Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-06 / 80. szám

n VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 72. évfolyam 80. szám 1982. április kedd Ara: 1,40 forint MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Felszabadulásunk 37. évfordulóját ünnepelte az ország Áczél György köszöntője Koszorúzási ünnepségek Felszabadulásunk 37. évfordulója alkalmából április 3-án Aczél György, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese a rádióban és a televízióban ünnepi beszédet mondott. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Nagyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsa, kormánya nevében köszöntöm hazánk valamennyi állampolgárát. A bányászokat, a gvárak munkasait, a földek művelőit, a szellemi alkotókat — mindazokat, akik részesei szocialista építőmunkánknak. Véletlen, hogy legnagyobb sorsfordulóink idején Magyarországon tavasz van. Mint­ha a nép ismételten bizonyítani akarta volna, hogy a történelem legzordabb, leg­télieseub korszakai után is új életre kel. új erőre kap. Nemrég emlékeztünk 1848-ra. 1919-re. Most fölszabadulásunk évfordulóját kö­szöntjük. Ezzel az áprilissal tartozott nekünk a tör­ténelem, hiszen két szép márciusi forra­dalmunkat idegen erőszak tiporta el. 37 évvel ezelőtt jutott végre olyan erő történelmi szerephez sorsunk formálásá­ban, amely fölszabadítani jött. békét ho­zott. A szovjet hadsereg — s a vele küzdő bolgár, jugoszláv, román harcosok, szövet­ségben az antifasiszta erőkkel — a külső és belső fasiszta erőszak megsemmisítésé­vel a magyar nép legsajátabb érdekeit se­gítette érvényre jutni. Tisztelettel és hálával emlékezünk a ha­zánk szabadságáért hajoló katonákra. Felszabadítóink olyan ország határát "lépték át, amelyet fél évezrede csak vesz­tes háborúk nyomorítottak, s amely a II. világháborút is elvesztette. A háborút elvesztettük, a békét meg­nyertük. 37 esztendő a bizonyság rá. 19"4,"5-ben a messzebbre látók már fölis­merték, hogy szövetségünk a Szovjetunió­val történelmünk fordulatát jelentette, új tavlatokat nyitott Magyarország előtt. De tudták azt is. hogy a fölszabadulás — le­hetőség, amelyet csak a nép válthat va­lóra. Április 4-e ezért nem csupán emlékezés­re, hanem önvizsgálatra is késztet. Nem­csak mi tekintünk vissza, hanem tyozzánk is fordul a történelem, hogy vallasson: él­tünk-e a lehetőségekkel? Igen. Eltakarítottuk az úri Magyaror­szág fojtogató örökségét, megszüntettük a kizsákmányolást. A szocializmus adott először méltóságot, emberséget az ember­nek. Milliók szabadultak meg a létbizony­talanság lidércnyomásától, a kiszolgálta­tottságtól. a gyűlöletet szító torz ideoló­giák rémuralmától. Most birtokolja a nép az országát, ahol azelőtt nem lelhette hazáját. Itt a holnap, a jövő is érdekli az embereket, többé nem a maradiságnak, hanem a haladás mara­dandóságának. az állandó megújulásnak van növekvő becsülete. Lassan írott történelemmé válik, hogyan tette meg ez a nep a hősies országépítés el­ső lépéseit, hogyan vívta meg drámai küz­delmét a kemény osztályharcokban rázú­duló új feladatokkal. Évszázadok vágyai váltak valóra. Nem­zeti múltunk nagyjai olyan erős. szilárd, független, gazdag országról álmodtak, ahol a népakarat érvényesül. — Megvalósult. Kossuth Lajos fél életét annak előmozdí­tására szentelte, hogy az ipar alkossa a nemzetgazdaság gerincét. — Valóra vál­tottuk. Széchenyi István a korszerű, ter­mékeny mezőgazdaságban a felemelkedés útját látta. Valósággá lett. Munkánk eredménye békítette meg vi­tájukat. Hányan hirdették mindkettőjükkel együtt azt. hogy kiművelt emberfők sokaságát kell teremteni ahhoz, hogy megbecsült tagjai lehessünk a népek közösségének! Történelmünk utóbbi évtizedei ebben is sorsfordulót hoztak. A háború sebeit begyógyítottuk. Erős, sokoldalú ipart teremtettünk, elindítottuk korszerűsítését, a munka termelékenységét meghatszoroztuk, kezdtünk megtanulni kereskedni. Végbement mezőgazdaságunk szocialista átalakítása, igazi felvirágzása. A harmadára csökkent lélekszámú földmű­velő lakosság teljesítménye megduplázó­dott. miközben az emberek életszínvonala, életkörülményei az évszázados változatlan­ság után gyökeresen megjavultak, átala­kultak. A Magyarországon élő emberek bizton­ságának. jólétének, kultúrájának és mél­tóságának azelőtt nem ismert szintre való fölemelése olyan tett, amelyet a magyar nép most