Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-16 / 13. szám

Szombat, 1982. január 16. Miroslav Krleza Jeruzsálemi párbeszéd Ah úgy! Tehát ö názáreti? — Hát persze: a sarki haiaskofa szegről-végről a nagynénje neki! — Én meg hallottam, hogy anyja egy esett nö, és hogy az apja utcaseprő. — Istállóban született, ennyi tény; egyáltalán: sok folt van az eredetén. Valami öreggel hál most az anyja, mondják. De ki jegyzi meg. nagysád, ezt a sok szörnyű botrányt? — No jó. És van-e iskolája? * Tett érettségit? — De kérem! Nagysád tréfál, remélem! Micsoda érettségit? Minap megcsókolt nyilvánosan egy utcalányt. Soroljam végig? Naplopókkal iszik, lógnak vele halászok, vakok, bénák, betegek, s már kezdi fertőzni a gyerekeket Följelentések vannak ellene, egész tucat vád. Ez a fiú'kereszten végzi, meglássa, nagysád. (Ács Károly fordítása) SZÁBÖ ATTILA FELVÉTELE Thália megrázta magát A zöld hajú lány szabadkai sikerének titka 10 Vereségeim V

iharsarki faluból küldettem a világra. Onnan, ahol az ég alja is fényescsillagos, fehérek a falak. tobzódik az akac, meg a bodza, és kenyériltú a levegő. Arról a tájékról, ahol nehezen tűrt baj a szegénység. és ahol azon a feledhetetlen őszön az elsők közt támasztott életreményt a kommunista pártszervezet. Abból a társadalmi rétegből, ahol az önérzet önpusztításra is képes, súlya van a kimondott szónak, és a tisztesség magától értetődik. Bajusz Laci bácsi, a mindig másoknak élő csöndes szavú forradalmár esténként belém palántálta, hogy nem kell többé félnem semmitől és senkitől, ne engedjem. hogy emberi méltóságomba tapossanak, mert végleges jogot kapjunk az egyenes járásra. Csoda-e. hogy amikor lángszínfödelű tagkönyvecskémmel ékesítve, kissé földúsított öntudattal és gyanútlan ifjúi lélekkel becsörtettem az új élet bozótjaiba. az első sunyiság rögtön leterített * Budán háttal egymásnak támaszkodott a Karolina úti pártiskola és a Daróci úti rendőrtisztképző intézet. Az én beutaló cédulám az utóbbiba szólt, némi szívdobogás közepette rászántam hát magam a jelentkezésre. Mar vártak, fölvettek, s a végén kettes osztályzattal (ma négyesnek felelne meg) vizsgáztam. Mit mondhatnék erről a gyorstalpaló neveidéről? Itt láttam először poloskát. Itt utáltam meg az ebédkor főzeléknek titulált, vacsorára levessé hígított babot. Itt kényszerítettek a számomra idegbajosoknak tűnő régi rendőrtiszt-előadók ész nélküli tanulásra, tekintve, hogy kilenc tantárgy 81—81 kérdésének válaszát kellett betű szerint bemagolni. Itt neveztek kl r. nyomozó alhadnaggyá, amely óriási sarzsí volt a szememben, s büszkén kihúztam magam. Majd én megmutatom, hogy a kiröpítő elvtársak jól választottak! Eleinte a főváros piacain bóklásztam üzérkedők után, majd kaptam az ukászt. menjek Hevesbe. Negyvenhét őszén Hatvanban kaptam az első övön alulit. F. János közrendőr barátom, akivel sokat pingpongoztam, rettentőn beszcszelt állapotban buzgón ütlegelt, pisztolyával egy idős asszonyt, aki vizet csobogtatott az utcai kútból. Le akartam fogni a marháját, mire bőszen ellenem ágaskodott, és élesre csattintva a fegyvert, kacskaringós szitkokat zúdított rám. Kiborultam. Akkora pofont kentem le neki, hogy elterült a pocsolyában. S ezt az attrakciót egy másik közrendőr is látta, amint éppen kilépett a sarki kiskocsmából. Ügy