Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-31 / 76. szám

2 Szerda, 1982. március 31. Az ifjúság művelődésének Építőanyagot egy helyen lehetőségei Szegeden Rajtunk múlik, milyen lesz az utánunk jövő generáció, milyen minőségű lesz ifjúságunk műveltsége. Fiatalságunk kulturális magatartása, gondolkodása, igényessége, felelőssége népílnk szocialista fejlődésének irányát és dinamikáját is jelzi. Nem csupán azért, mert a mai tixen- és huszonévesekből lesznek a holnap felnőttjei, hanem azért, mert az. érett kori világnézet, kulturális érdeklődés, viselkedésmód jórészt fiatalkorban alakul ki. Igaznak tűnik az a megállapítás, hogy aki például 25 éves koráig úgy nőtt fel, hogy „sikerült megóvnia" magát a művészet, a tudomány, a közélet iránti érdeklődéstől, az később már sokkal nehezebben mozdul ebbe az irányba, mint az. akiben mindez már serdülő korban kialakult. Azért érdemes odafigyelni ifjúságunk viselkedésére. hogy idejében tudjunk segíteni. Irányt mutatni. Azt szeretnénk, hogy azok akikre hazánk, népünk jövőjét építjük, egy kicsit különbek legyenek a mi nemzedékünknél, szélesebb látókörrel, korszerűbb szemlélettel bírjanak, mint szüleik és nagyszüleik. Ennyit bevezetésül. Szeged lakosságának 46,2 százaléka harminc éven aluli, a 15—30 éves korúak aránya pedig ennek valamivel több, mint a negyedét teszi ki. Ifjúságunk életkori sajátossága, hogy nyitott lélekkel fogadja a külső hatásokat, így a közművelődés áramlatai is közvetlenebbül érintik, öszszetételére nézve eléggé differenciált, hisz magába foglalja az általános iskolásokat. a középiskolák diákjait, a szakmunkástanulókat, az egyetemi és a főiskolai hallgatókat, az Ifjúmunkásokat, a pályakezdő értelmiségi réteget. valamint a fiatal alkalmazottakat. Ez a fiatalság művelődési szokásaiban is sokrétű: az Irodalmi színpadok. tánccsoportok, különféle klubok mellett érdeklődik a csupán szórakoztató, unaloműző rendezvények Iránt is. Túlnyomó része természetes módon fölfedezi az egyéniségének. műveltségi színvonalának megfelelő kulturális programokat, lehetőségeket. Mégis vannak gondjaink, mert bizony olyanok is akadnak, akik csak alkalmanként, úgymond véletlenszerűen találják meg a tartalmas forrásokat, a hasznos szórakozást nyújtó közösségeket. A munkahelyi művelődés lehetőségei szintén bővültek ugyan az utóbbi 5—8 esztendőben, azonban elég messze vagyunk még attól, hogy a fiatalok jogos igényeit kielégítsük. Tizenegyről harminckilencre gyarapodott 1975 óta azoknak a működési engedéllyel bíró kluboknak a száma, amelyek elsősorban a fiatalság művelődése érdekébon dolgoznak. Ugyanennyi olyűn klub is „üzemel", amelyeknek nincs engedélyük, mert egyes vállalati és KISZ-vezetőségek mereven, tehát tévesen ítélik meg a fiatalság érettségét. A szegedi klubok azonban a rendkívül különböző föltételek ellenére is jól szolgálják az ifjúság művelődését. A nehézségeket érzékelteti, hogy egyik-másiknak az éves költségvetése az ötezer forintot sem éri el, de van olyan is, amely több százezer forinttal gazdálkodik. Üzemekben általában a KISZ-szervezetek szervezik a művelődési akciókat. A klubélet mellett igyekeznek bevonni a lányokat, fiúkat a helytörténeti kutató- és gyűjtőmunkába, a Könyv és az ifjúság, a Zene és az ifjúság és hasonló mozgalmakba. A középiskolások és a szakmunkástanulók immár hagyományos kulturális fórumai közül kiemelkednek a bő választási lehetőséget nyújtó szakkörök, énekkarok, irodalmi színpadok, könyvtárak. Sajnos, ezek is nehéz körülmények között működnek. Dicsérendő a középiskolai KISZ-szervezetekben, hogy törekszenek az ízlésformálásra. az esztétikai nevelésre. A Tömörkény Művészeti Szakközépiskolának komoly szerepe van a művelődési szokások kialakításában. Az egyetemeken és a főiskolákon közművelődési bizottságok koordinálják a művészeti csoportokat és a klubok működését. A nevelők, az oktatók általában tisztában vannak azzal, hogy az ízlés társadalmi termék, fejlődésére közvetlenül hatást gyakorol a világnézet, a politikai fölfogás, az etika, az esztétika stb., ezért az ízlésfejlesztés és nevelés céltudatos, következetes munkát igényel. Olvasás nélkül nincs műveltség, ezért a Somogyikönyvtár különféle módon és formában igyekszik olvasóvá nevelni, az olvasás gyönyörűségére ráébreszteni a fiatalokat. Kölcsönözhető es helyben használható könyvekkel, 4 ezer hanglemezzel, klubfoglalkozásokkai, helytörténeti és müveszeti előadásoknál áll az erdeklödó ifjúság rendelkezésére. A központi kölcsönzőbe beiratkozott olvasók 40 százaléka egyetemi és főiskolai hallgató, a középiskolások aránya 32 százalék. Sajnos, a szakmunkástanulók elenyészően kevesen járnak könyvtárba. A könyvtári ellátasban természetesen jelentós szerepük van a felsőoktatási intézmények könyvtárainak. És hogyan állunk a közművelődési intézményekkel? Az 1979-ben megnyílt Ifjúsági Ház épületbeosztás és személyi gondok miatt még a mai napig sem képes teljesíteni föladatát, ennek ellenére sokat segített - a fiatalok kulturális nevelésében: Itt van a műkedvelő színjátszás és a dzsessz bázisa, ezenkívül amatőrfilmklub, fotószakkör, mlnigaléria stb. segíti a művészetek népszerűsítését. A Bartók Művelődési Központ, az Ifjú Zenebarátok Kórusa, a November 7. Művelődési Ház, a Liszt Ferenc Zeneiskola, a Juhász Gyula Művelődési Központ, a Szegedi Nemzeti Színház változatos és tartalmas programja, illetve műsorpolitikája hatékonyan hozzájárul a szegedi fiatalság kulturális neveléséhez. Nagy gond azonban, hogy a szegedi vendéglátóipar struktúrája, jellege és gyakran szemlélete nem teszi lehetővé az ifjúság színvonalas szórakoztatását. A város nem rendelkezik olyan intézményekkel, amelyek lehetőséget adnának a szórakozási divatigények kielégítésére, illetve azok befolyásolására. Általános az a vélemény, hogy az ifjúság művelődése, szórakozása, szabad idejének hasznos eltöltése csak széles körű társadalmi öszszefogással valósítható meg, jóllehet a tennivalók zöme a tanácsi, a szakszervezeti és a KISZ-szervezetekre hárul. Jelentős segítséget nyújthat a Hazafias Népfront, a múzeum, a megyei mozi vállalat is. Az a fontos, hogy a szervezetek és intézmények vezetői lássák: tőlünk, valamennyiőnktől függ, milyen fiatalságot tudunk nevelni magunk után. F. N. I. Jogosítványról ip Jkz iparKisiparosként szeretne dolgozni K. S. szegedi olvasónk. Az iparjogositvány kiadásának feltételeiről érdeklődik. Kéri. Ismertessük. hogy milyen követelménynek lpll ehhez megfelelni, továbbá azt is szeretné tudni, hogy lehet-e családtagot vagy alkalmazottat foglalkoztatni? A kisipari tevékenységet változatlanul jparjogosltvány alapján lehet gyakorolni. Az iparjogosítványnak kél fajtája van: az ipar jogosítvány, amelynek alapján bármely kisipari tevékenység végezhető, és á működési engedély, amelynek kizárólag javító, karbantartó vagy egyéb szolgáltató folytatására Jogosít. Iparjogosítványt az a nagykorú személy kaphat, aki a kisipar gyakorlásához előírt szakképzetséget. Illetőleg szakmai gyakorlatot megszerezte, a kisipar gyakorlásából nincs kizárva, tagja a KlOSZ-nak, és állandó lakóhelye van. A képesítéshez kötött ipari tevékenységet — ha jogszabály eltérően nem rendelkezik. — az gyakorolhatja. akinek legalább szakmunkás képesítése van. és két év szakmai gyakorlatot igazol. Szakmunkás képesítésén felül mestervizsga szükséges a képesítéshez kötött: Ipar gyakorlásához. ha annak gyakorlása során élet, az egészség és testi épség védelme vagy a munka bonyolultsága fokozott szakértelmet kíván. A kisipari működési engedély háromévi szakmai gyakorlat alapján Is kiadható azoknak a képesítéshez kötött ipari tevékenységeknek a gyakorlására, amelyekben a javítás, karbantartás és egyéb szolgáltatás szakmunkás-képesítés nélkül ls kellő színvonalon végezhető. • A főfoglalkozású kisiparos egyidejűleg hat segítő családtagot. három alkalmazottat vagy bedolgozót és három szakmunkástanulót foglalkoztathat. Munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagsági viszonyban álló kisiparos kizárólag 'segítő családtagokat foglalkoztathat. A nyugdíjas kisiparosra ugyanezek a szabályok érvényesek. Az ipar; jogosítvány iránti kérelemben a következőket kell feltüntetni: a kérelmező személyi adatait; az ipari tevékenységet, amelyre az iparjogosítványt kéri; a telephelyet, ahol a kisiparos tevékenykedni kíván; iparigazolványt vagy működési engedélyt kér a kívánt iparra. A kérelemhez csatolni kell: három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt; a tevékenységhez előírt szakképesítést. szakmai gyakorlatot igazoló okmányt; az egészségügyi miniszter állal meghatározott tevékenységek esetében a közegészségügyi és járványügyi felügyelőség igazolását arról, hogy a kérelmező rendelkezik a közegészségügyi szempontokból szükséges személyi és tárgyi feltételekkel. Az iparjogosítvány kiadását annál az I. fokú iparhatóságnál lehet kérni, amelynek a területén a kisiparos telephelye van. ilc letve. amelynek a területén telephelyet kíván létesíteni. Dr. V. M. A Fészek Áruházban Ha közvélemény-kutatást tartanánk arról, hol lehet a legrosszabb körülmények között vásárolni, legtöbben bizonyára a TÜZEP-telepeket említenék először. Az építőanyag-telepeken, ahol a tartós használatra rendeltetett, nemzedékeket kiszolgáló házak, lakások, nyaralók „alapanyagait" árusítják, szinte sosem lehet egyszerre mindent beszerezni. Nem véletlenül mondják, hogy nem építkezni nehéz, hanem az ehhez szükséges anyagot megvásárolni. Elsősorban ezért minősíthető jelentős eseménynek, hogy meghonosítjuk az osztrák Brau—Welt áruházi lánc szisztémáját — knowhow-ját —; s ennek főbb elemeit már alkalmazzák a szolnoki Fészek áruházban. Aki most Szolnokon vagy környékén kezd építkezni, nem kényszerül sártengerben, anyaghalmok között botladozni, míg a vasbeton gerendától az utolsó villanykapcsolóig összeszed mindent, ami lakásához szükséges. Szolnokon mindezt egy helyen meg lehet vásárolni, nemcsak az árut, hanem a szolgáltatást is. A Fészek Áruház többet nyújt, mint amennyit a rövidítés ígér: többet, mint faanyagok, építőanyagok, szerszámok, szerelvények, elektromos cikkek, kerti áruk együttesét; kaphatók itt csempék, tapéták, festékek, típustervek is; kölcsönöznek építkezéshez szükséges gépeket; vállalják fa, fém, üveg méretrevágását; kötnek anyagbiztosítási szerződést, és megrendelhető minden áru házhoz szállítása. Mindez csak a kezdet. Szolnokon még csak részben alkalmazzák a Bau—Welt szisztémát; itt már építkezett a TÜZÉP, amikor az osztrák—magyar üzlet létrejött, nem volt mód és idő a rendszer teljes adaptálására. Lesz viszont abban az országos áruházi láncban, amelynek megvalósításán a TÜZÉPvállalatok mellett egy sor más kereskedelmi cég — például a RAVILL, az Amfóra — valamint számos iparvállalat dolgozik. Gondját viseli az ügynek több minisztérium: az építésügyi, a belkereskedelmi, a mezőgazdasági és a külkereskedelmi is. (A Bau—Welt rendszerért építőanyaggal fizetünk, és alakulóban vannak a Bau— Welt, valamint a Fészek Áruházak közötti árucsere feltételei is.) A sok bába között remélhetőleg nem vész el a gyerek, vagyis egy olyan építőanyag-áruház láncolat kiépítése, ami minőségi fordulatot hoz a kereskedelemnek ebben az elmaradott ágában. A TÜZEP-egyesülés máris védjegyeztette a Fészek elnevezést, ami azért indokolt, mert ennek az áruházláncnak belső, szervezeti és külső jegyei egységesek lesznek. Az egységes működési, irányítási, ellenőrzési rendszer mellett az áruházak azonos képet nyújtanak narancssárga és barna színükkel, fehér belsőjükkel, a dolgozók munkaruhájával, a cég emblémájával. A célszerűségnek megfelelően a Fészek Áruházak, illetve a hozzájuk tartozó, most már csak raktárként szolgáló nyitott és fedett telepek betonutakkal, iparvágányokkal kapcsolódnak az országos út- és vasúthálózathoz. Az áruházak egyszerű szerkezetűek és berendezésűek, ezért viszonylag olcsón és gyorsan megépíthetők. A tervek szerint az idén elkészül a budapesti és az érdi, később a kecskeméti, a győri, a zalaegerszegi, a debreceni, a nyíregyházi, a nyírbátori és a pécsi Fészek is. G. Zs. Olcsóbb-e leszállított áron? 4 Kinek a pénzét Az ember néha elképed egy-egy árcédula láttán. Az igazi meglepetés nem is akkor éri. ha valami megdrágul — az árak emelkedéséhez már-már hozzászoktunk —. hanem akkor, ha hirtelen olcsóbban adnak valamit. Az is megesik, hogv féláron. méghozzá minden látható ok nélkül. Persze, aki éppen akkor, éppen azt akarja megvenni, ami olcsóbb lett annak felhőtlen az öröme, ám érthető a bosszúsága annak, aki előző nap vásárolt . ..kétszeres" áron. De gondoljuk végig a dolgot. Nincs ebben pazarlás? Nem adták-e túl drágán eredetileg, és ha nem, akkor most. ki fizeti meg a különbözetet? Elvégre abban az áruban ugvanannvi anyag és munka testesül meg. mint korábban. Miért lett olcsóbb? Talán lejárta szavatossági ideje, romlott a minősége, vagv egyenesen hibás, rossz a konstrukció? Ez is előfordul, de most ma. radjunk azoknál az árleszállításoknál, amelyek a kifogástalan minőségű, hibátlan termékeket érintik. Az ilyen árleszállításokat általában az teszi lehetővé, hogy a kereskedelmi vállalat rendelkezik egy olyan pénzösszeggel, amelyet csak erre a célra fordíthat. Ezt az összeget kockázati alapnak nevezik, ennek képzése kötelező a nagy- és a kiskereskedelmi vállalatok számára. A kérdés most már az.: szükséges-e ez, nem csá,bit-e felesleges pazarlásra? A kereskedelem köztudottan kockázatos tevékenység. Gondoljunk a legmindennapibb példára, a kenyérre. A fogyasztó elvárja, hogy mindig, minden boltban friss kenyeret vehessen. Am, hg esténként mindenütt van friss kenyér, akkor reggelenként mindenütt kell lennie száraznak is, hiszen lehetetlen kiszámítani, pontosan mennvit vesznek meg a sütés napján. Amikor tehát a boltos eldönti: mennyi kenyeret rendel — kockázat. Vagy annak a következményeit vállalja, hogy estere elfogy a kenyér, és nem tudja a vevőket ki>szolgálni, vagy a veszteséget, azt, hogy a maradék H nyakán marad. Mondhatná persze az olvasó: az iparcikkek nem romlandóak. mint az élelmi, szerek, ha nem ma. hát holnap elkelnek. Csakhogy ez sem biztos. Télikabátból — például — több fogy, ha kemény és hosszú a tél. s kevesebb, ha enyhe és rövid. Mire készüljön fel a kereskedő? Menynyit rendeljen nyáron, mivel az ipar akkor kéri a rendelést? Felkészül mondjuk közepes. átlagos télre. Kockázata hasonló, mint a kenyér esetében: vagy sok lesz a kabát, vagy kevés. Persze, lehetne éppen anynyl is, amennyi kell — legalábbis elméletben. A gyakorlatban aligha Mert a vevőnek nem mindegy, hogy piros vagy fekete, kék vagy zöld kabát van az üzletben, amint az sem mindegy, hogy milyen fazonút, milyen méretűt kínál a bolt. Ha a tél végére, egyben kabát sem maradna raktáron, akkor biztosak lehetnénk benne: sokan nem kaptak ízlésüknek, pénztárcájuknak, testalkatuknak megfelelő kábától. Ezt a veszélyt minden kereskedelmi vállalat el akarja kerülni, aminek egyenes következménye, hogy a tél végén eladatlan kabátok lógnak a raktárakban. El lehetne tenni ezt az árut a következő szezonig, csakhogy a raktározás pénzbe kerül, a készletek értéke után a vállalatoknak kamatot kell fizetniük. Ráadásul számolni kell a divat változásaival is: jövőre esetleg divatjamúlt lesz az idei kabát. A legkézenfekvőbb megoldás az egész ruházati kereskedelemben általánossá vált szezon végi vásár (ami ezekben a napokban is zajlik), amikor engedményes áron kiárusítják a megmaradt készleteket. Az árengedményhez a kockázati alap nyújt pénzügyi fedezetet. Amint n kockázati alap terhére szállítják le esetenként más iparcikkek árát. is. Mert felgyűlhetnek eladhatatlan készletek minden termékből, nemcsak romlandó élelmiszerekből vagy szezonális divatcikkekből. Hogy mennyi és miiyen hűtőgépét, televíziót, bútort, órát vesz meg a lakosság, az is számos, előre alig látható tényezőtől függ. Például a jövedelmi viszonyok alakulásától az egyéb kiadások változásától, a kapható áruk választékától. Ha egy új típusú televízió jelenik meg, akkor a régi nehezebben, esetleg csak árengedménnyel adható el. Ha a turisták sok kvarcórát hoznak be, a bolti esetleg nem kel eL Ha drágul a cigaretta a szeszes ital, kevesebb jut egyéb áruk vásárlására, és így tovább. Ha mindehhez még hozzászámítjuk, hogy a kereskedők is tévedhetnek, és olyan árukat is rendelnek, amelyek a vevőknek nem tetszenek, vagy pontatlanul mérik fel a keresletet, akkor vitathatatlan, hogy időszakos árcsökkentésekre, ehhez pedig pénzre, kockázati alapra szükség van. Am, ha azt ia megtudjuk, hogy a kockázati alapot a vállalatok úgy képezik, hogy eleve egy árnyalattal magasabban szabják meg a fogyasztói árat, akkor már felszisszenünk: az árengedményt végső soron nem a kereskedelem, hanem R fogyasztó fizeti meg. Ezért érdemes eltöprengeni azon, vajon jó-e az, ha központilag szabják rneg a vállalatoknak, hogy mekkora kockázati alapot képezzenek? így ugyanis — mivel ezt a pénzt időnként kötelesek a fogyasztóknak visszajuttatni — esetleg néha kénytelenek olyan árut is olcsóbban adni, amely eredeti árán is elkelne. MÚ6 szavakkal : engedményes vásárokat rendeznek kurrens termékekből. Gál Zsuzsa.