Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

AZ MSZMP SZ EPE D VÁR OSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Építési szolgálatot szerveznek Szegeden •JCMMMA kcvnícAosufC nwnd&ro o&écuchnJutiaA ! SOMOGYI KÁROLYNÉ FOTÓMONTAZSA Ünnep, család, politika Segítség az otthonteremtéshez A VI. ötéves terv 370—390 ezer új lakás építését irányozza elő, ebből állami erőből 115—120 ezer valósítható meg, magánerőből pedig 255 —270 ezer lakás építése várható. Csongrád megye tervezett lakásszáma 20 ezer 500, s ebből 3560 az állami, 16 ezer 940 a magánerőből épülő. Szegeden várhatóan 11 ezer 150-en költözhetnek öt év -alatt új otthonukba, a magánerős és az állami lakásépítés megoszlása: 77 és 23 százalék (8534, illetve 2616 lakás). A terveknek ezek az adatai feleslegessé teszik a hosszas bizonygatást: a magánerőből építtetők és építkezők támogatásában az eddigi szervezeti, kereteken kívül (OTP, lakásszövetkezetek, társasházakciók) újabb módszerekre, szervezeti formákra is szükség lesz. Főként az előkészítésben a telekkél, közművesítéssel, épülettervvel, építési engedélyezéssel, majd a kivitelezés idején az anyagellátással, szállítással, műszaki ellenőrzéssel kapcsolatos gondok azok, amelyekben az építtetők segítségre szorulnak. Ha egyszer valaki megírná családi háza építésének történetét, a lapok legtöbbjét minden bizonnyal a „papírmunkák" leírása töltené meg. „Az egyik hivatalból ki, a másikba be" — így jellemezhető ma az, aki családi házat, épít, érthetően nagy szükség volna tehát egy olyan szolgáltató szervezetre, amely az építési területek előkészítésétől a lakhatási engedély megszerzéséig segítőtársa lenne az építtetőnek. A példa adott: Kecskeméten, Barcson sikerrel működik a röviden talán építési szolgálatnak nevezhető „intézmény". Ne gondoljon senki többre, mint amit az elnevezés takar, néhány hozzáértő, szervezésben, építési ügyekben jártas munkatárs látja el a szolgálatot. A segítségüket kérő érdeklődőt tájékoztatják a telekvásárlási lehetőségekről, a lehetséges beépítési módokról. Segítik az eligazodást a típustervek „dzsungelében", illetve tervezőt ajánlanak, ha az ügyfél úgy kívánja. Közreműködnek az építési engedélyek beszerzésében, az alkalmas kivitelező megtalálásában, az OTP-hitel megszerzésében. Szervezik a szállítást, a folyamatos anyagellátást, kölcsönzik az építéshez szükséges kisgépeket —, hogy csak a legfontosabb tételeket soroljuk a szolgáltatások hosszú listájáról. Efféle építési szolgálat szervezésével bízta meg a városi tanács végrehajtó bizottsága az építési és közlekedési osztály munkatársait, akiknek természetesen első dolguk volt, hogy a helyi sajátosságok és adottságok figyelembevételével gazdát keressenek a szolgálatnak. Olyan vállalkozó szervezetre van ugyanis szükség, amelynek „profiljába" belefér az újfajta és meglehetősen széles körű szolgáltatás; amelynek munkatársai rendelkeznek a szakmai ismeretekkel; s amely anyagilag elbírja a kezdeti időben nyilvánvalóan nem nyereséges vállalkozást. Nos, ez utóbbi feltételekről el kell mondanunk, hogy sok fejtörést okozott már eddig is a pénzkérdés. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy egy ilyen iroda működtetése (berendezése, fenntartása, dolgozóinak bérezése, a technikai feltételek megteremtése) meghaladná a gazdálkodó szervezetek önerejét. - így aztán az elsőként ajánlkozók vissza is léptek: nem vállalták, felelősséggel nem vállalhatták magukra az építési szolgálat szervezését. A tárgyalások folytatódván, most arról számolhatunk be, hogy a Szegedi Ingatlankezelő Vállalat megtette a kezdeti lépéseket a szolgálat — ha nem is a teljeskörú, a kecskemétihez hasonló szolgálat — indításához. A Komócsin Zoltán tér 9. szám