Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-16 / 13. szám

Szombat, 1982. január 16. Miroslav Krleza Jeruzsálemi párbeszéd Ah úgy! Tehát ö názáreti? — Hát persze: a sarki haiaskofa szegről-végről a nagynénje neki! — Én meg hallottam, hogy anyja egy esett nö, és hogy az apja utcaseprő. — Istállóban született, ennyi tény; egyáltalán: sok folt van az eredetén. Valami öreggel hál most az anyja, mondják. De ki jegyzi meg. nagysád, ezt a sok szörnyű botrányt? — No jó. És van-e iskolája? * Tett érettségit? — De kérem! Nagysád tréfál, remélem! Micsoda érettségit? Minap megcsókolt nyilvánosan egy utcalányt. Soroljam végig? Naplopókkal iszik, lógnak vele halászok, vakok, bénák, betegek, s már kezdi fertőzni a gyerekeket Följelentések vannak ellene, egész tucat vád. Ez a fiú'kereszten végzi, meglássa, nagysád. (Ács Károly fordítása) SZÁBÖ ATTILA FELVÉTELE Thália megrázta magát A zöld hajú lány szabadkai sikerének titka 10 Vereségeim V iharsarki faluból küldettem a világra. Onnan, ahol az ég alja is fényescsillagos, fehérek a falak. tobzódik az akac, meg a bodza, és kenyéril­tú a levegő. Arról a tájékról, ahol nehezen tűrt baj a szegény­ség. és ahol azon a feledhetetlen őszön az elsők közt támasztott életreményt a kommunista párt­szervezet. Abból a társadalmi ré­tegből, ahol az önérzet önpusztí­tásra is képes, súlya van a ki­mondott szónak, és a tisztesség magától értetődik. Bajusz Laci bácsi, a mindig másoknak élő csöndes szavú for­radalmár esténként belém palán­tálta, hogy nem kell többé fél­nem semmitől és senkitől, ne en­gedjem. hogy emberi méltósá­gomba tapossanak, mert végleges jogot kapjunk az egyenes járás­ra. Csoda-e. hogy amikor láng­színfödelű tagkönyvecskémmel ékesítve, kissé földúsított öntu­dattal és gyanútlan ifjúi lélekkel becsörtettem az új élet bozótjai­ba. az első sunyiság rögtön lete­rített * Budán háttal egymásnak tá­maszkodott a Karolina úti párt­iskola és a Daróci úti rendőr­tisztképző intézet. Az én beutaló cédulám az utóbbiba szólt, némi szívdobogás közepette rászán­tam hát magam a jelentkezés­re. Mar vártak, fölvettek, s a vé­gén kettes osztályzattal (ma né­gyesnek felelne meg) vizsgáz­tam. Mit mondhatnék erről a gyorstalpaló neveidéről? Itt lát­tam először poloskát. Itt utáltam meg az ebédkor főzeléknek titu­lált, vacsorára levessé hígított babot. Itt kényszerítettek a szá­momra idegbajosoknak tűnő ré­gi rendőrtiszt-előadók ész nélkü­li tanulásra, tekintve, hogy ki­lenc tantárgy 81—81 kérdésének válaszát kellett betű szerint be­magolni. Itt neveztek kl r. nyo­mozó alhadnaggyá, amely óriási sarzsí volt a szememben, s büsz­kén kihúztam magam. Majd én megmutatom, hogy a kiröpítő elvtársak jól választottak! Eleinte a főváros piacain bók­lásztam üzérkedők után, majd kaptam az ukászt. menjek He­vesbe. Negyvenhét őszén Hat­vanban kaptam az első övön alu­lit. F. János közrendőr barátom, akivel sokat pingpongoztam, ret­tentőn beszcszelt állapotban buz­gón ütlegelt, pisztolyával egy idős asszonyt, aki vizet csobogtatott az utcai kútból. Le akartam fogni a marháját, mire bőszen ellenem ágaskodott, és élesre csattintva a fegyvert, kacskaringós szitkokat zúdított rám. Kiborultam. Akko­ra pofont kentem le neki, hogy elterült a pocsolyában. S ezt az attrakciót egy másik közrendőr is látta, amint éppen kilépett a sarki kiskocsmából. Ügy hahotá­zott. hogy