Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-31 / 26. szám

6 Vasárnap, 1982. január 31. Látványosan vagy iparosként? Válogatott Nem ismerjük eléggé el­lenfeleinket? Szeretnénk ki­puhatolni gyengéiket, feltér­kepezni, mennyit és miben fejlődtek, mivel próbálják meglepni a vetélytársakat? Rendezzünk nemzetközi ton­nát és hívjuk meg őket! Be­lik, hogy meddig és hová jutunk. A leglényegesebb, versenyeztetni, és minél töb­bet! A gyerekek az életsze­rű, tétre menő küzdelmek sokasága által válhatnak vér­beli sportolókká. Szűkebb pátriánkban ez szinte meg­— Megmagyarázná, mit ért ez alatt? — Tegyük föl, lehetőség adódik a cifrázásra, a lát­ványos megoldásra, ám az „iparos" mesterien, ugyan­akkor kíméletlenül beüti a kézilabda­mérkőzés Kosárlabda NB I ZTE—SZEOL AK 83-76 (43-39) x-o "|*JUI\ wwb vzivxri • pun ictiirvunu trz. öóiutc JIJ.C&- 4.^4 „^„J. ' „ KoitconoL- * * r' ' vált gyakorlatként évek óta oldhatatlan, hiszen nemhogy ^vefaz^n ^ eredménvtetaő sikereinek rész*S, J? Zette-: Pai0r' csinálják ezt a bolgár rop- Szegeden, de a környékben ITT u f, országszerte ismert ..B -ko- ZTE: Mag labdások, világversenyek előtt sincs megfelelő edzőnartner taD1,ar.- A nyugat ak X4.13- zéD a hétfői Magyarország— (20). Győrii labdások, világversenyek előtt nagyszerűen megszervezett tornákdt bonyolítanak le, és a négy égtáj számukra ér­dekes országaiból meghív­ják a válogatott csapatokat. Nemrég Szófia Torna né­ven került sor egy nagysza­bású nemzetközi versenyre, melyen a szovjeteket és len­gyeleket kivéve Európa szá­mottevő lány és fiúcsapatai vettek rész. Ott voltak a há­zigazda bolgárok mellett a csehek, magyarok, románok, az NSZK-beliek, spanyolok, franciák és az osztrákok. A vendéglátáson, a baráti is­merkedésen túl volt egy nyo­mós oka is a küzdelemsoro­zatnak: az idén nyáron lesz az ifjúsági Európa-bajnok­ság! Mi más volt tehát ez a torna, mint a felkészülés egyik fontos állomása; A DÉLÉP SC és a város röplabdasportjának megbe­csüléseként szegediek is vol­tak Szófiában. mégpedig Turzó Gábor, a Magyar Röp­labda Szövetség elnökségé­nek tagja, mint a fiúcsapat vezetője, és Nyári Sándor ed­ző, aki megfigyelőként kü­lönböző felméréseket vég­zett. A szakosztály elnöke a vezető szemével nézte az eseményeket, figyelte, hogyan menedzselnek, mi az amit nálunk is érdemes lenne meghonosítani. — Üjat aligha mondók as­zal, hogy Bulgáriában nagy népszerűségnek örvend a röp­labdázás, de meg is tesznek érte mindent — magyarázza Turzó Gábor, miért is tar­toznak a világ élvonalához. — Tudatosan és nem hol­mi kedvtelésből áldoznak oly rendkívül sokat az ilyen Jellegű rendezvényekre, azok megszervezésére. — Nálunk nem meglepő, hogy üres, ásítozó lelátók előtt zajlanak az esemé­nyek. Kintjártakor mit ta­pasztalt? — Kicsit elszomorodtam. No nem azért, amit ott lát­tam, az itteni állapotok ju­tottak eszembe. Nálunk va­jon mikor és egyáltalán ki­vált-e valaha akkora érdek­lődést a sportág, mint a bol­gároknál? Ifjúsági mérkő­zések voltak, a lelátókon mégis kétezren tolongtak! Szó ami szó, remekül csi­nálják ezeket a nemzetközi versenyeket, gondolnak az EB-re, a VB-re ... Köztu­dott, a montreali olimpia óta Nyugaton is fölkapott a röplabdázás, ezt volt házi­gazdáink okosan kihasznál­ják. — Más szavakkal, oan sportdiplomáciájuk... — De még mennyire. Tud­ják, befektetéseik mind szak­mai, mind egyéb területe­ken később, a világversenye­ken való részvételeikkor nem is akármilyen mértékben ka­matoznak. Nemcsak náluk, Nyugaton is rengeteget köl­tenek azért, hogy betörjenek a nemzetközi élvonalba. Mást ne mondjak, évekkel ezelőtt ki figyelt oda az Egyesült Államok női csapatának eredményeire? Ma viszont már jegyzik a tengerentúlia­kat. Régebben, ha egy szo­cialista ország csapata ját­szott valamelyik nyugatival, az eredmény nem lehetett vitás. Ma más a helyzet, kö­zel sem ilyen egyértelmű si­kerünk. Egy példa: a férfi EB-selejtezőben a soanvolok ütötték el a továbbjutástói a magyarokat! — Csak pénzkérdés lenne elmaradásunk oka? — Mii mondhatnék erre? Aaoe, cs a hozzáálláson mu­st ncs megfelelő edzőpartner. Persze magasabb, váloga­tott szinten sem jobb a hely­zet, évente egy jelentős tor­nát rendez a szövetség a fi­úknak, a Göcsej Kupát. Ez­as állásnál is vállalják a fi- Lengyelország válogatott gurázást. nem törődve az- mérkőzésen ismét hallathat­zel. hogy a sikerhez, de a bukáshoz is azonos az esély, ök nem csinálnak abból gon­dot, hogy kockáztassanak-e, vagy sem. Ha bejön a csel — padlón az ellenfél. Ez mindennel fölér náluk. zel szemben a bolgárok sok­szor fogadnak válogatottakat, de ők is sokat utaznak. Az eddig hallgató, csön­desen üldögélő, olykor fej­bólintással helyeslő Nyári Sándor is bekapcsolódott be­szélgetésünkbe. — Minden tekintetben hasznos tapasztalatok gyűj­teményével térhettünk haza — jelezte észrevételeit az edző. — Közvetlen közel­ről látva, nemzetközi mér­cével mérhettük, mit kell tudni egy 17—18 éves játé­kosnak. hogy később jegy­zett röplabdás legyen be­lőle. Ez a kor meghatározó, ekkor dől el tulajdonképpen, mire lehet számítani a ké­sőbbiekben. — Milyen játékstílus do­minált a tornán? — Hogy is mondjam? Tak­tikában, de technikában olyan félhagyományos ele­meket vonultattak föl a csa­patok, nem az ázsiai röp­labdát játszották. A nyuga­tiak legalább annyira kul­turáltan, színesen röp lab­dáznak, mint mi, a spanyo­lok az ifjúsági EB-n nagyon kemény ellenfeleink lesz­nek. Jellemző ezekre a csa­patokra, hogy a játék bű­völetében élnek, még nem „iparosok", holott ma már ez a forma került előtér­be. — Mi, magyarok hol tar­tunk? — A papírforma, az ered­mények igazolják, túl va­gyunk ezen a „csak" játé­kon. Taktikailag nem dú­sultrunk ugyan, de akárcsak a többi szocialista ország vá­logatott csapatánál, nálunk is az a jellemző, hogy mielőbb pontot szerezzünk. Tudomá­sul' kell venni, a világverse­nyek nem a szépségdíjas -mérkőzések tornája. Pontos­ságban, tudatosságban van rpit tanulnunk. Ma már csak az tud a felszínen marad­ni, aki a szépségről lemond­va, képes alázattal szolgálni a játékot és fizikailag is fel­készült. Férfimérkőzés. Üjszegedi A Szegedi Volán kézilabda Sportcsarnok. 800 néző. Ve­Prenker. Magyar (4). SZŰCS (20). Györfi (15). VÁGVÖL­GYI (26). GÓCZAN (12). Csere: Rózsás (2). Szikes (4). Edző: Varga Ferenc. SZEOL AK: Boros (13). Vincze (1). dr. Kecskés (4). Lestár (12). Molnár (2). Cse­re: KOVÁCS (18). NOVAK (24), Dobi (—). Éeisz (2). Va­laczkoy (—). Edző: Guóth Iván. Az eredmény alakulása: 4. ja hangiát — tájékoztattak a rendezők, A lengyel váloga­tott ma, vasárnap érkezik Szegedre, a magvarok pedig hétfőn indulnak Győrből, ahol mint ismeretes a cseh­szlovák válogatottal játsza­nak a hét végén. A Szegedi Volán öt. váloga­tottat ad .A mérkőzést ren­dezők tájékoztatása szerint a Sportcsarnok igazgatósága által kiadott belépőkkel meg­tekinthető a hétfőn délután 5 órakor kezdődő találkozó. p: 4-6. 7. 16-14. 13. 29-30. 54-51. 73-63. 23. 32. p: p: p: p: 10-10, 27-20, 46-41, 69 59. 10. 15. 26. 37. Labdarúgás A megyei I. osztály sorsolása Xrtr. fordul.. (III. 14.): Makó —Szentesi Kinizsi, Mártély— Csongrád, Kislelek—Sándoríal­va, Kinizsi Húsos—Alsóváros, Dorozsma-Töpé, Fábiánsebes­ty én—Apátfalva, SZVSE-Tan ár­képző. _ XV. forduló (III. 31.): SZVSE — Összegezve a tapaszta- Makó. Dcrrozsma-Kimzsi Húsos, latokat, milyen tanulságok­kai szolgált a toma? Kinizsi, Tanárképző—Csongrád, Alsóváros—Sándoríalva. — Az első, és számomra XVi. forduló (ín. 38.): Makó­legfontosabb, hogy a begya- Alsóváros, Sándortalva-Tarüir­' " képző, Csongrád-Tápé, Szentesi korolt elemeket mindenkép- Kinizsi-Apátfaiva, Mártóly-Fá­btánsebestyén. Kistelek—Dorozs­pen a tökéletesig fejlesszük. Ammondó vagyok, ha a tá­madójátéknál választani le­het a színezés és a gyors, pontos végrehajtás között, az utóbbit szorgalmazzuk. Emlékezetes marad számom­ra egy, Buzek Laci klasszi­sához hasonlítható magyar fiú, a 17 éves Glózer György játéka. Hogy mivé válik, hová vezet útja, a magyar röplabdasport irányítóin mú­lik! A harmadik dolog, ami megkapott, a torna hangu­lata. A játékosok tudnak örülni a másik jő megol­dásának, és akarják is tár­suk sikerét. A külföldiek kö­rében nem hat frázisként, hogy együtt egymásért! Ezt szeretném elérni nálunk is. Györki Ernő ma, Kinizsi Husos-SZVSE. XVII. forduK) <IV. 4.): Fábián­sebestyén—Ma,kő, Apátfalva— Dorozsma, Tápé—SZVSE, Tanár­képző—Kinizsi Húsos, Abspőváros —Alsóváros, —Kistelek', Sándoríalva—Mártély, Csongrád—Szentesi Kinizsi. XVIII. forduló (IV. 11.): Makó —Tanárképző. Alsóváros—Tápé, Sindorfalva—Apátfalva, Csong­rád—Fábiansebestyén, Szentest Kinizsi—Dorozsma, Mártély— SZVSE, Kistelek—Kinizsi Húsos. XIX. forduló (IV. 18.): Kinizsi Húsos—Makó. SZVSE—Kistelek, Dorozsma-Mártély. Fábiánse­besiyén—Szentesi Kinizsi, Apát­falva—Csongrád. Tápé—Sándor­falva, Tanárképző—Alsóváros. XX. fordnló (IV. 35.): Makó­Csongrád, Szentesi Kinizsi-Sán­dorfalva. Márlely—Alsóváros, Kistelek—Tanárképző, Kinizsi Húsos—Tápé, SZVSE—Apátfalva, Dorozsma—Fábiánscbestyén, dorfalva—Dorozsma. Csongrád— SZVSE, szentesi Kinizsi—Kinizsi Húsos. Mártély-Kistelek. XXIII. forduló (V. IC.): Már­tély—Makó. Kistelek—Szentesi Kinizsi, Kinizsi Húsos—Csong­rád, SZVSE—Sándorfalva. Do­rozsma—Alsóváros, Fábiánse­bestyén—Tanárképző, Apátfalva -Tápé. XXIV. forduló (V. 23.): Makó —Saradorfalva. Csongrád—Alsó­város. Szentesi Kinizsi—Tanár­képző. Mártély—Tápé, Kistelek­Apétfalva, Kinizsi Húsos—Fá­biansebestyén, SZVSE—Dorozs­ma. XXV. forduló (V. 38.); Kiste­lek—Makó. Kinizsi Huso^-Már­tely, SZVSE—Szentesi Kinizsi, Dorozsma—Csongrád, Fábiánse­bestyén-Sándortalva, Apátfalva Tápé—Tanárképző. A lendületesen kezdő za­laegerszegieket jó tíz per­cen át ügyesen lefékezd* a palánk alá húzódva zónázó szegedi csapat A magas Szűcsöt jól tartották Boro­sék, alig került dobóhelyzet­be a középi átéikos. A reme­kül dobó Vágvölgyi viszont szinte nem tudott hibázni, távoli tempóival rendre a gyűrűbe talált. A fej fej melletti küzdelemben fel­váltva estek a kosarak, vál­tozatos. érdekes volt a mér­kőzés. A SZEOL AK takti­kája hatásosnak bizonyult a védekezésnél, a támadások befejezése ellenben igen sokszor eredménytelen volt, sőt, többször átadási hibákat is vétettek a kék-feketék. Fordulás után hosszú per­ceken át dobópárbajt látha­tott a szépszámú nézősereg. A szegediek letámadással próbálták meglepni ellenfe­lüket, de ez a harcmodor sem zökkentette ki ritmusá­ból a ZTE-t. A 28. percben Rózsást szándékos durvasá­gért — sípszó után ellökte Kovácsot! — Pajor játékve­zető végleg kiállította. Az incidens nem törte le a vendégeket, sőt, egyre in­kább felülkerekedtek, gyors játékukkal pozíciókat terem­tettek. biztosan dobtak. A második játékrész felétől tíz ponttal elhúztak, ezt az előnyt az utolsó percig tar­tani is tudták. Az igen ló csapat benyo­mását keltő ZTE magas já­tékosai a táblák alatti küz­delmekből szinte mindig győztesen kerültek ki, a kritikus pillanatokban újíta­ni tudtak, győzelmük meg­érdemelt. Ifjúsági mérkőzésene SZE­OL AK—ZTE 71-83 (37-32). XXVI. forduló (VI. «.): Apát- üjszegedi Sportcsarnok. Ve­falva—Makó. Tápé-Fáblánsebes­tyém, Tanárképző—Dorozsma. Al­sóváros—SZVSE, Sándortalva— Kinizsi Húsos. Csongrád—Kiste­lek, Szentesi Kinizsi—Martáig. zette: Polestyuk, Ábrahám. Legjobb szegedi dofoófct K6* nya (20). Fedor CI3L Sportműsor XXI. forduló (V. 2.): Dorozsma —Makó, Fábiánsebestyen— SZVSE. Apátfalva—Kinizsi Hú­sos. Tápé—Kistelek, Tanárképző —Mártély. Alsóváros—Szentesi Kinizsi, Sándorfalva-Csongrád. XXII. forduló (V. 8.): Makó­Tápé. Tanárképző—Apátfalva. Alsőváros-Fábiánsebeslyén, Són­Kézltabda Mérkőzések az üjszegedi Sportcsarnokban. Terem Kupa. Csongrád—Sz. Textilművek ORV. (női), 12.30. DÉI.EP SC II.­Voián OIB (férfi), 13.25. Kinizsi Húsos-Mindszent (férfi), 14.20. Hirlap Kupa. Ceglédi KÖZGÉP -Békéscsaba (férfi), 15.15. BACSEP-Szentcsi Kontakta (női), 16.20 Sz. Textilművek— H. Porcelán (női), 17.25. DELEP SC-Vízügyi SE (térti), 18.30. Kosárlabda gedí Sportcsarnok, ti. Szittya, dr. Páli Előtte ifjúsági mér* kőzés. NB IL Férfiak. SZVSE­Kandó SC, Vasutas Sportcsar­nok, li. Röplabda Délterflleti Kupa női tarjáni lila iskola, tO és Teke NB I. Nők. DÉI.EP DELEP-pálya, 10.30. HÉTPO Kézilabda Nemzetközi mérkőzés: Magyar­NB I. Férfiak. SZEOL AK- ország-Lengyelország. újszege­Körmendi Dózsa MTE, újsze- di Sportcsarnok, 17. 14. SC—FTC, Berezeli Á. Károly Apa és anya 12. Fehér haja, melyet még mindig oldalt vá­lasztott el, homlokára omlott, szája hangta­lanul, gépiesen motyogta a végzetes szavakat, mmtha fokozatosan akarta volna hozzászoktat­ni magát rettenetes értelmükhöz. Csak a szeme árulta el igazán, hogy mi dúl benne valójában, mert fénye, színe szinte másodpercenként válto­zott, mint a tengeré, mely híven tükrözi az ég végzetes szeszélyét. Volt pillanat, amikor ellá­gyult, s szeme kékjén mélyből szivárgó könny csillant meg, de a szelíd nefelejcs a felkavart gondolatok hatására előbb ibolyává sötétült, az­tán szinte minden átmenet nélkül sárgászöld szikrákat szórt, mert a harag, amely hirtelen felülkerekedett benne, legyőzte apai érzelmessé­gét. — Gazember — sziszegte most már hallható­an, s nehéz, tompa léptekkel indult a szoba felé. Annuska, akit már az idegenlégió tudata is megtört és megöregitett. riadtan meredt az el­komorult, rosszat sejtető férfira. Az is megré­mítette, hogy férje nem ránézett, amikor belé­pett az előszobából, hanem fia fényképére, mely az íróasztal fölött lógott aranyozott rámában. Valamit éppen varrogatott, de megállt a tú a kezében, amint kissé nyitva feleitett szájjal for­dult feléje, s követte tekintetével. — Istenem — sóhajtott halkan, mintha meg­érezte volna, hogy az a rossz, amire hónapok óta vár, most következett be. Annuska mar azért sem lelkesült túlságosan, hogy Péter fia Párizsban tanuljon, de férje be­folyására, aki lelkesen szinezgette a fiú jövőjét. s a francia műveltségben rejlő lehetőségeket, lassan beletörődött. Egyetlen fiú volt, s az anya nehezen tudta nélkülözni közelségét. Megértet­te, hogy mindez fia érdekében történik, de lel­ke mélyén elítélte az érvnyesülésnek azt a mo­hó vágyát, amelyet az apa plántált a fiúba, ö egyszerű szabómester lánya volt, s bár büszke volt rá, hogy férje tisztviselő, a kispolgári óva­tosságot, megfontolt körültekintést nem tudta sohasem kiirtani magából. Félt, hogy a túlságos nagyratörés egyszer csak katasztrófával végző­dik, s e tekintetben még férjét is nagyobb jó­zanságra intette, ha az valami rendkívüli megbí­zatással kapcsolatban rögtön fellegvárakat épí­tett. Volt Annuskában valami paraszti megrög­zöttség és konokság, mely engedett ugyan a kényszernek, s néha úgy tett, mintha engedé­kenysége meggyőződésből fakadna, de végered­ményben nem szerette a kockázatot, s a kalan­dot sem, s minden lehető reménységnél többre becsülte a biztos valóságot. Ha rajta múlik, a fia éppen olyan számvevő lesz, mint az apja: nyilván őseitől örökölte azt az ósdi nézetet, hogy a gyerek ne akarjon különb lenni szüleinél. Mikor Péter tréfálkozó modorában megírta, hogy belépett az idegenlégióba, mert nem tudta leküzdeni azt a vagyát, hogy megismerje Afri­kát, s az arab világot, s mert szüleit sem kí­vánta e vágyáért anyagilag megterhelni, Annus­ka a szívéhez kapott a rémülettől, s napokig zo­kogott. Pedig Péter mókázva vázolta jövendő életformáját, és később Algériából is hasonló hangnemben számolt be élményeiről. Küldött derűs fényképeket is, melyek különféle bohókás helyzetekben ábrázolták az újdonsült légioná­riust. Az anya mégsem tudta elviselni a gondo­latot, hogy fia e rossz hírű társaságba kevere­dett, s hogy legalább tíz évig nem láthatja őt viszont. Az idő azonban mult, s a sűrűn érkező leve­lek lassanként feledtették vele az első napok rémületét. A fiú oly kedélyesen és szemléletesen tárta fel a távoli, titokzatos világot, hogy az anya, bár sok hajaszála fehéredett meg időköz­ben. már-már el is mosolyodott rajta, s úgy gondolt Péterre, mint aki megszédült ugyan, s bolondságot követett el, de azért talán ínég megmenthető a polgári társadalom számára. Péter néha olyan pompásan irt le egy-egy arab falut vagy afrikai jelenséget, hogy az apa is megelégedetten bólongatott, s este, mikor Ba­rabás szokott látogatására érkezett; ő maga ol­vasta fel neki az írói készségre valló részleteket. — Nem helyeseltük, hogy belépett a légióba — mondogatta ilyenkor Gárgyán —, s végered­ményben ma sem helyeseljük még, de nincs ki­zárva, hogy ezzel a bolondsággal alapozza meg a szerencséjét. — Az bizonyos, hogy egy életre való élmény­anyagot gyűjthet ott össze — dörmögött a jó barát megértően, de azért lopva Annuskára pil­lantott. aki boldogan mosolygott ugvan. de szá­jának kissé kesernyés görbülete elárulta, hogy mindent odaadna azért, ha a fia itt ülhetne kö­zöttük. s élményeit is otthon, kevésbé kockáza­tos körülmények között gyűjtögetné. Barabás és Annuska között volt valami cinkosság, mert az anya fia ügyéről őszin­tébben mert beszélni a jó baráttal, mint a férjével. Gárgyánt, aki maga is emésztette ma­gát, feldúlta az asszony aggodalmaskodása, s ami sohasem történt meg azelőtt, az utóbbi idő­ben gyakran előfordult, hogy egy ilyen kölcsönös aggodalmaskodásból származó összezördülés után napokig nem beszéltei: egymással. Az asz­szony tehát zavartalanabbul tárhatta lei a szívét Barabás előtt, aki mindig egyformán kedves és udvarias volt hozzá, mint aki konzerválta, elszigetelte azt a fiatalkori szerelmet, melyet az asszony iránt húsz-egynéhány éves korában ér­zett. Barabás gáláns lovag maradt, állhatatos udvarló, a fejlődés vagy előbbrejutás reménye és vágya nélkül. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents