Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-21 / 92. szám

5 Szerda, 19S2. április 21. A Budapesti Műszaki Egyetemen Kitüntetéses A Budapesti Műszaki Egye­tem tanácsa kedden rendkí­vüli nyilvános ülést tartott, amelyen megjelent Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke. Az ülésen ki­tüntetéses műszaki doktorrá avatták az egyetem volt hall­gatóját, Sztipánovits János okleveles villamosmérnököt, aki az általános iskolától az egyetem befejezéséig kitűnő eredménnyel végezte tanul­mányait. Vágó István, a villamos­mérnöki kar dékánja ismer­tette Sztipánovits János ed­digi életútját, kimagasló eredményeit, majd a jelölt esküt tett arra, hogy tudá­sát a tudomány és az igaz­ság szolgálatában, hazánk és népünk javára hasznosítja. Ezután Polinszky Károly, az egyetem rektora adta át a „Sub auspiciis rei publicae popularis" kitüntetést. Az ezt követő hagyományos doktorrá fogadó, illetve ava­tó kézfogás után Losonczi Pál a Magyar Népköztársa­ság címerével díszített arany­gyűrűt nyújtott át a kitün­tetettnek. Ezt követő beszé­dében sok sikert kívánt a kitüntetettnek, s arra kérte: az eddigi lelkesedéssel mé­lyítse tovább a tudását, szol­gálja híven a magyar népet, szocialista hazánkat. Elisme­réssel szólott az Elnöki Ta­nács elnöke arról a szerepről is. amelyet a fennállásának •200. évfordulóját idén ün­neplő Budapesti Műszaki Egyetem betölt a műszaki értelmiség képzésében. — A jelenkor itteni tudó­sai és oktatói — hangoztatta — töretlenül viszik tovább a kiváló elődök eszméit, nem­egyszer iskolát teremtve az általuk képviselt szaktudo­mánynak. S tudatában van­nak annak is, hogy a tudo­mány e fellegvárának falai között kiképzett szakembe­rekre milyen roppant fontos feladat vár, éppen napjaink­ban szocialista társadalmunk, népgazdaságunk további épí­tésében — hangsúlyozta, majd rámutatott, hogy a ha­za építésében nélkülözhetet­len műszáki értelmiség je­lentős része itt készül fel az életre, s színe-java kulcs­szerepet játszik gazdasági életünk vezérkarában, és közéletünkben is. Losonczi Pál ezután arról szólt,, hogy a gazdasági világverseny mind magasabb igényei mi­att nagyrészt a BME-n vég­zett műszaki értelmiségtől is függ, hogy az eddig kivívott helyünket meg tudiuk-e őrizni, tovább tudunk-e lépni. (MTI) Tanulmányi szerződése és a munkaerő-után A népi ellenőrzés vizsgálata Heteken keresztül a szege­di járásban és Szegeden a vállalatoknál és szövetkeze­teknél azt vizsgálták a népi ellenőrök, hogy a szakmun­kásokkal, középiskolai tanu­lókkal és egyetemi hallga­tókkal kötött tanulmányi szerződések szabályszerű­ek-e, mi a hasznuk, meny­nyiben segítik a munkaerő­utánpótlást. Tegnap, kedden a városi és a szegedi járási NEB Szegeden tartott ülésén pedig a vizsgálatok tapasz­talatait elemezte a testület. Mint kiderült, a tanulmányi ösztöndíjak csak részben segítik elő a szakember­utánpótlást. De általában a vállalatok élnek az ösztön­díj jótékony lehetőségével. Egységes volt az álláspont, hogy Szeged népszerűségé­lnél fogva nincs annyira rá­szorulva az ösztöndíjas szer­ződésekre, mint olyan váro­sok vagy községek, ahol ke­vesebbem óhajtanak letele­pedni. Mégsem lebecsülen­dő a Tisza partján az a teny. hogy a nagyvállalatok, szövetkezetek tartják-e a kapcsolatot a tanintézetek­kel, hirdetnek-e pályázatot ösztöndíjakra, s élnek-e a jogszabály adta lehetőségek­kel. Az egyetemi és főiskolai végzettséghez kötött munka­kor betöltése nem jelent kü­lönösebb gondot, bőven van jelentkező ösztöndíjra. A szakközépiskolásokkal is ha­sonló a helyzet, velük sem szorgalmazzák a vállalatok a szerződéseket, mert a szak­ember-utánpótlást biztosíta­ni tudják. Más a helyzet a szakmunkástanulókkal. Ál­talában a nem divatos szakmát tanuló fiatalokat keresik fel a vállalatok, hogy