hahotázott. hogy belegörnyedt. Miután ráunt, becipelte a részeget a kapitányságra, engem meg erősítgetett igazam felől. Szépítés nélkül írtam meg a jelentést, bizakodva, hogy a fö_ lötteseim derék tettnek könyvelik el. amit csináltam. Elvégre — magyaráztam magamnak — aki a jogtalanságot erőszakkal akarja érvényesíteni, az ellen jogos ultima ráció az erőszak. Eszembe jutott Bajusz Laci bácsi intelme is: „Fiam. inkább járj ing és gatya nélkül, de ne hagyd, hogy a fejedre csináljanak." Igaz. hogy én tiszti pozícióból ütöttem meg egy próbarendőrt, de nyilvánvaló, hogy csak védekeztem és mindössze öklöt használtam revolver ellenében. Minél tovább latolgattam a dolgot annál erősebben hittem, hogy tiszta vagyok és kijár a dicséret. Két hónap múlva jött is a levél. Fölszakítottam, ez állt benne: „Rendőrhöz nem méltó magaviselete miatt állásából azonnali hatállyal elbocsátottam. Dr. Szebenvi Endre miniszteri osztályfőnök." Azt. hittem, rám szakadt a mennyezet. Bambán néztem a semmibe, s amikor magamhoz tértem — jobb híján elkezdtem szórakozottan fütyörészni Később tudtam meg. hogy amikor vizsgálták az üt vet a koronatanú ellenem vallott. * Megugrott életszínvonalam amikor ötven tavaszán újságírónak invitálták a megyei lap szerkesztőségébe. Slapaiként 400 forint havi fixet kaptam, ami a korábbi 250-hez képest szüretnek számított. Szentül hittem, hogy ezúttal megfelelek a bizalomnak. Hogy is tudhattam volna akkor, milyen rögös-rázós ez a pálya. Adtak alám egy százas Csepelt, és szaladoztam vakulasig. Bármit kért a sefredaktor. időben odaraktam az asztalára. Alig két esztendőre sikerült úgy elrugaszkodnom a valóságtól, hogy alig találtam rá újra. Már garmadában gyűltek a panaszok, az erőltetett beszolgáltatás, a burjánzó nincstelenség miatt zúgott a falu népe, de én csak lobogtam, lelkesedtem. Világos — szajkóztam „atyáhkat" —. nem ehetjük meg azt a tyúkot, amelyik aranytojást tojik maid. Amolyan belevaló gyereknek tartottak a „Nagyházban" is. aki „nem esett a tömegek uszályába". A cikkek egy kaptafára készültek, érvelés, gondolat nehezen volt bennük fölfedezhető. a kell szó dominált bennük rendre. Lassan haladt az őszi munka? Megmosták a fejem miatta, és lám. két hónap alatt hatvan-egynéhány cikkem jelent meg arról, hogy vetni kell. Rám esett a választás akkor is. amikor Rákosi Mátyás miniszterelnök lett. s az ebből fakadó népörömet kellett a lapban tükröztetni. Szülőfalumba küldtek, hogy — személyesen ismervén ott a Dózsa Tsz tagjait — életszagúbb legyen az írás. Megbízóim nem lehettek túl optimisták, mert emlékeztettek, hogy a szocialista sajtó kollektív szervező is. Ebből világos volt számomra, hogy akkor is össze kell hoznom valamekkora rádióhallgató társaságot, ha kisbalták esnek is az égből. Ügy agitáltam, mint egy megszállott. jobb belátásra bírtam a legmorgósabb kedvű tehenészt is. Nem árultam el, mit hallanak majd a rádióból, hadd legyen egészen spontán az öröm kitörése. Nem láttam ugyan rajtuk valami nagy jó kedvet, amikor — üsse kő belenyugvással — körülülték a nagy eperfa alá kitett kis fadobozt, (Je bíztam, majd csak fölengednek. Megszólalt a Kossuth adó és néhány kurta mondatban közölte a kinevezés tényét, maid indulókat pattogott tovább. Várakozás ült az arcokra, majd rám kezdtek úgv oldalvást pislogni. Hosszas hümmögések, fejvakarások. Aztán egvszercsak fölállt G. D„ az ősz brigádvezető, egvik legrendesebb embere a világnak, és hozzámfordulva megszólalt fojtott hangon: „Máskor csapd be. fiam. a játszócimborádat. Ha nem rtézném. hogv apád-anyád jóravaló emberek, biz' isten rád uszítanám az öreg Láncost. Na. menj innen a fenébe!" Szétszállingóztak az emberek, s én értetlenül néztem utánuk. Mi történt ezekkel? Vásárhelyig törtem a fejem, mivel álljak a főszerkesztő elé. Hogyan mondjam meg neki. hogy szégyen, vagy nem. a riport — kivételesen — elmarad. * Bizony, páratlan dolgot vittünk végbe jó húsz évvel ezelőtt: a parasztság egyetértésével, úgy tereltük szocialista vágányra a mezőgazdaságot. hogv közben nem esett> vissza a termelés. Okultunk korábbi baklövéseinkből, és hatalmi erőszak helyett ráérős eszmecserét alkalmaztunk. Szépen ment a szervezés, jó volt a hangulat. gyűltek a belépési nyilatkozatok. Itt-ott „megdolgoztatták" ugyan agitátorainkat. humoros eseteknek sem voltunk híjával, de végül is győzelmet virágzott a türelem, a meggyőző érvelés, no meg a józan belátás. Csak elvétve fordult elő. hogv fenyegetőztek a közösségi életforma szószólói. Persze, hogy szemet szúrt az ilyen eset. háborgatta a közvéleményt, ezért a pártszervek keményen fölléptek ellene. Jómagam tollat ragadtam, és jól elvertem a port azokon, akik fafeiűsködnek. nem értik a párbeszédes módszer egyedül üdvözítő voltát. A glossza megjelent, s aznap délelőtt sokan megszorongatták a kezem. Ez fölmelegített kissé és dudorászva rohantam a saitóházba. amelynek első emeletén akkor a járási pártbizottság működött. Nyitottam a kaput, s majd összeütköztem a megyei pb osztályvezetőjével. Nagy ovációval széttárta a kariát. hosszan ölelgetett és azt mondta: „Klassz a cikked, örülök neki és gratulálok. Nagvon jól jött. tovariskám. sokat segített a szervezésben." Mit tagadjam, bizsergetett az elismerés. Sőt. meghatványozódott virágos kedves, s hino-honp. már bent is voltam a titkárságon. „Jó. hogv jöttél — ígv Ilonka —. épp most szóltak a járásiak, hogv beszélni akarnak veled. Vébéülés van. de azt mondták, meniél csak be. várnak." Repültem, merthogv szárnyaim nőttek. Kissé meghőköltem. mert fagyos tekintetek fogadtak. A titkár — anélkül, hogv székkel kínált volna — a fölső cénél kezdte: hogy én milyen aljasul leromboltam, amit ők fáradságosan építettek: hogv hazugság mind, amit firkáltam: hogy majd gondjuk lesz rám. mert ne kénzeliem. hogv az ilyesmit büntetlenül csinálhatom . .. Ügy voltam vele. hadd bolondozzanak egy kicsit, s derűsen vártam a fordulatot Ehelvett azonban a többiek is rázendítettek. s egvre vastagabban. Még mindig muzsikált azonban bennem a derű. gondoltam. máid csak abbahagyják. Hogyisne. Csak hergeltem őket, a vigyori képemmel. Végül, heg'- nem bírtam tovább, kirukkoltam az aduval: ..Ne csináljátok ezt. elvtársak! Épp most találkoztam a megyei pébé osztályvezetőjével, aki szerint jó volt a cikk. és sokat segített, mi a csudáért akartok popabbak lenni a..." „Nem igaz" — vágtak a szavamba. Ügy volt. hogy nekikmegvek. Hát hazudok én? De csak pereltek. még emeltebb tónusban, hogv az osztályvezető elvtárs innen ment el, ő verte itt az asztalt, hogy az ilyen újságírór.-skákat meg kell regulázni. Én meg ezt nem akartam nekik elhinni. Időbe telt. míg megemésztettem. hogv egv kétszínű, jellemtelen ember ugrasztott öszsze bennünket, aki szembe mást mondott nekem, mint a bizottságnak a hátam mögött. A maradék dalfoszlány is kipárolgott belőlem, s aznap nem ment le torkomon az étel. * Elkönyveltem még ió néhány vereséget, a többi között, hogy plusz kétszer a pozíciómból is leléptettek. de sokkal több sikerélményt. megbecsülést kaptam érte cserébe. Gondolom, más negyvenötösök küzdelme sem csupa győzelemsorozat. F. NAGY ISTVÁN Régtől tudjuk, hogv nem csak a klasszikusok bemutatásával élénkülhet fel az érdeklődés á színházművészet iránt. A színjátszást megújítani kívánó kísérletek. az egyéni látás- és ábrázolásmód szintén a színház malmára hajtja a vizet. Írjuk mindezt A zöld hajú lány című rockopera szabadkai bemutatása kapcsán, hiszen ez a produkció elemi erővel hatolt bele újabb megismeréseink tárházába. Olvasás közben — Gobby Fehér Gyula írta a szöveget — csak seitelemszerűen feltűnt képsorok villanását fedezték fel a dolgozatban, de Lengyel Gábor muzsikájával a történések a munka folyamán mind határozottabb alakot öltöttek. A bemutató-előadáson forró volt a hangulat, s azok is beléptek Thália szentélyébe, akik a múltban meszsze elkerülték a színház épületét. Miről van szó tulaidonképoen? Az eszményített' polgári erkölcs kapott egy hatalmas pofont? Jelmondatokkal látták el az ifjúságot? Az életmódot feszegető-bíráló szándék termőtalajra hullott? Ez a színjátszó stílus — a tabuk szétzúzása — hozza be a közönséget a színházba? A rock éppen a színházban hódítja meg az idősebb generációt? A rock valamiféle meghatódás. amire elsősorban a fiatalok esküsznek. A zöld hajú lánynak azonban van meséje és főleg mutogatnivalója. A zenét helvezzük i pódium legmagasabb fokára, de i látvánv közvetlen pátosszal — igazi ló. meztelen leány, szerelem: több tételben — is fegyvere ennek a produkciónak. A rendező — Vicsek Károly, ismert filmmunkás — szinte szemünk előtt teremtette meg az „országos csodát". Ebben az újfajta színházban a sűrű füstből gomolyog elő » történet. A fiatal lánv testtel és lélekkel kötődik a fiúhoz. Menetközben belecsöppen a kábítószerélvezők társaságába: a nagv szerelem gyorsan elvirágzik. Ez » mese.. Van azonban a produkciónak ritmusépftkezése. Egy-egv kép életünk heves vallatása. A tömeg szünet nélkül hömpölyög a színen, és tudtunkra adja. hogy mindenütt ott van. ahol az emberi „én" és „mi" kitörésre készül. A szakemberek természetcsen Lengyel Gábor zenéjét dicsérik, de helyesen teszik helyre a rendező munkásságát. A színészek közül .Jónás Gabriella — a címszereplő — nyújtja a legtöbbet. Tehát Szabadkán most innen kezdődik a siker. A színház társat keresett (és talált) egy olyan játékhoz. ahol a színészek a mármár megcsontosodott néző-színész viszonyt újrafogalmazzák. A stáb vendégszerepelt már Üjvidéken. Egvetlen napon kétszer adta elő műsorát, reűntegv 2000 néző előtt. A falak mellett is álltak. Hamarosan megtekintheti az újdonságot Belgrád. Zágráb és Szarajevó közönsége is, de folynak a tárgyalások az osztrákokkal, és természetesen az is lehetséges, hogy A zöld hajú lányt a magyarországi közönség is megtekintheti, annál is inkább, mert a szabadkai és a magyar színházak között igen eredményes az egvütlrnűkö dés. BAKACILS ZOLTÁN