Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-02 / 282. szám

Szerda, 1981. december 2. 3 Kutatás és gyakorlat! Tervteiiesítés Megvalósul a „Gabonamag" programja A Gabonatermesztési Ku- Erre a nagy tömegű árut •ató Intézet és a Nádudvari előállító hidridüzemek nem Vörös Csillag Tsz Kukorica- alkalmasak, és Iparinövény-termelési . . . , . , Együttműködés (KITE) kez- A korabb> bekben a ha­deményezésére három éve ^ ™praforgo vetomagelsza­alakult meg Szegeden a Ga- ?c>ntas k'farola« Bacsalmas bonamag Alapanyagszaporító ^zetere koncentralodott. A Gazdasági Táreaság. A szel- novekv". fények kielegüe­lemi és anyagi erőforrástik f!re a a* lde" Be" egyesitését. a tudományos kes egyeben is létrehozott kutatás és a termelés közös "«™vezett y«omaeflszaPo­érdekeltségének megteremte- nto .bazis,t- Ugyanakkor az Bét tűzték ki célul. ,refzeben Mytat­nak az uj kukonca es nap­A tudományos kutatók vál- raforgó fajtákkal.- hibridek­lalták, hogy a megnöveke- kel különböző agrotechnikai dett követelményeknek meg- kísérleteket, felelő kukorica és naprafor- . _ , „ , gó fajtákat, a szaporításhoz A Gabonamag társasag alapanyagokat adnak az ér. tevékrmysegével a ku­dekelt termelési társulások- tat<f eredmények ^orsabb nak. rendszereknek, azokon syakorIatl hasznositasanak keresztül a gazdaságoknak, lehetőségét teremtette meg. Ezenkívül kidolgozzák, ren- v^^^MiMHHn Teljesítette éves tervét a Kavicsbánya Vállalat gyéké­nye si üzeme. Egymillió-száz­negyvenezer köbméter kavi­csot termeltek és szállítot­tak vasúton és közúton Dél­Dunántúl építőipari vállala­tai, KPM közúti igazgatósá­gai, közúti építő vállalatai, tanácsi üzemei, építőipari szövetkezetei részére. A Dél-Dunántúl egyéni vásárlói, a családi és ví­kendházak építői is jórészt innen szerezték be a szüksé­ges kavicsot. A növekvő ér­deklődés magyarázata, hogy a jó minőségű bányakavicsot olcsóbban kapták meg. mint a TÜZÉP-telepeken. A terv teljesítésével sem állt le a munka a bányá­ban : sz é® végéig előrelát­hatóan még több mint nyolcvanezer köbméter bá­nyakavicsot termelnek. Gazdálkodjunk a lakásokkal Új cukor- és élesztőoyár A szeszipar termékei — a nológia bevezetésével több takarmányfehérjék, az ipari élesztőt használnak fel s az szesz, az élesztő stb. — iránt igények kielégítéséhez, éven­fokozódnak az igények, ezért te további négyezer tonna az iparág összesen 3,3 milli- élesztő szükséges. Ezt a árd forint értékben új üze- mennyiséget az 1.1 milliárd meket épít a VI ötéves terv- forintos beruházással fel­időszakban. néhány gyárban épülő új üzemben állítják pedig korszerűsíti a terme- majd elő. ÍÉ91' , .j- , , . , A táplálkozási szokások A tervidőszak legjelentő- TáHozása nyomán mindin­UJ ,SZ?- kabb növekszik a kereslet a gyorsan felszívódó szőlőcu­delkezésre bocsátják a ter­mesztési technológiákat. A gyakorlati szakemberek feladata a vetőmagok elsza­porításával. a legjobb fajták termelésbe állításával a ter­méshozamok növelése, a ter­melés hatékonyságának, jö­vedelmezőségének fokozása. A „Gabonamag" társaság tervszerűen valósítja meg programját. Jó ütemben ha­lad a GKI kászombori ne­mesítő telepén a speciális vetőmagfeldolgozó üzem épí­tése 85 millió forint közös beruházással. A jövő évben elkészülő üzemben a még csak kis lételekben rendel­kezésre álló, de annál na­gyobb értékű kukorica vona­lak magját gyorsan és ami nagyon fontos: keveredés mányt állítanak elő kukori­nélkül, sérülésmentesen tud- i cából. A