Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

födutorfofc. Í98Í. tfceemfer 33» 3 Ülést fartőit a Minisztertanács A Minisztertanács szerdai ülésén az ipari miniszter iriWterjesztése alapján új központi fejlesztési programot fo­gadott. .el az elektronikai alkatrészek és részegységek — ezen belül a mikroelektronikai alkatrészek — gyártásának fejlesztésére. Megjelölte a program megvalósítását meg­alapozó kutatás és műszaki fejlesztés irányát és egyetér­tett a végrehajtáshoz szükséges szervezeti változtatásokkal. Tudomásul vette, hogy az ipari miniszter 1982. január 1-től mikroelektronikai vállalatot létesít, amelynek tevékenysé­ge fokozatosan kiterjed a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés egészére. A kormány megtárgyalta és elfogadta az 1982. évi Sl­iami költségvetés végrehajtása érdekében szükséges intéz­kedéseket A Minisztertanács módosította az újításokról, valamint a szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányok­kal kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló rendeletet. Az új rendelkezések 1982. január 1-től anyagilag közvetlenül is érdekeltté teszik az újítások és találmányok hasznosítá­sában kiemelkedő, eredményes munkát végző közreműkö­dőket. A kormány ülésén megtárgyalták és elfogadták a Mi­nisztertanács, a kormánybizottságok, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1982. első félévi munkatervét. Kapcsolatok... Részlet a távbeszélő-központból Az ember hírekre vágyik, fej hírekre. De legfőképpen azt szeretné, ha szerettei a világ bármely sarkából na­ponta értesítenék arról, hogy miként is élnek, öreg ba­rátomat a minap hívta fel külföldről a fia. Arról tu­dakozódott, hogy a vörös­hagymát egyben kell-e fel­tenni ahhoz, hogy a végén kellemes halászlé sikeredjék az ügybőL Hogy vagy? Ezt kérdezik tőlem sokszor barátok, is­merősök. S ezek a kérdések igazából nem nagyon érde­kelnek. Én is hírekre vá­gyom. Másokról szólóakra es engem érdeklőkre. — Bell feltalálta, Puskás Tivadar tökéletesítette... A gond meg a miénk. — Így igaz — mondja Rózsa István postaigazgató. — Annyi telefonállomást egyszerűen képtelenség vol­na üzembehelyezni, ameny­nyire szükség volna. Léte­sítünk hétezret, újabb hét­ezerre van igény. — Lehet mindezt győzni? — A mai körülmények között népi. Nincsenek az országnak lehetőségei erre. Igyekszünk persze, hogy minden rászoruló megkapja időben a telefonkészülékét. * Az ember hírekre vágyik. Tudja, hogv a hírek ténye­ket takarnak, az álhírek il­lúziókat. Az ember hírekre vágyik. A posta helyközi kapcso­lóterme. — Hogyan kell önt meg­szólítani? — Távbeszélő-rendező va­gyok. — Rendező? — A színházi rendezőéhez is hasonlít a munkám, ha erre gondol. Meg kell ta­lálnom a legoptimálisabb, a mindenkinek tetsző megol­dást. Ötvenen dolgoznak ve­lem, őket kell „mozgatnom". A teremben három tucat lány és asszony duruzsolasa. „Kapcsolom Szentest, kérem várjon egy pillanatig. „Me­zőkovácsháza nem. jelentke­zik" _a csongrádi hívót kérem, hogy..." Zakar MiháXyné a Volán csongrádi telepe és a sze­gedi központ között teremt éppen kapcsolatot — Szép munka a miénk, mondja. Én legalábbis sze­retem. Meggyőződésem, hogy sokat segítünk nem­csak az emberek • közötti kapcsolatokban, hanem a termelésnek is. Ékkor szól hozzám Selep Ágnes. — Én jobban szeretek ám beszélni — fuvolázza. A tizenkilenc éves lány, tavaly még radnótista diák volt Kétezerhatszáz forintot keres a postán. Amikor ter­veiről faggatom, mert hát egy fiatal lánynak tervei még bőven lehetnek, csak mosolyog. — Szeretek beszélni, és itt annyit beszélhetek, amennyit csak akarok. Tóth Vilmosité harminc­két éve dolgozik a kapcso­lóteremben. — Osztja ifjú kolléganője véleményét? . — Hát... Néha éjszakán­ként, amikor felhívnak, és csak azért hívnak fel, hogy beszélgessenek velem, akkor nem. De a munkámat sze­retem. Tudja, mi hidat ké­pezünk emberek és embe­rek között. — Éjszaka? Karácsony­kor? Juhász Sándorné, a kap­csolóterem főnöke, a távbe­szélő rendező csak ennyit mond: — Én nemcsak nekünk, hanem az egész világnak is örök békét kívánnék. És nem karácsonyra, hanem a következő évek mindennap­jára is. Tudja, az ember hírekre vágyik és jó hírek­re. A híreket mi is közve­títjük ... P. F. Győri Imre: Összefogással nemzeti céljainkért T öbb mint három évtizedes szo­cialista építőmunkánk hazánk és népünk sorsát alapvetően meghatározó történelmi eredmények forrása és gazdag tapasztalatok tár­háza. Az utóbbi hónapokban a társa­dalom széles nyilvánossága előtt is sok szó esett arról, hogy a magyar munkásosztály miképpen tudott élni az 1945-ben kapott nagy történelmi lehetőséggel, hogyan lépett szövet­ségeseivel együtt a szocialista fejlő­dés útjára, miként teremtette meg és védte meg a dolgozó nép hatalmát, gyarapította a társadalom új értékeit, hogyan jutott túl éles konfliktusokon, nagy társadalmi megrázkódtatásokon, amelyek egy része történelmileg szük­ségszerűen, más részük súlyos szub­jektív tévedések, hibák, törvénysérté­sek folytán következett be. . A cikk terjedelmi keretei nem te­szik lehetővé, hogy társadalmi fejlő­désünk minden összetevőjével részle­tesen foglalkozzam. Egyetlen, de egy­ben a legfontosabb összefüggésre sze­retnék rámutatni: eredményeink leg­főbb forrása az, hogy: a munkásosz­tály pártjának programja nemzeti érdeket fejez ki, és a történelmileg megoldásra váró feladatok végrehaj­tásán együtt munkálkodik az egész társadalom. ) Azt szoktuk mondani, hogy a meg­teremtett és megvédett hatalom bir­tokában pártunknak 1957-től napja­inkig még két „nagy vállalkozása" volt: egyik a szocialista mezőgazdaság megteremtése, a másik az 1968-ban megkezdett gazdasági reform. Nagyüzemi mezőgazdaságunk létre­jötte a szocialista tulajdonviszonyo­kat tette általánossá hazánkban. Hozzá kell tenni: az új társadalom világtörténetében hazánkban szerve­ződött először úgy egységes osztállyá a parasztság, hogy az átalakulás ne­héz esztendőiben nem csökkent, ha­nem nőtt a mezőgazdasági termelés, nem romlott, hanem javult a falusi emberek élete. A párt szavának hite­lét a tények a legszélesebb rétegek előtt bizonyították. A többi között az is, hogy a falvakban azért teremtet­tük meg a szocialista nagyüzemeket, mert így kaphat többet az egész nép a mezőgazdaságtól. Szocialista álla­munk és termelőszövetkezeti paraszt­ságunk jól sáfárkodik a magyarföld adottságaival a mezőgazdasági nagy­üzem, valamint az ahhoz kapcsolódó széles körű tevékenységi rendszer, beleértve a háztájit is, szocialista tar­talmú választ tud adni az élelmiszer­termelés mai nagy kérdéseire. Me­zőgazdaságunkra a mai bonyolult vi­lággazdasági helyzetben