alatti ingatlankezelő irodában januártól az érdeklődők már találkozhatnak az építési szolgálat munkatársával, aki — egye-, lőre az építési és közlekedési osztály dolgozóinak „tanári" közreműködésével információkat tud adni a te-, lekvásárlási, terveztetési és kivitelezői lehetőségekről, a hatósági előírásokról, a beszerzendő engedélyekről, a hitelnyújtási feltételekrőt Tanácsadói-tájékoztatási szerepe lesz tehát a kezdetekkor a szolgálatnak, az indulás tapasztalatait felhasználva a későbbiekben szeretné ' az IKV a szolgáltatást bővíteni. Ehhez persze a ta-/ nácsi szervek, a tervezők, a KIOSZ és a KISZÖV, az OTP, a TÜZÉP, a Vidia, a Delta, a Volán, s a kivitelezők (kisiparosok és szövetkezetek) segítségét nem néV külözhetik. P. Ki ! 71. évfolyam 301. szám 1981J december 24., csütörtök Ára: 1,80 forint K

arácsonykor leginkább egymással vagyunk elfoglalva. Két-három napra — már ahogy a legközelebbi pihenőnappal egyesíteni lehet a piros betűs párost — behúzódunk a családi élet csigaházába, amit körbedekorálunk kolbászkerítéssel, töltöttkáposzta-dombbal és opálos kocsonyatóval. Szülők várnak haza gyerekeket és unokákat, vagy viszont, rokonok jönnek a Nyírségből, vagy mi megyünk Zalába. Disznótoros, súteményillatú napok ezek, fenyővel, ajándékokkal, a hétköznapinál több figyelmességgel. Ám a közélet, a politika azért ilyenkor is csak be-bekéredzkedik. mert miután megbeszéljük a családdal, a rokonsággal a szokásos „hogy s mint vagytok otthon?" témát, ráterelődik a szó a munkára, a családi tervekre, a megélhetésre — a boldogulásra. És be sem kell annak kéredzkednie, hívatlanul is ott van már az ünnep körülményeiben, a terített asztal képében, az ajándékokban. Hiszen mindehhez erős köze van a társadalomnak, a politikának, amely és Minden . politikai mondanivaló közül. amit ilyenkor is számba veszünk, néhány szép mondat a békességről, az emberiség, a nemzetek és a családok reményeiről... Ez olyan ősi. ehhez az ünnephez tartozó sóhajtás, hiszen az alkalmi ének is így mondja: „Békesség földön az embernek ..." Nem hiszem azonban, hogy nagyon messze eljárna vele ilyenkor a gondolat, s méregetni kezdené, ki és mit épít vagy rongál világunkban a béke épületén. Tudjuk, ezt ls tudjuk betéve! És mi már egyáltalán mindent tudunk. Egész esztendőben mást sem hallunk és olvasunk, mint hogy: a béke törékeny és Reagan igen szeles: a szocializmus és a béke ikertestvérek; a tárgyalások, csakis' a tárgyalások...; az sem mindegy, hogy - meg tudjuk védeni magunkat, vágy megelőzzük a bájt... De ebből sem kíván többet most az olvasó. Gazdaságpolitikával nem nagyon szeretünk előhozakodni. Ebbe bele lehet bonyolódni, ezen még családban is össze lehet különbözni, mert sokféleképpen mondjuk s tudjuk, miként is lehetne, s kellene a kívánt célhoz érni. Gazdasági egyensúly, exportképesség, az elért életszínvonal megőrzése, mérsékelt beruházási politika ... — mindennapos címszavak. Persze, azok is maradnak, ha nem bogozzuk végig őket. De most itt horgonyozzunk le egy kicsikét! Annak végiggondolása tánv mégsem lesz unalmas két gyertyagyújtás vagy két ünnepi ebéd között, hogy foglalkozunk-e mi eleget, a címszavak színvonalánál többet saját dolgainkkal? Mikor betörnek hozzánk barátságtalan hírek valamerről, drágulásról, ellátási és megélhetési nehézségekről, ezeken is elég könnyedén túltesszük magunkat. Fölkapjuk ugyan fejünket az ilyén hírekre, de mindjárt ki is húzzuk magunkat: lám, mi azért értjük a dolgunkat! Ennyi volna az egész? Pár lépéssel tovább kellene menni! Igen, vissza a politikához! Mert száz gond közepette is ez volt s marad az iránytű, az elveiben állandó, módszereiben alkalmazkodóképes politika, amely következetességével már éppen huszonöt