Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-27 / 22. szám

Srorda, 1982. Január 27. 3 Téli napokon A járt úton Még nem fogatlan a tél, de már engedett egy kicsit, szorításából. Föltöredeztek az utak jégpáncéljai, s meg­fosztottak az ágakon a zúz­maratakarók. Éppen az wtolsó pillanatban enyhült meg az időjárás, kedvre de­rítve a gazdálkodókat. Az egyik zákányszéki család be­vált szokás szerint ellenőriz­te a telet. A szobában víz­be tették a jégruhát öltött vesszőt és barackfaágat, s az első jelek szerint nincs nagy hibájuk, nem fagytak el a rügyek. A Felgyói Állami Gazdaságban is hasonlókat észleltek, majdnem meg is esküdnének rá. Dr. Tóth Mihály, megyei főkertész óvatosabb: — Tavaly megjártam, mert az áprilisi fagy után azt jósoltam, nem lesz gyü­mölcs. És sose rosszabbat, mint amilyen termések vol­tak. — Véleménye csak van az idei zord télről? — A rügyek többnyire épek. Szakszerű metszéssel még sokat lehet raituk se­gíteni. Sokat jelent, ha to­vábbra is enyhe marad az idő. Barna Jánosék Mórahal­mon szegfút nevelnek a fó­liaházban. Az egyik sátor 25, a másik 40 méteres, s van gond velük a hidegben ép­pen elég. A legnagyobb fa­gyok idején, új kazánt is be kellett álítani, mert a másik egyedül nem bírt a hideggel. — Mennyi olaj fogy? — Amikor nagyon lehűlt a levegő, száz liter is el­égett egy éjjel. — És ha elromlik a ka­pán? — Azonnal meg kell javí; tani, mert hónapok munká­ja, meg a sokezres befekte­tés órák alatt semmivé vál­hat. Barnáné mutatja meg a virágokat, és hogy szót ért­sünk, kikapcsolja pár perc­re a fűtést. — A férjem a zákányszé­ki szeszfőzde vezetője, ő is ért a kazánokhoz. A fiunk meg szakember, ha a fér­jem nem boldogul, neki szó­lunk. — Tudnak nyugodtan aludni? Mi történik, ha éj­jel nagyon lehűl az idő? — Hőérzékélő lóg a fólia­házban. Ha nyolc fok alá süllyed a hőmérséklet, meg­szólal a csengő az előszo­bában. — Hová viszik a virágot? — A tanács kérte, nyis­sunk üzletet itt, Mórahal­mon. Nyitottak is a fiamék, de nem megy el helyben az összes virág. Hódmezővásár­helyről is jár érte egy ke­reskedő. — Kockázat? — Tavaly például nagyon megjártuk. Hígtrágyát hoz­tunk a teesztől, s kiderült, valamilyen vegyszer is ke­veredett közé. Ahol ilyet ka­pott a virág, kipusztult min­denestől. Ennyin múlhat, lesz-e eredménye a mun­kának. — A költségek? — Minden esztendőben új fóliát, kell húzni a vázra. Ez maga több, mint tízezer fo­rint. A fűtőanyag, a kazá­nok, mind-mind nyelik a pénzt. A munkáról ' nem is beszélve. Barnáné magvarázat köz­ben is le-lecsíp egy kaccsat, megigazít egy-egy félredőlt ' virágszálat. ! — Csak a nap sütne töb- | bet — mondja'búcsúzóul. Barnáék virágai. Mórahalmon A — Van minden? Rendes kerékvágásba te­— Zománcos edények, üs- relődtek a dolgok, a köz­tök, köcsögök nincsenek, de ponti majorban javítják a más általában igen. Ja, meg gépeket, mérgelödnek az al­napraforgóolaj és árpa- katrészhiány miatt, forgat­gyöngy. ják, mérik a gabonát, meg — Friss kenyér szokott etetik-itatják a teheneket A lenni? takarmanykevero is jar, amikor csak szükséges. Any­— Tíz órakor hozzák min- nyi az újdonság, hogy a te­den nap. jet géppel hordják össze a A téli forgalom még a fogatok helyett disznóvágások ellenére is A szakemberek az ilyen gyérebb, mint a nyári. S ráérős téli napokon már most az is baj, hogy a ko- egyeztetik az elképzeléseiket rábbi szombati zárás miatt rájuk szárad a sütemény. a jövőt illetően. Mivel a szomszédos Napsugár Tsz eléggé gyengélkedik, a jár­* ható útnak az egyesülést _ , ..,, .. . .... tartják. Most a gépek mun­,Eny^ -ld.e' „zSffií káját, bérét egyeztetik. oda, Rúzsán, a Népszabad­ság Tsz majorjában föl kel­lett melegíteni a gumicsö­vet, hogy lemoshassák a te­herautóról a nagyja szeme­tet. Hiába tették rá a bálás szalmát, megfagyott. Imre portás nem Át az út Üllésre is járha­tó lett az enyhülés miatt. (Máshol is.) A gyér napsü­Szűcs tésben gyönyörű látvány a fázott fenyveserdő. A két falu kö­ugyan, mert tartja a mele- zö.tt markoló iszkol a trá­get a mázsaház. Éjjel-nap- gyarakáshoz; kisteherautó pal tüzelnek és ügyelnek, csap le a szárkúpok közé. Mindig akad följegyezni va- Nagy teherautó fát cipel, s ló, ha nem is annyi, mint egy Wartburg farában meg­betakarításkor, de telik a igazítják az olajoskannákat. papír. Azt már Kiss Kálmán, Feketekabátos asszony teli zsákot tol a biciklin. Felte­hetően daráltatni indult, ki­gepek irányítója mondta, használva a gyengébb időt. hogy kedden rögtönzött zar- üüés gzélén é ,át raknak szamadassal kezdtek a na- bent az é ül- vendéglőhöz homokot borit egy pótkocsi ták a gabonaföldeken a Kintebb már keményebb a 'páFC™?k5'- GVŰ™sh,Pn" tél, a fóliás csirkefarm ol­gert kotottek ai_gepdc_ otan, dalához szaimabálákat állít­gatnak. Balástyán kisteher­s egy kicsit megszellőztetik a vetéseket. Igaz, délelőtt Tóth Sándornak hegeszteni kellett a tüskéket. Farkas János és Ábrahám István segédletével, a fagyos föld miatt. A rúzsai téeszben se oko­zott nagyobb gondot a ke­mény január, mint máshol. Az összefagyott trágyával többet birkózott a markoló, s a gépek nehezebben indul­tak/idővel megszokták az kicsit> ám íart az útÍa emberek a hideget, s bele­kalkulálták a munkába. autó után akasztott pótko­csin vitték a trágyát. Gon­dolván, annyira új még, kár bepiszkítani. Az állomás környékén postások kábelt vittek át az út alatt. Az E5-ösön már minden nyüzsög. Száraz úton kerül­getik egymást a jármüvek. Mintha nem is lenne tél. Csak a határ dermed még Majoros Tibor, Tanács István Magyar-aigériai kereskedelmi megállapodás Melega Tibor külkereske- elősegítésére vegyes bizottsá­delmi miniszterhelyettes és & ülések megtartását irá­dr. Sylvanus Alysius Ndulue nyozzak elő. (MTI) Nigéria varsói „Mindenki a piacról él...1 Pénzben Ismerős a mondat, valljuk be őszintén, már-már szte­reotípiává lett a« utóbbi években. Ezzel kezdődik mindannak megindokolása, amit nem tud (s olykor: amit nem akar) megvalósí­tani egy-egy vállalat, intéz­mény vezetője. Még gyak­rabban hangzik el olyankor, amikor bérről, fizetésről, ja­vadalmazásról, anyagi el­ismerésről van szó:' „népgaz­daságunk jelenlegi helyzeté­ben sajnos .. 1. Szögezzük le mindjárt elöl* járóban: a fenti mondat, bármilyen gyakran hangzik el, az esetek nagy részében valóságot tükröz. Nehéz az ország helyzete, nagyon kell takarékoskodni ahhoz, hogy legalább nagyjában-egészé­ben megtarthassuk mindazt, amit eddig elértünk. De éppúgy igaz az is, hogy az eredmények nem születnek maguktól, s hogy az unásig ismert alapigazságokat még egyszer ismételjük: minden­ki a piacról él, s a több és jobb munkát honorálni kell. Vagyis: ismét az anyagi elismerésnél tartunk. Ezer­szeresen bizonyított tény, hogy a jó munkához, a vál­lalat és a népgazdaság ér­dekében kifejtett erőfeszíté­sekhez az is kell, hogy mindezt anyagilag is elis­merjék. Nem pongyolaságból ismétlem, itt az is szócskát, hanem azért, mert a pénz csak az egyik oldala, az egyik lehetősége a kiemelke­dő munka elismerésének. De maradjunk még egy gondolatnyit az anyagiaknál. Régóta hangoztatott követe­lés, mi több: kitűzött cél, hogy „egyenlő munkáért egyenlő bért". Lehetne be­szélni arról is, hogy ez ma még nem mindenütt valósul meg, elsősorban ott, ahol férfiak és nők végzik ugyan­azt a munkát. De van en­nek az éremnek egy másik oldala is, ami nemhogy ha­tálytalanítaná. inkább erő­síti az eddigieket: jobb és több munkáért több bért! Vannak vállalatok, gyárak, ahol ezt — nem utolsósor­ban a mind jobban kitelje­sedő üzemi demokrácia se­gítségével — igyekeznek megvalósítani. Másutt affé­le vágyálomnak tüntetik fel, mondván: sok a megkötött­ség, nem elég a béralap Vagy még inkább: mit fog szólni az, akinek ném emel­jük a bérét? S marad az egyenlősdi, amiről pedig ép­pen a legutóbbi években bi­zonyosodott be legvilágosab­ban, hogy semmit nem visz előre. Van az anyagi elis­merésnek még egy sor faj­tája. amely a vállalatok ve­zetőinek rendelkezésére áll: jutatom, célprémium stb. „Csupán" arra van szükség, hogy akinek ez az ösztönzé­si mód a hatásköréhez tar­tozik, merjen élni, s helye­sen éljen vele. Ez volna annak a sokat emlegetett lónak az egyik oldala. A másik pedig az, hogy kiemelkedő teljesítmé­nyek, ésszerűsítések, a vál­lalat érdekében tett fárado­zások elismerését nem is tudják másképpen elképzel­ni, mint anyagiakkal. Két­ségtelen, hogy a pénz min­dig és mindenkinek jól jön. De számos vállalati igazga­tó, üzemrész vezető, sok kis és nagy „főnök" hajlamos megfeledkezni arról, hogy erkölcsi elismerés i6 van a világon. Természetesen nem arról van szó, hogy térjünk visz­sza az ötvenes évek gyakor­latához, amikor dicsőség- és szégyentáblák függtek min­den gyárkapun, s a „csasz­tuskabrigádok" kínrímekben zengték a normáját sokkal túlteljesítők dicséretét. Ké­tes értékű dicsőség volt az ilyen, aligha akad, aki ilyes­mit visszakívánna. 2. A zákányszéki — rúzsai határúton, a tanyai boltbar sokan várják a postásautót. Pénzt hoz, nyugdíjat. A bol­tosasszony, Gárdián István- j né mondja: — Melegszenek egy kicsit és be is vásárolnak. Eneduanya, nagykövete kedden, tegnap Budapesten, a Külkereske­delmi Minisztériumban alá­írták a két ország közötti kereskedelmi megállapodást. A megállapodás kimond­ja. hogy a két ország gaz­dasági kapcsolataiban a fe­lek kölcsönösen alkalmaz­zák a legnagyobb kedvez­mény elvét, illetve a két­oldalú gazdasági kapcsola­Virizlay Gyula látogatása Szegeden Kedden, tegnap Szegedre látogatott Virizlay Gyula, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. A dél­előtti órákban tanácskozott az SZMT vezetőivel, maid a mozgatom időszerű kérdé­! seiről tartott tájékoztatót tok jobb kihasználásának i szakszervezeti tisztségvise­lők részére. Országos tapasz­talatok alapján foglalkozott a szakszervezeti bizalmiak tevékenységé vei. a szakszer­\ eze'ek gyakorlati munká­jának soron levő feladatai­val. Virizlay Gyula a délutáni órákban visszautazott Buda­pestre. Hát akkor hogyan? Köz­tudomású, hogy az erkölcsi elismerésnek kitüntetések­ben megnyilvánuló formája valamiképpen mégis anya­giakat is jelent, hiszen a ki­tüntetés pénzzel jár együtt. Így valóban egyszerre lehet eleget tenni a jó munka anyagi és erkölcsi elisme­résének akár egy Kiváló Dolgozó érem, akár maga­sabb kitüntetés adományo­zásával, illetve erre fel­terjesztett javaslattal. Ki­tüntetés azonban nem jut, nem is juthat minden jól dolgozónak, s olykor az is sokat számít, hogy az elis­merést gyorsan kapja meg, az, akit megillet. Jól bevált formája az er­kölcsi elismerésnek, hogy a jól dolgozó, a közösségért tenni tudó és akaró em­ber hamarabb jusson olyas­mihez, amire szü.ksége van, illetve amiből keveset kell sok ember közt elosztani. Így például — ha a többi kö­rülmény, a gyermekek szá­ma, a szociális rászorultság, stb. azonos vagy hasonló — a vállalat rendelkezésére álló lakáskeretből előbb an­nak kell kapnia, aki — ak­kor is jelentkezett, amikor tőle kértek valamit. Vagy — ugyancsak például — az is az erkölcsi elismerésnek egy formája lehet, hogy a vállalati bölcsőde-, óvoda­felvételinél előnyben része­sítik azokat, akik munkájuk­kal, ötleteikkel, újításaikkal, a köz érdekeinek szolgálatá­val kitűntek. A jutalmazás, az anyagi és erkölcsi elismerés sehol eem egyszerű kérdés. Vannak mérlegelendő szempontok, s gyakori, hogy különböző ér­demek várnak elismerésre, de a lehetőségek korlátozot­tak. Ilyenkor természetesen nehéz megmagyarázni azt, hogy miért az egyik és miért nem a másik kapta meg azt, ami mindkettőt megilleti. Sovány vigasz, ha a vezető csupán annyit tud monda­ni: majd legközelebb... Teljesen elválasztani sem lehet a kettőt: a munka, vagy akár a vállalathoz va­ló hűség anyagi és erköl­csi elismerését. Hiszen az anyagi elismerés sem csu­pán pénzt jelent — feltéve, hogy valóban a legméltób­bak kapják —, s az erköl­csi elismerésnek is vannak mindig anyagi vonatkozásai is. De olykor még egy el­ismerő oklevél, egy elismerő szó is hathat ösztönzően a további munkára. S leg­alább annyit jelent, ha a vállalata érdekeit szem előtt tartó ember azt látja, hogy okos gondolatai továbbgyű­rűztek, jó tanácsait megfo­gadták. Elismerés ez akkor is, ha csak szúk körben tud­ják, hogy — például — egy munkafolyamat jobb meg­szervezése kinek az érde­3. Mindezekhez az kell, hogy a vezetők állandóan tartsák a szemüket — nemcsak a termelésen, hanem — a ter­melő, dolgozó emberen is. Látniuk kell, hogy ki érde­mes elismerésre, dönteniük abhan, hogy ki mennyire veszi ki részét a közös erő­feszítésekből, s ezért meny­nyit érdemel az együtt el­ért eredményekből. „Nép­gazdaságunk jelenlegi hely­zetében" nem a szúk lehe­tőségekre kell panaszkodni. Ellenkezőleg: az a sokszor emlegetett nehéz helyzet kö­veteli meg különös súly­lyal, hogv az érdemek el­nyerjék az elismerést. Pénz­ben és erkölcsiekbeh. V. E. Minőségi változások a nyomdaiparban Várhatóan több lesz az igényes, magasabb színvo­nalon előállított könyv, nö­vekszik a színes lapok, fo­lyóiratok mennyisége és aránya — a nyomdaipar ugyanis az idén elsősorban minőségi változásokat tervez termékösszetételében. Erre megfelelő alapot teremtet­tek az 1981-es esztendőben a korábbiaknál egyenlete­sebb és ütemesebb munká­val elért eredmények, és a már szinte befejezett nyom­daipari rekonstrukció — sajnos, ez Szegeden késik —, amelynek köszönhetően rendelkezésre állnak a kor­szerű technikai feltételek. Éppen ezért a termelés sze­rény mértékű, 5—6 százalé­kosra tervezett növekedését csak néhány vállalatnál kí­séri számottevő fejlesztés. A Kossuth, valamint az Ofszet és Játékkártya Nyom­dában folytatódik az export­árualap-bővítő beruházás, a Szikra Lapnyomdában a fényszedés bevezetését ter­vezik, az Athenaeumban az idén befejeződik a szedő­kapacitás korszerűsítése. A Petőfi és a Kner nyomda a doboz- és a csomagoló­anyag-gyártás növelésére újabb fejlesztést tervez, kapcsolódva a gyógyszer.; növényvédő szer és az in­termedier gyártás központi fejlesztési programjához. A nyomdaipari vállalatok nem rubelelszámolású ex­portjuk 70—100 millió fo­rintos növelésének tervét is elsősorban a minőség javí­tására, s a versenyképesség fokozására — egyebek közt a megrendelések pontosa bb teljesítésére — alapozzák. Az ágazat fontos feladata az idén a kiadók, a nyom­dák és a könyvterjesztők munkakapcsolatában meg­levő feszültségek, érdekelt­ségi ellentmondások felol­dása. A nyomdaiparban a ter­vek szerint a dolgozók ke­resete az idén átlagosan 5 százalékkal növekszik. A létszám előreláthatóan 1.3 százalékkal csökken, ami a termelés megszervezésében nagyobb feldatokat ró a vállalatokra. Ezzel a ten­denciával azonban — az Ipari Minisztérium megíté­lése szerint — nem minden nyomda számolt leálisan, sőt több vállalat változatlan létszámmal, vagy éppen lét­számnöveléssel kívánja 1982­es terveit megvalósítani.

Next

/
Thumbnails
Contents