Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-30 / 304. szám

Szerda, 1981. december 30. 3 Iskola- és Óvodaépítés Kitüntetések • • Tanácsülés Sándorfaivan A jövő évi gazdálkodási le­hetőségeket vették számba tegnap, kedden Sándorfal­ván a nagyközségi közös ta­nács ülésén. A testület meg­vitatta és meghatározta az 1982. évi költségvetési irány­zatot és döntött a fejlesztési alap felhasználásáról. Több mint 20 millió fo­rintot költhetnek intézmé­nyek működtetésére, fenn­tartására, illetve új építkeu zésekre. Az előirányzat sze­rint a költségvetés összege 18,8 millió, a fejlesztésé pe­dig 1,7 millió forint. A ta­nácstagok örömmel vették tudomásul, hogy az intézmé­nyek fenntartására 11 száza­lékkal több pénzt fordíthat­nak. mint amennyit az idén költöttek. Ily módon az egészségügy területén az alapellátás színvonalát emel­ni tudják. Ugyanis az elmúlt időszakban kiépítették az or­vosi hálózatot, megteremtet­ték ennek intézményi felté­teleit. jövőre azonban felsze­relések, műszerek vásárlásá­val az orvosi gyógyító mun­ka körülményein szeretné­nek javítani. Az előirányzat­ból az is kitűnik, hogy még nagyobb figyelmet fordíta­nak a házi szociális gondo­zás megszervezésére, kiter­jesztésére, mint eddig. Sándorfalván évek óta pa­naszkodnak a rendszeresen jelentkező belvizekről. Már korábban a megyei tanács anyagi segítségével hozzá­kezdtek a belvízelvezető­csatornák építéséhez. Jövő­re ez a munka folytatódik. Kétmillió forintot használ­nak a belvízcsatorna építé­sére. A többi nagyközséghez hasonlóan Sándorfalván is számítanak a lakosság tár­sadalmi munkájára, s támo­gatására a kommunális be­ruházásoknál. A tanácsi utak bővítésénél például házan­ként 3 ezer forinttal járul­nak hozzá az építkezéshez a helybeliek. Egyébként a ter­vezett társadalmi munka ér­téke 2,5 millió forint. A la­kosság részt vesz az. óvoda építésénél, parkosítanak, s elvégzik az utak, csatornák karbantartását is. Több millió forintot irá­nyoztak elő a bölcsődék, óvo­dák, iskolák fenntartására. A gyermekintézményekbe minden jelentkezőt fel tud­nak venni, de az óvodák zsúfoltak. A nagyközségi ta­nács ezen a helyzeten mi­előbb változtatni szeretne. A tegnapi ülésen elhatározták, hogy jövőre elkezdik az 50 személyes óvoda alapozását. Ugyancsak 1982-ben fognak hozzá az iskola bővítéséhez. Igaz, ekkor csak a tervek készülnek el. de 1985-ben már négy új tanteremmel lesz nagyobb az alma ma­ter. Egyelőre a körülmények itt is mostohák, szétszórtan a régi épületekben délelőtt délután oktatják a diákokat. A VI. ötéves terv legfonto­sabb beruházása a két emlí­tett építkezés, amely 23 mil­lió forintba kerül. A sándor­falvaiak erre tartalékolják a pénzt és más fontosabb be­ruházáshoz nem is kezdenek. Azonban annak ellenére, hogy a tanácsi pénzből nem készülnek állami lakások, igen jelentős a magánosok otthont teremtő mozgalma. A tanács sürgeti is. hogy a 400 üres. de közművesített tel­ken mielőbb kezdjenek hoz­zá a családi házak alapozá­sához. A testület megvitatta és el­fogadta jövő évi munkater­vét, tanácsrendeleteket vizs­gált felül, s végül előter­jesztésekre került sor. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Úszta Gyu­lának. a Magyar Partizán Szövetség főtitkárának az el­lenállási mozgalomban kü­lönböző vezető beosztások­ban kifejtett tevékenysége egész életútja elismerése­ként, nyugállományba vonu­lása alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórend­je kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke adta át. Jelen voltak a kitüntetés átadásánál Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára és Rácz Sán­dor, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetője. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Lakos Sándornak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága Társada­lomtudományi Intézete tu­dományos igazgatójának eredményes munkássága, va­lamint a munkásmozgalom­ban kifejtett több évtizedes tevékenysége elismeréseként. 60. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Ér­demrendje kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ad­ta át. Jelen volt a kitünte­tés átadásánál Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára és Huszár István, az MSZMP Központi Bizottsága Társa­dalomtudományi Intézete fő­igazgatója. Magyar alkatrészek Zastava gépkocsikhoz A Veszprémi Bakony Mű­vekből kedden útnak indí­tották a jugoszláviai Zasta­va autógyárba az első al­katrész-szállítmányt. A Bakony Müvek, amely szovjet és lengyel autógyá­rakkal már régóta kooperá­ciós kapcsolatban áll. mosta jugoszláv partnernek kezdte meg tervszerű szállításait. Az első kamion kedden 12 000 kürtöt, valamint 7500 ablak­törlőkart és lapátot szállí­tott a Zastava kocsikhoz. Veszprémből, a szerződés szerint mindkét termékből 60—60 ezret szállítanak a megrendelőnek a jövő esz­tendőben. Magyarország az alkatrészekért többnyire Zastava gépkocsikat kap. Tárgyalnak újabb autóal­katrészek gyártásáról és szállításáról is. Áz Elnöki Tanács napirendjén Módosított erdőtörvény Ügy kezdődött, hogy a szegvári kendergyárból föl­kereste valaki Szegeden a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatóját avval az ajánlattal, hogy húsz álla­mi gondozott fiatalnak ál­landó munkát adna. Meg is állapodtak, hogy a gyár é'pít egy központifűtéses munkásszállót. A megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lya egy nevelőt ad a húsz fiú mellé, az egészségügyi osztály egy szociális gon­dozót, a gyár pedig egy üze­mi összekötőnek nevezett férfiút, aki együtt dolgozik a gyerekekkel. Nem sokkal később az új­szegedi kenderszövő igaz­gatója is jelentkezett, és a földerítő érdeklődést itt is megállapodás követte, ter­mészetesen a felügyeleti szervek hozzájárulásával. A gyárnak szövőnőkre van szüksége, lányokat kért te­hát. Jól megfontolt egyezség szerint szeptember végéig hatvan kislánynak adnak szállást és munkát. Elintézhetnénk az egé­szet rövid híradással is. El­ső pillanatra úgy tűnik, csak arról van szó, hogy mun­kaerővel rosszul áll a gyár, onnan szerzi a szövőnőket, ahonnan tudja. Érdemesebb azonban nem elsietni a vé­leményünket. mert ennek az egyszerű hírnek terebélyes hátországa van. Azok a fi­úk és lányok, akik képesek rá, szakmát tanulhatnak ak­kor is, ha állami gondo­zottak. Vannak azonban olyanok. akik a szakmáig nem képesek eljutni, be­tanított munkásként azon­ban dolgozhatnak. Őket többszörösen fenyegeti a veszély, ha betöltik tizen­nyolcadik életévüket, és ön­állóak lesznek, a rájuk sza­kadt önállósággal lényegé­ben nem tudnak mit kez­deni. Az intézeti nevelés kevés lehetőséget ad az em­berekkel való normális kap­csolattartásra, felnőttségük kezdetén a beilleszkedés emiatt komoly akadályok­ba ütközik. Menekülnek az állami gondozottság védett­ségéből — bélyegnek érzik inkább —, de a másfajta életmódban teljesen járat­lanok. Az életkoruknak megfelelő munka és mun­katársaik hatása nehéz idő­szakon segítheti át őket — gondolták a gyermekvéde­lem emberei. A nagykorú­vá válás nem jelent éles ha­tárvonalat számukra, utána is lakói maradhatnak ugyan­annak a szállásnak, tagjai ugyanannak a közösségnek egészen addig, amíg csa­ládot nem alapítanak. Most huszonhármán van­nak a leányszálláson, nem csak Csongrád megyéből ér­keznek, de Bács-Kiskun, Szolnok. Békés és Hajdú­Bihar megyéből is. Mun­kájukért teljes fizetést kap­nak, abból tartják el ma­gukat. A nevelői gondosko­dás segíti őket a pénz köl­tésében és megőrzésében is, hiszen a hasonló korúak ilyen segítségre családi kör­nyezetben is rászorulnak. Ruhájukat is maguk ve­szik, és maradék pénzüket legtöbben takarékba teszik. Indulásként mindegyikük ezer forintot kapott az inté­zettől, hogy első fizetésig se legyenek semmiféle kény­szerű helyzetnek kiszolgál­tatva. Ügy lehetnek önálló­ak, hogy erős védelmet érez­hetnek maguk mögött. Ha szükségük van rá, bármikor megkapaszkodhatnak. Érdeklődtem, mi lenne velük, ha nem itt lennének. Egyik lehetőség továbbra is az intézet lenne, sok-sok ne­hézséggel, hiszen koruk mi­att ott inkább csak gondot okoznak. Mehetnének úgy­nevezett ellenőrzött albér­letbe, igen sok rizikóval, sokszor beláthatatlan követ­kezményekkel. A harma­dik út ennél is rosszabb: a csavargás, az otthontalan lé­zengés. Azért sikerült könnyen megegyezniük a gyár és a gyermekvédelem emberei­nek, mert hasonló törek­vések korábban is voltak, és bőséges tapasztalatokkal rendelkeznek. A DÉLÉP 15 esztendeje ad szállást ha­sonló megfontolásokból ha­sonló korú fiataloknak, több­ségük később is a vállalat­nál marad. Arra is van ta­pasztalat, mit kell tenni, ha a vállalkozást csőd fenye­geti. Volt ugyanis időszak, amikor a DÉLÉP akarta fölmondani az együttműkö­dést. Körültekintő vizsgálat kiderítette, a nevelők mun­kájában támadtak igen erős hézagok. Értesülésünk sze­rint a szükséges korrekci­ók után helyreállt a rend. A Március 8. Leányszállás­nak is vannak állami gon­dozott lakói, könnyűipari üzemekben dólgoznak, mér­legre lehetett tehát tenni, mit hozhat és mit vihet a kendergyáriak ajánlata. Nem feledkezhetünk meg arról sem. hogy az állami gyermekvédelem kiadásai je­lentősen lecsökkennek. Csak az ott dolgozó nevelök bé­rét kell állnia, és a fel­ügyeletet ellátnia. A mun­kára nevelés mindig is lé­nyeges mozzanata az em­berré válásnak, de aki dol­gozik, el is tudja magát tartani. Aki erre nem ké­pes. most sem kallódhat el, visszakerül az intézetbe, szorosabb felügyelet alá. Buktatója is lehet ennek a vállalkozásnak, hiszen a védőszárnyak alól kikerülő fiatalokat veszélyek most is kerülgetik. Hiszékenyek, mert még nincsenek tapasz­talataik, számító lézengők kihasználhatják hiszékeny­ségüket. Abban bíznak a nevelők, ha a brigád be­fogadja őket a gyárban, ha kötődni tudnak a tisztesség­gel dolgozó embert normák szerint élő felnőttekhez, azok intelmei nem marad­nak hatás nélkül. Mire nagy­korúak lesznek, meg is ér­hetnek az önállóságra. Horváth Dezső Dóc hírnöke A mai követelménvekhez igazított szabályokat és új előírásokat léptet hatálvba 1982. ianuár 1-töl az a tör­vénvereiű rendelet, amellvei az Elnöki Tanács — keddi ülésén — módosította az er­dőkről és a vadgazdálkodás­ról szóló alapjogszabályt. az 1961. évi VII. törvénvt. A témában illetékes tár­ca. a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium ve­zető szakemberei arról tá­jékoztatták az MTI tudósító­ját, hogy a törvénymódosí­tás alapvetően kettős célt szolgál: egyfelől az eddiginél szigorúbb legyen az erdőte­rületek védelme, másfelől a törvénv — az ágazati irányí­tás elveivel és ió gyakorlatá­val összhangban — vertiká­lisan összefüggő termelési ágként kezelie és szabályoz­za az erdőgazdálkodást, az úgynevezett elsődleges fa­ipart és faanyagvédelmet, va­lamint ezek központi és te­rületi igazgatásának szerve­zetét. A törvényereiű rendelet a jövőben az erdőtörvénv ha­tályát kiterjeszti a belterü­leten levő erdőkre is. Itt is alapvető követelmény, hogv a belterületi erdők töltsék be elsősorban közjóléti és kör­nyezetvédelmi rendeltetésü­ket. továbbá, hogv ezekben az erdőkben is valamennyi erdőre előírt szekszerű erdő­gazdálkodást folytassák. Üj rendelkezés, hogv erdő­nek más szerv — nemcsak állami szerv — tulajdonába, kezelésébe, használatába át­adásához. továbbá belterület­be vonásához hozzájárulás szükséges, mégpedig a Mi­nisztertanács hatáskörében kijelölt szervek valamelyike részéről. Előírja a tvr. azt is. hogy az erdők fokozott vé­delme érdekében minden esetben hatósági engedélv szükséges a művelési ág megváltoztatásához, az erdők termeléséből kivonásóhoz. vagv természetben való meg­osztásához. Az új iogszabá Ívok ezen engedélv mellett — a mezőgazdasági rendel­tetésű földek védelméhez ha­sonlóan — a terület és a rajta levő faállománv igény­bevételéért járó ellenérté­ken felül azt is előírja, hogv térítési díjat kell fizetni er­dőnek (beruházási célra) ter­melésből való kivonása, to­vábbá időleges igénybevétele esetén. E differenciált téríté­si összeg fizetésének kötele­zettsége — a szakemberek véleménye szerint — ösz­tönző hatással lesz az egyes gazdálkodó és más szerveze­tekre. hogy erdőterület-igé­nyüket a legszükségesebb mértékben korlátozzák. Soka­kat érintő előírás, hogv egves esetekben, például termé­szetvédelmi érdekből az er­dőben. fásításban — például külterületi fasor, facsoport, kisebb erdöfolt tekintetében — a virág, a gyümölcs és á gomba szedése korlátozható vagy megtiltható. A korábbi törvénvi előírá­sokhoz képest kiegészítő rendelkezés, hogv az erdő­gazdálkodás). valamint az elsődleges faipar és a fa­anyagvédelem területi igaz­gatási. hatósági feladatait az erdőfelügvelőségek látiák el. — Jó napot! Van-e leve­lem? — Jó napot! Nincs. — Honnan tudja, meg se nézte a táskát? — Azt nem. de magát igen! — Mindenkit ismer arc­ról? — Nemcsak arcról, névről, címről! Nálam elég volt annvi. hogv nem ismer. így telje­sen fölösleges, tudja-e a cí­mem. vagv sem. lénveg. hogv miattam nem éri meg kinyitni a táskát. Nem va­gyok dóci. nem is kaphattam levelet. A postás, aki min­denkit ismer, mindenkinek ismerőse is egyben. Megiri­gyeltem. — Felvesz inasnak ? — Nem én! — Azt mondják, munka­erőhiány van a szakmában. — Van. De nem itt! Dócra elég egv is. Kétméteres hótorlaszok Sok gondot, okoz az idei tél Tata térségében. A dom­borzati viszonyok miatt a szél iránya itt -állandóan változik, s általában nagv sebességű; ezért váltak az elmúlt hetekben többször is járhatatlanná a vidék útjai. A mély bevágásokban fek­vő útszakaszokat az elmúlt napokban is többhelyütt színültig megtöltötte a szél finom porhóval. Már több napja másfél-kétméteres hótorlaszokkal birkóznak az erőgépek. kedden is teljes erőbevetéssel dolgoztak a KPM munkásai a két leg­kritikusabb területen, a Ta­ta—Környe és a Tata—Köm­lőd közötti utakon. A dél­utáni órákra a Tata—Környe közötti tizenegy kilométeres utat ismét sikerült megtisz­títaniuk a hótömegtől. Ez­után a másik út felszabadí­tására irányították a hóma­rókat. A Tata—Komlód 8 kilométeres úton is hossza­dalmas és nehéz munka vár emberre és gépre egyaránt, mert itt is helyenként két­méteres hótorlaszok maga­sodnak. Az. eltakarításra vá­ró hó mennyiségére jellem­ző. hogy a marógépeket alig látni, szinte eltűnnek a hó­falban. — Fétti a kenyerét? — Félti a fene! Magától éppen nem. Úgyse akar be­állni. — El se kísérhetem? — Jöjjön, ha akar. Nem sokba tart, itt a falu vége. — Hány ház van Dócon? — Dócban? Űgv kétszáz­kétszázötven. Megjárom reg­gel héttől délután kettőig. Este meg még egv kicsit rá­dolgozom. Akkor küldiük el a postazsákot. Én adom fel a buszra. Meg-megcsúszik a lábunk a csikorgóra fagyott úton. A postás arcát paprikapirosra csípte a dóci levegő. — Menni kell itt. akár esik. akár fúj. Várják a le­veleket. — Honnan? — Szeged. Budapest. Szombathely. Nyíregyháza, de Kanada. USA. Románia. Jugoszlávia, sőt még Jordá­nia is szerepel a feladó ro­vatban. Kaputól-kapuig lépdelünk. Nvugodtan tolja a kerékpár­iát. látszik, akkor sem igen ülne fel. ha nem lógnék a r.vakán. — Szeret biciklizni? — Nem mondhatnám! Né­ha alighogv fölülök, szállha­tok is le. Akkor már ott kez­dem, hogv föl se szállok! De azért jó ez a bicikli. Rajta tolom az újságot. Hű. ha lát­ná. amikor a hetilapok is itt vannak! Most csak ez a Dél­magyar. Oda sem néz, úgy emeli ki a nagvtáskából. s teszi be a levélszekrénybe. — Tudia kívülről, kinek mi iár? — Hát hogyne! Tizen . . . tizen.. .. várjunk csak. aszond.ia... — Mióta? — Hatvannyolc óta. — Na. hát akkor az ti­zen ... tizen ... Áh. külön­ben ezért nem lett egyikünk sem matematikus. — Pedig csak kiszámol­nám azt a nyolcszázezret! — Milyen nyolcszázezret? — Amit a héten a három ötösre nyertek. A kapcsolás érthető. Mi­közben gépies mozdulatokkal szedegette-adogatta az újsá­got, újévi képeslapot, leve­let. egv asszony lottót vásá­rolt tőle. Róla tudia a pos­tás. háromszor volt kettes ta­lálata. Több egv sem. Arcki­fe.iezésén látszik, legalább úgy sainália. mint a vevő saját magát. Most már csak arra vagyok kíváncsi. hár­munk sajnálatából nem jött-e össze egv szebb sum­mát adó találat. — Nehéz a postásnak, vagy könnyű? — Ezt oszt nem tudom. Csinálom. Ami nehéz, legfel­jebb az. hogy van itt olvan név. ami mögött három em­ber js van. A levél címzésé­ből meg nem derül ki. A múltkor is vittem egviktöl a másikig. Mondom is neki. mán azt. is tudjam, melvik­teknek köllene ezt a lapot megkapni? — Szóval, nem kellek inas­nak?! — Men.ien be Szegedre, ott felveszik! — Saját magának visz-e levelet? — Kaphat is a postás, nem? — De. És mi van a cím­zett helvére írva? — Hegyi István. Dóc. i. z6.

Next

/
Thumbnails
Contents