Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-09 / 33. szám

Kedd, 1982. február 9. 5 Vége a krumplibogár so­rozatnak, de kár — foglalja össze tömör véleményét a kisfiam vasárnap délután. A maga hétesztendős fejének légvárában ekként mitizálva Humphrey Bogart legendás filmalakjat, amely neki már természetesen semmit nem mond, nekem is keveset. Ha emléke kórül nem futja meg szokásos tiszteletköreinek egyikét ezekben a hetekben a tévé, tán azt sem tudná róla a legifjabb korosztály, úgy húszig bezárólag, űr­hajóst tiszteljen benne, vagy kaszkadőrt Tényleg. Kicso­da ls H. B.? A napjainkat minden képzeletet fölülmú­lóan elöntő nosztalgiahullám legújabb lovasa csupán? Gondolom, a tekintetben is párját ritkító jelenség, hogy filmjeinek ellenében nőtt a filmszakma halhatat­lanjává. Minél silányabb te­kercseken tűnt föl pontosan leképezhetetlen, körül is csak nehezen írható, precízen alig jellemezhető alakja, annál rokonszenvesebbnek hatott; oázis a homoksivatagban. Ol­vasom róla. kor- és pálya­társak réveteg bókjait. .So­ha nem lesz még egy olyan, mint ő volt" (John Huston). „Soha nem lehetett igazán kiismerni" (Cukor György). „Minden gesztikulálása és kifejezésmódja egyre termé­szetesebbé vált" (Truman Capote). Egyik felesége sze­rint. volt benne valami, ami képessé tette arra, hogy tel­jesen önmaga legyen". Ez a felesége pedig, sorrendben a negyedik, az a Lauren Ba­call. aki az imént látott Hemingway-adaptáció, a Szegények és gazdagok má­sik főszereplője, Bogart part­nere. S mint ilyen, játék­stílusával nagyon azonos, hozzáfogható. Bogart 1899-ben született és 1957-ben halt meg Holly­woodban, nyelőcsőrákban, állítólag martinis pohárral a kezében, szörnyű szenvedé­sek közepette. Hetvenöt filmben játszott, többnyire gengsztereket. fenegyereke­ket. főleg olyan stúdiókban, ahol a puskaporgőztől ciga­rettázni is életveszélyes, ahol a revolverekből több golyót lőttek ki, mint ameny­nyit beletöltöttek. Borzasz­tóan kevés. igazán nagy film maradt utána. Mégha maga is tette naggyá azokat a kisembereket, akiket el­játszott. ö a nagy Lemondó, aki nem törleszkedik a nagy Lehetőségek után. Futni hagyja a nagy Szerelmet, a nagy Gazdagságot. Boldog­ságot (így,, nagy kezdőbetű­sen), hogy nagy Lelkierejéről adjon tanúbizonyságot, s az ember legüdvösebb belső tar­talmaként világíthassa ki, őriztethesse meg a Reményt. A nagy Megközelíthetetlen, aki minden rezdülésével tartja az érzelmi három-lé­pés-távolságot. Evégből hig­gadt. racionális, fanyar hu­morú: mindig helyén az esze, logikája épp úgy ki­kezdhetetlen mint a kedélye, így a legképtelenebb hely­zeteket is uralni képes. Az a fajta lump sikerember, aki szótárából végérvényesen tö­rölte a kudarcot és annak szinonimáit. Tulajdonképpen akár dokumentumfilmet vág­hatnónk össze játékfilmjei­ből. annyira sikerült maga­magát adnia, kölcsönbe, egy­egy filmarcához. Rablógyil­kos is rokonszenvet áraszt sajátos karakterén át. Ter­mészetesen csak a legna­gyobbak sajátja ez — bo­csánatos vétke netán. Vasár­nap délutánokon felidézett figuráiból sem igen talál­tam igazán hozzáillőt — a Ca­sablanca Rick-jét leszámít­va. Az viszont annál inkább ő. Igen. vele költözhet mél­tón az utókor legendáriumá­ba Humphrey Bogart. N. L rádiófigyelő A magánélet A mezőgazdasági könyvhőnap Csongrád megyei megnyitója Az idei mezőgazdasági könyvhónap megyei megnyi tóját tegnap, hétfőn tartották Csongrádon, az Ifjúsági Ház­ban. A megnyitó népes hall­gatóságát dr Hajdú Géza. a Csongrád megyei Könwba­rát Bizottság elnöke üdvözöl­te. maid dr. Alács Sándor, a Csongrád városi tanács el­nökhelyettese mondott ünne­pi beszédet. A mezőgazdasági témáid könyvek — mondotta egye­bek között — széles körű ér­deklődést elégítenek ki. A kiadványok szerzői egv-egv téma élenjáró szakembe­rei. akik módszereket adnak át, tanítanak, útbaigazítanak műveikben. Az olvasas, a mezőgazdasági szakkönyvek forgatása egyre több család­ban már a hétköznapok szerves programjává vált. A szakemberek számára mun­kaeszköz a könyv. A fejlődő mezőgazdasági technika eredményeit az utóbbi 10 évben 11 ezer ki­advány 35 millió Példányban terjesztette hazánkban. Az idei 25.. tehát jubileumi könyvhónapra 50 mű jelent meg. 400 ezer példányban. Csongrád megyében az idei mezőgazdasági könuvhónap­hoz 33 rendezvény kapcsoló­dik. Remélhetőleg valameny­nyi hasznára válik a nagy­üzemi gazdálkodóknak. a háztáji termelőknek és a kiskert-tulaidonosoknak egy­aránt. A megnyitó után dr. Zilai János egyetemi tanár, a Kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet igazgatója tartott előadást az alföldi szőlőtermelés helvze­téről és a vörösbor-szőlőfaj­tákról. A megnyitóval eev­időben könyvkiállítást és könyvvásárt rendeztek. Kezdődik az össztánc Sz. A. költő szerint a ri­port bizonyos válfajait be kellene tiltani: ugyancsak szerinte: a riport bizonyos sálfajai nak művelőit le kel­lene végre piszenteni. Leg­alább: lepisszenteni. Költőnk azt állítja, hogy az emberek magánéletébe nem volna szabad beleavatkozni. A ri­port — maga az indiszkréció, mondja Sz. A. Mert mi is történik? Fel­bukkan egy ember jegyzet­füzettel. mikrofonnal, kame­rával felszerelkezve, s ké­nyelmetlen kérdéseket tesz fel egy másik embernek. Siyen dolgokra kíváncsi: jniért vált el a feleségétől, ini a véleménye a főnöké­iül, és sorolhatjuk a típus­kérdéseket tovább... Talán abban is van némi tgazság. hogy az ilyenféle kérdések esetleg hazugsá­gokra is kényszerítik a kér­dezettet; akkor meg minek? A másik oldalról nézvést viszont aligha tagadható, hogy az embereket olvasói, hallgatói, nézői, vagy akár i-zomszédi, esetleg munkatár­si minőségükben éppen ezek ft kérdések érdeklik legin­kább. Lapszerkesztők hosz­tzú évtizedek óta tudják ezt, a lelki klinika — tanúm reá Fortunátusz doktor és Tolnai Erzsébet — az egyik legnépszerűbb rovat a heti­lapokban. Persze csak a szexuális tanácsokat osztoga­tó orvosi üzenetek után, mert a szex még annál is érdeke­sebb. Lápon, ingoványon tartóz­kodunk. Hol a határ? Med­dig vagyunk kíváncsiak. s mikortól kukkolók? És ez ügyben igazán nem is a riporterek dolga nehéz, hanem a levelezési rovatok szerkesztőié. Az emberek ugyanis, ki tud­ja, miféle, hányféle indítta­tásból, hajlamosak az exhi­bicióra, sót annak káros-kó­ros formáira is. Szél Júlia is kap leveleket. Válogat belőlük, aztán fel­kerekedik, hogy megkeresse I íróikat. Legszemélyesebb dol­gaikról beszélget velük, a provokáció gyanúja sem fér­het közel hozzá, hiszen ezek az emberek maguktól is mondják a magukét. Csak­hogy. Lehetséges, hogy a magu­két mondják, de nem bizo­nyos, hogy az igazat mond­ják. Nemrégiben készült egy okos tanulmány. Elvált em­bereket kérdeztek benne sorsuk alakulásáról, motívu­mokról meg egyebekről. s kiderült, hogy a gyen­gébb (?) nem képviselői, hát­szóval, mintha nem egészen a valódit fújták volna... így sem baj azért a törté­nészek megesküsznek rá, hogy a füllentésnek is van információértéke. Mindez a legutóbbi En. te. ő hallgatása közben jutott eszembe, s azért mondom el, mert Szél Júlia most feltalált valami óriási dolgot. (Az óriási dolgok roppant egy­szerűek.) Szél Júlia a mér­téket találta fel. A magán­életből csak annyit mutat fel, amennyi a közélet szá­mára tanulságos vagy tanul­ságos lehet. Így ne! Sugallja a ripor­ter. És érvel is. vitatkozik is. Remélem, nem haragszik meg, ha leírom: néha egv bölcs anya, vagy egy józanul gondolkodó anyós szerepéi, is föl meri vállalni. És ezért van talán, hogy neki szíve­sen tárulnak ki az emberek. „Jólesik, hogy legalább né­ha valakinek elmondhatja az ember, hogy mi bántja" — ismerte be egy szomorú hangú férfi a legutóbbi adásban. Szenzációs pillanat volt. A magánélet a