Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-22 / 274. szám

V Vasárnap, 1981. november 15. 65 ÉVRŐL ÉVRE m 1960-ban Csongrád megye la­kossága 433 ezer volt. Ipari be­ruházásokra 985 millió forintot fordítottunk. Épült 48 iskolai tanterem, 8 Tíiskereskedelmi bolt, 736 emberrel több mehe­tett étterembe, illetve eszpresz­szóba, a munkásszálláson 375-tel szaporodott a helyek száma. Az építőipar összes termelése 427 millió forintot ért. A szántóte­rület 502 ezer hektár volt, a kert terület pedig 13 ezer 800 hold. A kiskereskedelem eladási forgalma is nőtt az előző évihez képest, méghozzá nem kis mér­tékben. Elérte a 2 milliárd 612 millió forintot. Lakás 1768 épült. A gázhálózatba majdnem 8 ezer fogyasztót kapcsoltak be. A kór­házi ágyak száma 3793, bölcső­dékbe 900 gyerek járhatott. Száznegyvenhét óvoda működött a megyében. A diákok 1393 ál­talános iskolai tanteremben ta­nultak. A rádió-előfizetők szá­ma 96 ezer 499, televíziója 2458 embernek volt. A Délmagyaror­szág példányszáma ebben az év­ben 25 ezer 150, a Csongrád me­gyei Hírlapé 23 ezer 301. 1960-ra jelentősen nő a lakosság betét­állománya. Eléri a 202 milliót. Erre az időre esik ' Szeged tör­ténetének egyik fontos állomása. A Belváros képe alakul át. A Kárász utca és a Dugonics tér sarkán például egy típusterv­adaptáció válik építészeti szem­pontból értékes alkotássá. Kiala­kulnak már az odesszai város­rész körvonalai. Ezek szintén Borvendég Béla elképzelései alapján. Az elv itt is hasonló, mint a Palánk esetében. Lakha­tó városrész kialakítása a cél. Először a Torontál tér és a Ved­res utca új arculata válik osak láthatóvá... A megye többi vá­rosában típustervek alapján épülnek új házsorok. Az aján­lásokat a minisztérium tervező irodája teszi közzé, s azokat adaptálják az építészek az or­szágban mindenütt. Ez sem je­lent kis feladatot. Amit még ér­demes megemlíteni. Készülnek már az odesszai lakótelepen ké­sőbb megépülő bölcsőde tervei. Ez a munka később a magyar épí­tészet történetébe is bekerül, csak­úgy, mint a szegedi Tömörkény gimnázium tanműhelyének do­kumentumai, melyeket Tarnai István Ybl-díjas építész készí­tett 1960-ban. Szeged Belvárosá­nak meghatározó épületévé vált a Sellő-ház. A Tiszára néző homlokzaton Makrisz Agamem­non sellöje, lépcsőházában Vég­vári Gyula kerámia faliképe lát­ható. Akkoriban valódi szenzá­ciónak számított, szinte vala­mennyi városlakó elzarándokolt ehhez az épülethez, amely jól bizonyította, hogy a modern épí­tészet is képes valóban esztéti­kus alkotásokat létrehozni, me­lyek maradandóvá válnak. Képeinken: Fenn: Borvendég Bela Seilo-háza a Korányi rak­parton. Egyik homlokzatát Mak­risz Agamemnon plasztikája dí­szíti. Jobbra fenn: a Vedres utcai házak Újszegeden. Berniczky Jó­zsef tervezte őket Balra fenn: Szövetkezeti vágóhíd Szentesen. Balra: Kőhalmi József álmodta rá a loggiákat a típusterv alapján készült Kárász utcai házra Sze­ged főutcáján. József Attila szob­rát Varga Imre alkotta. Jobbra lenn: Tarnai István szép vonalú iskolaépülete a Tisza-parton. Bal­ra lenn: Típusterv-adaptáció Szentesen.

Next

/
Thumbnails
Contents