belegörnyedt. Miután ráunt, becipelte a részeget a ka­pitányságra, engem meg erősít­getett igazam felől. Szépítés nélkül írtam meg a jelentést, bizakodva, hogy a fö_ lötteseim derék tettnek könyve­lik el. amit csináltam. Elvégre — magyaráztam magamnak — aki a jogtalanságot erőszakkal akar­ja érvényesíteni, az ellen jogos ultima ráció az erőszak. Eszembe jutott Bajusz Laci bácsi intelme is: „Fiam. inkább járj ing és ga­tya nélkül, de ne hagyd, hogy a fejedre csináljanak." Igaz. hogy én tiszti pozícióból ütöttem meg egy próbarendőrt, de nyilván­való, hogy csak védekeztem és mindössze öklöt használtam re­volver ellenében. Minél tovább latolgattam a dolgot annál erősebben hittem, hogy tiszta vagyok és kijár a dicséret. Két hónap múlva jött is a levél. Fölszakítottam, ez állt benne: „Rendőrhöz nem méltó magaviselete miatt állásából azonnali hatállyal elbocsátottam. Dr. Szebenvi Endre miniszteri osztályfőnök." Azt. hittem, rám szakadt a mennyezet. Bambán néztem a semmibe, s amikor ma­gamhoz tértem — jobb híján el­kezdtem szórakozottan fütyörész­ni Később tudtam meg. hogy ami­kor vizsgálták az üt vet a koro­natanú ellenem vallott. * Megugrott életszínvonalam amikor ötven tavaszán újságíró­nak invitálták a megyei lap szer­kesztőségébe. Slapaiként 400 fo­rint havi fixet kaptam, ami a ko­rábbi 250-hez képest szüretnek számított. Szentül hittem, hogy ezúttal megfelelek a bizalomnak. Hogy is tudhattam volna akkor, milyen rögös-rázós ez a pálya. Adtak alám egy százas Cse­pelt, és szaladoztam vakulasig. Bármit kért a sefredaktor. idő­ben odaraktam az asztalára. Alig két esztendőre sikerült úgy elru­gaszkodnom a valóságtól, hogy alig találtam rá újra. Már gar­madában gyűltek a panaszok, az erőltetett beszolgáltatás, a bur­jánzó nincstelenség miatt zúgott a falu népe, de én csak lobogtam, lelkesedtem. Világos — szajkóz­tam „atyáhkat" —. nem ehetjük meg azt a tyúkot, amelyik arany­tojást tojik maid. Amolyan bele­való gyereknek tartottak a „Nagyházban" is. aki „nem esett a tömegek uszályába". A cikkek egy kaptafára készültek, érvelés, gondolat nehezen volt bennük föl­fedezhető. a kell szó dominált bennük rendre. Lassan haladt az őszi munka? Megmosták a fejem miatta, és lám. két hónap alatt hatvan-egynéhány cikkem jelent meg arról, hogy vetni kell. Rám esett a választás akkor is. amikor Rákosi Mátyás miniszter­elnök lett. s az ebből fakadó népörömet kellett a lapban tük­röztetni. Szülőfalumba küldtek, hogy — személyesen ismervén ott a Dózsa Tsz tagjait — életsza­gúbb legyen az írás. Megbízóim nem lehettek túl optimisták, mert emlékeztettek, hogy a szocialista sajtó kollektív szervező is. Ebből világos volt számomra, hogy ak­kor is össze kell hoznom vala­mekkora rádióhallgató társaságot, ha kisbalták esnek is az égből. Ügy agitáltam, mint egy meg­szállott. jobb belátásra bírtam a legmorgósabb kedvű tehenészt is. Nem árultam el, mit hallanak majd a rádióból, hadd legyen egészen spontán az öröm kitörése. Nem láttam ugyan rajtuk valami nagy jó kedvet, amikor — üsse kő belenyugvással — körülülték a nagy eperfa alá kitett kis fado­bozt, (Je bíztam, majd csak fölen­gednek. Megszólalt a Kossuth adó és néhány kurta mondatban közölte a kinevezés tényét, maid induló­kat pattogott tovább. Várakozás ült az arcokra, majd rám kezdtek úgv oldalvást pislogni. Hosszas hümmögések, fejvakarások. Az­tán