Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-31 / 26. szám

A PANASZOK JÍIBIHBÍ MÉásIr-epséipiések természetrajza P

anaszok voltak, lesznek. Életünk kísérő jelensége. Nincs olyan közösség, ahol valamilyen kis dolog miatt ne keletkezne feszültség, nézeteltérés. Ám a hétköznapok világához hozzátartozik, hogy a viták önmaguktól vagy illetékes szervek közreműködésével rendeződnek. De akkor már a panaszoknak külön lajstromuk van. Száz szónak is egv a vége, a panaszok természetrajza meghatározza közérzetünket. Persze az élet nem egyszerű és ez látszik az egyre nehezebben áttekinthető emberi kapcsolatrendszerben, a panaszok természetének változásaiban. » Legutóbb a NEB-ülésen örömmel jegyeztem le, nem emelkedett a panaszok száma, mert jobban együtt tudnak működni a kollégák, sportszerűbbek a vezetők és beosztottak, a közigazgatásban felnőtt egy olyan szakértő nemzedék, akik kevesebb hibával végzik a különböző eljárásokat, jobbak a feltételek a szolgáltató intézményeknél... Mindez igaz. nem is kérdójelezhető meg. De az egyik ügyész megjegyzése azóta ís fülemben muzsikál, s egy dologban nyugtalanít. Csökkent a munkaügyi döntőbizottságokon az ügyirathalma/., ugyanakkor megduplázódott a munkaügyi bíróságokon. Ebből arra is lehet következtetni, hogy az emberek sérelmükkel inkább a magasabb helyhez, szakértőbb intézményhez fordulnak, mert tudják, igazuk bizonyításához alaposabb eljárás, fontosabb hivatali apparátus szükséges. Épp ezért lemondanak arról, hogy a „kevésbé" befolyásos szervnél, intézménynél panaszt emeljenek, inkább „elfelejtik" sérelmüket Sajnos, az utóbbi időkben felfedezhető, hogy bizonyos esetekben a retorzió láthatatlan. csak sejteni lehet, mert „jogszerűnek" tűnik. Vegyük a legegyszerűbb modellt: valaki közérdekű bejelentést tesz, aminek örülnek, megtapsolják, olyan apropóval is, éljen a szocialista demokrácia. Eltelik néhány hónap, és a bejelentő átszervezés címén megkapja a felmondást. Azért említem ezt a gyakorlatot, mert amikor legutóbb a közérdekű bejelehtések kapcsán arról írtam, mindenki nyílt sisakkal küzdjön, álljon ki. mondja el, ami a közérdeket sérti, ne névtelenül, sunyi módon vádaskodjon, akkor megismerkedhettem egy-két tönkretett emberrel, öle tényleg elmondták, kiálltak, aztán állást kerestek. Sajnos, még olyan esettel is találkoztam, amikor a megyei főügyészség a közérdekű-bejelentő'mellé állt, és mégis munkaügyi pere évekig húzódott. Sajnos, a tarsolyomban van még egy másik példa is a „jogszerűségre". Hivatalos helyet megjárt panaszos iratból rekonstruálom a történetet. Nyolc évet töltött egy kutató tudományos intézetben, ahol megbecsülést, sikert vívott ki magának, amikor áthívták egy másikba, ahol középvezető lehet és jobb technikai körülmények között dolgozhat. Szóval, igazán kedvére való ajánlatot kapott, aminek nem lehetett ellent állni. Meg sem melegedett az új munkahelyen, amikor közölték, nem tudják tovább foglalkoztatni, állását megszüntetik. A hivatalos indokolást formailag nem lehetett megvétózni. Am az igazi ok miatt az eset felett nem lehet napirendre térni. Egy vonaton elhangzott beszélgetés következménye lett ez a lépés. A kutató állítólag megjegyzést tett leendő főnökére, ennek fültanúja volt a főnök bizalmasa, akinek elmondása alapján ismerte meg a sértő kijelentéseket. Ezután minden előzetes jelzés, a kutató meghallgatása nélkül következett a „büntetés". Félbeszakadt egy tudományos karrier és egy ember kételkedik a humanizmusban. A

történetek természetesen egyedi jelenségek. Hatásuk azonban egy-egy közösségen belül rendkívül kedvezőtlen. Nemcsak azért, mert egy ilyen helyen fagyos lesz a légkör, bizalmatlanok egymással a munkatársak, hanem azt a filozófiát népszerűsítik, hogy ne szólj, szám. nem fáj fejem. Kényelemből. gyávaságból így is hajlamosabb az ember art a. hogy eltűnjön a szürkeségben, s terepszínűvé váljon, mintsem őszintesegével, gerincességével vállalja az ütközést, vitát — ha ez kell a visszsságok megszüntetéséhez — és olykor sajnos a kellemetlenséget is. Hosszasan tűnődök, örüijünk-e, ha a panaszok csókkennek. Akkor igen, ha valóban nincs okunk rá. Halász Miklós Magyar tanműhelyek Nigériába Újabb szakmunkásképző •tanműhelyeket, szállít aTechnoimpex Külkereskedelmi Vállalat Nigériába. Az erről szóló megállapodást a napokban írták alá. eszerint kilenc mobil műhelvt építünk fel az Industrialexport fővállalkozásában. 2.8 millió dollár érteikben. Ezekben az iskolákban fémmunkásokat, vízvezeték- és villanyszerelőket, hűtőgépjavítő és klímatechnikai szakembereket. valamint autószerelőket kéneznék ki. A leendő oktatókat barom hónapig Magyarorszagon készítik fel. A tanműhelyek felépülte után magyar szakemberek tanácsadása mellett kezdődik meg a képzés. A mobil tanműhelyeket a jövő év eleién szállítják a távoli országba. A Technoimpex ugyancsak egv nigériai céggel kötött szerződése szerint, még eb ben a negyedévben a Dorogi Szénbányák és Szolgáltató Vállalat konténereiből kétszintes irodaházat állít fel Az épütot o75 négyzet méter alapterületű lesz. Kitüntetések, elismerések átadása Tegnap, szombaton folytatódon Csongrád megvében a munkásőregvségek gyűléseinek sora. amelyeknek kiemelkedő jelentőséget ad. hogy a testület most ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Tegnap a csongrádi városi, a szentesi iárási-városi és a szegedi járási munkásőregvség tartotta meg jubileumi e.gvséggvűiését. amelyen értékelték a tavalv végzett munkát, megfogalmazták a iövő feladatait, kitüntetéseket. elismeréseket, adtak át a munkásőrség alapító tagjainak, s az egységek élenjáró tagjainak. A csongrádi és a szentesi munkásörök egvséggvüléséről lapunk 2. oldalán számolunk be. Az egységgyűlés elnöksége. Ladvánszki Ká oly köszönti a szegedi járás munkásöreit Ünnepség Mórahalmon A szegedi járási Móra Ferenc munkásőregvség tegu napi ünnepi egységgyűlését Mórahalmon, a művelődési házban tartotta meg. Az ünnepség a Himnusz hangjaival kezdődött, azután Adám Sándor parancsnokhelyettes köszöntötte az egységgyűlés résztvevőit, kőztük az elnökségben helyet foglalókat: az MSZMP Központi Bizottságát képviselő Ladvánszki Károly rendőr altábornagyot, belügyminiszter-helyettest, Papdi Józsefet. az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkárát, dr. Somogyi Ferencet, a szegedi járási pártbizottság első titkárát, Koczkás Ferencet, a munkásőrség megyei parancsnokát, dr. Antalffy György országgyűlési képviselőt, Pásztiné Mészáros Fvát, a járási KISZ-bizottság titkárát. Dudás Imrét, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjét. a munkásőrség alapító tagját, valamint Rózsa Istvánt és Huszka Mártont, az egység alapító parancsnokait. Ezután ismertette az MSZMP Központi Bizottságának a jubileum alkalmából a munkásőrséghez írott levelét, majd dr. Somogyi Ferenc szólott az egységhez. — Tegnap volt 25 éve annak. hogy az MSZMP ideiglenes Központi Bizottsága meghozta a történelem által azóta igazolt döntését a munkásőrség megalakítására. Ezekben a hetekben szerte az országban, így Csongrád megyében is szerény, de annál bensősegesebb ünnepi egységgyűléseken emlékeznek meg viszonylag fiatal fegyveres testületünk, a munkásőrség születésének negyedszázados évfordulójáról • — kezdte beszédét dr. Somogyi Ferenc. Ézt követően a járási pártbizottság nevében köszöntötte az egység tagjait, mindenekelőtt az alapítókat, akik a párt hívó szavára. az akkori nehéz időkben, bonyolult körülmények között, vállalták a kibontakozás segítését, az elért eredmények, a szocialista vívmányok fegyveres védelmét. Méltatta a munkásőrölt helytállását. A szegedi járási munkásőregység megalakulásáról szólva elmondotta, hogy a párt felhívására tömegesen jelentkeztek a járás legöntudatosabb- kommunistái, a munkásmozgalom harcban edzett veteránjai, akik odaadással, szerényen és fegyelmezetten segítették a konszolidáció, a szocialista építőmunka kibontakozását. Az egység 1957. szeptember 17-én vehette át a Kiskundorozsmán tartott ünnepségen a járás gépállomásainak dolgozói által adományozott csapatzászlót. A járási munkásőrök egyúttal ekkor választották meg névadóukul Móra Ferenc kiskundorozsmai forradalmár szegényparasztot. a KMP helyi megalapítóját. a Tanácsköztársaság direktóriumának tagját, a fehérterror áldozatát. Nagy La s zio felvételei Az ünnepi egységgyűlés résztvevőinek