Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
8 Szombat, 1982. iann'ár 9. Osztályfőnöki óra Tanárnő: — Mai osztályfőnöki óránk feladata az osztály magatartásának és tanulmányi munkájának kiértékelése. Az osztálytilkár s<4ámoljon be az elmúlt két hétről. Az osztálytitkár nyurga ka*iaszfiú. Ebbe az os-ztályba egyébként csak fiúk járnak. Szarvasmarha-tenyésztő első osztály. — Nem történt semmi. — Róznerről sincs jelentenivalód? — Ja... A Rózner egy kicsit elkésett, ezért a Rákos tanár úr pikkelt rá. — Mi az. hogy pikkelt? — Szóval szúrta. — De hát. ha joggal, akkor az nem pikkelés. — Igen. Nem pikkelt. hanem szúrta. — Tovább. — Az osztályban leszakítottunk egy fogast, és egy piakát hiányzik. — A virágok? — Nem öntöztük a virágokat. A tanárnő fölemeli a hangját. — Miféle állatgondozó lesz belőletek? Ha a virágnak két hétig nem adtok vizet, még él. De ha egy állatnak, az elpusztul! Addig nem mehettek le ebédelni. amíg meg nem öntöztétek a Viragokat. , — Folytathatom? — Folytasd. — Szemeteltünk. — Látom. Nézzétek meg. mi van Temesvári alatt. Hotnarp Tamást és Temesvárit elültetjük egymás mellől. Tehát más nincs?... Akkor a mai órán kiértékeljük az iskolai, a kollégiumi és a gyakorlati magatartást. Én -olvasom a névsort, az osztálytitkár elmondja az oöztály véleményét — Bri iák. AIR Bű. Osztály titkár: — Magatartás változó. Szorgalom közepes. Tanárnő: — Az egyik legproblematikusabb gyerek. A tanács elé viszem. ... Demeter. Osztálvtitkár: — Szorgalom négyes, magatartás négyes. Tanárnő: — Neked mi a véleményed magadról? Demeter: — Én úgy gondolom, n magatartásom inkább közepes. Nem érdemlem meg a négyest (Nagy nevetésj — Tanárnő: — Miért haragszom rád? Gyerekek (súgják!: — A szemüveg. Demeter: — Nem használom a szemüvegemet Tanárnő: — Azért iá. És még?... A morgásért. Meg sem hallgatod, mit mondok. (Az osztályban óriási nevetés. Ketten nem nevetünk csak, a tanárnő, és én. a vendég. Aztán mi is nevetünk, de nentudjuk, min.) — Mit nevettek? (Gyerekek, egymást .nézik, és dőlnek a röhögéstől.) — Jancsi... Mi ez az óriási derültség? (A nevetés kissé alábbhagy, de senki sem szól.) Tanárnő (fegyelmezetten): — Jó... Letelt a két perc, abbahagyhatjátok . . . Hársing ... Ö a legszorgalmasabb gyerek .. . Krizsán. állj föl! Mi van a szádban? — Semmi. — Mi van a szádban?! (A gyerekek röhögnek. Krizsán eltátja a száját.) — A nyelvem. — Akkor jó. Ülj le..-. Kiss... (Az osztálytitkár már régóta nem nyilatkozik. A tanárnő és a felszólítottak beszélnek.) — Kiss. mi a véleményed magadról? — Mi? — Mi az. hogy min — Nem értettem. — Akkor mondd, hogy tessék. Szorgalomból egyketted. Miért? Megmondjam? Azért... Az óra felénél tarthatunk. A hangulat derűs, a tanárnő, ha teheti, együtt nevet a gyerekekkel, de szinte pillanatonként változik a hangulat A gyerekek dicséretét vagy dorgálását szidás. a komikus helyzeteket komolyak váltják föl. Nekem, gyeMUNKAMEGOSZTÁS rekekkel való foglalkozásban iáratlannak, alig elviselhető enynyí hullámzás. Érzem magamban a tiltakozást: miért sérthetetlenek a gyei-ekek, mitől olyan fölényesen kívülállók? Miért csak a tanárt viseli meg az óra? — Hetesi. ő a legszorgalmasabb. Magatartás ötös. szorgalom .. A gyerekek zúgnak. — Magológép. — Nem ió