Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-03 / 258. szám

2 Kedd, 1981. november 3. Közéleti napló ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a panamai nemzeti ünnep alkalmából táviratban köszöntötte Aristides Royo köztársasági elnököt. ACZÉL CVÖRGV SZLOVÁKIÁBAN Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese Matej Lucannak, a csehszlovák szövetségi kormány elnökhelyettesének meghívására szombaton és vasárnap Szlovákiában tartózkodott. A rövid munkalátogatás során a felek vé-' leményt cseréltek a két ország kulturális és oktatási együttműködésének helyzetéről, a magyar—csehszlovák kapcsolatok fejlesztésének Időszerű feladatairóL NÉPFRONTTALALKOZO Sarlós Istvánnak. az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Hazafias Népfront OT főtitkárának meghívására hétfőn küldöttség élén hazánkba érkezett Pncso Pnev Kubadinszki, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Bolgár Hazafias Front elnöké. A repülőtéri fogadtatás után megkezdődtek a tárgyalások Pncso Kubadinszki és Sarlós István vezette küldöttség között. SZMBT-KÜLDÖTTSÉG BUDAPESTEN Hétfőn Budapestre érkezett a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége, amely Nyikolaj Fjodorovics Danyilinnak, az SZMBT alelnökének, a Szovjetunió orvos-műszeripari miniszterhelyettesének vezetésével részt vesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulója alkalmából rendezendő központi és MSZBT tagcsoporti ünnepségeken. DÍSZDOKTORA VATAS Vasárnap Magyarországra érkezett Wassily Leontief Nobel-díjas közgazdász professzor, a New York-i egyetem Gazdaságkutató Intézetének professzora. Tegnap, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem díszdoktorává fogadta Wassiliy Leontief professzort. Díszvacsora az Országházban a jemeni vendégek tiszteletére (Folytatás az 1. oldalról.) Az MSZMP Központi Bizottsága és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa este díszvacsorát adolt az Ali Nasszer Mohamed vezette párt- és állami küldöttség tiszteletére az Országház vadásztermében. Részt vett a vacsorán Kádár János, Losonczi Pál, Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök, továbbá az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a kormány több tagja, politikai életünk számos más vezető személyisége. A vacsorán részt vettek az Ali Nasszer Mohamed kíséretében levő személyiségek is. A szívélyes, baráti hangulatú vacsorán Kádár János és Ali Nasszer Mohamed pohárköszöntőt mondott. Kedves jemeni Barátaink! Kedves Elvtársak! — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar nép neveben és a magam részéről őszinte tisztelettel és barátsággal köszöntöm Ali Naszszer Mohamed elvtársat, a. Jemeni Szocialista Párt KB I főtitkárát, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság állam- és kormányfőjét, valamint a kíséretében levő jemeni barátainkat. — Kedves jemeni vendégeink olyan országból érkeztek, amely az imperializmus Igáját lerázta, a szabadságot és a szocialista fejlődés útját választotta. A nagy földrajzi távolság, a történelmi múlt és a jelen sok különbözősége ellenére céljaink, törekvéseink azonosak, az emberi haladásért világméretekben folyó harcban szövetségesek vagyunk. Igazi barátság, az együttműködés és szolidaritás sok szála fűzi össze pártjainkat, országainkat és népeinket. — Forradalmuk kezdettől fogva élvezte a jemeni nép és a haladás nemzetközi erőinek támogatását A Magvar Népköztársaság lehetőségeihez mérten mindig támogatta a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság erőfeszítéseit , a súlyos gyarmati örökség felszámolásában, a jemeni nép javát szolgáló új társadalom építésében. Biztosíthatom Önöket, hogy az imperializmus és a reakciós erők elleni küzdelmükben, országépftő munkájukban a jövőben is számithatnak népünk internacionalista szolidaritására és támogatására. — A magyar nép több mint három évtizede kezdte meg a szocializmus építését, és ma a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a fejlett szocialista társadalom megteremtésén munkálkodik. Mindaz, amit eddig elértünk, pártunk, munkásosztályunk, egész dolgozó népünk közös harcának és munkájának gyümölcse. Ezért vívmányaink maradandóak és számunkra történelmi értékűek. A múlt év tavaszán pártunk XII. kongresszusa eredményeinket mérlegre téve, tapasztalatainkat áttekintve szólt mindarról, ami politikánkban bevált, nyíltan beszélt arról, amit javítani kell, és megjelölte további előrehaladásunk világos útját. — A ma megkezdett megbeszéléseink ismételten megerősítették, hogy az emberiség jövőjét, a világ békéjét és biztonságát érintő legfontosabb kérdésekben azonos a véleményünk. Kádár János pohárköszőntőjében ezután külpolitikai kérdésekkel foglalkozott majd így folytatta: Nagyra értékeljük és támogatjuk a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság erőfeszítéseit, amelyet a Szilárdság Frontjába tömörülő haladó erőkkel együtt az arab népek igaz érdekeinek érvényesítéséért folytat. — Meggyőződésünk, hogy az ön mostani látogatása együttműködésünk újabb kiemelkedő állomása lesz. s tárgyalásaink gyümölcsözően járulnak hozzá a továhbi lehetőségek feltárásához, a magyar—jemeni barátság erősítéséhez. Kívánom, hogy kedves vendégeink érezzék jól magukat körünkben magyarországi tartózkodásuk során. — Emelem poharam Ali Nasszer Mohamed elvtárs, valamennyi barátunk és elvtársunk egészségére, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Jemeni* Szocialista Párt, a magyar és a jemeni nép barátságára, együttműködésére. Ezután Ali Nasszer Mohamed mondott vohárköszöntöt. Kedves Kádár János Elvtárs! Kedves Elvtársak! Öröm tölt el bennünket, amikor elvtársak között lehetünk, akikkel közös elveket vallunk, öxöroünket erősíti a szivelyes fogadtatas, amelyben a szép Budapestre történt megérkezésünk első pillanatától kezdve részesítettek bennünket, . kifejezésre juttatva a jemeni és a magyar nép mély barátságát. A JNDK és Magyarország földrajzilag igen távol esik egymástól, de ezt a távolságot legyőzi a proletár internacionalizmus eszméje, az imperializmus, a reakció, a cionizmus elleni közös harc, a küzdelem a szabadságért, a haladásért, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért Ezért kiemelkedő esemény mostani látogatásunk a Magyar Népköztársaságban, amely bizonnyal tovább erősíti barátságunkat és együttműködésünket Együttműködésünk nem újkeletű: a közös elveken nyugvó harcunk gyümölcse. Barátságunk éppen ezen az alapon, erősödött. Nagy figyelemmel kísérjük erőfeszítéseiket amelyeket az MSZMP vezetésével a fejlett szocialista társadalom építéséért tesznek. Az Önök szocialista vívmányai egyben a mi sikereink is, hiszen ezek a világforradalom és a béke erőit gyarapítják. Kedves Kádár Elvtárs! Kedves magyar Elvtársak! A nemzetközi forradalmi küzdelem minden bizonnyal gyozedelmesKedni fog, mert' korunk az imperializmus térvesztésének és a szocializmus előretörésének kora. Tegnap még az önök népe is a kapitalizmus és a fasizmus igájáíjaji sínylődött, a mi népünk pedig a gyarmatosítás alatt f&envedett. Ma viszont népünk szabad, és azokkal együtt halad előre, akik felszabadultak. A magyar népnek és tapasztalt pártjának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak további síkereket kívánok a fejiett szocialista társadalom építésében. Fejlődjék és virágozzék népeink kapcsolata. Emelem poharam Kádár János elvtárs és a többi magyar elvtárs egészségére, boldogságára, a Magyar Szocialista Munkáspárttal való baráti kapcsolatainkra, a jemeni és a magyar nép barátságára és szolidaritására, a tudományos szocializmus eszméjére és a proletár internacionalizmusra. (MTI) Fehér Lajos 1917-1981 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Fehér Lajos elvtárs, a magyar munkásmozgalom régi harcosa, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, 'nyugalmazott miniszterelnök-helyettes, a Magyar Partizán Szövetség elnöke hosszan tartó betegség után elhunyt. Feher Lajos elvtárs temetése november 11-én (szerdán) 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál, a Mező Imre úti temető díszravatalozójában. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, a Magyar Partizán Szövetség * Fehér Lajos Szeghalmon született földmunkás család fiaként kezdte meg iskolai tanulmányait, s igen fiatalon a munkát is: a nyári szünidőkben cselédnek, részesaratónak szegődött. Kitüntetéssel érettségizett, majd Debrecenben, ingyen kvártélyo6-kosztos egyetemistaként már egyre világosabban fogalmazta meg maga számára életprogramját. Már I debreceni egyetemistaként — I a harmincas évek végén — I eltökélt szándéka volt, hogy újságíró lesz. Azért, mert a munkásmozgalomba hivatásszerűen akart bekapcsolódni, s erre számára — úgy ítélte meg — legnagyobb mozgási lehetőséget ez a pálya nyújt Első írása 1941. tavaszán jelent meg a Népszavában. 1942-ben vették fel a Kommunisták, .,.Magyarországi Pártjába. Előtte mar röpcédulákat írt terjesztett, baloldali fiatalokat szervezett Megbízatása a parasztság felvilágosítása, a földmunkásság szervezése volt. 1944-ben a párt fegyveres ellenállás szervezésével bízta meg. Partizáncsoportokat hozott létre, vezetett. Toll helyett fegyverrel küzdött tovább a független, demokratikus Magyarországért. A második világháború vége felé az egyik legtevékenyebb részese volt a hazai partizánakcióknak. A felszabadulás után újságíróként, szerkesztőként dolgozott, csaknem egy évtizedet tevékenykedett a Szabad Földnél és a párt központi lapjánál. A legközismertebbé azonpap agrárpolitikusként vált. 1956 novemberében tagja lett az MSZMR Ideiglenes Intézőbizottságának, majd a megalakuló Központi Bizottságnak, Politikai Bizottságnak. Dolgozott a Központi Bizottság titkáraként, a kormány elnökhelyetteseként Tehetsége, alkotó ereje jelentősen hozzájárult a párt a kormány agrárpolitikájának formálásához, a munkás-paraszt szövetség erősítéséhez, a falu felemelkedé-. séhez. Szava újságíróként is, politikai vezetőként is mindig világos volt. Tetteit — önmagához mindig szigorúan — egy mércével mérte: mikor, mivel használhat a legtöbbet a népnek. Következetesen járta a marxista— leninista agrárpolitika útját, keresve a gyakorlati megvaló6itastfan azt az újat, amit a hazai, a nemzetközi tapasztalatok nyújtanak. Munkájának igen nagy szerepe volt a hazai mezőgazdaság nemzetközi elismerésében?- -A • mezőgazdaság szocialista átszervezésétől, annak megszilárdításáig, jó megalapozásától, annak kibontakoztatásáig minden érdemleges feladat megfogalmazásában, teljesítésében ott volt. Fehér Lajos nyugdíjaskért is aktív munkása maradt közéletünknek. Eredményes munkásságáért számos magas kitüntetésben részesült, tulajdonosa volt a többi között — a Magyar Népköztársaság Érdemrendjének. a Szocialista Hazáért Érdemrendnek, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremnek és a Magyar Szabadság Érdemrendnek. Internacionalista tevékenységének elismerését több magas küiföldi kitüntetés is jelzi. (MTI) Sz. Simon István Életrajzi töredékek politikai vallomásokkal i. Nem is tudom, hogyan gondolhatták: tizenkét éves koromban elindítottak Csanytelekről, annak is Zsigerhát nevű fertályából nagykendőbe kötött gyermekbatyummal, hogy mennék el Veszprémbe, a Komakút tér 1-be. Akkoriban ez úgy történt, hogy az emberfia begyalogolt Csongrádra, felült a személyvonatra, eldöcögött vele Félegyházáig, s ha jó vonatra szállt, megérkezett vele Budapestre. Abban a tenger városban aztán át a Déli vasúton... és másnapra már ott volt a Bakonyban. Én ugyan addigi életemben vonaton még sose ültem, villamost és fővárost sose láttam, valahogy mégis célba értem. Ezt leginkább arany emlékű nagyanyámnak köszönhettem, aki legbölcsebb volt a családban és mégsem magyarázott sokat. Mikor arról kérdezgettem, hogy aztán merre is van a Déli vasút, csak ennyit szólt rá: „A szádon, édes fiam!" Ügy kellett ezt érteni: majd megkérdezed, gyerekem! Nos, hat hogy egy alföldi gyereknek miért kellett Veszprémbe utaznia? Egyedül? Mert az apja, az anyja meg a testvérei már ott voltak egy álló esztendeje. Ez azért nagy szó. mert nem emlékszem olyan más esztendőre, amikor így együtt lett volna a család. Szegény apánk lett volna a megmondhatója, miért ugrasztotta szét mindig a famíliát, meg az a sok rum. amit leeregetett, de nem tudtuk őt erről sose kifaggatni, mert mire mi, gyerekei kérdezgetni tudtuk volna úgy komolyabban, ő már nem tudott felelni. A rumot leszámítva, nem hiszem, hogy lett volna gyereknek jobb apja a földön. Dolgos, ügyes volt, még abban a rossz világban is tudott pénzt keresni. Ha a rum miatt kibillentették a gyárból, elment sofőrnek; miután árokba ment a piaci portékával, kibérelt egy pékséget, s addig sütötte a kiflit-kenyeret, amíg mámorosan össze nem törte az egész berendezést. S miután így több esztendő is kitelt, hát akkor vette a hírt, hogy a Veszprémi Lőszerművekben jó keletjük van a lakatosoknak, gépészeknek. Hogyne lett volna — már három éve zengett a háború. Elment hát, s olyan szép szerelmes leveleket küldött jó anyánknak, mint vőlegény korában sem. Hogy már szerzett lakást: vett bele részletre bútort és becsületére, nem iszik. Csak menjen utána, s majd meglátja, újra együtt lehet a szétszórt család. Használt is a szó: anyám a két nagyobb fiúval utánaköltözött, s mikor már szemével látta a levelek igazát — akkor írt énértem. A jó gépésznek nagy becsülete lett a gyárban. Égy murvabánya alatt készültek bunkerféle alagutak, s az ahhoz szolgáló gépeket kellett működésben tartania. Külön kis faházban volt a birodalma, ahol a sűrített levegőt csinálta. Már a két bátyámat is beszerezte a gyárba, de nekem se lett hosszú a vakáció: még egy ekkorka pvereknek is talált munkát a háború. Nekem az lett a dolgom, hogy rövid tölténytárakba kis rugalmas lemezkéket dugdossak. Ez volt a tár. Egv nap három ládával kellett végezni. Mondhatnám akár azt is, hogy szabotálni akartam a haditermelést: én bizony úgy vittem a ládákat, hogy alul megpócoltam, mert rettenetesen nehezen akartak telni. Vittünk egy kész ládával, a felügyelő ránézett, önthettük egy nagvobba. ö meg húzott egy strigulát a nevünk- • hoz. Ma sem sejtem, hogyan jött rá a stiklire, egyszer csak kézbe vette a lá dikámat és megrázta. Félig lett. S ebben az volt a szomorú, hogy onnantól kezdve nagyon meg kellett dolgozni az órabérért. Kilencszáznegyvennégyet írtak már akkor, de mi igazán csak karácsonytól tudtuk meg, hogy milyen a háború. Négy keresettel addig meg tudtuk venni még fekete áron is a tejet, a szalonnát, a krumplit, s a lakásunkban is igen tágá'san voltunk, mert a szobánk akkora volt, hogy egy egész mai paneltraktus beleférne. Meg is irigyelték tőlünk a németek, mert felét lerekesztétték autógumikkal és raktárt csináltak belőle. Karácsonykor tehát, akkor kapta Veszprém az első szőnyegbombázást, s attól kezdve minden este jöttek a Liberátorok. pontosabban, mint a hajmáskéri személyvonat. Jöttek, és valami rettenetes mértani rendben szórták a bombákat és a légiaknákat. Veszprém ettől kezdve pokol lett. Egyre több a katona és a páncél, hosszabb a sor a kukoricás kenyérért, több a rom és kevesebb a gyári pénz, meg munka. Apánk is visszaesett a rumhoz, ami valahogyan háborúban sosem kevesebb — úgyannyira, hogy januárban el is temettük. A lőszerművek gépeit szerelni és vagonírozni kezdték, jöttek a hírek Fehérvárról, a moziban egy tanár tartott beszédet az oroszok ott elkövetett szörnyűségeiről, s ott lógott egy család, egy szál pókhálón. De még hogy egy család; Menekültek hozzánk Csanytelekről is. gyerekkocsiban pólyással. mindenüket pénzzé téve, semmiérő pénzzel. A zsidók után már kihűlt a gettó, a piactéren nvilvánosan akasztottak katonaszökevényeket, német teherautók faroltak az üzletek bejáratához, és vasvillával dúrták föl a portékát. Tulajdonképpen ők tanítottak meg bennünket. gyerekeket arra, hogy miként lehet mégis megélni abban a rémes világban. Egy rakodó autó ponyvája alatt felnyúltam a rakortianyhoz. Valamit megfogtam: egy fél pár kesztyű ... Űjra nyúltgm: egy zokni . .. Hanem egyszer fogtam valami testeset! Fehér törülközöcsík volt. Csak húztam, húztam, már halommá nőtt a lábam előtt, s nem akart vége szakadni. Féltem, hogy megfognak — elő hát a kisr bicskát, elnyiszáltam, felnyaláboltam, és úsgyi, át a ligeten, haza, a Komakút térre. Anyám félt, sírt, könyörgött: vigyem a háztól, megfognak, agyonlőnek (ördögöt, inkább akasztottak akkori), s miután elkergetett, a pincében rejtettem el a szajrét. De milyen jól tette, hogy elkergetett! Másnap már a lákás sem volt — minden vagyonunk az a vég törülköző! És bizony, én attól kezdve csak loptam. Bemásztam elhagyott házak kamrájába; a tarhonyát, a baracklekvárt, a krumplit, meg a lisztet nem vitte magával, aki elmenekült. Sokáig nem is mertem Veszprémbe viszszamenni. Tolvajlásaimért rendes polgári időben kijárt volna néhány esztendő a javítóintézetben. No. persze, persze, hogy visszamentem; az elmúlt pár évben egyszer-kétszer. Kerestem a Komakút téri nagy bérkaszárnyát, amit a háború úgy megtépdesett; kerestem a boltot, ahol azt a vég törülközőt cibáltam; kerestem a murvabányá-' ba épített bunkert, ahol apám pisszegtette a gépeit. Az utcák vonalait megleltem, rá lehetne tenni a régi térképre — hanem az a gyermeki terrénum nincs sehol. Vasaltkeményített új házak sorakoznak a helyén, s elegáns üzletsor, csupa üveg, csupa fény pöffeszkedik az egykori avas kis portálok képzett vonalában. Csak a bánya van meg, amelynek gyomra-gödre egyre nő, ontja a követ négy égtájnak. És a „Lőszerművek", amelyet „Bakony" névre kereszteltek, S ahol már nem puskaporos a levegő. (Folytatjuk.) I