Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

I Szombat, 1982. március 20. Képünkön: Kádár János beszél a Parlamentben, 1957 októberében, a KISZ I. országos értekezletén l Elődök nyomdokain É rtékeink ereiét, hasznát és szépségét sokféle módon mérhetjük. S mivel itt társadalmi értékekre, a szocializ­mus értékeire gondolok, az em­beri kapcsolatokat, a munka lét­rehozta tárgyakat, eszménk gya­korlati életét hívhatom segítsé­gül annak megítéléséhez: meny­nyire jutott előbbre a magyar társadalom. Értékeink javát je­lentik ünnepeink is, hiszen ré­gen nem vagyunk már annyira szegények, mint valaha, hogy ünnepnapunk se legyen. Ünnepi figyelmünk most az ifjúságra irányul, tavaszaink — persze képletesen — termő rügyeket fakasztó fiataljaira, különösen pedig a KISZ-re, a Kommunista Ifjúsági Szövetségre. Huszonöt évvel ezelőtt, ötvenhét tavaszán bontott zászlót. Biztató, lelkesítő programmal indult egy keserves időszak után. A mozgalomtörténet úgy jegy­zi, hogy a párt állásfoglalása nyomán létrejött országos szer­vező bizottság kezdte meg az if­júsági szervezet újjáalakítását, majd 1957. március 21-én, a Ma­gyar Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 38. évfordulóján a mai Er­kel Színházban elhangzott a fel­hívás a magyar ifjúsághoz: ..Se­gíteni kell a pártnak az úi szo­cialista világ építésében. haza­szerető, tiszta erkölcsű, öntuda­tos magyar ifjúság nevelésében a népünk, munkásosztályunk leg­jobbjai által annyiszor megálmo­dott álmok valóra váltásában. Aki vállalja ezt a küldetést, jöj­jön közénk, lépjen a Magvar Kommunista Ifjúsági Szövetség soraiba." Dolgozni, tanulni. meggvözni, szervezni, ez volt a feladat, s a ma ötven körül járók tudják: azokban a fenntartásokban és kétségekben sem szűkölködő hó­napokban politikai harcot jelen­tett egy-egy KISZ-szervezet lét­rehozása. De 1957 októberében, a KISZ I. országos értekezletén a küldöttek már magabiztosan ad­hattak konkrét politikai elemzés­re alapozott programot. Kádár János akkor mondott szavait kell most idéznem, mintegy a párt bizalmának, emberi stílusának példázatául: ..Íme. hét hónap alatt megszületett a KISZ. egv új, nagy erő, amely új ereje a pártnak, új ereje a Magyar Nép­köztársaságnak és új ereie a ma­gyar ifjúságnak is. Mindnyá­junknak egyetértésben azon kell dolgoznunk, hogy ez az új. nagy és komoly erö még nagyobb le­gyen fs a napirenden levő fel­adatokat mindig helyesen oldja meg." És mi más az elmúlt negyed­század tömör története, ha nem ez: törekvés arra. hogv a világ és az ország fejlődésével járó. napirendre kerülő újabb és újabb feladatokat helyesen, egyetértés­ben megoldjuk. A KISZ-ben is. a társadalomban is. A helyzet csu­pán annyit változott, hogy akik akkor saját ifjúsági kisközössé­geikben törekedtek a félmerülő gondokat legyűrni, azok ma fel­nőttként, tapasztaltabb korban — jóllehet ugyanolyan hittel — igyekeznek megoldást találni a fejlődés, a változás feladványai­ra. De a nemzedékek dinamikus áramlásával, a generációk egy­másutánjával változott az ifjúsá­gi mozgalom is. Korábbi módsze­rek és törekvések kritikájából és az új kihívásokra adott feleletek­ből nemcsak jobban, másként is törekszik megtalálni a forradalmi távlatokat: mindenkinek hozzá­férhetővé, a közösség tulajdoná­vá tenni az értelmes és tartal­mas élethez szükséges javákat, s a képességet, hogy ne csak ré­szesedjünk áldásaiból, élni is tudjunk vele. S miközben Y'tak. olykor pe­dig félreértések is tarkították az elmúlt negyedszázad KlSZ-moz­galmúnak (és persze nemcsak KISZ-mozgalmának!) fejlődéstör­ténetét, az egykori jelszó — Hű­ség a néphez, hűség a párthoz! — elkötelezettséget deklaráló és programot adó jelenségtartalma semmit sem kopott. Voltak nagy erőfeszítések és nagy sikerek, tömegdemonstráci­ók és aegódó töprengések, vonzó mozgalmak és erőtlen akciók, volt vita és volt megújulás. De mindig lépést kellett tartani a követelményekkel, elvállalva né­ha olyan feladatot is. ami jobb társadalmi munkamegosztás után talált valódi gazdájára, hogv az­tán a KISZ-ben több erő és fi­gyelem jusson továbbfejlődésé­nek alapvető feltétele, a kommu­nista. politikai jelleg elsődlegessé­gének erősítésére, az ifjúság kü­lönféle korosztályai és rétegei sajátosságainak következetesebb figyelembe vételére. Az előrehaladás útja ma sem vita nélkül való, és nem egyenes vonalú. Az ifjúságról ma sem le­het az össztársadalom fejlődésé­től, gondjaitól, konfliktusaitól és ellentmondásaitól függetlenül va­lós képet alkotni és a cselekvé­se számára irányt, programot ad­ni. Ifjúságunk és a KISZ társa­dalmi és emberi szerepvállalásá­ban. teljesítményének fokozásá­ban azokat kell követnünk, akik ha küszködve is. de megküzde­nek a gondokkal a közösség szolgálatáért, mások segítéséért és boldogításáért. Segítsük és ünnepeljük jó szív­vel a negyedszázados Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget, amelynek történetéhez így vagy úgy sokunk fiatalságának emlé­kei is kötődnek immár. CSlivCS JÖZSEF Bizalom, lehetőség, felelősség (Naponta tapasztalhatjuk, hogy társadalmi fejlődésünkkel össz­hangban, az emberek mind jobban figyelik környezetüket, törődnek városukkal, igénylik annak gyarapodását, szépülését. A környezetesz­tétika fejlődésének egyre sürgetőbb igénye a hajdani, nagy korstílu­sok példájának nyomán egy új, korszerű szintézis létrejötte az építé­szet és képzőművészet között. Sőt, a környezetesztétika minden rész­lete között. Az utóbbi években szociajista fejlődésünkkel összhang­ban. az élet mind több területén kaptak önállóságot, döntési jogot a helyi szervek. A kultúra decentralizálása is konkrét példákkal il­lusztrálható. Ennek egyik részterülete a képzőművészeti alkotások, elsősorban a köztéri munkák decentralizált megvalósításának lehető­sége, melynek alapja az egész művészeti közélet átrendeződése. Ojabb lépést jelentett e téren, hogy a közelmúltban Csongrád me­gye és Vas megve bővülő lehetőségeket, különleges jogokat kapott a közösségi alkotások decentralizált megvalósítására a VI. ötéves terv­ben kísérleti jelleggel. Erről kérdeztem Szabó G. Laszlóty a megyei tanács elnökhelyettesét.) — Hogyan foglalhatók össze en­nek a döntésnek előzményei, mi­lyen eredményekkel vívta ki Csongrád megye ezt a lehtőséget? — Tulajdonképpen egy erősödő társadalmi igény szülte ezt a döntést. A Képző- és Iparművé­szeti Lektorátus 1973 óta irányít­ja az ország képzőművészeti be­ruházásainak szerteágazó munká­ját. Az első két évtizedben egy kézben találkozott minden, a lek­torátus gyűjtötte be az igényeket, osztotta el a munkát, végezte a bírálatokat, és egyetlen, országos zsebből fedezte a költségeket. A kettős beruházások rendszerét — melynek lényege, hogy a lektorá­tus és a megrendelő közösen fi­nanszírozza a művészi alkotást — 1975-ben vezették be. Mostantól Csongrád és Vas megyében a művészeti beruházások még kö­zelebb kerülnek az igénvek szüle­téséhez. Az országos irányító szervek — a Művelődési Minisz­térium. az MNK Művészeti Alap­ja és a lektorátus — bizonyára a jó tapasztalatok alapján gondol­ták, hogy Csongrád megve meg­felelő modell lehet egy ilyen kí­sérlet számára. Részint azért, mert e tájon nagy számban él­nek kiemelkedő tehetségű képző­és iparművészek, részint azért, mert az elmúlt években több si­keres példát teremtettünk helyi kezdeményezésekből. — Hogyan foglalható össze a képzőművészeti alkotások decent­ralizált megvalósításának lehető­sége, mit jelent Csongrád megyé­ben ennek a kísérletnek ötéves ciklusa? — Eddig a lektorátus hatáskö­rébe tartozott minden köztéri mű megbízásának. helyszíni szemléiének, zsűrizésének és anyagi vonatkozásainak lebonyo­lítása. Mostantól a Csongrád me­gyei tanács hatáskörébe tulajdon­képpen öt fontos és lényeges mozzanat került: 1. a községi és városi tanácsok, tervezőirodák igényeiket hozzánk nyújtják be. s itt történik azok elvi és gyakorlati elbírálása: 2. a művészi feladat konkrét megfogalmazására is mi vállal­koztunk, ez magába foglalja a helyszíni szemlét, a mű arányai­nak. méretének, anyagának és egyéb összetevőinek meghatáro­zását; 3. ezt követi a tervező vagy képzőművész kijelölése, illetve pályázatok kiírása, szerződések megkötése; 4. a mi feladatunk ezentúl a tervek, pályázatok elbírálása, el­fogadása és a kivitelezés anyagi lempírozása, valamint 5. a mű elkészültének figyelem­mel kísérése, elhelyezése. Meg kell jegyezni, hogv a kez­deti időben a lektorátus fönntart­ja magának a jogot, hogv az itt készülő határozattervezetet ő emelje határozattá, ezzel vállalva a jogi felelősséget az egész folya­mat fölött. — Milyen új feladatok követ­keznek ebből a megnövekedett jogkörből, hogyan készült föl er­re a megyei tanács kulturális ve­zetése? — A döntés legfontosabb jel­lemzője, hogy egy-egy köztéri beruházás testközelbe kerül, job­ban' tervezhető, személyesebb, emberibb kapcsolat alakulhat ki művész és megrendelő, mű és kö­zönsége között, s ez befolyásol­hatja egy-egy alkotás művészi színvonalát is. Azt hiszem, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy mi ismerjük leginkább az e tájon élő művészek tehetségét, képességét, szunnyadó alkotó energiáit. De segíti ez a közele­dés a gyorsabb tájékozódást, in­formálódást. Az már etikai kér­dés, hogy harmonikusan tudiuk összekapcsolni mecénási felada­tainkat — azaz az itt élő művé­szeknek tehetségükhöz mért fel­adatokat tudjunk adni — azzal az alapvető törekvésünkkel, hogy minden egyes lehetőséget optimá­lisan használjunk ki. kiemelkedő művekkel gazdagítsuk az orszá­got. Ez nem ellentmondás: sőt. ritka lehetőség. Csak a művészi érték, a mű kvalitása lehet döntő érv. Szeretnénk két forrásra tá­maszkodni. A feladatok sajátos­ságainak megfelelően, olvan szak­értői és bíráló bizottsági kollek­tívákat igyekszünk kiielölni, ahol egyaránt építünk a helyi erőkre (az itt élő szövetségi tagok, épí­tészek, művészeti írók. kul tűi po­litikusok), mint az ország legran­gosabb szaktekintélyeire. Űgv gondoljuk, hogy ez nemcsak megkönnyíti munkánkat, de hi­telesíti döntéseink helyességét. A feladatok meghatározása is sok­féle. Lesz személyre szóló megbí­zás, amivel elsősorban pályakez­dőket szeretnénk sarkallni, ez le­het számukra a belépő a művé­szeti közéletbe: a párhuzamos megbízásokkal az a célunk, hogy két vagy több művész felkérésé­vel, nemes versengésre invitál­junk alkotókat: ezeken kívül ter­mészetesen élünk a nyílt és meg­hívásos pályázatok lehetőségéivel is. vállalva ezeknek nagyobb anyagi terheit is. — A képző- és iparművészek közelmúltban lezajlott tanácsko­zásait szemlélve megállapítható, hogy soha ilyen személyeskedő, apolitikus, szubjektív erők nem mozgattak kollektív döntéseket, mint most. Fölmerül a kérdés, hogy a megnövekedett feladatok­nak eleget tud-e tenni ez az ato­mizálásra hajlamos csoport? — A Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetsége, valamint a Magyar Építőművészek Szövetsé­ge területi szervezeteinek vezető­ségeire és tagjaira a jövőben az eddigieknél jóval nagyobb fel­adat hárul. Az építészek és kép­zőművészek már eddig is bizo­nyították, hogy ha akarnak, ered­ményesen képesek együtt dolgoz­ni. Mindkét fél szerepe növek­szik, az épülő nagyberuházások­nál várjuk a tervezők elképzelé­seit, igényeit. Együttműködésükre nagyobb lehetőség adódik, a le­rövidült úton közelebb kerülhet­nek egymáshoz, s az első ötlet­től megteremtődnek a kózös munka lehetőségei. Elsősorban olyan építészek közreműködésére számítunk, akik a megye városai­nak arculatát már eddig is for­málták, alakították, s vélemé­nyükre fokozottan számítunk. Mobil munkacsoportok kialakítá­sát tervezzük, olyan kollektívá­két, akik egy-egy adott feladatot a legjobban tudnak ellátni. — A megnövekedett felada­tokkal arányban növekednek-e anyagi lehetőségeik? — A köztéri képzőművészeti beruházások decentralizálásának helyi szervezése, irányítása és le­bonyolítása komoly anyagi terhe­ket ró a helyi szervekre. Kiala­kultak a VI. ötéves terv elképze­lései, folyamatban vannak azok véglegesítései. Tudnunk kell. hogy nem a megyei tanács finan­szírozza ezután sem ezeket a munkákat, hanem a lektorátus és az igénybejelentő szervek közö­sen. A kezdeményező lépéseket azonban mindig a helyi intéz­ményeknek kell megtenni. Kiala­kultak az első konkrét megbízá­sok is. e szerint a szentesi ifjú­sági házban pannót fest Kéri László, faplasztikát készít Szeke­res Mihály; a Hámán Kató ut­cai általános iskola elé Fritz Mi­hály készít szobrot, a rendelőin­tézethez három pályakezdő szob­rász készít terveket. Hódmezővá­sárhelyen. az épülő Árpád utcá iskola homlokzatára Hézső Fe­renc tervez mozaikot, az aulában pedig egy térben elhelyezett plasztikára kapott megbízást Paizs László szobrászművész, a házasságkötő terem üres falára Németh József gobelinje kerül majd. Biztos vagyok abban, hogy ennek az ötéves kísérletnek or­szágos kihatása lesz. ha sikerül érvényre juttatni a szocialista művészetpolitika legnemesebb céljait. Nem szakadást jelent majd országos kultúrpolitika és helyi igények között, hanem ép­pen a kettő eredményes ötvözé­sére ad lehetőséget. TANDI LAJOS 1 V

Next

/
Thumbnails
Contents