Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-06 / 31. szám

Belámtágult s dalolva, várva kálváriáját bennem járja az egész bolond, bús világ. Kacagó hajnalok: bíborak, lilák vágyakat űzve bennem kelnek, bennem rohannak hosszú sorban, ajkamról szakad: „Ének a porban": a vágyak nekem énekelnek ... Nekem nyílik a bús dalvilág s tűzhelybe illatát lelkembe issza. Reám csókolja pihegve vissza minden csókját egy régi nyár... Lihegő orgiák, sápadt, vad danák felém kacagnak, mintha mondanák: pihenj ölünkben! Miénk vagy már... Minden fájdalmát lelkembe fájja kegyes bolondok torz imája, s felém hozza az ár, belém sírja át tetentemető lelkek kósza dallamát. Jajdalra kelnek bennem a koldusmankók, büszke zsoltárra a gazdag-bankók; zuhogva szakad a fájó egyveleg, szívembe tép s a világ megremeg. De ha eljön végre a muzsikás este s lelkemre simul kéjelgő teste, tele lélekkel belekacagok: mit akarsz Világ! Az Élet én vagyok!... Kkháza, 1930. III. 2. Dumitrás József nyugalmam, lesz itthon elég nyugodt környezet, lesz-e bátorítás, ha megfáradok és még egy, ami fontos: a téma nagyvonalúsága, a koncepció szövevényessége nem haladja-e meg az én technikai készültségemet?! Ha pedig mégis kész lesz, akkor nagyszerű dolog leszűr „... Tehát: pénteken volt ügyemben a döntő tanári konferencia, engem is megidéztek rá. A véghatározat az volt, hogy vagy elhagyom ezt a pályát, vagy megesküszöm, hogy többet nem írok olyan dolgokat, amik a tanítói hivatással ellenkeznek! Kénytelen voltam megesküdni! Ha csak magamról, az én sorsomról lett volna szó és nem édesanyámról, akkor még aznap itthagytam volna a képzőt, és nem esküdtem volna meg ilyen őrültségre..." A regényt, egy helyről már visszaadták! Nagyon tehetséges, de nem felel meg az ő szempontjuknak. Ha esetleg átdolgoznám ... Egy leírhatatlan szót mondtam nekik és eljöttem. Elvittem egy másik helyre. Ott ts biztosan visszaadják!..." „... Regényemet fölvittem egyik kiadóhoz. Szenzációsnak találták és megígérték, hogy kiadják. Állást is kaptam ugyanott. Sokat nem fizettek, de most azért rendesen megélek. Azóta kezdek tényleg fölfelé törni. és megkezdődött a karrierem. Több lapban jött már novellám (Magyar Hírlap. Pesti Napló. Kisújság. Magyarország). Februárban pedig a legelőkelőbb magyar folyóirat, a Nyugat hozta verseimet és életrajzomat és ügy harangoztak be, mint újonnan felfedezett nagy tehetséget." A regényem megjelenésétől sokat várok. Kitűnő dolog lesz, Magyarországon még nem írtak ilyet. És talán az egész világirodalomban nincs példa, hogy 22 éves fiatalember ilyet írt volna! Nem tökéletes mű, de koromhoz képest sezvzáciás. ezt a kritikusok is megállapították. Tudom, hogy te kicsit szerénytelennek gondolsz, de ez nem szerénytelenség. hidd el! Csak erőm tudata!" „... A könyvvel nagy a sikerem és nagyon jól fogy." Ez a könyv Darvas József első regénye, a Fekete kenyér. Ez és a Vízkereszttől Szilveszterig című hívta fel az irodalmi közvélemény figyelmét a pályakezdő íróra. A felszabadulás után sorra jelentek meg regényei, esszéi, cikkei, filmnovellái, drámái. Fontos közéleti funkciókat töltött be: volt' miniszter, képviselő, az írószövetség elnöke. Gazdag, szép és nehéz élete, mely mindig a nép szolgálatában állott. ma is példa. Február 10-én lenne 70 éves. És már kilenc éve nincs közöttünk. T. I. Én vagyok az Élet... Darvas József pályakezdése .... 1912. február 10-én születtem, tehát ma van a születésnapom .., Édesapám meghalt a háborúban, és így nem is ismertem. Emléke így nem facsarhat könnyet a szememből, csak a kezem szorul össze, amikor édesanyámat sírni látom. Árván nevelkedtem, és így már korán megtanultam, mit is jelent ez a szó: Elet. Nem éretlen, üres hencegés az, ha azt mondom, hogy én már sokat, nagyon sokat átéltem. Bár ne tudnék vele hencegni! Már kora ifjúságom örömtelen volt, mar akkor nagyon sokszor belém fagyasztotta az örömet: a Nincs!!... Iskoláimat kitűnően végeztem, és ezért édesanyám tovább akart taníttatni: beadott a polgári iskolába... Es voltam édesanyám minden reménye, bennem látta felviharzani az ő egész életét, talán még tovább, még följebb akart látni. Taníttatott. Eljöttem ide és tanultam és tanulok még most is, mert elém-elémáll édesanyám arca .. Darvas, azaz akkor még Dumitrás József harmadévfolyamos kiskunfélegyházi tanítóképzős növendék írta ezeket a sorokat 19.10. február 10-én keltezett levelében egy szarvasi prepalánynak. Dévánszky Erzsébetnek. E levél egyik első dokumentuma annak a négy és féléves kapcsolatnak, szép szerelemnek, melyben nyomon követhető Darvas József pályaindulása. Egy gazdag és küzdelmes életút keretéé, melyet egyaránt kisért küzdelem és feszültség, siker és vívódás. A román származású orosházi béres fia tanítói oklevéllel zsebében indult Pestre, hogy íróvá legyen. Már tanítóképzős korában megfogalmazta életcélját, diákfővel eljegyezte magát a forradalmi mozgalmakkal, népe és osztálya, a szegényparasztság életével, a marxizmus eszméivel. Egyik levelében, húszéves fővel fogalmazta meg: „Irodalmiasan hangzik — de így igaz: az első szerelem lázas öröméhez hasonlított ez a rátalálás. Minden egyszerűnek ás világosnak tűnt; minden tiszta értelmet kapott. Az aztán már egészen magától értetődő volt. hogy amikor 1932 őszén Budapestre jöttem, azzal az elhatározással, hogy író leszek, ezt úgy fogalmaztam meg magamnak: Kommunista író akarok lenni. Es az így természetes, hogy azonnal kerestem az utat a mozgalomhoz." Am eddig eljutni, önmaga helyét. útját megtalálni, eszméit kikristályosítani nem volt egyszerű feladat. Ezekről az érzésekről is vallanak azok a leVetek. melyeket a kiskunfélegyházi posta bélyegzője hitelesít az 1910—12-es évekből, s melyet pirulva vett át annak idején a szarvasi tanítóképző nevelőnőjétől Kaláris, majd később a pesti vonatok vittek Békésbe. Íme néhány idézet, kiragadott sor ezekből a levelekből. „... Régebben tanár akartam lenni, de már valószínűleg csak tanító leszek. Egyszerű, szürke kis tanító, és mégis nagy céljaim vannak! Írogatok, de nem biztos, hogy lesz belőlem valami, lehet, hogy már holnap megunom és nem írok, de akkor élettel akarok megélni egy igazi regényt, egy nagyot!" „ ... A múltkor írtam magának arról valamit,, hogy miért nem akarok alkotni. Miért? Tehát: az irodalom célja, hogy belesírja vagy lángbetűkkel belevésse minden ember lelkébe az örök emberi célt: boldognak, megelégedettnek lenni, örömöt, vidám kacagást látni magunk körül! Es mit látok? Majdnem megszakad a szivem, mikor látom a szegény emberek mindennap felviharzó új és új kálváriáját. melyeket izzadva, jajgatva, le-leroskadva rónak, úgy fáj látnom nehéz életkeresztjeiket, melyeket kínokban égve hurcolnak a Golgotára ... Csak próféta tudnék lenni, és csak egy eljövendő kor szebb, magasztosabb, emberibb igéit tudnám elszórni a lelkekbe! De próféta nem akarok lenni, mert én még boldogságra, szeretetre, nagy-nagy szeretetre vágyom!!" „... A regényhez holnap fogok hozzákezdeni. És mikor fejezem be? Nem tudom: lehet hogy soha... A téma pedig nagyszerű, véres, eleren sajgással él bennem, de kérdés, meg tudom-e irtu?! Lesz-e eletJ lelki 40 Szombat, 1982. február 8. Számítógép-grafikák Hollósy szegedi emléke S

zázhuszonöt évvel ezelőtt, 1857. február 2-án született Hollósy Simon (1857 —1918) festőművész, a" híressé vált nagybányai művésztelep alapító mestere. Ars poétikájának summázatául. az „érzés és a természet" szintézisét tűzte ki pikturális feladatául. Mint korának egyik jeles festője a* hazai naturalista-realista ábrázolóművészetünket számos alkotásával gazdagította. Szuggesztív egyéniségével, modern művészetpedagógiai elveivel nagy hatást gyakorolt a nála tanult fiatalokra, így — többek között— néhány pályakezdő szegedi festőre is. Hollósy emlékének felidézéseként az alábbiakban e kapcsolatokról és pár művéről szeretnők röviden szólani. * A

szegedi festők közül a leghamarabb — vagyis a múlt század kilencvenes éveiben — Nyilasy Sándor (1873— 1934) és Károlyi Lajos 1877— 1927) kerültek a müncheni művészeti akadémiára. Azonban ennek megcsontosodott oktatási rendszere — mint több más társuknak — nekik sem felelt meg, csalódtak benne. Ezért is mentek át Hollósy Simon ottanj festőiskolájába. ahol az akadémiai kötöttségektől mentes, egészséges természetszemlélet alapján nyertek művészeti képzést a növendékek. Nyilasy itt két éven át — 1894—95-ben — volt Hollósy tanítványa. Ezt követően pedig a Nagybányán megalakult művésztelep legifjabb tagjaként szerepelt. Nyilasy sohasem került annyira Hollósy vonzáskörébe, mint Károlyi Lajos. A nagy művésznevelő az általa kedveit Károlyira ezért is bízta festőiskolájának adminisztratív teendőit. Hogy mennyire megbecsülte a törekvő fiatal művészt, jól tükrözi egy levele, melyben tanítványát állami ösztöndíj elnyerésére ajánlotta. Nyilasyn és Károlyin kívül voltak még más szegedi festők is, akik Hollósy keze alatt végezték stúdiumaikat. Ezek közé tartozott Szőri József (1878— 1914) és Heller Ödön (1878— 1921). akik a századforduló táján Münchenbe mentek, hogy a mester iskolájában képezzék magukat, majd ré§zt yegyenek a nagybányai festők munkásságában. A náluk pár évvel fiatalabb Hódi Géza (1881—1942) kétszer is megfordult Münchenben, ahol meghitt viszonyba került Hollósyval. aki szívesen látta el tanácsokkal. Hódi ekkoriban festette feleségéről azt a1 portrét, amely megnyerte a mester tetszését. Szót, kell ejtenünk arról is, hogy Juhász Gyula — a Tűz 1919. január 30-i számába — cikket írt Hollósy Simon —Papp Gáborról •.. címmel, melyben a költő szegedi festőbarátjának dicséretéről számol be. Cikke szerint Papp mestere, Hollósy leveleiben rendkívül tehetségesnek tartotta az Erdélyből származó Papp Gábort, aki közte volt azon tanítványainak. akikkel 1896-ban Hollósy hazatért Nagybányára, hogy művésztelepet alapítson. A tízes évek közepén pikturális készségét Parobek Alajos (1896—1947) is Nagybányán fejlesztette. méghozzá olyan eredményesen, hogy 1916 eleién elnyerte a festőiskola 1200 koronás első ösztöndiját. A nagybányai tanulságok — bár közvetetten, de — azokra a szegedi fesHOLLÖSY SIMON: FALOVA^ KISLÁNY tőkre is hatottak, akik ugyan nem dolgoztak a művésztelepen, mint például Vlasics Károly (1882—1968), Dinnyés Ferenc (1886—1959) és Dorogi Imre (1890—1976), de tanítványai voltak olyan mestereknek, akik beléjük oltották a természet folyton változó jelenségeit kutató, megfigyelő szenvedélyt, a pleinair fény- és szinproblémáinak tanulmányozását. * F

elidézésre méltók azok a sorok, melyeket a helybeli művésztelep megalakításával kapcsolatban, a Szegedi Híradó 1910. augusztus 7. számában olvashatunk. „ ... Hollósy Simon festőművész és Kallós Ede szobrászművész — közli a lap —, akik a szegedi mozgalmat tmgy figyelemmel kísérik úgy nyilatkoztak, hogy Szegeden jó alkalom nyílik arra, hogy az eseményeknek, az itteni tájnak és a tanyavilág lakóinak néprajzi helyzete magyar művészeket neveljen." Végül, ha feltennék azt a kérdést, hogy Hollósynak vajon került-e néhány műve Szegedre, illetve a városunkhoz kötődő köz- és magángyűjteményekbe, úgy erre örömmel válaszolhatnánk igennel. Hollósy kiemelkedő alkotásai közül, a Zrínyi kirohanása című történelmi vázlatát sokáig a szegedi Glattfelder-gyüjteményben őrizték, melyet aztán az Esztergomi Keresztény Múzeumban helyeztek letétbe. Hollósynak ezzel — az 1896 körül festett — remek kompozíciójával, a mester kitűnő monográfusa. Németh Lajos foglalkozott behatóan. A Móra Ferenc Múzeumba egy — a későbbiéit során létrehozott — szép tája került 1910-ben. E zöld koloritű, puha tónusú tavaszi képe. a nagybányai szellemiségben fogant piktúra egyik vonzó hatású műve lett. Másik két alkotását a városunkhoz kötődő magú ngyűtjemények ben láthattuk. Nevezetesen a Falovas kislány című érzelemteljes képét Völgyessy Ferenc akkor még megbontatlan budapesti kollekciójának — 1965 őszén képtárunkban történt — bemutatása alkalmával tekinthettük meg. A védetté nyilvánított. Técsöi táj című hangulatos természet ábrázolásában pedig Kováts László ma is kivételes gazdagságú maisai gyűjteményének 1974 tavaszán Szegeden sorra került kiállításakor gyönyörködhettünk. SZELESI ZOLTÁN