Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

T Nyárádi Szabó Zoltán Vissza Csodadoktor A z emberek szívesen hisznek a csodákban. A tudat mélyén ugyan él a bizonyosság. hogy nincsenek csodák, de rneha lerázzuk e bizonyosság béklyóit és felszabadultan, mint könnyed hipnózis áldozatai engedjük át magunkat az óhajtott hitnek, a vágyott csoda önámító ábrándjának. A szomszédos községben élt és gyógyított Hankó bácsi. Híre egy re nötl, hívei rajongó lelkesedessel beszéltek csodás képességeiről, gyógyító tudományáról, hatásos receptjeiről Pásztor volt valamikor a Kárpátokban, ott tanulta apjától a természetes gyógymódokat, a növények és füvek titkait, melyeket az orvotok sem ismernek. Az állam minden polgárának alkotmanyban rögzített jogot szavatol az ingyenes gyógyításhoz. A polgár azonban gyanakvó; ami ingyen van. az gyanús. Egyre többen kei-esték fel Hankó bácsit, aki fáradhatatlanul fogadott minden hozzáfordulót, gyakran sorban álltak háza előtt. Dr. Kemény kórházi főorvos osztályára beszállítottak egy 18 éves fiút. Valósággal csont és bór, arcán a járomcsont kiugrott. nagy fekete szemei szinte halálfejben fénylettek. Hátán nyolc, ujjhegyni-ötforintnyi nagyságú, csontig hatoló, bűzlő fekély, nyüzsögtek bennük a fehér kukacok, a döglénv álcák. Vérnyomása alig mérhetően alacsony, pulzusa alig tapintható. A szülőket a felvételkor kikérdezték az eddigi kezelés felől. Az alábbi történtecske kei-ekedet t ki. Néhány nappal azután, hogy a fiú hirtelen rosszul lett, rázta a hideg. köhécselt. elgyengülve ágynak esett, egvik szomszédjuk Hankó bácsit ajánlotta, mondogatva, hogy a helyi orvos semmit sem ér, nemrég jött ide, nem ismeri senki. Igv hát szekérre pakolták a fiút és elhajtottak a 10 kilométerre fekvő faluba. Ilankó bácsi megnézte a fiú körmét és azt javasolta, hogy szúrjanak le egv fiatal malacot, a háta szalonnájából vágjanak ki egy 40 centi hosszú. 10 centi széles csíkot, és madzsaggal akasszák a fiú nyakába úgy. hogv a két lapockája között a hátára lógjon, de le ne vegyék hat hétig! Mindent így csináltak. A többit már könnyű elképzelni. Július volt. kánikula. Izzadt a szerencsétlen, lázas beteg, feküdt a szalonnán (ami mar önmagában is borzasztó lehetett), mely előbb avasodni. majd rothadni kezdett. A savanyú. eves, bűzlő folyadék felmarta a beteg bőrét, teli lett egyre nagyobb, egyre ijesztőbb fekélyekkel. Látták a szülők, hogy nagy bai van. de a szomszéd esküdözött Hankó bácsi nagv tudására, oivosokat lefőző képessegeire, bíztatta őket erősen. hogy várják csak ki a hat hetet. Hívták volna már az orvost de szégyellték eddigi mellőzését. Végül, látva a gverek szörnyű állapotát, mégis elhívták. Az orvos azonnal telefonált a mentőknek. Betegének gyógyulása titán Kemény főorvos elhatározta, hogy kielégíti kíváncsiságát és maga is elmegy Hankó bácsihoz. Vele tartott dr. Szőke tüdőgondozó főorvos is. aki a fiút hivatalból ellenőrizte. Alig várták. hogv megnézzék közelebbről ls a csodadoktort. Meleg. kora őszi napon, deljanak róla. munkákkal keressék, alkotásainak közönséget szerezzenek. Tóth Pál két alkalommal kérte felvetőiét a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjához. Először a Fiatal Művészek Stúdiójához irányították. ahol anélkül, hogv megnézték volna rajzait, elutasították. Második alkalommal közölték vele. hogti szakmai