sütőiparban az ják vetőmagnak féldolgozni. I úgynevezett citopános tech- bővítését tervezik. §9Fogják a pénzt" Takarékszövetkezetek a községekben badegyházj folyékony cukor, és szeszgyár, ahol 1982-ben már évente 50 ezer tonna fo­lyékony cukrot, 2000 tonna szeszt és 36 tonna takar­kor iránt. A szőlőcukrot a Győri Szeszipari Vállalat ászári üzeme készíti. A je­lenlegi évi 1800 tonnás ka­pacitás kevés, ezért az üzem Ezelőtt, ha kis szerencse múlt ötéves — tavaly egve­érte a lottózó baksi embert, igencsak megátkozta magát érte. Ugyanis, ha a legalsó fokozatát kapta a nyere­ménynek — ami alig több néha húsz forintnál —, ak­kor is be kellett utaznia takarékszövetkezet sült a balástyai takarékszö- munkája valóban sokrétű, vetkezettel, s mostanra már Ügy szokták mondani: „ott hat helyen segiti az ottlakó­kat. Jelenlegi betétállomá­nyuk megközelíti a 80 millió forintot, és csaknem ötmillió forint értékű „biztosítási ál­Kistelekre, hogy megkapja a lományt" kezelnek. Ügy szá­jogos nyereményét. Csak hogy mire a járás csücské­fogják a pénzt, ahol lehet". Erre rá is vannak kénysze­rítve. hiszen minél több partnert szolgálnak. annál nagyobb az elismerésük, an­nál jobb a hírük. Az üllé­foől átért Kistelekre, többe került a leves, mint a hús. Mivel a távolság jó húsz ki­lométer. Így inkább veszni hagyta szerencséjének árát. Persze ez csak egv ok. ami­ért a Kisteleki Takarékszö­molnak, ha minden a ter- siek például tegnap, kedden vük szerint alakul, év vé- azzal kedveskedtek — közö­gére csaknem 10 millió fo- sen a fogyasztási es értéke­rinttal növekszik a különbö- sítési szövetkezettel —, hogy ző betétekre elhelyezett vásárlási utalvánnyal lepték penz. Azt hihetnénk, hogv csak a falusi bankok szerepét „„,,.„„., • ... „.,„,. D . töltik be a takarékszövetke­vetkezet irodát nyitott Bak- „., — , . , ,. .— A.. zetek- Emberek hozzak, vi­son. Az elgondolást az táp­lálta, hogy minél több köz­ségben helyben intézzék a szövetkezetiek a lakosság ügyes-bajos dolgait. Mint például a leadott szőlő, do­hány, az átadott állat árá­nak kifizetését, a különbö­ző biztosítások kötését, vagy éppen a példaként vett lot­tózó ember szerencséjének „istápolását". Ugyanez el­mondható volt a csengelei ügyek intézésére. Ott is nemrég nyitották ki a taka­rékszövetkezeti irodát. A Kistelek és Vidéke Ta­karékszövetkezet azt az úgy­nevezett teljes szolgáltatását ajánlja a baksiaknak, csen­geleieknek, amelyet a nagy­községben is igényelhet a lakosság. Ezért bővítik, fej­lesztik a hálózatot. Amint azt Gyulai János, a szövet­kezet elnöke elmondotta, erre a párt XII. kongresszu­sán elhangzottak is ösztö­nözték a szövetkezetet. Azt szokták mondani, ad­dig nyújtózkodjon minden­ki, ameddig a takaróia ér. Nos. a kistelekieknek arra futotta, hogy fölépítsék az E5-ös út melle — a falu központjába — a szép ügy­félfogadójukat. társadalmi összefogással pedig a baksi és a csengelei fiókirodákat. A fiatal szövetkezei — utak szik a pénzüket és kész. Pedig a kistelekiek például részt vállalnak a munkás­művelődésből is. Mivel ki­csi a hely a kultúrházban a színjátszók fogadására, ezért színházbuszokat indítottak Szegedre. Bérletet vásárol­tak kilenc előadásra, és va­sárnap délutánonként össze­szedték a népet az előadás megtekintésére. Ehhez elin­tézték a buszt a Volánnal kialakított jó kapcsolat ré­vén. Amikor iskolás gyere­kek jelentkeztek a kultúra szegedi szentélyébe, hat köz­ségből kilencszáz gyereket ültettek a buszokba és vit­tek a váiosba. Faluhelyen nagv híre ke­rekedik egv jól sikerült ki­rándulásnak. Akik nem vál­lalják az ezzel járó bonyo­dalmakat. rábízhatják ma­gukat a szövetkezet ügyinté­zőire. A takarékszövetkezet jó partnere a COOPTOU­RIST utazási irodának. A környékbeliek így eljutottak néhány szép európai fővá­rosba, s természetesen a vonzóbb és ismertebb hazai tájakra. A szövetkezet elin­téz mindent — a jelentke­zőnek csak a buszig kell mennie, és máris indulhat, ahova gondolja. S természe­tesen ahová befizette az meg a kismamákat. Igaz, ki­kötötték a szívélyes meghí­vón, hogy aki nem hallgatja meg a gazdaságvezetés idő­szerű tá.iékoztatőtját az eredményekről és a tenni­valókról, nem kap semmit. Mondhatnák most mar az üllési fiatalasszonyok: vala­mit valamiért. Volt még egy aprócska furfang: aki a ta­lálkozón vásárolt a bemu­tatott gyermekholmikból, olcsóbbért vihette. mint máskor, örvendetes, hogy a két szövetkezet kedveskedik a kismamáknak. Csak nem tudni, elérték-e a céljukat, okozlak-e örömet? M. T. V áltozatlanul a nemzetközi élmezőny­be tartozunk az ezer főre jutó „la­* kástermelésben". Előttünk Finnor­szág. Spanyolország. Csehszlovákia és Franciaország, s jóval mögöttünk Auszt­ria. Anglia és az NSZK áll. A hetvenes évek elején az európai rangsor 12. helyét foglaltuk el, az évtized közepétől pedig egyetlen évben sem kerültünk hát­rább a 7. helynél. Az újonnan épített lakások átlagos nagyságát tekintve viszont a nemzetközi középmezőnyhöz-tartozunk. (Belgium: 156, Svédország: 115, Ausztria: 89. Csehszlová­kia: 70, és Magyarország: 65 négyzetmé­ter.) Lakáselosztási, illetve lakásgazdálkodási rendszerünk pedig alighanem egyedülálló­an elavult a nálunk fejlettebb, vagy a hozzánk hasonló fejlettségű országok kö­zött. És nemcsak elavult, de bonyolult és áttekinthetetlen is. E három tényt egymás mellé téve. és együttesen vizsgálva, valamivel közelebb juthatunk egy sokakat izgató kérdés meg­válaszolásához. amit így lehetne összefog­lalni: Minden erőfeszítés, és minden, is­métlődő nagy elhatározás ellenére, miért nem szűnik meg a lakáshiány, miért nem enyhülnek az ezzel kapcsolatos társadal­mi gondok? Több lakást építeni — elsősorban pénz­kérdés. Magyarország, az ezzel kapcsola­tos teljesítőképességének felső határát va­lószínűleg 1960 és 1975 között érte el, ami­kor a tervezett egymillió helyett, annál néhány tízezerrel több lakást épített fel. Ez volt a „minden mennyiségi igényt ki­elégítünk" jelszóval indított első 15 éves építési program. Ami a tervezett mennyi­séget illeti, a célt elértük, a lakáshiány pedig még nagyobb lett. Következett a második 15 éves építési program, ez már 1.2 millió lakás felépítésével számol, s e program időarányos részét ugyancsak jócs­kán túlteljesítette az építőipar: az elmúlt öt esztendőben a tervezett 400 ezer he­lyett 453 ezer új lakás készült el. A laikus is beláthatja: ennél többre már valóban nem futja. A mainál nagyobb alapterületű lakáso­kat építeni — szintén többnyire pénzkér­dés. Az imént jelzett 65 négyzetméteres átlag három- esetleg négytagú család szá­mára kezdetben és viszonylag rövid ideig elegendőnek tűnő lakástér. Ám e 65 négy­zetméter előbb-utóbb szűknek bizonyul. Mert vagy jön a következő gyerek.-vagy a különnemű gyerekek felnőnek, esetleg az egyetlen gyerek családot alapít, és jobb híján két család kényszerül a lakásba, vagy a nagyszülőket kell elhelyezni: de nem sorolom az egyéni és családi okok számtalan variációját. Mindegy: kénysze­rű helyzetek, kényszerű kompromisszu­mokkal. Gyökeres változtatás csakis ten­gernyi pénz árán képzelhető el. Kiszámí­tották: a lakások átlagos alapterületének egyetlen négyzetméterrel való növelése annyiba kerülne, hogy abból az összegből évente több mint tízezer ú.i lakás épülhet. Úgy tűnik tehát: sem sokkal többet, sem sokkal nagyobbat nem tudunk építe­ni. Ám ez az állítás megkérdőjelezhető. Mert például: korszerűvé varázsolt építő­iparunk _ csakis tökéletesen letarolt terü­leteken képes a tömeges „lakástermelés­re". A harmadik ötéves tervidőszak alatt 59 ezer lakás épült például a fővárosban, és ezzel szemben 5 ezer 150 lakást bontot­tak le. A következő tervidőszakban már 78 ezret építettek ugyanitt, és lebontottak 16 ezret. A mostani tervidőszakban pedig 24 ezer lakás lebontása ellenében áll 86 ezer új lakás építése. Vagyis: az elmúlt öt év tényleges lakásgyarapodása jóval ki­sebb. mint amit a korábbi tervidőszakok­ban regisztrálhattunk. És 1990-ig — 300 ezer lakás építése mellett — további 110 ezer lebontásét tervezik. Nem vitathatom az arányokat, mert nem vagyok építési, városrendezési szakember. Csak azt tu­dom, hogy a laikus számára ezek az egy­re torzabb arányok manapság már a szakembereket, sőt a politikai intézménye­ket is foglalkoztatják, mondván: nem le­het normális dolog, hogy gyorsabb ütem­ben rombolunk, mint amilyen ütemben építhetünk. De még ennél is nagyobb gond az egész lakásépítési és, legfőképpen a lakásgazdál­kodási rendszer. A legszélsőségesebb — és ma már csak nehezen érthető — aránytalanságok a különböző társadalmi csoportok lakáshoz jutási esélyeit illetően tapasztalhatók. Sőt: egyes foglalkozási csoportok között is óriási különbségek vannak. Például: kedvezőtlenebb feltéte­lekkel kaphat alacsonyabb összegű anya­gi támogatást az, aki a szövetkezeti szek­torban dolgozik, mint az. aki az állami vállalat alkalmazottja. Egyébként, hogy mennyire tisztázatlanok a lakáshoz jutási esélyek, s általában az egész építési rend­szer, azt mi sem mutatja jobban, mint az idevágó rendeletek szinte állandó — át­lagban másfél-két évenkénti — módosítá­sa. Ezekkel semmi lényeges változást nem sikerült elérni, már csak azért sem. mert a lakásgazdálkodást mindig is befolyásol­ták a legkülönbözőbb társadalmi, szociál­politikai. gazdasági, s egyéb szempontok. A meglevő lakásokkal való gazdálko­dásról pedig ennyi jó sem mondható. Ma­gyarországon gyakorlatilag nincs lakásgaz­dálkodás. Eltekintve a teljesen szabadjá­ra engedett cserepiac valamiféle — és újabb keletű — számítógépes módszerek­kel történő áttekintésétől. A cserepiac központilag már csak azért is befolyásol­hatatlan, mert az azonos kategóriájú la­kások a legkülönbözőbb anyagi terheket jelentik a lakóiknak. Van. aki a két és fél szobás panellakásért nem túl magas bért fizet: van, aki ugyanennek a bérnek a többszörösét fizeti az OTP-nek, ha la­kása szövetkezeti öröklakásként szerepel, s van, aki még ennél is többet törleszt, ha ugyanez a panellakás OTP-öröklakás­ként talál gazdára. Egvmásközött aligha cserélnek, irtkább valamennyien olcsóbb, tágasabb, régebben — tehát jobban meg­épített — lakásokba kívánkoznak. Ezek a régebbiek javarésze viszont szintén ol­csóbb bérű „tanácsi lakások", bérlőik per­sze. hogy nem hagyják el, sőt ők azok, akik kijelentik, hogy „lakótelepi nem ér­dekel". Az egyenlőtlen teherviselés tehát önmagában is fékezi a cserepiac kívánatos mozgását. Illetve: amennyiben mozog e piac, az többnyire együttjár a nem jelen­téktelen 'haszonszerzéssel. M egannyi gond a lakások építésével, és méginkább a lakásokkal való gazdálkodással kapcsolatban. S e gondok mindegyike jelzésszerűen fölfe­dezhető a Központi Bizottság legutóbbi üléséről kiadott közleményben is. Ebben irányelvekről van szó, amelyek szakmai és társadalmi viták kereszttüzében kristá­lyosodnak majd konkrét javaslatokká. E vitákra nincs túlzottan sok idő, már csak azért sem, mert mihamarabb meg kell teremteni a lakásépítés, -gazdálkodás, -el­osztás és -fenntartás eddiginél egysége­sebb és főleg racionálisabb rendszerét. A Központi Bizottság üléséről kiad»N közlemény idevágó része vitathatatlanig bizonyítja, hogy mindaz, ami eddig volt, sokáig már nem tartható. Az eddigi lakás­politikával és lakásgazdálkodási gyakor­lattal nem érhetjük utol magunkat. Vértes Csaba Aratják a nádat Megkezdődött az egyik leg- a Bács megyei Ballószög Bács. Békés. Csongrád. Pest értékesebb vadontermő nö- község határában láttak és Szolnok megyére kiterje­vénynek, a nádnak az aratá- munkához. dő körzetéljen a tervek sze­sa az Alföldön. A betakarító- A sekély vizű szikes tavak, a rint legalább 500 ezer kéve gépek elsőként a szegedi já- belvízcsatornák. a folyók vízinövényt gyűjtenek össze rásban Asotthalom és MOTG- holtágai halom térségeben, valamint gazdasági művelésre nem z°nban. mentén. mezo­a március végéig tartó sze­Próbaüzem Kedden, a tervezettnél két héttel korábban, megkez­dődtek a hidegpróbák a szolnoki papírgyár felújított IV. számú papírgépén, s ezzel a 6 milliárd forintos költséggel folyamatban levő kiemelt állami nagy beruházás első jelen­tős állomásához értek a kivitelezők. A felújítás eredménye­ként a papírgép évi termelése az eddigi 13 ezer tonnáról 22 ezer tonnára növelhető. A mennyiségi növekedés mellett s gyár tovább szélesítheti csomagolópapírjainak választékát. A szakemberek az elektromos és mechanikai próba­járatás során immár működés közben a gép minden egyes főegységét tüzetesen átvizsgálják, majd a papírgép üzem­szerű ellenőrzésére kerül sor. Amennyiben minden alkat­rész hibátlanul működik, valóra válhat a rekonstrukción dolgozók együttes törekvése: a tervezett 1982. január má­sodika helyett már december közepén megkezdődhet a folyamatos gyártás a felújított papírgépen. alkalmas asombékos, ingó- Az Alföldön öt feldolgozó vanyos területeken dolgoz- tP,ep _ köztük a legnagvobb nak a nagy teljesítményű. a cson£>rádi — foqadja a Seiga, típusú Képek, levágva nyersanyagot s az építőipar­én mindjárt kévékbe is köt- nak nádpallókat. vádlemeze­ve a termest. Mindössze negy ket a mezőgazdaságnak pe­ember szolgai ki egy ilyen be- dig kertészeti takaróka.t ké­rendezest amelynek napi szítenek. A juhhodályok te­teljesitmenye eléri a három- tőfedésére is a nád a legal­ezer kévét. Az ügyes gép kalmasabb hetvenöt centiméter körmé- . ., , . , .. , retű nádkötegeket készít. Az . A cel" bo®r ^oség sze­egymástói távoli, kisebb ter- minél korábban, meg a műhelyeken betakarít- ^vaszodas előtt végezze­berendezések üzemeltetése nek a betakarításai A Ke­már nem gazdaságos. ezért vedelem ugyanis olyan ve­kézi erővel is aratnak szer- széllyel járhat, hogy a ta­ződtetett idénymunkásokat vasszál már sarjadó hajtáso­foglalkoztatnak. kat is levágják, ami csok­A Felgyöj Állami Gazda- kentené a következő idény 6ág csongrádi nádüzemének termését.

Next

/
Thumbnails
Contents