Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-04 / 259. szám

2 Szerda, 1981. november 11. A béke Európában parancsoló szükségszerűség Folytatódott a vita a madridi találkozón 0 Madrid (MTI) szás a jövőben is mindent Túrelemre, kitartásra. Jó- megtesz ennek érdekében, akaratra, mások jogos érde- Leonyid Ujictov külügy mi­keinek figyelembevetelére hí- niszter-helyettes, a szovjet vott fel Esztergályos Ferenc küldöttség vezetője rámuta­nagykövet, a magyar kül­döttség vezetője a madridi találkozó keddi teljes ülésén elhangzott felszólalásában. A találkozó jelenlegi állását bonyolultnak, mégis bátorí­tanak minősítette. Kijelen­tette osztja a találkozót megelőző ülésen a francia küldöttség vezetője által hangoztatott aggodalmat az alárt eredmények veszélyez­tetését illetően. A záródokumentum tekin­télyes része — mint hangsú­lyozta nem végleges for­mában elkészült, és ismere­tesek a rendelkezésre álló formulák a kiút megtalálá­sához a többi kérdésben. Következésképpen világosan latható, hol van lehetőség konszenzus elérésére é8 hol, milyen alapokon van szük­ség további erőfeszítésekre. Éppen ezért nem lehet egyet­érteni azokkal a kísérletek­kel, amelyek igyekeznek le­becsülni az elért eredmé­nyeket. A béke Európában paran­csoló szükségesség, egyszerű­en azért, mart a háború nem lehet alternatíva —•• mondot­ta. — Ez is igazolja, hogy a napirenden szereplő legfon­tosabb probléma az európai leszerelési konferencia mag. tott! minden küldöttség sze­rint tartalmas és kiegyensú­lyozott záródokumentumra van szükség, viszont a dele­gációk ezt nem egyformán értelmezik. Minden döntés­nek olyannak kell lennie, hogy egyetlen állam érdekeit se sértse, és egyetlen álla­mot se juttasson előnyös helyzetbe — mondotta Ilji­csov, Elmúlt az az idő — tette hozzá —. amikor egyes küldöttségek nem tartották fontosnak az európai lesze­relési értekezlet összehívását. Örvendetes, hogy ebben a tekintetben a helyzet meg­változott, és ez kétségtelen sikere a madridi taláikozó­moly erőfeszítéseket tegye­nek az utolsó, megoldatlan kérdésben, a katonai biza­lomerősítő intézkedések ér­vényességi övezete kérdésé­ben. Ezzel függ össze a finn I üldöttség által benyújtott kezdeményezés, amely az Európával szomszédos ten­gerekre és a fölöttük hú­zódó légtérre is kiterjeszte­ni javasolja ezen Intézkedé­sek övezetét. Ennek pontos határait — mondotta -*• majd magának a konferen­ciának kell meghatároznia. Ez a térség — hangsúlyozta — szorosan hozzátartozik Európa biztonságához. A madridi találkozó leg­tariasa. Ez az a probléma, biztonságukat megerősíteni, amelyet sajnálatos módon hogy valamelyik katonai mind ez ideig nem sikerült szövetséghez csatlakoznak, megoldani, Elmúlt az az idő, hanem olyan intézkedések amikor egves küldöttségek révén, amelyeket a konfe­móg csak beszólni sem akar- rencia elfogadhat mMftéJsSí mlf* VíÁx&i elérhető (lesek mei J?1*' Az biztonság köiíe,ebbi telJes mését pén­kérdéseí a vita könéppontjá- ' . " * r.' ban álltak, méltó helyet fog- telíen tartjak. leltek cl a madridi találko­zón. Richárd Mtiller nagykövet, a finn küldöttség vezetője kompromisszumos kezdemé­nyezést tett a leszerelési konferencia kérdésében, Rá­mutatott, a tervezett katonai