Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 7. szám

* Szombat, 1982. január 9. Szeged a századforduló művészetében A

karácsonyra megjelent képzőművészeti könyvek közül a Magyar művészet 1800—1019. című reprezentatív kiadvány a legjelentősebb. Része annak a nagyszabású sorozatnak. meíy a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoport által. Aradi Nóra főszerkesztésével, a magyarországi művészet történetét nyolc kötetben foglalja öszsae. E mostani — időben elsőként megjelent —. hatodik kötet a századforduló hazai építészetének, képző-, ipar- és fotóművészetének fejlődését tárja az olvasó elé. A nagv formátumú — 686 oldalas — kötet, melyet Németh Lajos szerkesztett. kiváló szakemberek kollektív munkája révén ....mealcísérU enciklopédikus gazdagságában bemutatni a magyar művészetnek e rendkívül összetett és egyetemes érvényű értékeket teremtő korszakát, és körvonalazza helyét az európai fejlődésben." A századforduló körüli magyar művészet kibontakozásának feltételei kétségtelen, hogy elsősorban Budapesten teremtődtek meg. De e korszak hazai művészeti összképében jelentős szerepet töltöttek be a vidéki nagyvárosok. így az akkor elükön haladó Szeged is. A kiadvány vaskos kéokötetében reprókat találunk — többek között — a -historizmus és aka<Jétnizmus"-ra itteni példaként szolgáló szegedi Városházáról. továbbá a Színház, a Kultúrpalota és a Zsinagóga épületeiről, valamint a szecesszió helyi érdekességéről a Reök-palotáról. A szövegkötetben — egyebek között — jelzést kapunk a korszak legnagyobb itteni vállalkozásáról, a Forradalmi templomrét. Szóba került az alsóvárosi Ferences templom restaurálása és a francia reneszánsz ízlésben tervezett Milkó-palota bemutatása. Az 1879-es árvíz után végbement újjáépítési eredmények objektumainak felsorolását még hosszan folytathatnók. Úgyszintén azoknak a neves építészeknek megemlítését ls (Lechner és ' Pártos. Fellner és Helmer. Steinhardt és Láng, Baumhorn L„ Schulek és Foerk. Magyar E. stb.). akik hozzájárultak ahhoz, hogy Lechner Lajos újjáépítési tervei kapcsán kiformálódjon Szeged hazai viszonylatban egyedülálló eklektikus arculata. Helyi művészettörténeti kutatásaink adatait, megállatfftásait — melyek az utóbbi évtizedek során a Móra Ferenc Múzeum évkönyveiben megjelentek — jól felhasználja a kötet A főbb részekre tagolt szöveganyagában sokszor találunk hivatkozást helyi művészetünkre. Van amikor majdnem teljes oldalt szentel festészetünk, szobrászatunk summázására, beépítve ezt a századforduló magyar művészetébe. Így többek között megemlíti. hogy „... a városháza gazdag képzőművészeti díszítést kapott (belül &&HC2ÚT- és Vastaah György-portrék. Petrovics László Jenő sorozata az árvízről, a Kratzmann-céa üvegablakai). Számos köztéri szobrot emeltek (Róna József: Kossuth. 1902; Mátrai Lajos—Pásztor János: Vásárhelyi Pál. 1905: Fadrusz János—Szécsi Antal: Tisza Lajos. 1904: Stróbl Alajos: Széchenyi. 1904: Margó Ede: Dankó Pista. 1912; ifi. Vastaah György: II. Rákóczi Ferenc. 1912; Zala György: Deák Ferenc. 1913)." Kiemeli még. hogy Munkácsy Mihály ellátogatott Szegedre, hogy a Honfoglalás c. képéhez e környéken keressen karáktermodelleket. Városunkban tekintette meg Szigligeti Ede és Balázs Sándor A sztrájk c. színművét, mely indítást adott Munkácsynak a Sztrájk c festménye létrehozásában. Ügy véljük mindez meggyőző bizonyíték arra. hogy Szeged építészeti, plasztikai. festészeti és sajátos kulturális értékeivel aktívan hozzájárult a századforduló magyar művészetének gazdagításához, és annak szerves részévé vált. A korszakunkban itt élő vagy pályafutásukat innen kezdő festők sorába tartozott Kacziány Ödön. Tölgyessy Artúr és Tóth Molnár Ferenc, akik szereplői voltak az egykori helyi, hazai s külföldi tárlatoknak. Az akadémik Lővonaltól — a századfordulótól kezdve — mindinkább elváló szegedi festészet hangvételében a — Szinuei nyomdokain haladó s az ő pikturális értékeit kamatoztató — nagybányai festészethez kötődik. Ugyanis fiatal művészeink többsége a Nagybányai Művésztelepen — Hollósy. Ferenczy. Réti és társaik közelségében — tanult Sőt. mint Nyilasi Sándor és Károlyi Lajos e jelentós festészeti kollektívának alapítóihoz tartoztak. A Szolnoki Művésztelepnek is volt egy szegedi származású alapító tagja, az állatfestő Zombory Lajos. Vásárhelynek pedig a fiatalon oda került. Szegeden született Endre Bélát .adtuk", aki a Tornyai. Koszta. Nagy István által vezéreli aifökü piktúra lírikusa lett A modern hazai Mcaaflrrrfivészét mestereinek élvonalába Rippl-Rónai. Csók István. Medgyessy Ferenc, fényes Adolf. Rudnay Gyula, valamint a magányos csillagokként ragvoeó Csont váry. Gulácsy én Mednyánszky tartoztak, több más nagy művészünkkel együtt Közülük sokakat személyes és művészi szálak fűzték Szegedhez. Ahogyan az irodalomban a Nyugat első írónemzedékét a forradalom szálláscsinálóinak szokták nevezni, úgy a képzőművészetben ezt a szerepet a Nyolcak festőcsoportosulása töltötte be. E társaság tagjai (Berény R„ Czigány D.. Czóbel B.. Kernstok K.. Márffy ö.. Orbán D. és Pór B.) 1909-ben elhatározták, hogy az európai avantgarde-hoz leizárkózó művészetet hoznak létre. A szegedi festők és szobrászok közül is jó néhányan e Párizs felé orientálódó mesterek úi stílustörekvéseinek szellemével voltak rokonságban. Ezért is indultak ei a század első évtizedeitől többen a francia fővárosba. így például Csáky József. akinek a modern hatású plasztikái éppúgy nemzetközi rangúvá emelkedtek, mint a szintén Szegedről útrakelt és a Chichagóban elhunyt Moholy-Nagy László konstruktivista művei. A városunkból elszármazott, szobrászkodó Brummer József is Amerikában vált híre,; műkereskedővé. Nem volt ily szerencsés Bánszku Sándor, mert korai halála miatt a szobrászata nem teljesedhetett ki Párizsban. A külföldet járt szegedi művészek többsége — tanulmányaik végeztévél — hazatértek Tisza-parti városunkba Köztük a nagy festői talentummal rendelkező Szőri József js. Ami helyi ábrázolóművészetünk szocialista hagyományait illeti, ez a Tanácsköztársaság alatt vezető szerepet játszó Gergely Sándor szobrász, a festő Papp Gábor és mások munkásságában nyilvánult meg. Az ellenforradalmi megtorlás nemcsak emigrációba kényszeritette művészeink legjobbjait. de a francia piktúrától tanuló Kukovetz Nana életét is kioltotta. Törekvésünk a fentebbiekben »z volt, hogy rámutassunk azokra a szálakra, melyek helyi művészetünket a századforduló körüli hazai építészet., szobrászat és festészet mestereivel, műveiken és személyes jelenlétükön keresztül összekötötte. Szerettük volna azt is érzékeltetni, hogy Szeged korabeli művészetének gyökereit a Dél-Alföld itteni környezetében találhatjuk meg. De e lokális jellegén túl, a tágabb horizontú, európalzálódó művészeti útkeresései is kimutathatók. Mindez kitűnik a szóban forgó Magyar művészet 1890— 1919. című kiadványból, mely•ben ,...< legújabb tudományos kutatások eredményeire támaszkodó művészettörténeti elemzést bő irodalomjegyzék. 32 színes tábla. 213 szöveg közti kép és 1222 reprodukciót tartalmazó képkötet egészíti kL- (AkadéKtadó. Bp. 1861) SZÜLÉSI ZOLTAÜ Ökörszív K

amasz voltam még, mikor apámat betegsége miatt nyugdíjazták. Fizikai munkához szokott természete már a betegség heveny időszakában is nehezen tűrte a kényszerpihenést, de véglegesen „leszerelve" hasonlított egy bombához, amelyről nem lehetett tudni, mikor robban. Apróságokon is feldühödött, veszekedett, hangoskodott, belekötött még egy ártatlan szócskába is. A mit, miért, hogyan örök kérdőjellé vált otthon, mert a vihar bármikor kitörho* tett Anyám mindig csillapított, ha igazságtalanul megbántva éreztem magam. — Hadd rá, tudod, beteg szegény, bántja, hogy nem dolgozhat, pedig már nem érzi magát betegnek, hát haragszik az egész világra. Nehezen, de elfogadtam ezt a magyarázatot. Teltek az évek, apám lassan mintha belenyugodott volna, betegsége diktálta helyzetébe. Az érettségihez jártam közel, mikor felülvizsgálatra kellett mennie. Megnéztem a leletet, amit ebédnél a kezembe nyomott. — Na, fiatalember, mit jelent ez a sok latin szó? — Elvégre nyolcadik éve tanulsz latint! Nézegettem a három sort ls kitevő ismeretlen szavakat, csupán egyetlen kifejezést értettem: cor bovinum. — Ebéd után lefordítom, hogy pontos legyen — mondtam, mert nem mertem hinni értelmezésem helyességében. Ám mégis jól tudtam, a szótár is igazolt. Cor bovinum = ökörszív. A röntgenlelet így jelezte: mindkét irányban hatalmasan megnagyobbodott szív. Elgondolkodtam, hogy egy ember sorsa, élete, sőt korai halálának jóslata is meghúzódhat néhány latin szó mögött egy kis papírdarabkán. Kicsit el is szunnyadtam a szoba csendjében és azt álmodtam, hogy két fehér köpenyes, szemüveges, nagyszakállú öreg orvos felváltva kopogtatja a vizsgálóasztalon fekvő beteget, sűrűn csóválják a fejűket, újra kopogtatnak. vitatkoznak. A egyik megszólal: — Mit szól hozzá, tudós kollégám? — Látott már ekkora marba nagy szívet? A másik hümmögve válaszolta: — Soha, kedves kollégám. — Ilyet még nem pipáltam! — Tudja mit? — Nevezzük el ökörszívnek, közöljük le az esetet az orvosi szaklapban. — Még az sem lehetetlen, hogy rólunk nevezik el az efféle szívet! Ekkor felébredtem, és azonnal elrohantam Sanyi barátomhoz, akinek apja nagytekintélyű személyiség, városi tiszti főorvos volt. Könyvespolcát alaposan felforgattuk, mire megtaláltuk a keresett kórképet egy belgyógyászati műben. Ccr bovinum: bíllentyűhiba miatt kétirányban hatalmasan megnagyobbodott szív, mely elégtelenséghez, ezzel halálhoz vezet, mert a szív kimerül... Ettől kezdve nem veszekedtem apámmal, eltitkolt rettegéssel és sajnálattal vártam a könyvben leírt szivelégtelenségi tünetek megjelenését: félszeg kísérleteket tettem szeretetem kinyilvánítására. féltem, hogy később erre már nem lesz alkalmam. Szerencsére apám az összes orvosi tévedések esete volt, mert még 24 évet élt ezután, nem is volt soha ágyban fekvő beteg. De mennyit zsörtölődött nap mint nap anyámmal! Általában anyámnak adtam igazat, mert apám ugyan mindig dolgozott, csinált valamit a ház körül, legtöbbször hasznos munkát végzett, amivel nem is lett volna baj, de a szöveg, amivel kísérte ténykedését, hát ahhoz aztán türelem kellett! Én általában hallgattam, elnémított az ökörsziv, mindent megbocsátottam. Mostanában megrázó élményben van részem. Feleségem egyre többször rámszól a konyhában, hogy mit ténfergek ott, zavarom őt a főzésben. Továbbá, mondjam meg, mi- ütött belém, hogy beleszólok a főzőcskébe, azelőtt soha nem tettem. Egyáltalán: mostanában úgy morgok minden apróság miatt, mint egy vén ember! Azóta figyelem magam, és rájöttem, hogy ugyanazzal a mozdulattal kapom le egy fazék tüdőjét egy pillanatra és szagolok bele — ha feleségem nem látja — mint apám tette valamikor. Ja-J nekem! összes gének és Czeizel Endre! Csak nem öregszem?! BÁNKI MIHÁLY Lődi Fereoc Zsoltár SZILÁGYI ISTVÁN; A FÉVYKÉPF.ZÖGÉP-EMBER (A Tcny-kép kiállításról) Legyen vdej a Mfcc, és minden áldás! Áldassák neveddel a fölkelő nap ott a kék s nyugtában is, ha tűz-korongja fészkel a hegyeken, a vizeken is túloo, miközben kelti csillag-fényeit, hogy beragyogják anyjukat, az éjt. ujjongás, öröm. Hozsanna néked. Ki átvezettél mélységek fölött és megetettél, megitattál engem. Öledbe vontad árkos homlokom, hogy lázam hűtsed. égő két szemem. Virrasztottál, mint újszülött fölött s álmot leheltél háborgó szívemre. Ó, áldott, ki csak adni tudsz magadbői, ki lefektettél, s betakartál engem karod melegével. Ö, buja asszonyom. a gyönyöröknek tavában fürdettél és megtöröltél hajad sűrűjével. Te áldott bűnös. aki bűnbe vittél. , ne fejtsd le rólam ölelő karod. Magasztos asszony, pörlekedj velem, megtisztít, látod, ez a szerelem. akkor is fejet, térdet hajt előtted. Átkozd el százszor urad, zsarnokod, mert nem lehetsz más. az Irgalmas, ki védelmébe vett csak a megbocsátó, az irgalmas, ki védelmébe vett még ellenemre is. Amerre jársz, a fák majd összenéznek, és bólogatnak, levelük zenél. Melléd oson a szeTO ISgy ftrvaíma s arcon csókol, mint hetyke kislegény. Elkísérnek a mézillatú méhek s nászdalt dönögnek. táncot lejtenek. Eléd vetkőznek — szirom-szép ruhájuk neked adják — a kert virágai Áldassák minden szó és mozdulat, mely hozzám köt vagy tőlem eltaszít. A szerelemben csaták tüze lángol s fényében nézlek, láthatsz engem is. Égő tükörben sápadt arcod néz vissza rám és nézlek falfehéren Hozsanna néked, kút a mélyben, szomjúságoltó, szomjat felhevítő! Cserepes számat dacos Indulat szorítja össze, zárja hét lakatra, mert konok az én engedetlensége™ és te sem engedsz, szép Antarktiszom Dicsőség néked, pogányok papnője! Téglát téglára hordtam templomodnak s már fennen állt, a felhők eltakarták csúcsát, hegyét, az ég azon pihent. « mikor megláttam Bábel tornya romját s alázuhantam, megmozdult a Föld, amelyen álltál mindig is, ha én nem. Legyen veled a béke. asszonyom mert áldalak, ha lesz hozzá erőm. Hozsanna néked! Árkos homlokom lázas, mint volt, hát vond öledbe még s égő szemem, míg elzsong ez a zsoltár. És megetess és megitass megint, mint éhezőt, ki ajtódon kopog, mert tengeren és sivatagon át jöttem dicsérni: béke hát veled és velem is, ki békétlen vagyok, csak vond öledbe még árkos homlokom. ) s