Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

Szombat, 1982. március 13. 3 Orvosok a nukleáris háború meg összehívták j jelzéseket, javaslatokat igénylünk A magyar orvosoknak is kötelességük — a világon másutt dolgozó társaikkal együtt —, hogy síkraszálljanak a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a nukleáris háború veszélyének elhárításáért. Cselekvő állásfoglalásukkal, a közvélemény felvilágosításával, kutatásaik eredményeinek népszerűsítésével szolgálhatják, hogy a legszélesebb néptömegek értsék meg: milyen pusztítást jelentene egy esetleges atomháború az emberiség életében, s hogy ennek következményeit csak az összecsapás elkerülésével lehet kivédeni. Ezt hangsúlyozták pénteken a Magyar Tudományos Akadémián tartott orvosgyűlés résztvevői. A tanácskozáson a nukleáris háború megelőzéséért küzdő hazai orvosmozgalom kibontakoztatásáról határoztak. A gyűlést Szentágothai János, az MTA elnöke nyitotta meg. majd Hollán Zsuzsa akadémikus, az MTA elnökségének tagja tartott előadást a nemzetközi háborúellenes orvosmozgalom létrejöttéről, eddigi tevékenységéről. Mint elmondotta: a kezdeményezés nemzetközi hírű szovjet, amerikai és angol professzorok nevéhez fűződik, s a mozgalom tavalyi, egyesült államokbeli első kongresszusán mar tizenkét ország orvosai vitatták meg a nukleáris háború veszélyeit. A második kongresszusra idén áprilisban az angliai Cambridge-ben kerül sor. — A nukleáris háború hatása Európa országaira — ez lesz a'tanácskozás fő témája. hiszen a jelenlegi kiéleződött nemzetközi légkörben elsősorban kontinensünk civilizációját fenyegeti a pusztulás réme. Ezért a kongresszus egyik célja éppen annak bizonyítása lesz, hogy hamis és megalapozatlan az elmélet, amely szerint lehetséges egy Európára korlátozott nukleáris összecsapás. — Mi a szerepe ebben a harcban az orvosoknak? Mi tudjuk a legjobban elmagyarázni az embereknek az atomháború okozta szinte felfoghatatlan tömeghalált és környezetpusztulást, azt,, hogy a fegyverkezés a gazdasági erőforrások nagy részét fölemésztve az emberiségtől vonja el a tudomány, a technika, a medicina eredményeit. Ezt követően Sztanyik B. László egyetemi tanár tartott előadást a nukleáris háború következményeiről. A gyűlésen nyilatkozatot fogadtak el a hazai háborúellenes orvosmozgalom zászlóbontásáról, a dokumentumot a mintegy félezer jelenlevő aláírásával is megerősítette, kinyilvánítván ezzel részvételi szándékát a mozgalom tevékenységében. A nyilatkozat a többi között hangoztatja: ,.Mi, akik a hippokratészi esküvel megfogadtuk, hogy minden erőnket és tudásunkat embertársaink gyógyítására, a fájdalom, a szenvedés enyhítésére és a betegségek megelőzésére fordítjuk, kötelességünknek érezzük az emberi életeket fenyegető legnagyobb veszély elleni fellépést. A nemzetközi orvosmozgalomhoz csatlakozva. harcba hívunk mindenkit a békéért, a nukleáris fegyverkezés csökkentéséért. Síkraszállunk azért, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete határozattal tiltsa meg a nukleáris fegyverek használatát, éppúgy, mint a mérgesgázok és a biológiai fegyverek alkalmazását". (MTI) | az országgyűlési A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 22. paragrafusának 2. bekezdése aiapján az országgyűlést március 25-én. csütörtökön délelőtt 10 órára összehívta. A Minisztertanács javasolja, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirendjére az igazságügy-miniszter beszámolóját a jogalkotás helyzetéről, valamint a művelődési miniszter beszámolóját a közművelődésről szóló 1976. évi 5. törvény végrehajtásáról. Szovjet elismerés Pontos szállításaiért elismerő oklevélben részesítette a Keripar kereskedelmi berendezéseket és gépéket gyártó vállalatot a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselete. A magyar vállalat elsősorban a közétkeztetésben és a vendéglátásban használatos berendezéseket, így ételbárokat, konyhagépeket, keverőgépeket, habverőket és kávéőrlőket szállít a Szovjetunióba. Több mint 15 éve exportál a magyar vállalat konyhai berendezéseket a Szovjetunióba. Az elmúlt évben mintegy 7,5 millió rubel értékben szállítottak termékeikből a hosszú lejáratú szerződés keretében. Az oklevelet pénteken n KPVDSZ székházában Vlagyimir Iljics Sackij. a szovjet kereskedelmi képviselet osztályvezetője adta át Kovács Lászlónak, a Keripar vezérigazgatójának. (MTI) Hazautazott a jugoszláv A Hazafias Népfront megyei és a szegedi városi bizottsága meghívására megyénkben tartózkodó vajdasági küldöttség tegnap, kora délelőtt a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat algyői központjába látogatott. Ott Varga Lászlót, a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége vajdasági tartományi választmányának elnökét, Jovanovity Nemanyát, a választmány elnökségének tagját, valamint Strbac Zorát, a DNSZSZ Csóka községi választmánya elnökét, és a kíséretükben levő ösz Károlyt, a népfront megyei bizottsága titkárhelyettesét dr. Juratovics Aladár üzemigazgató, Papp György, a vállalat pártbizottságának titkára és Szépfalusi Péter, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja fogadták. Dr. Juratovics Aladár tájékoztatta a vendégeket a szénhidrogén-termelés eredményeiről, a magyar—jugoszláv határ két oldalán öszszefüggően elterülő olajmezők kiaknázásának irányítására alakult közös bizottság tevékenységéről. Vázolta a dolgozok élet- és szociális körülményeinek javítására tett vállalati intézkedéseket. Ezután a jugoszláv vendégek és kísérőik Szentesre utaztak, ahol dr. Remzsö József, a járási hivatal elnöke, Kovács Jánosné, a járási pártbizottság titkára, dr. Márton Sándor, a népfront megyei elnökségének alelnöke és Verasztó József, a népfront szentesi városi bizottságának titkára fogadták. Először Kovács Jánosné ismertette a szentesi járás dolgozóinak gazdasági munkáját, társadalmi tevékenységét, a népfrontnak a szocialista demokráciát erősítő munkáját, a pártszervezetek eszmei-politikai tevékenységét, a társadalmi és tömegszervezetekkel való közös kapcsolatát. Dr. Remzső József a tanácsi feladatokat ismertette. Beszélt a járás községeiben lakók élet- és munkakörülményeiről, a települések kommunális ellátottságáról, a járdák, az utak hosszának növekedéséről, a vízellátás helyzetéről, az eredményes társadalmi munkaakciókról. Délután a jugoszláv vendégek a Derekegyházi Állami Gazdaságba látogattak, ahol Tokai István igazgató, Molnár Sándor, a népfront megyei bizottságának titkára, Puskás László, a szentesi járási pártbizottság első titkára, valamint Nagy József, a gazdaság pártbizottságának titkára társaságaben megismerkedtek a mezőgazdasági nagyüzem eredményeivel, a dolgozok munka- és életkörülményeivel. A vajdasági küldöttség tagjai tegnap este Szegeden, [ a népfront megyei bizottsá- I gán Nagy Istvánnal, a nép- I front megyei bizottságának elnökével értékelték látogatásuk tapasztalatait, majd a késő esti órákban hazautaztak Jugoszláviába. S. L. B. kyf egjött a tavasz, újfent ' ' jelentkezett ügyeletes kritikusunk is, Sz. A., az Olajbányász térről. Szokásához híven eredeti stílusban értékelte az elmúlt negyedévben végzett lapmunkát, kicsit megveregette a vállunkat. ám többnyire megmosta a fejünket. Tisztázta, hogy s mint kellett volna jobban csinálnunk. Kapcsolatunk bensőséges és elég régi keletű, amit az is bizonyít, hogy félpertuban vagyunk. Sz. A. konzekvensen tegez bennünket. így oktatgatja a zsurnaliszta társaságot. Tetszik nekünk közvetlen modora. sajátos mondatfűzése, s főleg, hogy nem díszítgeti mondandóját. Kereken-kurtán eligazít. mi az újságíró kutyakötelessége. Lám csak: ..Nekem az a véleményem, hogv most máj- könnyű, könnyebb felvetni tényeket, témákat, mint akkor, amikor megtörtént. amikor fel kellett volna vetni. Akkor ti is behúztátok a plaibászt. pedig az igazi komminista (sic) az nem hátrál, nyílt sisakkal kiáll. Le kell kopogjam, könnyű volna Magyarországon a2 ilyeneket megszámolni." Ejnye, einve tisztelt Sz. A. elvtárs, miért kell kopogni? Csak nem babonás? És mire való ennyire elhajítani a kalapácsnvelet? Mintha kissé alábecsülte volna a kommunisták számát! No, de sebaj, az a fontos, hogy ön a ..nyílt sisakkal kiállók" közé tartozik. Most is úgy olvasta a fejünkre „bűneink" lajstromát. mintha egyedül fedezte volna föl azokat, holott erős a gyanúm. hogv az újságírók vallomásait mazsolázta ki. Már elmondtam néhányszor ezeen a hasábokon, s most az On kedvéért megismétlem: eszem ágában sincs pironkodni korabeit tapsaim miatt. ti. akkor korántsem volt olyan lemeztelenített a személyi kultusz, mint ahogyan a jelen magaslatából láttuk és elítéljük. Amit a szónokok mondtak, az tökéletesen kifejezte a felszabadult .•nemzetfenttartó elemek" törekvéseit, magától értetődik tehát, hogv akkor is ió szívvel propagáltam a kommunista politikát. De hisz — bizonyára emlékszik — mindezt leszögeztem a Vereségei m-sorozatban. Képzelje, nekem és elvEmlékezés Killián Györgyre, a KIMSZ titkárára, az illegális kommunista mozgalom kiemelkedő személyiségére emlékeztek pénteken, születésének 75. évfordulója alkalmából Szolnokon és Budapesten. A nevét viselő szolnoki repülőműszaki főiskola emlékülést rendezett az évforduló tiszteletére a Szigligeti Színházban. Brunszvik Pálnak, a tanintézeti pártbizottság titkárának megnyitója után Godó Ágnes történész, a hadtudományok kandidátusa méltatta Killián György életét és munkásságát. Ezt követően Fodor Zoltán nyugalmazott nagykövet idézte személyes emlékek alapján az egykori harcostárs és barát alakját, végül pedig Dobó Kocsis Gábor, a főiskola hallgatója felolvasta azt a levelet, amelyet Mária Reischmannak, Killián Györgv Berlinben élő özvegyének küldenek az évforduló alkalmából. Az ünnepségen Vnrga Sabján László, a KISZ Központi Bizottságának titkára átadta a főiskolának a Magyar Úttörők Szövetségének elnöksége által adományozott „Gyermekekért" emlékérmet. Ezt, mint hangsúlyozta. a névadó szellemében végzett kiemelkedő hazafias, honvédelmi neveléssel érdemelte ki az intézmény. Budapesten koszorúzási ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában elhelyezett Killián Györgyemléktáblánál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Herczeg Károly, a Vas-. Fém- és Viliamosenergiaipari Dolgozók Szakszerve-' zetének főtitkára és Horváth József, a Csepel Autógyár szerelője koszorúzott. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség képviseletében Bányász Judit, a Központi Bizottság tagja és Nyitrai István, a Központi Bizottság titkára helyezte el a kegyelet virágait. A Honvédelmi Minisztérium részéről Tersztenyák András és Rózsa Lajos vezérőrnagyok, a Magvar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége nevében Rostás István, az elnökség tagja, és Sebes Sándor, az országos bizottság tagja koszorúzott. Családja képviseletében virágot helyezett el unokahúga. Az évfordulóról több helyen emlékeztek meg a fővárosban. (MTI) Válasz Sz. A.-nak társaimnak nem volt szándékunkban törtető céllal rendőrnek, katonatisztnek, pártmunkásnak menni. Azért indultunk a bajok és a küzdelmek rengeiegébe. mert apánk-an.vánk. kommunista közösségünk küldött helvlállni, a dolgozó emberek rendjét oltalmazni. Az a szó. vagy fogalom, hogv ka'rrier. álmunkban sem jött elő. csak tettük a dolgunkat olyan természetesen. ahogyan levegőt vesz az ember. Minek tagadjuk: büszkék vagyunk egy kicsit arra. hogy rögtön fölismertük a haladás irányát, s egy köszönömszépenért is készek voltunk képviselni azokat, akik akkor még csak a maguk hasznát keresték. T öbb figyelemre méltó 1 megjegyzés található a levelében, kár. hogy meggondolatlanságokkal keveredik. Miért van, hogy mintegy kívülállóként, majdhogynem kibic módjára indítványoz olyasmiket, aminek átgondolt. használható volta legalábbis kétséges. Mit kezdjünk például azzal, hogv „Kedves Nagv és Simon elvtársak, figyeljetek a politikára, meglátjátok, hogy még mindig vannak hibák, csípjelek őket nyakon és vessétek ti is föl, mert a hallgatás beleegyezés." Ha figyelmesen olvassa lapunkat, kötve hiszem, hogv ne látná : nemcsak figyelünk a politikára, hanem igyekszünk azonosulni vele. mert a magunkénak valljuk, s szeretnénk jói szolgálni ezt a politikát. Bizonyára azt is észrevette, hogv szörnyen haragszunk a hibákra. és buzgón nyakoncsipegetjük őket. Azt azonban nem kívánhatja. hogy csak lopom. csalom témákkal tömjük tele e hasábokat, s szemérmesen elkendőzzük azokat az eredméhyeket. amelyek a tisztességes emberek erőfeszítéseinek köszönhetők. A vezetők látogatásairól közreadott híreket, információkat mi nem talpnyalásnak tekintjük. mint ön. hanem láttatni akarjuk, hogy rendszerünk exponensei — ha módjuk van rá — szívesen látogatnak üzemi, intézményi munkaközösségekbe személyes tapasztalatgyűjtés céljából. Abban viszont egyetértek önnel, hogv némely nevek túl gyakran szerepelnek nálunk, ami az olvasók szemében visszatetsző lehet. k^f ondja ön azt is. tisztelt Sz. A., hogy „az ötnapos- munkahét bevezetése indokolatlan volt. Óriási kiadásba hozta az államot. Több a kár. mint a haszon. Ért nem tudok arról, hogv a lakosság követelte volna az 5 napos munkahetet. Csak a kapkodás, idegesség jellemzi ez miatt az üzemeket, vállalatokat. így felduzzadt az unatkozó, csellengő, lődörgő proletárok száma. Gondolom, több lett a rendőrség dolga is." egyszer, mert a jót hamar megszokjuk. Mihelyt ki merjük mondani, hogy a szolgáltatásban munkálkodók mindig hétfőn, vagy máskor vehetik ki az egyik szabadnapjukat. s hogy a pedagógusok is megtalálhatják gondjaik enyhítésének módját. rögtön alábbhagy ez az általában indokolatlan laméntáció. Abban van némi igazsága, hogy a ráérő ember többet lődörög, Sőt. én hozzátenném, hogy akinek nincs dolga. az jobb híján szívesen békétlenkedik, gyakran a kákán is keresi a csomót, vagyis egy sereg isten se tudná kedvét találni. De kinek nincs dolga mostanában? Akinek eddig sem volt. aki mind ez ideig azzal szórakozott. hogv a kész munkát fumigá'ta. Nem ígv a kiskerttulajdonos munkás vagy tisztviselő, aki alig várja, hogy nevelhesse a salátát. Nem így az a honpolgár, aki észrevette a kezdeményezés lehetőségét, meglátta a teremtő munka értelmét, s elfogta a lehetőségek valóra váltásának izgalma. Az ilyen ember már csak azért is üdvözli az ötnapos munkahetet, hogv a rákövetkező két napon — ha képes rá és hasznát látja — még többet dolgozzék. A hétvégi munka, mint jövedelmező passzió, pihenési célokat is szolgálhat. C úgv tesz ön. Sz. A. elv** társ, mintha felette aggódna hazánk sorsáért, illetve egvszemélyben ére/.ne felelősséget érte. Pedig higyje el, vannak még jó néhányan, akik álmatlankodnak. szaggatják az idegeiket. s nem olyan tökkelütöttek. mint azt ön levelében föltételezi. „Pozsgav Imre már megint emelni*akarja a pedagógusok fizetését, mire megkapjak. Csikós Nagy pedig emeli az árakat. ígv a pedagógusok úgy járnak, mint a nádi veréb ... Infláció, drágaság ... Sok a kivitel, kevés a behozatal..." íria ön, kicsit összegubancolva a dolgokat. Mert mi az ön állításai ellenében azt mondjuk: bárcsak egv isten beszélne önből, és a külkereskedelmi mérleget gyökeresen megjavítandó még sokkal többet exportálhatnánk. Persze itt nincs mód arra. hogy közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozzam, de ió szívvel — a legkisebb kioktató szándék nélkül — ajánlhatom az olyan érdeklődő embernek, mint ön: olvasson néha szakfolyóiratot is. hogy ne csak az utcai szóbeszéd vezesse a tollát, hanem a közgazdasági törvényszerűségek és összefüggések ismeretében saját meggyőződése. Csak nem gondolja, hogy amiről nincsenek ismeretei, az nem is létezik? Nagyon sok van még. amit sem én. sem ön nem tudunk, s nem is fogunk tudni. Mi úgy látjuk, széles körű. mondhatnánk országos igény volt már arra, hogy hétvégeken két napig pihenhessen az, aki dolgozik. A nehéz fizikai munkát cipelők másképpen látják ezt a témát, mint például a boltosok, vagy éppen a nyugdíjban pihenők. Mi olyan nép vagyunk, hisz tudja, hogy a legegyértelműbb jótétemény miatt is rendre morgolódni szoktunk eleinte. Valóban, ha a rádióban, a tévében, s olykor az írott sajtóban elhangzott kesergéseket hallgatja-olvassa az ember, könnyen úgy ítélheti meg. hogy átok rajtunk ez az áldásos intézkedés, a,melyet repeső szívvel fogadnának egész sor szegényebb ország népei. De mi hisszük, hogy ennek a síránkozásnak is vége szakad V égül hadd kérjem meg: írjon néha jót is nekünk, segítsen fölfedezni ol.yan pozitív jelenségeket, amelyekről még nem tudunk. Aczél György mondta a múlt év decemberében: „A ma írójának bátornak kell lennie. De szeretnék már egyszer olyan bátor embert látni, aki — ha valamiben igaza van ennek a kormányzatnak — azt nem fél megmondani." Tudom, tisztelt Sz. A. elvtárs nem író, ám mintha ön is bátortalan lenne kissé, amikor az igazságot kellene hangoztatni. Higyje el. nekünk nem dicshimnuszok kellenek. Mi irtózunk a feibólintásszerű tudomásulvételtől, mert tudjuk, a hallgatás korántsem mindig beleegyezés. s mert az nem visz minket sehova. Nincs értelme olyat írni, amivel valamennyi olvasó, vezető és beosztott egyetért. A vita csiszolja a véleményeket, mint a folyókavicsok egymást. Észrevételeket, jelzéseket, javaslatokat igénylünk, bármilyen mennyiségben, s nem adunK sokat "a csomagolásra. Élcelődjön ön is tovább kedvére, de komoly dolgokat mondjon, hogy hasznát vehessük mindannyian. F. Nagy István