Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-28 / 50. szám

I 72. évfolyam 50. szám 1982. február 28., vasárnap Ára: 1,40 forint Tartalékok M

egdicsőült tavaly megint a mezőgazdaság. Ezúttal nem a rekordtermések miatt — ritka mpstoha időjárás volt 1981-ben —, hanem azért, mert a rossz idő, a szigorúbb szabályozok, a növekvő termelési költségek ellenére a gazdaságok többsége tisztes nyereséggel zárta az esztendőt. Akár ünneprontásnak is tűnhet ilyenkor tartalékokról beszélni. Hiszen akinek tartalékai vannak, az még ne'TI dobott be mindent, tehát dolgozhatott volna jobban is. Hogy is van ez? Vannak egyfelől a bázishoz és az időjáráshoz képest igen jó eredmények. Van másfelől egy — főleg a közgazdasági szaklapokban — hosszú ideje emlegetett tény-: drágán termel a magyar mezőgazdaság. Nehéz persze pontosan összehasonlítani például a nyugateurópai eredményekkel, azért az arányok sántíthatnak; 20, 25 vagy 30 százalékkal magasabbak nálunk a.termelési költségek? Tény, hogy magasabbak. És ba a mostani zárszámadási eredményeket nézzük: szépek a mérlegekben szereplő milliós nyeréségek. De ha aprólékosan számba vennénk. hogy egy-egy gazdaság különböző támogatások és árkiegészítések formájában mennyit tesz zsebre az államkasszából, és mennyit ad vissza adók formájában, jó néhány helyen kiderülne, hogy még mindig tartoznak téeszek az államnak. Lehetne aztán olyan alapon is különbséget tenni bevétel és bevétel között, hogy a teljes összegből mennyi származik a termelőszövetkezeti közös munkából, mennyi a háztájiban termelt áruk után járó árkiegészítési, forgalmazási nyereség. Ellenvethetik: az utóbbi években éppen azt hangsúlyozzuk úton-útfélen, hogy a közös I és a háztáji egységet alkot, nem lehet őket I szétválasztani egymástól, szembeállítani pedig végképp nem ildomos ma már. A háztáji föltűnően nagy részesedése a közös eredményekben egyrészt jót jelent: olyan energiák fölszabadítását, szervezését, amelyek. egyébként elsikkadnának, veszendőbe mennének. Másrészt azonban, akárhogy csűrjük+savarjuk is a dolgot, azt jelenti, hogy a közösben — tisztelet a kivétetnek! — még mindig nem sikerült olyan hatékony érdekeltségi rendszért teremteni, amely a nagy értékű eszközök megfelelő kihasználását biztosítaná. Az elmúlt hetekben a szegedi járás jó néhány, gyengébb adottságú szövetkezetének eredményeiről adtunk hírt. A vártnál többnyire nagyobb összegű nyereségek forrása is éppen a tartalékok feltárása volt. Üzem bővítés1 Például: a melléküzemi tevékenység, amely pénzügyi stabilitást, munkaalkalmat nyújt azoknak a téeszeknek, amelyek oljosan éltek a lehetőségekkel. Aztán: a különböző költségtakarékossági programok. Az energiagazdálkodás edényéből korábban igen sok repedésen szivárgott, csordogált el a pénz. Az üzemanyag-fogyasztási normák meghatározása, betartásuk ellenőrzése például súlyos százezreket méntett meg a közösnek. Vagy az állattenyésztésben igen sokat jelentett, hogv több helyen jobban odafigyelnek az elhullási arányokra. Nem olyan beláthatatlanül bonyolult dolgok ezek: a téeszszövétség: egyik küldöttgyűlésén mesélte egy fölszólaló, hogy gazdasagukban 100 kisborjúból 12—13 is elhullott szopós korában. Jobban „megkaparták" a dolgot és kiderült hogy egy részük egyszerűen éhen pusztult, mert a gondozók „lusíállták" megetetni őket. Nyereségesek voltak a szállitóbrigádok, a téeszkocsmák: aki jól élt a többcsatornás értékesítés lehetőségei vei, az .kicsivel több munkával jelentősen növelhette a nyereségét. A

mezőgazdaság vezetőinek megyei értekezletén a miniszterhelyettes maga mondta: a tartalékok még a jobb gazdaságokban is elérik a 25—30 százalékot, a kevésbé jókban a 40-et is meghaladják. Hogy ez valóban így van, arra hadd idézzük sokadszor a — sajnos, mindmáig egyetlen — helybéli „bezzeg"-példát: a forráskúti Haladás Tsz-t. Idén egy dolgozó tag 60 ezer forint nyereséget termelt a közösnek. Ha ott lehet ennyit, akkor másutt is lehetne, ha nem is ennyit, de a jelenleginél jóval többet. Csakhogy: érdekeltek-e a téeszek valójában a tartalékok gyors mozgósításában? A szegedi járás egyik, tavaly igen szép eredményeket elért gazdaságában ijedten számolgattak: nehogy meghaladja az egy főre jutó nyereség a 10 ezer forintot. mert akkor kisorolják őket a kedvezőtlen természeti adottságúaknak kijáró támogatásból, és egyik évről a másikra milliókat vesznek ki a zsebükből. ' ü. ' v>, . ' Tartalékok tehát vannak. Jó lenne mielőbb kihasználni őket. Hogy ez megtörténik-e, abból igen sok múlik a téeszek vezetőségén, de addig, míg a szabályozási rendszer nem szünteti meg a bérszabályozásban is, a támogatási feltételekben is jelenlevő ellenérdekeltséget, valószínű, hogy továbbra is óvatosan lépegetnek fölfelé, nehogy beverjék fejüket a plafonba. Tanács István Befejeződött az üzem bővítő rekonstrukció, megkezdődött a colagyártás az Erdei Termék Vállalat sárvári gyárában. Novemberben kezdték meg a géppark fölszerelését, s a tervezett határidőre végeztek is a szereléssel, indulhatott a próbaüzem. • Az új gépektől harminc százalékos termelésnövekedést várnak: a Győr-Sopron, Vas és részben Veszprém megyét ellátó sárvári gvár az idén ötvenhárommillió palack különböző üdítőt szállít a kereskedelemnek, újdonságként gyömbérízesítésűt is. Az egymillió dollárba kerülő berendezésért a vállalat nem pénzzel fizet, a Peosi Cola-cég a gépek árát hazánkban levásárolja. A havazást követő olvadás után növekedtek a földeken felgyülemlett csapadékvizek. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Csongrád megve egészére, valamint Bács és Békés megve egy részére, kiterjedő működési területén 8 ezer 700 hektárt érint az elöntés, s ebből 7 ezer 200 hektár Csongrád megyében van. Az igazgatóság ügyéleiéből tegnap, szombaton kapott tájékoztatás szerint még nem engedtek ki a felszíni rétegben hartnineötven centiméter i'hst-—' ban átfagyott földek, ezért a mélyebb rétegekbe egyelőre nem tud leszivárogni a víz. A szegedi szakaszmérnökség körzetében, a toron* di térségben: Szeged-Tápé, -Algyő. Kiszombor és Fereneszállás határában első fokoI zatú védelmi készültséget | tartanak. Ez a terület egyébként hazánk legmélyebben fekvő vidéke, a tengerszint feletti magassága mindössze hetvenhat-nyolcvan méter. Az igazgatóság területén hét torkolati és nyolc közbenső átemelő szivattyútelep üzemel. Szerencsére kedvező a főcsatornák befogadóképessége és így elegendő a mentesítő berendezések szakaszos üzemeltetése. Az érintett területeken « mezőgazdasági üzemek is megszervezték a védekezést: az ásós. lapátos munkacsapatok levezető árkokat mélyítenek. tisztogatják a csatornák átereszeit, megszüntetve az időnként képződő jeges, saras dugulásokat. A vizes brigádok elsőrendű feladatuknak tekintik a kalászosok mentesítését, annál is inkább, mert jelenleg 2 ezer 400 hektár őszi vetést sanyargat belvíz. Lapok — árusok és kézbesítők Tegnap kora délelőtt a Szent István téri piacon néhány perc alatt hét vásárló kezében, kosarában láttam szombati Délmagvart. (Könnyű megismerni már a „szabad szombatos" újságot, a címbetűk megkülönböztetik a hétköznapi lappéldányoktól.) „Hiányzik a rugalmasság" — olvastam az első oldal egyik cikk© élén, s kapóra jött a kifejezés, hi-. szen éppen az ötnapos-mun-ka hét bevezetésével kapcsolatos lapterjesztési intézkedésekről készültem cikket írni. Gyorsan leszögezem: a posta munkatársait ez ügvben nem vádolhatjuk rugalmatlansággal: a kezdeti, a januári hétvégeken megmutatkozott nehézségekről már múlt időben szólhatott dr. Bán Ferencné, a Szegedi Somogyi ftarodjmé {elvételei Postaigazgatóság hírlaposztályának vezetője. Az országos és helyi napilapok, képes újságok, folyóiratok. külföldi lapok árusításával és kézbesítésével Szegeden (a továbbiakban is mindig a városi lapterjesztésre vonatkoznak adataink) csaknem kétszáz postai dolgozó foglalkozik. S hogv túlságosan népesnek igazán nem mondható a táboruk. azt bizonyítja, hogv 1982., januárjában körülbelül kétmillió újságpéldány jutott el közreműködésükkel a szegedi•• olvasókhoz! A városban jelenleg 116 ezer 596 előfizetést tartanak nyilván (hacsak pénteken dél óta nem változott ez a szám ...) — s ebből 47 ezer a napilap Könnyen kiszámítható, hogy igencsak minden szegedi családban olvasnak újságol. A legfrissebb adatok szerint a Déimagyarországnak 36 ezer 312 előfizetője van a városban, s háromnegyezerre tehető azoknak a száma, akik példányonként vásárolják meg lapunkat. (S mint egv 18—19 ezer példányt Szegeden kívülre visz a posta.1 E néhány tájékoztató adat közelebb visz bennünket annak megértéséhez, hogv milyen gondokkal kellet; megbirkózniuk a lapterjesztőknek az ötnapos munkahét bevezetésekor. Azt mindenki sejtette, hogy a szombati és vasárnaP' lapok ..helyesei-éjével" változnak majd az olvasói szokások, de hogv milyen mértékben nő meg a kereslet a szombati, bővebb terjedelmű újságok iránt. azt ei^re senki sem jósolhatta meg. Nos, mostanára már kialakult az úi szokásrend: szombatonként Délmagyarból annyi talál gazdára, amennyi korábban a vasárnapiból. A ianuári első hétvégeken a vasárnapi újságbó' több maradt, meg az árusoknál, min* azt várni tehetett — ebben a rossz időn kívül még annak is szerepe volt., hogy sokan azt hittek, vasárnap nem is jelennek meg friss napilapok. (Érdekes. hogy a Szeged környéki községekben vasárnap sem csökkent az újságvásárlók érdeklődése.) E kezdeti zökkenőkhöz tartozik még. hogv a város árusítóhelyeinek többsége délelőtt 11-től 13 óráig zárva tartott (a bevétellel ez* alatt számoltak le az árusok). Nem lehetett ugyanis előre látni, hogv épp a déli órákban élénk lesz még a szombati -újságok iránti kereslet De mert a hirlaposztály is figyelemmel kísérte az olvasói-vásárlói igények változását, módosították a nyitvatartási időket. Ogv tűnik, a jelenleg érvényben levő. február 6-tól átszervezett rendszer jónak ' bizonyul. a 25 hírlapárusihelyből 19 szombaton és vasárnan is nyitva tart. A három legforgalmasabb helyen — a Kárász utcaiban, a Marx tériben és a főpostánál levőben — reggel öt órától este nyolcig lehet újságot venni. A város további 16 árusánál redig 13 és 15 óra között találnak csak zárt ablakot a vásárlók szombatonként. És a vasárnap, a hétfő sem szünnap! A már említett kétmillió ú,súgból. 1,5 milliót házhoz vittek januárban a kézbesítők. A kiadóvállalatok, a nyomdák és i\ posta megállapodásának köszönhetően a szirtes hetilapok már nem maradnak a hétvégékre — megjelenésük úi rendie jelentősen könnyíti a postai kézbesítők munkáját. De még mindig volt egv gond: hogyan oldják meg a vasárnapi lapok árusítását és kézbesítését. hiszen a város 98. „újságpostásának" és az árusoknak is iár a szabadnap! A posta a „zsebébe nvúlt": az idén az igazgatóságnak körülbelül 20 millió forintjába kerül, hogy alkalmi kézbesítők helyett állandó munkatársai vállalták Szegeden a vasárnapi lapok kihordását is. Ennek előnyeit nyilván érzékelik az előfizetők: ismerős a körzet, kevesebb a tévedési lehetőség. (Hát még ha a levélszekrények, postaládák mindegyikén olvasható lenne az előfizető neve — különösen az úi házak benépesedésekor!) Januárban a szegedi olvasók 5.8 millió forintot költöttek újságra. A Szent István téren tegnap Sebők Károlyné hírlapárus egyebek között 110 Délmagyar eladásával járult hozzá a februári bevételhez. „Jól fogv, csak kicsit későn, fél nyolckor jött meg az újság." Nocsak, van itt még tennivaló! RÉKy Katalin VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!