Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
10 Vasárnap, 1981. november 29. A korszerű város kialakulása A Szeged-monográfia harmadik kötetének munkálatairól CSÄGOLY KLARA RAJZA r bbszőr hírt adtunk már arról a Jelentő» vállalkozásról, melynek során történészek, levéltárosok, régészek, néprajzosok, kultúrtörténészek és más szakemberek öt kötetben feldolgozzák Szeged történetét. Az elemző történeti munka egyrészt az adott közigazgatási terület komplex vizsgálatát hivatott elvégezni, másrészt teljes mélységében feltárni azokat a társadalmi, gazdasági, politikai, kultúrtörténeti folyamatokat és mozgatórugókat, melyek részét, gyakran meghatározói az ország történetének. Az elsfi kötet a »icgtelepcdéstől a török alóli felszabadulásig kíséri nyomon Szeged történetének mintegy fél évezredét, a második kötet mintegy 200 évet fog át. s a török kiűzésétől a szabadságharc bukásáig vizsgálja Szeged históriáját. A harmadik kötet még szűkebb időszakot fog át, az 1849-es szöregi csatavesztéstől 1919 augusztus elejéig. Mint dr. Gaál Endre egyetemi docens, a történelemtudományok kandidátusa, a Szeged monográfia harmadik kötetének szerkesztője bevezetésként elmondta, ez a legnagyobb terjedelmű rész, s a tervek szerint öt nagy kérdéskört ölel fel: a gazdasági élet fejlődése; a városkép és urbanizáció; a társadalmi erők fejlődése, mozgása, a népesség élete; a kultúra gyarapodása és az 1918—19-es forradalmak. Az első kérdés önként adódik: hogyan valósitható meg egy ilyen szerteágazó munkánál, a helytörténet minden elemét szintetizáló elemzésnél a komplexitás elve és módszere 7 — A Szeged története című monográfia hurmadlk kötete az előzőekhez hasonlóan a helytörténetírás legkorszerűbb, komplex módszerének alkalmazásával készül, tehát a város életének minden fontos megnyilvánulását — azokat összefüggésben, kölcsönhatásban vizsgálva — igyekszünk bemutatni. Ennek érdekében felhasználjuk az irodalomtörténet, a néprajz, a statisztika, a képzőművészet és a művészeti kultúra e<íyéb területei, a szociográfia stb. Szeged akkori történetére vonatkozó eredményeit. A komplexitásra törekvés magában foglalja az összehasonlító módszer következetes alkalmazását is, a helyi — és ebben az időszakban különösen felgyorsuló — fejlődés eredményeinek reális értékelését. (Nem csupán az országos fejlődéssel összevetve, annak részeként, hanem más, az adott korszakban több tekintetben hasonló fejlődési típust képviselő Debrecen, vagy némely vonatkozásban Temesvár, Arad és más városok eredményelvei összehasonlítva.) Az egyes kérdésköröket egymással kölcsönhatásban, ugyanakkor az országos fejlődéssel összefüggésben, azzal összehasonlítva igyekszünk vizsgálni, a statisztikai módszerekkel mérhető jelenségeket más hazai városok adataival összevetjük, egyes problémákat európai összehasonlításban is feltérképezünk. A gyarapodó községtörténetek eredményei is segítik munkánkét. Ez a módszer hozzájárul a sajátosan helyi vonások kiemeléséhez. — A, vizsgált időszakban alakult ki a mai szegcdi városkép számos lényeges eleme. A korábbi specifikus vonások részben eltűntek, másrészt felerősödtek. Szeged bekapcsolódott az ország gazdasági-politikai vérkeringésébe, nyitottabbá vált a kapitalista fejlődés irányában. Megnőtt a városnak. mint kereskedelmi közpótnak a szerepe, átalakult például a papríl'rfTfftclé». -feldőllosás, -kereskedelem struktúrája. Hogyan lel!cmrzhctő az alakulótormilódó akkori modern Szeed? — Az 1849-től 1019-tR terjedő időszak Szeged történetében, a korabeli nagyarányú országos városfejlődést figyelembe véve ls, igen n;tgv elöreugrást eredményezett. Ekkor vált az 191« előtti Magyarország második legnépesebb és legmodernebb alaprajzú városává. Az utóbbi megvalósulásában a korszerű városépítés elvei a történelmi városmag lehelöség szerinti megóvásával ötvöződtek. Az 1879-es árvíz előtti időből fennmaradt egy-két klasszicista stílusú és több romantikus építészeti alkotás mellé már kezdtek felsorakozni a 70-es években az eklektikus középületek és paloták. A modern belvárosi képet azonban az 1880-as évektől építeni kezdett ekletikus és szecessziós épületegyüttesek határozták meg a város egyik vonzó ékességének, a növényi övezetnek, továbbá az ország legnagyobb belső városi terének, a Széchenyi térnek kialakításával. Ezzel párhuzamosan — bár ugyancsak geometrikus alaprajz szerint — emelték a fejlődő ipari munkásság városrészeinek — Móraváros. Rókus —nyomorúságos épületeit és a többnyire parasztlakta Alsóváros napsugárdíszes házalt. A korszerű útburkolat-készítés, a közművesítés, a vízvezeték- és csatornahálózat, a modern világítás korszakunkban leginkább csak a belvárosra, kisebb mértékben a két körút közötti, úgynevezett belső városgyűrűre és a sugárutakra korlátozódott. Mindezzel kapcsolatban elengedhetetlen a Tisza Lajos-féle királyi biztosság működésének jellemzése. (Szerzők: dr. Kovács Zoltán, dr. Nagy Zoltán, dr. Dudás Béla, dr. Vágás István.) — Ez a gyors városfejlődés btzonyára összefügg az egész ország kapitalizálódásával. Milyen gazdasági rugók mozgatták Szeged tőkés gazdaságának föllendülését? — A fejlődés említett kettős arculata szorosan összefügg a tőkés gazdasági élet rohamos kibontakozásának, az ezzel kapcsolatos társadalmi átrétegeződésnek szükségleteivel, lehetőségeivel. De ugyancsak ennek függvényeként vizsgálja a kötet a közlekedési és szállítási viszonyok alakulását. Az ország vasútépítésének hőskorában készített, talán két legfontosabb vasútvonal, az Osztrák Államvasút Társaság és az AlföldFiumei Vasút éppen Szegednél keresztezte egymást. Ezzel a város már 1848 előtt meglevő kereskedelmi központ szerepe felerősödött, amit csak fokozott az ACSEV vonalának kiépítése és Újszegeden a korábbi Államvasút Társaság vonalába történt bekapcsolása. A szilárd burkolatú országos közutak fokozatos építése is Szeged centrális szerepének megerősödését húzta alá. A korszakban kiemelkedett gazdag helyi kereskedőházak tagjai számos pénzintézetet és nagyipari vállalatot alapítottak, de közülük kerültek ki a modern tőkés mezőgazdaság alapjait lerakó nagybérlők is. A kisiparból kiemelkedett tőkések Inkább a középburzsoázia alkotó elemévé váltak. Megismerhetjük a szegedi mezőgazdaság fejlődésének sajátosságalt, különös tekintettel a város határában levő egyetlen nagybirtokon, a „Szeged város közönsége" tulajdonában levő városi földeken folyt bérlőgazdaság hatását a városi jövedelmekre, ezen keresztül a közművesítés és más egyéD városi feladat teljesítésére szolgáló anyagi eszközök előteremtésének módját. E fejezetben kapunk képet a Jómódú parasztság gazdálkodási módjáról, más alföldi városok tanyáitól eltérő jellegéről, a tanyarendszer kiterjedéséről, továbbá a paprikatermesztés és -feldolgozás folyamatainak specializálódásáról, kiszélesedéséről, a homoki szőlészetről és gyümölcsészetéről, a kerti kultúrákról. Külön fejezetet szentelünk a szegedi népéletnek, a tárgyi és szellemi néprajznak, különös tekintettel o korszakban végbement változások okai és megnyilvánulásai bemutatásának. (E témaköröket dr. l.ugnsi József, dr. Kápolnai Iván és dr. Juhász Antal vlzsgáBa.) — A gazdasági élet lendülete miiven hatással volt a társ-dalmi viszonyokra, -mi'-'nt vált mlcntős erővé a szegedi munkásmozgalom? — Szeged modern várossá válásában jelentős szerepet játszott a városi igazgatás szervezetének kialakulása. A társadalom életének velejárója a kapitalizmus korában. hogy a társadalmi fejlődéssel együtt növekszik a politikai kérdések iránti érdeklődők, a politikai küzdelmekbe bekapcsolódók köre. Noha a választójoggal bírók száma 1918 előtt, a dualizmus korában nem sokat változott, az ellenzéki és kormánypárti erők harca mind keményebbé vált. A társadalomtörténet mind Jelentősebb eleme lett a korszakban a munkásság mozgalma. Az ipar helyi fejlődésének sajátosságait tükrözve a kezdeti (1'890 előtti) időszakban a nyomdai munkásság, később más, nagyobb munkástömegekkel bíró szakmák (építő- és ruházati ipar, kenderfeldolgozás stb.) szervezett munkásai irányították u mozgalmat, szakszervezeti csoportjaik, illetve tagjaik egy részét tömörítő szabadszervezetek alkották a helyi szociáldemokrata politikai mozgalom gerincét. 1898-tól Szeged a Csongrád—Csanád megyei pártvezetőség központja, de befolyása 3ács-Bodrog, Temes. Torontál megyék számos településének mozgalmára is kiterjedt. A szakszervezetek és pártmozgalom a munkásság anyagi érdekvédelme mellett kulturális és közművelődési tekintetben is jelentős eredményeket ért el 1918 előtt. Szeged tehát az országos munkásmozgalom egyik nagy fontosságú vidéki centrumává vált. (A témakör szerzői: dr. Ruszoly József, dr. Szabó Ferenc, dr. Tóth Ede. dr. Derlch Andor és dr. Gaál Endre.) Nagy súlyt kap a kötetben a város kulturális életének Jellemzése is. melynek gazdag anyagát dr. Sárközt István, dr. Nacsády József, dr. Székely Lajos. dr. Bezerédy István, dr. Szelest Zoltán és dr. Nikolényi István dolgozza fel. — Ismert Szeged sajátos helyzete és szerepe a 18—19-es forradalmak idején. Milyen vonásokat, összefüggéseket hangsúlyoz a készülő kötet? — A zárórész az 1918—19. évi forradalmak szegedi története. E tekintetben hangsúlyozzuk azt az összefüggést, hogy a szociáldemokrata párt- és szakszervezeti mozgalom 1914 előtti agitációs és neveíőmunkája megismertette a helyi munkások jelentős részét a szocialista társadalom szükségszerű eljövetelével. Ez a körülmény könnyítette számukra, hogy 1918 —19-ben magukévá tegyék Lenin legfőbb tanításait, a KMP eszméit. A szegedi helyzet sajátos vonásai ebben az időszakban főleg a francia megszállás fényéből adódtak, a francia imperialista katonai vezetők beavatkozása folytán Szeged az ország egyetlen olyan városa volt, ahol — bér létrejött a munkáshatalom 1919 márciusában — mindössze öt napig működhettek a forradalmi szervek. Ezt a fejezetet én írom. Összegzésül: Szeged dél-alföldi regionális szerepköre, központfunkciója igazában 1387—1918. között bontakozott ki. Ha jelentős részben megmaradt is parasztváros jellege, kereskedelmi, közigazgatási, ipari, kulturális szerepe ugrásszerűen nőtt és bővült. A termelőerők fejlődése új társadalmi osztályokat, rétegeket, az életforma, a lakásviszonyok jelentős módosulását, a polgári kultúra virágzását és a munkásosztály saját kultúrájának kezdeteit is maga után vonta. A kötet mindezt kölcsönhatásban, marxista—leninista szemlélettel, az adattengerből a legfontosabbak bemutatásával, várhatóan tehát — az eddig hiányzó alapkutatásokat is elvégezve — számos új tudományos eredménnyel gazdagítja a város múltja iránt érdeklődők széles körét és az országos történettudományt is. TANDI LAJOS Ízek és évek M arcél Proust, a világhírű francia író az „elveszett idő" nyomába szegődve állapította meg a tényt, amit mindenki a maga gyakorlatából vett példákkal is ellenőrizhet: az illatok emlékeket ébresztenek. Ha én például megérzem a brisalma szagát, rögvest apai nagyanyám jut eszembe. Elég hozzá egy pillanat, s már elém is vetül a kép. Kis. rosszul világított, tehát meglehetősen félhomályos udvari szoba a külvárosban: a sarokba állított barna, festett szekrény tetején körös-körül lassan sárgulóérő birsalmák sorakoznak — és mindent átjár az édes-fanyar birsalamaszag. Hadd egészítsem ki a Proust-1 megállapítást azzal: nem csupán az illatok, hanem az izek is alkalmasak arra, hogy emlékeket, ébresszenek. Meginterjúvoltam néhány Ismerősömet, mire emlékeznek legszívesebben a gyermekkorukból — szinte egy se akadt közöttük, akt ne említette volna meg felfényesedő tekintettel az édesanyja főztjét. A mai világban persze sokféle külföldi módi járja. A konyhaművészet mesterei gyakran hagyatkoznak más országbeli példákra, előszeretettel varázsolják elénk az éttermi asztalra a francia, az olasz, az angol konyha remekeit. Rafinál ízkompoziciókkal lepnek meg bennünket, szinte már-már tudományos alapossággal összeállított úgynevezett „ételsorokkal" kedveskednek a vendégnek, aki csak ámul-bárnul, miközben soha nem tapasztalt ízek kavalkádjával ismerkedik. Szó, ami szó, kedveljük a különlegességeket. A vendéglátósok a megmondhatói, milyen nénszerűségnek örvend egy-egy ínyencségeket felvonultató — hazai vagy külföldi ízekkel, receptekkel operáló — vacsoraest... Hanem egyszer aztán elérkezik az a pillanat, amikor a „kedves vendégnek'' eszébe jut az édesanyja főztje. Ez a pillanat, amikor egyik másodpercről a másikra feledésbe merül a külföldi konyha minden rafinált remeke, és elfoglalják helyüket a gyermekkor képel, ízei. S az a legérdekesebb az egészben, hogy ezek az édesanyai főztök egyáltalán nem valamiféle bonyolult különlegességek, hanem nagyon is egyszerű kompozíciók. Hogy mi teszi őket mégis olyan feledhetetlenül különlegessé, az minden bizonnyal az édesanyák örök titka marad. Egyik ismerősöm például arról áradozott, hogy olyan zöldbabfőzeléket, mint amilyet az 6 édesanyja kerekített, senki más az égadta világon nem tud főzni. Jó hígat, eceteset, tejföllel étttatottat. Míg mesélt, szinte hallottam, mint ropogtatja foga közt a zöldbabdarabocskákat, amelyek természetesen jól átfőttek, ám mindamellett ezzel egy időben azért tökéletesen megőrizték rugalmasságukat is. Másik barátom azt mesélte, hogy ő bizony mindig tésztát rendel, amllfor ebédre hivatalos az édesanyjához. — Tudod —mondta —, én nem vagyok ellensége az üzemi kosztnak, de ha van benne valami, amit nem hagyhatok szó nélkül, nos, az a tészta. Hideg, nyúlós, ragadós. Erről ennyit. Bezzeg otthon. Káposztás tészta, krumplis tészta. Jó erősen, megpaprikázva, megborsozva. Túrós csusza. De olyan ám, amin rezeg a tejföl és még sistereg a barnára pirított szalonnadarabka. Nem 13 beszélve a mákos nudliról, ami a legfényesebb eledelek közé tartozik. Az édesanvol főztöket dicsérők közül legtöbben a nokedlíval körített paprikás csirkét emlegették. Mintha összebeszéltek volna. Hosszasan ecsetelték, milyen ruganyosnak — és forrónak — kell lennie a nokedlinak. A hús legyen jó átfőtt, hogy könnyen el lehessen választani a csonttól. Nem árt egy fél gerezdnyi cseresznyepaprika sem, annyi, amennyitől pikáns csípősség járja át az egész hó'oelevancot. Ott vannak aztán a savanyúságok. A hazai konzervipar valóban jó színvonalú készítményei igen-igen keresettek, ezt senki nem tagadhatja egyetlen pillanatig sem. Am ég-föld különbség adódik, ha összehasonlítást teszünk az ipari fogantatású és az úavrievczett házi savanyúság között. Kifejlett uborkák, zölden maradt dinnyécskék. káposztával megtöóött naprikácskák. Házi savanvítáüú káposzta. Aorooó. Semrrvkéonep el ne feledkezzünk a tömött káposztáról, n fenséges dagadókról. amelyekről ugyancsak sokat regeitek az édesanyai főztök d.-sértik A kiadós vasárnapi ebédeket nosztalgia lengi körül. A dolgozó jóízűen kanalazza anyja főztjét, közben visszamereng a gyermekkorba. Elfeledkezik a fölötte elszállt évekről, el súlyfeleslegéről, takaros kis pocakjáról, mely elégedetten és kedvtelve bukik nadrágszíja fölé... PATP ZOLTÁN Tótszegi Tibor Levél haza most újra jót tesz a reggeli séta úgy hiszem önnek is Kedves Bátyám ennél fontosabb már csak az lehet hogy higgyünk gyógyító erejükben megtartó szokásainknak mert nem lehet semmi csodálatosabb az erdáben fogyasztott szamó-ánál hasogatott akác táplálta tűznél bográcsban fortyo" á blrkagnlyásnál és a forrás szabadon fecsegő hangjainál mikor fölé hajlunk hogy még egyszer jót húzzunk belőle .
