunk helyet annak a ja, a készülék kiadásakor rolt iskolai tanfelszerelését, kérésnek, hogy a becsületes felhívjuk bérlőink figyelkönyveket, füzeteket és ben- megtaláló juttassa vissza a mét, hogy a kölcsönzés idene a fényképes ellenőrzőt. Vág utca 1/B lakcímre, Hor- jére a műsorvételi díj fizeMint olvasónk leveléből ki- váth Józsefné lakására. tését a postánál mondja lé: A tévé csak készfizetői kezessel bérelhető, így a kezes tolmácsolhatta volna az elmondottakat Március 14-1 összeállításunkban Soós István Jósika utca 26. szám alatti lakos javasolta, hogy „... fessenek zebrát a balesetveszélyes Szóregi útra, az Ifjú Gárda Nevelőotthonnal szemben található buszmegállóhoz". Valamint, a zebra biztonságának fokozása érdekében, azt tanácsolta, hogy szereljenek fel gyalogosok által működtetett jelzőlámpát. A KPM Szegedi Közúti igazgatóságától az alábbi választ kaptuk: „A helyszínen végzett megfigyelések alapján megállapítottam — írta Németh Sándor igazgató —• hogy a járművek követési időközei elegendőek ahhoz, hogy a gyalogosok, a buszról leszálló utasok — elsőbbség nélkül ugyan — de a vonatkozó KRESZ-szabályok betartása mellett biztonságosan keresztezzék a Szőregi utat Zebra felfestése tehát nem indokolt. a nyomógombos jelzőlámpa telepítése sem. Gyakran előfordul, hoffv e busz előtt, annak takarásából gyalogosok lépnek az úttestre, a busz mellett szabályosan elhaladó járművek elé. Ennek balesetveszélyessége közismert. Szeretném felhívni a gyalogosok, főleg a felnőttek figyelmét, hogy itt is. de más hasonló forgalmi szituációban is várják meg. míg a busz továbbhalad és így. példamutatásukkal ösztönözzék a gyermekeket. a fiatalokat a közlekedés szabályainak betartására." Összeállította: Igriczi Zsigmond Tavaszi tüzek Március 20. óta tűzgyújtási tilalom van, amely még a tűzrakóhelyekre is vonatkozik. Ennek ellenére szerte a határban, erdők szélén. nádasokban magasra kígyózó' füstoszlopok jelzik, hogy sokan nem tudják, vagy nem akarják betartani a rendelkezést. Mihály Lászlóné (Szeged, Mérey utca 15 J leveléből kitűnik, hogy ez nem csupán. egy előírás be nem tartása, hanem az élővilág, a természet védelme szempontjából is káros tevékenység. Olvasóik, aki a Magyar Madártani Egyesület tagja, évek óta tudományos madármegfigyeléseket folytat Mórahalom és Roszke térségében, és eközben, mint most tavasszal is, sorozatosan tanúja, hogy nemcsak az árokpartokat, hanem legelőket, nádasokat is felégetnek a határban dolgozók. Sőt, több helyütt a kisebb facsoportokat sem kímélik. „A vadászok azon siránkoznak, hogy kevés a csenderes, nincs az apróvadnak búvóhelye. így igaz. Ennek ellenére például a Kis-Széksóstó környékén még azt a keveset is kivágták, ami volt, a NagySzéksóstavon most vágják a nádat, amikor már fészkelni kezdenek az ott költő madarak. A nádvágás valutát hoz. de nem hiszem, hogy értéktelenebb lenne, ha ugyanazt a nádat télen vágnák le. Amiért fontosnak tartjuk Mihály Lászlóné 6orait, az, hogy sajnos, sokan nem tudják: a természetvédelem nemcsak azt jelenti, hogy egyes védett állatokat -—néhány faj kivételével minden madár védett — nem szabad elpusztítani, hanem azt is, hogy a törvény tiltja a fészkelőhelyeik háborgatását. Sorokban Előző levelünk a természetvédelemről szólt, környezetvédelmi témáról ir Szabó Sándor (Tarján széle 6.), s panaszolja, hogy 817. és 818as épület előtt még az őszszel összegereblyézte valaki a szemetet, ám ahelyett, hogy azt elszállították volna, afféle illegális szeméttelepnek nézik a környék lakói. Igazán semmi okunk csatlakozni azokhoz, akik egy kézlegyiritéssel el tudják intézni, hogy udvariatlanok a fiatalok. Néha még figyelmeztetésre sem adják át a helyüket a tömegközlekedési járműveken az idősebbeknek. Nincs okunk azért mert Zsótér József és K. M. leveléből is az derül ki, hogy ez mindennapi, sokakat foglalkoztató probléma. ,Sírnak a tápaiak" Kiegészítés a „Sárga" ügyéhez Március 30-i lapunkban rövid tudósítás jelént meg a Tömörkény István Üdülőtársulat küldöttgyűléséről. Ezzel kapcsolatban, részben kiegészítésül, részben helyreigazításként a következők közlését kérte lapunktól Molnár Imre, az intéző bizottság elnöke: „A