Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

68 Szombat, 1981. november 7: sm ( A szovjet békepolitika a nyolcvanas években írta: Púja Frigyes külügyminiszter A nemzetközi helyzet a het­venes évek végén, a nyolc­vanas éVek elején feszül­tebbé véli Ez nem váratlan jé­lenség. mér 1B77—78-tól kezdve megfigyelhető volt a nemzetközi légkör romlása, hűvösebbé válá­sa. Mi ennek az oka? Röviden azólva: ez az ok az amerikai ve­zető körök külpolitikájának, az enyhüléshez való viszonyénak a megváltozáséban keresendő. Az Egyesült Államok vezető csoport­jai a hatvanas évek végén, a het­venes évek első felében elszenve­dett kudarcokért az enyhülést tették felelőssé. A szélsőséges imperialista körök irányt vettek a hidegháború valamilyen új vál­tozatára, megpróbáljak megállíta­ni a szocializmus, a haladás térnyerését, meggyengíteni a szo­cialista országokat, a békéért és • biztonságért küzdő erőket Módszereik nem mondhatók ere­detieknek. Találkoztunk ezekkel néhány évtizeddel korábban. a hidegháború tobzódása Idején. Ennek a politikának a fő jelleg­zetességei a következők: — A fegyverkezési hajsza új­jáélesztése. a katonai fölény meg­szerzése a Szovjetunióval, a Var­sói Szerződét országaival szem­ben. Mellékcélként szerepel a szocialista országok gazdasági „elvéreztetése" a fegyverkezési versenyben. A katonai főlényi* támaszkodva aztán az erőpolltlka eszközével szeretnék politikai engedményekre kényszeríteni a szocialista országokat, de nem csak azokat. Mindebből követke­zik, hogy a leszerelési tárgyalások szükségképpen lelassulnak, meg­torpannak, vagy lehetetlenné vál­nak. — Az imperializmus katonai aktivizálódása a válságövezetek­ben; harcának erősödése a hala­dó mozgalmak ellen, a szocialista és más haladó országok befolyá­sának visszaszorításáért — A szocialista és a fejlett tő­kés országok kétoldalú kapcsola­tainak szűkítése: a gazdasági embargó, a megkülönböztető in­tézkedések szélesítése. Hidegháborús jellegű poli­tikai. és propagandakampányok kibontakoztatása a szocialista or­szágok mindenekelőtt a Szovjet­unió ellen. A Szovjetunió nemzetközi cél­jait és törekvéseit az amerikai fordulat sem változtatta meg. A szocializmus első országa must is elsősorban azért küzd, amiért a korábbi években harcolt: a bé­ke megőrzéséért, a biztonság megszilárdításáért, a fegyverkezé­si hajsza megállításáért, a lesze­relés egyes problémáinak megol­dáséiért. a válságövezetekben fel­gyülemlett feszültségek okainak kiküszöböléséért. n normállá ál­lamközi kapcsolatokért Melyek a szovjet külpolitika legfontosabb feladatai a nyolcva­nas évek elején? A Szovjetunió arra törekszik, hogy meghiúsítsa az amerikai ve­zető körök azon törekvéseit, hogy az. Egyesült Allttmok katohai fö­lénybe kerüljön a Szovjetunióval szemben. A katonai erőviszonyok nem változhatnak meg Szovjet részről határozottan leszögezték: a Szovjetunió nem engedi meg­bontani n kialakult katonai erő­egyensúlyt. A szovjet kormány hajtandó a tárgyalásokra az amerikai féllel a stiateglai fegyverzetek korláto­zásáról és csökkentéséről, meg­őrizve az eddig elért megállapo­dások pozitív elemeit. Az ameri­kai hUZttVoha miatt ezek a tár­gyalások esetleg csak 1982 tava­ariin kezdődhetnek meg. Az EurNtában levő és Ide szánt WAöhrttótáVolságú nukleáris ra­kéták tárgyában a tervek szerint ftbvember 30-án kezdődnek meg a szovjet—amerikai megbeszélé­sek. A megegyezés e rendkívül fontos kérdésben csak akkor le­hetséges, há aZ Egyesült Államok kormánya beleegyezik abba, hogy a tárgyalásokba az előretolt te­lepítésű amerikai nukleáris esz­közüket is bevonják, mert amennyiben ezek kiesnének a korlátozás hatálya alól, az Egve­sült Államok fölénybe kerülnet­ne Európában. A Szovjetunió minden btzony­nyal folytatja a lelassult, vagy félbemaradt, a leszerelés körébe tartoző kérdések megtárgyalását a genfi Leszerelési Bizottságban, kétoldalú alapon és más módon. A leszerelés egyes problémái­nak megoldása nehéz, bonyolult feladat. Am mindent meg lehet oldani, ha megvan a kellő poli­tikai akarat. Nem hanyagolható el annak a milliókat átfogó új békemozgalomnak a hatása sem, amely mind az Egyesült Álla­mokban, mind Nyugat-Európában kibontakozik az amerikai vezetők által ösztönzött fegyverkezési verseny ellen. A leszerelési intézkedések csak a kölcsönösség és az egyenlő biz­tonság elve alapján dolgozhatók kl, és fogadhatók el. A Szovjet­Unió ezen az elvi alapon áll. Minden olyan törekvés, amaly mellőzi ezt az elvet, eleVe ku­darcra van Ítélve. A közel-keleti krízis, új vál­sággócok körvonalainak kirajzo­lódása az indlat-óceán és a Per­zsa-öböl körzetében, az imperi­alizmus és a pekingi hegémonls­ták nem deklarált háborúja Af­ganisztán ellen, a kínai vezetők indokinai mesterkedése!, a faj­üldöző dél-afrikai rezsltn táma­dása Angola ellen, a latln-ametl­kai népellenes, reakciós erük ak­tív amerikai támogatása — mind­mind azt á veszélyt rejtik ma­gukban, hogy Szélesebb fegyve­res összeütközéssé fajulhatnak. A válságövezetek egy részében je­lentősen megnövekedétl artierlkal katonai aktivitás veszélyezteti a békét és a biztonsagot, ezért a Szovjetunió arra törekszik, hogy mielőbb rendeződjenek ezek "a konfliktusok. A Szovjetunió számos javasla­tot tett a válsággócok felszámo­lására. A Camp David-i külön­alkuval szembeállította az összes érdekelt fél részvételétel össze­hívandó nemzetközi értekezlet gondolatát, amelyen az ismert elvek alapján rendezhető lenne ez az akut probléma. A Perzsa­öböl és az indiai-óceán körzeté­ben jelentkező problémák meg­oldására maga Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs telt javasla­tot. ismeretesek az Afganisztán körüli helyzet téhclezéséré vonat­kozó szovjet kezdeményezések, az a támogatás, amelyet a Szov­jetunió nyüjt az indokínai orszá­goknak a helyzet rendezése ér­dekében. Mindez bizonyltja, hogy a Szovjetunió kész megtárgyalni az egyes konfliktus-gócokban ki­alakult helyzetét és megegyezés­re jutni az összes érdekelt or­szággal. Joggal merül fel ak­kor a kérdés: miért halogatják a megegyezést az imperialista ha­talmak és a pekingi hegemonis­ták? Erre estik egy a válasz: azért, mert a halogatástól befolyá­suk kiterjesztését remélik. A szovjet vezetők természete­sen jól tudják, hogy milyen fontosak a világhelyzet alakulása szempontjából a szocialista és a fejlett tőkésországok kétoldalú kapcsolatai, ezen belül n Szov­jetunió és az Egyesült Államok viszonya. E két nagy ország kap­csolatainak javulása a hHtvanas évek végén, a hetvenes évek . elején nagymértékben hozzájá­rult ahhoz, hogy az enyhülés fo­lyamnta kibontakozhatott. Éppen ezért a Szovjetunió állhatatosan törekszik arra, hogy ne romol­janak tovább az Egyesült Álla­mokhoz főzőnfí kapcsolatai, ellen­kezőleg, azok javítását kívánja. A Szovjetunió n többi fejlett tőkésországgal, n Német Szövet­ségi Köztársasággal, Franciaor­szággal. Angliával. Japánnal és más tőkésországokkai is kapcso­latai bővítését tűzte kl célul. Am, ahogy mondani szokták, ket­tőn áll a vasár! Fejlődni fognak ezek a kapcsolatok, ha az adott tőkésorsrágok vezetői ls ezt akar­ják és ellenkezőleg; szűkülni, ha hidegháborús Irányzatok nyernek teret a nemzetközi politikában. A Szovjetunió külpolitikája — éppen mert középpontjában a bé­ke és g biztonság megszilárdítá­sának célja áll, — széles körű támogatást élvez a szocialista or­szágok, más haladó országok, a haladó- és a békéért küzdő moz­galmak, Sok százmillió ember kórében. A Magyar Népköztár­saság kormánya egyetért a Szov­jetunió külpolitikai célkitűzései­vel és a maga szerény eszközei­vel teljes támogatást nyújt azok valóra Váltásához. Mihail Solohov Három gomb btttitii A. Károly Vigasztaló Elmondhathám most ahnylnak, hogy én gyerekkoromban milyen szegény fiúcska voltam — Miszen divat -* Anyámmal együtt ittuk a szeder-teát (ezt ttiost aligha Isszák), ettünk lóhüst, puliszkát — Ö hivatalnok, én diák — De éh senkit sem Vádolok, s nem IS bánom, hogy így esett, mert szenved az, ki nyomorog, de szívverése hevesebb — S tüzet lobbantani az tud csupán, kl ég maga — Szikráként szállnak szavai, s erdőket is felgyújtana — Kl pincében sorvadt sokáig; szabad mezőkre vágyik — S kit megkötöznek, addig küzd dühöngve, amíg nem sújt le Végre ökle — VASAS KAROLY RAJZA (A három gomb Mihail Solohov legelső novelláinak egyike. Még néhány hasonló, útkeresésről tanúskodó elbeszélést Irt. mielőtt biztos kézzel hozzákezdett volna aZ annyira jellegzetes solohovl művek — elbeszélések, regények — alkotásához, amelyekben korának és pátriá­jának, a Don vidékének gigantikus és kis emberi történéseit örökíti meg. amelyekben kitárul a táj, érzi az ember a szél. a föld szagát, lát­ja, ahogy a lemenő nap utolsó sugara egy halom törekre vetődik; amelyekben pontosan motivál minden emberi cselekedetet, olyan em­berek cselekedeteit, akikből összeálltak a vörös és fehér osztagok, csapatok és hadseregek, a két tábor, amely a történelmi vízválasztó két oldalára került Ez a kis elbeszélés a hozzá hasonlóan városba, tanfolyamra került Jó eszű fiatalok életének állít emléket, akiknek a forradalom adta meg a tanulás, a feltörekvés lehetőségét, s akik to­vábbvitték az októberi forradalmat.) E lőször ketten voltak. Az egyik -csontból készült nagy volt. enyhe kölniillat lengte körül arisztokratikusén in­gerült, megvető kifejezés ült az arcán. A második aprócska Volt, fából készült, vörös posztóval vonták be. Az Utolsót, a harmadlkat. amelynek acélkék Volt a színe, és acélból is készült, csak a napok­ban szedték fel valahol. Aztán a reggeli söprés, takarítás után a házmester sodort magának egy cigarettát akkor, a kapadoháhV­nval együtt markolta kl a zsebé­ből. Durva, dohánytól barnára festett uijai közt forgatta egy darabig, aztán minden különö­sebb teketórlázás nélkül odadob­ta az ablakpárkányra. — Anna. leszakadt a gatyám­ról a gomb, helyette varrd föl ezt! A kékes gomb nagyot toppan­tott az ablakpárkányon: — Aggylsten. elvtársak! A Vörös enerváltan mosoly­gott, a csontgomb képén megve­tő grimasz futott át. A házmesterlakásban a nyir­kos. hűvös ablakpárkányon he­verészve. kelletlenül, igaz de azért csak szóba elegyedtek egy­mással a gombok. — Ah. uraim, csoda hogy élek azok után. ami velem történt — kezdte úrias affektólással a csont­gomb. — Verítékszag. kapeabflz. valami saMtos paraszti légkör, ah. ez már több a soknál... Még két hónapnak előtte ta fenn . él­tem a harmadlkon. egy kápráza­tos felöltőn. Tulajdonosuk dús­gazdag gyáros volt a múlt rend­szerben. most valami trösztnél sikerült elhelyezkedni*. Egysze­rűen nem lehet elhinni, hogy még moetanábah ls mennyi pén­ze volt. Gyakran megesett, hogy aktatáskájából zizegő, finom pa­pírra írt számlákat vett elő • közben ezt suttogta: „Előbb utóbb á GPU kezére kerülök...8 fis Ilyenkor remegett, a keze. Es­ténként bérkocsin egy színésznő­höz hajtottunk. Hatalmas össze­geket költött erre a nőre a tnt gazdánk. Egyszer a szokottnál ls tovább kocsikáztunk; végül a kaszinónál szálltunk kl. „Gye­rünk" — sziszegte a nő; megra­gadott engem, és énáltalam az ajtó felé rángatta a gazdánkat. „Bűnbe akarsz vinni!" ..„ kiál­tott fel a gazdánk, és kitépte ma­gát a nő kezéből. En viszont a kezében maradtam. A nő gazdám után köpött, engem meg a föld­höz Vágott. Hosszas háhyódás után kötöttem Itt kl. Es engem blzohy, bárki bármit mondjon, nem Jelent perspektívái hogy valami bugrtsnak a nadrágján díszelegjek; bizony gyakran meg­fordul fejemben az öngyilkosság gondolata. Mondókája végeztével egy ha­talmas könnycsepp gördült kl a csontgomb szeméből. — F-eegen. komoly dolog á szerelem. En hajdanában egv vörös parancsnok- Bugyonnl.l­sapkáján pompáztam. Ott voltam a vrangel élléni hadjáratban, harcoltam Mahno ellen. Golyók süvítettek el mellettem. Pere­kopnál majdnem kettészelt egy kozákszablya. Mindez tovaszállt, mint valami kellemes álom ... Beköszöntött a békeidő,,. Az én parancsnok gazdám matematikát és egyéb bölcs dolgot tanulti alattam főtt a feje. Aztán meg­ismerkedett valami kis gépíró nagyságával, és odadobott min­dent . .. Egyre lazábbá vált a fo­nal. amelyik engem tartott. én meg kifakultam. a gazdám látva, milyen szánalmasan fityegek a sapkáján legyintett és Trockijról motyogott valamit. — Burzsoá zagyvaság a troc­kizjnus! — mosolyodott el iro­nikusan. — Ahnak. hogy én ide­kerültem. sokkal prózaibb okai vannak. En egy szakérettségis komszomolistának a nadrágján voltam. A csontgomb megvetően elhúz­ta a száját, a vörös zavarában még Jobbah elvörösödött. — Az én gazdám — folytatta a fémgömb — fürtös hajú. makacs nomlokú. kópés tekintetű fiú volt. Megszállottan tanult. Ami­kor a tanulás engedte, vagont rakott kl a pályaudvaron. Köz­ben az Ifjú Gárdát énekelte. A legszükségesebb beszerzendőt közt vásárolt egy nadrágot is. S ezen a nadrágon töltöttem be hivatá­somat. Azt nem mondhatom, hogy kizárólag az 6 személyét szolgáltuk volna. öt. hozzá ha­sonló derék parasztfiú is Igényt tartott a szolgálatainkra. Kinek mikor szüksége Volt rá. az vette fél a nadrágot. A fürtös fejű so­kat olVasott. Mind tőbbwör bí* ták rá. hogy beszédet mondjon az alapszervnél. Ha nem jutott eszébe a megfelelő kifejezés, ak­kor egy Jó nagyot rántott a nad­rágján. Gyakran persze huzigálj ta M; ezt azért csinálta, mert üres volt a hasa. Egyszer aztán egészen elszontyolodva, nekibú­sulva jöttek haza a fiúk. Meg kellett venniük ú Történelmi materializmus című tankönyvet, és elő kellett fizetniük ft Fiata­lok Pravdájára, de nem volt egy fillérjük sem. Akkor a fürtös fe­jű belém csimpaszkodott, és ha-] tárnaottan azt mondta: „Fiúk, vagy befejezzük a tanfolyamot, vagy megtartjuk a nadrágot Nyomás a zsibvásárra!" A fiúk nagy kacagás, viháncolás köze­pette lerángatták róla a nadrá­got. Ekkor szakítottak le en­gem is,.. Félóra múlva a pad­lón hasaivá az én gazdám fölol­vasta a Történelmi materializ­must! én meg azt gondoltam a priccs alatt: „Ha majd egyszer nagyszerű kommunista válik eb­ből a fiúból, abban bizony ne­kem ls lesz nérúi részem..." — Na. persze, perszé... düny­nyőgte a csontgomb. nem min­den rosszindulat nélkül. A fémgömb köpött egy nagyot. s mint akinek nincs több moh­danivalója hátat fordított a má­sik kettőnek. (BRATKA LASZLÖ FORDÍTÁSA)

Next

/
Thumbnails
Contents