Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-20 / 43. szám

e MAGAZIN Szombat, 1982. február 20. 11 Földművelők csatája A nőknek is lett szavuk Szervezéskor Szatymazon se akarták a téeszt. Nem fogtak botot és ásót ellene, de nehezebben fogant az új elképzelés. Általában módosabb emberek gazdálkodtak, hiszen a környék díszeiként tartott őszibarackosok hozták a pénzt a portákra. Aztán — mint mindenhol máshol — a Szatymaz környéki gazdák is beletörődtek sorsukba, s megpróbálták hasznukra fordítani a közöst. Ekkoriban a téeszek sokat tanultak az egyéni gazdák tapasztalataiból. Horváth József nyugdíjas így emlékezik: — Bizony nehezen mentünk neki, eljöttek ide párszor, ijesztgettek is, de aztán a székalji iskolában, ahol most az iroda van. volt az alakuló gyűlés. Fehértói Tsz lett a neve és Széli János az elnöke. Eleinte egy kicsit nehezebben ment a boldogulás, de mikor úgy adta a helyzete, megindult. — Akkoriban — segít visszaidézni az indulást az asszony — munkaegység járt a munkáért. Az ember brigádvezető volt, onnét tudom. Órabérben is kellett dolgozni, most már teljesítésre adják a forintot. — Milyenek voltak a zárszámadások? Az öregember arca fölvidul. — Némelyik másnap délig is eltartott, mint a jó lakodalom. Amikor nem fértünk, sátort állítottunk. Eleinte volt itt mindig sok rangos vendég. Ha jól emlékszem. akkor egyszer még a finn nagykövet is itt kanalazta befelé a paprikást... Az az igazság, hogy a János valahogy jobban odahúzott hozzájuk. Hát tudjuk azt is, hogy mindenkinek élni kellett... Én azt mondom. Széli János elég jól vezette a gazdálkodást, mert az életünk nem lett rosszabb. Még azután se, mikor közösbe fogtunk a szomszédos Szabadság Tsz-szel. Ezt a tanyát is utána renováltam. A szatymaziaknak szorgalomért sose kellett a szomszédba menni. Nemcsak azért, mert a Fehértói Tsz jobban kötődött Sándorfalvához, hanem azért is, mert a barackosok, szőlők megmaradtak a gazdáknak. Így a munka nagy része is otthon maradt. A termést osztotta velük a téesz. Közben gyarapodott a közös. Széli Ferencné le is írta az akkori történéseket. Különdíjat kapott érte a téesztagok életét bemutató pályázaton. Íme, néhány gondolat a jobb napokról: értesítettek, hogy gyűlés lesz. El is mentem. Kevés embert ismertem, nő is csak néhány volt. Az előterjesztés a csapatvezetők kijelölésére vonatkozott. Elhangzottak a javaslatok. Egyszer csak a saját nevem hallom, majd nyomban egy férfihang: „asszony ne legyen!" Ereztem, hogy többen rám néztek. Lehet, a fiatalságom miatt, de nem sokan szóltak ellenem. Engem elfogott a csak azért is! Elvállaltam. Ettől a perctől minden érzésemmel, erőmmel szolgáltam az újat... ...munkák végzése csak annyiban különbözött az egyéni gazdálkodástól, hogy csoportosan végeztük. A munkakezdés kinek 7, leinek 10 órakor volt. Akinek gyümölcsöse volt, az ritkán járt a közös munkába. Ez bizonyos feszültséget okozott a tagok közölt. Az emberek nem sok jövőt jósoltak a téesz fennmaradásának. Még négy évvel később is volt olyan vezető, akinek a földiébe őszibarack lett telepítve, és a szemzést saját maga végezte a maga által meghatározott fajtával, c tervvel ellentétben, kijátszva engem is. Tehát visszafelé nézett. nem előre. A későbbiekben ez sok bonyodalmat okozott permetezés és szedés alkalmával. . . .. .az én csapatom volt a téeszen belül a legütőképesebb pedig az összetétel itt is azonos volt. mint más területen. Naponta kellett emberekért menni a másnavi munkavégzéshez. Mindezt a napi fárasztó kapálás, aratás után, késő este, amikor már otthon a legszükségesebb jószágetetést elvégeztem. Eletem ugyanúgy meg rolt fizikailag terhelve, mint korábban, többet már nem bírtam volna ... ... lassan kezdtek