volna mindegyikőtöknek. ha ekkora szorgalommal tanulna? — Nem is érti. mit tanul. — De ha nem tanulna ennyit talán meg is bukna. — Az biztos — zúgják a gyerekek. — Kovács. Szorgalom jó. magatartás ió. — Kivételezés! Kivételezés! — kiabálja az osztály. — Kovács... Szerinted jó vagy rossz ez az osztályzat? Kovács hallgat Valaki az osztályból: — Kapsz egy tízest, ha azt mondod, rossz. — Lázár. Magatartás négyes, szorgalom ötös. Meg vagyok veled elégedve. Az általános iskolához képest sokat javítottál. Osztály: — Mi is. Mi is meg vagyunk elégedve. Egy nyugalmas perc következik. A gyerekek békésen hallgatnak. a tanárnő egy kis lélegzetet vesz. Én a fejeket nézem. Kitűnően vágott frizurák, szép fényes hajak. Vajon maguk vágják? Valamennyien ápoltak, az utolsó divatot követik. — Sörös Változó magatartás. Volt egy osztályfőnöki figyelmeztetésed a kollégiumi verekedés miatt. Emlékszel? Amikor- széttépted valakinek az ingét. Még gondolkozom rajtad ... Szvoboda. Megérdemled magatartásból a jelest? — Meg. — Milyen véleménnyel vagy magadról? — Remek. — Ne bohóckodj. Miért érdemled meg? — Mert aktív vagyok. És nagyszerű. Csöngetnek. Négy gyerek maradt a névsor végéről, holnap, az osztályfőnök szaktárgyán, bonctanórán kerülnek sorra Búcsúzáskor a tanárnő vigyázzba állítja az osztályt. A gyerekek kirobbanó jókedvűek, a tanárnő kicsit megviselt. — Gyerekek. Ez kötetlen óra. De ennél sokkal jobb magatartást és fegyelmet várok. Viszontlátásra. Huszonegy kamasz kiáltja, huszonegyféle, hangon. — A-viszont-látásra! VATHY ZSUZSA Belső-Azsia tudósa Emlékezés Prinz Gyulára H ogy a szegedi tudományegyetem nemzetközileg is ismert, az elsősorban tudományos intézeteinek, vezető professzorainak és tanítványainak köszönhető. Az elmúlt hatvan évben számosan megfordultak itt. és ezek gazdag sorából most dr. Prinz Gyula professzorra emlékezünk, aki 100 érmei ezelőtt, 1882. január 11-én született Rábamolnári kicsinyke faluban. Középiskolai tanulmányait követően a budapesti tudományegyetemen folytatta az ismeret gyűjtést, ma jd két év után a boroszlói egyetemre került. Itt szerzett egyetemi oklevelet, és kitüntetéssel avatták doktorrá. 1904-ben. A budapesti tudományegyetemre 1908-ban került, és itt leíró földtanból szerzett magántanári minősítést, majd a pozsonyi egyetemen helyezkedett, el. ahol 1018-ban nevezték ki egyetemi tanárrá. Az egyetemmel együtt került 1920-ban Pécsre, és onnan 1945-ben Szegedre. Itt a földrajzi tanszék vezetésére kapott megbízást, és ezt intézetvezetői minőségében nyugdijbavonulásáig. 1057-ig végezte. Az egyetem vezetéséből is kivette részét, volt dékánja és prodekánja. Fii kutatási térületének BelsöAzsiát tekinthetjük, többször vezetett kutatóexpedíciót a Tiensan-hegységbe, amely a Szovjetunió és Kína területén van: szélessége 300 km, hossza legalább a nyolcszorosa A 4 és 5 ezer méter magas hegységek gyakoriak. és a legmagasabb csúcsa, a Győzelem-csúcs 7439 méter. A kínai oldal legmagasabb pontja a Han-Tengri. hétezer méterrel. Emel lejt végzett kutatásokat Skóciában és Izlandon. Igen gazdag munkásságát számos tudományos cikk és szakkönyv örökíti meg. Első könyve 1911-ben jelent meg. Ázsia szívében címmel. Foglalkozott városföldrajzi tanulmányokkal, kötetben jelentette meg Európa természeti földrajzát, és a szakember felkészültségével részletesen elemzi Belso-Azsia nagy hegyét. A magas Tiensan című munkájában (1939). Foglalkozott a hat világrész földrajzával. Igen figyelemreméltó munkát jelentetett meg 1954-ben. amelyben a földrajzi és a természeti adottságok szerepét taglalja a városépítésben. Igen érdekes, de máig nem bizonyított az ország domborzatának • földszármazástaní magyarázata. Szerinte, ez az űn. Tisia-elmélet, a Nngv-Alföld valamikor óriási hegvség volt. es annak megmaradt kitüremlése a jelenlegi Kárpátok. Számos tudományos és társadalmi szervezetnek volt vezető tisztség viselője. Megkapta a Kitaibel-. a Lóczy- és a József Attila-emlékérmet. a Munka Érdemrendet. Az MTA levelező tagjává 1935-ben választotta. Dr. Prinz Gyula 12 évig állt a szegedi egyetem szolgálatában, és kedvelt tudományával. Magyarország geomorfológiai szintézisével szinte haláláig foglalkozott. Pátriárkái kort ért meg — 1974-ben halt meg. 92 éves korában —. ami keveseknek adatik meg. Sokan összesen nem élnek meg annyi esztendőt, amenynyit ő a tudomány szolgálatában eltöltött. Településföldrajzi és városmorfológiai (városalaktan) munkássága korának elsődleges kezdeményezői sorába emeli, és erről a tényről külföldön megjelent publikációi is tanúskodnak. Mindig legjobb tudása és felkészültsége szerint cselekedett. Alkotó tevékenységének ma is él sok tanúja, munkássága pedig tanúskodó tanúja annak a gazdag életútnak. amelyre nemzedéki kötelességgel tekintünk vissza. Természettudományos világképünk pallérozásának nagy tudósa és pedagógusa volt dr. Prinz Gyula, akinek útmutatása, kritikai szelleme elevenen él ma is a hazai földraiz- és földtantudományban. BATYAI JENÖ „Elemzem, ábrázolom, gúnyolom...' Hetvenöt éve született Kolozsvári Grandpierre Emil Amikor Bertha Bulcsu tíz esztendeje interjút készített vele, gondosan összeszámolta, hány könyve jelent meg a beszélgetésig. Harminchét. Kolozsvári Grandpierre Emil azóta is mérhetetlen buzgalmú alkotó, bizonyára ötven felé jár könyveinek száma. Nagyjából annyi, ahány éve megkezdte írói működését. Első műve. a Rosta, önéletrajzi regényfolyamának kezdete, pontosan ötven esztendeje, 1932-ben jelent meg. Önéletrajzi sorozatát azóta sem szakasztotta meg: a legújabb, az Árnyak az alagútban, tavaly került ki műhelyéből. Bizonyára legmaradandóbb vállalkozása, amelyre leginkább illik önvallomása: *.,Csaknem valamennyi írásomban a sajátos magyar életformát elemzem, ábrázolom, gúnyolom vagy leírom. Ennek az életformának ... legjellemzőbb vonása a beteg valóságérzék." Az úgynevezett régi, úri középosztály életformáját elemzi, gúnyolja ki — vallomása ezzel a kiegészítéssel értendő. Kolozsvári Grandpierre Emilre nemcsak a termékenység. a szorgalom, a műfaji gazdagság is legalább annyira jellemző. Irt irodalmi, nyelvészeti tanulmányokat, meséket, elbeszéléseket, humoreszkeket, szatírákat, s műfordítói munkát is végzett. Racionális elme, stilusa célratörő, világos, szereti a gúnyt. az éles vitát. A hetvenes évekből igen emlékezetes az a valóságos hadjárata, amelyet a magyar nyelv védelmében folytatott a Kritikában, s könyveiben (Négy-öt magyar öszszehajol, Herder árnyékában). A negyvenes évek végéig volt egy irodalmi elismerés, a Baumgarten-díj — kétszer is megkapta. Később József Attila-díjjal. 1980-ban pedig Kossuth-díjjal tüntették ki A csillagszemű, a Doktor Csibráky szerelmei, a Tegnap, s annyi más nevezetes regény életélvező, pajkos, törhetetlen alkotóját. Sokan — a fiatalabbak — A fekete bula című tolvajnyelvi elbeszéléséről ismerik. Sokat vesztettek: Kolozsvári Grandpierre Emil. a hetvenöt éves fiatalember, századunk egyik, legjelesebb magvar írója. Még apró karcolataiban. humoreszkjeiben is. Január 15-én. születésnapján. méltán ünnepeljük. GYŐRI LASZLÖ Virág kartárs, a káder Virág kartárs egy napon kedvesnek érezte, hogy ö egyszerű dolgozó. Elhatározta, hogy előlép káderré. Mert kádernek lenni szebb is. jobb is. tgy vélekedett Virág kartárs. Egy darabig fontolgatta, hogy. > s mint fogjon hozzá. Aztán úgy döntött, hogy erzsébetvárosi tájszólás helyett ezentúl népiesen fog beszélni. ízesen, zamatoson. mintha minden szavát tóról metszették volna. S mivel éppen akkoriban helyezték át, új munkahelyére ekként köszöntött be: — Jaó napot kiivánook, eetdrsak. Ez az „eetdrsak" különösen tetszett, meri elvtárs sok van. de eetárs kevés. Fölfigyelt rá a. vállalat minden vezetője, föl a kollégák, de legfóként a káderes. Ebben nincs is semmi csodálatos, hiszen a vállalatban csupa budápesti tájszólást beszéltek. Felüdült a lélek, ha Virág kartárs megszólalt. ö pedig látta ezt, és gyakran beszélt. Kiváltképp termelési értekezleteken hallatta hangját. Többnyire ilyen tanácsokat adott: — Az ömbör törmöljön. Törmöljön minél többet, öhun az igazság! Fehérné. a káderes, hetek óta törte a fejét. Nem helyes politika, ha egy ilyen tősgyökeres káder alantas munkát végez a könyvelésben. Az ilyennek több dukál. A vállalatnál nem. volt üresedésben fnntosabb beosztás. Várni pedig nem akart.. Szerencsére, egy termelőszövetkezetbe főkönyvelőt kerestek. Fehérné behívta magához Virág kartársat. s fölöttébb ravaszul megkérdezte tőle: — Fejlett könyvelő vagy? — Könyvölni. azt szipön tudok — válaszolt Virág kartárs őszintén. Ez a kijelentés megnyugtatta Fehérnét. Virág pedig harmadnap jelentkezett a köszögi Táncsics Termelőszövetkezetnél. Egy darabig könyvelt, igen szipön. Megszerette mindenki. habár a parasztok nem mindig értették meg a beszédét. Találgatták is sűrűn, milyen vidékről való. Végül abban egyeztek meg. hogy alighanem göcseji. Ott ugyanis egyikük sem járt. Virág eetárs pedig örült az előléptetésnek, örült a szép fizetésnek. És elhatározta, hogy a legközelebbi értekezleten egy jeles fölszólalással rója le háláját. A beszámoló alatt figyelt, jegyezgetett, aztán szót kért. — Még többöt köll törmölni. eetársak! — mondta. — Ékkő mög akkö. hogy a hibákat kikküszöböljük szipön. Hogy mást ne mondjak, asse jó, hogy a búzaföld egy tagban van. Efgy kicsinyég több tag kellene. Mer ha a tagságot szaporijjuk, mindgyárt növekszik a tömörülés. Asse ártana aztán, ha merészebbön kísérlötöznénk. Hogy mást ne mondjak, miért ne vetnénk tököt a búza közibe? Ne mönjön kárba a sorköz. Nagyon kiváló felszólalás volt. Ehhez foghatót még nem hallottak Köszögön. Aztán elhangzott a válasz. Abban is akadt egy-két olyan mondat, amilyenhez foghatót Virág eetárs sem hallott még életében.