karácsony nyugalmával ajándékozott meg bennünket. Olyan jó volna, ha szemléletünkben valamelyest életre kapna a történetiség. Nekem mindig rosszulesik, ha a mi tiszteletre méltó, nagy vívmányainkat próbálja valaki megvámolni azzal, hogy „No, de mi ez Svájchoz képest" ... — „No, de mit keres egy mérnök az NSZK-ban"... — „No, de milyen kocsik futnak Svédországban" ... És nekem ez azért fáj, mert riélkülöz mindenféle történeti tárgyilagosságot. Hiszen a mi életünk minősége csak a mi mértékeinkkel mérhető igazán. Pár generáció életét tapasztalattal is átlátja az emlékezet. Nincs túl messze nagyapánk emléke a mi unokáink hétköznapjaitól. Belegondolunk-e néha, hogy ez a történelem; ez a politika íve? Ám még egy emberi élet is elég, ha jó a memória. Nemrégiben találkoztam egy parasztemberrel, akit közreműködésemmel „hajtottunk be a kolhozba" annak idején. Milyen sovány érveink voltak akkor a közgazdasági igazságokon túl a győzködéshez. Leginkább a hit, a meggyőződés „spóráit" próbáltuk agyába és szivébe szórni. Húsz év történelem, húsz év korrekt politika viszont akkora változást hozott az ő életében, de méginkább a szövetkezeti mozgalomban, amit semmiféle romantikus agitátor a szervezés idején ki nem találhatott volna. Tipikusan az az eset, amire az ideológus valahogy így mondja: a szocializmus saját alapjain tud igazán kibontakozni és megerősödni, az új minőségeket ezen tudja valóban fölmutatni. Mertünk volna paraszti nyugdíjról, állampolgári jogon járó teljes egészségügyi ellátásról, szövetkezeti művelődési házról papolni? Hagyjuk most a ritka szélsőségeket is, s ne kezdjük társadalmunkra jellemző esetként emlegetni, hogy karácsonyra Zsigulit kap az unoka, de annyit azért a karácsonyi „családi csigaházaiban" is megér a téma, hogy életszínvonalunkat nem gyötörte, nem viselte meg túlságosan a világban zajló gazdasági fölfordulás mind a mai napig. Szerénységre parancsol ugyan bennünket — de nem szegénységre. S ahogy a jövő évi terveket böngészgetjük, politikánk nem mondott le arról, hogy minden lehetséges eszközzel mérsékelje a kellemetlen hatásokat. Ez pedig azért nem csupán egy közgazdasági vagy politikai címszó, mert illatokkal párázó nehéz húsok fölött' is illendő rágondolni: én, az esztergályos, a traktorista, a gyárigazgató, a művezető, a szövőnő, a tervező, a hivatalnok..., én sem a kispadon ülök, én se csak kibic vagyok ehhez a politikai és társadalmi vállalkozáshoz. Még egyszerűbben: nélkülem már nem megy! Személyes törődésem. szorgalmam, becsületességem, igyekezetem ponto- ' san annyira szükséges ehhez a nemzeti célhoz, mint a politika következetessége, irányjelölő felelőssége. Tessék csak elképzelni: mit érne a „családi csigaház" melege és jómódja. ha nem a szocialista társadalom, a nyugalmat árasztó és előre is jól következtethető politika pajzsa alatt állna? Akkor még azt sem mondhatnánk, ilyen háromnapos „pogány" lakomák idején, hogy hagyjanak minket a politikával meg a közgazdaságtannal legalább ilyenkor, amikor itthon vannak a gyerekek az unokákkal és ezt az időt tényleg egymásra szántuk. Hát aem éppen a szocializmus agitátorai beszélnek oly - 'sokat arról, hogy a társadalom tartópillére a család? Mintha csak időzítették volna: a városi tanács is éppen a múlt héten tárgyalt erről. Majd, ha vége lesz az ünnepnek, s visszatérünk a gépeinkhez meg az íróasztalainkhoz, persze... C

salád, béke, emberi megértés, szeretet — teljen ebben a jegyben az ünnep! Munka, társadalom, politika — teljen ebben a jegyben az ünnepek széles közeit kitöltő élet! így szebbek és kedvesebbek lesznek az ünnepeink is, tartalmasabb az életünk is. SZ. SIMON ISTVÁN QifJgAeo VíLÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK!" V t >