Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

Szombat, 1982. március 27. Beszélgetés Amerigo Tóttal Amerigo Tóttal szállásán: az Intercontinental Hotel tizedik emeleti lakosztályában találkozik a riporter. Tot zokniban jár-kel: BÚlyos polyneuritiszból lábadozik. Tavaly ilyenkor már-már félő volt. hogy munkájában is akadá­lyozni fogja a mozgásszervi bán­talom. most láthatóan sokkal job­ban érzi magát — Akárcsak tavaly, ezúttal is vendégként tartózkodik Budapes­ten. Valójában: vendégnek. érzi magát itt, a Duna-parton? — Ott épül a házam — mutat a túlsó oldal, a Vár felé. — Igaz, olyan csigalassúsággal épül. hogy tán meg sem érem. Persze, ez csak rossz tréfa, gondolom, nem­sokára beköltözöm. S attól kezd­ve több időt töltök itthon. — Azt mondta: itthon. Tisztán, akcentus nélkül beszél. Holott ke­rek ötven esztendeje él külföldön. Akad olyan külföldre szakadt ha­zánkfia, aki három-négy év múl­va már idegen hangsúllyal be­szél. Mi a véleménye erről? — Látja, véletlenül mondtam, hogy idehaza: de hát: így gondol­tam. Én fél évszázad után is ma­gyarul gondolkodom. Szégyellje magát, aki néhány év alatt elfe­lejti az anyanyelvét. A legkife­jezőbb. legtömörebb nyelv a ma­gyar. Sok más nép mennyivel bonyolultabban. körülírtabban fejezi kl magát. — Ön tizenkét évvel ezelőtt egy Fejér megyei községnek. Fe­hérvárcsurgónak ajándékozta Madonna-szobrát, amelyet azóta Csurgói Madonnaként ismernek. Mi késztette erre? — Fejér megyei parasztgyerek voltam. Szüleim, nagyszüleim mind ott éltek-haltak\ Igaz. ami­kor ismét ott jártam, nyoma sem volt zsúpfedeles szülőházamnak: apámat még a fasiszta időkben agyonverték, anyám utánahalt. Elszakadtak a kötelékek. A való­ságos kötelékek. De bizonyos kö­telékek elszakíthatatlanok. Sem háború. sem tömeggvilkosság. sem ódon házacskák pusztulása nem elég hozzá. Ügy vagyok ez­zel; ahogy Tompa Mihály megír­ta: nekem is két hazát adott az isten. — Olaszországban él. de ma­gyarul gondolkodik, szülőfalujá­ban már egy göröngy sem a régi — mégis odavezetett az útja, ka­tolikus Madonnát és Kisjézust al­kotott, a katolikus templomnak adta, holott ön reformátusnak született. Csupa egymásnak el­lentmondó érzelmi kötöttség, összeegyeztethető- e mindez va­lamiféle harmóniává? Es nem szült-e sértődöttséget, félreér­tést az adományozás? — A falumbeliekben van vala­mi. ami jó értelemben régi: nem elemeznek, nem töprengenek, ha­nem örülnek, aminek örülni le­het. Alighanem örültek annak is, hogy hírnevet szerzett fiuk ide­valósinak tartja és vallja magát, hogy magyarul beszél és érez fél évszázad után is. s hogy híressé tstte a környéket ajándékával. Bodajkról is idejárnak a hívek!... Tudja, hogy nevezett engem egy­kori szívbéli barátom. VI. Pál pápa? „Kálomista kommunistá­nak." így emlegetett: „A mi eret­nek barátunk." Nem pejoratív jelzőnek szánta S amikor a Ma­donna Csurgóra került, lejött Lé­kay bíboros, imádkozott a szobor előtt; a helyi református pap is ugyanott mondott imát. és ami­kor karonfogva elhagytuk a templomot, éreztem, hogv mind­annyian ugyanazért fohászkod­tunk: békességes életért. Nem vagyok érzelgős alkat, de ... tud­ja. mi fogott meg engem mife­lénk — mármint Magyarorszá­gon? Az, hogy a világ egyre fá­zósabb eseményei között is jól. ' békésen élnek az emberek. Amerigo Tot most 72 éves. Be­tegségéből lábadozik. Üldögél, fel-felpattan, kinéz a sarkig tárt hatalmas ablakon. Pontosan átel­lenben. a Táncsics utcában épül a háza. A sűrű. nyúlós ködben aligha vehetők ki a körvo­nalai, de ő már mintha odahaza érezné magát, ötven éve. húsz­évesen, de messzire került szülő­falujától! Igaz. Róma földrajzilag közel van