Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

WK^DMJEXS3SA 22 Szombat, 1982. március 20. 1919 a Délmagyarországban L

apozgattuk a „Mindenki újakra készül..." című, húsz évvel ezelőtt megjelent sorozat köteteit, amelyekben a* 1918 1 W-es forradalmaink java irodalmi termését tette közzé az Akadémiai Kiadó. Azt néztük, a korabeli sajtó hogyan tükrözte a Tanácsköztársaságot megelőző időszak forradalmi hangulatát, s lapunk, a Délmagyarország, miként hirdette a dolgozó tömegek i lékevágyát. szabadságigényét, munkálkodni, alkotni, teremteni akarását. Mi tagadás, emelkedett érzétisel olvastuk azokat az írásokat, amelyek — jórészt Juhász Gyyla tollából — Szeged népének érzéséit fejezték kl 1910 első hónapjaiban. Hatvanhárom évvel ezelőtt, az első munkáshatalom előestéjén Jelentek meg lapunk hasábjain azok a cikkek, amelyekből emlékeztetőül kiragadtunk néhány részletet * A társadalmi haladás gyorsvonata csupán az optimista álmodozók képzeletében robog oly nyílsebesen és célirányosan ... Két ukadályról lehet Itt szó elsősorban, az egyik a tehetetlenség ércfalával mered vele szemben, a másik pedig robbanóanyagával veszélyezteti útját. Az egyik a hatalmukat vesztő osztályok ijedt makacssága, amely éppen javainak lármás és konok féltésével veszíti el még azt is. ami menthető, s másik a hatalmukat t'lószür megérző tömegek anarchiája, amely éppen azokat a Javakat pusztítaná, ha lehetne, amelyeket elérni és megnyerni hivatott. Az elsőnek bűnét tetézi tudatossága. a másikét menti tudatlansága. A rabszolgalázadások nem mindig az esztétika törvényei szerint történtek, de a szépségen esett csorba hibája a rabszolga tartóké, akik a szabadság ellen tiltakozva és intézkedve voltaképpen önmaguk ellen cselekedtek... A süllyedő hajóból kl kell dobni minden fölösleges terhet, hogy menteni lehessen. ami menthető. Az emberi kultúra legnagyobb értékeiről van sző. amelyek bizony drágábbak és szentebbek a magántulajdonnál. (Délmagyarország. 1919. január 16.) Az Internacionálé nem bukott le, csak most hajnalodik. Néhányan már látják fölkelő napját, magas és magányos ormokon ... (Délmagyarország, 1919. február 7.) Az orosz forradalom tulajdonképpen és velejében Pétervár és Moszkva föltámadása az ázsiai lusta bánat és közöny, barbárság és kényuraság ellenében... A forradalomnak, a győzelmes magvar forradalomnak legnagyobb ellensége az a bizonyos józan konzervativizmus, amelyről anynyl hízelgő hazugságot Írtak öszsze az álnéptesek, irodalmunk villogó gatyásai, akik német limonádét és pomádét árultak, magyar Mariittot Zola helyett, nagybankosok és nagybirtokosok örömére... Megszervezni és fölvilágosítani a magyar pnrasztot, a magyar vidék népét, amelyet úri betyárság és úri huncutság rontott, vadított és idegenitett és amelyet eddig meglehetősen kifelejtett programjából a szocializmus: mondom, a magyar parasztot megszervezni és fölvilágosítani: ezt kellett volna eddig tennie elsősorban a magyar politikának .,. (Délmagyarország, 1919. február 12.) A szegedi Nemzeti Tanács, miután befejezte vállalt hivatását, h forradalom kivívását, átalakult propaganda bizottsággá. Bizony, ha valaha, ma szükség van lelkes, bátor, erős, szívós és szervezett propagandára. A forradalom vívmányait még meg kell védelmezni Jobbra és balra egyaránt ... Ma minden valódi magyarnak propagandát, kell űznie, egy állandóan és buzgó propagandát a forradalom vívmányainak érdekében, az életünk, a Jövőnk, a megmaradásunk és boldogulásunk legszentebb, mn egyetlen fontos ügyéért. (Dtlmagyarország, 1919. február 28.) Disztingválni kell végre és határozottan megállapítani, hogy amilyen veszedelmes lehet 6 születő új világ vajúdásaiban a feudális főpapi hatalom és uralom ellenbábasága. annyira hasznos szolgálatokat tehet társadalmi, erkölcsi és kulturális téren az alsópapság demokratikus forradalma ... (Délmagyarország, 1919. március 2.) Ma még főleg kenyeret akar a nép, de eljön az idő és már itt vagyon, hogy. mint Rómában az új világ elején cirkuszi játékokat, úgy 6 is művészetet követeljen! Nem szabad halogatni a dolgot, elébe kell menni annak az elementáris tömegvágynak, amelyről a forradalmas költő, Ady mondotta, hogy éhe a szépnek. Ezt az éhséget csillapítani, ezt a vágyat elringatni, ezt a követelést kielégíteni: íme az új idők új kultúrpolitikájának égetően sürgős, elsőrendűen fontos föladata. Sajnos. H múlt bűnei és mulasztásai nőttek, a népet nemcsak a jogoktól, de az élet és művészet nagy, mély. egyetemes szépségeitől is kizárták, kitagadták... A színház ne legyen unatkozók és szórakozók zártkörű társasjátéka. de az emberi igazságok és szépségek, a magyar ige fóruma, a múzeum ne legyen holt dolgok kriptája, de mindenkinek ünnepi gyönyörűsége és tanulsága, n költő. a festő, a szobrász. n muzsikus találja meg az elektromos áramot, amely Idegei finom én nemes remegését belekapcsolja milliók érdeklődésének centrumába. szóval n művészet legyen közkincs és a művész legyen a nagy emberi közösség apostola és prófétája, aki nem egyesek úri kedvtelését szolgálja kl. de akit az egész társadalom hódolattal követ, mert benne az út, az élet és igazság fáklyahordozóját ismerte meg. (Délmagyarország, 2919. VflÚTCi•s 8.) Öntudatos és dolgozó polgárnak ma egy kötelessége, hivatása, pártállása és programja lehetséges: proletárnak érezni magát és vállalni öntudattal. önérzettel proletárvoltát, gyakorolni a proletár jogát és kötelességét. A dolgozó polgár, akár alkotó, akár exekutfv munkát végez, csak így vonhatja le mai történelmi helyzete következéseit, csak így tesz eleget annak a forradalmi parancsnak, amely ma az Idők lelkében él és belőle kihangzik. (Délmagyarország. 1919. márcta« 20.) • Szegeden, sajnos, csak néhány napig végezhette áldásos tevékenységét a Tanácsköztársaság, mert a városban megszállóként tartózkodó francia csapatok segítségével, fölülkerekedett az ellenforradalom. A Délmagyarország azonban a rettenetes fizikai és szellemi terror ellenére ia hű maradt a fejlődés ügyéhez, a ha olykor felemásan és bizonytalanul Is. a dolgozó osztályok érdekelt képviselte. Simái Mihály Kezdetben voltak a kezek (Schéner Mihály kézplasztikúira) aki álmokba lovallja magát ujjai .annak bíbor fababák ujjai annak nevető babák baba-ujjalra nevet a világ aki álmokba lovallja magát annak ujjai közt báb a világ szégyellik varázsuk gyalázatát fém-testű szörnyek rikongó banyak aki kezekre bízza önmagát kezekké bontja keze anyagát kezesei lesznek mind a csodák kezelt kézenfogja a világ aki álmokba lovallja magát álmává válik annak a világ világ világává álmai válnak ezüst-szénát kaszál a hold táltos falovának Varga Imre Ahogy távolodsz Ez már a túlvilágunk: Ahogy távolodsz, úgy növekszel. A láthatárt betölti mellkasod. Mint napszél az ég tetején Vörösen csap végig hajad. Kitárt melledben Kavicsos folyópartok. Felhők, ártéri fák S a vízre hálóját vető éjszaka. t A zsákmány: önmaga. Gerinced körül fordul Nyikorogva a Göncöl: Leégett erdő fái: alakjaid Ahogyan ismertelek. Csobban a fény, vörösen, sárgán. Izomként tekereg csontjaidon. Arcom mögött a táj: Fekete koponyám S fekete fogsorom. A népi demokratikus átalakulás Csongrád megyei dokumentumai A közelmúltban dr. Rácz Jánosnak, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának a* szerkesztésében megjelent a Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből, 1945 —1948 cimű kötet, amely alapvető fontosságú mindazok számára. akik a népi-demokratikus forradalom korszakát tanulmányozzák. Rácz professzor könyve része annak a megyei párt- és állami szervek által még az 1660as években kibontakoztatott munkának, amely azt vállalta föl. hogy a kutatók és olvasók széles köre számára hozzáférhetővé, teszi megyénk szocialista munkásmozgalmának legértékesebb dokumentumalt. A fölszabadulást megelőző mintegy nyolc évtizedet, a tőkés földesúri rend nagy korszakait bemutató forráskiadványok (Gaál Endre és Serfőző Lajos könyvel) után ez már a második olyan kötet. amely a felszabadulást követő esztendők történetét tárja elénk. Csongrád megye felszabadulásáról és az élet megindulásáról 1970-ben jelent meg dokumentumgyűjtemény. ugyancsak Rácz János avatott gondozásában, amely azóta ts nélkülözhetetlen kézikönyv a kutatók és az érdeklődők számára. A fölszabadulás utáni forradalmi átalakulás Időszakát felölelő két kötet együttesen közel 80o dokumentumot tartalmaz egységes tematikai földolgozásban, azonos szerkesztési-rendezési elvek alapján. A két mű ily módon igen szorosan összefonódik, a közölt források pedig nem egyszer kapcsolódnak egymáshoz. Egyébként a sajtó- és levéltári anyag tematikus csoportosítása a szerkesztő számára mindig nehezebb feladatot Jelent, mint a dokumentumok egyszerű kronológikus közlése, viszont az előbbi módszer az olvasó számára a mű használhatóságát nagymértékben megkönnyíti. A rendkívül szakszerű válogatás, rendezés, a tematikus egységek objektív, a törAndrássy Lajos Párbeszéd —• Jó napcrt!. — Hát, ügy! csöndes Jó napotl — Látom: kiült a fényre mégis... — A felleget nézem, nem a Napot, mennék vele, mehetnék véle én ls... — Keletnek száll az, nem nyugatnak én-Józsi bátyám, mire lenne: ha ki útjának vége-táján fordulna rúddal Napkeletre?... — Bizony én mégis! ön-magammal találkozóra s hiv-beszédre, azon az úton visszamennék, ahonnan Hittünk hős leventék . . . — Be van HZ út már szántva régen én drága Bátyám... Isten áldjat — Azért futok a fellegekkel édes öcsém — s még nem hiába .. ténetiség elvét szem előtt tartó kialakítása egyik nagy érdeme Rácz János munkáinak. Ami a most megjelent, több mint 60 ív terjedelmű kötetet Illeti, a 309 dokumentum tükrözteti azt a rendkívül izgalmas folyamatot, amelynek a vegén a különböző politikai erők harcából győztesen kerül ki a munkásosztály, megteremtődik a proletárdiktatúra. A mű, amelynek anyagát a szerkesztő nagy erudiclóval megirt elemző tanulmánya fogta egybe, a proletariátus nézőpontjából, lenini pártossággal közelit a történeti eseményekhez, a problémákhoz. A tematikus szerkesztés aláhúzza, hogy a proletariátus a tömegek akaratából és harcának eredményeképpen a közigazgatást éppúgy befolyásolta, mint a gazdasági és kulturális életet, hiszen döntő szerepet játszott a termelés megindításában, a szociális és művelődési intézmények újjászervezésében, működtetésében. Tudományos körökben, de közvéleményünk egy részében is találkozhatunk olyan hamis vélekedésekkel, melyek szerint hazánkban a szocialista forradalom győzelme nem a belső fejlődés szükségszerűen bekövetkező eredménye volt, hanem külső erők beavatkozása nyomán vált lehetővé. Mások azt próbáiiák bizonygatni, hogy az 1948 utáni hibák, torzulások gyökerei már a népi demokratikus átalakulás időszakában is föllelhetők. A Rácz János által feltárt és nagy igényességgel közölt dokumentumok e nézetek cáfolatát adják. Bizonyítják, hogy a kommunista párt a lenini permanens forradalom elméletét alkalmazva, a már 1944 végén kialakult munkás-paraszt demokratikus diktatúra hatalmi bázisán helyes stratégiával és taktikával a dolgozóosztályok. sőt a lakosság túlnyomó többségét megnyerte a munkásosztály vezetésével megvalósuló szocialista átalakulás ügyének. A párt a népi demokratikus forradalom időszakában alapvetően helyes irányvonalat követett, g történelemhamlsltó anakronizmus az ötvenes évek problémáit vlszszavetitenl egy olyan korszakra, amelyben a párt éppenséggel a tömegekkel szorosan összeforrva, sikerrel vívta meg harcát. A dokumentumgyűjtemény ilyen módon nem csupán tudományos jelentőséggel bir, de ideológiai-politikai szempontból ts fontos és eligazító erejű, szervesen illeszkedik a korszak egészének tudományos föltárásához, s hozzásegít ideológiai és propagandamunkánk színvonalának emeléséhez. Az igen helyesen. 1945 Őszével és 1048 nyarával behatárolt periódus valamennyi fontos mozzanata megjelenítést nyer egy, vagv ha jelentősége úgy kívánta, több dokumentumban. Az egykorú iratokból, dokumentumokból kitűnnek a kommunisták erőfeszítései n politikai erőviszonyok megváltoztatásáért, a népfrontpolltlka tudatos alkalmazása a munkásosztály és a parasztság megnyeréséért. Képet alkothatunk a baloldali blokkról, a stabilizációról. az MKP III.. történelmi jelentőségű kongresszusának hatásáról, a hároméves terv megindításáról. Végül elénk tárulnak a polgári tömörülés szétesésének, a baloldal választási győzelmének, a döntő fontosságú államosításoknak és végül a munkásegvségnek a Csongrád megyében Is tetten érhető állomásai. Különösen jól sikerült az egyes pártok politikájának, a tömegek, illetve a különböző társadalmi rétegek helyzetének illusztrálására. A szerkesztő bátran élt az adott történelmi korszak vezető politikusainak, de egyszerű alakjainak tömeges és teljes név szerinti szerepeltetésének lehetőségével, így az egyébként sokszor csupán általában emlegetett néptömegek valóban középpontba kerülnek, történelemformáló erővé nőnek fel. Az Izgalmas és sokrétű Csongrád megyei forrásanyag számos ponton gazdagítja az országos képet, s egyes pontokon ám valta a kialakult, s általánosan elfogadott értékeléseket. Megyénkben például az Igényjogosultakhoz képest kevés volt a földterület, amelyet fel lehetett osztani. Ebből Is következett. hogy 1947-ig Irritáló tényező a lezajlott földreform törvényesítése, a telekkönyvezési eljárás elhúzódása. Sajátos Csongrád megyei vonás továbbá a korszakban az országosnál nagyobb mértékű munkanélküliség. amelyet a mezőgazdaság túlsúlya miatt csak nagvon nehezen lehetett . csökkenteni, majd végleg felszámolni. A politikai küzdelmek vonatkozásában a források Szegeden a két munkáspárt példás együttműködését tanúsítják, amely a kommunisták helyes politikai gyakorlatából következett. továbbá Hbból. hogy a szociáldemokrata pártbun a baloldal játszott meghatározó szerepet. A hézagpótló, magas színvonalú mű a feltárt könyvtári, közgyűjteményi és levéltári források legértékesebb részét tartalmazza. A bőséges jegyzetapparátus Igen sok részadattal egészíti kl a dokumentumokat. A kötet használhatóságát növel! a név- és helynévmutató. amelyet Mádét Déln állított össze. A szerkesztő munkáját rajta kívül Dégi István, Fehér István, Kanyó Ferenc segítették. A gondos tipográfia, s a szép nyomdatechnikai kivitelezés a Szegedi Nyomda munkáját dicséri. Rácz János professzor könyvét Szabó Sándor, a Csongrád megjsri tanács végrehajtó btzottságanak elnöke előszavában az olvasóközönség széles rétegeinek ajánlja: „A kötetet nemcsak a korszakot feldolgozó történészek, hanem az oktatás minden szintjén — általános. közép- és főiskolán. a pártoktatásban és az egyetemen is — haszonnal forgathatják. Hozzájárulhat az ideológiai propagandamunka javításához. Lapozgatva a dokumentumok között, a történelem Iránt érdeklődő idősebb olvasó megélt események, Ismert vagy ismerős emberek, politikusok tetteinek bizonyítékait tanulmányozhatják. Kellő idő távolából, higgadtan értékelheti azokat. A fiatalabb generáció pedig a szocialista társadalom kialakulásának megyei történetéről, az apák, nagyapák életének erry darabjáról tájékozódhat, értheti meg azt.". HEGYI ANDRÁS