a munkaerő-utánpót­last garantálják. A tapaszta­latok szerint például a nép­szerű autószerelő szákmára sem jelentkezett elegendő Hétköznapok Kutyaélet ZhgJSk az áet a parkban. Gyerekek játszanak a sár­ga kavics, a zöldellő fű és bokrok határolta térben. A kisebbek a kavicsot túrjáig a nagyobbak a hintákat nyaggatják. Aztán megér­kezik a lány. Csinoska. Legföljebb, ha húsz lehet. Inkább annyi se. Jól áll rajta a fehér blézer, a sö­tétkék nadrággal. Néhány papa máris örömmel fordul csdmotáitól az új jelenség felé. „Végre valami haszna is van ennek a napos dél­utánnak. Ha csak a szem­nek is." A lány mellett hasonló­képpen jó képű kutya lép­del, pórázon. Elegáns, jobb házakhoz szokott teremtés. Ez meglátszik többnyire unatkozó, néha akaratossá­got villantó pofáján. (Bo­csánat, arcán.) Aztán a pár (a lány és a kutya) beérnek a kavicsos útra. Az eb békésen le­guggol. elvégzi a dolgát s már indulnak is vissza, hogy tovatűnjenek a bér­házak és az aszfalt csak az imént elhagyott, rideg vi­lágában. Az előbb még csillogó szemű papáknak arra sem jut idejük, hogy bánkódja­nak a jelenség múlandósá­gán, miközben csöppségei­ket igyekeznek minél távo­labb tartani a tetthelytől. S ekkor óhatatlanul fölvil­lan mindenkiben: ez a lány és a kutya föltehetően más­kor is idejár. És aligha tá­vozik dolgavégezetlenül... Szervezés Előadás utáni zsúfoltság a színházi ruhatárban. Kék jegy, zöld jegy, ki tudja milyen színű jegyek sze­rint oszlanak meg a sorok. Hiszen itt' is szekciók van­nak, jegyszín szerint elkü­lönítve. Folyik a víz a ruhatáro­sokról. Dolgoznak, mint valaha az akkordbérek ide­jén lehetett szokás. Hihetet­len tempóban adják kifelé a kabátokat, mígnem vég­leg kiürül az egyik szek­ció. A másik előtt állók föllélegeznek: végre ők is gyorsabban haladhatnak. Mert hát a kabát és mun­ka nélkül maradt ruhatá­ros nyilván átjön segíteni a másiknak. De. ó. jaj. mi történik? A kiürült' szekció ruhatárosa a tulajdonos büszke öntu­datával öltözni, pakolni kezd. A jól végzett munka tudatában. Békésen áll tovább a szomszédban a sor. Mit is tehetne mást. ilyen helyen nem illik föltűnően dü­höngeni. Legföljebb medi­tálni szabad. Például azon, hogy a ruhatári munka­szervezés esetében tán mégsem a legszerencsésebb dolog a hatáskörök ilyetén decentralizálása. Sz. I. tanuló a Szegedi Konzerv­gyár pályázatára. Az építő­ipari szövetkezetnél pedig íizért nem tudtak az igé­nyeknek megfelelően beisko­lázni. mert az ösztöndíjat tanulmányi eredményhez kö­tötték. A kevésbé népszerű szakmákra pedig csak olya' tanulók jelentkeztek. aki)(­nex elég rossz volt a bizo­nyítványa. A kéziszerszárn­gyár a géplakatosokat, ko­vácsokat, öntőket, szerszám­készítőket kérési. A mező­gazdasági termelőszövetkeze­tek is elsősorban a lákatos­és gépszerelő szakmákra kötnének szerződést, ha len­ne elegendő jelentkező. A népi ellenőrzés azt is felmérte, hogy a fiatal szak­emberek eleget tesznek-e a szerződésben vállalt köte­lezettségeiknek. Csak na­gyon kevés tanuló bontja fel a szerződést, és általában családi körülményekre hi­vatkozva teszik ezt. Az ál­talános helyzettől eltérően a Szegedi Nyomdánál 11 ösztöndíjas szakmunkásnő kezdeményezésére bontották fel a szerződést, mert a két műszakot nem tudták vál­lalni. Példamutató a kap­csolat a szegedi szalámigyár és ösztöndíjas tanulói kö­zölt. A személyzeti és okta­tási osztály rendszeresen fi­gyeli diákjaik előmenetelét. Gyakran rendeznek tanul­mányi házi versenyt, és a legjobb tanulóknak juta­lomüdülést biztosítanak. Fontos tapasztalat még, hogy a tanulmányi szerző­désekkei kapcsolatos jogsza­bályi rendelkezések általá­ban megfelelnek a gyakor­lati élet követelményeinek. A vállalatoknál és szövetke­zeteknél a rendelkezések végrehajtása nem okoz gon­dot. Ennek ellenére és főleg az utóbbi időben hiába hir­detnék pályázatot tanulmá­nyi ösztöndíjra egyes válla­latok. ha kedvezőtlenek a munkafeltételeik, akkor nem tucják a szakember-után­pótlást biztosítani. A NEB a vizsgálat során » megállapí­totta, hogy az 1972-ben meghatározott tanulmányi ösztöndíj összegei ma már alacsonyak, nem ösztönöz­nek eléggé, és nagyon sok esetben olyan tanulók ife­lér, tkezriek csak, akiknek a tanulmányi eredménye a leg­minimálisabb szakmai köve­telményekhez sem elegendő. Végül Kalmár József, a szegedi és a szegedi járási Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke és Molnár István né­pi ellenőr, a bizottság tagia tájékoztatót adott a Szeged megyei városi tanács gyer­mekkórház rendelőintézeté­ben végzett vizsgálatról. Vándorgyűlés Orosházán pénteken há­romnapos irodalomtörténeti vándorgyűlés kezdődik, a hetven éve született Darvas József emlékére. A Viharsa­rok irodalma, népe, társa­dalma címmel rendezendő tanácskozást a Magyar Iro­dalomtörténeti Társaság, a TIT irodalmi választmánya és a vendéglátók szervezik. Szovjet vendégek Május 1. alkalmából az Express Ifjúsági és Diákuta­zási Iroda 400 szovjet fiatalt lát vendégül. A Komszomo­listákat gazdag programmal várják április 27. és május 8. között. A vendégek részt vesznek a május 1. ünnep­ségeken Budapesten, elláto­gatnak a budai várnegyed­be, a Nemzeti Galériába, a Szépművészeti és a Munkás­mozgalmi Múzeumba, ismer­kednek a várossal, folklór­előadásokat tekintenek meg, s üzemlátogatáson, baráti összejöveteleken találkoznak a magyar fiatalokkal. A Komszomolisták ellátogat­nak még Kőszegre, Zala­egerszegre, Pécsre, Székesfe­hérvárra, Szekszárdra és Debrecenbe is. iÉEiepséi^ A Szegedi Orvostudományi Egyetem Jancsó Miklós akadémikusnak, a gyógyszertani intézet egykori világhírű Kossuth-díjas professzorának emlékére 16 évvel ezelőtt díszdiplomát és emlékérmet alapított. Az egyetemi tanács minden évben megkoszorúzza a kiváló orvosprofesszor em­léktábláját a gyógyszertani intézet folyosóján, s a Jancsó­emlékérem kitüntetettje előadást tart. Tegnap, kedden délután a Jancsó Miklós-emléktáblánál dr. Guba Ferenc egyetemi tanár, a SZOTE tudományos rektorhelyettese idézte a kiyáló tudós és nagyszerű oktató alakját, majd elhelyezte az egyetem tanácsának, oktató­gárdájának és hallgatóinak nevében az emlékezés koszo­rúját. A SZOTE oktatási épületében ezt követően rendez­ték meg az emlékülést. Az idén dr. Donhoffer Szilárd aka­démikust tüntették ki. A Jancsó-emlékérmet és a diszdip­lomát dr. Petri Gábor akadémikus, a SZOTE rektora nyúj­totta át a kitüntetettnek, aki Dogmák, tévedések, féligaz­ságok a thermoreguláció kutatásában címmel tartotta meg előadását. Képünkön: dr. Guba Ferenc az emléktáblánál, mellette a kitüntetett, dr. Donhoffer Szilárd. Zenei naptár / / Farkas Ferenc szerzői estje A 12. életévébe lépett „Mai magyar zene hete" nyi­tányaként Farkas Ferenc szerzői estjére került sor hétfőn este Szegeden, a Köz­művelődés,! Palota díszter­mében. A Kossuth-, Erkel­és Harder-díjas zeneszerző, az érdemes és kiváló mű­vész, avagy a „Farkas ta­nár úr" titulus egyaránt megilleti zenei életünk doyenjét, aki személyes je­lenlétével is emelte a ren­dezvény rangját Vántus István, szegedi kollégája in­terjúvolta, s e kelemes, kö­tetlen hangú beszélgetés foglalatában szólaltak meg a Farkas-kompozíciók. Elsőként a Bihari román táncok Bodrogközy Eszter (fuvola) és Gémes Adrienn (zongora) főiskolai hallgatók, finom, korrekt tolmácsolásá­ban. Mint megtudtuk, a kompozícióhoz használt for­rásmunka Bartók bihari ro­mán táncainak, hangszeres népzenei gyűjtése volt, mely dallamokat nem a szokásos harmonizálással, azaz kísé­rettel látott el, hanem — szabályos zenei formába önt­ve — kompozícióvá formált a