Budapesthez: nyaranta sok magyar üdül odaát, mégis: Tóth Imre híre csak nagy sokára ért idáig. Akkor már Amerigo Tótként ismerték világszerte. Az­óta tárlata volt a Műcsarnokban, kisplasztikái — a művész aján­dékai — állandó kiállításon lát­hatóak a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. A pécsi Uránváros­ban áll gigantikus mobillá. az 1967-ben tragikusan elhunyt Vla­dimir Komarov űrhajós emléké­re. S akik még nem ismerik mű­vészetét: április 18-ig a Vigadó Galéria emeletén nézhetik meg Amerigo Tot—Tóth Imre jelleg­zetes műveit: a Csurgói Madon­nát. a Mag apoteózisát — azaz e hatalmas, Európa-szerte páratlan méretű bronzrelief részleteit —. a pécsi múzeumtól kölcsönvett kisplasztikáit. a római magvar kápolna Tot-reliefjeinek másola­tait. — A Mag apoteózisa a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem dísz­termének falára kerül; most a Képzőművészeti Kivitelező Válla­latnál öntik. 160—180 darabból. Karácsonyra pedig a Magvar Posta bélyegen adta ki a Csurgói Madonnát, úgy tudom, egy évig forgalomban lesz. Zárszóként egy kérdés: — ön az idén, akárcsak tavaly, a budapesti tavaszi fesztivál dísz­vendége. Mi a véleménye erről az eseményről? — Örülök, hogy leáldozóban vannak a „tschikosch, gylasch. Piroschka, betjar" körben mozgó Magyarország-képzetek. Örülök, hogy végre más valamivel csábít­juk a turistákat; a kultúránkkal. Ez méltóbban reprezentálja a magyar szellemet, mentalitást, ér­téket. Ez az. aminek jóvoltából valóban közelebb kerülhetnek egymáshoz a különböző nyelven beszélő emberek. Búcsúzunk. Gink Károly fotó­művész lép be.. ö fotózta Tot műcsarnokbeli tárlatát is 1969­ben, jó néhányszor járt már Ró­mában, most is oda készül. Tot új aspektusból világítja meg az ottani látnivalókat. PÉRELI GABRIELLA Magyarország történelmi emlékhelyei A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum nagyszabású vál­lalkozásba fogott: hazánk történelmi emlékhelyeinek ka­taszterét kívánja összeállítani. — Elsőként a Magyar Partizán Szövetség határozta el. még 1977­ben, hogy számba veszi az or­szág történelmi emlékhelyeit — válaszolja kérdésünkre dr. Illés Lászlóné. a Magyar Munkásmoz­galmi Múzeum főmunkatársa. — Az ő felmérésük azonban csak az első világháborút követő korszak történelmi emlékhelyeire vonat­kozott. A viszonylagos pontosság­gal összegyűjtött adatok feldol­gozására az Országos Hadtörté- . neti Intezet és Múzeum levéltárát kérték fel. Ez volt az első lépés a történelmi emlékhelyek katasz­terének összeállításához. — Hogyan, miként került át ez a kezdéményezés a Munkásmoz­galmi Múzeumhoz? — A Magyar Partizán Szövet­ség felajánlotta nekünk az ösz­szegyűjtött anyagot. Én magam nagyon örültem ennek, hiszen ez­zel a gyűjteménnyel már elkezd­hettünk egy nagyobb szabású vál­lalkozást, a történelmi emlékhe­lyek kataszterének elkészítését. A Művelődési Minisztérium hivata­losan felkért bennünket ennek a nagy munkának az elvégzésére. — Mi is valójában a történelmi emlékhelyek katasztere? — Mindazon személyekhez vagy eseményekhez kapcsolódó emlékhelyek nyilvántartása, amelyeket haladó történelmi ha­gyományaink nyomán állítottak fel az ország területén. — Készítettek már ehhez ha­sonló gyűjteményt más orszá­gokban is7 — Szomszédaink közű! a Szov­jetunióban már található ehhez hasonló, jelentős vállalkozás. Az elmúlt év során minket is fel­kértek, hogy segítsünk összegyűj­teni a Magyarországon levő szovjet katonasírok és emlékmű­vek adatait. Mi a hazai történel­mi emlékhelyek kutatásával pár­huzamosan ezt a munkát is el­kezdtük, és a magunk számára is maid külön kiadványt akarunk szerkeszteni. — Miként kezdtek hozzá a nagy vállalkozáshoz? — Mindenekelőtt a megyei múzeumokhoz fordultunk adat­szolgáltatásért. De a megyei párt­archívumok — amelvek már ko­rábban is folytattak önálló mun­kásmozgalmi adatgyűjtéseket — anyagát is felhasználjuk. Né­hány megye. így Bács-Kiskun. Győr-Sopron. Veszprém és Zala. már be is fejezték gyűjtőmunká­jukat, és adataikat elküldték ne­künk. A gyűjtések anyagát egyez­tetjük a már nálunk levő adatok­O römmel láttam, hogy az ABC-áruházban félig telt ház van, ennek megfelelő­en a keskeny ..hajóközökben" is mérsékelten tolongtak, lökdösőd­tek. Kicsit mégis idegesek vol­tunk. sőt nyugtalanok, ingerül­tek. mert nem lehetett a vásár­lás céljára koncentrálni: minden pillanatban arra figyeltünk, hogv ne verjünk le valamit. Nagyjából sikerült összeszedni a kis fecnire felírt dolgokat és kosarammal türelmesen álltam be az egyetlen pénztár előtti sor­ba. mert a másik három éppen árvállkodott. Ez alkalommal a két üveg kőbányai világos mellé a ritkábban kapható Kinizsiből is tettem egv üveggel. Hamar fo­gyott a sor. ügyesen, sőt boszor­kányosan „zongorázott" a pénz­táros. és máris a kis pultra te­hettem kosaramat. Villámavors gombnyomások, ennvl és ennvi. Fizettem. A vékonyka gvere.klány ekkor félcsattant. hogv szinte megijedtem ki sem néztem vol­na belőle ekkora haneot. — Kellett volna mondani, hogv a sör nem egyforma! Egy kevés epe rögtön meggyor­sította vérkeringésemet. — Ejnye, aranyom, igazán nem titkoltam el. kosaramat maga Megszólítás nézte át. ellenőrizte, értékét ki­számolta! — Én nem vagyok magának aranyom! Magamban igazat adtam neki (tényleg nem volt aranvos). bár megjegyzésének .vitánkhoz semmi köze. Ezért szelíden megkérdez­tem: — Hogyan szabad tehát Szólí­tanom? Elvégre meg kell beszél­nünk ezt az ügyet, ha már a számlázást részben rám akarja bízni, ugyanakkor a megszólítást kifogásolja? — Mit szövegelnek ott elöl annyit? — reccsent egv borízű hang a sorból. — Estig állunk Itt? Ekkor sietett oda a koromfeke­tére festett haiú üzletvezetőnő. Korra a negyvenes éveiben 1ár. ennek a szép évjáratnak az öt­vennel szomszédos zónájában. — Mi a hézag? — kedélyeske­dett. — Ez az ember — mutatott rám vádlón a leány — nem mondta meg. hogy kétféle sört vett! — Súlyos bűn — bólogattam. — Be kellett volna vallanom? Ha igen. most ünnepélyesen elisme­rem. — Meg aranyomozott itten! — panaszolta tovább a pénztáros. — Én nem vagyok neki ara­nyom! — A vezető kapkodta a szemét egyikünkről a másikra, de ennél több nem történt. — Ugyanis szerettem. volna tisztázni ezt a fontos ügyet — kezdtem mondókámat —. de egy­szerűen nem tudom, hogyan szó­lítsam őt — mutattam a lányra. — Az aranyomon felháborodott. Kartársnőnek nem nevezhetem, mert nem a kartársnőm. Elvtárs­nőnek? Hátha nem az. A szak­társnő sem jöhet szóba. A ..mond­ja csak. kérem" nem megszólítás, inkább kérdés, áthidaló megol­dás. A „kisasszony manapság rö­hejesen hangzik, a „hölgyem" múlt századi, avult, barokkos. A „pénztárosnő, kérem" túl kato­nás, szolgálati hangvételű, rideg. Ha kedves oénztárosnőt monda­nék. kijelentené, hogy én neki nem vagyok kedves, hiszen az aranyom sem tetszett. emiatt „kapta fel a vizet". Hogyan kell tehát öt megszólítanom? — néz­tem az üzletvezető fekete szemé­be kérdően. Mivel mélyen hall­gatott, folytattam: — ö nekem mondhatja, hogy kedves vevő. ha akarja. De nem akarja, mert lát­szik rajta, hogy haragszik. Csak tudnám, miért? Szeretném tőle megkérdezni, ha tudnám, hogyan szólítsam meg? Ez hát a hézag! Szózuhatagom láthatólag meg­hökkentette, a szokatlan helyzet elnémította a fekete üzletvezetőt, de csupán néhány pillanatra, mert rögtön rangiának megfelelő higgadtsággal nyilatkozott. — Tisztelt uram! (Ez kétségte­lenül megszólítás, ha nem is na­gyon szokásos.) Javaslom, hogy szólítsa őt Jucikának! A megkönnyebbülés meleg hullámai kifújták a hideg mér­gek zord levegőjét a boltból. Jucika mosolygott és elnézést kért, a sor ismét megindult. Hazafelé menet azért piszkált annak valósága, hogv egy em­bertársunk megszólítása. akit nem ismerünk, nem is mindig könnyű. A fiataloknál egysze­rűbb: szia. haver! Vagy: szió. anyafej! Ezzel el van intézve. De azért — Rajkinnal szólva — ez sem az igazi. BANKI MIHÁLY kai, és így igyekszünk kiegészíte­ni tipográfiai nyilvántartásunlfat. — Kik segítettek ebben a munkában? — A történész-múzeológusok felvették a kapcsolatokat a helyi tanácsi szervekkel és a megyei pártarchívumokkal, csakhogy en­nél jóval szélesebb körű segítség­re lett volna szükség. S bár kap­tak támogatást több helyről is. mégis azt tapasztaltuk, hogv a legtöbb megyében a múzeumok magukra maradtak ebben a ne­héz vállalkozásukban. — Milyen korszakok emlékhe­lyeit tartalmazza majd a történel­mi kataszter? — A szakbizottság döntése alapján az 1832—1962 közötti történelmi korszak társadalmi­politikai mozgalmainak emlékhe­lyeit gyűjtjük egybe. Olykor per­sze kérdésessé válik, hogv mit ia vegyünk be a kataszterbe. IgV például Letenye. Komiát Aladár szülőhelye — bár emléktábláját nem a szülői ház falán helyezték el, mégis bekerül a gyűjtemé­nyünkbe. Vagyis azokat az em­lékhelyeket is bejegyezzük, ame­lyek nem feltétlenül az esemé­nyek színhelyei. A kataszter két részből éli majd: egyrészt az emlékhelyek topográfiai kataszteréből. ame­lyeket megyénként készítünk el. a ezt egészítjük ki a személyi em­lékhely-katalógussal. (Például Sal­lai Imre nevénél meglelöljük az összes fellelhető emlékhelyet.) — Milyen gyakorlati haszna lesz ennek a gyűjtésnek? — Mindenekelőtt az volt a cé­lunk, hogy végre valahol együt­tes nyilvántartásban legyen az összes említett történelmi kor­szakra vonatkozó emlékhely. Ed­dig ugyanis, bár sűrűn fordulnak hozzánk, nem tudtunk kielégítő felvilágosítást adni. Emellett a kataszter összeállítása során a megyék múzeumainak munkatár­sai és ml magunk is egy sor olyan történelmi helyhez és sze­mélyhez kapcsolódó adatot derí­tettünk fel. amelyek mindeddig még megjelöletlenek voltak. Az említetteken túl még készítünk egy történelmi emlékhelyekhez kapcsolódó életrajzi lexikont ts. saját használatunkra. Ebbe a le­xikonba azoknak a személveknek is feljegyezzük az életrajzi ada­tait, akiket eddig csak egyes me­gyék határain belül ismertek. így aztán az emlékhelyek történelmi katasztere meg a személyi adatok katalógusa együttesen nagyon jó szolgálatokat tehet. — Mit eredményezett az eddigi gyűjtőmunka? — A megyei múzeumok mun­katársai igen lelkiismeretes mun­kát végeztek és végeznek 1elen­leg is. bár sajnos kevés támoga­tást élveztek, és a kataszter össze­állításának ötlete sem kapott ed­dig kellő nyilvánosságot. Termé­szetesen még nem késtünk le semmiről, hiszen a gyűjtést. a gyűjtőtevékenységet egészen 1984­ig szeretnénk folytatni, a kiad­ványt pedig 1985-ben kívánjuk megjelentetni. Addig még sok se­gítséget kaphatunk másoktól ls. Többek között szeretnénk az is­kolák diákjaira is támaszkodni. A KISZ már elindított egy vetél­kedőt Évfordulós játék címen, amelynek második fordulója a történelmi emlékhelyek gyűjté­sével kapcsolódik egybe. A gyűj­tés anyagát a fiatalok hozzánk küldik be. és ezeket mi örömmel vetjük egybe a már rendelkezé­sünkre álló, meglevő adatokkal, így megvan minden reményünk, hogy a mindeddig ismeretlen em­lékhelyeket is megismerhetjük. . SZÉMANN B£LA j I

Next

/
Thumbnails
Contents