Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-02 / 27. szám

Kedd. 1982. február 2 5 \ képernyő Pedagógia, ünneplő ruhában Van egy pedagógustípus, amely bennem minden elméleti tisztelet dacára igau sák szakmai-emberi erényeit. A legfőbb biztosíték — a fllm (csütörtökön este volt zából nem lelkesedést vagy látható „Nem vagyok kivéfelajzott érdeklődést, hanem valami furcsa, már-már irracionális idegenkedést vált szelekció ki. Gyanakvásom fokozód- Láthattunk ván, tiszta körvonalakkal kedves, naiv rendelkező kifogások rendszerét keresem ilyenkor, a bírálat indokolható, elemezhető pontjait, majd egy idő után megdöbbenve meg újra rá kell hogy csupán .. személyiség megérzéséről lehet szó. Nem feltétlenül elteles eset" címmel) — viszont nem győzött meg a megbízhatóságáról, egy 26 éves, •és hivatását valóban megszállottként szerető pedagógusnőt, aki például ilyeneket mondott: Félek egy kicsit a velem kap. Mindig történik valami az iskolában, nincs olyan két nap, amely egyforma lenne." Ha a pedagógusnő ezt mondja, rendben van. így érzi. De az alkotók ugyan miért nem érzik, hogy talán éppen az effajta iszonyú közhelyek eltüntetésére (is) való a vágás? Pedig Ivanics Lilla szerkesztő ég Mihályfy László rendező képes lett volna arújra született egykorúaktól, meg ra. hogy a pedagógia hi bejönnöm, az idősebbektől, nem tudom tetlenül gyötrelmes és. ha egyfajta miért." Mielőtt mélyebb lé- lehet, még hí he tétlenebből lektani fejtegetésekbe bocsátkoznék, íme idegenkedő. utasítandó, csak alapos sem másik oka: vajon az fenntartásokkal kezelhető annyit elemzett úgynevezett alaptípusról. Ráadásul az pedagógus személyiségnek efféle pedagógusokat (más- nem lenne vajon előfeltéteko<r: orvosokat, mérnököket, kutatókat stb.) rendszerint a tömegkommunikáció szállítja házhoz, példaként. Ama jól bevált, bizony már elcsépeltnek is nevezhető eljárással miszerint a felmutatott hivatás képviselője le bizonyos mértékű magabiztosság, az érett, ban megfelelő súllyal és tudatossággal mozgó ember? Más, úgyis, mint harmadik ok: óra, játékos verstanulás, alsótagozatosoknak. úgymond — „nem kivételes Mindenki — ahogy mondani eset". Csak éppen 6 „a" Po- szokás — köpi-vágja Weöres zitív Hős, a Szakma Megszállotja, a munkáját mindnyájunk számára eszményként végző ember. Mindez tiszteletre méltó, belátom, de bizonyára szégyellnivaló közömbösségem és elítélendő idegenkedésem — sajnos, változatlan. Az okok? Először is: a kiválasztás szempontjai. Ha mondjuk a tévé portréfilmet készít egy kis dunántúli faluban dolgozó fiatal tanítónőről. elkerülhetetlen a meditáció: vajon miért éppen ezt a „nem kivételes" pozitívum ideált választották? Bizonyára azért, mert megfelelő tapasztalatök birtokában méltónak találták a nyilvánosságra. arra. hogy ország-világ előtt felmutasSándor, Nagy László, Kiss Benedek és a többiek nevét, műveit. Minden, de minden olajozottan, sim4n gördül, minden „klappol", a jámbor szemlélőnek úgy tűnhet, fegyelmi kérdések nem is létezhetnek. Igaz. tudjuk — sző is volt róla —, a falun élő gyerekek még manapság is könnyebben kezelhetőek, de Hiteles forrásokból elég régóta arról is értesülhettünk, hogy olykor — még az athéni agórán is nehéz volt csendet teremteni. Itt — nem ügy. Újra a tanítónő. „Belefáradni! Azt hiszem, nem lehet belefáradni, mert az ember mindennap mást csinálhat mindennap valami újat visz, újat ad és újat gyönyörű mivoltát ne ily