MESZOV-höz való csatlakozás és az ezzel öszszefüggö kiemelt anyagi támogatás nem került szóba a küldöttgyűlésen. Nyilvános strand fenntartása soha nem volt az üdülőtársaság feladata, ezeknek kijelölését és fenntartását a tanács végzi. Mivel a társulatban állami vállalatok és intézmények is részt vesznek, a MESZÖVhöz való csatlakozás nem is lehetséges. Ezt a témát az ' 575-ös közgyűlés megtárgyalta és lezárta azzal, hogy megtartja önállóságát. Az ellenőrzésről szóló kitétel úgy értelmezhető helyesen, hogy a rend megtartása érdekében, a szocialista együttélés követelményei ellen vétőkkel szigorúbban kell fellépni. Ehhez egy rendész és a vezetőség igyekezete kevés, a közrendészet ellenőrzéseinek fokozását is kérjük." Válaszol az illetékes Egyik olvasónk, Harmath boltjában tapasztalt szabályPál, az Egység Áfész kiste- lalanságokat tette szóvá. Leleki 7- számú mezőgazdasági veiét nem közöltük, hanem Nálunk úgy alakult a családi munkamegosztás, hogy a bevásárlás leginkább az én dolgom. Szerencsém van, mert pár lépesre lakunk a bolttól. Szerencsétlen, mert a legfontosabb élelmiszereken túl alig kapok valamit. Vagyis, roppant kicsi a választék. Régóta így van ez, amin bosszankodik a vevő és az eladó. Joggal, de nem egymásra. Kezdetben pedig én is azt hittem, hogy az eladók a ludasok. A magam módján korholtam őket, ha nem kaptam például... — Jó napot —- köszönök illón. — Jó napot, tessék parancsolni. — Köszönöm, előszedegetem, ami kell, megtalálom. Elindultam. De bizony, a hét fölírt anyag közül semmit sem találtam: egészségügyi papír, papírzsebkendő, fogkefe, Caola habzó borotvakrém, tehéntúró, Sztár narancs és sör. Ezek szerepeltek kis papírcsíkomon. Egyiket sem találtam. Szégyenlősködve, papírszeletkémet gyűrögetve kerestem az imént segíteni akaró eladó tekintetét, hogy mégis csak segítsen nekem. m — Mit nem talál? — Semmit sem. Az égvilágon semmit azok közül, amiért jöttem. Most ketten tettünk körsétát, pedig egyáltalán nem értünk rá. Visszatértünk a pénztárhoz — üres kosárra1- IsXe" bizony. Pedig nem néztem ki, hogy mi nincsen, a cédulámra otthon, indulás előtt írtam fel, amit venni kellíenej. — Gyakoriak ezek az esetek — mondom csak. úgy, magamban. — Sajnos. S bizony a vevők minket szidnak — olykor a szemünkbe —nem is akármilyen hangnemben. — Hát nem a rendeléssel van baj? — Egyáltalán. Sőt, mi nagyon is pontosan leadjuk a rendelést. Ha sürgetjük, még úey sem hozzák, csakazert sem. Előfordult, hogy telefonáltunk a Füszértnek. Mindig találnak valami — persze el nem fogadható — kifogást De mi semmit sem tehetünk. A telefont legtöbbször biztosan mellé teszik, órákig próbálkozunk. A drága idő elmegy, vele együtt száll el a remény is. Hallottam, amikor a drót másik végén azt mondta az egyik füszértes a másiknak, hogy már megint sírnak a tápaiak. Hát kell ennél nagyobb méreg? A sörről meg jobb, ha nem beszélünk. Minden héten rendelünk. De nem kapunk. Vagy ha igen, akkor csak néhány ládával. Sokat gondolkodunk, vajon a mi pénzünk nem olyan, mint a szegedieké? A másik bosszúságunk, hogy a szállítók csakis borravaló ellenében hajlandók szállítani. Nincs az az öszszeg. amit szemrebbenés nélkül el ne fogadnának tólünk. Mikor kapok én? És kitól? Ha olykor adnunk kell, a magunkéból veszszük el, a családunktól. De adni kell, ha azt akarjuk, hogy ne járjanak úgy a vevők, mint ahogyan maga. Nálunk nem szokás a pult alá dugdosni semmit. Mindent eladunk, amire a vevőnek szüksége van. Azt nem értem, miért nem tud olyan lenni az állami partner, mint a magánemberek. Tőlük mindig friss, kifogástalan árut kapunk — mert olykor velük is üzletelnünk kell a jobb ellátásért — a megbeszélt időben, nem késneK, és udvariasak. Nézzen szét az udvaron. Rettenetes állapot, ahogyan kinéz. Nem csodálnám, ha a KÖJÁL bezáratná boltunkat. KI felel azért, ha a ronda udvaron valamelyikünknek eltörik a lába? Üzemi baleset, felelőtlenség? Ilyen környezetből a leglelkesebb eladó is mielőbb megszökik. Rettenetes, amikor at vevőnek sorozatos ninoset kell mondanunk. Sírnak a tápaiak? Igen, mert okuk van rá, nyomós okuk, amely áldatlan állapoton, az ellátré helyzetén mielőbb változtatni kelL Ifj. Le le József