Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-10 / 263. szám

10 Keddi. 1981. november 10. Az amerikai beavatkozási politika ellen Tömegtüntetések CZYIIEK BÉCSBEN Hétfőn háromnapos hiva­talos látogatásra Bécsbe ér­kezett Jézeí Czyrek lengyel külügyminiszter. Fogadására a repülőtéren megjelent dr. Willibald Pahr osztrák kül­ügyminiszter, akivel a ked­den kezdődő tárgyaláson n nemzetközi helyzet Időszerű kérdései mellett a fő figyel­met a kétoldaiü kapcsolatok­ra Irányítják. JUGOSZLÁVIÁI ÁRINDEX Jugoszláviában a múlt hó­napban átlag 3,7 azázalék­kel emelkedtek a kiskeres­kedelmi árak és 3,5 száza­lékkal a megélhetési költ­ségek — közölte a szövet­ségi statisztikai intézet. A fogyasztót árindex október­ben 58,6 százalékka] volt ma­gasabb az 1930. évi átlag­nál. 42,6 százalékkal a ta­valy októberinél és 35,7 szá­zalékkal a decemberinél. ISMÉT ENVEB HODZSA Kisebb személyi változá­sokról döntött az Albán Munkapárt szombaton vé­get ért 8. kongresszusa. A Központi Bizottság első tit­kárává ismét Enver Hod­zsát választották. KRAIGIIER BUKARESTBEN Saergej Karigher, a ju­goszláv államelnökség el­nöke Nloolae Ceausescu köztársasági elnök meghí­vására hétfőn délelőtt hi­vatalos baráti látogatásra Bukarestbe érkezett. SPADOI.INI LONDONBAN Hétfőn Londonban egyna­pos brit—olasz politikai kon­zultációt tartottak. Margaret Thatcher miniszterelnök Gio­vanni Spadolini kormányfő­vel kezdte meg a tárgyalá­sokat, míg külügyminiszte­reik — Lord Carrington és Emilio Colombo — külön tanácskoznak. BELGA VÁLASZTÁSOK A kormányzó keresztény­demokraták súlyos veresé­get szenvedtek a vasárnapi választásokon Belgiumban. Hosszú évtizedek óta tartó vezető szerepük ezzel meg­rendült. A szocialisták meg­őrizték, sőt csekély mérték­ben növelték korábbi he­lyeiket. Legnagyobb mér­tékben azonban a jobboldali liberális pártok törtek elő­re mindkét országrészben —. s ez az eddiginél la bonyo­lultabbá. megoldhatatlanabbá leszi a kormányzati problé­mát. November tiszteletére Díszszemle és felvonulás Moszkvában Végső búcsú Jasz Dezsőtől L Brezsnyev pohári<ös^cn!ö e Megemlékezések. Reagan iitívöz.ete • Moszkva (MTI) I Méltóságteljes katonai díszszemlével, az esős idő­ben is lelkes hangulatú, szín­pompás felvonulással kö­szöntötte Moszkva novem­ber 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulóját. Megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról a világ számos országában is. A Vörös téren és a kör­nyező útvonalakon felsora­koztak a díszszemlén részt vevő alakulatok. A lelátókat zsúfolásig megtöltő közön­ség. amelynek somiban szá­mos külföldi vendég, köztük a magyar dolgozók küldöttei is ott voltak, lelkes tapssal köszöntötte az SZKP és a szovjet állam vezetőit, akik röviddel a szemle kezdete előtt foglalták el helyüket a mauzóleum mellvédjén. Ugyancsak a mellvédről te­kintették meg a díszszemlét és a felvonulást a szovjet hadsereg magas rangú pa­rancsnokai. Pontban tíz órakor harso­naszo jelezte a díszszemlét fogadó Dmitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB Poli­tikai Bizottsága tagja a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere erkezesét. A szemle parancsnoka. P. Lusev had­seregtábornok, a moszkvai katonai kerület parancsnoka jelentette, hogy az alakula­tok készen állnak. Usztyinov marsall üdvözölte a szemlén részt vevő tiszteket és kato­nákat, majd a Lenin­mauzóleum mellvédjéről be­szédet Intézett a jelenlevők­höz. • Ezután megkezdődött és 15 percig tartott az ünnepi díszszemle. j ,-u-ios.