közélet ré­sze, sajátságos része persze. A magánélet közélete, a ri­port, a vallomás, ingovány, lápvidék, pengeél az újság­író számára. O is megmére­tik. Szél Júlia — bizonvára okosan csattogtatott ollója is segített neki ebben — nem találtatik könnyűnek. Petri Ferenc Pécsen Stúdió-kiállítás a filmszemlén A húszéves fennállását ün­neplő Balázs Béla Stúdiót köszöntötték vasárnap a XIV. magyar játékfilmszem­lén. Pécsett, az Ifjúsági Ház­ban megnyílt a Stúdió két évtizedes tevékenységéi be­mutató kiállítás. amelv mintegv száz fénvkép. illet­ve dokumentum segítségével tárja a közönség elé a fiatal filmművészeket tömörítő al­kotócsoport munkásságát. Eddig több mint másfél száz filmet készítettek a Balázs Béla Stúdió tagjai, akik kö­zül számosan már a nemzet­közi filmvilágban is elisme­rést vívtak ki filmművésze­tünknek. A Stúdió magas színvona­lú munkájának elismeréséül eddig csaknem félszáz kül­földi és hazai díjat, illetve oklevelet kaptak a ..Balázs Béla" alkotások. A hetvenes évek óta működik a Stúdió keretében a szociológiai film­csoport. amelynek munkássá­ga az egész hazai filmkultú­ra fejlődésére hatással volt. A pécsi filmszemlén a Stú­dió tizennyolc alkotása kerül a nézők elé. (A pódium fénycsóvájából diszkós biztatja.a párokat: hátra kettő, jobb-bal, öt-hat, csacsacsa, na mégegyszer elölről... és hajladozik, im­bolyog a forgatag, riszá­lódnak a csípők, koppannak, csusszannak a talpak. Forog­pörög a körben a szivár­vány ruhaegyvelfg, tüzese­dett arcok mosolyognak gri­maszt biggyesztve. A szék­sorokon ülők nyújtogatják a nyakukat, a rögtönzött tánc­parketten szemükkel követik az ismerőst. Estélyi ruhás fiatalasszony libeg a sorok között, segítve az ütemet. I Javában tart az össztánc a | ráérős vasárnap estén ...) Az üvöltő diszkók hering­világában olyan ez a tánc, mint csepp a tengerben. Kér­dez is a látvány: — Ez valami nosztalgia­I tánciskola? — Nem. modern táncstúdió a szegedi Ifjúsági Házban — feleli Fodor Klára népmű­velő. — Honnan az ötlet? — Partnerem. Horváth Károly kollégája hozta az NSZK-ból. Jelenleg négyen tanítjuk az országban, az is­mertebb country-, diszkó-, standard- és latin-amerikai táncokat­összeszámoltuk, egy híján húszféle lépés- és mozgás­kollekcióból állították ösz­sze az össztánchoz valót. A jenkitánc végeztével jó­kedvű leánycsapat osztozik a kenyerén és a vizén. Ha­rapnak egyet-egyet a sajtos szendvicsből, kortyintanak rá az üdítőből. Samu Gabriella, Fráter Mónika, Gellért Ildi­kó, Börcsök Andrea, Bulik Zsuzsa nyolcadikos a kettes gyakorlóból. Beveszik a be­szélgetésbe Kovács Andreát is. aki már középiskolás a textilben. — Sikerült a tánc — Hát persze — felelik szinte kórusban —, csak a roki volt egy kicsit nehe­zebb. — Hogy higgyem is: azonnal bemutatják a „térd­rázós szitariszálót". Ettől független marad to­vábbra is kedvenc a nagy magyar roki kohó, a Hungá­ria együttes. Az sem lesz meglepő, ha még egy-két évig tart a nosztalgiahullám — néhányuk profiként ropja majd a „kidobóst" valame­lyik farsangi mulatságon. Ha csak addigra nem fedi ho­mály a mostani táncra hívó sláger szövegét: ..ne légy olyan murulya, kezdődik az össztánc". Az Ifjúsági Ház igazgató­jának szól a kérdés: — Táncolhat itt máskor is. aki akar? — Sajnos, nem tudunk fo­lyamatos lehetőséget adni erre — mondja Goldschmidth József. — Ahogy elindulna, azonnal közbejön, ami elveszi a nagytermet. Marad a diszkó, a maga sötétségével. Nem mintha ott nem érez­hetné jól magát, aki akarja, de bizonyára a monotónia elvisz valamit a mai kor fiataljától. A táncközbeni kapcsolatteremtés lehetősé­gét. (Amikor az angolkeringőt konferálja be Horváth Jó­zsef, szinte szétfröccsen a vidám sereg. A szégyenlős­ség miatt is, de a fő ok: ke­vés a fiú. És ilyenkor meg­engedhető, sőt kötelező, hogy a férfi vezesse a nőt. Hogy istenigazából miként is illik az ilyesmi a parket­ten, öze László és Palánkai László bemutatja. Partne­rükkel, Pálinkó Lujzával és Zsilák Zsuzsannával olyan „táncot lejtenek", amire még az ínyencek is csettin­tenek. A ritmusos mozgás könv­nyedsége, bája. erotikája, lendülete nem véletlenül váltotta ki az elismerés taps­viharát — téncbajnbkokkal volt dolguk. Azt is megtudtuk, hogy az első táncstúdióra többen jelentkeztek — az igazgató szerint a jobb propaganda miatt. A mostanin kevesebb volt a felnőtt, viszont annál több az első bálra készülő. Egyikük nagyon dühös is volt a zsűrire, mikor a já­tékos tviszt- és roki verseny­kor nem engedte tovább. Se­baj, mondták neki, táncol­hat még eleget. Rovó Zoltánnak és Szász Ilonának a bemutatkozásig sikerült tartania a tenisz­labdát az össztánc végén rendezett mókás versengés­ben. Könnyű volt nekik ál­lal átvenni egymás álla alól állva, térdelve, ülve a szú­rós labdát, hiszen jegyesek. Főleg a hölgyeknél ilyet nem volna szabad észreven­ni, de most nyilvánvalóan látszott, hogy nem úttörők, s nem is középiskolások, mint általában a többiek. — Hát a diszkókorból va­lóban kinőttünk — kezdi a leány —, de a vállalatnál lehetett jelentkezni a tánc­stúdióra, s mi is kitöltöttük a papírt. — Megbánták? — Nem, a keringő miatt jói éreztük magunkat. Ha lesz, beiratkozunk a hala­flóra is — teszi hozzá ne­vetve. Közben előjönnek a szü­lők a széksorok közül, gra­tulálnak az egyik győztes párnak. Róvó Józseiné mondja: ők is nagyon sze­rettek táncolni — annakide­jén. Farsang idején az ilyesmi ki is szokott derülni. Majoros Tibor Prímásbál: jövő szerdán Vasárnapi számunkban holnapra jeleztük, pedig a jövő hét szerdáján, február 17-én lesz a Szeged étte­remben a mégyei prímások bálja Legutóbb a közremű­ködő muzsikusok neveit tet­tük közzé, most a mester­szakácsokén a ser. Sashegyi Árpád és Nagy Endre va­csoraajánlatáról ..ízelítőt" azonban, legnagyobb sajná­latunkra. egyelőre nem ad­hatunk. Segítség, otthonteremtéshez Lakásépítési alapból seeiti ezentúl fiatal tagiai otthon­teremtését a Velencei-tó környékén gazdálkodó ká­polnásnyék: Vörösmarty Ter­melőszövetkezet. Ügv terve­zik, hogv ötvenezer-százezer forintos kamatmentes köl­csönnel könnyítik meg a fia­talok építkezését. lakásvá­sárlását. A gazdaság — melyben a tagság átlagélet­kora harminckét év — az anyagi jellegű támogatáson túl még sokféle módon, ked­vezményes fuvarral. iogt tanácsokkal is segíti a fiata lókat. Többletjövedelem az Exportalma Társaságban Az érdekeltség a termelő­ket jó minőségű gyümölcs át­adására ösztönzi. A koráb­biaknál nagyobb gondot for­dítottak a szedésre, a cso­magolásra és a tárolásra. Az eredmény, míg azelőtt az összes termelésnek általában 20—25 százaléka volt har­madosztályú. most ez- az arány jóval 20 százalék alatt maradt. A gondosabb táro­lás különösen hozzásegített ahhoz, hogy az átlagos 30 százalékról 50—55 százalékra emelkedett a legértékesebb, kiváló minőségű exportalma aránya. A tavalyi tapasztalatok alapján a társaság az idén még körültekintőbben szer­vezi meg az almaszezont, fő­ként a csomagolás és a zök­kenőmentes szállítás felté­teleiről igyekeznek gondos ­kodat, Az egy éve alakult Export­alma Társaság most osztja el először a kivitelből szárma­zó eredményt a tagok kö­zött; az állami gazdaságok, tsz-ek és áfész-ek elégedet­tek a társaság keretében végzett tevékenység többlet­nyereségével. A 294 tagot tömörítő tár­saság a közös érdekeltség, kockázatvállalás előnyeinek kamatoztatására jött létre. A korábbi gyakorlat szerint az almatermesztők a Hungaro­fructnak adták át — meg­határozott áron — a termést, a kereskedelem eredménye nem érintette őket. A tár­sasági formában a termesz­tők közelebb kerültek a kül­piachoz; a haszonból megfe­lelő arányban ők is része­sülnek, ám az esetleges vesz­teség i6 közösen terheli okot.

Next

/
Thumbnails
Contents