feszengő ünnepi ruhában mutassa meg. A portré alapvetően emberközeli műfaj, lóvén, olyasféle megoldások lettek volna szükségesek, amilyenek csak a fU"*1 utola világ- só harmadában érvényesülszemélyi tek: az őszinte, megkapó, egyedi, így már valóban emberi — mert utánozhatatlan — gondolatok ábrázolása, a főhősnő. Máté Magda szüleivel való viszonyénak elemzésétől saját önismeretének tisztázatlanságáig és távozási szándékának finom, tapintatos módszerekkei történt érzékeltetéséig. ' Ami ezt a bizonyos pedagógustípust illeti, változatlanul idegenkedem. Mert ami egyszerre igaz is meg nem is. az éppoly gyanús, mint az egészségtelenül elburjánzott átgondolatlan eszményítés! láz. A portréfilm nem tipikus pedagógiai helyzetet tipizált, ama bizonyos emberi tényezőt pedig csak megkésve, tehát szegénvesen vette igazán számításba. Holott a pedagógiának is van munkaruhája. Es most nem a fehér köpenyre, mégcsak nem is a krétaporos kezekre gondolok. Domonkos László Rádiófigyelő Nemzetiségek hete Az ember: tapasztalatainak összege. Leleplezem tehát magam, mert különben elfogultsággal vádolhatnának. Armak idején, lehet ennek vagy már tíz éve is, Deszkre voltam újdondászként hivatalos. Nemzetiségi könyvtárat avattak akkor ott. jelen volt, akinek ilyenkor jelen lennie ildomos, alapító és alapíttató. és még en is. aki persze leginkább .arra voltam kíváncsi. hogy az igazán érintettek. a deszki szerbaikú iskolások miként is fogadják a ceremóniát. Jól fogadták. Hozzá kell azért tennem, hogy a deszki iskolások, lévén már akkor is környezetükben Rusz Márk doktor és Rádity Velimir tanár úr. minden segítséget megkaptak ahhoz, hogy anyanyelvüket gyakorolhassák és m ívelhessék! Ügy értékelték a nebulók, hogy itt valami több is történik, mint eladdig. íme, a lenini nemzetiségi politika a gyakorlatban, gondoltam akkor, s később, amikor volt módom meggyőződni a rádió szolnoki stúdiójában arról, hogy milyen szerető gonddal bábáskodik az intézmény az akkoriban elindított szlovák nyelvű műsor születésénél. Hallottam jó néhány Kerner Lőrinc szerkesztette német nyelvű műsort, és szüleim állítják — akik beszélik a románok nyelvét —, hogy Fretyán István félóráiért is érdemes megkeresni a szolnoki stúdió hullámsávját. A múlt héten volt a nemzetiségek hete a rádióban, valamennyi adást nem tudtam meghallgatni. amit mégis, arról sincs különösebb mondandóm. Nem azért — félreértés ne essék —. mert túl rosszak, vagy túl jók lennének, hanem mert meggyőződtem hogy szerencsére nem változott semmi. A műsorkészítők az eddigi, és mindig dicsérhető műgonddal készítik riportjaikat. zenei összeállításaikat. Néhány éve részt vettem egy olyan találkozón, ahol több nemzetiség fiai-lányai találkoztak. Volt ott minden: beszélgetés, vita és főleg mindenféle tánc; szlovák, német, magyar, román, szerb. Én magam csak táncolni és számolni tudok mindenféle nyelven, a rádió mindent tud. Ez. a munkájuk — és az ilyen ünnepi hét egyetlen lehetséges summázata. p. r. Szegedről Kombinált gyorsvonatok Hétfőn, tegnap útnak indították az első kombinált — Diesel—elektromos — gyorsvonatokat a Szegedi MÁV Igazgatóság területén. A Szegedről Budapestre és Miskolcra indított gyorsvonatokat ezentúl Kiskunfélegyházóig Diesel-mozdonyokkal vontatják, ott pedig a szerelvényeket átadják a villamos mozdonyoknak. A budapest—szegedi vonal villamosítása ugyanis Kiskunfélegyházáig már elkészült. Májustól, amikor a vonal teljes villamosítását befejezik, az egész vonalon a gazdaságosabb villanymozdonyok szolgálják a vontatást, de már a kombinált vontatással is májusig mintegy 800 tonna gázolajat takarítanak meg. Algyői kulturosok A harmincas évek derekán, amikor Magyarországon sorra alakultak a néptáncosokat. népdalosókat, népi hangszereseiket tömörítő Bokréták. Algyőn Is próbálkoztak szervezésével. Létrejött, próbákat is tartottak, de a budapesti István-napi bemutatókra sohasem jutottak eL A falu folklórhagyoményait — helyi öntevékeny gyűjtőkön túl — Péczely Attila és mások igyekeztek menteni, anyagukat a múzeum néprajzi adattára őrzi. szükség lesz még rá. Húsz évvel ezelőtt matematika—fizika szakos tanárként került Algyőre Eke József, aki a művelődési ház vezetését is ellátta. — Korábban nem ismertem ezt a falut. Elsősorban az érdekelt, van-e hagyománya, amelyet felhasználhatok. A kultúrházban szinte semmit sem találtam az egykori kocsmából maradt néhány bútordarabon kívül. Mégis, éj-eztem, lehet és kell valamit kezdeni. Hallottam, sokan tudnak citerázni. Hét asszonyt sikerült összeszednem, így alakult meg Algyőn az első asszony-citerazenekar. Háziünnepélyeken léptünk fel. Elmentem az iskolába. hogy megszervezzem a gyermektánccsoportot. Ez is bejött. Olyannyira sikerült a szervezés, hogy 1965. május elsején a citerás aszszonyokkal, az újonnan alakult kistáncosokkal és az ugyancsak iskolásokból szervezett zenekarral adhattunk kétórás önálló műsort a lassan-lassan életre kelő művelődési házban. Ezt követően egyre szaporodtak a vidéki — egyelőre közeli — meghívások, amely utakra lovas kocsin mentünk el. De elmentünk! 1967-ben megalakult a „nagytánccsoport", valamint asszonyokból a népdalkör. — Milyen volt a ruházatuk, amelyekben felléptek? — A színháztól kaptunk selejtezett kosztümöket. Tudtam. hogy ez nem mehet sokáig. de egyelőre ennek is örültünk. Azt is tudtam, hogy a régi Algyőnek vannak viselethagyományai, de arra pénzünk nem volt, hogy azokról másolatokat készíttessünk. Maradt tehát — később — az általánosain elfogadott kékfestő. — Dal- és táncanyaaukat honnan szerezték? — Több idős is eljárt már a próbáinkra, azoktól kérdezgettem. Az első években még igen vegyes dalcsokrokat tanultunk, de egyet máris szem előtt tartottam: a Tiszát. Így kerültek elő a szép tiszai népdalok, a halászmóták, tánc szempontjából meg mindent elfogadtam, amely beleillett a délalföldi dialektusba. — Mikor kaptak minősítést először? — 1969-re megközelítettük a hagyományőrző profilt. Ekikor dolgoztuk színpadin az Algyői halászatot, a Kosárfonást. majd pedig az Algyői lakodalmast. Ezekben még erősen keveredett műdal. nóta és népdal, de nem Szabad Nép-jubileum Negyven évvel ezelőtt. 1942. február 1-én jelent meg először a Szabad Nép. akkor a Kommunisták Magyarországi Pártjának Illegálisan terjesztett újságja, amelynek hagyományát folytatja — immár negved század óta — a Népszabadság, az MSZMP központi lapja. Az évforduló alkalmából a Népszabadság szerkesztősége hétfőn ünnepséget rendezett, amelyen Övári Miklós. az MSZMP PB tagja, a KB titkára mondott beszédet, majd leleplezte a Szabad Nép megjelenésének és első főszerkesztőjének. Rózsa Ferencnek emléket állító domborművet a Népszabadság-székház előcsarnokában. A Szabad Nép egykori szerkesztőinek, munkatársainak, a mai magyar sajtó vezető képviselőinek jelenlétében Övári Miklós felidézte Rózsa Ferenc kommunista újságíró alakját, munkásságát, $ társainak hősies helytállását, amely akkor, a háború rendkívül nehéz viszonyai között lehetővé tette a lap megjelenését és terjesztését. A Szabad Nép — mondta — hitel tett amellett és btzonyítofta, hogy Magyarországon is vannak olyan erők, amelyek készek felvenni a harcot a fasizmus barbársága ellen. S nemcsak megírta, hanem szervezte is a harcot a független demokratikus Magvarországért. Az évfordulón nemcsak a nérril évtized alatt megtett útra emlékezünk, hanem fel kell idéznünk a harc közben elkerülhetetlen és elkerülhető nehézségeket és a tanulságokat is. A pórt és a nép ma azt várja az MSZMP központi lapjától. kommunista sajtónktól, hogy közös felelősségünk tudatában segítse a mai kor feladatainak minél színvonalasabb megoldását. A lap születésnapján — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára'— a múltra emlékezve, figvelmünket a jelen feladataira összpontosítva kell a Jövőbe tekintenünk, teljesítenünk a pártsajtó nemes küldetéséi X Az ünnepség végén a Rózsa Ferenc portréjával ékesített domborművet — Kalmár János alkotását — megkoszorúzták az MSZMP KB, a Népszabadság szerkesztősége és pártalapszervezete, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetségének képviselői. ús nagyon igyekeztünk kiirtani belőle, mert századunk elejéből merítettük a, hozzá való anyagot. Lassan azért kitisztult mind, és mire 1975-ben országosan la kiválóra minősültünk, már valamennyi dalunk egységes. Tisza menti népdal volt, s táncainkat is erre a tájra koncentráltuk. Ezt a minősítést megismételtük 1978ban, majd 1981-ben is — sikerrel. 1978-ban csináltuk a Katonai behívó című táncos játékot, s részt vettünk a szabadkai aratóünnepségen: a zsűri, valamint a közönség díját szereztük meg. Pávakörünk 1980-ban Baján lépett föl, a SZÖVOSZ nagydíjával jött haza. Ezt követte a Itt sorakoznak az. Irodában. — Hányan dolgoznak érte? — Jelenleg 60 kisdobossal. 40 úttörővel és közel 100 felnőttel dolgozom. Ezek között van aki citerazik. van aki dalol, táncol. Repertoárunk gazdag, keresztmetszetét tavaly ősszel a szegedi közönség is megismerhette. Algyői nap keretében a szegedi múzeum dísztermében rendeztünk bemutatókat — Segítség? — Algyőn szén példája van a társadalmi összefogásnak. Mindenki segít, aki csak tud. Az ÁFÉSZ, az olajosok, a szövetkezetek, és maguk a tagok is. Csak így lehet eredményesen dolkiskőrösi nívódíj. A jeles' gozni. Minden Algyóert löreseményekről hozott okieve- ténik. lék. egyéb elisimeTések most Ifj. Lele József Hétköznapok Előszobafal A szegediek örömmel fogadták, hogy egy újabb bútorszalon nyílt a városban, a régi híd följárójánál. Bár azt is érdemes megjegyezni, hogy abban a helyiségben valamikor Dóczi Imre kárpitosmester ajánlotta saját szabadalmazott fotelágyait a nagyközönségnek. A fölszabadulás után a bútoripari szövetkezet vette birtokába a közismert üzletet. Később nem üzletként használta, hanem gyártó műhelyt rendezett megrohanták abban a pillanatban. amikor körülnézett a szalonban és nem találta az áhított terméket. Érdeklődött. A válasz elgondolkodtató volt: — A hazai piacra már nem gyártjuk. Csak exportra. Elnézést, ne is várják! Furcsa az eljárás. Addig mindenki — a panaszos is így nyilatkozott — elfogadja a választ, amíg a népgazdaság érdekeiről van szó. Vigyék a franciáknak, s gyarapítsák be. Nemrégiben megint üz- kemény valutánk összegét, let lett