egy csoportja A továbbiakban dr. Somogyi Ferenc méltatta a szegedi járási munkásőrök sikereit. helytállásukat a munkában és a kiképzésben. Elmondotta, hogy az egység soraiban most is .23 alapító munkásőr teljesít szolgálatot. Külön köszöntötte azokat a családokat, melyeknek több tagja is szolgált az egységben: az üllési Ocskó családot, ahol az apa és három fia munkásőr. Terhes Józsefet és Kovács Sándort, akiknek fia szintén az egységben teljesít szolgálatot. Beszédében kiemelte, hogy nehéz helyzetben a munkásörök mindig is önzetlen áldozatvállalásról tettek tanúbizonyságot az elmúlt 25 esztendőben. Például az 1970-es tiszai árvízveszély leküzdésében is kiemelkedő szerepet vállaltak: az egység állománya több mint 40 napon át segítette a védelmi munkát, őrizte a kitelepített, területeken maradt értékeket, és bátorította helytállásával a lakosságot a cselekvő védekezésre, és a károk mielőbbi felszámolására. Szólott a kikénzéshen elért eredményekről, majd a szegedi járás gazdaságának helyzetéről, fejlődéséről beszélt. Végül az egység előtt álló feladatokat ismertette, köszöntötte a leszerelő és tartalékállományba vonuló munkásőröket, valamint a testület új tagjait. Ezután Ladvánszki Károly lépett a mikrofonhoz. Az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány, valamint a belügyminiszter megbízásából és a Belügyminisztérium vezetése nevében köszöntötte az egység tagjait, sok sikert kívánva további munkájukhoz. A munkásőrség országos parancsnoka által a jubileum alkalmával adományozott kitüntetéseket Papdi József és Koczkás Ferenc adta át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát kapta Faragó János. bronz fokozatát pedig Pataki Sándor. A Jubileumi Emlékjelvényt és a Szolgálati Érdemérem 25 éves fokozatát kapta: Koczkás Ferenc. a munkásőrség Csongrád megyei parancsnoka. Dants László. Korom István. Arany János. Szabó József. id. Csamangó Mihály. Csehó József. Csúcs Kálmán. Deák Mihály. Dovalovszki János, Fekete Ferenc, Gallai András, Hegedűs József. Juhász Ferenc I, Kanalas Sándor. Kószó Vince. Kovács Antal. Lengyel Mihály, Mészáros Károly. Molnár Mihály. Németh János. Németh József l.. Szűcs Vince és Vörös Lajos. A Jubileumi Emlékjelvényt vették át: Dudás Imre. Bagi Illés. Bo. da Imre, dr. Bodó István. Bogár Sz. Sándor. Borbás István. Borbély Imre. Bozsó Lájos, Csikós Imre. Csiszár Sándor. Dongó Pál. Farka!; Sándor. Hajdú István. Horváth István. Király József, Kiss István. Kormányos György. Kovács Imre, Kondorost János. L ele Ferenc. Makra Imre. Pintér Lajos. Szabó Imre. Szél Áron. Tanács Imre. id Terhes József. Trungei János. Vetró István és Zubkó János. A Szolgálati Érdemérmet húszéves szolgálatukért öten, tizenöt éves szolgálatért egy munkásőr, tízéves szolga latért tizenhármán vették át. A munkásőrség Csongrád megyei parancsnoka végzett munka iükért dicséretben részesítette a szegedi járási munkásőregvséget. Az elismerő oklevelet Szabó János, az egység parancsnoka vette át. A megyei parancsnok elismerő oklevelet ado. mányozott a szegedi iárási híradó szakaleevségnek tpa* rancsnoka Tóth Sándor), valamint ellátó szakai egvségnek (parancsnoka Tóth Endre). Az egységen belüli szocialista versenymozgalom legjobbjainak az elismeréseket dr. Somogyi Ferenc es Szabó János egységparancsnok adták át. Kanalas Sándor. Niesner Fe-enc. Puskás Imre. Pataki Sándor. Mára András és Mészáros Károly, a versenvmozgalomban kitűnt különböző alegységek parancsnokai vehették át a vándorzászlót és az elismerő oklevelet. A kitüntetettek nevében Molnár Mihály. a munkásőrség alapító tagja mondott köszönetet a megbecsülésért. Ezután a mórahalmi általános iskola úttörői köszöntötték az egységgyűlést. A köszöntő után került sor a munkásőrjelöltek ünnepélyes eskütételére. A Szózat hangjai közben elmondott esküt dr. Somogyi Ferenc és Szabó János egységparancsnok fogadta; majd Dovalovszki János leszerelő munkásőr adta át a fegyvert az egység új tagjának, Demeter Ilonának. Az egységgyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. 72. évfolyam 26. szám 1982. január 31., vasárnap • Ára: 1,40 forint VilÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! i v