Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

10 Szombat, 1982. február 27. Az 50 éves neutron Katona judit Változatok egy témára Mi értjük egymást régi cinkosok: az árva és a vonaton felejtett, vasszörny szájában pólyás rémület. Csak összenézünk s tejfogunk vacog és átkozódva összerezzenünk, > mint tetten ért és ütlegelt gyerek. Oly régi cinkosok vagyunk. Ki érti meg? Voltál kihűlt örömök halottmosója. költögettem holt anyám, átkozódva. Felvállaltak asszonyok, tán szerettek. de nekünk az egyetlen, hűtlen-hű régi kellett. Dusa Lajos Szerenád papírtrombitára Ahogy felvillan csípőd, vállad megvakult tükröd lesz a szó, s így csak rögtönzött trombitának lehet a vers papírja jó. Dudálok, és mint szomjas állat úgy mered rád egész valóm. Jaj, olyan otrombán kívánlak, s olyan el nem csitíthatóo I Leikünkhöz Jézus nem hajolt es a gének is megtagadtak. Kivetett otthon, bársony-anyaöl, mentünk ezrekkel mindenütt elöl. Csak összenézünk. Ordíts jó nagyot! Rúgtál zárt ajtót, vertél ablakot. Kívül rekedtél, nem maradt remény, hisz árvább voltál nálam s nálad én. Csak összenézünk s kavicsként üt a bánat: könnyed madár viszi fészkébe csöpp fiának. Mezei András Eltűnőben Legelőször a lovak tűntek el. Aztán az istrángok szakadtak el. Udvarokból a kihalt szekerek, a pattogások, az ostornyelek, és utoljára a dűlőutak, a gyalogösvények, ásott-kutak. Végezetül a talpak hűlt hona, a porból, a paraszt lábanyoma. Már tudok olvasni A Móra Könyvkiadó sorozatáról A Móra Kiadó nyolcesztendős sorozata már emblémájával jelzi, hogy csaknem önmagával egyidős, 6—7 éves kisiskolásoknak akarja megadni az olvasni tudás örömét és a gyakorlás lehetőségét, Jókorára méretezett betűtípusai, levegős szedése, sok és olykor kiváló illusztrációja, terjedelme — mind alkalmassá teszik arra, hogy a betűvetéssel éppen csak megismerkedő kisdiák próbálgassa, izmosítsa frissen szerzett tudását. Ami a „külcsínt" illeti, a sorozat maradéktalanul eleget tesz vállalt feladatának. A tartalomról azonban ezt nem mindig mondhatjuk el. Néha mintha elfeledkezni látszanának a sorozat szerkesztői arról, hogy mit is jelent első osztályosnak lenni. A gyermek szellemi fejlődésében óriási minőségi ugrás az olvasástanulás, talán csak ahhoz fogható, amit a tűz felfedezése jelentett az emberiség számára. És ha akadnak is olyan gyerekek, akik szinte észrevétlen könnyedséggel lendülnek át a nehézségeken, a többség számára bizony felettébb kemény munka a betűk, a szóképek felismerése, a hangok összekötése. A könnyen átlendülőknek nincs is szükségük külön sorozatra, azok az új tudástól mámorosan, szellemi mindenevőként vetik rá magukat a kezük ügyébe kerülő könyvekre, legyenek azok lexikonok, meséskönyvek, vagy akár képes újságok. Külön sorozatra azoknak a gyermekeknek van szükségük, akik még bíbelődnek a betűkkel, akiknek még igazi, megerőltető munka a szöveg kihámozása, és akik erre a fárasztó tevékenységre egyetlen egy okból szánják rá önként magukat: ha roppantul érdekli őket az, amit a sorok mondanak. Az olvasás lendítőereje: az érdekesség. Minél fáradságosabb a művelet, annál inkább. És itt. ezen a ponton hagv kívánnivalót a sorozat, legutóbbi termésével. Korábban, amikor köteteiben több magyar és külföldi klasszikus kapott helyet, nem iS lehetett panasz. Hiszen Balázs Béla. Kipling. Gajdar, Móra. Fekete István és mások apró remekművei valóban „megértek a fáradságot". Az 11)81-es év termésében azonban töb bolyán gyermektörténet szerepel, amelynek az a baia. hogv nem történet. Inkább kedves életkép, gyermekek bölcs és gaz.tag megnyilvánulásairól szóló beszámoló, amelyekbenr gyönyörködhet a felnőtt, sót. ha ért valamit a pszichológiához, még tanulságos gondolatokat is szűrhet le belőle, csak éppen a hatéves gyermeket nem készteti lázas és öngyötrő erőfeszítésre. Legkevésbé az ez évi egyetlen klasszikus, Gorkij „Ahogy én tanultam" című önéletírás-válogatása nem illik bele ebbe a sorozatba. A Gyermekéveim a maga megrendítő szomorúságával nem hatéveseknek való, nem is az egészet tartalmazza a kötet, csupán részleteket. Mégpedig a legei vontabbakat: szép, fennkölt gondolatokat az olvasás nagyszerűségéről. A kezdő, botladozó, gyötrődő kis olvasójelöltnek sztori kell a javából, izgalmas, érdekes, humoros vagy érzelmekhez szóló, mindenesetre oylan, amit „nem lehet letenni". És itt bizony nem ártana újra előszedni a gyermektörténetek legigazibb magyar mesterét, Móra Ferencet, mert a magyar irodalomban talán ő tudott leginkább „gyermeknyelven" szólni. A ma élő írók közül Török Sándor az. aki ilyen leírt élőszóval tud mesélni. A sorozat legutóbbi évének terméséből Bakó Ágnes „Egv testvérrel mennyi baj van" című kedves írása közelíti meg leginkább ezt az eszményt. Az ő gyerekhősei valóságos gyerekek. S

zombat van. este hét óra. Apa valahová készül, Anyu valamiért haragszik. Katica az asztalnál ül, és egy fürt szőlőt szemelget. Már harmadszor kérdezi: „Marikának fájt a hasa, mert sok szőlőt evett?... Anyu!... Ugye, anyu ? ..." — de semmi válasz. Katica most figyelmesebben megnézi az anyját, majd az apját, és ő is elhallgat. Apró ujjai tétován babrálnak a szőlőszemeken. Kis idő múlva cinkosán az anyjára villan a szeme, és hangosan súgja: — Haragban vagytok?... Auiyu ... Ugye. haragban vagytok? Nincs válasz. Az anyja fel sem néz: az ő tavalvi kockás szokn.vácskájával babrál, kiteregeti. elsimogatja a térdén. Katica most halkabbra fogja, s úgy kérdez, a szemével is. szöszke fejbólintásaival ts: — Igen?... Anyu... Haragban vagytok?... Igen? Türelmetlen mozdulattal felel az anyja, de Katicának elég ennyi, máris tovább nyomoz: — Miért vagytok haragban?... Anyuuu... Csend. „ Az apja a ruhásszekrényben motoz, kiránt egv nyakkendőt. — Jól van már. Egyél. . Jóban vagyunk. — Neeem — húzza a szót Katica, s gyanakodva az apidőnként történik is velük valami (annyi ugyan még velük sem, amennyi egy igazi gyerekkel megesik, amíg kicsi), és főként nem járnak Milne Micimackójának kinőtt cipőjében, amit manapság annyi szerző húz fel szívesen, elfeledve, hogy a Micimackóhoz is meg kell érni, hogy azt inkább a serdülők, s még inkább a felnőttek élvezik. A sorozat legtöbb kötete színvonalas munkákat tartalmaz, de olyan aránylag még kevés akad. ami szörnyű nagy kísértést jelentene az olvasásra. Egyféle módon persze mindegyik használható: ha apuka vagy anyuka leül a csemetéje mellé, és nem az olvasókönyvből (amit az talán már betéve tud), hanem a sorozat hasonló tipográfiájú köteteiből gyakorolja vele az olvasást. Esetleg kilátásba helyezvén a jutalmat is: „ha te ebből elolvasol három oldalt, én felolvasok neked egv fejezetet az Egri csillagokból, vagy a Pál utcai fiúkból! De az igazi mégiscsak az, amikor a szigorú esti lámpaoltós után zseblámpát csempész „az a komisz kölyök" a paplan alá. mert nem tud megválni könyvétől. Ilyen zseblámpával ágvba hurcolt könyvet szeretnénk látni ebben a sorozatban is. BOZÖKI ÉVA jóra nevet, öt ne akarják becsapni, ő úgyis tudja, hogy haragban vannak. Újra az anyját kérdezi, már nem kíváncsian, csak a tiszta bizonyosságért : — Ugye, Anyu, nem igaz? ...Ugye haragban vagytok? — Mert apád nem szeret minket — mondja az anyja hirtelen, s még jobban a kis szövetszoknya fölé hajol. El kell az alját bontani, le kell engedni, mert Katica sokat nőtt tavasz óta. Dühösen bevág valamit a szekrény aljába az apja. — Jó nevelés! Beszélj csak a gyereknek! Katica megrebben, hol egyikükre. hol másikukra pillant, s elgondolkozva egv hamvaspiros szőlőszemet dug a szájába. Valami eszébe jutott, egvszerre az öröm izgalma derül fel az arcán. Kerek, nagy szemét az apjára függeszti, de az anyjának súgja, az előbbi hangos sugdolódzással: — Anvuuu ... Akkor elváltok ti is? — Hallgass már, és egvél! — szól rá az apja. Bosszúsan kioldja a nyakkendőt, s a tükör előtt újra megköti. — Hányszor mondtam már. hogv e*és közben nem szokás beE lap hasábjain, 1977. augusztus 2-án megjelent számban írtam a neutronról, A neutronbomba címmel. Ez az írás, de sok más cikk is tudatunkban a neutront a bombához kötötte. ígv hát antipatikus fogalomként vonult be ismeretanyagunkba. Pedig ez így igazságtalan, mert a neutron nagy lehetőségeket kínál az energia-előállításban, a technikában és a tudományban, de az élet számos területén is. Ma éppen ötven esztendeje, hogy a neutron felfedezését hírül adó angol folyóirat, a Nature megjelent. A nagy felfedezés a neves angol Nobel-díjas fizikus, James Chadwick (1891—1974) nevéhez fűződik. Egyetemi tanulmányait befejezve, olyan neves fizikusokat mondhatott tanítómesterének, mint a német Geiger és az angol Rutherford. Ekkor jöttek rá, hogy az atommagban egy harmadik, semleges részecskének is lennie kell. A gondolatfelvetés és a felfedezés között 12 év telt el. mire bebizonyították az atommagokban lejátszódó újfajta átalakulást. A ma már klasszikusnak számító, bizonyító kísérlete: a berilium atommag magába fogadja az alfarészecskéket, és ennek eredményeként inaktív szén, valamint neutron és gammafoton keletkezik. Chadwik egyidejűleg azt is bebizonyította, hogy az atommag nem tartalmaz elektronokat, hanem protonokból és elektromosan semleges alkotórészekből áll. Korszakos felfedezéséért kapta meg 1935-ben a fizikai Nobel-díjat. A neutron szabad állapotban nem stabilis részecske, radioaktív bomlással protonná alakul, miközben elektront és antineutrinót bocsát ki, közben energia szabadul fel. A neutron 21,6 perc alatt inaktívvá válik. Elektromosan ugyan semleges, de mágneses momentummal rendelkezik. Chadwick kísérlete azt is bebizonyította, hogy 1 gramm rádium és 5 gramm beriliumpor összekeverésével előállított, úgynevezett beriliumforrás másodpercenként tízmillió gyors neutront eredményez. Sokkal gyorsabb, intenzívebb az a neutronforrás, amelvet a hidrogén- és a neutronbombánál alkalmaznak, a két hidrogénizotópnak (azonos helyűek). a deutériumnak és a tríciumnak reakciójából keletkező neutron. (A paksi atomerőműnek még az idén átadásra kerülő első blokkjában ezt a neutrontermelő folyamatot alkalmazzák.) ígv üzemel ma a világban 250 atomerőmű. A neutronok alkalmazási területei talán ma még beláthatatlanok, de máris számos területen adnak segédeszközt a természet jobb megismeréséhez. (Ezt bizonyítják a Kossuth Klubban elhangzott előadások a hét folyamán, a neutronemlékhét keretészélni. Igaz ... Noj hát akkor egyél szépen. Katica engedelmesen szemelgeti a szőlőt, de közbeközbe oldalt les. Amikor egészen a tükörhöz fordul az apja, fészkelődni kezd, megint elönti az a boldog izgalom. Már újra egy kis kofa, az arca csupa titokzatosság: az anyjához hajol, és aprókat bólintva, halkan sugdossa: — Ugye, ti is elváltok?... Anyu? ... Ugye elváltok? ... Mert a Marika apukája és anyukája is elvált. (Azt mondta róluk Anyu: „Nem szerették egymást.") És az a legérdekesebb, hogy azóta nem is egy házban laknak, és Marika azt mondja, hogy most már két apukája lesz: a régi meg egy új. Rengeteg csokit kap Marika: az az ember, aki majd apukája lesz, mindennap eljár hozzájuk, és mindig hoz valamit neki. Vasárnaponként meg a régi apuka jön érte. és egyenesen a cukrászdába viszi. Pedig régen nem szokta vinni a cukrászdába. de most minden vasárnap elviszi, és annyi kré mest, minyont. tortaszelete ehet. amennyit akar. Csengetnek. Anyu sóhajt, leteszi a kis szoknyát és kisiet. Katica is ben.) Az energiatermelésben betöltött szerepükről már szóltunk, de jelentőségük csak tovább növekedhet, ha az inaktív radioaktív izotópokat neutronokkal sugározzák be, és így ezek már energiatermelésre alkalmas hasadóanyagokká válnak. De használhatók az ipari termelésben is, a gyártási folyamatok ellenőrzésében, a roncsolásmentes anyagvizsgálatnál. így egyes elemek még a grammnak egymilliárdnyi koncentrációjában is biztonságosan meghatározhatók. (A Donai Vasműben ezt a módszert már alkalmazzák a martinacél minőségének ellenőrzésekor.) Biológiai és gyógyászati alkalmazása előtt szintén nagyok a perspektívák. Az élőlények szervezetének összetétele mintegy 40 elemből áll, de a mikroelemek igen kis koncentrációban. A mikroelem-koncentrációban történő elváltozás rendszerint valamilyen nem kívánatos jelenséggel áll kapcsolatban Ennek nyomon követésére megbízhatóan alkalmas a neutronanalízis, akár in vivo is. A rosszindulatú daganatok felszámolásában is jobb eredményeket értek el, mint gamma- vagy röntgensugárral. Környezetvédelmi és kriminalisztikai alkalmazása szintén ismert, nem beszélve most a hadászatban betöltött szerepéről. A neutron és a társadalom kapcsolata bizony sokrétű. A fél évszázada ismert sugárzás máris számos területen érezteti áldásos tulajdonságait, de az is igaz, hogy egyben a világot rettegésben tartó démon is. Ismert, hogy a neutronbomba tulajdonképpen kis méretű hidrogénbomba, amelynek romboló hatása csak közvetlen a fejrész becsapódásának közelében érvényesül, és az élővilágot, benne az embert úgy pusztítja el, hogy a szervezetekben levő hid ogénatomoknak energiáját átadja. így a neutron helyett az ionizációs roncsolást a protonok végzik el. A neutronbomba „szellemi atyja", Sámuel Cohen már a lövegből kilőhető neutrontöltetet is feltalálta, sőt az USA hadseregénél már alkalmazzák. (Lehetséges, hogy itt kétlépcsős "reakciót alkalmaznak: előbb lítiumot bombáznak neutronokkal, s ennek eredményeként tríciumot kapnak, majd ez reagál a deutériummal, gammasugarat és nagyobb neutronfluxust létrehozva.) A műszaki-tudományos forradalom teremtette nagyszerű eredmények, köztük a neutron is, bízván reméljük, hogy az embert szolgálják, a félelem helyett nagyszerű perspektívákat kínálva. (A téma iránt érdeklődök jó ismeretanyagot kaphatnak a múlt év végén megjelent, és igen szép technikával nyomott Atomközeiben című könyvből.) BÁTYAI JENŐ lecsúszik a székről, de csak az ajtóig szalad, mert a szemetesvödör koccanásából tudja már, hogy a házmester jött a szemétért. Nem szereti a házmestert, mindig rákiabál a gyerekekre. Közben az apja a tükörtől az ajtóhoz sétál. Sötét van már odakinn, fúj a szél. Az utcalámpa fényében esőcseppek futnak lefelé az ablaküvegen. Katica szeretné megkérdezni, hogv elmegy-e máshová lakni. Most rögtön elmegy? És ha csakugyan elmegy más házba lakni, ő is érte jön minden vasárnap, és cukrászlába viszi? De aztán mégsem kérdez <emmit. mert apu még egyre Kifelé néz, nem fordul hátra, ás így nem lehet tudni, haragjzik-e. vagy sem. Amikor Anyu visszajön. Apu azt mondja az ablaknál: — Ehh, pocsék idő... — Kihúzza az inggallérból a nyakkendőt, és visszateszi a szekrénybe. „Apu mégse megy el lakni" — gondolja Katica, és ennek is megörül, mert akkor meg lehet játszani vele. S csakugyan, az apja átöltözik, és vacsoráig bújócskát iátszanak az asztal alatt. Anyu pedig a kis szoknyát varrja, jókat mulat rajtuk, és ha a szőnyeget összegyűrik azért sem haragszik. FEKETE GYULA Szombat este