belőle, ipari szövetkezetek bútorszalonja. Szép névvel és még szebb bútorokkal csalogatták be az első vevőket, érdeklődőkel Mentek is a vevők hoszszú tömött sorban. Sokaknak megtetszett egy ragyogóan elkészített, megtervezett előszobafal. amelynek ugyan az ára sem volt hétköznapi, hiszen 6500 fode ezt itthon gyártják, zömmel hazai anyagból, miért a kicsinyesség. Vagy a kapacitás gyönge. Vagy a haszon kevés? Aligha ilyen korlátok zavarnák az ellátást. Hiszen egy előszobafalért 6500 forint nem csekélység. S arról már nem is beszélve: ami jó a franciáknak, miért ne volna jó a magyaroknak. Az újságíró egészen más rintért kínálták. De még következtetésre jutott: anyígy is nagy lett az érdeklődés. A vevők kérdésére azt válaszolták a szalon munkatársai, hogy azt az előszobafalat francia kereskedők megrendelésére készítik, de a hazai piacra is jut belőle, de arra kérik az igen tisztelt érdeklődőket, hogy várjanak egy keveset. Följegyzik igényei nyi féle és fajta, de sokak áital nem kívánt előszobafalat gyártanak bútoripari vállalataink és szövetkezeteink, hogy kár is a szót fecsérelni rá. A kérdés csupán egy: ha ez a ragyogó konstrukció, szépnek vélt (a vevőknek tetsző!) berendezés kellene, érdeklődés van iránta, akkor miket, s majd egy-két hónap ért nem gyártanak belőle múlva megkaphatják áhított előszobafalat. Föliratkozott panaszosunk ls a listára és két hónap eltelte után benyitott a szalonba. Balsejtelmei annyit, hogy bőven Jusson a magyaroknak is, a szegedleknek is? Tovább magyarázni, érvelni már nem is érdemes. A gyártó tehet róla, nem a bolt. Egy zsák gipsz Annyit hangoztatjuk, hogy kakezdés elhúzódását. A hazánk Szegény ország. Velem együtt ezren és ezren állithatják, hogy a csodát vagyunk mi szegények. Legalábbis nem úgy viselkedünk, nem úgy gazdálkodunk, mintha azok lennénk. Álljon Itt egy szegedi példa ennek bizonyítására. Egyik ismerősöm úgy határozott, hogy saját anvagi befektetésével is fölújitja lakását, amely tanácsi kezelésben, tehát a szegedi ingatlankezelő gondozásában van. Átalakította a fürdószolakásbérlőnek csak annyit mondtak: — Nincs gipsz. Várni kell. A bérlő elbizonytalanodott délelőtt tizenegyig. Akkor kezdett Idegeskedni és megkérdezte a csoportvezetőt, mi a teendő gipszügyben. A válasz: — Majd hoznak. De még másnap sem hoztak, s a munkanap éppen úgy kezdődött és folytatódott, mint az előző. Erreföl a bérlő összeköttetéseire alapozva, elment az építőkhöz és elpanaszolta báját, a mellékhelyiségeket problémáját. Mi lett az eredes természetesen festetett, parkettát csiszoltatott, és ami még ilyenkor szokásos. Azonban volt egy piciny bökkenő a felújítási munkák során. Ehhez annyit, hogy a munkálatokat az egyik szegedi kisebb építőipari szervezet vállalta és végezte. Egyik napon megállt a munka szokásos üteme. Ennek oka pedig az volt, hogy kellett volna öt kiló gipsz. A szakemberek ott tébláboltak a lakásban, egyikük már elszaladt a szomszédos fűszerüzletbe is öt üveg kőbányaiért, hogy valahogy elüssék a munmény? Kapott gipszel Illetve küldtek egy órán belül anyagot. De mennyit? ötven kilogrammot. Tiszteletre méltó bérlőnk azonnal reklamált, hogy a lakás javításához legfeljebb öt-tíz kilogrammra lenne szükség. A raktár válasza lakonikus volt. — Ötven kilogrammnál kevesebbet mi ki nem adhatunk. — S ml lesz a fölösleges negyvenöttel? — Dobják kl. S még mi panaszkodunk, hogy szegény az országunk ? Gazdagh István