Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-20 / 91. szám

# Kedd. 1982. április 20. KWSZ-válaszliiiányi illés Tegnap délelőtt tartotta a Kisiparosok Országos Szervezete Csongrád megyei választmánya az idei első ülését. A megye kisiparosainak a két küldöttgyűlés közötti időszakban legmagasabb képviseleti testületének értekezletét, amelyen ott volt Vahl Rezső, a megyei és I'uulik József, a városi pártbizottság munkatársa, Böhm Sándor, a megyei vezetőség tagja nyitotta meg. Az ülésen az eddigi szokásoktól eltérően a megvitatásra javasolt téma előtt személyi kérdésekkel foglalkoztak: az elmúlt időszak alatt történt változások miatt ugyanis új tagokat kellett javasolni a választmányba. A zárt ülésen meghozott döntés értelmében Vincze Ferenc szegedi lakatos és villanyszerelő és Oláh Sándor vegytisztító, ugyancsak szegedi kisiparos lett a KIOSZ megyei választmányának új tagja. A választmányi ülésen megtárgyalták azt az ötéves munkaprogramot, amely a KIOSZ országos küldöttgyűlése és a megyei küldöttgyűlés állásfoglalásainak megvalósítását szolgálja. Ebben az irányítás színvonalának emelése, a demokratizmus fejlesztése, a gazdaságszervező és -szolgáltató tevékenység és a szakmai, politikai oktatás egyes kérdései mellett a szervezet gazdasági és szociális feladatai szerepelnek. Ezt követően a megyei vezetőségnek az előző választmányi ülés óta végzett munkájáról számolt be dr. Beke Zoltán megyei titkárhelyettes. Az ülés végén kitüntetéseket adtak át a jó munkát végzett kisiparosoknak. Kiváló munkáért miniszteri kitüntetésben részesült Ferenczi Ottó szegedi kendőfestő, Kiváló Szervezeti Munkáért tüntették ki Sisák János csengelei kőművest, Faragó Jánosné ferencszállási női szabó pedig a 25 éves kisiparos munkásságáért adományozott ezüstgyűrűt vette át Műszaki nap A Gépipari Tudományos Egyesület szegedi szervezete, a Dunántúli " Kőolajipari Gépgyárral, valamint a Gépipari Tudományos Egyesület nagykanizsai szervezetével közösen ma, kedden nagykanizsai műszaki napot rendez Szegeden, a Technika Házában. A programban először, délután háromnegyed 2-kor a kőolajipari gépgyár kiállításának megnyitására kerül sor, majd délután kettő órától előadások következnek. Az érdeklődők tájékoztatást hallhatnak a kőolajipari gépgyárról, az olajipar, a gázipar, a távfűtő, és a vízművek korszerű elzárószerelvényeiről, az NC és a CNC vezérlésű esztergagépek használatának tapasztalatairól, valamint a korszerű hegesztéstechnológia és varratvizsgálat kérdéseiről. Néptáncosok találkozója A hét végén Kecskeméten rendezték meg a szövetkezeti néptáncosok IX. országos találkozójának területi bemutatóját 27 együttes részvételével, Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyéből. A találkozó, amely kétévenként ismétlődik, egyben a néptáncosok minősítője is. A kecskeméti megyei művelődési központban a Csongrád megyei résztvevők közül négy csoport kapott minősítést. A Szegedi Áfész deszkí Bánát-szerb néptáncegyüttese az együttes kategóriában „ezüst I." minősítést kapta, ugyanezt érte el hódmezővásárhelyi Szövetkezeti Bizottság néptáncegyüttese. Az Ullési Áfész Fonó néptáncegyüttese az együttesek kategóriájában az „arany III." fokozatot kapta. A hagyományőrző csoportok kategóriájában ezüst fokozatban részesült a Kisteleki Áfész baksi NévóTrájó cigányegyüttese. Tanácsi közlekedési vezetők tanfolyama Szegeden rendezi mea a Közlekedés• és Postaügyi Minisztérium a megyei ta,\ícsofc és a nagyvárosok tanácsi közlekedési szakigazgatási vezetőinek továbbképző tanfolyamát. A vendéglátó a Csongrád megyei tanács, amelynek úiszegedi oktatási és továbbképzési intézetében tegnap, hétfőn délután dr. Bozó Sándor, a megyei tanács vb-titkára nyitotta meg az ötnapos tanfolyamot. • A 19 megye és az öt nagyváros közlekedéssel foglalkozó tanácsi vezetőinek a megnyitó után Molnár János, a KPM főosztályvezetője tartott előadást A közlekedésés