Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

10 Vasárnap, 1981. november 29. Az egyetemi felvételikről A bölcsészettudományi ka­rok felvételiket előkészítő bizottsága tegnap, szomba­ton ülést tartott a Csongrád megyei KISZ-bizottság poli­tikai képzési központjában. A megbeszélésen részt yet­tek a Művelődési Miniszté­rium. a KISZ KB, az Or. szánó* FEB—SZET koordi­nációs bizottság képviselői, valamint a JATE bölcsé­szettudományi karának ve­zetői. A délelőtti plenáris ülésen dr. Hegyi András, a JATE adjunktusa, a böL csész-FEB országos elnöke tájékoztatta a résztvevőket az előkészítő munka idősze­rű kérdéseiről, mindenek­előtt az. 1903-ban életbe lé­pő új felvételi rendszer be­vezetéséből adódó feladatok­ról. A délutáni szekcióillé­seken az egyes szaktárgyak képviselői elhatározták az új tantervnek és felvételi követelményeknek megfelelő oktatási anyagok elkészítését és bevezetését mindhárom bölcsészettudományi karon. Marcaliban Levis helyeit Trapper A Május 1. Ruhagyár mar­cali Levis-üzemében egy hó­napon át — karácsonyig — Trapper farmert varrnak a munkások. Csaknem kilenc­venezer magyar farmer ke­rül le a szalagokról, s jut nemcsak a hazai üzletekbe, hanem Etiópiába és Finnor­szágba is. Az üzem külön­ben Levis-farmert gyárt, de idei exportkötelezettségét már teljesítette. Pályázat KorszeríüÉ lakótömbök Országszerte előtérbekerül hz elavult városrészek meg­fiatalítása. Alapvető köve­telmény, hogy feloldják a vá­ros szélén emelt új lakóne­gyedek ée a régi belváros közötti ellentmondásokat, amelyekre az egymástól na­gyon eltérő építészeti kör­nyezet nyomja rá a bélye­gét Az összhang kialakítá­sában a fokozatos változta­tósokat helyezik előtérbe. E munka legkisebb egysége a lakótömb korszerűsítése, amely együtt jár a felújítás­sal, a környezetátalakítással, a bontással, valamint új há­zak és zöldterületek építésé­vel is. A minden részletre kiter­jedő, komplex lakótömb­korszerűsítésben még kevés a tapasztalat Ezért az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a helyi taná­csokkai közösen országos pá­lyázatot hirdetett a városi lakótömbök korszerűsítéséhez szükséges beépítési, építé­Bohémélet, felújítás TégOl is lehetett örülni a pénteki Boháméletnak. Ere­detileg úgy volt. kolozsvári vendégekkel frissítve újít­ják föl a repertoárból. Az­tán az ígéret módosult, Mi­mire Kincses Veronika uta­zott ide, a budapesti Opera Koseuth-díjas művésznője (nem egy hátrányos csere), Rodolphe a Zenés színház legújabb fölíedezettie. a külföldi-magyar Sebastian Ggnzales volt, Sehaunard padig a társulat üdvöskéje. Egri László, okét most hal­lottuk először — bár Gon­zales éf Egri szerepelt a szerdai előadáson is. másik bérletben, amikor Bálint Hona dalolta Mimit —. e többieket nem először. ki tud la hányadszor. S mind­járt a rend kedvéért; Gyi. mesi Kálmán Marcelje első­rangú. Karikó Teréznek is fekszik a Musette. s alig hi. szem. hogy Greqor József Kabát-árióiának akad pária (olyan a szólam fekvése, menete, hogy hangiának legvarázslatosabb színeit fürdetheti benne a basszis­ta). Kincses Veronika bensősé­ges Mimiié azon kevés él­mények egyike, melyekért érdemes eljárni színházba. Tartalmas mezzói. puha, könnven kivitelezett frázisai törésmentesek. Ideálisak, technikailag érezhetően szu­verén ura elképzeléseinek. A „művészflgurákra" beállt