Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-21 / 68. szám

Vasárnap, 1982, március 21. 3 Színházi kötésben A kaposvári színház klubáa akar jobbféle sörözőnekborozónak ls beillenék: faburkolat, hangulatos részek es igen nagy forgalom. Itt «ste tíz után kezdődik az Igazi nagyüzem: amint véget •r az előadás, egyre többen fillnak az asztalok között is, csúfolódnak a bokszokban, sorakoznak a vörös borok, s poharak, mindenki mindenkivel találkozik, vitatkozik, vagy csak cseveg — szóval „zajlik az élet", úgy éjfél után egyig, fél kettőig. Az a fiatal színészházaspár, aki most érkezik, fura, annak idején igen nagy port fölvert kitérő után került vissza a Csiky Gergely nevét viselő teátrumba, a már-már legendássá vált színházba. — Amikor 1978-ban a budapesti Nemzeti Színházhoz került a Zsámbéki-társulat jelentős része, közöttük Koltai Róbert és Pogány Judit is, sokan azt hitték, nemcsak a kaposvári színháznak van vége, de — Szolnokkal és Kecskeméttel együtt — a három hírnevessé lett vidéki társulat jellegét, stílusát meghatározó, magas színvonalú, igényes és korszerű műhelymunkának is. Azután eltelt két év, s önök visszatértek Budapestről Somogyországba. nyilvánvaló jeleként lényeges változásoknak. Miért történt mindez? Milyen különös vonzása van a kaposvári színháznak? És mitől? — Egyetlen magyar színházhoz sem hasonlítható körülmények voltak és vannak itt — kezdi Koltai Róbert. — Valaha, úgy tíz évvel ezelőtt az egyik legrosszabbnak nevezhető vidéki színházban kezdtek „összejönni" bizonyos személyiségek. akik harcba indultak a'z újért, radikális változtatásokért. Az úttörő szerep az éppen Szegedről érkezett Komor Istváné volt Azután ... jöttek a többiek is- Rövid időn belül olyan vonzó lett Kaposvár, mint egy pesti szerződés. Kialakult egy olyan csapat amely teljesen egy nyelven beszélt. Jó előadások születtek, egészen egyszerű eredményként. Budapesten nem lehetett olyan jót verekedni sem, mint itt. Ebben a színházban barátok vannak, akik így kollégái egymásnak. Amott... nem öltük eléggé egymást már ebben az értelemben. Én „tiszteletből" nagyon nem szeretek játszani. Arra gondoltunk, hogy Pesten talán sikerül, valami mást csinálni, de az ls ami ott volt még csak nem hasonlított a7 ittenire. Hát visszajöttünk ... Kaposvárott pedig közben minden megmaradt, elsősorban Babarczy Lászlónak köszönhetően. Nem volt törés, a színház megtartotta korábbi, igen magas igényeit. És közben jöttek a főiskolások, akik itt értek be: Básti Juli, Máté Gábor, Jordán Tamás. Lázár Kati... Ma jobb állapotban van a társulat mint valaha. Igen, tudjuk, hogy van mítoszunk, jól is esik. de nekünk más a dolgunk, mint hogv ezzel túlságosan foglalkozzunk. — Tizenhárom évadom volt eddig Kaposvárott — veszi át a szót Pogány Judit. — A sorsom teljesen ideköt. Átéltem a színház teljes átalakulását. Komor István hozta ide azt a szellemet. ami azóta is él, éltet és példátlanul szép. Büszke vagyok arra, hogy ennek részese lehettem. Engem ő indított el a pályán, de az életben is. Nem szégyellt maga köré gyűjteni olyan fiatalokat, akikről esetleg később kiderülhet, hogy még nála is jobbak. S nem féltékeny volt rájuk, hanem szabad kezet adott nekik, és maximálisan támogatta őket. Zsámbéki Gáborékat is ő indította útnak. Első főszerepemet William Saroyan Halló, ki az? című darabjában tőle kaptam, miként a színész státust ls. Az én színésszé válásom és a kaposvári átalakulás, „felfutás" egybe esett. . — Mégis elmentek akkor ... — Mindennél erösebb a személyes kötődésen Zsámbéki Gáborhoz, én miatta választottam a Nemzetit. Robival más volt a helyzet, őt Izgatta ls, mi történik máshol, felvillanyozódva ment Pestre ... (... Robi némileg bűnbánó képpel bólogat, pohara fölé hajolva.) — ... nekem nagyon fájt a dolog. Aztán a pesti életkörülmények, de a kapcsolatok is annyira átalakultak, hogy a kaposvári színházhoz •való kötődés mindén mást legyőzött. Az, amit „kaposvári titoknak" is neveztek már, legpontosabban véleményem szerint az előadásainkban fejeződik ki. Fantasztikus erőt ad a kialakult közös ízlés, közös jelrendszer. A világról alkotott vélemények közös képpé tudnak formálódni: borzasztóan érti egyikünk a másikat, mint az egymást igazán szerető emberek. És ez óriási kincs. — Min dolgoztak, min dolgoznak mostanában? Tervek? — Két éve stúdióelőadáson játszottunk a Varsói melódiában, ez egyik legkellemesebb közös emlékünk. Ekkor szinte eltűnt az. hogy az írott mű, mint esztétikum milyen nívójú, annyira találkozott benne két színész, akik már nem is tudják nem érteni egymást. Robi tavaly a Szegény Dánielt rendezte, idén pedig Feydeau ' Tökfilkóját. Gothár Péter Csere című tévéfilmjében főszerepet játszik. s várjuk a Mrozek Rendőrség című drámájából készült tévéprodukció bemutatását is, amelyben Rajhona Ádámmal szerepel együtt. - Idén nyáron Tarr Béla új filmjében, a Panelkapcsolatban filmezünk együtt. Ennek érdekessége, hogy csak a szituáció adott: egyetlen dialógus sincs megírva, improvir zálva, erős karaktereket formálva adjuk majd elő. Én Makk Károlynak Galgóczi Erzsébet nagyszerű kisregényéből készült filmjében, a Törvényen belül című alkotásban játszom, s szerepelek majd a Gazdag Gyula által rendezett Bambxni di Prága című tévéfilmben és — Dayka Margit és Jíry Menzel társaságában — Gyarmathy Lívia készülő új filmjében is. S még ebben az évadban, életemben először, rendezni is fogok: a Szélkötő Kalaróna című darabot, amely az Illyés Gyula által öszegyűjtött magyar népmesék átdolgozása lesz. Jelenleg február végétől Shakespeare 111. Richárdjában játszunk: férjem Buckingham herceget, én pedig York hercegnét alakítom. A vörös bor elfogyott. Koltai Róbert és Pogány Judit a Kaposvárra meg- és hazatért színészházaspár szedelőzködni kezd, fél egy múlt. Munkájuk kellős közepén vannak, nagy feladatok közben és előtt. S szoros kötésben egy olyan színházzal, amely — valóban az. Domonkos László Igyekszünk magunkat tartani ahhoz, hogy a szerkesztőségünkhöz, különösen a Postaládához címzett valamennyi levélnek legyen helye és visszhangja, így annak tartjuk azt is, ha megírjuk. nem tudjak közölni, nem tudunk vele mit kezdeni. Túl sok mostanában névtelenül érkezett. így bizonyára csak az írója tudja, miért van szükség Ismeretlenségbe burkolózva írni olyan közérdekű témáról, mint a szegedi tömegközlekedés, a lomtalanítás, a bolti elárusítók magatartása és az üresen álló lakások ügye. Mindenesetre annyit tu- I dunk mondani az Egy olva- rül. mennyire reagálnak a só, az Egy belvárosi lakó, az közelmúlt eseményeire, laEgy nyugdíjas aláírású, va. punkban megjelent írásokra, lamint a szegedi tömegköz- tudósításokra. Akárcsak postaláda szemet bántó a rendetlenség, elszállításra hiába váró szemét fogadja a kirándulót, a szabadban felüdülést keresőt. Előző levelünk írója, Székely Árpád házuk tájának szeméttelepre emlékeztető külsejét kifogásolja, s egyben felhívja a figyelmet arra is; maguk a lakók sem vigyáznak kellőképpen arra, hogy saját környezetük tiszta maradjon. Egyszerű lenne summázni, hogy hivatalosan elverjük a port „a Ami a visszhangot illeti, 15.) a kiskertmozgalom hó- mindenkori illetékesen", roannak nem vagyunk szűké- dolóinak nevében hívja föl hanjon és szállítsa el. Csak ben. jól tükrözi ezt többi ol- a figyelmet, hogy a dorozs- szomorú tudni, mi magunk vasónk levele. Ezekből kidé. mai Széksós fürdő körül a vagyunk okozói annak, hogy nyaralóknál, a csónakázó tó- nem tudja ellátni mindenki nál, a csárda környékén kedvére a feladatát. társszerzőnk az olvasó lekedésről címezésű levelek írójának, küldeményét köszönettel megkaptuk, ez a visszhangja. az igazi társszerzőkollégák, akiknek ezekre figyelniük kell. Sorokban Magyar barlangászok sikert özvegy Braun Ferencné környékbeliek szerint el(Jozsef A. sgt. 142/A, VI. avult kis üzlet helyett. Ez16.) kéri azt a becsületes után érdeklődnek a környék megtalálót, akinél február lakói. 27-én, szombaton a Marx té- Vecsernyés János (CsongEsztergomból kaptuk a le- legnagyobb barlangjában ed- fi piacon „elveszett" pénz- rádl sgt. 84/A) egy apró velet, Nabilek Márta és dig ismeretlen szakaszokat tárcája lehet. Legalább a pillanatképet villant fel az Papp Béla barlangászok alá- fedeztek fel és nyomára í6'6-,1 adja .,7.lssza a benne városrészt és a Róírásával, hogy az LMIM bukkantak a barlang hete- levő nyugdijának kusi lakótelepet a várossal Esztergomi Természetjárók, dik, még aktív legalsó szint- vald az/fkotói ora összekötő trolljáratról. „Egy Karszt- és Barlangkutatók jére. Külön érdekesség, hogy nem divatbemutató és a ta- kisflú _ lehet vagy háromegyesületének három tagja, itt barlangi medvék csont- "foknak ls Joguk van meg- éves _ az ülőhelyen térdelt, Vozák László, Weisz Csaba vázaira találtak. Ez az első £elf10 ™al,kede(st követelni s érdeklődve figyelt kifelé, és a Szegedről elszármazott eset, hogy magyar kutatók a tanulóktól a tanitas alatt Amikor a troli a NagykörMátéfi László a múlt év vé- a 12 ezer évvel ezelőtt ki- ffzt veti tel egyik írúsunk útra kanyarodik, a gyerek gén az NDK-beli Rübeland- halt állat ép csontvázára k P5sa£. 4rn'fny aela ltíer" az anyja felé fordul, s lianban, az ottani Hermann bar- leltek. Az NDK barlangku- 1 ca eosan ezt kérdezi Anyu lang kutatásában, feltárásé- tatása a magyarok felfede- Lesz-e vagy lehet-e a Ne- » " ' ' ban vett részt egy expedí- zését hivatalosan is elis- mestakács utca és a Petőfi nonnan tuaja a irón, nogy cióban. A magyar barlangé- merte. s8t. sarkán új bolt — a erre kell mennie?" szok sikerét fémjelzi, hogy Ehhez csak gratulálni tuaz NDK leglátogatottabb és dunk. Az IKV-érem másik oldala Válaszol az illetékes Aranymedált akasztottunk a múltkor az ingatlankezelő nyakába egyik olvasónk bizonyára teljes meggyőződéssel és örömmel írt levele jóvoltából, melyben közölte, milyen gyorsan, tisztességesen s nem utolsósorban hatásosan oldották meg régi lakáskarbantartási problémájukat. Szabó Istvánná (Alsó Kikötő sor 5.) ennek az éremnek a másik oldalát mutatja felénk, ami — mint írásából kiderült — nem olyan csillogó. „Hét éve, 1975. március 20. óta lakunk a tizedik emeleti két és félszobás lakásunkban, amelynek szinte minden évben visszatérő problémája a beázás. Legutóbb tavaly márciusban javították az IKV dolgozói a tetőteret, most csinálhatják újrá, mert ismét beázunk. Szeretném én is elmondani a Délmagyarban olvasott dicséretet az IKV dolgozóinak munkájáról, de egyelőre csak azt tudom, minden évben rámegy 4—5 nap szabadságom, kifáraszt a sok utánajárás, és még mindig nincs elintézve megnyugtatóan az ügy." Biztosra vesszük — panelház lévén — nem csupán arra lehet gondolni, hogy az említett vállalat dolgozói csak hanyag munkát tudnak végezni. Az viszont tény, hogy nem a legszívderítőbb dolog esernyővel járni a lakásban. Százhetven év nevében Ketten együtt ennyi évesek dr. Torna József (Juhász Gyula utca 10.) feleségének szülei. Gondozásra szorulnak, van is, aki ellássa Okét, csak éppen jó negyed éve igen nehéz körülmények között. Kiégett a fürdőszobai kazánjuk, kérték az iKV-tól az 50 százalékos térítés mellett elvégzendő cserét, ám mindeddig csak ígéret van, fürdőkályha nincs. Február 14-i összeállításunkban megjelent „Vétel és hangvétel" című írásunkra az Országos Zavarvizsgáló Felügyelőség hódmezővásárhelyi zavarvizsgáló üzemétől kaptunk választ: „Az 1982. február 16-án és február 24-én tartott vizsgálat megállapította, hogy F. S, CBengedélyes berendezésetői eredt a panaszolt rádió- és tévézavar. A zavar oka az volt, hogy az engedélyes CB-készülékót szabálytalanul a lakásában üzemeltette, holott engedélye mobil üzemmódra szól (gépkocsiba építve). A CB-berende•zést az engedélyes mobil üzemmódra véglegesítette, így az'általa okozott zavar K. A. rádió- és tévévételében már nem tapasztalható." Ugyancsak ezzel a témával, pontosabban a zavarvizsgáló üzemmel kapcsolatos a Posta Rádió- és Televiziómüszaki Igazgatóság vezetőjének, Becz Sándornak levele, amely a február 28-i számunkban feltett kérdésre ad választ. Olvasóink érdeklődtek a posta zavarvizsgáló üzeme miért Hódmezővásárhelyen van. Az üzem ügyfélforgalmát és a panaszosok megközelítését tekintve, az üzem elhelyezésére valóban szegedi • telephely lenne a legalkalmasabb. A Posta Rádió- Televfzlóműszaki Igazgatóság 1973 óta próbálja az üzemet Szeged központjába áttelepíteni. Amennyiben az Igazgatóság megfelelő helyiséget tud szerezni, az üzemet áthelyezik. „Szolgáltatás, vagy iránytaxi?" című társszerzői cikkünkben dr. Keresztes Tibor írta meg taxiügyeit. Dr, Benedek Tibor, a Volán 10. számú vállalat forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettese erre adott válaszában közli, hogy a panaszost pontosabb adatokért megkeresték, választ még nem adott, ezért az ügy még nem zárult le. Összeállította: tgriczi Zsigmond Repül a csomag... Nem mind garázda, aki taxis ... ki tudja hol áll meg. A feladó és a címzett - biztos, aki viszont továbbítja, nemigen, sőt Székely Árpád (Vedres utca 1/B, I. 4.) levele szerint nemcsak az nem érdekli a csomagszállítókat, hova megy a küldemény, hanem az sem, hogy mi van benne. Nincs jogunk elmarasztaló általánosításhoz, így csak tolmácsolni tudjuk az olvasónk által jelzett esetet. Március 10-én 11 óra 25 és 35 perc kö&ttti időben figyelte meg a Népkert sori postahivatal előtt, hogyan dobálták be a szállító autóba (levélírónk n rendszámát is közölte) a hivatalból kihozott csomagokat. Olvasónk felteszi a kérdést, vajon a nagy csattanással becsapódott szállítmányok milyen mértékben sérültek meg és mint volt szállítási előadó, ismerve a posta üzletszabályzatának kártérítéssel kapcsolatos paragrafusait, együttérez a címzettekkel. Ezzel ugyan ők nincsenek kisegítve, de némileg elgondolkodtató, milyen követelményeket támasztanak számunkra értékes csomagjaink rakodóival szemben. Szerkesztői üzenetek Gáspár Ágnes (Hajnóczi. utca 4.) levelét köszönjük, melyből megtudjuk, sokan nem ismerjük még a brokkoli elnevezésű kínai kel felhasználási módját. Az ebből készíthető ételek receptjeit elolvastuk, az érdeklődök rendelkezésére bocsátjuk, közölni itt nem tudjuk. Szűcs Miklósné orvosokhoz intézett köszönetét tudomásul vettük, jó egészséget kívánunk. Tavaszi szél - szemetet hajt Ahogy jön a jó idő, úgy szik szóvá, szivesebben nezíordul figyelmünk egyre in- nék a földből előbújó hóvikább' a szabad természet rágot, mint a rátelepedő felé, és nem csodálkozni háztartási szemetet. Szalazon, hogy mind többen te- ma Antalné (Brüsszeli krt.. A Volán 10. számú vállalat személyforgalmi üzemegységének taxireszlege, annak munkáskollektívája nevében válaszolok egy, a Déimagyarban megjelent tudósításra. Elítéltek egy taxi-gépkocsivezetőt, mert megverte az utasát. A Volán Tröszt vállalatai kiemelten kezelik a közfeltűnést keltő eseteket, így a halálos balesetet, a vasúti átjáróban történt bármilyen balesetet is. Ha például egy Volán-gépkocsi átmegy a vasúti átjáró piros jelzésén, és semmilyen baleset nem történik, akkor is ennek ódiumát egy egész kollektívának kell viselnie. Igen, mert ez nem magánügy. Vállalatunknál a szakszervezeti bizottság mellett közúti munkavédelmi bizottság működik. A forgalombiztonsági csoport pedig — többnyire gépkocsivezetőkből — forgalombiztonsági őröket jelölt ki. Közlekedésünk szemmel tartása és a rendkívüli események figyelemmel kísérése nálunk a szervezett dolgozók feladata. Ez késztetett bennünket arra, hogy kinyilatkoztassuk: elhatároljuk magunkat a közelmúltban történt szomorú eseménytől. Egész pontosan: sajtóban, rádióban napvilágot látott a hír, miszerint az illu minált utas úgy látta ká rát ingerültségének, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Aki okozta, munkatársunk: Battancs Dezső volt. Az esemény ellenére is vallhatjuk, hogy számtalan hasonló esetben nem következnek be a fent említettek, nem így végződnek az ügyek. Hangsúlyozzuk azonban, hogy számunkra ez nem erény, hanem kötelesség. Épp ezért úgy érezzük, jogunk van kijelenteni, hogy nem jellemző kollektívánkra az egyébként valóban kirívó eset. Dolgozótársaink munkájukat becsülettel — és hasonló körülmények közt is — türelemmel végzik. Idegennek tekintjük magunktól az említett konfliktus ilyenfajta rendezését. Feladatunk, hogy taxiszolgáltatásunkban megelőzzük az utas és a gépkocsivezető között kialakuló vitát, s ebben nekünk kell kezdeményezőnek lenni. A taxirészleg 112 fős kollektívája nevében: Csóka Dániel szakszervezeti főbizalmi