­A díszszemle közönsége nagy eltemeréssel fogadta az alakulatok fegyelmezeit, erőt sugárzó bemutatkozását. So­kan voltak a közönség so­raiban azok közül, akik 1941 kemény telén részt vettek a nevezetes díszszemlén « Vö­rös téren. A hitleri alaku­latok Moszkvát rohamozták, de a szovjet hadsereg egy­ségei — teljes titokban felkés/ülve — ekkor is meg­tartották a hagyományos díszszemlét. Több alakulat a szemléről egyenesen az alig néhány tucat kl lométerre le­vő frontra ment hogv meg­védje a Szovjetunió főváro­sát a fasiszta támadás ellen. A harcok veteránjai, s ve­lük együtt sok ezernyi néző láthatta most a moszkvai díszszemlén, milyen hatal­mas erőt jelent a Szovjet­unió békés építő munkád­nak védelmében a mai szov­jet hadsereg A díszszemle befejeztével megkezdődött a moszkvai dolgozók felvonulása. Több mint félezer üzem. intéz­mény küldte el legjobbjait a Vörös térre, a forradalom évfordulójának megünnep­lésére. Déli egy órakor a szovjet kormány ünnepi fogadást adott a Kreml Kongresszusi Palotájában. Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitká­ra, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnö­ke mondott pohárköszöntőt. Leonyid Brezsnyev pohár­köszöntőjében hangoztatta: A szovjet nép Ismét nagy forradalmának évfordulóját ünnepli. A történelmi jelen­tőségű Vörös téren hatalmas erejű eszközeikkel egvütt is­mét felvonultak a hazájuk védelmére kész katonai ala­kulatok. Áthömpölygött a téren a dolgozók ünnepi me­nete. A felvonulók transz­parensei a munkasikerekről, a jövő feladatairól számol­tak be. Láttuk a testvéri szocialista államok, vala­mennyi ország dolgozói iránti barátságunkat és szo­lidaritásunkat tanúsító jel­szavakat. a békéért vívott harcra szóló felhívásokat. A Szovjetunió fő terén kiraj­zolódott hatalmas tabló né­pünk élőáréi, twéHenységé­ről, törekvéseiről adott ké­pet. Bonyolult nemzetközi .kö­rülmények között élünk és dolgozunk. Az imperializmus agresszív köreinek veszélyes tervei és kalandor politikája fenyegetést jelent a békére és a népek biztonságára. Ilyen körülmények között a Szovjetuniónak , és szocialis­ta szövetségeseiknek ereje, sziláid, következetes békepo­litikánk. a minden józanul gondolkodó, békeszerető erő­vel folytatott együttműködé­sünk egyre nyilvánvalóbban a világbéke megőrzésének egvjk fó biztosítékává válik. Ezen az ünnepi napon Is­mét kijelentjük: á Szovjet­unió mindent meg fog ten­ni azért, hogy elősegítse a népek reményeinek valóra­válását. szilárdan ée rendít­hetetlenül védelmezni fogja a béke. az igazságosság és o szabadság ügyét". Beszéde végén Leonyid Breznyev a szovjet népre és kommunista pártjára, a szi­lárd, törhetetlen békére ürí­tette poharát. Főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnök­sége elnökének pohárköszön­tőjét a jelenlevők hosszan tartó tapssal fogadták. A fogadás ünnepi, szívélyes légkörben ment végbe. * November 7. tiszteletére e világ minden tájáról üdvöz 1 lő táviratok érkeztek Moszk­váin. Táviratot küldött Ró­náid Reagan, az Egyesült Államok elnöke, a Szovjet­unió nemzeti ünnepe, no­vember 7_e alkalmából Leo­nyid Brezsnyevhez. a Szov­jutunló Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöké­hez. Reagan az amerikai nép üdvözletét, a felvirágzásra és t>ékére irányuló legjobb kívánságait tolmácsolta ki­jelentve: az Egyesült Álla­mok azon fáradozik, hogv a Szovjetunióval békés, konst­ruktív kapcsolatokat tartson fenn. 0 Budapest (MTI) Hétfőn a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjának díszravatalo­zójában mély részvéttel vet­tek végső búcsút barátai, elvtársai, tisztelői az NDK­ban 84 éves korában elhunyt Jász Dezső tői. a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom kiemelkedő harcosától, újságírótól, hadtörténésztől. A hamvait tartalmazó urna mellett politikai, állami, tár­sadalmi és kulturális éle­tünk vezető személyiségei álltak dísr.őrséget. Az MS'ŐMP Központi Bizottsága, a Magyar Néphadsereg és a Magvar Partizán Szövetség nevében Csémi Károly ve­zérezredes, honvédelmi mi­nisztériumi államtitkár mél­tatta az 1897-ben Nagyká­rolyban született Jász Dezső gazdag életútját. Tolnai Gábor akadémikus, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke az igazság­talanság ellen tollal és fegy­verrel egyaránt harcoló igaz hazafitól és következetes in­ternacionalistától búcsúzott a család és a barátok nevében. Ezután Jász Dezső ham­vait a munkásmozgalmi pan­teonhoz kísérték, ahol végső nyugalomra helyezték. A ke­gyeletes szertartás az Inter­nacionálé hangjaival ért vé­get. Elutazott az SZMBT küldöttsége 41) Budapest (MTI) Elutazott Budapestről a Szovjet—Magvar Baráti Társaság delegációja, amely Nyikolaj Fjodorovics D a­nyilinnak, az SZMBT alel­nökének. a Szovjetunió or­vos-műszeripari miniszter­helyettesének vezetésével a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulója alkalmából iárt hazánkban. A küldöttséget itt-tartózko­dása alatt fogadta Rltter Ti­bor, az MSZMP Központi Bizottságának osztálvvezető­nelvettese. A delegáció láto­gatást tett Apró Antalnál. az MSZBT elnökénél. A szovjet vendégek részt vei­tek a november 7-1 központi és MSZBT-tagcso porti ün­nepségeken. és ellátogattak az Ipari Minisztériumba, ahol Körtvélyes István mi­niszterhelyettes fogadta őket. A delegáció búcsúztatásá­nál a Ferihegyi repülőtéren leien volt Ivan Vasziljevic Szalimon. a Szoviet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselőie. Kubában i # Havanna (MTI) Szerte Kubában ezekben a napokban az ország vala­mennyi városában. közsé­gében és falujában egy­mást érik a tömegtünteté­sek. A felvonulók elítélik az Egyesült Államok beavat­kozási politikáját, és köve­telik, hogy Washington he­lyezkedjek józanabb állás­pontra a valós latin—ame­rikai helyzet megítélésekor A kubai tömeggyűlések résztvevői hangsúlyozzák, hogy a Kuba címére inté­zett amerikai rágalmak alap­talanok. A Pentagon ugyan­is olyan „értesüléseit" kö­zölte. amelyek szerint nem­rég állítólag 500—600 kubai katona érkezett salvadori út­iránnyal Nicaraguába. Az ABC amerikai rádió- és te levíziótársöság H napokban ezt — szintén a Pentagonra hivatkozva — ázzál toldotta meg. hogy u Nicaraguába érkezett' kubai, különlegesen kiképzett csapatok létszá­ma nem is 500—600, hanem háromezer fő. Haig amerikai külügymi­niszter ezeket az „értesülé­seket" tényként Ismerte el. és kijelentette, hogy Kubát a fegyverek továbbításáért es a kubai tanácsadók ki­küldéséért „hamarosan meg­felelő büntelesben" fogia ré­szesíteni. E büntetés rész­letei még nem Ismertek, da tény. hogy az Egyesült Ál­lamok megszigorította a Ku­ba körül emelt tengeri zár­latot, nyomást gyakorol más országokra, hogy Kubával ne folytassanak kereskedelmét, s ennek példájaként Jamai ­cat rábeszélte, h<>gy szün­tesse be a kapcsolatokat Ku­bavai. Washington eltökél­te, hogy a „kubai beavatko­zásnak" véget vet — Haig szerint, ha szükséges, akár katona) beavatkozással is A kubai dolgozók es a párt az Egyesült Aliamokból érkező fenyegetésekre nyu­godtan és szilárdan vála­szol a fő Jelszó ezekben a napokban ..a termelésért és a védelemért!". A Juventud Rebelde című ifjúsági lap vasárnapi számában közöl­te, hogy országos mozgalom Indult az Ifjúság jobb ka­tonai kiképzésének elősegíté­sére. Sz. Simon István Éfefraizi liiretiékek pciiüliai vaHomásokkai tervkölcsönjegyzésre agitálni voltunk hi­vatalosak a kommunista agitátorok mellé. A SlálT-nek akkoriban egyenruhája volt. Mi ugyan az Ifjúsági szervezetek egyesí­tése eíőtt a Diákszövetség tagjai voltunk, páran mégis a szocialista ifjúmunkások­hoz jártunk, és tagként ismerte el ben­nünket, mert még egyeruhájukból is vá­sárolhattunk. Ennél az egyenruhánál azért kell meg­állni egy percre, mert ez volt életem leg­szebb gönce. Sötétkék posztó, réz gom­bokkal. derékszíjjal. Lenin-sapkával ... Szegeden adták, a Kárász utcai sportbolt­ban. Be kellett érte vonatozni. Igen ám, de a vásárlás u'én visszafelé már nem futotta a vonatra, s ráadásul már a nagy­állomáson átöltöztem. Jegy nélkül. Ilyen feltűnő öltözékbon — buta vakmerőség vonatra szállni. Bliccelni csak szürkén le­het. Meg ls akqdt rajtam a kuluuz sze­me. Hogy-hogynem: tisztelegtem neki. ő rámmeresztette a szemét, vissgatisztelgett. és tovább ment. Ugyan minek nézhetett"* Félegyházáig így megúsztam. De háthn attól más kalauz lesz? Lett is. Nála egv kis szomorú vallomás segített. Ez és ez történt, • nekem azért valahogy haza kel! mennem. 0 nem csodálkozott, legyintett és elfordult. De hogy ez a ruha mit jelentett a kol­légiumban, meg az iskolában! Maga lett az ifjúsági mozgalom| Maga a tekintély! Annyit gondolkodom mostanáig: mitől tudott olyan szép felnőttesen, komolyan élni és dolgozni ez a generáció? Ma gye­rekeknek nézzük az olyan korúakat? Ne­künk megadatott, hogy saját dolgainkat elrendezzük Talán mert korán találkoz­tunk a politikával? Másra nem tudok gondolni. Harminc gyerek volt ott együtt abban a kollégiumban. De a várost fel tudtuk lármázni! Felnőttként beszéltek ve­lünk, úgy kezeltek bennünket? Ez isigaz. Olyan igazgatónk volt — Párkányi István a neve, később nyugdíjazásáig az MSZMP városi titkára is volt Csongrádon —, aki néptanítóként kezdte pályáját és minden tudásával, minden szeretetével azon volt, t hogy szellemileg és emberileg hamur tel­nőjünk. Velünk lakott, ott volt jutókaink­ban és szilenciumon, elkísért bennünket agitációs küldetéseinkre, és mellettünk menetelt, Hmikor tüntetésbe mentünk. Apaként mozgott közösségünkben, de ha <i kért, tűz és víz nem állított meg bennün­ket. Annyi tiszta fejet fölhozott az a moz­galom | Kubikosok, zsellérek, napszámo­sok, proletárok gyerekeit, akik egyszerre a gimnázium tanulmányt elitjét képeziék. Mert attól, hogy népdalesteket, vitákat, szemináriumokat 'tartottunk, másnap je­lesre kellett tudni a memoritert meg a gyökvonást is. Ebben nem volt pnrdon. A belepőjegv és a megmaradás ára két té­telből állt: honnan jössz és hogyan állsz helyt legfőbb dolgodban, a tanulásban? Az önkormányzat mondta kl a döntést. Egv-két fiú el is veszett ezen az úton — olyan értelemben, hogy kikerült közü­lünk. A tanulás elhanyagolásánál csak egy nagyobb vétek volt: az önzés vagv a lopás. Pedig aki ott volt, korábbi gyerek­életében igencsak bocsánatos bűnnek te­kintette az apró kis tolvajlásokat. Egy ingderék cseresznye, két tojás, n háború közelében és alatt meg ennél több sem számított véteknek.- De ha egyszer meg­szűnt az ok — megszűnt a bocsánat! Ha így haladok, természetesen sose érek Vásárhelyre. Pedig Iratokkal doku­mentálható, hogy az 1950—51-es tanévet már ott kellett kezdenem, az Oldalkosár utcában, ahol szállásunk Volt, s a Beth­len Gábor Gimnáziumban, ami nem két vonással állt magasabban a csongrádinál. Nem Vásárhely a hibás abban, hogy ott sose találtam föl magamat. Konviktus lett a kollégiumból, cammogás a sebességből. penzum a tanulásból. Ha valamiért mégis szeretettel tudok visszagondolni arra a két év „száműzetésre", az a IV. kerületi • pártszervezet, umeiy csongrádi tagjelöltsé­gem utan niár decemberben tagjává fo-' gadott. t A politika torzulásainak éveként emle­getjük már ezt az esztendőt. Szélvédett helyen persze, sokat nem érzett ebből a' magamfaltH korú gyerrnekember. Lát­tam ugyan tülekedem: egyik tanárom Ál­landóan azon regnált, hogy vigyem el a pártszervezetbe: olvastam ugyan agitátort Jelentést, hogy egv bizonyos család kleri­kális' befolyás alatt áll, mert n látogatás­kor Az isten malmai (Szabó Pál) ctmű. könyv volt az asztalon: szedtem politikai növényt (gyapotot) a gorzsui gazdaságban; láttam eltúnni vagy visszahúzódul embe­reket. akik korábban mozgékonyak vol­tak n politikában — ám hazudnék, ha csak azt mondanám is hogy megsejtet­tem valamit a ferdülésekből. ,s valahány­szor azt kérdezik tőlem ma Is fiatalok: vakok voltatok ti?, nem foglátok föl. hogv meghurcullutott az eszme? — nem tudok egyebet válaszolni, mint visszakér­dezek; ezer társadalmi jótétemény után meglnnoghatott volna az ember hite és bizonyossága? Pókföld és Zsigerhát szegé­nyel otthon földet kaptak; mi Itt vagyunk és a rendszer az új értelmiséget, látja bennünk anyám már nem eltartott negy­venegvnéhánv éves korára, hanem sza­kácsnő egy hajón: bátyáim szakmát ta­nultak. Huszko Pali bársl. akit a csend­őrök azelőtt gyakran elkísértek otthon­ról, valami tisztséget tölt be a faluban; nagyapám kis boltját államosították ngvan, de a lánva ott dolgozik n köztulaj­donba vett üzletben . . Mit magyarázzam én ezt évtizedek múltén? Aki szervezte, aki szenvedte. —'ndegyik tudja már ... . (Folytatjuk.) 5 Nem is volt tán életemben nagyobb • szomorúságom, mint amikor Vá­sárhelyre „deportáltak". Negyvenkilencig tartott ez a nagy boldogság. Az új tan­évet már másik kollégiumban kellett kez­deni. A „hungosubb", n „vezérkedő" kol­légistákat áthelyezték Igazán nem kér­kedni akarok vele, de hát engem ts Ilyen­nek minősítettek. Pedig bizony akkor én már tagjelölt voltam a kommunista párt­ban, • még Csongrádon fogadtuk azzá, meg Cilkész Tóni le, akivel együtt ma­radhattunk, de már a paraszt Párizsban. Neki már csak egv évo volt az érettsé­giig, nekem még kettő. Csalódásunk azért volt rettenetes, mert ml igazán benne voltunk az osztályharc­ban. Ballá Jancsi. Király Laci, Vél ten Sa­nyi, Csányi Sunyt, Bense Jóska, Némcdl Zoli, Csikasz Tóni, meg én találtattunk leginkább politikus alkatnak. Tizenhét­tizennyolc évesre felnőve, előadók voltunk politikai gyűlésen, Szabad Föld téli esté­ken, de szavalás, népi tánc, mindennek kézre kellett akkor Jönni. Az a sodrás, amibe a ml generációnk csöppent, csak a tunyákat hagyta érintetlenül. Afférunk volt a hitoktatóval, mert „elveinkkel ösz­sze nem egyeztethető" vallási dogmákból akart bennünket feleltetni (meg Is buk­tunk páran hittanból, csak a kötelező hit­oktatás eltörlése mentett meg bennünket az elégtelen bizonyítvány szégyenétől); szembe kerültünk a gimnázium igazgató­jával, mert kötelező iskolai kirándulást rendelt el arra a vasárnapra, amelyen mi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents