Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

121 Csütörtök, 1981. 'december 24; MAv " — ttr.'t* xí Régi idők színháza V

alamikor színház-szaga volt a szegedi színháznak. Fogalom volt, rang. büszkeség szegedi színésznek lenni, a művészeket országosan jegyezték, a művészek egymást is számon tartották Ha szeretni nem is mind szerették, tisztelni, becsülni tudták azért egymást. Még a legirigyebbek is. ' a mindenkori stimmkollégák. Ma meg? Elmennek egymás mellett az utcán. Túl sokan vannak sértődöttek mellőzöttek, ennyit már nehezen bír egy társulat. A színháznak nincs levegője, kisugárzása, rezgésszáma. Ügy él a városban, mint valami idegen testrész, műanyagszív vagy faláb. Vérkeringéstelenül. Valamikor varázslat lengte körül az előadásokat. Ha nem is valamennyit persze, de a bemutatókat feltétlenül. Utána hajnalig ünnepelt a gárda, h06szerelmes és intrikus, szubrett a súgó nyakán, karmester összeölelkezve a diszlettologatóval, együtt priznicelték a premierlázt, együtt vezették le a fölgyülemlett izgalmakat. A színházban ugyanis minden premier zárszámadás. Má sem feledem az óépület nagy patetikus búcsúelőadását. Vántusoperáját játszották. Az aranykoporsót. s függöny után halotti tort ültek odalenn a klubban, mintha csak tegnap történt volna. A rögtönzött dobogót fö] ravatalozták, körülülték. pezsgővel locsolták s a mániákusok szent elfogultságává]. öntött lelket muzsikus a színészbe, meg viszont: az nem lehet, hogy soká tartson a száműzetés, hamarosan visszatérünk majd. Hát? Valamikor esemény volt a színház szívedobbanása, minden lényeges életiele. életmegnyílvánulása. Amikor valóságos mai magyar dráma valóságos mai magyar írója valósággal beköltözptt a piöbákra. Az Egy válás története nem nyerte el ugyan az őt megillető helyét későbbi sajtókritikákban. akkor azonban csorbítatlannak tűnt az élmény. sem a darab, sem az előadás nem tévesztette el hatását. A premier szüneteiben Maróti elérzékenyülve szipogott a folyosókon, megindultan ölelgetve a rendezőt, meg azt a pár színészt, akinek szerepet álmodott. Alig éjfél előtt szabadult „ Kisszínház hátsó traktusát ellepő gratulálok gyűrűiéből, a Tisza étteremben terített asztal várta, s amint megjelent az üvega.itóban. fölcsattant a taps. pedig a szálló vacsoravendégei nem is mind a színházból jöttek, többségük hallomásból értesüli az eseményről: megszületett egy igazi mai magyar dráma. Múló türelmetlenség temetkezik ;( régmúltba csupán. Van abban bizonyos törvényszerűség, hogy zajosabb előadásokat — miket ajnároz a szakma is, mik fölszítják a közhangulatot, áram alatt tartják a közvéleményt — jobbára homogén színházak produkálnak. Budapesten kizárólagosan (naná, ott csak „egynemű" társulatok játsszanak), a vidéken gyakorlatilag inkább. így ívelt föl üstökösként anno dacumál Kaposvár. Szolnok, Kecskemét drámajátszása, s vonta bűvkörébe a maga könnyebb szórakoztatóiparát, operettjét, musicaljét, a zenés tagozatát. Ám azokban a városokban, hol a színház szekerét további más műfaji kötelmek-elvárások roskasztják. magyarán. hol opera is működik, leválaszthatatlan művészi „tartozékaival". balettel, nagyzenekarral — nos ezekben a városokban csak egy-egy bemutató erejéig villan meg a próza, sikereit tartósítani