Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-17 / 40. szám

Szerda, 1982. február 17. 13 Téli esték ^ |T •-. 6 í * A gitár metamorfózisa Varazshanesier, Mióta is már? A hatvanas évek elejéről -közepéről való a máig oly eleven emlék: állunk a külvárosi utcasarkon, mindenki a csodálatos zeneszerszámot figyeli megbűvölten (kőiben a fene eszi, hogy nem az övé, hogy neki nincs és egyéniére nem ismeri a kezelés csínját-bínját), a szűkített akkordok meg némi szóló-cincogtalás a levegőben, de persze kl ne ismerné a Nagy Egvüttes slágereit: Egy nehéz nap éjszakája, És én szeretem ót, Magas, karcsú lány... és a többi. A „dobozos változatot" hamarosan felváltja az „igazi", a „korszerű", pénzt kuporgatunk, sörről, moziról vonjuk el a forintokat, hogy meglegyen az elektromos, lehetőleg két pickuppel, vezetékkel ós kétcsatornás EAG-erősltóvel... Az Őrület, úgy tűnik, végtelen es parttalan. Mert láz volt ez, járvány, a zene először megismert, 14—15 éves korban mindent fölforgató ragálya. S mindennek egyetlen eszköze, nagy-nagy varázshangszere létezett csupán: a Oitár, a gitár, és újra csak a gitár. Jó másfél évtized múltán persze józanul hihetnénk: nem az ma már a gitár, mint egykoron volt. Miként a beat-zene sem, sem a szórakozóhelyek, sem az italok. Sem a nők .., — Tévedés. A gitár iránt változatlanul nagy az érdeklődés Varázsa a régi, még mindig divatos hangszer — mondja Varga György, a Liszt Ferenc Zeneiskola fiatal tanára, egyben a KlSZÖV-klubban működő komolyzenei gitárklub vezetője. — Az a baj, hogy Magyarországon még mindig gyerekcipőben jár a gitároktatás. Nincs túl sok lehetőség. Szegeden sem a konzervatóriumban, sem a főiskolán nincs gitároktatés, csak általános iskolai szinten létezik Ilyesmi. — A komolyzenei gitárklub tehát e hiány pótlására jött létre? — Nem egészen. A zeneiskolában megoldhatatlan, hogy a gitárosok egymással érdemben tanácskozzanak, tapasztalatokat cseréljenek. Ráadásul Itt vannak az amatőrök, akik közül néhány komoly eséllyel pályázhat profinak ig. Legföljebb egyfajta közvetett továbbképzésről lehetne beszélni. Egyébként elég vegyes a társaság, 14—15 évestől 30-ig. Egy éve alakult a klub, Idén januártól lett „véglegesített", olyan rendszerben működik minden héten pénteken, hogy egyegy koncert után (legutóbb Tokos Zoltán, a debreceni Zeneművészeti Főiskola művéstanára, a londoni §egovia-verseny díjazottja, adott hangversenyt) közös beszélgetésen vitatjuk meg a technikai részleteket, a szakmai tanulságokat. Egyegy tagunk afféle mini-bemutatót is tart, elmondja, hogyan gondolta felépíteni a kompozíciót, gyakran mindezt elméleti előadások szintjén. — Miket játszanak? — Elsősorban etűdöket, de Bachot, Tedescot is. De persze — csak komolyzenét. — Ej igy is népszerű? — Ma már jóval igényesebb a „gitár-Őrület", Persze, sokan eleinte nem ismerik, mi Is valójóban a komolyzeneben a gitározás, az egyik Ki nyer ma? adásban egy képzett, értelmes nő például egy Vivaldi-mű hallatán nem ismerte föl, hogy azt gitáron adták elő. Viszont ha mór egyszer komolyan megismerkedett valaki a klasszikus gitárzenével, rajongója lesz, tanúsíthatom. Sajnos, az érdeklődés nincs arányban a bolti ellátottsággal. Klasszikus gitárokból alig van választék, ami van, elérhetetlenül drága. Nvlon-húrokra volna szükségünk. Szintén nehéz ügy... Mint egykori amatőr, és csak (az is kizárólag alkalmi) könnyűzene-gitáros, tanúsíthatom: nagyon így van. Annyira, hogy az igencsak kelendő és nem is olyan drága vörösréz-húrok sem igen kaphatók Szegeden ... — Van hasonló gitárklub az országban? — Nincs, Budapesten volt, de már az is megszűnt. Ez inkább szerencse. Bajáról, de most már Pestről is jönnek érdeklődők, a jövőben házi gitárversenyeket szervezünk, budapesti növendékek koncerteznek nálunk februárban, előadás lesz a barokk muzsikáról, neves előadók ígérték részvételüket. Közösen ellátogatunk a zeneakadémia gitárkoncertjeire is. A KISZÖV-klub kisebbik helyiségéből már gitárfutamok hallatszanak, tíz—tizenöt fiatal ül körben, már vitatkoznak, később újra megszólal a gitár. A legendás gitár, amelynek, úgy látszik, metamorfózisai is vannak. Domonkos László A kollektív múlt és a személyes leien Kiállítási napló A Nagykunság és a Jászság népművészetének gazdag emlékeiből hozott el egy tárlatra valót a szegedi Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárába a Szolnok megyei Múzeumok igazgatósága. S a múlt e kincsei mellett kiállítást rendeztek a szolnoki Baranya Sándor festőművész több mint hatvan olajfestményéből. A szegedi múzeum régi szándéka és következetes gyakorlata. hogy kapcsolatokat keres az ország hasonló intézményeivel, kölcsönös bemutatókat rendez, s ezzel "nemcsak hasznos ismereteket nyújt, de összehasonlításokra is alkalmat nyújt és művészi élményéket teremt. SZOLNOK MEGYE NÉPMŰVÉSZETE címet viseli a folklórbemutató. Tulajdonképpen pontatlan meghatározás, hisz a magyar népművészet régiói nem mindig köthetők a jóval később meghúzott megyehatárokhoz. Így aztán a tárgyi néprajz e kincseit bemutató tárlat is erőteljesebben kötődik a Nagykunság és a Jászság etnikai terepéhez, mint a mai megyehatárokhoz. Nem. véletlen, hogy érződnek az áthatások, kapcsolódások a Kiskunság, a Hortobágy és a Dél-Alföld tárgyi kultúrájával. Természetes módon határozza meg e tájegység népművészetét a természeti környezet és az ott kialakult életmód, azaz a kanyargós Tisza egykori lápvidéke és a szilaj pásztorkodás. A szegedi bemutatón szinte minden területről kaphatunk hasznos információkat. Archív fotók jelenítik meg a pásztorélet mozzanatait. viseletek, szerszámok, eszközök utalnak e különös. kiveszőben levő életmódra. A vessző- ós gyékényfonás a víz melletti életre utal, a famunkák iellegsetessége, hogy kisméretűek, jórészt karcolt diszitésűek. Külön meg kell említenünk a mezőtúri és karcagi központtal kivirágzott népi íazekaakultúrát. Korsók, kancsók, bödönök, szilkék, butellák. tálak és tányérok mutatják be a gazdag forma-, motívum- és színvilágot. A tárlatot népi bútorok ég viteletek, valamint hímzések és szőttesek teszik teljessé. BARANYÓ SÁNDOR FESTÉSZETE ízig-vérig Szolnokhoz kötödik. A Zagyva és a Tisza találkozásánál született, 1939. és 44. között Szőnyl István tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán, majd visszatért szülővárosába, és a szolnoki művésztelepen dolgozott. Első munkáival jó évtizede az algyői olajmező Irodáiban ismerkedtem meg. tudniillik a Nagvalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szolnoki központiával volt szocialista szerződése. Talán ő képviseli azt a fajta festészetet, amely legerőteljesebb szálakkal kapcsolódik a Koszta József nevével fémjelzett posztimpresszionista-expresszionista alföldi pikturához. Őrzője. ápolója és megújítója ezeknek a törekvéseknek témában, festői megoldásban egyaránt. Lyka Károly fogalmazta meg: „...a szolnoki művésztelep fontos küldetést vállalt és teljesített. Régen, a Pettenkoffen korszakban a festők érdeklődése olyan elemekre irányult. amelyek az akkori Szolnokon még a falusiasságot képviselték. Amióta a mostani művésztelep fönnáll.... az Alföld lefestését fölváltotta az Alföld megfestése . .. egy stílus kezd előttünk kibontakozni, amelynek legfőbb jegyei másutt nem, csak itt születhetnek meg." Ennek a kiteljesedésnek Bárányé Sándor a legreprezentatívabb képviselője. Festői tematilidja liáram téma köré csoportosul, a csendélet, »z alföldi táj és az itt élő ember, ö maga így fogalmazta meg küldetését: „Amikort az ember vállalja a szülőföldiét és vállalja az itt élő embereket, az nem annyit jelent, hogy most már röghöz kötött, A feladat: európai szinten létrehozni müveket igényességben. művészi megoldásban de úqu, hogy az a magvar tájból, a magyar emberből, a ml társadalmunkból virágozzék ki." Baranyó indulatos festő. Mindig személyes köze van az ábrázolt tájhoz, a kiválasztott virágcsokorhoz, a modellül kiszemelt emberekhez, Ez az indulati töltés. ez a felfokozott expreszszivltás adja festményeinek dinamikáját, színeinek vibrálását, erőteljes folthatásait, Mindezt a vastag, szinte már plasztikus faktúra, a széles ecsetkezelés még hatványozza is. Mély zöldek, kékek és barnák sűrűiéből, villanásszerűen tűnik föl a fehér, a sárga és a vörös szinte kottázható foltja. Olyan atmoszférikus festészet a Baranyóé. mely résziht egy átélt érzelmi és tudati állapotot tükröz, részint feltételezi, hogy a néző ezekből a kontúr nélküli foltokból az emlékezés során szerkessze meg a maga képélményét. Ellenpontozésai, pontosan kiszámított hangsúlyai jó vezetők a néző számára, aki ebből a vibráló szenvedélyes. zamatos festészetből könnyedén ké. pes megalkotni saiát érzelmi hullámzásának képi muzsikáit. Tandi Lajos Mindenki tartózkodott? , Nyugdíjba megy a zsombói Gyümölcsös Szakszövetkezet elnöke, Vass Zoltán. Utódját tegnap, a szövetkezet közgyűlésén választották meg. A választás körülményei nem tanulságok nélkül valók. A közgyűlés elején a jelölő bizottság elnöke ismertette a javaslatot: Marótl Antalt , a jelenlegi főmezőgazdászt ajánlják elnöknek. A 38 éves szakember közel tíz éve dolgozik mostani munkahelyén. Zsombón nevelkedett, édesapja a szakszövetkezet nyugdíjasa. Felsőfokú végzettséggel rendelkezik, A tagokkal a viszonya nem'volt súrlódásmentes: a bizottság vezetője szerint azért, mert igyekezett a munkafegyelmet megszilárdítani, illetve elfoglaltsága miatt nem ért rá elbeszélgetni a tagokkal. Ezen a magatartásán már változtatott, elvállalta a kertbarátkör vezetését. Végezetül bejelentette, hogy az illetékes járási ós megyei szervek a javaslatot véleményezték és a jelölést támogatják. A továbbiakban a vita néhány hozzászólását idézzük, lényegére rövidítve: — Én úgy képzeltem, a jelölést megelőző beszélgetésekben tényleg kíváncsiak a véleményemre. Hozzám már csak úgy Jöttek oda, a főmezőgazdászt jelöltük, mit szól hozzá. Hát ha nélkülem is jelöltek, akkor semmit. — A jelölő bizottság kifogástalan munkát végzett. (Moraj a tagok között.) — Annyit emlegetik a nőpolitikát: hát most miért nem választunk nőt? Ha, isten nem adja, megválasztjuk a főmezőgazdászt, megint csak férfi lesz. És egyáltalán: hogy van ez? Elmegy a régi elnök, de megmarad vezetőségi tagnak. Te jössz az én helyemre, én meg a tiédre? — Ha elmennek a jó szakemberek, tönkremegy a téesz. Fölveri a gaz a gyümölcsöst, magasabb lesz, mint a barackfák! — Ebben nem a főmezőgazdász a hibás. A volt növényvédős dolgozott rosszul, de az már nincs a szakszövetkezetben. (Megjegyzés a tagok közt: — Megszedte magát és odébbállt.) — A növényvédői a főagronómusnak volt a beosztottja. fiiért nem ellenőrizte a munkáját? ö is felelős a hibákért. A fegyelmezetlenség nem a kis melósoktól Indult ki. Ha tényleg szakember a főmezőgazdász, nem hozta volna ide, ilyen talajra a bimbóskelt, ami aztán deficitet termett. Ezért miért nem felelős? Kijelentette, magam hallottam, az 6 fizetése akkor is ugyanannyi, ha ráfizetünk. Hát ilyen szemlélettel akarjuk elnöknek megválasztani? Ha mi, „kis senkik", így gazdálkodnánk a sajátunkban, fölköthetnénk magunkat. (Megjegyzés a tagok közt: — Harminc százaléka cefrébe ment az almának, — Jobban szeretik pálinkaként). — Ezeket a károkat az Időlárás okozta, tagtársak, (Meglegyzés: — Arra mindent rá lehet fogni ) — Én évekig dolgoztam együtt a főmezőgazdásszal, közelről ismerem őt. Állítom, hogy jó szakember és jó munkatárs, javaslom elnöknek. Ha majd mindenki úgy megismeri, mint én, igazat adnak nekem. — Miért mindig csak egy embert jelölnek? így nem is választás a választás. — Én is javaslom, hogy több közül lehessen választani. A íőagronómusnak csakugyan kell a felsőfokú végzettség, mert ő a szakmai irányító, De elnöknek, szerintem, érettségivel is megfelelhet valaki, ha a tagság alkalmasnak találja. A vitában tovább kellett volna lépni. A főmezőgazdász ellenlábasai azonban nem javasoltak nevet, Feltehetően, mert nem is tudtak. Egy fiatalember egymondatos hozzászólásában pontosan megfogalmazta: — Nincs a teremben olyan ember, aki el merné vállalni, hogy a főagronómus mellé fölvegyék a jelölő listára. Vass Zoltán, a leköszönő elnök azt mondta: gondolja meg mindenki, mit csinál a szavazáson, ne egy-két sértett személy irányítsa a közhangulatot: — Ez a kis szakszövetkezet csak addig önálló, míg házon belül Irányítani tudjuk a sorsát. Gondoljanak arra, az üllésltfk is addig vitáztak, míg hozzácsapták őket Forráskúthoz. (Megjegyzés a tagok közt: — Jobban ls jártak!) — Ki szavaz arra, hogy Marótl Antalt fölvegyük a jelölő listára? A kezek többsége a magasba emelkedett. — Ellenszavazat? Egyetlen egy volt. — Tartózkodott? (Megjegyzés a tagok közt: — Mindenki tartózkodott.) Idős emberrel beszélgettem a vita után, tőle hallottam: — Az egyesülés után háttérbe szorultak, egyes vezetők. ők szítják ezt a tüzet. A főagronomust itt mindenki ismeri; Ismerik a hibáit is. A faluban nincs más jelölt. aki szóba jöhetne. Ha pedig messziről hoznak elnököt, azt senki sem ismeri, sem mellette, sem ellene nem tudnak szólni. Az még nagyobb kockázat lenne. A szakszövetkezetben úgyis a kisgazdaságban dolgozik a tagok többsége. Szántani, vetni, metszeni eddig is nekünk kellett, ezután is nekünk kell, akárki az elnök. Maróti Antalt 514 szavalásra jogosult tagból 389-en találták alkalmasnak az elnöki tisztség betöltésére. Előtte a feladat, hogy a vita tanulságait munkájaban. a tagokhoz való viszonyában hasznosítva eredményesen vezesse tovább a gazdaságot. Tanács István Napirenden Á munkaegészségügy A nök és az egészségügyi foglalkozási ártalmak címmel tudományos tanácskozás kezdődött kedden, tegnap Budapesten. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) háromnapos szakértői értekezletét az Országos Munka- és Uzemegészségügyi Intézet rendezi, s arra számos európai országból érkeztek kutatók. A szakemberek a WHO munkaterve alapján tekintik át a dolgozó nők egészségvédelmének helyzetét, a munkahelyi ártalmak megszüntetésére irányuló tennivalókat, különös tekintettel arra, hogy az utóbbi évtizedekben jelentősen vóli tozott u nők szerepe a termelésben. Nem egy európai országban a nők foglalkoztatási aránya elérte a 80— 00 százalékot, néhol a munkakörülmények azonban ezi zel nem tartottak lépést, sok ezren egészségükre káros munkakörben dolgoznak, s több európai államban az egészségüket védő jelenlegi törvények, rendeletek korszerűsítésre, továbbfejlesztésre szorulnak. A tanácskozás ehhez kíván hozzájárulni a nők munkahelyi egészségügyi problémáinak feltérképezésével, a jellemző foglalkozási ártalmak meghatározásával, s a munkaegészségügyi intézményhálózatban rejlő lehetőségek feltárásával. Mindezek alapián a résztvevők ajánlásokat dolgoznak ki, amelyekkel a WHO segítheti majd a tagországok egészségügyi szolgálatait a munkaegészségügyi ellátás javításában, a gyógyító-megelőző tevékenységben. Az értekezlet megnyitó ülésén dr. Zsögön Éva. az Országos Munka- és Uzemegészségügyi Intézet főigazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd dr. Medve László egészségügyi államtitkár mondott megnyitó beszédet. A többi között utalt arru, hogy hazánkban is a társadalom nagy figyelmét, összehangolt intézkedések sorozatát igényli a nők munkavállalásával kapcsolatos problémák megoldása, az egészségügyi, munkavédelmi gondoskodás megszervezése. így például társadalmunk egyik jelentős vívmánya a gyermekgondozási segély megteremtése, e gyakorlat azonban kedvező hatása mellett egyéni gondokat, a munkahelyről való hosszas távolmaradás nehézségeit is magával hozta. Ezért ls szerepel a tervek között a jegéig rendszerének korszerűsítése, így például a csökkentett idejű munkavállalás lehetősége, Szólt arról is, hogy Magyarországon évtizedek óta jogszabályok szolgálják a nők megfelelő munkafeltételeit, ám e rendelkezések maradéktalan megvalósítása, betartatása még szerteágazó feladatsort jelent a mindennapokban. Ebben az állami egészségügyi szolgálat szorosan együttműködik a szakszervezetekkel is. A megnyitóülésen felszólalt dr. Mosztafa el Batauii, az Egészségügyi Világszervezet genfi központjának munkaegészségügyi Igazgatója is. (MTI) Jakab Sándor látogatása Szentesen Tegnap délelőtt Szentesre látogatott Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a SZOT főtitkár helyettese, dr. Ágoston József,, az SZMT vezető titkára kíséretében. A vendégeket a városi pártbizottság épületében Labádi Sándor első titkár fogadta és rövid tájékoztatást adott a város gazdasági, társadalmi életéről. Ezt követően a Kontakta-gyarban folytatódott a program, ahol az üzem gazdasági, politikai vezetőivel találkoztak. Kora délután mintegy 300 főnyi hallgatóság előtt Jakab Sándor pártnapi előadást tartott időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről, hazánk gazdasági feladatairól. Az előadó ezután gyárlátogatáson vett részt, és eszmecserét folytatott az üzemben folyó szakszervezeti munkáról is.