már véglegesen és visszavonha­tatlanul történelme legfényesebb lapjaira ír.: Ez az alkotó nemzedék átlendítette az országot a fejletlenség és a fejlettség kü­szöbén, s ez biztos alapul szolgál a jövő nemzedékek számára a .további országépí­téshez. Népünknek igaz eszméi, eszményei van­nak : gondolatokra, cselekvésre éhes tár­sadalom vagyunk. Az állampolgárok nemcsak érzik, hanem tudatosan nagyra értékelik az eredménye­ket, de tudják és ismerik az ország gond­jait is. összefognak az új feladatok vég­rehajtására és a nehézségek leküzdésére. Ez a nép védi. amit elért, ami már tulaj­dona, amit gyarapítani akar. Számolhatunk terveink egyik legfőbb biztosítékával, a társadalom szocialista összefogásával. Egy egész ország érdeke, történelmi akarata, hogy előbbre lépjen alkotásban, munkában, tartalmas művelődésben. az anyagi és szellemi javak gyarapításában, gázdasága korszerűsítésében, az emberi kapcsolatok építésében, a család, a kis- és nagyközösségek összekovácsolásában, a szabadság rendjének gazdagításában. Ez együttesen szocialista jelenünk és jö­vőnk nagy vállalkozása, egymástól elvá­laszthatatlan, megoldandó és megoldható feladata. Az ebben való cselekvő részvétel jelenti ma az azonosulást a haza ügyéveL Bármilyen nehezek a külső körülmé­nyek, hivatkozhatunk rájuk, de nem vál­toztathatunk rajta. A valóságban a saját szorgalmunk', tudásunk, akaratunk, telje­sítményünk a fontos, gyakran a döntő té­nyező. Az egyéni és közös célok parancsolóan követelik a szocialista társadalmi viszo­nyok erősítését, a demokrácia fejlesztését és azt, hogy ne csak általában legyen jó az ország közérzete, hanem minden mun­kahelyen, üzemben, iskolában és intéz­ményben munkára, alkotásra serkentő, jó légkör legyen. Amit elértünk, azt megbecsüljük. El­utasítunk minden megállást sugalló ön­elégültséget, de minden pesszimizmust is. amely népünk szocialista tett vágyát, cse­lekvőképességét. tehetségét, illetékességét elvitatja vagy alábecsüli. Ö ntudatosan mondhatjuk, hogy a Ma­gyar Népköztársaságnak jó híre van a világban. Barátaink becsül­nek, még ellenfeleink is kénytelenek elis­merni eredményeinket. Mert ebben az országban milliók tekin­tenek úgy saját művükre, hagv látják al­kotásaik értékét, s azt is, ami még hiány­zik, aminek megteremtéséért még sokat kell tenniük. Mérik úgy közös dolgainkat, mint „birtokát a tulajdonosa". Napjainkban sajnos ismét olyan idők­ben kell élnünk, amikor fagyos szelek fúj­nak a világban. Mi a megtett út ismereté­ben állítjuk, hogy a világtörténelem nem a szocializmussal szemben, hanem annak reményében alakul. Tudjuk, hogy a Szovjetunió nélkül, a szocialista országok nélkül szörnyű arca lenne a világnak. Hogy a haladó, békesze­rető erők nélkül reménytelen sorsa volna az emberiségnek. A haladásnak hatalmas erői vannak. Ezeket az erőket katonai, gazdasági ada­tokkal is mérni lehet, de azzal is mérni kell, hogy -mit jelent az embereknek, a népeknek- a béke. az élet. Mi a feszültség idején, vívmányainkat szilárdan védelmezve is új enyhülésre ké­szülünk. Békét akarunk, békére készülünk. Az annyi balszerencsét, oly sok viszályt megélt magyar nép csak békében válthat­ja valóra a 37 esztendővel ezelőtti április történelmi ígéretét. Csak a békéért helyt­álló szocialista közösség testvériségében őrizheti meg és fejlesztheti tovább vívmá­nyait. építheti gazdagabbá, műveltebbé a szocialista Magyarországot. , Országszerte megemlékeztek hazánk felszabadulásának 37. évfordulójáról. Képünkön: Bn­dupesten, a Magyar Hősök Emlékmüvénél, a Hősök terén az MSZMP KB koszorúját Kádár János, a KB első titkára és Németh Károly, a KB titkára, a PB tagja helyezte el Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szombat délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Buda­pesten, a szovjet hősök ertí­lékművénél, a Szabadság té­ren és a magyar hősök em­lékművénél, a Hősök terén. A Szabadság téren a ma­gyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa nevében Losonczi Pál és Trautmann Rezső, az El­nöki Tanács helyettes elnö­ke helyezett koszorút az em­lékmű talapzatára. Az MSZMP Központi Bi­zottságának koszorúját Ká­dár János, a Központi Bi­zottság első titkára és Né­meth Károly, a Központi Bi­zottság titkáréi, a Politikai Bizottság tagjai helyezték el. A Minisztertanács nevében Lázár György, a Miniszter­tanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese koszorúzott. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége buda­pesti nagykövetsége részéről Vlagyimir Nyikolajevics Ba­zovszkij nagykövet, Valerij Leonyidovics Muszatov kö­vettanácsos és Nyikolaj Konsztantyinovics Krasznyi­kov ezredes, katonai és lég­ügyi attaséhelyettes helyezte el a kegyelet és a megemlé­kezés koszorúját. Az emlékmű talapzatán el­helyezték a hála és a meg­emlékezés koszorúját a tö­megszervezetek képviselői. Koszorúztak a magyar fegy­veres erők vezetői is. A Hősök terén, a Himnusz hangjai után, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa képvi­seletében Losonczi Pál és Trautmann Rezső, az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János és Németh Ká­roly, a Minisztertanács ré­széről Lázár György ésAcaél György koszorúzott. A koszorúzási ünnepsége­ken részt vett Benke Valéria, Gáspár Sándor. Havasi Fe­renc, Korom Mihály, Maró­thy László, Méhes Lajos, Óvári Miklós és Sarlós Ist­ván, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, továbbá a Központi Bizottság, az El­nöki Tanács és a kormány számos tagja. Ott volt poli­tikai és társadalmi életünk sok más vezető személyisége. Részt vettek az ünnepsége­ken a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői is. A felszabadulás évforduló­ja alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek szom­baton a Vigadó téri szovjet hősi emlékműnél is. Nagygyűlés a Gellérthegyen Vasárnap délelőtt benépe­sült a Gellérthegy oldala. Szabad hazánk 37. születés­napján budapesti diákok és ifjúmunkások, Magyarorszá­gon tanuló külföldi társaik­kal karöltve végelláthatat­lan sorokban igyekeztek a Gellérthegyre, a KISZ Köz­ponti Bizottságának és Bu­dapesti Bizottságának ifjú­sági nagygyűlésére. A fővá­rosi fiatalok több mint hu­szonöt ezres serege nagysza­bású politikai demonstráci­ón köszöntötte legnagyobb nemzeti ünnepünket. Először a szabadságunkért életüket áldozó hősökre em­lékeztek: a nagygyűlés előtt a KISZ Központi és Buda­pesti Bizottsága, valamint a kerületek képviselői koszo­rúkat helyeztek el a várost vigyázó felszabadulási em­lékmű talapzatán. Ezt köve­tően a fiatalok megindultak a Citadella tőszomszédságá­ban található, a körös-körül zászlódíszben pompázó Ju­bileumi park felé. A Citadella falán piros­fehér-zöld színű petárdák robbanása jelezte az ifjúsá­gi nagygyűlés kezdetét. Felhangzott a Himnusz, majd Tarcsi Gyula, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkáxa köszöntötte az ifjúsá­gi nagygyűlés résztvevőit. Az elnökségben volt Maró­thy László, a Budapesti Párt­bizottság első titkára, Gás­pár Sándor, a SZOT főtitká­ra, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjak Borbándi János, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Fejti György, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára, vala­mint az MSZMP Központi Bizottságának több tagja, a társadalmi és tömegszerve­zetek számos képviselője. Ott volt Vlagyimir Ba­zovszkij, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete, Nyikolaj Szilcsenko vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői fő­parancsnokának magvaror­szági képviselője. Vlagyimir Szivenok vezérezredes. az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó szovjet déli had­seregcsoport parancsnoka. Varga László, a Magyar Üttörők Szövetségének főtit­kára mondott ünnepi be­szédet. Az ünnepi beszédet köve; tőén látványos táncos, ze­nés irodalmi műsorral szó­rakoztatták az egybegyűlte­kek Fogadás a Parlamentben Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából a Népköztársaság Elnöki Taná­csa vasárnap fogadást adott az Országházban. A fogadáson részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Gáspár Sándor, Ha­vasi Ferenc, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly, Óvári Miklós és Sarlós Ist­ván, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai. Megje­lent a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a Minisz­tertanács számos tagja, a po­litikai, a gazdasági és a kul­turális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt az üzemek, a vállalatok, az in­tézmények sok kiváló dolgo­zója. Ott volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képvi­seletek számos vezetője és tagja is. A szívélyes, baráti hangu­latú fogadáson Losonczi Pál , köszöntötte a megjelenteket.' A

Next

/
Thumbnails
Contents