szerző. Amit néhány mai együttes csinál, népdalfeldol­gozás (például a magyar népzenétől idegen dob- és gitárkíséret) címén azt de­kadens megnyilvánulásnak tartja a Tanár úr, akitől nem egy generáció kapott kiváló irányítást, zeneaka­démiai professzorkodása ide­jén. Weöres Sándor verseire ké­szült a Gyümölcskosár című dalciklus. Néhány dalát Bajtay Horváth Ágota ked­ves előadásában hallgattuk meg Kepenyes Pál (klari­nét), Sovány Erzsébet (brá­csa) és Rozman Zsuzsanna (zongora) főiskolai hallgatók közreműködésével. Weöres verseinek zeneisége az, ami elsősorban megragadta Far­kas Ferencet is. Mint mond­ta, a versek hallatlan bája, szellemessége — a groteszk­től a sejtelmesig —, eleven ritmusa nemcsak őt bűvöli el, hanem sok divatos zene Orvosok, gyógyszerészek óllóspólyózósa Az egészségügyi intézmé­nyekben elbírálták az orvos­tudományi egyetemek végző­seinek álláspályázatait, s a döntést ezekben a napokban közlik az egyetemekkel és a pályázókkal. Miként dr. Lu­kács Jenő, az Egészségügyi Minisztérium szakoktatási és továbbképzési főosztályá­nak vezetője elmondta, feb­ruár közepén hirdették meg a pályakezdőknek szánt ál­lásokat. Az idén is — akárcsak tavaly — átlag 20 százalék­kal több állást ajánlottak, pánt amennyi a végző hall­gatók, •illetve a pályázók száma. A budapesti, a pécsi, a szegedi és a debreceni or­vostudományi egyetemen e tanév végén több mint ezer általános orvos, 130 fogor­vos és 200 gyógyszerész fe­jezi be tanulmányait. Kö­zülük mintegy 130-an kül­földiek, akik visszatérnek hazájukba, több mint 200-an pedig társadalmi ösztöndí­jasként kötnek munkaszer­ződést, ők nem pályázhattak. Részt vesznek viszont a pá­lyázaton a tavaly végzettek közül azok. akik ez ideig nem helyezkedtek el. így 800 orvos csaknem ezer. míg 125 fogorvos 160 és 150 gyógyszerész mintegy 200 ál­lás közül választhat. Az általános orvosi állá­sok 24, a fogorvosi állások 8, a gyógyszeré szállások ' zalékát a budapesti, az allű­rök zömAj rldAhi egészség ügyi intézmények hirdette 0 kj* is él belőlük. Ám a kritika hangjával, illetve e primitív harmonizálással ellátott, egy­szerű gitárkíséretes muzsiká­kat. Megható percei voltak az estnek, a^kor a szerző ma­ga ült zongorához. így au­tentikus előadásban hallhat­tuk a több évtized termésé­ből válogatott műveket, az 1955-ben. feleségének kom­ponált Születésnapi köszön­töt, az 1940-ben készült Két burleszket, majd az 1975-ös születésű Nyári kirándulá­sokból a Gyalogszerrel, s a Vitorláson című kis zongo­radarabokat. Ez utóbbit, s a nagyon szellemes 1955—57­ből való remek ki6 sorozat, a Hybrides című zongorada­rabok kompozíciós érdekes­ségeként megtudtuk, hogyan alkalmazza Farkas Ferenc századunk mondhatni tech­nikai obiigóját, a tizenkét fokúságot. A dodekafóniát „megszelídíteni" igyekszik, míg más „megvadítani" — mondotta. A hagyományos formákat, sőt bizonyos toná­lis hangnemi árnyalatokat próbál összeolvasztani a 12 fokúsággal. A szerzői est koronája volt a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola szegedi tago­zata vonószenekarának We­ninger Richárd vezényleté­vel előadott Régi magyar táncok bemutatása. 1942— 43-ban a Rákóczi nótája cí­mű magyar filmhez kellett zenét komponálnia a mester­nek, akkor kutatta fel e XVII. századi régi magyar táncok dallamait. Hogy a filmzene ne vesszen el nyomtalanul, néhány táncot megmentett belőlük, például e vonószenekarra átírt nagy­szerű szvit formájában is, a mindenkori előadók és hall­gatók múlhatatlan gyönyö­rűségére. A világ szinte min­den tájén játszott, igen nép­szerű mű kiváló előadását a szerző véleménye jellemzi leginkább. Alti így búcsúzott a zene­kartól. s a közönségtől: „Ilven ezénen még nem hal­lottam ezt a müvem elját­szani", tteréasi BogáU

Next

/
Thumbnails
Contents