Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

48 Vasárnap, 1981. december 6: Kié a tér? neki. ha ingerlik, és izgatott lesz a vihar közeledtére. A gazdája nélkül csavargó kutyával sem kell barátkozni. Miről ismerni fel a támadó kutyát? Már a közeledéséből is lehet következtetni: vicso-rít. morog, a nyakán a szőrt felborzolja fejét mereven lehajtja. De vannak alattomos természetű "i ta+o1' a m el vek hirtele támadnak minden előie1 nélkül. Ha mégis baiba kerülünk határozottan forduljunk szembe vele és kiabáliunk rá. A játszótér a gyerekeké még akkor is ha esv.két felnőtt ezért bosszankodik. (Szűcs Edua karikatúrája) Trencsényi Imre Ordastörténet — Csak nézem-nézem, ki zavarja fel a vizet Hát te vagy az?! — Bocsáss meg. ebben a pillanatban érkeztem, még nem is érinthettem.... — Nyisd ki ar szemed! Ez neked nem zavaros? — Csakugyan, mintha kissé zavaros lenne. De láthatod. hogy én még véletlenül sem tehettem, hiszen lejjebb is állok nálad? — Még hülyének is nézel? összezavarod a vizemet, aztán megkerülöd a sziklát, hogy lentiről vigyoroghass a pofámba? — Dehogy vigyorgok! Hidd el, nekem a legkínosabb. Mondd, miért tenném, hogy miután szomjamat oltottam, és el is kerülhetnélek. visszajöjjek ide? — Most szóltad el magad! Tehát ittál, és el is akartál kerülni, mert tudod, hogy bűnös vagy. — Hiszen, ha el akarlak kerülni. azt gondolod, nem sikerült volna? — Szóval akkor jánsz tál az eszemen, amikor te akarod? — Dehogy akarok én a te eszeden túljárni! Csak.,. — Igazán kedves vagyí Mit akarsz egyáltalán, ha szabad kérdeznem? — Békességet! Semmi mást, csupán csak békességet! — Békességet? Rzek után?.;: Látnj sem bírlak. Utálkozom. ha rád nézek. (A hímnek már a száján volt: „Ezen igazán könnyű segíteni", de mégis sikerült, türelmesebbre fogni a hangját, s így szólnia:) — Akkor még egyszer kérlek, ne haragudj, és engedd, hogy távozzam. — Igen? Azt. hiszed. ftyen könnyen megúszod? Tönkreteszed az életemet, aztán egy pardonnal elszelelsz. Hát nem és nem! Előbb elszámolunk! — Hallgatlak. De nézd. a víz most is zavaros, pedig jó ideje mindketten a parton állunk. — Kj tudja, mit haj igáktál bele? — Magam is ebből a patakból Iszom. — Akkor, meg mit hazudozol? — Én csak azt mondtam, hogy ennél a kőnél följebb sosem jártam. De, ha rtem hiszel nekem, nincs más hátra, mint hogy másik patakot keressek magamnak. — Nekem meg itt hagyod ezt a mocskot! — Akkor keress te magadnak másikat! — Nem te fogod megszabni, merre járjak! Ott iszom, ahol nekem jólesik! — Maradjunk ennyiben. — Mented az irhádat? Ehhez értetek? A másik meg csak üvöltözzön egyszál egyedül ebben a kóomlásos kopár, ijesztő völgyben!... — Hát mit tehetek érted? — Itt mindenki csak saját magával törődik, legyen tele a bendője. a többi megdögölhet! Üvöltök a magánytól, érted?! Azt hiszed. nekem nem hiányzik a másik melege? Mit képzeltek ti?!... — ... Eddig nem így beszéltél .. . Miért nem ezzel kezdted? — Megint csak én? Mindenben, mindig én vagyok a hibás? Ti miért nem tudtok figyelmesebbek lenni? Azt hittem, különb vagy, megértesz, de te is csak olyan vagy, mint a többi!... — Nem! Dehogy! Én értelek!... Maradjak?... Elmenjünk a forrásig? Megnézzük együtt.., ? — Azt hiszed, azzal minden megoldódik? — Hiszen a zavaros víz dühített fel. Te mondtad ... Indulunk? — Micsoda vízről beszélsz te? — Szerinted felzavartam az ivóvizedet — Te még mindig itt tartasz? — Igen. Mert be szeretném bizonyítani ... — Ne bizonygass te nekem semmit. — De igen. Mert nem akarom, hogy erről köztünk még egyszer szó essék! — Tudom, neked legjobb lenne. ha én befognám a pofámat. — Nem mondtam semmi ilyesfélét... — Csak gondoltál... — Nem is gondoltam, de szeBetném. ha tárgyilagos lennél... — És megenném az efféle szánalmas ki magyarázkodásokat... („Engem szeretnél te megenni" — villant át a másikon, és ezt nem is találta olyan tréfás gondolatnak, mert felborzolódott a szór a hátán.) — Maradjunk" a tényéknél. Te ott álltál a köveken. és kortyoltad a kétségkívül kissé zavaros vizet, amikor megjelentem en, nem tagadhatod, hogy alulról jövet. Éppen csak körülnéztem, mire te befejezted az ivást, megpillantottál, és ram ... megpillantottál, és megszólítottál ... — Mondd csak ki! Rád ripakodtam! ... Rád ordítottam! Rád üvöltöttem, mert én egy ilyen örült, bolond, elmebajos, üvöltöző bestia vagyok! — Nem mondtam egyiket sem. — Visszaszívtad, mert nem merted kimondani! Ugye. most lapulsz? — Mit válaszoljak? Ha azt mondom, nem félek, gátlástalan, pimasz, cinikus és elbizakodott vagyok. Ha azt mondom, félek, rossz a lelkiismeretem, és ki tudja, minek nézlek ... Ügy forgatod a szavaimat, ahogy teakarod ... — Lassan kiderül, mi a véleményed rólam. No. mondd ki vegre bátran! — Nem ítélkezem én feletted. Hányszor mondjam, nem akarói: marakodni.. . Nézd, itt kushadok előtted. így könyörgök, hagyjuk békén egymást! — Azt elhiszem! Megfojtanál egy kanál vízben, ám hagyjuk békén egymást, mert én vagyok az erösebb! Rosszul számítottál. Ha már te is úgy gondolod, hogy vagy te. vagy én. legyen meg, aminek kell lennie!... — Itt a torkom. mit bánom én! Csak már egyszer vége legyen ennek a pokoli szócsavargatásnak!... A nőstény farkas egy pillanatra visszahőkölt, de megsejtve, hogy további acsargásaira egyre fokozódó ernyedtség lesz a válasz. meg azt is érezve, hogy ez az utolsó alkalmas pillanat, fáradt fogcsattogtatással nekiesett, ordastársának, hogy most aztán széjjeltépi ... Kié a játszótér? Természetesen a gyerekeké. A sokféle játék, hinta, libikóka homokozó stb. ugyan kié lenne? De újabban a játszóterek tele vannak kutyákkal. Ennyi kuvaszt. komondort. bokszért, tacskót, vizslát nem láttam még egyszerre, mint manapság. A legtöbb ember szereti a „négylábúakat". A kutya hűséges, jó pajtás üsves állat. Mégis sokszor kerülnek gyerekek kutvaharapás miatt az orvoshoz. A bai azonban megelőzhető. ha tudiuk mi a teendő. ha csellengő, egyedül levő kutyával találkozunk. A kutya többnyire akkor támad ha fájdalmat okoztak Játékház Kecskeméten Kecskemét központjáb an, a lila sorházak mögött, a Naiv Múzeum szomszédságában a napokban nyílt meg a Szórakaténusz játékműhely és múzeum. Kerényi József Ybl-díjas építész és Udvardi Lajos belsőépítész tervei alapján. A gyönyörű építészeti alkotás az első ilyen jellegű múzeumi intézmény hazánkban. Többféle funkciót lát el. Műhely, ahol játszani, alkotni, dolgozni, beszélgetni lehet és múzeum, kultúrtörténeti értékek gyűjtő- és kiállítóhelye. A jól felszerelt műhelyeket máris birtokukba vették a gyerekek, a játéktörténeti kiállítás pedig a nagyközönség számára is értékes ismereteket kínál. Az új intézmény jól illeszkedik a Kodály Intézet és a Naiv Múzeum alapgondolatához és funkciójához: az emberekben levő alkotási vágyat és képességet igyekszik felmutatni és fejleszteni. (Nagy László képriportja az új kecskeméti intézményt és az első foglalkozásokat örökítette meg.)