Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 25. szám

Szombat, 1982. január 30. Kalitkaképletek Amikor reggel hatkor csörög a vekker, s fölhangzik a krónika szignálja, elsőként Fülöo szólal meg. Trillájára még a téli. zúzmarás lakótelep hajnalképe tárul föl a függönyök mögött: a szemközti tízemeletes tetején a központi antenna fehér gyolcsba burkolt alumínium fenyőfája, jégvirágos szélvédőkkel az autós ridegtartás csordája, a hókezeslábasba öltözött, dermedt fasorok. az utak kerekek rajzolta párhuzamosai. Itt bent. a hajnali villanyfényben Fülöp énekel. röpköd kalitkájában, s mintha oszlatná a januári hajnal ködet. ö volt az első. hangja a legtisztább, trilláiban a természel megfejthetetlen csodája. Ö üti le az első hangot, hozzá kell mérni a többieket... Azt mondja filozófiánk, hogy a szabadság fölismert szükségszerűség. S e téren igencsak van még feladatunk. A felvilágosítás, a propaganda, az agitáció, a meggyőzés láncszemei még hoszszan kapcsolódnak életünkhöz. A mi szabadságeszményünk a mind teljesebb emberi élet megvalósításának lehetőségterepe, a mind egyenlőbb esélyek megteremtése, a közösségben reilö s megtalálható örömök forrásvidéke. Csakhogy a szabadságot sokan nem. vagy félreértik. Ennek következménye, hogy világelsők vagyunk alkoholfogyasztásban, hogy dobogós helyre kerültünk a válási statisztikákban, hogy még ma is többen elhagyják az országot, és ha nem is emelkedik, de stagnál a bűnözés. Szabadsag-e az „azt csinálok, amit akarok"; a „kinek mi köze hozzá", „az én váram, az én házam", „a magánéletemhez senkinek semmi köze" és a hasonló tor?, elméletek?! Szabadsagát gyakoroljaj-e a fiatalember. amikor szülei és tapasztaltabb felnőtt társai ellenére otthagyja a gimnáziumot, mert kevés a zsebpénz, szabad-e a csöves az aluljárók mélv vizében, ha két forintért lejmol. s „nem szorul rá senkire". megszabadult-e minden kötöttségétől az a tini, aki természetesnek veszi, hogy teste a csoportból mindenkié?! Az ember természetes igénye a szabadsag. Emberi létének legtiszteletreméltóbb és legfelelösségteljesebb tartozéka. Am hiába szeretne más bolygókra költözni. szabadságvágyai hiába ostromolnak álom-tejútrendszereket, köt bennünket a földi gravitáció. E világkalitka. Elnézést, de még be sem mutattam kalitkáink lakóit. Az ugyebár kiderült, hogy Fülöp, a kanári volt az első. Meggyőződéses madár- és allatel lenes voltam. véleményem szerint a lakótelepek kalitkalakásaiba nemigen való kutva. macska fehéregér. tengerimalac, aranyhörcsög Díszmadár és aranyhal is csak módjával. De hát lehet-e sokáig ellenállni két lány gyereknek egye fene. egy kanári még nem a világ, jut neki egv kalitkányl élettér, napi egv deci víz. meg egy felmarék mag. Csakhogy ha egyszer egy üzlet beindul! A múlt év karácsonyán kiharcoltak két zebrapintyet, s így a kalitka két lakóval gyarapodott. Sárával és Flórival. Igaz. immár II. Flórit tiszteljük a hím zebrapintyben, mivelhogy elődje belepusztult férfiúi kötelességének teljesítésébe. Aztán teljesen váratlanul a keresztkomák egy barna papírzacskóban kék nyakkendős papagájjal kedveskedtek a nagyobbik leányzónak. Ebből egyenesen következett, hogy társat kell vásárolni a Samura keresztelt papagájúrfinak. Ká is beszéltek egy hófehér menyaszszonyi ruhába öltözött madárra, akit Vilmának neveztek el a gazdik. Csakhogy öten már sokan voltak egy kalitkában. a játszma következő lépése új kalitka vásárlása volt. így aztán két drótlakás ad otthont az öt