Sebastian Gonzales csak imént vetette le a festő Ca­varadossl Jelmezét, hogv a költő Rodolphe zakójába bújjon. S bár Puccininél maradt, átlényegülése közel sém zajlott le Ilyen simán. Állítólag még a szerdán re­kedtiéggel küszködött, ami­ből maradt péntekre is. ha egyéb nem. a félsz. Ezért aztán olyannyira tartott az első felvonás magasságaitól hogv a kettős végén ki is hagyta a cét, pontosabban az alsó váltóhanaot énekel­te — előfordul, nem ritkán, másokkal Is. Csak hát. csak hát... Egészében persze rokonszenves Rodolphe (ap­ró látékötlete. hogv mielőtt Mimi üdvözlésére sietne, ci­pőiét á nadráglába törli: bű­báiosan életszagú). ám őszintén szólva Cavarados­»lia sokkal lobban tetszett. Egri László még mindig a leckeíölmondásnál tart Végül is lehetett örülni — említettük volt fentebb, mert nem ügy indult, és so­káig anasszul alakult. Pál Tamás rendesen hajszolta az első felvonást ami nem lett volna túl nagy baj, ha a zenekar győzi tónussal — nem győzte. Üresen szólt mint a feneketlen hordó, az énekesek alig találtak ben­ne fogódzót. Csak a harma­dik felvonásra rázódott he­lyére az előadás. Attól fog­va azonban emlékezetesen szép estét szerzett. N. I, szeti, organizációs és építés­technológiai tervek elkészí­tésére. A tervezőknek két hely­színre: Budapest IX. kerüle­tének a Sobieski János, a Balázs Béla, a Telepi és a Gát utcával határolt tömb­jére, valamint Miskolcon a Korvin Ottó, a Széchenyi, a Vándor Sándor utcával és a Szinva-patakkal határolt tömbjére kell kidolgozniuk az átfogó korszerűsítésre ja­vasolt megoldásokat. A pá­lyázat meghirdetőinek az a célja, hogy a jó ötleteket, szervezési, korszerűsítési, építési és technológiai mód­szereket a főváros más ke­rületében és az ország nagy­városaiban is hasznosítsák. Egyebek között kivénatoe, hogy a lakótömb belső ré­szét megnyissák, ezáltal az udvari lakésok is kedvezőbb természetes világításhoz jus­sanak, s a tömbhöz tartózd összes épület lakói közösen használhassák a belső terü­leten kialakítandó zöldterü­letet, játszóteret, pihenőhe­lyeket stb. A tervezőknek természetesen javaslatot kell tenniük a műszakilag lehet­séges emelet-ráépítésre, a tetőtér hasznosítására, a fog­híjak beépítésére is. Az érdeklődők a pályázati kiírást már átvehetik a Ma­gyar Építőművészek Szövet­ségének titkárságán, s a kész terveket ugyancsak ide kell eljuttatni jövő óv március 15-ig. A kegyelemdöfés nem fáj? Nem vagyok hive hossza«, részletekbe alámerülő ldéz­getéseknek. Ha nincs önálló gondolat, citálhatjuk máso­két unásig, segíteni rajtunk nem segít. Lassan télbe „csavarodik a természet fe­je", s még mindig olvasni elemzést a nyári szegedi fesztiválról. S minthogy la­punk foglalkozott eleget más véleményekkel is —- bölcs dolog mindenkit meghall­gatni —, legszívesebben el­engedném az alábbiakat, ha rendkívülinek nem érez. ném: szabadtéri üavben meglehetősen edzett lokál­patriotizmusunknak 1« föl­adja a lackét alaposan. 