hírközléspolitika érvényesítése a területi munkában címmel. A tanfolyam résztvevői a mai és a kővetkező napok programja szerint előadásokat hallgatnak meg a lépcsőzetes munkakezdésről, az ötnapos munkahét tapasztalatairól. a tanácsi közúthálózat fejlesztési lehetőségeiről, pénzügyi kérdéseiről, a tanácsoknál kialakult küzlekedésszervezői munkamódszerekről. a vízi és a vasúti közlekedés kérdéseiről. A megyei és a városi tanácsok képviselőinek alkalmuk lesz arra is. hogv a szegedi és a Csongrád megyei közlekedésszervezői tapasztalatokkal megismerkedjenek. MinervaSikerek Április 16—18-án Debrecenben rendezték meg az ipari szövetkezeti amatőr színpadok XIII. országos találkozóját és minősítő versenyét. A 16 együttes részvételével megtartott seregszemlén a szegedi Minerva Színpad Torpedó bácsi meséi című— Tóth Árpád műveiből készült. Marik István által rendezett — összeállításával arany fokozatot szerzett. Az együttes tagjai közül Ürmössy László zeneszerzői és előadói díjban, Kocsis György kiemelkedő színészi teljesítményéért különdíjban részesült. A Minerva Színpad díjnyertes darabját legközelebb április 28-án, este 7 órai kezdettel a- DÉLÉP Vár utca 1. szám alatti inter klubjában mutatja be a szegedi közönségnek. Különféle krónikák rádiófigyelő Az átalakult műsorrendről átfogó elemzést valószínűleg még korai írni, lévén, hogy a dolgok menet közben úgyis alakulnak. Megszokhattuk. hogy a műsorok gazdái viszonylag gyorsan kapcsolnak, ha valamelyik újítás nem váltja be az elő'zetes reményeket. A reggeli krónikák, mióta a szerkesztők nem ragaszkodnak görcsösen a panelok helyeihez, már csak azért is izgalmasabbak, mert lehet totózni: reggeli párbeszéd következik-é, vagy lapszémle, esetleg a Szót kérek rovat újabb szereplőjét halljuk... A tartalmi dolgokról nehéz sok jót elmondani. Az új szemlélet nem tudja még — eddig legalábbis ez lehet a hallgató meggyőződése — elűzni a langy rutint, s ez akkor is igaz, ha ehhez a szomorú dologhoz ostya gyanánt néha adagolnak némi humort ls — csak úgy éhgyomorra. A déli magazinműsort viszont egészen biztos, hogy érdemes volt megtoldani ezekkel a bizonyos percekkel; több az információ délidőben, s kellemesebben, csevegősebben is tálalják, majdnem olyan jól, mint Esti magazinkor szokták. Lehetséges persze, hogy az esti szerkesztőnek több az ideje, a műsorvezető is jobban fel tud készülni, minta déli társ. kinek csak röpke órái vannak ... A Déíi krónika, elmondható, jobb lett mint volt, csak azt nem tudni, hányan hallgatják, hogy megéri-e a nagyobb befektetés, mert magáncélú közvéleménykutatás alapján állítom, minden megkérdezett ismerősöm pontosan tizenkettő és fél egy között költi el üzemi ebédjét... Szólni kellene talán Szecskő Tamásnak, derítené ki az igazságot; azaz hogy van-e összefüggés egy műsor minősége és hallgatottsága között... Apropó, ha netán kiderülne, hogy nincsen, akkor is ezt az utat kell járni, mindenképp I P. F. & magyar (mi)csoda A Telepódium,, illedelmesebben és hivatalosabban a Magyar Televízió Szórakoztató Színpada, elvileg ugyanolyan vállalkozás, mint a Rádió Kabarészínháza. Ám míg az utóbbit érthető okokból hétfő estékre, a hét egyetlen tévétlen napjára időzítették, a szórványosabban jelentkező tévékabaré legutóbb szombaton este jelentkezelt, a „legmenőbb" műsoridőben a Szabadság tértől Szentesig és még tovább. Miért is ne? A krimik, a filmkoktélt rázogató, leginkább egy lerobbant démont idéző rajzfilm-hölgy vagy éppen • ama bizonyos 78-as körzet bár vegyes, de mégiscsak reprezentatív társaságába már hogyne illene a kabaré is? Pláne efféle, ivókat ígérő címmel: A magyar csoda? Amit a cím fgért. az a nvugati sajtóban néhány éve elterjedt egyik állandó jelzőnket tdézte, s éppúgy vonatkozhatott néhány mostanra teljesen szalonképessé vált, csoda mi voltunkat indokoló jelenségre (a mezőgazdaság eredményeitől az utazási lehetőségeken át a kisvállalkozásokig), mint a magyarországi szocializmus saiátságos mivoltának egészére. Feltehetően magyarázat) volt a szándék, persze amúgy humorosan: micsoda ez a magyar csoda? Hogy végtére is mi, arról viszont túl sok érdemit mégsem tudhattunk meg egy és negyedóra alatt, minden erőlködés dacára. Bodrogi Gyula konferansza és kedélyes kupléja („a pénztelenség boldogít vagy csodát művelünk ?"-alapkérdéssel) még úgy-ahogy keretek közé kívánta szorítani mindazt, aminek sejthetően egy tiszta politikai kabaré súlyt és főleg minőséget adhat. Ám mit volt mit tenni: a műsor egészének eredendő lapossága eme áldásos törekvést is a felszínre lapította. Finomabban szólva: a többséget jelentő szellemtelen, erőltetett, sem logikai, sem valamiféle eredetibb adatötlet-adta sorrendben nem szerkesztett jelenetek 9 kisszámú értéket ls magukkal rántották. A magyar — (mi)csodába. (Oda, alulra.) Balga remény, hiába, legföljebb a rádión számonkérhető: ilyen határozott tematikával rendelkező vidám műsornak legyen valamiféle „vonalvezetése". Valami, ami összefűzi és a humor példátlan hatásfokú eszközeivel gúny és nevetség tárgyává teszi az ábrázolt társadalmi jelenségeket. Az úgynevezett „magyar csodánál" aligha akad erre totálisabban alkalmas valami. Hiszen lényegében minden benne lehet, okosan és ügyesen szelektálva, ami az elmúlt negyedszázad Magyarországának görbetükörképét jelentheti. De hogy mindez cselgáncsozó nők unalomig Ismert férjidomító akcióiban, igazgatónak beolvasó beosztott ezeréves Ludas Matyi-truvajában vagy néhány kellemetesen unalomgerjesztő (ráadásul Sennyei Vera előadásmódját meg sem közelítő) sanzonban merüljön ki, az egy kissé „meredek". Ami tetszett — cseppecskék a magyar ziccer-tengerben. Szombathy Gyula és Balázs Péter tévé:iportparódiája, a tatarozás-jelenet itt-ott eredeti zsargonimitációi (noha maga az ötlet itt is elcsépeltnek számított), s még valami, ami sajna, így is kín-megoldásnak tekinthető. Gyaníthatóan sokan emlékeznek még á hatvanas évek kabaréosztályára, tanulóival, Kaponyával és a többiekkel, akik süket válaszaikban a gyermeki ártatlanság bugyuta kritikai reakcióit adták erre és arra. A régiek közül Szuhay Balázs maradt hírmondónak, de az újjáéledt osztály (néhány jó villámtréfán kívül) bizony megmaradt a hatvanas évek ma már enyhén szólva túl udvarias viccszintjén. A (ml)csodában. Hogy végül is a magyar csodáról semmiféle humorinformációt nem kaptunk, az, így nem csoda. Igaz, Bodrogi Gyula a befejező dalban be is vallotta: „van-e magyar csoda, nem tudom'". Akkor mire az egész hajcihő, kérdezhetnénk. Ám a dalocska így folytatódott: „mert nem mehet így tovább, ha azt akarjuk, hogy így menjen tovább". Ez viszont bizony nagyon igaz. Mert hál' istennek ez a magyar csoda nemcsak ennyi. Csak éppen az is hozzátartozik, hogy csak ilyen magyar (mi)csodával humorizálunk rólá. Domonkos László Megliódíloiták a közönségei Szegedi fiatalok vonószenekara Spanyolországban Tavaly áprilisban indult első külföldi útjára a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tanárképző intézetének zenekara. A cél Belgium volt, a Neerpelt-i Ifjúsági Európa FesztiváL Az eredmény: 82 zenekar között I. díj „summa cum Iaude"-val, minden dicséretekkel. Két hónappal később már Bécsben, a „Musik und Jugend in Wien" elnevezésű világfesztiválon képviselték hazánkat és Szeged városát. A Chichago-i Ifjúsági Zenekar és a Tel Aviv-i Konzervatórium Zenekara előtt nyerték el a kiemelt első díjat. S most, nem egészen egy esztendő múltán hatalmas siker Spanyolországban, a pálmák, a narancs- és citromligetek ősi városában, Murciában. Viszontagságos utazás után — vasutassztrájk Velencében — Milánón, Genován, Marsaille-en és Barcelonán keresztül érkeztek a fesztivál színhelyére. A ritkán tapaszElismerő oklevelek Az elmúlt években végzett kiemelkedő munkájukért a TIT Csongrád megyei elnöksége elismerő oklevelet adományozott Bácskai Erzsébet főiskolai adjunktusnak. Bálint István szakfelügyelőnek, Berecky Sándor főiskolai docensnek, Bernáth Arpádné nyelvtanárnak, Bodnár László egyetemi adjunktus,nak. Buzai Sándorné tanárnak. Csillag András tanárnak. Csűri Károly egyetemi docensnek. Erdei Katalin pszichológusnak, Gurka Zoltán szakosztálytitkárnak, Karikó Sándor főiskolai adjunktusnak, Kovács László egyetemi docensnek, Kulcsárné dr. Kiss Piroskának, a Hazafias Népfront városi titkárának. Marosi György egyetemi tanársegédnek, Nikolényi Gábor tanárnak, Orosz László joghallgatónak, Perényi István nyugalmazott újságírónak, Révész Mihály egyetemi adjunktusnak, Rimóczi Károly szakfelügyelőnek, Szécsi József tanárnak, Szopkó Mihályné nyelvtanárnak, Szüts István orvosnak, Tóth Sándor mérnöktanárnak, Török Sándor nyelvtanárnak és Zemlényi Jusztina joghallgatónak. Az okleveleket a TIT városi szervezetének közgyűlésén adták át. talható szívélyes fogadtatás után egy héten át valósággal ünnepelték őket, ami az egyetem rektorának szavai szerint nemcsak annak köszönhető, hogy Szegedhez hasonlóan Murcia is a paprikatermesztés központja, hanem a magyar zeneművészet világban kivívott rangjának és a szegedi fiatalok jó hírének, amely megelőzte érkezésüket Az április 12-ig tartó fesztiválon négy önálló hangversenyt adott a szegedi főiskolások zenekara. Az elsőt, a Murclától mintegy 160 km-re fekvő 75 ezer lakosú városban, Albacetében, a másodikat a boráról híres kisvárosban, Yeclában. Fölléptek a vendéglátó város egyetemének hangversenytermében, végül a hegyek koszorúzta erdős völgyben fekvő festői Totanában. A fegyelmezett színpadi megjelenésben is mindig mosolyt hordó, erre á fontos küldetésre technikailag és zeneileg egyaránt nagyszerűen felkészült zenekar mellett a műsor kitűnő összeállítása is nagy szerepet játszott a közönség meghódításában. Mozart: Egy kis éji zene, Britten: Simple symhony. Farkas: Régi magyar táncok, Vántus: Naenia, Weiner: I. Divertimento. Így követték egymást a műveli, feltárva a zenekar hangzásbeli sokoldalúságát, bravúrokra is képes technikai készségét, s hogy milyen rövid idő alatt, képes tökéletes stílusváltásra. Amit egy napilap kritikusa így fogalmazott meg: „Tegnap este az Egyetem nagy előadótermében telt ház fogadta a Szegedi Zeneművészeti Főiskola vonószenekarát. A földszint és az erkély széksorait zsúfolásig megtöltő hallgatóság briliáns előadásnak leheteti! tanúja. Mar az első ütemek elhangzása után kitűnt, rendkívüli képességű ifjúsásági együttes. Sikerük alapja Weninger Richárd karmester űr rendkívül alapos betanító munkája, amelyet energikus dirigálásával a pódiumon tefc,. teljessé, s amelynek következtében úgy tűnik a hallgató előtt: a fiatal muzsikusok önön lendületükkel szárnyalva szólaltatták meg a zenet. Jellemzőjük a tökéletes összhang, a szólamok teljes hangzásbeli egyensúlya, amely olyan ragyogó előadást eredményezett, hogy a közönség szűnni nem akaró tapssal követelt újabb és újabb ráadást." A fesztivál nyolc napjának természetesen nemcsak ünnepi órái voltak: városnézésre, baráti találkozókra, kirándulásokra is sor került. Spanyol vendéglátóink szere, tettel, barátsággal vettek kö. rül minket. Kifogyhatatlanok voltak a napjainkat szebbé, élménydússá tevő ötletekben. A vidéki koncerteket követő baráti esteken a vendéglátó városok polgármesterei személyesen fogadtak bennünket. A koncertek után éjfélig tartott a közös éneklés, s a helybeli népi muzsikusok zenéjére roptuk a tüzes spanyol táncokat. A murciai egyetem vezetői, különösképpen pedig a fesztivál igazgatója, Enrique Gonzales Semitiel, még gondolatainkai; is igyekeztek kitalál, ni. Jose Antonio Lozanos, a murciai egyetem rektora, a zárófogadáson így búcsúzott: „Eljöttek hozzánk a szegedi főiskolások, hogy bizonyítsák nekünk, amit eddig i3 tudtunk, milyen magas rendű a magyar zene. Csodálatos emléket hagynak itt maguk után, visszavárjuk őlíet," 7- Varsa Karói?