Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-07 / 56. szám

VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! 72. évfolyam 56. szám 1982. március 7., vasárnap Ara: 1,40 forint Az eljoglaltabb nem Arcok. Mohácsi Regös Ferenc rajza H ogyan néz ki egy átlagos, a férfiakkal egyenlő jo­gokat élvező magyar nő egy hétköznapja 1982-ben? Fölkel, mondjuk, reggel hat órakor, elrohan a bolt­ba, reggelit, tízórait készít a gyerekeinek, elkíséri őket a buszmegállóba, bemegy a munkahelyére, ledolgozza az elő­írt munkaidőt, otthon mos, takarít, vacsorát kotyvaszt, mo­sogat, gyereket nevel, szórakozás címén pedig tévét néz. ha el nem alszik rajta. A magyar családokon belüli munkamegosztás általában nem követte azt a tényt hogy a nők nagy többsége — több mint 70 százaléka —, kenyérkereső munkát vállalt. A házi munka oroszlánrésze továbbra is rájuk marad, a változás csak annyi, hogy sokkal kevesebb idejük jut erre, mint •mikor háztartásbeliként főállásban végezték. A férfiak otthoni „tunyaságukat" kimondva vagv ki­mondatlanul azzal fogadtatják el. hogy ők keresik meg a család jövedelmének nagyobbik részét. Ez általában igaz is, (de miért? Mert azonos iskolai végzettséggel, azonos beosz­tásban dolgozók közül is az ő átlagbérük magasabb. Ki­mondva vagy kimondatlanul azzal fogadtatják ezt e! a munkahelyi vezetők, hogy a férfiak munkájára biztosab­ban számíthatnak, nem fárasztja ki őket a házi munka, kevésbé kötik le a családi gondok. S a kör bezárul. Igaz-Ugyan, hogy jog szerint a nők ugyanúgy választ­hatók, kinevezhetők vezető beosztásokba. mint a férfiak, a tények mégis azt mutatják, a munkahelyi veze­tőknek mindössze 14 százaléka kerül ki a gyengébb nem tagjai közül. Külön gond az értelmiségiek helyzete: a nők iskolai végzettsége a fiatalabb korosztályokban már meg­közelíti a férfiakét. A családalapítás azonban legtöbbször egybeesik a szakmai kibontakozás éveivel, s ez még ak­kor is visszaveti a nőket a szakmai előrehaladásban, ha családjuk az átlagosnál többet vállal az otthoni terhekből. Annak ellenére, hogy minden 100 magyar dolgozó közül 44 a nő, a könnyű szellemi munkára túl sok a jelentkező, a három műszakban dolgozó ipari üzemek pedig már a tá­volabbi falvakban sem igen találnak női munkaerőt. A mostani ellentmondásos helyzetből kiindulva, sokan az emancipáció egészét megkérdőjelezik. Ügy vélekednek, az egyenjogúság sohasem lehet teljes, már csak a biológiai adottságok miatt sem: ameddig csak a nők szülnek gyere­ket, ez mindig is visszaveti őket a szakmai és a közéleti munkában. Ha viszont emiatt lemondanak a gyermekáldás­ról, az hosszabb távon a népesség csökkenését idézi elő. Alig hihető, hogy társadalmunk ma lemondhatna a nők százezreinek munkájáról. Az sem valószínű, hogy azok az asszonyok, akik megkóstolták az alkotó munka, a pénzke­reset, s a nyomában elérhető önállóság örömét, szívesen mennének vissza háztartásbelinek. Még akkor sem. ha — mint egyesek javasolják — a gyermekgondozást az állam elismerné munkaviszonynak, és fizetéssel honorálná. Aki a munkáját igazán szereti, a három esztendőt sem várja ki gyes-en. amint el tudja helyezni gyermekét bölcsődében, óvodában, azonnal visszamegy dolgozni. M aradnak hát a jelenlegi állapotok, amikor a gvengébb nem egyszersmind az elfoglaltabb nem is. bár mun­kájának eredménye nem mérhető forintokban, idő­ben. odaadásban, mindennapi közérzetünkben mérlegelve többet végeznek a férfiaknál. A nemzetközi nőnapot ma már nem elnyomatásuk elleni demonstrációval ünnepeljük. Mégis, amikor anyánknak, feleségünknek, gyermekünknek átnyújtjuk a hosszú sorban állással szerzett virágot, ki-ki a maga háza iáján adhat-e többet a virágnál, köszöntő szavaknál. Megértést, segítséget például. Otthoni munka­megosztásunk alkalmazkodhatna hozzá, hogy egyenrangú keresők dolgoznak a családbán. A bérezésben, kinevezések­ben is lehetne a valóságos teljesítmény a fő motívum, nem az előítélet, s a vele szemben kialakult „statisztikai" nőpo­litika. A házi munkát megkönnyíthetné. ha elérhető áron színvonalas szolgáltatások állnának rendelkezésre. A nemzetközi nőnapon mit is kívánhatnánk egyebet az asszonyoknak, lányoknak: békét, egészséget, emberhez mél­tó, örömöt adó munkát, családi boldogságot. ... Tanács István Közületi számváltozások Bővül Szeged te I efon h é I óza ta Mostanában többször elő­fordulhatott a Szegeden te­lefonálókkal, hogy egy-egy intézmény számát tárcsázva nem az adott cég telefon­kezelője, „központosa" je­lentkezett be. hanem udva­rias férfihang közölte, — magnószalagról: „a hívott száma megváltozott, kérjük, hívja a tudakozót, a 09-et." A feleslegesen tévelygő hí­vások megelőzésére szolgál a posta e figyelmessége: a hívó sem kísérletezget hiá­ba, a megváltozott szám is rövid úton megtudható, meg aztán az sem mellékes, hogy a szegedi távbeszélő-közpon­tot sem terhelik az újabb próbálgatásokkal a telefo­nálók. Épp ez utóbbi helyzet, az egyre nagyobb terhelés tet­te ugyanis szükségessé a sze­gedi telefonközpont bővíté­sét, ezzel összefüggésben né­hány előfizető számának változását. Ács Sánta Sán­dor, a szegedi postaigazga­tóság osztályvezetője a vál­tozás műszaki hátteréről is tájékoztatta lapunk munka­társát. — A telefonközpont bőví­tését az utóbbi időkben meg­növekedett forgalmi terhelés indokolta: a megbízható és gyors telefonálási lehetősé­get biztosítania kell a pos­tának. Ezért a meglévő számmezők tehermentesíté­sére, a tei helés megközelí­tően arányos elosztására egyes közületi állomásokat átkapcsoltunk az új szám­mezőkbe. Ezért változtak meg — eddig 39 előfizetőnél — a megszokott hívószámok. Csak oiyan állomásokat kap­csoltunk át, amelyek alköz­ponttal rendelkeztek, s azoknak több, úgynevezett főáramkörük volt. Az új számmezőben az érintett al­központok főáramkörei már sorozatos üzemmódban, úgy­nevezett PBX-sorban mű­ködnek. — Mi ennek az előnye a hívó fél számára? — A korábbi több kap­csolási szám helyett már csak egyet — a telefon­könyvben csillaggal jelölt vezérszámot — kell kikeres­nie. tárcsáznia. A beszélge­tések mindig az éppen sza­bad főáramkörön „futnak", s a berendezés ezt automa­tikusan választja ki. A szám­változásról az érdekelt elő­fizetőket időben tájékoztat­tuk. Olyan nyomtatványok­kal láttuk el az érintett kö­zületeket, amelyeken gya­korta telefonáló partnereiket értesíthették. De még egy ideig a bevezetőben említett magnetofonos „értesítőt" is használjuk. (A régi számok hívásakor egyébként nem számítjuk fel a hívás dí­ját.) S végül közöljük néhány fontosabb intézmény új te­lefonszámát, zárójelbe tesz­szük mindig a régi, már nem „élő" hívószámot, s utána következik az új, a „csillagos" vezérszám. Ma­gyar Kábel Művek, Huszár utca 1. (11-855) 22-344 ; Pap­rikaíeldolgozó Vállalat. Szö­vetkezeti utca 1. (10-022) 23-611; OTP körzeti fiók, Aradi vértanúk tere 3. (12­208 és 12-867) 23-744; La­káshivatal (11-097 és 11-870) 23-366; Munkásőrség megyei parancsnoksága (14-613) 22­711; OTP-fiók. Mérey utca 17. (14-356) 22-111; Hazafias Népfront megyei bizottsága (13-278 és 13-823) 21-355; KISZ járási bizottsága (13­128) 23-255; SZEOL AK Klub (11-274 és 12-446) 22­077, P. K. Guruló építőgépek Betonpumpák sorozatgyár­tását kezdték el az Építő;­gépgyártó Vállalat pécsi gyá­rában. A tehergépkocsi-al­vázra szerelt, hidraulikusan mozgatható, csuklós cső­rendszer húsz-harminc mé­teres körzetben közvetlenül a felhasználás helyére továb­bítja az odaszállított vagy a helyszínen megkevert be­tpnt. Eddig az ÉPGÉP sop­roni gyárában szerelték — a pécsinél lényegesen ked­vezőtlenebb körülményeit között -!- az „óriás pumpá­kat", amelyek megkönnyí­tik, gyorsabbá teszik az épít­kezéseken a cementhabarcs bedolgozását. A vállalat százharminc­millió forintos beruházással korszerűsített mecsekaljai •üzemében az új termék so­rozatgyártásának átvételével teljessé vált a tervezett technológiai lánc. A gyár­egységek közötti szakosodás keretében Pécsett készülnek a jövőben a kerekeken moz­gó építőgépek: a betonkeve­rő kocsik. a hidraulikus pumpák. Ennek előnye, hogy kidolgozhatják az azonos al­vázra szerelt, különböző fel­építmények egységes gyár­tási módszerét, tipizálhatják termékeiket. A lenipar brlgádvezelGinek tanácskozása A hazai lenipart magába foglaló Budaflax Lenfonó és Szövőipari Vállalat gyárai­nak 200 szocialista brigádve­zetője vitatta meg szomba­ton a munkaverseny idei fel­adatalt. A vállalat budaka­lászi művelődési házában megtartott tanácskozáson a vállalat vezetői beszámol­tak a múlt év. gazdasági eredményeiről, amelyekhez jelentősen hozzájárultak a szocialista brigádok. A munkaverseny-mozga­lomban a nagyvállalat 6000 dolgozójának több mint fele vesz részt s a brigádtagok 71% nő. Múlt évi vál­lalásaikat — amelyeknek középpontjában az anyaggal és energiával való takaré­kosság, az üzem- és munka­szervezés színvonalának emelése, a termelékenység növelése, a minőség javítá­sa és a költségek csökentése állt — lényegesen túlteljesí­tették. Tevékenységük a vállalat számára mintegy 40 millió forintos megtaka­rítást eredményezett. Az újí­tók száma csaknem 20 szá­zalékkal emelkedett; 512 újítási javaslatot nyújtottak be. megközelítőleg a vállalat minden tizedik dolgozója újított. A szocialista munkaver­seny 198?.. évi irányelveit a vállalat gazdasági célkitűzé­seivel összhangban dolgoz­ták ki. Részletesen megha­tározták az egyes termelő­egységek — így a rostkiké­szítő üzemek, a fonodák, a szövödék, a kikészítőüzemek, a pozdorja bútorlapgyár és a kempingcikkgyár — fel­adatait. Finom falatok Somogyi Károlyuie íelvetele Húsz kislány szorgosko­dott vidáman a Juhász Gyu­la művelődési otthon klub­helyiségében. Sokféle alap­anyagból — konzervekből, hagymából, befőttekből, íze­sítőkből — készíthettek fi­nom falatokat. A Szegedi Konzervgyárban született meg az ötlet, hogy az itteni gyermekfoglalkozások kere­tében megtanítják az isko­lásgyerekeket a korszerű táplálkozás tudnivalóira. 6 alkalommal biztosítanak nyersanyagot egytálételek, vitamindús saláták, uzson­nák, édességek készítéséhez. Képeink a Zrínyi Ilona ál­talános iskola ötödikes di­ákjairól készültek, akik a saját készítésű ételeket jó étvággyal meg is ették.

Next

/
Thumbnails
Contents