enyhülési és leszerelési ér­tekezlet az ott elfogadásra kerülő döntésekan túlmenő­en is kedvező hatással lesz a találkozó európai résztvevői­re. A semleges országok ugyanis nem úgy kívánják Magyar felszólalás az ENSZ-bea (ft New York (Mtl> Az ENSZ-közgvűlés vitaié­ban a dél-kelet ázsiai béke. stabilitás és együttműködés elnevezésű na ni rendi nopt kapcsán hátfőn felszólalt Ráaz Pál nagykövet, Ma­gyárország állandó CN£Z> kéoviselőie. Méltatta a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság­nak a térség problémái meg­oldására irányuló hétpontos javaslatát, és hangsúlyozta, hogv Magyarország üdpbzll a del-kelet ázsiai térség or­szágai kpzQtti érintkezés el, mélyítését, Rámutatott, hogv. bizonyos körök B térségben, annak közvetlen szomszédsá­gában é<* másutt önző mó­don arra törekednek- hogy fenntartsák a taszült&éeet és megakadályozzák a térsée népei közötti megértést. Ráez Pál hangoztatta. he«v bár az ENBZ-re fontos ege­rén hárul, de ag semmikép­pen sem helyettesítheti a közvetlenül érintett országok közötti párbeszédet. 'i|andó NaJjM^l^bbit­|*w nak vezetője vezet A foga­még nyitott kér- égért a finn küjdptteé^Aze-, jdágort jelen volt Vae" ilő'ása~Magyarnrí" rtnlTljött az ideje, hogVko- Baev, b Bolgár FfepkögUtt LmngyolorowAg Szovjet hússzállitmánv • Moszkva (MTI) lövőben útnak indulnak ép Katidén Moszkvában ez ag év végéig a telies menv­11 letekeg szovjet, ideivé len- teszáUfLá£r» kerül A gyet külkereskedelmi válla- b 7*. )«t képviselőt aláírták azt a **wjet szállító gondoskodik szerződést, amelynek értei- a húsnak a felhasználás be­mében a Szovjetunió össze- jV(éi(? közúton történő eliut­sen so ezer tonna sertés- éa tu,ásáFÓ1 ,E K.. aiien^-téket marhahúst szállít a Lengvel fala6a>'01 ellenőrieket Nónköatársaaagnak- A hús- a lengyel félnek rubelben szállítmányok már a közel- kell kiegyenlítenie. Az UNESCO születésnapján Harmincöt éve alakult meg az UNESCO, az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete. 1946. november 4-én Párizsban húsz állam vállalt együttmű­ködést aztal a céllal, Iwgy előmozdítsák a haladást, az emberiség békéjét szolgáló tudomány és kultúra fejlő­déséi is terjesztését, Fontos volt es a feladat akkor, másfél évvel a má­sodik világháború befejezése után, de épp úgv az nap­jainkban, amikor a szervezetnek már 156 tagállama van- A szervezet részt vesz az analfabétizmus elleni harcbon, a környezet védelméért, a műemlékek meg­óvásáért folyó küzdelemben, lövőre megrendezik a kulturális miniszterek második világkonferenciáját. Tá­jékoztató irodák tanfolyamok, összejövetelek, kiállítá­sok. tanulmányutak, ösztöndíjak — hosszan lehet so­rolni a kulturális világszervezet munkájának mozaik­darnbjdt, F szerteágazó tevékenységből hazánk 194$ óta egy­re nagyobb mértékben veszi ki részét, jelenleg az UNESCO végrehajtó bizottságának (s tagja. UNESCO­támogatással jött létre nálunk az Qrsségos Oktatás­technikai Központ, más téren viszont mi nyújtunk se­gítséget a rászorulóknak. Több tanfolyamot rendeztünk a fejlődő országok szakemberei részére — most például a hidmlngvsfík továbbképzése folyik Magyarországon —, UNFÜCO-szakéHőként -tanácsadóként sok hazánk­fia nyájtott személyes segítséget ü a fejlődő