felkészültségét bizonyító munkái mellé küldjön önéletrajzot, és szerezze be a területi szervezet javaslatát is. Kétszer írt az itt illetékes szövetségi tisztségviselőknek, mindkétszer visszhangtalanul. Néhány -nappal a minősítés előtt értesítették Budapestről. s ö a helyi szervezet javaslata nélkül, egy mappával érkezett az Alap minősítő bizottsága elé. Három nap múlva közölték; felvették az Alap tagjainak sorába, melyet — mivel még nincs 30 éves és nem végzett képzőművészeti főiskolát — a Szövetség grafikai szakosztályának is meg kellett erősítenie. Ez is megtörtént. Hogv ez változtatott-e valamit 1981. május elseje óta Tóth Pál pusztaszeri lakos életén?!) — Nem panaszkodom. his* munkám van. a helyi képzőművészek ellenére Alap-tag lettem, a szegedi múzeumban van egv 1800 forintos félállásom, s még 30 éves sem vagyok. De hadd mondjak el három történetet. Ügy éreztem, az éri precíz mikrovilágom nagyon alkalmas bélyegek tervezésére. Írtam is egv levelet a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumhoz, ahonnan a következő válasz érkezett. Érmek egv részlete: Sajnálattal kell azonban közölni önnel, hogy a köztünk levő térbeli távolság nem teszi lehetővé e munkába történő bekapcsolódását... A bélyegek tervezésére ... csak budapesti (vagy közeli és bejáró), közülük is csak távbeszélőn elér. hetö művészeket tudok megbízni.' Jelentkeztem a Rézkarcoló Művészek Alkotó Közösségébe, ahonnan a következő néhány sort. kaptam: „Levelére válaszolva közöljük, hogy Alkotó Közössegünknél nincs tagfelvétel. .Pályakezdéséhez tanácsot adni sem tudunk." Még regebben felajánlottam munkáimat a MAHíRnek. Akkor azt válaszolták, hogv amíg nem vagyok Alap-tag nem bízhatnak meg emblémák, plífc kátok, oklevelek tervezésével Mióta Alap-tag vagyok, válaszra sem méltattak. Most mái- csaü azt nem tudom, mi legyek ha, „nagy" leszek ?! (Tóth Pál évek óta részt vesz e táj képzőművészeinek seregszemléjén. Grafikai lapjain szerencsés szintézisben találkozik természettudományi műhelymunka. és a jelképi-szürreális mondanivaló. Egy újfajta grafikai világ megteremtésén fáradozik. Meglehetősen visszhangtalanul és elszigetelten dolgozik, a puszta, szeri lakás üvegezett verandáján. ahol ilyenkor meggémberedik az ember ujja. Vajon innen minden út zsákutca? Egy pályakezdő művész számára van-e kiugrási lehetőség ebből az elszigeteltségből? Megoldhatja-e anyagi és szakmai gondjait egv hold paprika föld?!) — A minap a televízióban Darvas Iván a róla készült portréfilmben azt mondta, hogv azért szerencsés ember, mert azt csínálja. amit szeret: ezt elfogadja a közönség és még meg is él belőle. Én azt, csinálom, amit szeretők, egv szűk közönség el is fogadja munkáimat, csa' "rmon megélni nehéz... TANDI LAJOS Elutazottak útjait megőrzöm itt a papíron Akiknek tegnap volt az holnapján kérdőjel sz'És a megfeszült szemao' kettéhasadnak a szelek az ólmok fölött csiing n ' ha dobolnak a kerekek Kanaszkodik az inga ' holtnnntról újra iez"' Fordított hittel a vi' kérdőiéi-katonáivá1 Idővel kivásott utak szemhéj alatt a hos a műmosolv is széttö « a visszanézés fenvegp; után három körül nyitottak be a házba A gazda az üvegezett folyosón ült a fal melletti asztalnál. ingújja feltűrve. előtte kék fazék. Az illat elárulta, hogy az edényben pörkölt kínáltatia magát. A vaskos termetű férfi dörmögve fogadta a köszönést, de az evést nem hagyta abba. — Hát mi járatban? — Betegek volnánk, — válaszolt dr. Kemény. — Miért nem mennek orvoshoz? Az adna penicillint! — Ügy hangzott, mintha a penicillin valami fenyegető veszedelem volna. — Már voltunk több orvosnál de hiába, sóhajtotta dr. Szőke. — Hát mi a baj? — állt fel végre Hankó bácsi. — A derekam... — tapin. tott oda dr. Szőke. — A gazda eléje lépett. — Nyújtsa ki a lábait! — Leguggolt, és a két cipős lábat egymás mellé illesztgette, de a középvonaltól kissé oldalra húzva (nyilván!) nem látszottak egyforma hosszúnak. — Látja? A gerince beteg. Álljon fel! — Dr. Szőke legalább 120 kilót nyomott. Hankó bácsi elkapta a jobb karját, magára rántotta a hatalmas testet, de közben kissé oldalra fordult, mint a birkózók csípődobásnál. Az orvos jajdult egyet. — No! Most minden rendben, hangzott a biztató nyilatkozat. — Leültette dr. Szőkét, akinek most kinyújtott lábai (minő csoda!) a középvonalban pontosan egyforma hosszúak voltak. — Láthatja maga is. ez az, amit az orvosok nem tudnak — Kérdezés nélkül megfogta dr. Kemény kezét, a hüvelykjét nézegette. — Magának a mája beteg! — írok gvógvteát. Az abroszon fehér papírlapok hevertek, egyet elvett, és lassú. nyugodt kézmozgással, rajzolt betűkkel négyféle füvet írt fel, melyet teának kellett elkészíteni. — Mit fizetünk? — Fizetség nincs! Ahogy gondolják. Kilépett egy ajtón és egyedül maradtak. Az abroszon számos nyitott levél hevert, dr. Szőke beleolvasott néhányba. — Ezek hálalevelek, szándékosan hagytak elöl. — Dr. Kemény biztatására egyet félhangosan felolvasott. — „Kedves Hankó bácsi ! Szeretném megkérdezni, hogy édesapámat mikor vihetnénk le ismét. A taxi drága, ezért pontos időt kérek, hogv ne várakozzunk sokat. A kezelést pontosan végezzük. Utasítása szerint édesapám haiát leborotváltuk és naponta három ízben egy óráig borogatjuk kovászos uborka levével. Igaz. hogy féloldala továbbra is béna, de mi bízunk Hankó bácsiban. nem hisszük, amit az orvosok már ket éve mondanak, hogy apámon nem lehet segíteni, bénasága örökre szól Várjuk levelét. Tisztelettel: L. I.-né közgazdász. Budapest". A két orvos csak bámult némán. néhányszor lemondóan legyintettek. Az asszony ismét megjelent, felemelte az abrosz sarkát; alatta temérdek pénz 50—50 forintot tettek a többi mellé. — A buszállomásához ballagva sem váltottak szót. A kirándulás kezdeti jókedve alaposan elpárolgott. Érthető Nehéz tudomásul venni, hogy századunk második felében körülöttünk. velünk él egv darabka középkor. A sötétülő kek égen hófehér csíkot húzott egy sugárhajtású repülögep. BANKI MIHÁLY 48 Szombat. 1982. január 23. visszhangtalanul (Tóth Pál 1975-ben érettségizett a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola grafikai szaluin. Az első években — Szalay Ferenc és Zoltánfy István hatasa alatt — az alföldi festészethez kapcsolúdo művekkel jelentkezett a szegedi téli. illetve a dél-alföldi tarlatokon, és a Móra Ferenc Múzeum, ban lett kiallitásrendezö Kiderült. hogy szülőfaluja Pusztaszer oly messze van Szegedtől, hogy se idő se anyagi lehetőség nem maradt számára e műfaj műve. lésére. Egy véletlen segítette ahhoz a megbízáshoz, mely mintegy öt éve meghatározza életét. Bronzkori hajtűket. s egyéb régészeti tárgyakat rajzolt a múzeum munkatársainak megbízásából. Egy korrodált kés-maradvány szinte fotószerű megrajzolása óriási élményt jelentett számára/ s ennek sikere nyomán megbízásokat kapott, s a mai napig félallásban a föld melyéről előkerült régészeti leletekei rajzol.) — Ezek a munkák rákényszerítettek az aprólékos, a precíz ábrázolásra. Több ezer ilyen régészeti rajzot készítettem, mind jobban elmaradtak a festmények! a grafika mint tágabb horizontjai tárultak föl. Nem volt könynyű a váltás, hisz különösen portréimról biatatóan vélekedett Barcsay Jenő és Borsos Miklós. Később a budapesti Nemzeti Múzeum középkori osztályának készítettem rengeteg rajzot. Fantasztikusan sok tapasztalatot szereztem ezekkel a munkákkal. Előfordult, hogy éppen nem voltak régészeti tárgyak, de megkértek, hogy bogarakról, rovarokról készítsek természettudományos illusztrációkat. Felmerült bennem a kérdés, vajon kell-e ez nekem. megfelel-e egyéniségemnek, segíti-e a továbblépést? A nagy lökést a tankönyvkiadó felkérése jelentette amikor elveszett klisék helj ett rajzokat kellett pótolni egy tankönyvhöz. Majd eljutottam dr. Móczár László professzorhoz, a JATE állattani tanszékének vezetőjéhez, akinek tetszettek munkáim, s összehozott a Szegeden élő világhírű természettudományos illusztrátorral, a Munkácsy-díjas Richter Ilonával, aki — nagy örömömre — tanítványának tekint, mindenben segít, megosztja velem műhelytitkait (Vajon a képzőművészet szférájába tartozik-e a természettudományos illusztráció napjainkban. amikor a színes fotó térnyerése az élet minden területén szemmel látható?! Egy-egy több ezer éves régészeti lelet, asatások, során előkerült tárgy ábrázolása nem egyszerű feladat. A fénykép elmoshatja a megkopott részeket, a fény-árnyék hatások elkendőzhetik a legértékesebb motívumokat. A rajzi rekonstrukció, azaz a tudományos illusztráció viszont a lényegre koncentrálva a megkopott részeket is továbbépítheti, folytathatja. kiemelheti. Így egy télies illúziót tárhat a könyv olvasói elé. Ugyanez vonatkozik például a természettudományos, elsősorban biológiai illusztrációkra. A fotóeljárások mélységélességi problémákat vetnek föl. Egy-egy tudományos értékű illusztráción meg kell jelennie minden határozó jellegnek. Nem beszélve az életfunkciók mozgásfázisainak folyamatábrázolásairól, melyeket rajzban sokkal inkább lényegre törően lehet megfogalmazni. Arról nem is szólva, hogy a legtöbb esetben ezek a képzőművészeti jellegű illusztrációk olcsóbbak a színes fotóknál és jobban simulnak a nyomdatechnikai eljárásokhoz.) — Egy őslénytannal foglalkozó kiadvány illusztrációit készítem a Tankönyvkiadó megbízásából. Egyszerre lesz egyetemi tankönyv és ismeretterjesztő kiadvány. Százötven illusztrációt tartalmaz. közte tíz színes táblát. Mindez igen precíz, körültekintő munkát igényel. Gvakran kell konzultálnom szakemberekkel, egyetemek és múzeumok kutatóival. Mindenesetre izgalmas és szép munka. Egy-egv ilven illusztráción találkoznia kell a tudományos precizitásnak és a megjelenítés művészi voltának Nem lehet száraz, rideg, meg keli találni azokat a pontokat, ahol kifejezhetem nemcsak szakmai felkészültségemet. de önálló szemléletemet is. Erre sajnos, nálunk nemigen figyelnek oda! Pusztaszert egy keskeny út köldökzsinórja köti az E5-ös főúthoz. Igencsak kiesik ez a község az ország vérkeringéséből. Pedig egy képzőművésznek különösen fontos, hogy* ismerjék, tudPályakezdés,