Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-25 / 276. szám

S«erSa, T9JTÍ. novpmbpr 25. Munkásmozgalmi Wagyttamarás határában, sz illegális kommunista pártsejt haWani talál­kozóhelyén. a munkás­mozgalmi emlékhely fa­lába. kedden délelőtt — az 1941. november 24-i le­tartóztatások negyvenedik évfordulóján — márvány­táblát helyeztek el. Az eb­ből az alkalomból rendezett ünnepségen a munkásmoz­galmi veteránok a község vezetői megkoszorúzták az emléktáblát. Nagykamaráson négy év­tizeddel ezelőtt erős illegá­lis pártsejt működött, ame­lyet a csendőrség és a po­litikai nyomozók felderítet­tek. November 24-én több mint negyven embert tar­tóztattak le, és hurcoltak el. Hű szer a vízben Űj környezetvédelmi mű­szert fejlesztettek ki hazánk egvik legnagyobb vegyiüze­mében, a Fűzfői Nitrokémi­anál. amelyre a Balaton kö­zelsége miatt fokozott fe­lelősség hárul. Az ötletes berendezés a vízfolyásokba helyezve folyamatosan méri a szennyezést, annak ösz­szetételét és az eredmény­ről rádióadón keresztül ér­tesíti a környezetvédelmi központot. Tanuljuk a demokráciát Nemzetközi pedagógiai konferencia Kedden Budapesten meg­kezdődött a szocialista or­szágok pedagógiai kutató i­nnfc IV. nemzetközi konfe­renciája. Az Országos Peda­gógiai Intézetben rendezett tanácskozáson a hat-tizen­nyolc éves tanulók marxista —leninista világnézeti neve­lésével kapcsolatos kérdése­ket vitatják meg. A konferencia megnyitó ülésén Szabolcsi Miklós aka­démikus, az Országos Peda­gógiai Intézet főigazgatója üdvözölte a résztvevőket: a Bulgáriából. Csehszlovákiá­ból, Kubából. az NDK-ból, Romániából és a Szovjet­unióból érkezett küldöttsé­geket, valamint a magyar delegációt és a meghívott szakembereket. Ezután Pozs­gay Imre művelődési minisz­ter mondott megnyitó beszé­det. Elöljáróban utalt arra: im­már hagyománnyá vált, hogy a szocialista országok közok­tatáspolitikusai, pedagógiai kutatói. a társadalom­tudományok képviselői és az alkotó pedagógu­sok időközönként közös esz­mecserén találkoznak. A ko­rábbiak és a mostani ta­nácskozás céljának megfele­lően a Magyar Népköztársa­ság azzal a szándékkal vál­lalta e fórum megrendezé­sét, hogy alkalom nyíljék az eredmények elemzésére, az időszerű problémák megol­dására. a gondok megosztá­sára. s hogy ezáltal maga­sabb szintre fejleszthessük az ifjúság marxista—leninista nevelését. — Azt várjuk a fórumtól, hogy egységes marxista—le­ninista ideológiánk alapján egymás tapasztalataival köl­csönösen gazdagodva tovább fejleszthessük a nevelés gya­korlatát — hangsúlyozta. A pedagógiai gondolkodás­ban. s az oktatás minden­napjaiban szükségessé vált szemléletváltozásról szólva hangoztatta: a világnézeti nevelést nem lehet elszakí­tani az emberformáló folya­mat egészétől és a társadal­mi valóságtól. Figyelembe kell vennünk, hogy a fiatalok erkölcsi, po­litikai fejlődésére az iskola mellett sok más ténye­ző — a család, a tár­sadalmi környezet, a gver­mek- és ifjúsági mozga­lom, a tömegkommunikáció és a közművelődés hálózata — is hat. — E nevelőmunkánk egé­szét átható terület tehát nem korlátozódhat az oktatás rendszerére. A tanulóknak életvitelükben. tetteikben kell megvalósítaniuk azt a szemléletet, magatartást, amelyet a fejlett szocialista társadalom minden tagjától elvár. — Nevelőmunkánkban ar­ra törekszünk, hogy a fel­növekvő nemzedék ne csak teljesítse a társadalom előtt álló feladatokat, hanem ma­guk a gyermekek, a fiata­lok is keressék teendőiket, a közösségi cselekvés lehetősé­geit. E tanácskozás az eh­hez vezető utat igyekszik szívós nyugtalansággal ku­tatni — mondotta Pozsgav Imre. Ezt követően a konfe­rencián résztvevő nemzeti küldöttségek vezetői ismer­tették a világnézeti nevelés elméletét és gyakorlatáról, a továbbfejlesztést szolgáló tö­rekvésekről szóló beszámoló­kat. A négynapos találkozó szerdán délelőtt ismét plená­ris üléssel folytatódik, majd négy szekcióban vitatják meg a középponti téma rész­területeivel összefüggő kér­déseket. aru, nagyobb választék Megbeszélés Szegeden - Kezdeményezés Harmadik alkalommal szervezett háromnapos ta­nácskozást a megyei tanács vb ipari és kereskedelmi osz­tálya, valamint a KISZÖV. A cél az volt, hogy a meg­hívottak — az ipari szövet­kezetek, a nagy- és kiske­reskedelmi vállalatok, vala­mint a fogyasztási szövetke. Pintér József felvétele Papír társasjátékokat, csipogó babákat, más játékokat és pvc-labdákat is gyártanak a szarvasi Plastolus Ipari Szö­vetkezetben. A nemrég befejezett 26 millió forintos beru­házás eredményeként az eddigi 450 ezer labda helyett 1 millió darabot gyárthatnak évente, és a különböző figurák­ból és csipogó játékokból is bővíthetik választékukat. A szövetkezetnek nincsenek értékesítési gondjai, hiszen a Triál valamennyi termékét elhelyezi a hazai piacon zetek képviselői — kölcsö­nösen megismerjék a me~ gyei árualapokat, azokat a lehetőségeket, amelyekkel ezek bővíthetők. Nyilván­való az a Szándék is. hogy szorgalmazzák a rendezők: a megyében előállított termé­kek az eddiginél nagyobb mennyiségben kerüljenek a helyi fogyasztókhoz, illetve a meglevő hiánycikkek csök­kentése érdekében gyártásra vállalkozókat keressenek. Tegnap, kedden délelőtt a megyei tanács székházában tartott tanácskozáson kilenc ipari szövetkezet képviselője, valamint három kereskedel­mi vállalat vezetője vitatta meg. hogy a bútor, a fa, a vegyi és a kerámia termé­kek ellátásánál milyen vál­tozások történtek. Az idén a helyi ivari szövetkezetek 16 százalékkal forgalmaztak többet termékeikből me­gyenkben, mint tavaly. Ma. szerdán a ruházati, holnap, csütörtökön a vas­ipari szövetkezetek képvise­lői tanácskoznak e témakör­ben kereskedelmi vállalatok vezetőivel. N ehéz a lecke Nem azért mondom, hogy haladékainkat mentsem, ha­nem azért, hogy lássuk, komoly szándék nélkül hozzáfogni se érdemes a tanuláshoz. Ha látszatból tanulnánk, ha csak gépiesen bevágnánk, és papagáj módjára ismételgetnénk, még látszatde­mokrácia se lenne belőle. Csak a szemün­ket kötnénk be vele. Hol tanuljuk a demokráciát? Minden­hol, ahol csak alkalom nyílik rá. Rám­kiált a Bartók téren a buszsofőr, és kér­dezi fröccsenő méreggel, süket vagyok-e én igazán. Miért lennék süket? Azért, mert ő megmondta, ne szálljon föl senki, ez a busz nem megy. Mondanám, kedves sofőr öcsém, ne legyél mérges, mert ha hallottam volna, szavamra, nem szálltam volna föl, de nem mondom, mert aki lá­tatlanban is süketnek vél, föltehetően nem érti meg az ilyen beszédet. Inkább el­mondom, mit gondolok róla. A gyerek, amíg egészen kicsi, játék kell neki. Baba a lánynak, tűzoltóautó a fiú­nak. Láttam kislányt, aki esténként ba­busgatta. fektetgette a babáját, erről tud­ták a szülei, hogy álmos, őt is le kéne fektetni. Láttam olyan kislányt is, aki pattogott a babájára, szidta, mint a bok­rot — nem megmondtam, hogy ne pisilj be! — és meg is verte, napjában többször is. Könnyű volt kitalálnom, az első gye­rek szeretetben nőtt föl. Azt adta tovább, amit kapott. És a második? ö is. Szid­ták, meg is verték, ő is szidott, ő is vert. Annak adja tovább, aki már nem tudja visszaadni. Mi köze a sofőrnek a babás kislányhoz? Gondolom, ő is azt adta to­vább, amit kapni szokott. „Megmondtam, hogy ez van, ezt kell szeretni! Ha nem tet­szik. föl is út. le is útr Kinek adná to­vább szegény szerencsétlen? A főnöké­nek talán? Még borközi állapotban se lenne tanácsos. Annak adja, akit a leg­kisebbnek vél, a nyájas utasnak. A fur­csa csak az benne, hogy ő akkor is eb­ből az utasból él, ha nem veszi észre. Durvák vagyunk valakihez? Azért, mert hozzánk is durva volt más. Lökdö­sődünk? Minket is löknek. Megjátsszuk a félistent a hivatalban? A főnökünk is azt játssza, de velünk. Ki kéne szakadnunk egyszer ebből a körből! Az a legbizto­sabb, ha nem verjük meg a kislányt, ha­nem szeretjük, és emberként bánunk vele még akkor is, amikor nagylány már, sőt akkor is, amikor nagymama. Erre mon­dom, nehéz a lecke. Műveltségünk tükre a demokrácia, no­ha megesik, hogy szuperművelt emberek is megsértik. Ha összefügg a műveltség­gel. máris átpasszolhatjuk az iskolának, illetven minden intézménynek, amelyik gyereket nevel. Szép játék az adogatás, de nem itt. Maradjunk néhány gondolat­ra mégis az iskolánál meg a kollégium­nál. Nem vállalhat magára mindent, de amit tesz, ennék a jegyében kéne tennie. Egész sor komplikáció származik abból az egyszerű tényből, hogy kulcsszerepet játszik a gyermek nevelésében. Szeretjük rpondani. hogy az életre ne­vel az iskola. A hosszú életre — rövid né­hány év alatt. Demokráciából is tudnia kellene azt is. ami harminc vagy ötven év múlva lesz. ha lesz, de nincsenek jóste­hetséggel megáldva a pedagógusok, ennél­fogva a napi demokráciához kénytelenek igazodni. Azt adják tovább ők is, amit kapnak. Kitől kapják? A buszvezetőtől, a boltostól, a hivatalnoktól és a főnöktől. Hatalmas nagy gubanc van a szálon, mert a pedagógusok közérzetének vizsgálatakor lépten-nyomon abba botlunk bele. hogy a tantestületi demokrácia az átlagos sz in­tet sem éri el. Bocsánatot kérek, de na­gyon sokszor még a ..legyen szíves" is hi­ányzik a szókincsből. Van helyette ez: Kartárs, utasítom! Mindez azért, mert va­laki naponta többször meg akarja mutat­ni, hogy rendnek muszáj lenni. Mintha rendet csak parancsszavakkal lehetne tar­tani! Mintha parancsszavakkal egyáltalán lehetne tartós rendet tartani! Drámairodalmunk lassan a tantestületi ellentétekre specializálja magát. Elhelyez­hetné konfliktusait akármelyik tervezőin­tézetbe. múzeumba, könyvtárba, de ez az egyszerűbb, mert ezt ismeri legjobban. Pereg a film, jön a negatív figura. Hár­mat találhatunk, de holtbiztos; hogy pe­dagógus, és abból is rangosabb. Régóta találgatom, miért nem tudja magáról le­vetni ezt az átkot ez a pálya? Minden egyoldalúság igazságtalan, tebét ez is az. mégis maradjunk mellette néhány szóra még, hiszen kulcsfontosságú ügyről van szó. A pedagógus is azt mondja, rend­nek muszáj lenni. Nem csak azért mond­ja, mert a főnökétől ezt hallja, hanem azért, mert többek között erre tette föl az életét. A kérdés csak az, lehet-e pa­rancs nélkül, erőszak látszata nélkül is­kolai rendet tartani. Ritka kivételtől eltekintve, lehet. A jó pedagógus, aki szi­vével és lelkével is az, könnyen túl teszi magát a gondolaton, és azt mondja, tisz­tességre nevelni csak emberi tisztességgel lehet. Megint előjön egy másik gond. Nem elég, hogy a ma gyakorlatára támaszkodva a holnapra nevelünk, de itt van egy cso­mó életkori sajátság is. Ellentmond a gyerek? Természete, hogy ellentmond! Mikor kontrázna, ha nem most? Hol el­lenkezne, ha nem itt? A magyar nyelv értelmező szótárában föllelhető összes szó­ból egyetlenegy csúszik ki a száján: a nem.' Gyorsan, mint a villám. Mire észbe­kapna, már kimondta, és van olyan ke­mény, hogy vissza nem szívja, ha meg­gyötrik érte, akkor se. Otthon is nehéz el­viselni, de tessék elgondolni egy kollégi­umot, kétszáznegyvenhét gyerekkel! Mind­be bele van táplálva a nem. Mit tehet, ilyenkor a tanái ? Mert rendet muszáj tartania! Ha nem tudna tartani, fél óra alatt fölrobbanna a ház. Kérem, ne iri­gyelje ezt az állást senki. Csakhogy a demokráciára ilyen körül­mények között is tanítani kell, mert a lecke föl van adva, és nem lehet behe­lyettesíteni mást. A kívülálló azt mondja, mi lenne itt, ha mindenki a maga igazát hajtaná? A belül levö is ezt mondja, ha gyakorolja ugyan, de nem érti a szakmá­ját. Jönnek sorba a diákparlamentek, hadd mondja mindenki a magáét. Miket mondanak? Azt például, hogy sok a reg­geli, kevés a vacsora, vagy fordítva. Igaza van? Ha száz élelmezési normát teszünk elé, akkor se győzzük meg az ellenkező­jéről, de egyetlen tányérral sikerünk le­het. El kéne hinnünk, hogy a fejlődő gye­rek sokat enne, meg azt is, hogy jóllakott ember nem tud meggyőzően beszélni az éhezésről, sőt, eszébe se jut, hogy a koszt­ra panaszkodjon. Igenám, de kétszáznegy­venhét gyerek gusztusa szerint nem lehet főzni. Egyik a spenótot nem szereti, a má­sik a székelykáposztát. Az egyik parla­menten azt kérték csak. ne édes kakaóval adják a mustáros kolbászt, a másikon meg azt, ne kalácsot adjanak a kolbász mellé. Itt kezd furcsákat gondolni az em­beri : mi lenne, ha még ezt se mondhatnák, meg? M ond a gyerek persze mást is. Azt is, hagyják bagózni. Én se hagynám, és más se. akinek józan esze van, mert ami a fölnőttnek is méreg, az a gye­reknek sokszorosan az. és a nevelés a ha­tározott tiltást se nélkülözheti. Másfajta idétlen dolgokat is mond, sőt előfordul, hogy sokan mondják ugyanazt az idétlen­séget. Kívülállók hamar megbicsaklanak ilyenkor, és azt Rondolják. amit sokan mondanak, az igaz lehet. Furcsa iróniája az életnek, ha százan mondják a hamisat, és csak egy az igazat, a hamis akkor is hamis marad. Elintézhetnénk a dolgot egé­szen egyszerűen, hiszen néha bölcsebbek vagyunk, és a tapasztalataink eligazítanak bennünket. A lényeg azonban az. ha száz ember a hamisat mondja, akkor azt a szá­zat meg kell győzni az igazról. Ha meg se hallgatjuk, soha nem fogjuk meg­győzni ! A demokratizmus tanulásának első té­tele, azt hiszem, ez. Adjunk alkalmat rá, hogy minden aggályát, mindenki elmond' hassa, teremtsünk olyan természetes éf nyílt légkört, amely megtermi a józaj engedményeket, illetve lehetőségeket ad i tévedések fölismerésére. Azért nagyon fontos, mert furcsa alkat az ember: a jót szereti megtartani magá­nak, de a rosszat, ahogy kapta, tovább adja. Néha ráadással. Azért is fontos, mert gyermekeinkben tegnapi arcunkat is vi­szontlátjuk. Iinrválh Dczsö Madárvonulás Érkezik a hideg A Balatonon tömegessé vált a madárvonulás. A megélénkült madáridegen­forgalomból arra következ­tetnek. hogy a mostani eny­he időjárást hamarosan is­mét a hideg váltja fel. Kü­lönösen nagy csapatokban érkeztek a tóra vadlibák és vadkacsák. A vetési ludak reggelente 10 ezer szám le­pik el a kisalföldi területet, ahonnan este — sok száz csapatban — vonulnak visz­sza éjszakai szállásukra, a Balatonra. A Kis-Balaton nyflt, vizeit is elözönlötték a madárcsa­patok. A hévízd csatornát jégmadarak vették birto­kukba. A természetvédelmi megfigyelők szerint számos költöző madárból maradtak vissza kisebb csapatok, ame­lyek föltehetően a télen sem hagyják el a Kis-Bala­tont és a Zala folyót. Lángálló üléshuzatok Megkezdték a BNV-díjas lángálló járműipari üléshu­zat gyártását a győri Gra­boplast Pamutszövő és Mű­bőrgyárban. A nagyválla­latnál már 10—12 éve gyár­tanak olyan lassan égő gép­kocsi-üléshuzatokat. ame­lyeknél a láng terjedése percenként nem haladja meg a 10 centimétert. Most eze­ket a pvc-alapű termékeket fejlesztették tovább. Az újfajta járműipari üléshuzatot a régi gépeken gyártják. Belőle az év vé­géig mintegy 8000 métert adnak át a Ganz MAVAG­nak. A lángálló huzattal Űj-Zélandnak szállítandó motorvonatok üléseit borít-

Next

/
Thumbnails
Contents