hosszú távra alig-alig tudja. Ebben a cipőben jár Pécs, Debrecen. Szeged: utóbb a győriek is ezt a feneketlen csizmát próbálják. Feneketlent, mely elnyeli a szubvencióforintokat. mint kacsa a nokedlit, kevés a látszatja mégis. Könnyű kiszámítani, amelyik családban egyetlen gyereket öltöztetnek, elegánsabb. divatosabb az eredmény, mint ahol ugyanennyi pénzből kettőt vagy hármat. S mivel az opera, a maga három évadi premierjével. folyamatosan képtelen az esemény feszültségszintjén tartani a színházat, már a nagv számok törvénye okán sem gazdaságtalan rendesebben fölruházni a prózát. Azért, ha csupán az átlagos, tíz-tizenkét drámabemútatója ., eseményszámba megy. máris permanens figyelem hull az egész színházra, következésképp a színház egészére, városon belül. városon kívül, szerte az országban. Ehhez lesz időszerű lassacskán megteremteni a feltételeket Szeged városában. Az integráción belüli differenciált önállósággal. A dráma.iátszásnak erkölcsileg és anyagilag, művészileg és a költségvetésben is megadni azt az esélyét-rangját, mely az operának is megvan, s amely nélkül követelni sem szabadna tőle annyit., amennyit régét-' várunk-elvárunk. Hátha ennek hiánva késlelteti a szegfői színházművészet. föltámr dását? nikolényj istván Vályogbúza A

betűből élő ember valósággal fölhorkan az örömtől, ha olyan szóra talál, ami nem kopott meg a napi használattól. Aki ügyes, gyártja is az új szavakat, de nem viheti túlzásba, mert egyszer csak elkezdi nem érteni, aki olvassa. Az alulról jövő betűvetők könynyen labdáznak, hoznak annyi szép mondókát magúkkal, elámul, aki látja. Tamási Áron tündérszép szavai mind otthon termettek eszejárása is hazai, ezért nem lehet letenni. Panaszkodunk, hogy szürkül a nyelvünk. Kétórás beszámolót el lehet mondani úgy. hogy nyelvünk bőségéből alig használunk föl valamit. Érteni mindenki érti. de nem érdemes elmondani • mert a ragasztóanyag hiányzik belőle: egyik fülemen be,. a másikon ki! A szó nagy művészei két nagy zsákba szoktak belenyúlni. Az egyikben a tájszavak vannak, a másikban a régi nyelv- maradéka. Nátly József 1825-ben az' ostoba szóra egy kazalra való másikat szed elő a Szegedi Szótár tanúsága szerint: piszma. bangó, balgatak. balyokás. bamba, buta, bősze, dőre. eszelős, ergójás. fajankó. gagyula. aolyhó. gubajakab, háványos. herepila. holdos, hü le. fkába, léhűtő, lidértzes. májészájú. natrahörös, nadragulyás. pimasz, ragyivátlan. szerdán süsü, száiabákó. b árédok. bohó. botor, huszma. koplegyes. szwszma. tsába. ököllel ütött, ökörtérdü. Válogathat belőle, aki cifrázni akar. ámbár a mai keletű lökött se kutya. Tömörkény bebeült Ónozó Poldiné Tisza-parti kiskocsmájába borocska mellett vízenjárók: beszédét hallgatni. Mennyit gazdagodott vele a Szegeden születő irodalom? Még mindig adósok vagyunk az elismerésével. Nem hányjak talán a szememre a búzanemesítők. ha őt percre a tájnyelv gyűitogetői mellé állítom őket. A nem is olyan régi idők nemesitője se csinált egyebet, mint. összegyűjtötte a más-más tájak búzáját, és kiválogatta belőle a legjobbakat. Akár ötven vagy -száz fajtával is előállhatott. A mostani már héttel sikeresnek mondhatja magát. Barabás Zoltántól hallottam a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézetben, hogy a búza is kopik, akár a nyelvünk, ha nem tudjuk táplálni áldást hozó erekből. Fogia a nemesítő, kiveszi belőle a legjobb tulaitonságokat — teremjen sokat, te dőljön meg (régen úgv nondták, megháborodik a búza •i júniusi szelektől), és ha lehet, viselje el a fertőzéseket is. Ezernyi más tulajdonságáról nem vesznek tudomást, engedik elnsorogni az uituk között.. Ha ők hozzájutnak egv régi búzához, ugyanúgy megörülnek oeki, mint Tömörkény, ha neki való szép szót hallott. Csakhogy ritkán jutnak hozzá. Nemrég beállított valaki, talán Szőregről, talán máshonnan, föl se írták, meg se jegyezték, és azt mondta,, régi vályogház bontásánál talált egv szemet. Földbe tette, fölnevelte, kalászt hozott. itt van. Hány éves lehetett a vályogház? Legföljebb száz. De akkor a búza is száz! Benne lehet az a tulajdonság, amelyik' nagy szárazságokon segítette át, vagv nagy esőkön, az. is amelyik megvédte a lisztharmattól. és ki tudja még. mennyi? Mind tó lehet még valamire. Betették az üvegházba, és házi használatra elnevezték GK-Vályog-nak. A kutató azt mondja, ha semmi hasznát nem vennék, akkor is érdemes volt elültetni. Öröm nézni, és jó az, ha örülni is tud a kutató, nemcsak a fejét törni. Kíváncsi arra is. az ő nagyapja milyen búzával mehetett a majomba. Nagy legendák támadnak néha a búza százados vagy ezredes csírázó képességéről. Fölkapta egyszer a szél azt a hírt is, hogy az is kicsírázott, amelyik fáraók sírjából került elő. aztán szépen megcáfolták. Régészék máshonnan is előkeresik néha, találtak már honfoglaláskor! jurta árkában is. de nem nagyon csiráztatiák. ennélfogva azt se nagyon tudják, csírázna-e egyáltalán. Szegeden ez a váIvogbúza az első nagyon régi, amelyet megfontolt szándékkal őriznek és szaporítanak. De hogyan maradhat meg éppen a vályogban ? Azt mindenki tudja. hoffy pelyvával tapossák, a pelyvában pedig szem is lehet. De a vályog nedves, a búza pedig napok alatt kihajt, ha nedvesség éri. Egyik rejtély hátán másik rejtély. Van azonban körülbelül kéthetes alvó ideje, érés után mindjárt, akkor kerülhetett bele. és valami rekkenő kánikulában meg is száradt hamar a vályog. Ennél komolyabb magyarázatot nem találnak. Reménykednek viszont, lehet ennex folytatása is. Ahogy egy megmaradt. megmaradhatott több is. Nyáron dolgoztak a vályogvetők legszívesebben, de ezer más helyen is meghúzódhatott. Régi magtárak gerendahasadékában is. Ha a szőregi emberben föltámadt a természetes bölcsesség, és pátyolgatta, behozta, talán hozza más is. Amióta génekkel operálnak a nemesítők. minden szem aranvat ér. És egyetlen szemből akár száz mázsa is lehet. horváth dezső Katona Judit Kaláris Milyen a gyerek könnye, s milyen az öregé? Fém ezüstje az egyik, s a másik ólomé. Fényes kis vödreikkel a tündérek merik és nem apad ki mégsem , estétől-reggelig. Nem apad ki kútja míg szenved a gyerek s jaj, tiszta könnyet sírnak az árva öregek Köszöntő, neked Lángot gyújtok, hogy örülj, szívemhez közel települj s szeresd e verset, mert ma itt neked ég, izzik a grafit. Lángot gyújtok, hogy kigyúlt, hogy kicsit te is kivirulj. Mária egyszülött fiát hirdeti csillagsokaság. Fű ere vérzik hó alatt, boldogra festheted magad: szívemhez közel települj, lángot gyújtok, hogy örülj.