0 Az már szót sem érdemel, hogy zenei (szakfolyóira­tunk terjedelmes beszámo­lójának (az Ivan Szusza­ni/ínról) bevallott szépséghi­bája: a kritikus egyik elő. adást sem látta. így több­nyire a műről kénytelen írni, próba alapián — vagy­is szerzőnk Ideutazott azért tisztességgel, ám nagyobb áldozatot senki «é kíván, jék, (Egészen pontosan nem emlékszem most. ha­sonló eset a hazai saltóban. mondjuk fővárosi színhelyű bemulató kapcsán. mikor fordult e'ö utoljára,,.) Lát­ta viszont a recenziójába foglal' szegedi Teli Vilmost színházi szakfolyóiratunk munkatársa, s ami tollára kívánkozott a novemberi szám nvitóetkkében, több mint kivégzés, kegyelemdö­fés immár. Ezért idéznék belőle kicsit hosszabban — sűrű bocsánatkérésekkel. „A kötött nézőtér-színpad fel­osztás »"legir'éfévebF* Szege­den, ahol az óriási tribün­nel beépített én «¡csúfított Lóm tér mindenre jó, csak színházi előadásokra nem. Évek óta egyre többen ál­lítják, hogy a szegedi Dóm téren kialakított és a mű­vészi gigantománia megtes­tesítőjeként terpeszkedő szabadtéri színpad alkal­matlan főleg « prózai elő­adások tartására, és nem más, mint egy rég túlhala­dott kultúrpolitikai koncep­ció megtestesítője. A kultú­ra demokratizmusa nem azt jelenti, hogy egy-egy pro­dukciót egyszerre hat-nvolc­ezren láthatnak, hogy egy évadban több mint százezer legyet adnak el. ha egyszer olyanok ' a körülmények, hogy a színpadhoz közel ülők éppúgy, mint a tá­vol ülők, más-más okból ugyan, de egyébként alig élvezhető produkciót kap­nak, s ez a zenés és a pró­zai művekre egyaránt érvé­nyes ... A Szegedi Szabad­tért Játékok gyökeres re­formja nem odázható «1. az intézmény gazdasági, művé­szi deficitjéről maguk a vezetők is nyilatkoztak nem­régiben. Hogy a gondok so­kasága közül csak kettőre utaljak: az egyöntetű szak­mai elismerést kiváltó Ivan Szuszanvlrt meg a méltón elmarasztalt Telj Vilmos egy« rám a vér közönséget vonzott — legalábbis szege­di méretekhez. Illetve a né­zőtérmonstrum állagmegőr­zésének évenként rohamosan növekvő ősszegéhez ké­pest... Az idei szegedi pró. zai bemutató az égés* vál­lalkozás csődjét bizonyítot­ta. A darabválasztás, a szcepirozás. a rendezés, a színészi munka egvként hi­báztatható abban, hogv az idei nyár egyik leggyengébb teljesít,mér ye S/egeden szü­letett meg,,. Mintha a Sze­gedi Szabadtéri Játékok stí­lustalan stílusának paródiá­ja lett volna ez a Teli Vil­mos! Ebben a vállalkozás­ban a szegedi szabadtéri gi­gantomániáiának áldozatá­vá vált a dráma, a rende­ző." de még ihkáféb a színé­szeit. A iiézőkről nem is szólva I" 0! Tetszik, nem tetszik: iga­zán jó dolgokat csak meg­szállottakkal lehet végezni. Afféle szent eszelősökkel, akik az ügy imádatának lá­zában égve önmagukat sem kímélik, s szervezésben, ügy­intézésben, egy-egy nagy­szabású rendezvény minden apró részletének precíz is­meretében teszik a dolgukat. Ügy, hogy mindez — garan­cia a sikerre­Fenti meditációt, sajnos, olyan szegedi rendezvény váltotta ki, melyről méltán hihettük: hagyománnyá ne­mesedik. Hogy színvonala, hangulata hosszabb távon is rangot biztosit egy olyan kulturális szférának, amely a város „könnyű és komoly­zene közötti" életében „hiá­tust tölt be", és főleg — erő­teljes közönségigényt elégít ki. Sejthető: a dzsesszna­ppkról van szó. Tavalyról, tavalyelőttről visszaköszönő kép-k: csúcs­forgalom az Ifjúsági Házban, úgy este 10 körül már a nyitókoncerten átforrósodott, vérbeli dzsesszatmoszféra, neves előadók, parád's ala­kítások. körültekintő, jó szervezés. Továbbá: hozzá­értő közönség, halk, szinte áhítatos csönd a nagyterem­ben, ahol fönn a dobogón Csík Gusztáv vagy Jimmy Wood bűvöli hangszerét. Vagyis dzsessz — ahogyan kell. Pénteken este. a 10. Sze­gedi Dzsessznapok nyitókon­certjén úgy tűnt, az első be­nyomások, legalábbis a be­járatnál, még a megszokot­tak: hátizsákos, overallos dzsesszfanatikusok, ki tudja, az ország melyik részéből, álldogáló, beszélgető csopor­tok az előcsarnokban. De az­után ... A nagyteremben meglepően kisszámú közön­ség, s viselkedésük, ha lehet, ennél is meglepőbb. Lehan­goló. Félhangos beszéd Füs­ti-Lakatosék muzsikája köz­ben, a hátam mögötti sorban egy ifjú, önfeledten és tök­részegen, hölgye vállára bo­rul, horkol, ébresztgetik, ag­resszív ösztönei felélednek, előbb verekedni akar, ké­sőbb, nagynehezen hagyja, hogy kivezessék. Az előcsar­nokban többen kitartóbbak nála: egyik-másik illuminált ötször is visszalopakodik, mire, Rejtő-regényekbe illő, párbeszédek közepette távo­lítják el a jó humorérzékkel megáldott felügyelők. Am a legnagyobb baj, hogy a zenére semmi rezonancia. Sajnos. A Hulin-kvinlatt műgora. majd később az el­ső külföldi vendég, az an­gol szólószaxofonos. Evan Parker igmcak avantgarde produkciója közben sem. Már fél 11 elmúlt, de nyoma sincs a tavalyi hónak. Elgon­dolkodtató. Egy év alatt va­jon mi történhetett? Igaz, akad mentség is. Szeptem­berben Magyarország eddigi legnagyobb szabású dzsessz­fesztivállét rendezték meg Debrecenben. Nyilván e tény is szükségszerűen szűkíthet­te a meghívandók választé­kát. (Jószerével csak szólis­ták érkeztek külföldről, va­lamint két duó és a jugo­szláv Ivan Suaper-kvintett.) Amire viszont már nehezebb magyarázatot találni: ha a rendezők (akik közül né­hány áldozatkész, a szegedi dzsesszélet fellendítéséért mindenre elszánt fiatal, ki tudja miért, „bedobta a tö­rülközőt") tudatában voltak a későn megkezdett, nehéz­kes szervezés gondjainak — ugyan miért ragaszkodtak csökönyösen a dzsessznapok idei megrendezéséhez? A hagyomány, a folytonosság miatt? Mi árt többet a ha­gyománynak: egy év szünet vagy színvonalcsökkenés — „folytonosságban" ? A zenészek becsületére le­gyen mondva: a művészi tisztesség iskolapéldáiként igyekeztek helytállni, stílu­suktól, felkészültségüktől függetlenül. Nem törődve a bekiabálásokkal, az improvi­zációk közbenn itt-ott csó­kolózó párokkal, a feldőlő üvegek zajával — azt adták, amire képesek. Szívvel-lé­lekkel. A Szegedi Dzsessznapokra évek óta szinte mindenhon­nan nagy számban érkeznek érdeklődők. Az eddigi idő­szak egyik legnagyobb ered­ményeként. A már országos hírűvé lett szegedi „dzsessz­pezsgést" hagyni leülepedni — kissé túl nagy luxus Nem? Domonkos László Az idézetekből, gondolom, ennvi is elég. Jó gazda té­len készül a nyárra, pár ta­nulság akkor sem érthat. ha az ember nem szívesen teszi túl macát azon. hogy megint ugyanarra a kuko­ricára térdepelhet. Régóta tűnődésre késztet, mitől aluliriformalt orszá­gos sajtónk a szegedi ítsj/ti­válról. Sokszor magával az elnevezéssel sincsenek tisz­tában: ünnepi játékok, sza­badtéri hetek. Szeged-téri játékok, megannvi tévkéfs. zetlelemény: E fenti (más­különben pontos névhnizná­latü) vélemény például azt az érzetet kelti, mlazwint üres nézőterekkel ment Glinka operáta és Schiller drámája (holott a hat elő. adást több mint húszezren látták), meg hogy emiatt egyre nehezebb évente a „nézőtérmonstrum állagmeg­őrzése". mely összefüggés­ben nemigen hiszek. Tény viszont, bő évtizede nincs a íéien sajtóiroda, ahol a pontos adatok beszerezhető­ek, friss információkat le­het adni és kapni, netán azonnal, telefonon (ha te­lexen nem is), Fájdalom, ilyesfajta szolgáltatásról ele­ve leszoktattuk a kulturális újságírást, s mivel a késő tavaszi országos sajtótájé­koztatót teljes érdektelen­ség övezi, nem csoda, ha az erre ja ró krónikások hetet­havat összehordanak. (Iga­zén nem panaszképpen mon. dom, de ogy-egv esős éjsza­ka a helyi lapok munkatár­sai ls úgy szaladgálnak a tér és a nyomda között, mint pók a falon.) Noha messzire sem kellene men­ni modellért. A tudósítást lehetőségeknek ez a vidéki komfortja még az annvit csépelt futballcsapatunk mérkőzésein Is természetes, a Tiaza-partl stadionban. S ha már itt tartunk. Egy ilyen kulturális népünnepé­lyen, mint a szegedi sza­badtéri. minek közművelő­dési missziójára vagyunk oly büszkék, lassacskán ne­gyedszázada nincs egy táb­la, kínt a téren, lói látható helyen ml eligazítana az esti programról, szereposz­tásról. esetleges változások­ról. Amint ez minden kő­színház bejáratánál evidens. Ha mi sem adunk legalább a látszatra, hogy „színház­szerűnek" nézzünk kl, mi­ként várhatjuk vendégeink­től. az idegenektől ennek elismerését. 3, A fenti kritika attól fél­dalmasabb valamennyi ed­digitől. hogv az ügy legér­zékenyebb pontján e1t se­bet. Olyasmiket kérdőlclez meg Szegeden, amiket el­eddig senki: kultúrpolitikai koncepciót, a kultúra de­mokratizmusát. Elvitatkoz­hatnánk persze. Hosszas fejtegetések helyett azonban egyetlen (nem is túl erede­ti) megjegyzést csupán. A szegedi szabadtéri — hitünk szerint — elsősorban for­mailag különbözik a hagyo­mányos zártszínháztól. (Mé­reteiben, arányaiban, akusz­tikusán stb., s tartalmilag is csupán annyiban, ameny­nvi ezekből közvetlenül fa­kad.) Miért a tartalmát akarjuk tehát bőréből kibú­jatni? Üj drámákat íratunk, vadászunk, nem utolsósor­ban minisztériumi támoga­tással — ahelyett. hogy eredeti rendezői koncepció­kat keresnénk, pályázatokat azokra íratnánk (dráma tud­niillik akad elég — idevaló js. külföldi is. hazai is — az évszázadok raktárán). Mert jelenleg az a paradox helyzet, hogy annak a mű­fajnak leendő jövevényeire várunk a szülőszoba előtt, újdonsült apák izgalmával, országos támogatással, zse. bünkben vastag borítékkal, amely éppen az országos vélemény szerint nem vsló nekünk. Előbb meggyőzni kellene tehát a kétkedőket, hogy lehet drámát játszani a szegedi Dóm téren, csak éppen másként, mint mond­juk a budapesti Madách Kamarában. Ez a plct szó, másként, ez a megoldás kulcsa, a dolgok lényege, sava-borsa. Leg­alábbis pillanatnyilag. A szegedi szabadtéri jövője tudniillik a rendezők-terve­zők kezében van. A kérdé­sek kérdése tehát nem a mit többé, hanem a hogyan. Minél később vesszük tudo­másul. amál „messzibbről" igazodhatunk hozzá. S ké­szülhetünk eleve a kritikus­toíluk halá'os szúrásaira, mert ezeket nehéz meg­szokni Ámbátor, mint neve is mutatta; a kegyelemdöfés már nem tál.., Nikolcnyi István Vártéra sz Elkészült a Budai Várpa­lota egyik jellegzetes épít­ménye, a barokk kerítés és kapu. Már csak a festék­nyomok eltávolítása van hát­ra, s birtokba vehetik a lá­togatók, a járókelők. A ke­leti teraszt két, szaknyelven szólva bajuszlépcső, azaz ka­nyarodó lépcső köti össze a Szent György térrel, a Sán­dor-palota előtti kerttel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents