Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

Szombat, 1982. március 13. 3 Orvosok a nukleáris háború meg összehívták j jelzéseket, javaslatokat igénylünk A magyar orvosoknak is kötelességük — a világon másutt dolgozó társaikkal együtt —, hogy síkraszáll­janak a fegyverkezési haj­sza megfékezéséért, a nuk­leáris háború veszélyének elhárításáért. Cselekvő ál­lásfoglalásukkal, a közvé­lemény felvilágosításával, kutatásaik eredményeinek népszerűsítésével szolgál­hatják, hogy a legszélesebb néptömegek értsék meg: mi­lyen pusztítást jelentene egy esetleges atomháború az emberiség életében, s hogy ennek következményeit csak az összecsapás elkerülésével lehet kivédeni. Ezt hangsú­lyozták pénteken a Magyar Tudományos Akadémián tar­tott orvosgyűlés résztvevői. A tanácskozáson a nukleá­ris háború megelőzéséért küzdő hazai orvosmozgalom kibontakoztatásáról határoz­tak. A gyűlést Szentágothai János, az MTA elnöke nyi­totta meg. majd Hollán Zsu­zsa akadémikus, az MTA elnökségének tagja tartott előadást a nemzetközi há­borúellenes orvosmozgalom létrejöttéről, eddigi tevé­kenységéről. Mint elmondot­ta: a kezdeményezés nem­zetközi hírű szovjet, ame­rikai és angol professzorok nevéhez fűződik, s a mozga­lom tavalyi, egyesült álla­mokbeli első kongresszusán mar tizenkét ország orvo­sai vitatták meg a nukleá­ris háború veszélyeit. A má­sodik kongresszusra idén áp­rilisban az angliai Camb­ridge-ben kerül sor. — A nukleáris háború hatása Európa országaira — ez lesz a'tanácskozás fő té­mája. hiszen a jelenlegi ki­éleződött nemzetközi légkör­ben elsősorban kontinen­sünk civilizációját fenyegeti a pusztulás réme. Ezért a kongresszus egyik célja ép­pen annak bizonyítása lesz, hogy hamis és megalapozat­lan az elmélet, amely sze­rint lehetséges egy Euró­pára korlátozott nukleáris összecsapás. — Mi a szerepe ebben a harcban az orvosoknak? Mi tudjuk a legjobban elma­gyarázni az embereknek az atomháború okozta szinte felfoghatatlan tömeghalált és környezetpusztulást, azt,, hogy a fegyverkezés a gazdasági erőforrások nagy részét föl­emésztve az emberiségtől vonja el a tudomány, a tech­nika, a medicina eredmé­nyeit. Ezt követően Sztanyik B. László egyetemi tanár tar­tott előadást a nukleáris há­ború következményeiről. A gyűlésen nyilatkozatot fogadtak el a hazai hábo­rúellenes orvosmozgalom zászlóbontásáról, a doku­mentumot a mintegy félezer jelenlevő aláírásával is megerősítette, kinyilvánítván ezzel részvételi szándékát a mozgalom tevékenységében. A nyilatkozat a többi kö­zött hangoztatja: ,.Mi, akik a hippokratészi esküvel meg­fogadtuk, hogy minden erőnket és tudásunkat em­bertársaink gyógyítására, a fájdalom, a szenvedés eny­hítésére és a betegségek megelőzésére fordítjuk, kö­telességünknek érezzük az emberi életeket fenyegető legnagyobb veszély elleni fellépést. A nemzetközi or­vosmozgalomhoz csatlakoz­va. harcba hívunk minden­kit a békéért, a nukleáris fegyverkezés csökkentéséért. Síkraszállunk azért, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezete határozattal tiltsa meg a nukleáris fegyverek használatát, éppúgy, mint a mérgesgázok és a biológiai fegyverek alkalmazását". (MTI) | az országgyűlési A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkot­mány 22. paragrafusának 2. bekezdése aiapján az or­szággyűlést március 25-én. csütörtökön délelőtt 10 órára összehívta. A Miniszterta­nács javasolja, hogy az or­szággyűlés tűzze az ülés­szak napirendjére az igaz­ságügy-miniszter beszámo­lóját a jogalkotás helyzeté­ről, valamint a művelődési