országok­ban, T. A, PARLAMENTI TARUVÁLÁSOK Apró Antal, az ország­gyűlés elnöke kedden, a Parlamentben fogadta a bolgár nemzetgyűlés tanul­mányi küldöttségét, ame­lyet Eseijazko Kolev, a Polgár Kommunista Párt Központi Bizottságának pót­nak vezetője yerét A foga­Vaezil j|r. bgtiág követtanarsosa­FÖLADÁS Abdelaziz Kara, az Al­gériai Demokratikus és Né­pi Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából kedden fogadást adott a Hilton Szál­lóban. Részt vett a fogadá­son Ábrahám Kálmán épí­tésügyi ós városfejlesztés! miniszter, Bghultheisz Emil egészségügyi miniszter, va­lamint gazdasági, kulturális, társadalmi életünk számos képviselője. POSCH KITÜNTETÉSE A spanyol hadsereg „A ha­záért elviselt szenvedések emlékérmével" tüntette ki Jaime Milán del Boseh al­tábornagyot, a február 2>i kllamcsínykísérlet vizsgálati fogságban levő egyik fűvéd­lpttját. Az érmet és a veié járó 21U ezer pesetát azon a címen ítélték oda as alté- j bornagynak, hogy 10HO. szep­, téfnber!jfi-$n eg^ ^' hadgya­korlaton hei.ikwpterbaleset serén megsebesült­Magyar képző- és iparművészek háborúellenes állásfoglalása • Budapest (MTI) Hazai művesziársadBimunk több száz tagja =-* képző- es iparművészek -« emelték tel szavukét a fegyverkezési haiszg fokozására, a népek biztonságénak veszélyezteté­sére iránvuló amerikai tö­rekvések e(ien Állásfoglalá­sukat ame}y rámutat a mű­vészeknek az emberi haladán iránt érzett felelősségére, s kifejezi a magyar alkotók hekegkaratát, albumban rög' ültették, aláírások házaival hitelesítve; így B dokumen­tumot kézjegyévé} látta el többek között Parcsay Jenő festő, Kossuth-díjas kiváló művész, Hincz fíyula gra­fikus Kossuth-díjas kiváló művész cg Kiss istván szob­rász. Kossuth-díjas kiváló művész, A* albumét Hine* Gyula, a Magvar Képzőmű.­veezek Szövetségének titkáé ra és Kátkai Ferenc művelő, dósj miniszterhelyettes nyúj­totta át fiebestyfii-Nárdnrne­nak, az Ot^gös .Rgket apáti elnökének, keddfn az ÖBT Ideológiai tanácskozás Moszkvában 0 Moszkva (MTI) Kedden Moszkvában meg­kezdődött g seoeig lista or­szágok kommunista ás mun­káspártjai nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglal­kozó KQ-titkárainak tanáes­koiása. A tanácskozásén reszt vesz a Bolgár Kommu­nista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Ku­bai Kommunista Párt, a Laoszi Forradalmi Néppárt. a Lengyel Egyesült Munkás­párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Néni Forradalmi Párt, a Nemet Szocialista Egységpárt, a Román Kommunisla Párt, a Szovjetunió Kummuniste Pártja és a Vietnami Kom­munista Párt képviselője. A tanácskezást Boris? Po­nmarjov AZ SEKP KB Po­litikai Bizottságának póttag­ja, a Központi Bizottság tit­kára nvitotta meg­Az M8ZMP képviseleté, ben Óvári Miklós, a Politi­kai Bizottság tagja, a KB titkára, Qyenes András, a KB titkára, Qyőri Imre. a KB agitációs és propaganda­osztályának vezetője és dr. Lakos Sándor, a Társada­lomtudományi Intézet tudo­mányos igazgatója. a KB tagjai vesznék részt a ta­nacskqzáson, A tanácskozás folytatta munkáiát. Sz. Simon litván Életrajzi líireiléliek politikai vallomásokkal 2 A gyereknek a háború egy nagy já­• ték. Mi lőporral kereskedtünk, ro­mok között keresgéltünk, kenyérzsakkal szaladoztunk- Szinte mindenünk volt, Egy „kiürített" bott körül több mint ezer ké­peslapot szedtem össze (innen már nem küldtek anzikszot Münchenbe), máshol ci­pőfűzőket százszámra. Volt pár dunsztos­üveg aprógyöngyöm, néhánv tucat légyfo­góm, pár zacskó ruhafostékem, tizen-va­lahány szemüvegkeretem ,,. Boltot nyit­hattam volna belőlük pár hónap múlva, De minden kincsemet el kellett hagynom egy este, A város felbolydult, megindult. A vár alatt, egy kisebb hogy gyomrában — úgy rebesgették akkoriban, hogy annak föld alatti folyosóin és termeiben van a ma­gyar pénzverde meg a nemzet kincsei, pe­dig hol voltak azok már akkoriban! —, szóval ebben a védett bunkerben kere­sett menedéket az ostrom elől vagy húsz­ezer ember. Egv család; két méter. Taka­rókon, kábátokon vackoltunk, hatalmas volt a zaj, és elviselhetetlen az emberszag ém a fejünk fölött százméternyi szik­la. oda golyó, bomba be nem jón. öreg­asszonyok döngicsélték Imáikat, rossz lá­nyok körül lármáztak tisztes háziasszo­nyok, felügyelők hangoskodtak, s néha ké­szültség jött valakiért, akit bizonyára el­tűntté nyilvánítottak később­Jlát minket itt se tudtak megkötözni Nap közben kiosontunk — ha másként nem, hét a gyeFekbanda egyik felé nagy lármával verekedést imitált, s amíg őket móresre igazították, egy másik csapat meglépett. Az én első utam kis boltomhoz vezetett. Ház se volt már ott, nemhogy képeslap meg cipőfűző. A városon kívül viszont félelmetes volt a csend. Utoljára azt a nagy robbanást hullottuk, amely félválla6ra „igazította" a híres völgyhidak Valamit sejtettünk, fiz órára vissza is osontunk a nagy bunkerhoz. Az alagútrendszer kapujában három nagy üstbéz alatt pattogott a fa. Teát főz­tek a városnak, Honnan vették? — ilyen­kor nem kell semmivel elszámolni. Főz­ték tehát a teát nagy kondérokban, s be­iül négy sorban kígyózott érte a nép OMnszto6üveggel, kulaccsal, lábabkával. Egészen addig tartott ez a békés teázás, amíg el nem kezdődött az előőrsök és a hátvédek csetepatéja. Apró fegyverek fele­seltek csak, a német ágyúk, tankok már elmentek, a T—34-esek és a Katyusák még nem jöttek. Engem nem tudtak bezavarni. így lát­tam egy órát élőben a háborúból. De ez mintha nem ls lett volna valami vérre meni, komoly dolog. Ezek csak kísérget­ték egvmásf? a vár és a bunker között egy mély völgy húzódott, út vezetett rajta. Itt jöttek most már németek és magyarok, csapzottan, kergetve, de azért meglehető­sen kényelmesen. Mert pgvszer csak azt látom: megállnak az üstök mellett egy teára, kérnek a kulacsukba is. aztán visz­-•/.n se nézve mennek arra, ahol a viadukt felborult. A magyarok köztjl sok kUéoett. illetve befordult H knoun, szer-ett valam' göncöt, a Uptonsgúnyát meg dobta az üst alá, és elkeveredett a bunker folyosóin a tömeggel. Ami ezután jött. az volt igazán a hosszi) — pedig tíz-tizenöt percig, ha tartott. Rlő­izör fönt a várban láttuk meg őket. Inte­gettek. Aztán az úton is. Kezdetben csak c vakod ve, szórtan, aztán valami vei sűrűb­ben. Az üstöknél — akinek útba esett — ők is megálltak. Ugyanazok az öregasszo­nyok meregették nekik a cukros, meleg levet, s ugyanolyan szívesen. Valakinek ez „érzeimj" konfliktust ig okozott, mert rájuk szóit, hogy nincsen egészen rendjén, ha egyformán mérnek, de az asszonyok csak osztották a teát, azzal intézve el az Ok vetél lenkedőf, hogy a háborúban min­den áldozatot anya sirat. A teának nincsen világpézeta. Egyfor­mán tossz volt az a magyarnak, németnek, orosznak, hiszen valami fűből főzték és le­hetetlen háborús leleménnyel édesítették. De gyanítom, hogy azók az asszonyok sem úgy kanalazták, kinek lesz. Embernek ,,. Olyan embernek, aki most még egy jót kortyol abból a löttyből, de lehet, hogy ez az utolsó teája, Bennem azóla Jelképpé nemesedett ez az egyszerű és jelentéktelen epizód: nagy cáfolatává az értelmetlen pusztulásnak. Mert hiszen mit tudott az a tucatnyi asszony az ellenfelek indulatai­ról" Mindenki félt már mindenkitői ezért maradt olyan páratlanul eleven ben­nem az emberségnek ez a lehulló kis mor­zsája a nagy fölfordulásban. Akkor ezt háborúnak hívtuk. Volt, aki tudta, hogy ez maga volt a fejszabadulás Ott, a hegy gyomrában is. Hiszen azonnal akadt, aki rendelkezett, szervezett. Nern csak úgv vaktábap, hanem mint aki ké­szült erre. Mindjárt lett péfjány tolmács, jött valaki tjszt, akit fogadtak- Beszédet mondott a katona. Mai bállápra közhelye­ke' Hogv fetszahndftóként . . .. hogy serif­nek nincs félnivalója, aki nem követett e< háborús bőnt, nem yolt n németek vagy a nvilprpk cinkosa .. .. hogy munkát Viszont kérnek, máris férfiak keljenek tankcsap­dák elbontásához..., hogy egyelőre min­denki maradjon ... stb. A férfiakat válogatni kezdték, Az eté­sabbjpt. a fiatajabbját. Es ez mar nem ment olyán csöndben. Asszonyok sikítoz­tak, gyerekek csimpaszkodtak a? apjuk, vagy a testvérük kahátjába, Mert nyilván ez lesz az első transzport Szibérjábg! H>á-' ba magyarázta a tiszt, hqgy hajnalra itt­hon lesznek u férfiak =- csak sírás és ri­mánkodás hallatszott a hegybe zárt fo­lyosókon ós termekben, Parancs lett a felszólításból, Akire rá­mutattak, sorakoznia, mennie kellett, Egész éjjel senki le nem hunyta a szemét, A kapuknál, az üstök alatt folyton-folyyást égett 0 tűz. Teáért ki lehetett menni, de a' kapun túlra senkinek. Ott őrség állt. Senki- • se be, se ju. Foglyok vagyunk! ez lett­az új ijedelem, pedig ez már őrizet volt­Hajnalban megjöttek a férfiak, egy szá­lig, reggel pedig mindenki hazamehetett. Már nem lesz harc a városban, de azért mindenki húzódjon a fészkébe - ezze) az intéssel engedtek el bennünket, Persze, akinek VQlt fészke. És akinek — mint ne­künk is — elvitte a bomba az igvát? Sok úres ház volt. Én derítettem fel tgvet, kö­zel a K°makút térhez. Ha jól emlékszem a névpp, Wuedli kovácsé volt, amíg e| , nem hagyta. Anyám pehogy pem tudott megnyugodni és megtelepedni az idegen házban, de minthogy mi, gyerekek, jól fültaláltuk ma­gunkat, ő js leült az előszobában, úgy egy .szék szélére, mint aki minden pillanatban a gazdái várja. Néha el is bóbiskolt, az­zal a lelkiismerettel, hogy úgyis csak ad­dig maradunk, no. amíg elindul a vonat hazafelé, gz Alföldre, És tízszer is ránk parancsolt: semmihez ne nyúljunk. No hi­sson, az kellett volna! Azért kamra a kamra, hogy tápláljon! Amúgy viszont Wuedli Úr, ha visszatért, mindent megta­lálhatott tőlünk, ami nem ehető. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents