Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-23 / 69. szám

4 Kedd, 1982. máeiu« Döntött a Legfelsőbb Kinek jár a törzsgárdajutalom? — Az özvegyi haszonélvezet korlátozásáról — Elgázoltak egy rokkant embert EKV vállalat alkalmazottja harminceves megszakítás nélkül' szolgálata után járó tórzsgárdaj utalom kifizetését kórW. Ennek teljesítését az igazgató azzal az Indokolással utasította el, hogy fegyelmi eljárás folyik eilene. amelynek befejezéséig a jutalma: visszatartja. Ezek után az illető a munkaügyi bírósághoz fordult. amely arra hivatkozva, hogy az igény elbírálására jogosultsága nincs, a keresetet elutasította A legfőbb ügyész törvényességi óvására az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely határozatában a munkaügyi bíróság döntéséi hatályon kívül helyezte. és az ügy érdemi tárgyalására kötelezte. — Annak elbírálása, hogv valaki a törzsgárdatagságra Jogosult-e. valóban nem lehet munkaügyi vita tárgya — hangzik n határozat. Ebben a perben azonban nem ezt, hanem azt kellett eldönteni. hogv a törzagárdatagság fennáll-e vagy sem. A felperes ugyanis a törzsgárdatagságából eredő jutalom kifizetésének • megtagadása miatt Indított pert. Tehát a munkaügyi bíróságnak be kellett volna szereznie a vállalat törzsgárdaszabályzatot és a kollektív szerződést. mert csak ezek Ismeretében lehetett volna megállapítani. hogy a vállalatnál melyek a törzsgárdatagság keletkezésének, valamint a későbbi fokozatokra való jogosultság feltételei. Amennyiben ugyanis a kollektív szerződés (munkaügyi szabályzat) vagy a törzsgardaszabályzat szerint a dolgozót az egyes fokozatok elerése esetén meghatározott juttatások illetik meg. ettől a jogától csak a törzsgárda tag6ág soraiból történő kizárás következtében lehet megfosztani. Az új eljárásban a munkaügyi bíróságnak tisztáznia kell. hogy a felperest az ellene Indított fegyelnv eljárással vagy egyéb okból a törzsgárdatágság soraiból kizárták-e. Egy elhunyt Idős ember után ház. telek és nyaraló maradt. A házban özvegye: második felesége lakik, de sz épületben üzlethelyiség Is van. amiért a bérlő vállalat havi használati díjat fizet. A vagyont — özvegyi használati Joggal terhelten — fia örökölte. Az Illető mostohaanyja haszonélvezeti joga korlátozásának kimondásáért pert Indított. A keresetet a járásbíróság elutasította. fellebbezésre azonban a megyei bíróság a lakóházra vonatkozó haszonétvezeti jogot az Ingatlan fele részére korlátozta, továbbá úgy döntött, hogy az üzlethelyiségert járó bérleti díj az örököst illeti. A Jogerős ítélet ellen eme'r törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság Ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra valamint új határozat hozatalára utasította. A döntés indokolása 'szerint a törvény módot ad aira. hogy a leszármazó a túlélő házastárs haszonélvezeti jogúnak korlátozását kérje. Ez azonban csak olyan mérvű lehet, hogy a haszonélvező szükségletei biztosítva maradjanak. A túlélő házastársat nem szabad korábbi környezetéből kiragadni. és szükségletei fedezetét annyira korlátozni. hogy az jelentős életszínvonal-csökkenessel járjon. A perben nincs tisztázva, hogy az özvegy és elhunyt férje milyen anyagi körülményen között és milyen igények megvalósításával élt — hangzik tovább a határozat — de az sem. hogy az asszonynak életkörülményeire és egészségi állapotára vált* tekintettel a szükséges kiadásai később nem növekednek-e. Csak ezek megailapítása után lehet dönteni, hogy milyen öszszegű jövedelem az. ami az öcvegv szükségletelt megfelelően biztosítja, és az rendelkezésére óll-e. Egészségi állapotát sem vizsgálták abból a szempontból, vajon a közeli vagy távolabbi Jcvőben képes lesz-e a kert művelésére, és ebből milyen jövedelemre számíthat Egy gazdaság pótkocsis teherau lójának szabálytalanul közlekedő vezetője egv motorkerékpárost elütött Az illető 75 szazaiékos rokkant volt. de a baleset folytán keletkezett súlyos sérülései miatt teljesen magatehetetlenné vált. Az Állami Biztosíto a kárt részben megterítette, de a rokkant a gazdaság ellen pert indított. amelyben keresetkiesés címen havi járadékot és százezer forint nem vagyoni kártérítést kért. A járásbíróság, maid fellebbezésre a megyei bíróság húszezer forint általános ka-térítést ítélt meg neki. a járadék iránti követelést azonban elutasították. Törvényességi óvásra az ÜK.V a Legfelsőbb Bíróság elé került. amely a következőképpen döntött: Ha a kár mértéke — akár csak részben — pontosan nem szamítható kl. a blrósáR a felelős személyt olyan összege általános kárterítés megfizetésére kötelezheti, ami a teljes anyagi kárpótlásra nyújt módot. Ebben az esetten a rokkant, aki a szaktná iában már addig is teljesen munkaképtelen volv a baleset következtében még a mindennapi életvitelhez szükséges cselekvesre is képtelenné vált. A húz körüli kerti munkát is mással kell elvégeztetnie. Ezért vagyoni jellegű kára keletkezett, amelynek megtérítéséi e jogosan tart igényt Törvényt sértett azonban a megyei bíróság, amikor az ennek mértékének megállapítására szükséges bizonyítási eljárást nem folytatta le. Nem tisztázta, hogy a rokkant mennyiben szorul gondozásra, és ez mibe kerül. Indokolt lehet gvógvszertöbb lét-költség megítélése is. A Járadékigénnyel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kimondta: ezt rendszer- nt akkor kell megállapítani, ha a károsulttal szemben tartásra jogosult hozzátartozó igényét szolgálja. de akkor ls célszerű .megá'Iapítani, amikor a káros'Xlás végleges és az életvitel többletkiadással lér. Vizsgálni kell tehát, hogy a rokkantnak nem előnyösebb-e a havi járadék fórmájában történő kártalanítás. Tekintettel azonban arra. hogv a sérült ember már a balesel előtt 75 százalékos rokkant volt. , keresetkiesés címén igényt nem támaszthat. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság mindkét alsófokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a járásbíróságot u' eljárásra, valamint új hatarozat hozatalára kötelezte. Hajdú Endre Ofvöskiállítás Hamburgban Sok magyar remekművet mutatnak be A Magyar Nemzeti Múzeumból útnak indult, s megérkezett Hamburgba az ötvöskiállítás anyaga. A Hamburgi Magyar Napok rendezvénysorozatában április 2-én nyílik meg a XVI— XVII. századi magyar ötvösművészetet reprezentáló tárlat, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei állítanak össze. • A kiállításon 55 ötvösmunkát, többek között magyar mesterek készítette ékszereket, dísztárgyakat, asztali edényeket, valumint néhány török ékszert mutatnak be. Ezenkívül még három magyar kiállítást láthatnak a Hamburgi Magyar Napok résztvevői: a székesfehérvári István király Múzeum anyagából modern szobor- és festménygyűjteményt, pécsi Zsolnay-kerámlákat és szombathelyi modern textilös&zeállítást. Iskola a tajgában A távol-keleti Krasznij Jar település vadászai a téli időszakban hosszú hónapokat töltenek az Usszuritajgában. Erre az időre gyerekeiket a közelmúltban megnyílt új bentlakásos iskolában helyezhetik el. A korszerűen felszerelt oktatási intézmény 400 tanulónak ad otthogt. A két épülettömbből álló Iskolában 10 tágas, világos tanterem, tanulószobák, ebédlő, sport- és színházterem, valamint tanúlőmflhely várja a gyerekeket. A népi ellenőrzés megvizsgálta üiiiiilcaeríl nem igazodik A megyei népi ellenőrzési bizottságok már túl vannak annak vizsgálatán, hogy a vállalati munkaerő-gazdálkodás miként befolyásolja — s egyáltalán: befolyásolja-e a termékszerkezet korszerűsítését? A vizsgálat országos program volt, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben a részeredményeket Is összesítette. Zárójelentésének egyetlen mondatban megfogalmazható lényege: „a termelési és a termékszerkezet — az ezzel kapcsolatos határozat megjelenése előtti időszakhoz képest — lényegesen nem változott". A vizsgálat egyébként öszszesen 127 vállalatra terjedt ki (az ipari és az építőipari létszám 15 százalékára). s az elmúlt, húrom év eseményeit elemezte. S hogy egyáltalán miért volt szükség erre a vizsgálatra? Hadd idézzük a KSH tavalyi, az állami iparra vonatkozó teljes körű felmérésének végeredményét: a termékek átlagos életkora 15 év! A 10 évnél fiatalabb gyártmányok aránya 47 százalék, a 3 évnél fiatalabbaké csak 17 százalék! E számok olvastán csakis arra a következtetésre juthatunk, hogy a vállalati tervezőmunkát aligha forgatta fel a mindenáron való térmékszerkezet-konszerűsités szándéka. S valóban: a 127 közül mindössze( három (!) vállalat rögzítette hosszú távra szóló terveiben ls termékstratégiai elképzeléseit. Mindenki más többnyire rövid-, Illetve kisebb részben középtávú elképzelésekre épített. Az esetek nagy részében afféle „követő akciókról" van szó: az éppen aktuális piaci eseményekhez való utólagos igazodásról. Övatos. s minden kockázat nélküli manőverekről. Például: egyes termékek gyártási volumenének lényegtelen változtatásáról, némi műszaki módosításról, „profiltisztításról", esetenként pedig néhány új gép beállításáról (mely akció voltaképpen „struktúrakorszerűsítésként" is adminisztrálható). A termékstruktúra korszerűsítésével kapcsolatos — immár négy évvel ezelőtt megfogalmazott — határozat szerint: „A szerkezetváltás egyik fontos tényezője a munkaerőigény biztosítása." A kétszgr kettő logikájára épüiö összefüggést a vállalatok egy könnyed maA növények alkalmazkodóképessége mennyiséget egy növényfajtánál. Ezzel lehetőség nyílt arra. hogy a szokásos biokémiai eszközök segítségével már a kísérletek során megállapították a fajta alkalmasságát egy adott környezethez való alkalmazkodásra. A növények óriási alkalmazkodóképességgel rendelkeznek. Ennek a jelenségnek a mechanizmusát kutatták u Belorusz Tudományos Akadémia genetikai és sejttani intézetének tudósai. Szerintük az alkalmazkodóképességet a fermentumoknak, a biokémiai anyagoknak egy adott mennyisége teszi lehetővé, amely biztosítja a növénvek fennmaradását kedvezőtlen körülmények között is. A felfedezés megbízható eszközt ad H növénynemesitők kezébe, hogy felmérjék az ellenállóképességet befolyásoló anyagok várható A szelekciónak már a legkorábbi szakaszaiban ki lehet választani az ellenállóképes növényeket, és ki lehet selejtezni az alkalmatlanokat. A tudósok következtetéseinek helyességét 300 búza—árpa kukoricalajtával végzett kísérletek megerősítették. (APNJ HÁZASSÁG Dovslovszkl István es Kovncs Zsuzsanna. Szirmai József és Teremi Katalin, Molnár Antal es Acs Katalin, Nagy József és KuXla Ibolya. Rahék János és Kovács Maria, Kolompár István es Kolompár Julianna házasságot kötóttok SZÜLETÉS Pribelszkl Györgynek és Gyöngyöst Anna Évának Katáim, Kadar Istvunnak és Kozsa Erzsébet Katalinnak Zsuzsa, Kopasz Gábornak és Mucsányi Irén Margitnak Péter Gábor, Szecsémyi István Sándornak és Fehér Klára Margitnak Szabolcs, Hegedűs Gyulának és Tóth Magdolnának Péter. Papp Imre Gábornak és Borbély Erzsebetnek Katalin, Plgniczkl Mihálynak és Voneki Etsbkanak Csaba, Csökür Zoltánnak és Hajdók Ibolyának Zoltán. Dáko Istvánnak és Mészáros Máriának Zoltán, Varadi Tibor Antalnak és dr. Gazda Mariának Szilvia Mária, Csehó Ferenc Zoltánnak és Örkényi Eleonórának Eleonóra. Vámos Lászlónak és Csíki Mária veronikának Enikő. Pap Lászlónak cs Szél-Tóth Honának Zsolt, Elekes Jenőnek és Pastylk Máriának Zsolt. Gera Sádornak és Tóth GizeUának Zsanett. Barna Sándornak és Paragi Erzsébetnők Sándor, Börcsök Vince Jánosnak és Miklós Melindának Martin, dr. Csahai László Pálnak és dr. Kovács Anikónak Péter, Rózsa Bélának és Zsurkán Veronikának Tímea, dr. Telekdy Gyulának és clr. Haszon Irma Ibolyának Gergely Béla, Cseman Lászlónak és Halász Juliannának Szabolcs László, Czapp Gusztávnak Cs Gyurki Erzsébet Ilonának Gusztáv Edimond. Nagy Ferencnek és Terhes Máriának Zsófia. Kőfalvi György Józsefnek es dr. Orinándl Katalinnak Gabriella. Papp Antal Istvánnak és Körmendi Zsuzsanna Piroskának Ildikó, dr. Farkas Gyula Miklósnak Cs dr Juhász Erzsébetnek Tamás. RanduLi Jánosnak és Balázs Mária Magdolnának Vanda. Haldü Gábornak és Bartha Piroskának Balázs, Nnrozsnik Gedeon Sándornak es Tus-buci Mária Erzsébetnek Szilvia Mária. Pál Attila Lászlónak és Ménesi Zsuzsannának Családi események Attila. Csal* Lászlónak es Simon Ibolyának Ibolya Etelka. Fronté Pálnak ós Bagóczki Ibolya Editnek Edit. Enyingi Péternek és Széli Etelkának Beáta. Papp Endre Gabornak és Patlk Évának Endre, Valter Józsefnek es Paksi Katalinnak Ildikó. Nyári Tamás Tibornak és Hrabovszki Ágnes Mariénak LUian, Kaity Nándornak Cs Tihanyi Zsuzsannának Adám, Tassy Lajosnak és Fersnczl Jlonanak Andrea, Dékán y Antalnak es Donka Annának Zsolt, Székely Imrének és Nagy Jusztinának 1.111a. Kosa Istvánnak és Kecskeméti Évának Eva Szilvia, Szanka István Ferencnek ós Jenei Magdolnának Csaba. Szöllősi Józsefnek cs Porkoláb Erzsébetnek Edit. Tetljak Jánosnak és Rosza Máriának Dóra Katalin. NagymiháJy Istvánnak éa Hódos! Etelkának Arnold. Kószó Józsefnek es Hadi Annának Anikó, Dobra Lajosnak éa Lórincz Edének Izabella. Ugri Mihálynak Cg ne.kAnv Kocái: ónak Zsuzsanna, Ugri Mihálynak és Dékán y Rozáliának Ildikó. Virág Sándornak ós Süli Idának Sándor, Vér Sándornak és Kószó Máriának Gyöngyi, Elekes Istvánnak és Kecskeméti Kláranak Krisztina, Muaa'; Lászlónak és Greczula Eri,ka Veronikának Szabina, Nagy Lászlónak es Grcgus Etelka Máriának Attila László. Tóth Tibornak és Szép Edit Erikának Judit Szóráth Lászlónak és Menyik Erzsébetnek Tamás. Jemovszkl Lászlónak és Adok Ágnes Máriának Attila, Halász János Györgynek és Barczl Borbála Katalinnak Gábor. Szécsl Józsefnek cs Fekete Annának József Roland. Szalkó Andrásnak cs Dudás Erzsébetnek Judit. szűcs Istvánnak és Tóth Piroskának Tamás, Martus Mihály Lajosnak és Nagy Annának Zoltán, Farkas Kálmánnak és Kővágó Julianna Veronikának Zsolt Kannán. Paiuena László Mihálynak es Horváth Anikó Juullmak lamu. Nógrádi Istvánnak és Benke Zsuzsannáilak Gábor. Tóth Petet Ferencnek és Pereznyak Klára Bertának Nándor Péter, Légrady Ede Antalnak es dr. Török Judit. Ilonának Kinga Katalin. Kószo Dezső Mrlialynak es Vasw Juliannának Zsófit. Vásárhelyi Ferencnek és Bánfl Líviának Ágnes. Berta Lászlónak és Márki Maria Zsuzsannának Eszter, Nagy Sándornak es Kismárton Honának Róbert, Cserháti ni Józsefnek és Guba Erzsébetnek József. Kovács Zoltánnak és Palásti Márta Marlanak Dóra. szeipál Istvánnak és Scsinyovszky Emíliának Emília Erika, Tanács Sándornak és Katona Ibolyanak Gábor nevű gyermekük született HALÁLOZÁS Plptcz József. Nagy latvénné Nagy Erzsébet. Dombegyház! Péler. Tanczos Józsefné Német Anna. Fülöp Jenőme Nagy Anna Rozália, Tisoczkj Antal, Szappanos István. Toppantó István. Hámori Ede Miklós, dr. Engi Sándor. Orosz Józsefno Boldizsár Anna. Pu&enszkl József Mihály, Kormány Imre, Kovács István, orosz MJualy.no uata Anna. Veszelka Józoetne Búza Mlúria, Hus'ztn Ferenc. Vasiaah Pal. Slmondán Martonné Zsiga Erzsébet. Gyuris Sándorné Szusz Katalin, Vidéki Imre. Pc.ter Mlhalyné Molnár Erzsébet, Katorna Janosné Katona Julianna, Madarász Györgyiül Adász Etel. Szélpál latvánne Jakab liuna, Hegedűs Ilona Julianna, Dobos Janosné Szeredi Franciska, Németh Lstván. Barna János. Kakuszl Istvánná Horváth Máriá, Süli-Zakar Mihály, Betike Ferencné Szabó Ida Aranka, Gábor István Józsel. Födi Antal. Bánfi Báffmó Miklós Ilona, Emődl Ferenc. Hamar Zoltán. Butty István. Kakuszi Józsefné Zseniben Hona. Király Andrásné Rehák Julianna. Kamocsay József János. Gucsik Andrásáé WUnschel Katalin. Nfle.sa 16zsetiné Papdl Rozália. Tóth József. Molnár István meghalt. nőverrel kerülték meg: nem a termékszerkezettel kapcsolatos döntésekhez, illetve nem a struktúraalakítási gyakorlathoz igazították a munkaerő-szerkezetet, hanem fordítva: az adott szakmai összetétel szerint alakítgatták (már ahol...) a gyártmányszerkezetet. Lássuk be. ez sem kevés, hisz jelenlegi helyzetükben még annak is örülnek, ha egyáltalán bármifeie képzettségű szakembert kapnak. Ami pedig az átképzést, illetve a továbbképzést illeti: az érdekeltek első kérdése, hogy „mennyivel emelkedik a bérem, ha vállalkozom egy tanfolyam elvégzésére?" S a kényszerű valasz: majd ha haszna (vállalati mértékben is mérhető haszna) lesz a továbbképzésnek, akkor „fizetünk bérben is". E vállalati véleményekkel szemben, az országos helyzetkepet fölrajzoló KNEBvizsgalat már a munkaerőpiac javuló egyensúlyi helyzetéről beszél. így fogalmaz: „A szerkezetváltást akadályozó létszámhiány, a vizsgált egységeknél nem jelentős. Inkább a szakmai összetétel okoz gondot. Az ezzel kapcsolatos továbbképzési feladatok azonban sehol nem váltak el élesen az általános továbbképzési tevékenységtől". Valószínűleg azért sem, mert — «a iménti KNEB-jelentés megállapításait tovább idézve — „a közgazdasági szabályozórendszer nem hat kellő kényszerítő erővel a mutvkaerö-gazdálkodás racionalizálására ... a bérszabályozás nem ösztönöz eléggé a létszámfeleslegek leépítésére". Közelítünk a lényeghez.' Mert ha tipikusnak tekinthető a termékszerkezet átalakításával kapcsolatos tar-j tózkodó vállalati magatartás, akkor e jelenség rögzítésén tűi vizsgálni kellene a vállalati munka környezeti feltételeit is. Mert — bár a vizsgálati módszereket, H azok megbízhatóságát nem ismerjük —, a népi ellenőrök által felvázolt kép hitelességében nincs okunk] kételkedni. A vállalatoknál valóban lassú, majd hogy nem értékelhetetlen a terc mékstruktúra korszerűsítésének üteme. Ám nagy kérdés, hogy e vállalati magatartás mennyiben racioná-í lis? Tévedés kockázata néi-j küli a válasz: annyiban mindenképpen racionális a vállalati magatartás, ameny nyiben a vállalatok alkalmazkodni kénytelenek 4 gazdálkodás feltételeit meghatározó környezethez. Alapvetőnek tűnő összefüggés, ami kiindulópontja lehetne a további, és minden eddiginél mélyebben szántó elemzéseknek. Vértes Csabit