miniszter beszámolóját a közművelődésről szóló 1976. évi 5. törvény végrehajtá­sáról. Szovjet elismerés Pontos szállításaiért elis­merő oklevélben részesítet­te a Keripar kereskedelmi berendezéseket és gépéket gyártó vállalatot a Szovjet­unió magyarországi keres­kedelmi képviselete. A magyar vállalat első­sorban a közétkeztetésben és a vendéglátásban használa­tos berendezéseket, így étel­bárokat, konyhagépeket, ke­verőgépeket, habverőket és kávéőrlőket szállít a Szov­jetunióba. Több mint 15 éve exportál a magyar vállalat konyhai berendezéseket a Szovjetunióba. Az elmúlt évben mintegy 7,5 millió rubel értékben szállítottak termékeikből a hosszú lejá­ratú szerződés keretében. Az oklevelet pénteken n KPVDSZ székházában Vla­gyimir Iljics Sackij. a szov­jet kereskedelmi képviselet osztályvezetője adta át Ko­vács Lászlónak, a Keripar vezérigazgatójának. (MTI) Hazautazott a jugoszláv A Hazafias Népfront me­gyei és a szegedi városi bi­zottsága meghívására me­gyénkben tartózkodó vajda­sági küldöttség tegnap, kora délelőtt a Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vál­lalat algyői központjába lá­togatott. Ott Varga Lászlót, a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége vajdasági tarto­mányi választmányának el­nökét, Jovanovity Nema­nyát, a választmány elnök­ségének tagját, valamint Strbac Zorát, a DNSZSZ Csóka községi választmánya elnökét, és a kíséretükben levő ösz Károlyt, a nép­front megyei bizottsága tit­kárhelyettesét dr. Juratovics Aladár üzemigazgató, Papp György, a vállalat pártbi­zottságának titkára és Szép­falusi Péter, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak tagja fogadták. Dr. Juratovics Aladár tá­jékoztatta a vendégeket a szénhidrogén-termelés ered­ményeiről, a magyar—jugo­szláv határ két oldalán ösz­szefüggően elterülő olajme­zők kiaknázásának irányítá­sára alakult közös bizottság tevékenységéről. Vázolta a dolgozok élet- és szociális körülményeinek javítására tett vállalati intézkedéseket. Ezután a jugoszláv ven­dégek és kísérőik Szentesre utaztak, ahol dr. Remzsö József, a járási hivatal el­nöke, Kovács Jánosné, a já­rási pártbizottság titkára, dr. Márton Sándor, a nép­front megyei elnökségének alelnöke és Verasztó József, a népfront szentesi városi bizottságának titkára fogad­ták. Először Kovács János­né ismertette a szentesi já­rás dolgozóinak gazdasági munkáját, társadalmi tevé­kenységét, a népfrontnak a szocialista demokráciát erő­sítő munkáját, a pártszerve­zetek eszmei-politikai tevé­kenységét, a társadalmi és tömegszervezetekkel való közös kapcsolatát. Dr. Remzső József a taná­csi feladatokat ismertette. Beszélt a járás községeiben lakók élet- és munkakörül­ményeiről, a települések kommunális ellátottságáról, a járdák, az utak hosszának növekedéséről, a vízellátás helyzetéről, az eredményes társadalmi munkaakciókról. Délután a jugoszláv ven­dégek a Derekegyházi Álla­mi Gazdaságba látogattak, ahol Tokai István igazgató, Molnár Sándor, a népfront megyei bizottságának titká­ra, Puskás László, a szente­si járási pártbizottság első titkára, valamint Nagy Jó­zsef, a gazdaság pártbizott­ságának titkára társasága­ben megismerkedtek a me­zőgazdasági nagyüzem ered­ményeivel, a dolgozok mun­ka- és életkörülményeivel. A vajdasági küldöttség tagjai tegnap este Szegeden, [ a népfront megyei bizottsá- I gán Nagy Istvánnal, a nép- I front megyei bizottságának elnökével értékelték látoga­tásuk tapasztalatait, majd a késő esti órákban hazautaz­tak Jugoszláviába. S. L. B. kyf egjött a tavasz, újfent ' ' jelentkezett ügyeletes kritikusunk is, Sz. A., az Olajbányász térről. Szokásá­hoz híven eredeti stílusban értékelte az elmúlt negyed­évben végzett lapmunkát, kicsit megveregette a vál­lunkat. ám többnyire meg­mosta a fejünket. Tisztázta, hogy s mint kellett volna jobban csinálnunk. Kapcsolatunk bensőséges és elég régi keletű, amit az is bizonyít, hogy félpertu­ban vagyunk. Sz. A. konzek­vensen tegez bennünket. így oktatgatja a zsurnaliszta társaságot. Tetszik nekünk közvetlen modora. sajátos mondatfűzése, s főleg, hogy nem díszítgeti mondandó­ját. Kereken-kurtán eliga­zít. mi az újságíró kutya­kötelessége. Lám csak: ..Ne­kem az a véleményem, hogv most máj- könnyű, könnyebb felvetni tényeket, témákat, mint akkor, amikor megtör­tént. amikor fel kellett vol­na vetni. Akkor ti is behúz­tátok a plaibászt. pedig az igazi komminista (sic) az nem hátrál, nyílt sisakkal kiáll. Le kell kopogjam, könnyű volna Magyarorszá­gon a2 ilyeneket megszámol­ni." Ejnye, einve tisztelt Sz. A. elvtárs, miért kell kopog­ni? Csak nem babonás? És mire való ennyire elhajítani a kalapácsnvelet? Mintha kissé alábecsülte volna a kommunisták számát! No, de sebaj, az a fontos, hogy ön a ..nyílt sisakkal kiállók" közé tartozik. Most is úgy olvasta a fejünkre „bűne­ink" lajstromát. mintha egyedül fedezte volna föl azokat, holott erős a gya­núm. hogv az újságírók val­lomásait mazsolázta ki. Már elmondtam néhányszor eze­en a hasábokon, s most az On kedvéért megismétlem: eszem ágában sincs piron­kodni korabeit tapsaim mi­att. ti. akkor korántsem volt olyan lemeztelenített a sze­mélyi kultusz, mint ahogyan a jelen magaslatából láttuk és elítéljük. Amit a szóno­kok mondtak, az tökéletesen kifejezte a felszabadult .•nemzetfenttartó elemek" törekvéseit, magától értető­dik tehát, hogv akkor is ió szívvel propagáltam a kom­munista politikát. De hisz — bizonyára emlékszik — mindezt leszögeztem a Ve­reségei m-sorozatban. Képzelje, nekem és elv­Emlékezés Killián Györgyre, a KIMSZ titkárára, az illegális kom­munista mozgalom kiemel­kedő személyiségére emlé­keztek pénteken, születésé­nek 75. évfordulója alkal­mából Szolnokon és Buda­pesten. A nevét viselő szol­noki repülőműszaki főisko­la emlékülést rendezett az évforduló tiszteletére a Szig­ligeti Színházban. Brunszvik Pálnak, a tanintézeti párt­bizottság titkárának meg­nyitója után Godó Ágnes történész, a hadtudományok kandidátusa méltatta Kil­lián György életét és mun­kásságát. Ezt követően Fo­dor Zoltán nyugalmazott nagykövet idézte személyes emlékek alapján az egykori harcostárs és barát alak­ját, végül pedig Dobó Ko­csis Gábor, a főiskola hall­gatója felolvasta azt a le­velet, amelyet Mária Rei­schmannak, Killián Györgv Berlinben élő özvegyének küldenek az évforduló al­kalmából. Az ünnepségen Vnrga Sab­ján László, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára átadta a főiskolának a Ma­gyar Úttörők Szövetségé­nek elnöksége által adomá­nyozott „Gyermekekért" em­lékérmet. Ezt, mint hang­súlyozta. a névadó szelle­mében végzett kiemelkedő hazafias, honvédelmi neve­léssel érdemelte ki az in­tézmény. Budapesten koszorúzási ünnepséget rendeztek a Me­ző Imre úti temető munkás­mozgalmi panteonjában el­helyezett Killián György­emléktáblánál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében Herczeg Károly, a Vas-. Fém- és Viliamosenergia­ipari Dolgozók Szakszerve-' zetének főtitkára és Hor­váth József, a Csepel Autó­gyár szerelője koszorúzott. A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség képviseleté­ben Bányász Judit, a Köz­ponti Bizottság tagja és Nyitrai István, a Központi Bizottság titkára helyezte el a kegyelet virágait. A Hon­védelmi Minisztérium ré­széről Tersztenyák András és Rózsa Lajos vezérőrnagyok, a Magvar Ellenállók, Anti­fasiszták Szövetsége nevé­ben Rostás István, az elnök­ség tagja, és Sebes Sándor, az országos bizottság tagja koszorúzott. Családja kép­viseletében virágot helye­zett el unokahúga. Az évfordulóról több he­lyen emlékeztek meg a fő­városban. (MTI) Válasz Sz. A.-nak társaimnak nem volt szándé­kunkban törtető céllal rend­őrnek, katonatisztnek, párt­munkásnak menni. Azért in­dultunk a bajok és a küz­delmek rengeiegébe. mert apánk-an.vánk. kommunista közösségünk küldött helvláll­ni, a dolgozó emberek rend­jét oltalmazni. Az a szó. vagy fogalom, hogv ka'rrier. álmunkban sem jött elő. csak tettük a dolgunkat olyan természetesen. aho­gyan levegőt vesz az ember. Minek tagadjuk: büszkék vagyunk egy kicsit arra. hogy rögtön fölismertük a haladás irányát, s egy kö­szönömszépenért is készek voltunk képviselni azokat, akik akkor még csak a ma­guk hasznát keresték. T öbb figyelemre méltó 1 megjegyzés található a levelében, kár. hogy meg­gondolatlanságokkal keve­redik. Miért van, hogy mint­egy kívülállóként, majdhogy­nem kibic módjára indítvá­nyoz olyasmiket, aminek át­gondolt. használható volta legalábbis kétséges. Mit kezdjünk például azzal, hogv „Kedves Nagv és Simon elv­társak, figyeljetek a politi­kára, meglátjátok, hogy még mindig vannak hibák, csíp­jelek őket nyakon és vessé­tek ti is föl, mert a hallga­tás beleegyezés." Ha figyel­mesen olvassa lapunkat, kötve hiszem, hogv ne lát­ná : nemcsak figyelünk a politikára, hanem igyek­szünk azonosulni vele. mert a magunkénak valljuk, s szeretnénk jói szolgálni ezt a politikát. Bizonyára azt is észrevette, hogv szörnyen haragszunk a hibákra. és buzgón nyakoncsipegetjük őket. Azt azonban nem kí­vánhatja. hogy csak lopom. csalom témákkal tömjük te­le e hasábokat, s szemérme­sen elkendőzzük azokat az eredméhyeket. amelyek a tisztességes emberek erőfe­szítéseinek köszönhetők. A vezetők látogatásairól közre­adott híreket, információkat mi nem talpnyalásnak te­kintjük. mint ön. hanem lát­tatni akarjuk, hogy rend­szerünk exponensei — ha módjuk van rá — szívesen látogatnak üzemi, intézmé­nyi munkaközösségekbe sze­mélyes tapasztalatgyűjtés céljából. Abban viszont egyetértek önnel, hogv né­mely nevek túl gyakran sze­repelnek nálunk, ami az ol­vasók szemében visszatetsző lehet. k^f ondja ön azt is. tisztelt Sz. A., hogy „az ötna­pos- munkahét bevezetése in­dokolatlan volt. Óriási ki­adásba hozta az államot. Több a kár. mint a haszon. Ért nem tudok arról, hogv a lakosság követelte volna az 5 napos munkahetet. Csak a kapkodás, idegesség jel­lemzi ez miatt az üzemeket, vállalatokat. így felduzzadt az unatkozó, csellengő, lő­dörgő proletárok száma. Gondolom, több lett a rend­őrség dolga is." egyszer, mert a jót hamar megszokjuk. Mihelyt ki mer­jük mondani, hogy a szol­gáltatásban munkálkodók mindig hétfőn, vagy máskor vehetik ki az egyik szabad­napjukat. s hogy a pedagó­gusok is megtalálhatják gondjaik enyhítésének mód­ját. rögtön alábbhagy ez az általában indokolatlan la­méntáció. Abban van némi igazsága, hogy a ráérő ember többet lődörög, Sőt. én hozzáten­ném, hogy akinek nincs dol­ga. az jobb híján szívesen békétlenkedik, gyakran a kákán is keresi a csomót, vagyis egy sereg isten se tudná kedvét találni. De ki­nek nincs dolga mostaná­ban? Akinek eddig sem volt. aki mind ez ideig azzal szó­rakozott. hogv a kész mun­kát fumigá'ta. Nem ígv a kiskerttulajdonos munkás vagy tisztviselő, aki alig várja, hogy nevelhesse a sa­látát. Nem így az a hon­polgár, aki észrevette a kez­deményezés lehetőségét, meglátta a teremtő munka értelmét, s elfogta a lehető­ségek valóra váltásának iz­galma. Az ilyen ember már csak azért is üdvözli az öt­napos munkahetet, hogv a rákövetkező két napon — ha képes rá és hasznát lát­ja — még többet dolgozzék. A hétvégi munka, mint jö­vedelmező passzió, pihenési célokat is szolgálhat. C úgv tesz ön. Sz. A. elv­** társ, mintha felette ag­gódna hazánk sorsáért, illet­ve egvszemélyben ére/.ne felelősséget érte. Pedig higyje el, vannak még jó néhányan, akik álmatlankod­nak. szaggatják az idegei­ket. s nem olyan tökkelütöt­tek. mint azt ön levelében föltételezi. „Pozsgav Imre már megint emelni*akarja a pedagógu­sok fizetését, mire megkap­jak. Csikós Nagy pedig eme­li az árakat. ígv a pedagó­gusok úgy járnak, mint a nádi veréb ... Infláció, drá­gaság ... Sok a kivitel, ke­vés a behozatal..." íria ön, kicsit összegubancolva a dolgokat. Mert mi az ön ál­lításai ellenében azt mond­juk: bárcsak egv isten be­szélne önből, és a külkeres­kedelmi mérleget gyökeresen megjavítandó még sokkal többet exportálhatnánk. Per­sze itt nincs mód arra. hogy közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozzam, de ió szívvel — a legkisebb kioktató szán­dék nélkül — ajánlhatom az olyan érdeklődő embernek, mint ön: olvasson néha szakfolyóiratot is. hogy ne csak az utcai szóbeszéd ve­zesse a tollát, hanem a köz­gazdasági törvényszerűségek és összefüggések ismereté­ben saját meggyőződése. Csak nem gondolja, hogy amiről nincsenek ismeretei, az nem is létezik? Nagyon sok van még. amit sem én. sem ön nem tudunk, s nem is fogunk tudni. Mi úgy lát­juk, széles körű. mondhat­nánk országos igény volt már arra, hogy hétvégeken két napig pihenhessen az, aki dolgozik. A nehéz fizikai munkát cipelők másképpen látják ezt a témát, mint pél­dául a boltosok, vagy ép­pen a nyugdíjban pihenők. Mi olyan nép vagyunk, hisz tudja, hogy a legegyértel­műbb jótétemény miatt is rendre morgolódni szoktunk eleinte. Valóban, ha a rádió­ban, a tévében, s olykor az írott sajtóban elhangzott ke­sergéseket hallgatja-olvassa az ember, könnyen úgy ítél­heti meg. hogy átok rajtunk ez az áldásos intézkedés, a,melyet repeső szívvel fo­gadnának egész sor szegé­nyebb ország népei. De mi hisszük, hogy ennek a sírán­kozásnak is vége szakad V égül hadd kérjem meg: írjon néha jót is ne­künk, segítsen fölfedezni ol.yan pozitív jelenségeket, amelyekről még nem tu­dunk. Aczél György mondta a múlt év decemberében: „A ma írójának bátornak kell lennie. De szeretnék már egyszer olyan bátor em­bert látni, aki — ha valami­ben igaza van ennek a kor­mányzatnak — azt nem fél megmondani." Tudom, tisztelt Sz. A. elvtárs nem író, ám mintha ön is bátortalan lenne kis­sé, amikor az igazságot kel­lene hangoztatni. Higyje el. nekünk nem dicshimnuszok kellenek. Mi irtózunk a fei­bólintásszerű tudomásulvé­teltől, mert tudjuk, a hall­gatás korántsem mindig be­leegyezés. s mert az nem visz minket sehova. Nincs értelme olyat írni, amivel valamennyi olvasó, vezető és beosztott egyetért. A vita csiszolja a véleményeket, mint a folyókavicsok egy­mást. Észrevételeket, jelzé­seket, javaslatokat igény­lünk, bármilyen mennyiség­ben, s nem adunK sokat "a csomagolásra. Élcelődjön ön is tovább kedvére, de ko­moly dolgokat mondjon, hogy hasznát vehessük mindannyian. F. Nagy István

Next

/
Thumbnails
Contents