tollvitéznek — igazi madárkereskedés! Ök öten immár családtagok: Fülöp, a barázdabillegetőre emlékeztető, aligsárgás. de szép hangú szürke kanári, a fűrészelés hangját utánzó pinty házaspár, Sára és II. Flóri, valamint a papagájok, a játékos Samp és a mindig csókra vágyó Vilma. A fönti karikatúrán. Hans.Juráén Svarke NSZK-beli művész rajzán nemcsak groteszk. de felelmet.es kép tárul elénk. A kalitkában élő ember újabb kalitkákat készít, hogy megregu lázzá, s ne engedje maga mellől a természetben sz.abadon-csapongva éló társait. Ám. ha egy megmagyarazhatatlan pillanatában kinyitja a kalitka ajtaját,, egyedül marad különös börtönében. Mintha azt sugallaná ez a karikatúra. hogv minden magasabb fejlettségű természeti lény megteremti a maga kalitkáit, melynek ajtaja fölött ő uralkodik. Csakhogy fölismeri-e, hogy nemcsak a gyönyörű színekben pompázó halacska útját zárja rövidre az üvegfal, nemcsak a kanárik. pintyek és papagájok életét borítja drótból hajlított élettér, nemcsak az állatkertek lakóit védi karám és rács. s nemcsak a bűnözök kerülnek lakat alá. de tulajdonképpen valamennyien életlehetőségeink, körülményeink, időnk és terünk kalitkájában élünk. Megpróbálni kitörni belőle emberi kötelességünk! Ezért indultak útra több mint két évtizede az űrhajók, ezért fürkészik a világmindenséget hatalmas látcsövek, de ezért fürkészik a föld mélyét és a mikrovilágot elektronmikroszkópok ezrei. Mert mi, egyszerű halandók csak a kalitkalétet vagyunk képesek fölfogni, azt az életteret, azt a lehetőségek drótszálaiból font kalitkát, aminek áttörése oly nagy szabadságérzetet ielent a vágyak között, de ha egyszer kijutnánk belőle, nemcsak tájékozódási képességünket vesztenénk el. de életünk otthonmelegét, hazánk határait, emberségünk korlátait is. Egyszer azt mondta valaki, hogy egy mai lakótelep kalitkák halmaza. Az egymásra és egymás mellé épített, paneldobozokban éppúgy élünk, mint az akvárium lakói vagv a kalitkák szép tollú madarai. Valóban, aki öt-hat évet eltölt egv ilyen panelkalitkában. megerősödik benne a kiröppenés vágya. Nemcsak azért, mert zavarja, ha az alatta levő lakásban maximumon bömböl a Limbó hintó: nemcsak azért, mert egv falnyira. a szomszéd szobában a féri ütései nyomán sikoltoz az asszony: nemcsak azért, mert a kamaszok fölgyújtják a postaládákat: nemcsak azért, mert telerókázzák a liftet; még csak azért sem. mert a tíz emeleten végighúzódó csőben vízesésként zubog a lőre egy .vészfékrántás" nyomán- s mée csak azért, sem, mert a nem tudom hanyadikoo élő fantaszti kusan rút és kibírhatatlan han gú korcs eb rémisztgeti a kis gyerekekel — sokkalta inkábt azért, mert ha kinéz az ablakon nem faágat és pázsitot lát. ha napozni akar a loggián, be kell lőnie, hogv kik láthatják: ha netalántán nem szilveszterkor akar táncolni, mit szólnak a lakók, akikhez a vasbeton hűségesen szállítja a ri;-must: d° legeslegföképpen azért, mert úgy érzi magát, mint a hegyeken nagy magasságban: kevés a levegő. közel a kalitka drótja! Jól tudjuk, hogy ezek a betonkalitkák társadalmi fejlődésünk nagy vívmányai. Sok tíz- meg százezer család váltotta fel albérletét, szuterénjét, komfort nélküli udvari mosókonvháiát ezekre a lakásokra. Csakhogy az embernek legemberibb tulajdonsága, hogy mindig jobbra törekszik, szebbre vágyik, a kényelmesebbet igényli. Ezért ember. A szűkebb kalitkából tágasabbra vágyik. Barátom azt tanácsolta, nyissam ki a papagájok kalitkájának ajtaját, s hagyjam, hogv Samu és Vilma megismerkedjen a lakással. A nagyobb kalitkával. Hosszú órákon át nem történt semmi. Lábujjhegyen mentünk a szobáig, óvatosan közelítettük meg a kalitkát, de semmi. Hoszszú órákig szinte meg se mozdultak a keresztlécen. Aztán hirtelen, váratlanul, mint a villám. Samu kicikkant a kalitkából. Neki a falnak, onnan lezuhanva át a másik szobába, a fény felé. A rideg üveg állta útját,. Ismét magához térve, kirepült a konyhába. s újból, mint egy puskagolyó. neki az ablaknak. Aléltan zuhant a földre. Amikor tenyerembe vettem, énp csak hogv mozgott. A kalitkában tért magához, Néhány perc múlva hintázni kezdett. Láthatóan iól érezte magát. Szabadnak. Tandi Lajos Hatvani Dániel Szólván halottakról Aki halott, kiirthatatlan — már nem lesz halottabb soha, végállomásra cihelödve idvezü) izzadt mosolya; légi lépcsők legtetejéről, mint rakéta suhan oda, hoj jajszó nélkül vet szikrát a falnak lendülő koponya. Barátkozzunk az iszonyattal ? Múlt es jövő kifosztva már. Aki halott, a csőretöltött hazugságnak is ellenáll. Riszáló önérdeknek s baljós rögeszmének nem gazsulál. Görcse ha van, már úgysem oldja sem előírás, sem szabály. Létünk túlpartját visszhangozza káromkodás vagy zord irria. ha Krisztus híján fölfeszülünk a sírkertek kapuira. Aki halott, gálánsán gazdag, s rangért sem kell alkudnia, packázhat hittel, hatalommal, nem reszket térde, sem ina. Pokol a mennyet lehallgatja, s fordítva is.. . Hát így vagyunk süketnémák, így dresszírozzuk jó polgárokká önmagunk. Fölpillantva az Ismeretlen mélyből, nincs egyetlen szavunk .. Aki halott.' már tudja jól mind. amit mi még nem tudhatunk. Mégis, az élők sóhajától zeng-zúg e törékeny vadon. Gondolat tigris-ketrecében járkálhatok-e szabadon? Bőröm minden vásáron ott van. vesztésre igy van alkalom, s nyereség ha netán megillet, csak jégvirág az ablakon. Varga-szobrok Makón Irigylem a makóiakat. Az elmúlt években olyan kapcsolatot sikerült kialakítaniuk Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművésszel, a magyar köztéri plasztika legkiválóbb képviselőiével amelynek eredményeként három nagyszerű alkotással gazdagodtak. Az együttműködés néhénv évvel ezelőtt, az Espersit-ház megnyitásával vette kezdetét. Ekkor került az irodalmi emlékhelv udvarára Varga Imre kalapos József Attilája, ez az érzékenv sokat mondó mellszobor. A következő állomás az új József Attila Múzeum megszületése volt. Az utcai homlokzat klinkertégla falára — mintegy kirándulásként — Varga Imre egv dinamikus izgalmas, díszítő plasztikát készített. Ez a népélet tárgyaiból — kopjafák, harangok, hordódongák. kocsikerekek, útszéli keresztek, szekérvasalások —. a folklór motívumaiból készített dinamikus és dekoratív plasztika egyszerre utal e tái hagvományvilágára és figyelmeztet arra a felelősségre, amit múzeumoknak kell betölteniük a megőrzés és megújítás nagy feladataiból. A Bartók-év mintegy záróakkordjaként. december II-én úiabb szoboravatásra került sor a hagyma fővárosában. A nagy zeneköltőről elnevezett iskola előtt felavatták Varga Imre egészalakos Bartók-szobrát. Ez a mú a budai Emlékház udvarán álló szobor bron/.másolata. Micsoda találkozás: József Attila és Bartók egv huszadik század végi magyar szobrász keze nyomán, az alföldi városban randevúzik. Mindketten kalaposan. az önpusztító élet csúcsain, a szakadék szélén, mintegy visszatekintve a megélt élet küzdelmeire: József Attila az indító, s az elbocsátó Makó fészekmelegére. Bartók a fiatal kori koncertek színhelyére. T. L,