engedni nézeteikből a férfiak. Nőket már beválasztottak a bizottságokba, lett egy női brigádvezetö is. de mikor szövetkezetünk vezetősége ösztöndíjat biztosított a tanulni akaró fiúknak, a lányoknak nem. Hiába érveltem érdekükben, mindig magam maradtam..."' A Finn—Magyar Barátság Termelőszövetkezet elnöke is Széli János lett, akinek tizenhat évi vezetői munkáját pár mondattal nehéz lenne egyértelműen megfogalmazni. Akaratos ember hírében állott, s irányítása alatt erős téesz gyökeredzett a homokba. Máig is ismeretlen ok miatt, egyszer csak összetűzésbe került Vígh Jánosnéval — a téesz jelenlegi főmezőgazdászával. Országra szóló port vert veszekedésük. Ennek okán a magyar társadalom gyengeségeiről, a korrupció elharapózásáról, a visszásságok bemutatásáról a sajtó is kivette a részét. Riportok, publicisztikák, dokumentumjátékok láttak napvilágot a szatymazi vezetőség és az őket pártolók, védelmezők—ellenzők összecsapásairól. A közéleti harcban a magát feletteseivel védő Széli János maradt alul, pár lépésre a nyugdíjasévektől. A téeszdemokrácia nagy diadalának tartják, hogy a jó téesz megmaradt továbbra is jónak. A viszálykodás vihara elcsitult, az emberek dolgoznak tovább. A mostani elnök. dr. Papp Elemér a tápéi Tiszatáj Tsz-ben volt főmezőgazdász. Onnét került Szatymazra. Elmondása szerint, félt egy kicsit a ..darázsfészektől'', de mivel a szatymazi. sándorfalvi emberek szorgalmát nem törte meg a viszálykodás, most már nem bánja, hogy rábeszélték az elnökségre. A pénteki számvetéskor ismét jó évzárásról számolt be a vezetőség, összegezhető is dióhéjban, miért. Gondozzák a régi és az úi barackosokat, szőlőket, almáskerteket. Keresik és minden évben meg is találják a jobbnál jobb piacokat. Alkalmazzák az előrelépéshez a régi és modern technikát, s nem utolsósorban becsülik a hozzáértő emberek munkáját. A gyümölcsszedés idején látottakhallottakból következtetve: főleg a lányokét, asszonyokét. A kertészetben dolgozó munkacsapatok javarészt nőkből verbuválódnak. A téesz összes bevételének fele pedig a kertészek munkájából származik. A homokföldek megszelídítői mostanra látják igazán beérni munkájuk gyümölcsét. A szó adott értelmében most már kezdenek teremni a fék és a tőkék. Korai és egész nyáron érő barackfákat ültettek, s a már jó termést adó 84 hektáros területet csaknem hatvan hektárral megnövelték. Hogy ne csak a természet áldásától várják a csodát, csövekkel hálózták be a földet, hogy ha belvíz van, elvezesse, ha szárazság, akkor pedig odavigye a vizet. A hátunk mögött hagyott esztendőben átlagosan 6,8 tonna barackot szedtek egy hektár területről. Több mint hatmillió forintot kaptak a válogatott portékáért. A szövetkezetben sok a fiatal. Traktorosok, sofőrök, mérnökök állják az idő próbáját, s kezdenek versenybe magukkal, másokkal. Egyikük, Ocskó Dezsöné, Pusztaszerről jár át naponta a „poszogó" kis Polskijával. Ha nem találná meg számítását Szatymazon, bizonyára nem ingázna kilométereket. Szokták azt is mondani: az arravaló emberek beleszületnek a munkába. Még akkor is igaz ez, ha a szőlőmunkákat irányító fiatalasszony a szomszéd faluból. Balástyáról örökölte a munka szeretetét, bár ez időre a nőknek ott is lett szavuk. Arra a legbüszkébbek a szatymaziak, hogy mostanra kezd megfordulni a világ, s a fineszesebb gazdák ellesik a jó gazdálkodás fortélyait a közöstől, s alkalmazzák otthon a ház körül. Mindnyájunk hasznára. Tavaly egy hónapban a 10 órás munkanapokért átlagosan 4 ezer 479 forintot fizetett a téesz, s az állam segítsége nélkül is 8 millió 788 ezer forint lett a nyereségük. Zsemberi Péter portás szerint Széli János bejár az irodába, s kezet is fog a mostani irányítókkal. Különben a volt elnök nyugdíjasként gyönyörű paprikát termeszt a háztáji földjén ... MAJOROS TIBOR Az újrakezdés próbái Gyarapodnak a szobrok a Tábor utcai műteremben. Kotsis Nagy Margit első szegedi önálló kiállítására készül. Mondhatnánk azt is, ez lesz az igazi magyarországi debütálása. A tenyérben megbúvó kis figuráktól a méteresekig szinte minden léptéket végigpróbált legkedvesebb anyagában, az agyagban. Cédula a műterem falán: ,„Almaim mind nehezek". (Kotsis Nagy Margit Erdélyben, Csíkszeredán született. Magyar—történelem szakos diplomát szerzett Kolozsvárott, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Négy évig tanított Nagyváradon, majd fölvételizett a kolozsvári Ion Andrescu Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1973-ban végzett. A Feketeerdői Üveggyár tervezőjeként négy esztendeig dolgozott. Első önálló kiállítását üvegtérformáiból, másodikat kisplasztikáiból rendezte. Több romániai országos kiállításon szerepelt. 1978-ban települt át Magyarországra, azóta Szegeden él és dolgozik.) — Az első Magyarországon töltött hónapok, évek a tájékozódással, akklimatizálódással, erőfelméréssel teltek el. Újra kellett kezdenem életemet is — új környezet, otthonteremtés, egy gyerekkel érkeztünk, immár négynek vagyok anyja —, művészi pályámat is — barátokat szerezni, inspiráló közeget találni. S természetesen dolgozni, dolgozni, dolgozni. Hisz szinte művek nélkül érkeztem ide, úgymond „tiszta lappal". Olyan környezetben kellett bizonyítanom, ahol semmit sem tudtak rólam. Üjra kellett kezdeni a pályát, s ez bizony nem ment próbák, megméretések, küzdelmek nélkül. Cédula a műterem falán: „Századytik kifejezetten nem kedvez az egyetemes szimbólumalkotásnak, legfeljebb az egyéni mítoszteremtésnek." (Fotók, katalógusok, larlatkritikák bizonyítják, hogy már az első romániai kiállítások idején fölfigyelt a szakma Kotsis Nagy Margit emberközpontú művészetére, mely munkásságának ma méginkább meghatározója. Már a diplomamunkakent készített színes üveg térformák is 'jelezték ezt a szándékát és olyan szellemi tartalmakat hordoztak, melyeket a bölcsészkaron Balogh Edgártól, Jancsó Elemértől, Cselényi Józseftől, Szabó T. Attilától, Szabó Györgytől örökölt. Bölcsészként indult, iparművészként jelentkezett, de komponált színpadképet, tervezett jelmezeket, készített kerámiákat ,s most a Tábor utcai műteremben figurális szobrok sorakoznak a polcokon, állványokon. Valamennyi munkájában fölfedezhetők Erdély, a Székelyföld döntő és meghatározó inspirációi — figuráiban, öltözeteiben, architektúráiban. Nem a felszínen, a motívumok másolásában, az életképek kopirozásában. hanem a tartalmak megragadásában, az emberi lélek tetten érésében, a kapcsolatok megfogalmazásában.) — Engem mindenekelőtt az ember érdekel. Magatartásformákat igyekszem megfogalmazni, az ember belső világának vizuális megjelenítését tűztem ki célul. Azokat a drámai helyzeteket keresem, amelyek a nézőben érzéseket, gondolatokat, képzeteket, emlékeket indukálhatnak. Nem a meghökkentés eszközeivel szeretnék hatni, nem az arculcsapás módját választottam, inkább a pszichológiai . eszközök segítségül hívásával a lényegre igyekszem rádöbbenteni az embereket. A jellem, a személyiség belső világának plasztikai megfogalmazása legfőbb célom. S nemcsak egyes emberek esetében, de főként az emberi kapcsolatokban. Legyen ez a kapcsolat férfi és nő soha el nem mondható, ki nem fejezhető,, be nem teljesíthető szerelme, szövetsége — mert hiszem, hogy szükségünk van egymásra, szükségünk van arra, hogy meglássuk magunkat mások tekintetében, hogy kontrolláljuk érzelmeinket és gondolatainkat, hogy megméressük személyiségünket vagy akár legapróbb rezdüléseinket. Figuráim, agyagból formált alakjaim örömök, szenvedések, vágyak, gyötrelmek sárba gyúrt jelképei.. Ha akarom, egy sajátos mítosz teremtményei. Cédula a műterem falán: „Korunk nem kedvez a meghatásnak és meghatódásnak." (Kotsis Nagy Margit mintegy tízéves pályafutása alatt mindig is anyaghoz kötött műveket készített, legyenek azok üvegtárgyak, színpadi díszletek, kosztümök, kerámiák vagy újabban agyagszobrok. Választott, és immár véglegesnek tűnő anyaga az agyag, ez a jól formálható, képlékeny, minden nyomot magán viselő és megőrző anyag.) — Ügy érzem, a föld áll legközelebb hozzánk, végigkíséri életünket születéstől a halálunkig. Földből vagyunk, és azzá leszünk — sugallja a Biblia, s én úgy érzem, ez az anyag, amely legjobban alkalmazkodik elképzeléseimhez. Sokan azt hiszik, ez valami egynemű és jellegtelen sár. Tudják-e, hogy van szürke, vörös, sárga és ki tudja fölsorolni, milyen agyag. S mindnek más a tulajdonsága, a törvénye, lehetősége. Másként kell hozzájuk közeledni, más primér tartalmat hordoznak. Ujabb munkáimon, ahol figurák és az architektúra kapcsolatát is keresem. mintegy ellenpontként megjelenik a samott, ez a ridegebb, rücskösebb, pórusosabb anyag. Ügy érzem, körülbelül méteres szobrok készítésére az agyag kiválóan alkalmas. S ez mindig primér marad, mindig képes őrizni azokat az indulatokat, amelyekből születtek. Nem vész el egyetlen nyom sem az áttételek során. Gyakran színezem munkáimat, de nem kifestem, hanem a zöldek, kékek vörösek, barnák, szürkés árnyalatok — a földszínek — beépülnek a plasztikai struktúrába, kiemelnek, hangsúlyoznak. Fontosnak tartom a faktúrát is, gyakran öltöztetem alakjaimat töredezett leplekbe, repedezett kendőkbe, melyek részint tartalmi, részint formai mondanivaló hordozói. A leplek elrejtik az embert a külvilág elől, búvóhelyül szolgálnak, ugyanakkor úgy viseljük azokat, mint a ránk rakodó éveket, sorsunk meghatározó jelvényeit. Formai szempontból ezek a drapériák takarják a testet, sejtelmessé teszik a formákat, kiemelik a nálam gyakran időtlenséget kifejező kopasz koponyákat. tiszta tekinteteket, típusokat hordozó arcokat, és viselik egykori szőttesek, kézimunkák. természeti formák faktúráit. Ügy gondolom, mindez együtt áll össze szoborrá. (Gúzsba kötve táncolni — ez a gondolat jut az ember eszébe, amikor a műteremben Kotsis Nagy Margit Sziszifusz-sorozatát szemléli. Az emberi küzdés örökkévalósága, a mindig többre, jobbra vágyás, a soha be nem fejezhető, egy életen át tartó örömteli kín fogalmazódik meg ezekben az összekötözött szobrokban. Szinte érezzük a vágy erejét és a kitörés lehetetlenségét. Emberi tragédiák sorakoznak agyagba, formába. Egy másik plasztikai sor férfi és nő kapcsolatát elemzi, fölmutatva rengeteg érzelmi, gondolati kapcsolódást, s azt a gyakran közhelynek hangzó igazságot, hogy „se veled. se nélküled" s mellette a szerelem önfeláldozó gesztusát csakúgy, mint a szövetség észszel megpecsételt nagyszerűségét. Legújabb munkái az agyaghoz mérten nagyméretűek, a régebbi nagykendőket a női figuráknál fölváltja a haj, a burkoló-összefogó lepleket a dinamikusabb felszínű drapéria, de változatlanul nagy szerepet kap a szobrokban az arc és a kéz. Ilyen címek jelzik a legújabb, még készülő munkákat: Női Hamlet. Prákák, Szavonarola. Az 1980-as Vásárhelyi öszi Tárlaton nívódíjjal jutalmazták Kotsis Nagy Margit szobrát. Megkapta a szegedi városi tanács alkotói támogatását. Most készíti a magyarcsanádi házasságkötő terem domborművét. A tervek szerint nagyméretű szobrot formál a Korányi rakpart szoborsétányára. 1982. novemberében rendezi meg els4 magyarországi önálló kiállítáSúC Szegeden.) Cédula a műterem falánt „Rám miért nem úgy vigyázott Mikor szemem úgy szikrázott". TANDI LAJOS