Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

2 Vasárnap, 1981. december 6. Sokoldalú együttműködés Uétfőn küldöttség élén hivatalos, baráti látogatásra Budapestre érkezik Nyikolaj Tyihonov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke. Bár országaink kapcsolatára, több mint három évtizedes együttműkö­désére a folyamatosság jellemző, mégis úgy véljük: az ilyen mi-gas szintű látogatásod foptos dátumként, ki­emelkedő jelentőségű eseményként kerülnek be barát­ságunk krónikájába. Megannyi példa bizonyltja, hogy amióta 1948. feb­ruár 18-án Moszkvábán aláírták a két ország barátsági szerződését, hazánk és. a Szovjetunió kapcsolataiban az elvi szilárdság, az internacionalizmus,, az elvtársi, ba­ráti együttműködési készség jut ktfejezésre. A magas szintű találkozók a két párt. a két állam vezetői kö­zött azóta is híven Illusztrálják nézeteink egységét ko­runk valamennyi alapvető kérdésében. Napjainkban, amikor bizonyos imperialista körök Igyekeznek az enyhülés légkörét megváltoztatni, s en­Knek kapcsán — a rossz emlékű hidegháborús taktika felelevenítésével — ellentétek szítására törekednek a szocialista országok között, különös jelentőséget kap a szovjet kormányfő magyarországi látogatása. A Szov­jetunió és a Magyar Népköztársaság minden nemzet­közi fórumon, az ENSZ-ben és a világszervezet szako­sított szerveiben, a két- és többoldalú eszmecseréken a békepolitika rendíthetetlen híve és szószólója. Meggyőződésünk, hogy a magyar—szovjet együtt­működés ebben a vonatkozásban túlmutat határainkon. Jelentősége, különösen most, amikor a világpolitiká­ban egyidejűleg érvényesülnek az enyhülés és a fe­szültség elfemei, rendkívül megnőtt. Azonos politikai és védelmi integrációhoz tartozunk, s — miként a Var­sói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei Buka­restben nyomatékkal hangsúlyozták — a Szovjetunió­val és a többi európai szocialista országgal egyetemben felelősséget viselünk kontinensünk és a világ béké­jéért, biztonságáért. Természetesen, nemcsak a világpolitika, hanem a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdései is szóba ke­rülnek majd Nyikolaj Tyihonov budapesti eszmecse­réin Közhelyszámba megy, mégsem árt hangsúlyozni: hazánk nyugodt légkörét, gazdásági eredményeit, a tőkés világot sújtó válság, hatásainak mérséklődését mindenekelőtt annak köszönhetjük, hogy szilárd és kölcsönösen előnyös kapcsolatokat ápolunk a Szovjet­unióval. Kiegyensúlyozott együttműködésünket impo­záns tények bizonyítják, különös tekintettel a létfon­tosságú energiahordozókra. Villa'nyáram és olaj nélkül nincs élet. megbénul az országépítő munka. Hogy mit jelent számunkra a két alapvető fontosságú tétel a magyar—szovjet hosszú távú együttműködésben, az nem szorul különösebb magyarázatra. Mint ahogy az sem, milyen értékes tapasztalatokat nyújthát a ma­gyar mezőgazdaság a szovjet szakértőknek, vagy mennyire sokoldalú hozzájárulással sggítjyk fgy-egy közös beruházás megvalósítását a Szovjetunióban. kJ víkolaj Tyihonov látogatása jó alkalmat kfnál a " két ország kapcsolataiban a közeli és a távolabbi jövő teendőinek áttekintésére. Meggyőződésünk, hogy a magas szintű magyar—szovjet tárgyalások hozzájárul­nak széles körű együttműködésünk fejlesztéséhez, és közös nemzetközi ügyünket, a béke megszilárdítását, az enyhülés vívmányainak megőrzését is hasznosan szolgálják. (KS) Nyilolaj Tyihonov életrajza . Nyikolaj Alekszandrovics Tyihonov 1905-ben született. 1940 óta tagja a Szovjet­unió Kommunista Pártjó­nak. 1924-ben segédmozdony­vezetőként kezdett dolgozni, 1930-ban elvégezte a dnyep­röpetrovszki kohászati fő­iskolát, 1933 és 1947 között dnyetropetrovszki és pervo­uralszki üzemekben dolgo­zott üzemvezetőként, máid főmérnökként. 1947-tőll9l>0­ig a nyíkopoll délj csőgyár igazgatója, 1950 és 1957 kö­zött a Szovjetunió vaskohá­szati minisztériumának több vezető posztján tevékenyke­dett, mint a minisztérium főigazgatója és osztályveze­tője, majd miniszterhelyet­tes. 1937-től 1950-ig a dnyepropetrovszki népgaz­dasági tanács elnöke volt. 1960—1963 között a Szovjet­unió Minisztertanácsa ál­lami tudományos-gazdasági tanácsának elnökhelyettese, miniszteri rangban, 1963-tól. 1985-ig a Szovjetunió Álla­mi Tervbizottságának elnök­helyettese, miniszter. 1965 és 1976 között a Szovjetunió Miniífétertanácsa elnökének helyBttpse, • 1976 szept embe­rétől)' első holóettese' volt. 1980 október 23-a óta a Szovjetunió. Minisztertaná­csának elnöke. A szociális- j ta munka hőse, többszörös j állami díjas, a műszaki tu­dományok doktora. A Szovjetunió legfelsőbb Tanácsúnak küldötte. (MTI) A népesedéspolitikai feladatokról Barabás János nyilatkozata A moszkvai csata Részlet Georyij Zsukov, a Szovjetunió marsallja könyvéből Nem egyszer kérdezték tőlem: hogyan sikerült a szovjet csapatoknak Moszk­va alatt szétzúzniuk a leg­erősebb német fasiszta cso­portosítást, és a kemény télben nyugat felé vissza­vetni maradványait? A né­metek moszkvai vereségé­"ről sokat írtak, és az, amit írtak, lényegében helyes. Am mint a Nyugati front volt, parancsnoka, én ls sze­retném elmondani a véle­ményemet erről. Mint ismeretes,, a német hadvezetés arra számított, hogy a „Tájfun" fedőnevű hadműveletével vjazma— moszkvai és brjanszk— moszkvai Irányban szétzúz­za a szovjet csapatokat, és Moszkvát észak és dél fe­lől megkerülve, lehetőleg rövid idő alatt elfoglalja. A hitlerista főparancsnokság azonban súlyos hll^át köve­tett el az élőerők és az esz­közök számbavételekor. Erő­sen lebecsülte a Vörös Had­sereg lehetőségeit és nyil­vánvalóan túlbecsülte saját csapataiét. A „Tájfun" hadművelet második szakaszában szint tén durva számítási hibákat követett el az ellenség. Szárnycsoportositdsai — kür lönösen Tula körzetében — gyengék voltak, és nem rendelkeztek elég összregy­vernemt egységgel. AZ adott feltételek között helytelen volt mindent egy lapra, .a páncélos egységekre felten­ni. Ezek nagv vesztesége­ket szenvedtek és elvesztet­ték átütóerejükeU A német hadvezetés tehát nem tu­dott egyeidejüleg csapást mérni az arcvonal közepén, jóllehqt ott elég erő állt rendelkezésére. Ez lehetővé tette számunkra, hogy az arcvonal közepéről minden tartalékot, a hadosztáíytar­talékokat is beleértve, a szárnyakra dobjuk át. No­vember elején sikerült idő­ben megállapítanunk az ellenség csapásmérő csopor­tosításának az összpontosí­tását. Ennek eredményeként helyesen határoztuk meg az ellenség főcsapásainak irá­nyát. Az ellenség csapás­mérő öklével mi mélyen lépcsőzött, "kellő mennyisé­gű páncéltörőt, és műszaki eszközökkel ellátott védel­met állítottunk szembe. Ugyanitt, a legveszélyesebb irányokban összpontosultak fő harckocsicsapataink. A hitlerista csapatok nagy veszteségei, a hadjárat el­húzódása és a szovjet csa­patok elkeseredett ellenál­lása nagy hatással volt a német . fasiszta csapatok harcképességére, csüggedést keltett sorainkban' és meg­ingatta a sikerbe vetett hi­tüket: Csapataink a Leningrád dlatti, Tyihvinnél és Rosz­tovnál folytatott harcokban elért sikereken fellelkesül­ve. Moszkva alatt 1941. de­cember 5—6-án szünet nél­küli ellentámadásba men­tek át. A végrehajtási mód­jót véglegesen akkor álla­pítottuk meg, amikor a hitlerista csapatok a jelek­ből ítélve már nem állhat­ták ellencsapásainkat. Westphal német tábor­nok, aki leírja a moszkvai csatát, kénytelen volt be­ismerni, hogy ~ a német hadsereg, amelyet korábban legyőzhetetlennek tartottak, a megsemmisülés határén volt". Ugyanezt mondják a hitlerista hadsereg más tá­bornokai is. A Vörös Hadsereg a moszkvai csatában a hábo­rú hat hónapja alatt első ízben nagy véreségét mért a hitlerista csapatok fö cso­portosítására. A moszkvai csatában a hitleristák ösz­szesen több mint félmillió embert, 1300 harckocsit, 2500 löveget, több mint 15 000 gépkocsit és sok egyéb felszerelési tárgyat vesztettek. A német csapa­tokat 950—300 km-re vetet­tük vissza Moszkvától nyu­gati irányba. A védelmi ütközetek hoz­záértő vezetése, az ellen­csapások szerencsés végre­hajtása és a gyors átmenet a? ellentámadásba gazdagí­totta a szovjet hadművésze­tet, megmutatta a szovjet katonai vezetők megnöveke­dett hadászati és hadműve­leti, harcászati érettségét, valamennyi fegyvernem ka­tonái harci tudásának gya­rapodását. A néptömegek a Hitler­ellenes koalíció valamennyi országaban nagy lelkesedés­sel fogadták a szovjet fegy­verek Moszkva alatti győ­'zelméről szóló hfrt. A ha­ladó emberiség ettől fogva remélhette, hogv megszaba­dul a fasiszta igától. (APN — KS) 0 Budapest (MTI) Megkezdődött a hosszú tá­vú népesedéspolitikai kon­cepció és ennek szerves ré­szeként azoknak az intéz­kedéseknek a kidolgozása, símelyekre még most, a VI. ötéves terv időszakában sor kerülhet. Erről nyilatkozott Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára az MTI munkatársának. — A népesedés nagy fon­tosságú nemzeti és társa­dalmi' kérdésével az utób­bi hónapokban társadalmi fórumok és politikai kor­mányzati szervek sora fog­lalkozott. A tapasztalatok egyértel­műen megerősítették, hogy a hetvenes évek első felé­nek népesedéspolitikai cél­jai, törekvései helytállóak voltak: az intézkedések számotte­vően javították a gyer­mekvállalás és -nevelés anyagi, szociális és egész­ségügyi feltételeit. Emel­kedett a családi pótlék, a gyermekgondozási és anya­sági segély összege, • széle­sebb körre terjedt kl a gyermekápolási táppénz. Amíg 1973-ban 7 milliárd fo­rint, tavaly már mintegy 20 milliárd forint jutott a gyer­mekes családok pénzbeni támogatására. A családi pót­lék jelenleg két gyermek nevelésé esetén a gyermekek ellátását szolgáló átlagos ki­adásoknak körülbelül ne­gyedét, három- és többgyer­mekeseknél 30 százalékát fédezi. A gyermekintézmények nagymértékű bővítése, a •többgyermekes családok la­káshoz jutását megkönnyítő szociálpolitikai kedvezmény­rendszer szintén javította a családok'" " "életkörülményeit. Ennek ellenére az is tény, Hogy a gyermekes csalá­dok relatív jövedelmi szint­jét a megnövekede.tt társa­dalmi támogatással sem si­került közelebb hozni a gyermektelen házaspároké­hoz. Természetesen soha­sem lehet pénzbe átszámí­tani a gyermek örömét, éle­tünket gazdagító tartalmát. — Az elemzések számot vetettek a népesedési folya­matban, és ennek feltételei­ben lezajlott kedvezőtlen változásokkal, igy például a népesség növekedésének megtorpanásával, a szülőké­pes korú nők számának csök­kenésével, a házasodási kedv mérséklődésével és a válások számának növeke­désével, a halálozások ará­nyának emelkedésével is. A demokráfusok jelzései sze­rint a következő évtizedek­ben — ha a tendencia nem változik meg — a népesedé-1 si helyzet rosszabbodásával kell számolnunk, Mindezek . alapján vala­mennyi illétékes fórum egy­behangzóan' vonta le azt a következtetést, hogy a né­pesedéspolitikának a jövő­ben szervesebben kell a tár­sadalompolitika egészéhez kapcsolódnia. Ugyanilyen fontos, hogy a népesedési összefüggések az eddiginél átfogóbban jussanak ér­vényre a különböző idő­tartamú népgazdasági ter­vekben. Ennek jegyében kezdődött meg — a demog­ráfiai kutatások tapasztala­tainak folyamatos felhasz­nálásával — a népesedéspo­litika távlati koncepciójának, megvalósítása eszközeinek kidolgozása. Igen fontos, hogy erő­södjék a gyermekek ne­velésével kapcsolatos egyé­ni, családi és közösségi felelősség. Emellett min­dent megteszünk azért, hogy növekedjék a társa­dalmi részvállalás a gyer­meknevelés költségeiből, ne célszerű ösztönözni; ezért az egy gyermek utáni csa­ládi pótlék bevezetése is indokolt á gyermek bizonyos koráig. — A különböző fórumo­kon körvonalazódtak és ki­alakultak azok a javaslatok is, amelyek a legközelebbi évek intézkedéseinek alap­jául szolgálhatnak. Egyér­telműen megfogalmazódott például, hogy korszerűsíteni kell a gyermekgondozási se­gély rendszerét. Felül kell vizsgálni egy sor korábbi megkötöttséget. Így például ma már indokolatlan a be­dolgozás és részfoglalkozás teljes korlátozása, sőt meg­gondolandó a segélyt igény­be vevők bizonyos munka­vállalási lehetőségeinek meg­teremtése, képzettségük jobb kihasználása. Ugyanakkor szükség lenne — egyebek között — a gyes feltételéül szolgáló egyéves munkavi­szony mérséklése is. Nagy hangsúlyt kapott az is, hogy a súlyosan fogyatékos, tar­tósan beteg gyermekek szü­lei hosszabb ideig vehessék igénybe a gyermekgondozási segélyt. Ezúttal is sokan szorgalmazták, hogy 'a há­zastársak maguk dönthessék el. melyikük él a gyes le­hetőségével. Ezenkívül a családi pót­lék és a gyermekgondozási Segély összegéhek emelése iS helyet kapott az illeté­kesek elé terjesztett aján­lások, kezdeményezések so­rában. A családi pótlék eme­lése alkalmas eszköze a há­rom és többgyermekes csa­ládok anyagi helyzete javí­tásának. Ugyanakkor a konkrét népesedéspolitikai Intézkedésekkel ma minde­nekelőtt az első és második gyermek megszületését len­ne célszerű ösztönözni. — Az egészségügyi ellá­tás színvonala a népesedési folyamatok mindkét meg­határozó tényezőjére, a ter­mékenységre és a halálozás­ra egyaránt lényeges • befo­lyást' gyakorol."'Az' egészség­ügy különböző szakmai prog­ramjainak megvalósításakor arra kell törekedni, hogy már a közeli jövöbeh ja­vuljón a helyzet. A nővédelmi gondozás, a szülészeti ellátás javítása segítheti a koraszülések csökkentését és ezáltal a csecsemőhalálozás további visszaszorítását is. A szív- és érrendszeri be­tegségek, a daganatos meg­betegedések, a balesetek és az öngyilkosságok miatti halálozások nyugtalanító szá­ma mindenekelőtt társadal­mi erőfeszítéseket kíván a helytelen életmód, az egész­ségei károsító szokások visz­szaszetfításáért. -- Nem az anyagi felté­telek szűkössége szülte kény­szer, ha a közmorál, a köz-' felfogás alakításának fon­tossága legalább olyan hang­Súlyt kap, mint a többi most vázolt elképzelés. A gyer­meknevelés legkedvezőbb kö­zege a család. Ezért az ok­tatásban, a tömegtájékozta­tásban, a művészetek terüle­tén, valamint a munkahelyi kollektívák és nem utolsó­sorban a vezetők körében ls olyan közszellem kiala­kítására kell törekedni, amely a gyermeknevelés, az anyai hivatás, a gyermekes családok jóval kedvezőbb társadalmi megítélését biz­tosítja. A közvélemény, a társa­dalmi szervezetek mellett az illetékes kormányzati szer­vek megkülönböztetett figye­lemmel foglalkoznak a leg­különfélébb javaslatokkal. Vizsgálják megvalósításuk lehetőségeit — és a népgaz­daság teherbírásával össz­hangban, az éves tervezés keretében, esetleg egyes elő­irányzatok megtetéz.ésével is — előkészítik a népesedés­politikai céljaink megvalósí­tását segítő újabb intézke­déseket. Kambodzsa Kény Samrin a párt áj főtitkára # Phnom Penh (SPK) Szombaton Phnom Pe'nh­ben közleményt adtak ki a Kamhodzsai Népi Forradal­mi Párt Központi Bizottsá­gának pénteki teljes ülésé­ről. A közlemény szerint a KB az ülésen hozott ha­tározatában felszólítja a kambodzsai népet és a fegy­veres erők tagjait, hogy min­dent tegyenek meg a párt IV. kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtása, a forradalmi vívmányok vé­delme érdekében. A határo­zat megállapítja, hogy Kam­bodzsa jó úton halad az éhezés megszüntetése, a be­tegségek megfékezése és az írástudatlanság felszámolá­sa terén. A KB munkaver­senyre hívja fel az ország lakosságát. A testület Heng Samrint választotta meg a párt KB új főtitkárává, Pen Sovan helyébe, mivel az eddigi fő­titkár egészségi állapota mi­att hosszabb pihenőre kény­szerül. Vásároljon most reklámárakon! Iskolatáskák Óvodástáskák Tornazsákok 100 Ft-os 20 Ft-os 50 Ft-os árban Ámíg a készlet tart! Kaphatók; áruházunk sportrészlegén, Marx tér, A pavilon, „Ezüstszán" Centrum standján és a Mini Centrumban. Gutenberg u. 14. 137 * '2

Next

/
Thumbnails
Contents