bátran szá­míthatunk, társadalmi rendünket erő­síti. Más szavakkal: annak idején jo­gosan tekinthettük ügynek a terme­lőszövetkezeti mozgalmat, az akkori befektetések ma sokszorosan megté­rültek. Az 1968-as gazdasági reform — amely mint folyamat, ma sem feje­ződött be — abból a felismerésből fakadt, hogy a termelési viszonyok fejlesztésében — a termelőerők ad­dig elért szintjéhez viszonyítva — lépéskényszerbe kerültünk. Gazdasági adottságaink és lehetőségeink figye­lembevételével alakítottuk ki azt a mai napig is folyamatosan „karban­tartott" irányítási rendszert, a gaz­dasági reformot, amelynek egyes konkrét elemei szükségképpen gyak-' ran változnak ugyan, de a lényeg megmarad: a szocialista tervgazdál­kodás kapcsolódik össze az érdekelt­ségi rendszerek áttételén keresztül a vállalati, szövetkezeti önállósággal. A reform a gazdasági szférában is nyil­vánvalóvá tette a tömegek előtt pár­tunknak azt a törekvését, hógy az érdekek helyes felismerése követel­mény, az érdekütközéseket idejében kell elbírálni, hogy a helyes megol­dás csak a legkevesebb „szükséges rosszat" tartalmazza. Ugyanezek az elvek a párt politi­kájában és politikai mechanizmu­sunk kialakításában már 1957 óta ér­vényesültek, tehát korábban, mint a gazdaságban. Mégis, fontos politikai tanulság számunkra, hogy a közvéle­mény a hétköznapi gazdasági tevé­kenység révén ismerte meg és fo­gadta el a folyamatos továbblépés és fejlesztés szükségességét, az érdekek szocialista rangsorolását. Így a köz­gazdasági gondolkodás voltaképpen átlépett önmaga határain, és a szé­lesebb értelemben vett belpolitiká­ban erősítette a közös gondolkodást, a szocialista nemzeti egységet. Napjaink gazdaságpolitikai célját pártunk XII. kongresszusa úgy fogal­mazta meg, hogy „lassú fejlődési ütem mellett a gazdasági fejlődés minőségi tényezőinek kibontakoztatá­sával, a termelés nemzetközi ver­senyképességének fokozásával javít­suk a népgazdaság egyensúlyát, és szilárdítsuk meg az elért életszínvo­nalat". A feladat nagysága akkor mérhető Igazán, ha a valósággal reálisan szembenézve érzékeljük: munkánk mai feltételei nehezebbek, mint ami­lyenekkel a XII. kongresszus idején számolhattunk. A nemzetközi helyzet jelentős romlása és a világgazdaság­ban tartóssá vált számunkra kedve­zőtlen folyamatok következményei tovább szigorították azokat a felté­teleket, amelyek mellett a népgazda­ság egyensúlyi helyzete javítható. Mindenütt jól értékesíthető áruk elő­állítására és bővülő exportjára van szükség, ám — különböző okokból ugyan, de — a világon mindenütt lassúbb a fejlődés, mint a korábbi évtizedekben. Ez azzal is jár, hógy nemcsak mi, hanem a tőlünk váSárló kereskedelmi partnerek is kevesebbet akarnak venni, mint eddig, és akár dollárral, akár rubellel fizetnek, jól megfontolják, hogy mire adják ki a pénzt Szűkülő piacon több árut eladni nagyon nehéz. Országunk sajátosságai azonban olyanok, hogy akár kedve­zőek számunkra a külpiaci feltételek, akár nem, kereskednünk kell, mert az export teszi lehetővé a népgazda­ság működéséhez szükséges import biztosítását. Ebből következik, hogy a világpiacot olyannak kell elfogad­nunk, amilyen, és meg kell gyorsíta­nunk hozzá az alkalmazkodást De hogyan? H a az általunk importált nyers­anyag és energia jobban drá­gul, mint az azokból készített termék, akkor csak egyet lehet ten­ni : kevesebb anyagból és energiával olyan termékeket előállítani, amelyek a jelenleginél jóval értékesebbek, és több pénzt adnak értük a világpiacon. Ez az, amiben a sokat emlegetett hatékonyság kézzelfoghatóvá válik. Ez most népgazdaságunk központi kérdése, úgy is mondhatnánk: törté­nelmi feladatunk. A lecke nehéz, és az idő sürget A minőségi követelmé­nyek, a gazdasági fejlődés intenzív szakaszára való átállás nem vadonat­új követelmény, tulajdonképpen 1968 óta kitűzött cél. Meggyorsítása pa­rancsoló szükséggé vált, éppen a szá­munkra kedvezőtlenül változott kül­gazdasági körülmények miatt. Ezt el­sősorban saját tevékenységűn^, mun­kánk társadalmi hatékonyságának fokozása útján tudjuk elérni. Ügy is lehet fogalmazni: a hatékonyság ja­vítása ma legfőbb nemzeti ügyünk, ebben a tevékenységben az alkotó, tevékeny szocialista nemzeti egységet kell megvalósítani. Mint történelmünk során annyi­szor, a gazdaságban most is koncent­rálódnak fejlődésünk többi kérdései is. Így most azért legfőbb nemzeti ügyünk a hatékonyság javítása, mert attól függ az elért színvonal megőr­zése, a későbbi továbblépés megala­pozása, az életkörülmények jobbítása, a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi hátrányok leküzdése, a népgazdasági egyensúly kedvezőbbé tétele. A gazdaságos termelés biztosíthat­ja az anyagi fettételeket további kul­turális fejlődésünkhöz, az egészség­ügyi és szociális ellátás fejlesztésé­hez, de a szocialista haza védelmé­hez is. A jó gazdasági munka segíti külpolitikánk eredményes folytatását, képviseletét. • A hatékonyság javulása gazdasági eredményekben mérhető, de mint te­vékenység, a termelés területét meg­haladóan a szocialista társadalmi vi­szonyok széles körét érinti, annak fejlesztését elősegíti. A hatékonyság problémája ugyanis nem horgonyoz­ható le az anyagi termelés vizein, mert szoros kapcsolatban van az emberi tevékenység, gondolkodás más területeivel. Feszültségeket oldhatnak, de feszültségeket is teremthetnek. Az építőmunka folyamatában a termelő ember gondolkodása, készsége dina­mikusan változik. Amikor a külső té­nyezők erőteljesen korlátozzák a gé­pek és a nyersanyagok beszerzésének lehetőségét, akkor objektíve is meg­növekszik az alkotó ember szerepe a maga termelési tapasztalataival. A sokat emlegetett „emberi tényező" fontossága ebből az összefüggésből is levezethető. Tehát szocialista társa­dalmi viszonyaink erősítése, fejlesz­tése követeli meg az alkotó emberi képességek jobb kibontakoztatását. A szocialista demokrácia adta lehető­ségek jobb hasznosítása, az állami élet további demokratizálása bővít­heti a közösségért tenni akaró em­berek tevékenységi körét A hatékonyság javítása túllép a vállalatok tevékenységén azért is, mért mint törekvés, szorosan kapcso­lódik a közgondolkodáshoz. A szocia­lista építőmunkának mindig van mű­szaki, gazdasági, de ugyanakkor köz­életi oldala is. A közéleti oldal meg­jelenik a szocialista demokrácia fóru­main, olykor a bürokrácia bírálatá­ban, olykor a vállalatok vagy kisebb termelő közösségek szocialista kap­csolatrendszerében, de az igények és lehetőségek megfogalmazásában is. A hatékonyság témakörében ezért külö­nösen erős a közéleti oldal, mert a munka javítása mindig párosul a meglevő lehetőségek, munkaszerveze­tek újraértékelésével is, szükségkép­pen több igényt is megfogalmaz. Őszintén meg kell mondani, hogy ezek az új igények nincsenek mindig arányban az objektív lehetőségekkel. Emberileg érthető, ha például egy kórház osztályvezető főorvosa, egy iskola igazgatója vagy más intézmény vezetője olyan berendezések megvá­sárlásáért harcol, amelyek ma még csak a gazdaságilag legfejlettebb or­szágok intézményeiben találhatók, de azt is világosan kell látni, hogy az igényeket mindig lehetőségeinkhez kell igazítani. A hatékonyság konkrét kérdéseiben folyó szükségszerű vi­ták során azt a szemléletet kell erő­síteni, hogy a növekvő igényeket csak az adott lehetőségek jobb kihaszná­lása gyümölcseként lehet kielégíteni. Gazdasági építőmunkánk lassú fej­lődési üteme is rendkívül nagy fel­% adatokat állít elénk. Mai világunk­" ban, melyben gyakran drámai módon éleződtek és éleződnek ki a nemzet­közi politikai viszonyok, és általában is csökken a gazdasági fejlődés mér­téke, a mi nem látványos növekedé­sünk is jelentős előrelépést takarhat, ha nehezebb körülmények között is biztosítani tudjuk • a stabilitást. En­nek feltétele azonban — ismét le kell szögezni — csak a jobb. eredmé­nyesebb munka és gazdálkodás lehet. Az évi munkánkat áttekintve Köz­ponti Bizottságunk, majd az ország­gyűlés is megállapította, hogy a nép­gazdaság lényegében a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai irányvonalával össz­hangban fejlődött: a külgazdasági egyensúlyi helyzet a terv követeime­nyeihez közelállóan alakult, az élet­színvonal a . számított szinten tartás­sal szemben kismértékben emelke­dett Ezekre az eredményekre bátran alapozhatjuk jövő évi munkánkat is. Való igaz, hogy romló külgazdasági viszonyok közepette egyensúlyi hely­zetet javítani és egyúttal az inten­zív szakaszra áttérni példátlanul ne­héz feladat, de az is igaz, hogy a megvalósítás belső fettételei és lehe­tőségei biztosítottak, pártunk világos programot fogalmazott meg, amely­ben széles körű egyetértés alakult ki. Visszagondolva eddig megtett utunk­ra, bizakodással tölthet el bennün­ket, hogy az elmúlt negyedszázadban, a munkáshatalom megvédése után, nehéz körülmények között is eredmé­nyes konszolidációt valósítottunk meg, kikovácsoltuk a szocialista nem­zeti egységet. Helyzetünket reálisan kell megítélnünk, Társadalmi fejlett­ség szempontjából a világ élen járó országai közül a szocialista népek családjához tartozunk. Ennek elő­nyeit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy népünknek több jut anyagi javakból, mint az azonos fejlettségű, sőt a miénknél gazdaságilag fejlet­tebb, gazdagabb, más társadalmi be­rendezkedésű országok lakosainak. A szocialista alapok nyújtotta le­hetőségeket most azáltal is bi­zonyítanunk kell, hogy a gaz­dasági fejlődésünkben a történelmi lemaradásokat behozva, ezekben az években szilárdan megvetjük lábun­kat a közepes gazdasági fejlettségű országok csoportjának első soraiban. Ezt a korszakos nagy feladatot köz­üggyé, az egész nép ügyévé tenni, és ennek szellemében élni és dolgozni minden hazáját és népét szerető, ön­magáért és a közösség jelenéért és jövőjéért felelősséget érző, a társa­lalmi haladást és az emberiség bé­kéjét szívén viselő magyar állampol­gár becsületbeli ügye és hazafias kö­telessége.

Next

/
Thumbnails
Contents