egvszercsak fölállt G. D„ az ősz brigádvezető, egvik legrende­sebb embere a világnak, és hoz­zámfordulva megszólalt fojtott hangon: „Máskor csapd be. fiam. a játszócimborádat. Ha nem rtéz­ném. hogv apád-anyád jóravaló emberek, biz' isten rád uszítanám az öreg Láncost. Na. menj innen a fenébe!" Szétszállingóztak az emberek, s én értetlenül néztem utánuk. Mi történt ezekkel? Vásárhelyig tör­tem a fejem, mivel álljak a fő­szerkesztő elé. Hogyan mondjam meg neki. hogy szégyen, vagy nem. a riport — kivételesen — elmarad. * Bizony, páratlan dolgot vittünk végbe jó húsz évvel ezelőtt: a parasztság egyetértésével, úgy te­reltük szocialista vágányra a me­zőgazdaságot. hogv közben nem esett> vissza a termelés. Okultunk korábbi baklövéseinkből, és ha­talmi erőszak helyett ráérős esz­mecserét alkalmaztunk. Szépen ment a szervezés, jó volt a han­gulat. gyűltek a belépési nyilat­kozatok. Itt-ott „megdolgoztatták" ugyan agitátorainkat. humoros eseteknek sem voltunk híjával, de végül is győzelmet virágzott a türelem, a meggyőző érvelés, no meg a józan belátás. Csak elvétve fordult elő. hogv fenyegetőztek a közösségi élet­forma szószólói. Persze, hogy sze­met szúrt az ilyen eset. hábor­gatta a közvéleményt, ezért a pártszervek keményen fölléptek ellene. Jómagam tollat ragadtam, és jól elvertem a port azokon, akik fafeiűsködnek. nem értik a párbeszédes módszer egyedül üd­vözítő voltát. A glossza megjelent, s aznap délelőtt sokan megszorongatták a kezem. Ez fölmelegített kissé és dudorászva rohantam a saitóház­ba. amelynek első emeletén akkor a járási pártbizottság működött. Nyitottam a kaput, s majd össze­ütköztem a megyei pb osztályve­zetőjével. Nagy ovációval széttár­ta a kariát. hosszan ölelgetett és azt mondta: „Klassz a cikked, örülök neki és gratulálok. Nagvon jól jött. tovariskám. sokat segí­tett a szervezésben." Mit tagadjam, bizsergetett az elismerés. Sőt. meghatványozó­dott virágos kedves, s hino-honp. már bent is voltam a titkárságon. „Jó. hogv jöttél — ígv Ilonka —. épp most szóltak a járásiak, hogv beszélni akarnak veled. Vébéülés van. de azt mondták, meniél csak be. várnak." Repültem, merthogv szárnyaim nőttek. Kissé meghő­költem. mert fagyos tekintetek fogadtak. A titkár — anélkül, hogv székkel kínált volna — a fölső cénél kezdte: hogy én mi­lyen aljasul leromboltam, amit ők fáradságosan építettek: hogv ha­zugság mind, amit firkáltam: hogy majd gondjuk lesz rám. mert ne kénzeliem. hogv az ilyesmit büntetlenül csinálha­tom . .. Ügy voltam vele. hadd bolon­dozzanak egy kicsit, s derűsen vártam a fordulatot Ehelvett azonban a többiek is rázendítet­tek. s egvre vastagabban. Még mindig muzsikált azonban ben­nem a derű. gondoltam. máid csak abbahagyják. Hogyisne. Csak hergeltem őket, a vigyori képemmel. Végül, heg'- nem bír­tam tovább, kirukkoltam az adu­val: ..Ne csináljátok ezt. elvtár­sak! Épp most találkoztam a me­gyei pébé osztályvezetőjével, aki szerint jó volt a cikk. és sokat segített, mi a csudáért akartok popabbak lenni a..." „Nem igaz" — vágtak a sza­vamba. Ügy volt. hogy nekikmegvek. Hát hazudok én? De csak perel­tek. még emeltebb tónusban, hogv az osztályvezető elvtárs innen ment el, ő verte itt az asztalt, hogy az ilyen újságírór.-skákat meg kell regulázni. Én meg ezt nem akartam ne­kik elhinni. Időbe telt. míg meg­emésztettem. hogv egv kétszínű, jellemtelen ember ugrasztott ösz­sze bennünket, aki szembe mást mondott nekem, mint a bizott­ságnak a hátam mögött. A maradék dalfoszlány is ki­párolgott belőlem, s aznap nem ment le torkomon az étel. * Elkönyveltem még ió néhány vereséget, a többi között, hogy plusz kétszer a pozíciómból is le­léptettek. de sokkal több sikerél­ményt. megbecsülést kaptam érte cserébe. Gondolom, más negyven­ötösök küzdelme sem csupa győ­zelemsorozat. F. NAGY ISTVÁN Régtől tudjuk, hogv nem csak a klasszikusok bemutatásával élénkülhet fel az érdeklődés á színházművészet iránt. A színját­szást megújítani kívánó kísérle­tek. az egyéni látás- és ábrázolás­mód szintén a színház malmára hajtja a vizet. Írjuk mindezt A zöld hajú lány című rockopera szabadkai bemutatása kapcsán, hiszen ez a produkció elemi erő­vel hatolt bele újabb megismeré­seink tárházába. Olvasás közben — Gobby Fehér Gyula írta a szö­veget — csak seitelemszerűen feltűnt képsorok villanását fedez­ték fel a dolgozatban, de Lengyel Gábor muzsikájával a történések a munka folyamán mind határo­zottabb alakot öltöttek. A bemu­tató-előadáson forró volt a han­gulat, s azok is beléptek Thália szentélyébe, akik a múltban mesz­sze elkerülték a színház épületét. Miről van szó tulaidonképoen? Az eszményített' polgári erkölcs kapott egy hatalmas pofont? Jel­mondatokkal látták el az ifjúsá­got? Az életmódot feszegető-bí­ráló szándék termőtalajra hullott? Ez a színjátszó stílus — a tabuk szétzúzása — hozza be a közön­séget a színházba? A rock éppen a színházban hódítja meg az idő­sebb generációt? A rock valamiféle meghatódás. amire elsősorban a fiatalok es­küsznek. A zöld hajú lánynak azonban van meséje és főleg mu­togatnivalója. A zenét helvezzük i pódium legmagasabb fokára, de i látvánv közvetlen pátosszal — igazi ló. meztelen leány, szerelem: több tételben — is fegyvere en­nek a produkciónak. A rendező — Vicsek Károly, ismert filmmun­kás — szinte szemünk előtt te­remtette meg az „országos cso­dát". Ebben az újfajta színházban a sűrű füstből gomolyog elő » történet. A fiatal lánv testtel és lélekkel kötődik a fiúhoz. Menet­közben belecsöppen a kábítószer­élvezők társaságába: a nagv sze­relem gyorsan elvirágzik. Ez » mese.. Van azonban a produkció­nak ritmusépftkezése. Egy-egv kép életünk heves vallatása. A tömeg szünet nélkül hömpölyög a színen, és tudtunkra adja. hogy mindenütt ott van. ahol az em­beri „én" és „mi" kitörésre ké­szül. A szakemberek természetc­sen Lengyel Gábor zenéjét dicsé­rik, de helyesen teszik helyre a rendező munkásságát. A színészek közül .Jónás Gabriella — a cím­szereplő — nyújtja a legtöbbet. Tehát Szabadkán most innen kezdődik a siker. A színház társat keresett (és talált) egy olyan já­tékhoz. ahol a színészek a már­már megcsontosodott néző-színész viszonyt újrafogalmazzák. A stáb vendégszerepelt már Üjvidéken. Egvetlen napon kétszer adta elő műsorát, reűntegv 2000 néző előtt. A falak mellett is álltak. Hama­rosan megtekintheti az újdonsá­got Belgrád. Zágráb és Szarajevó közönsége is, de folynak a tár­gyalások az osztrákokkal, és ter­mészetesen az is lehetséges, hogy A zöld hajú lányt a magyaror­szági közönség is megtekintheti, annál is inkább, mert a szabad­kai és a magyar színházak között igen eredményes az egvütlrnűkö dés. BAKACILS ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents