Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-11 / 239. szám

71. évfolyam 239. szám 1981; október 11; vasárnap Arat 1,80 forint Szeged októbere Termelés — fölvásárlás Sok az alma flczél György Moszkvába utazott Aczél György, az MSZMP' A történelem tényei: 1944 szeptemberében a fasisz­ta német álmádiát maga előtt hajszoló Vörös Hadsereg 2. Ukrán Frontjának Malinovszkij marsall által vezetett csapatai Románia felől közeled­vén, átlépték a magyar határt, s Battonya után, októ­ber ll-én értek Szeged városába. Szeged háborús rém­ségek között, szenvedés és ínség közepette, elszegénye­detten és eléktelenítve, felrobbantott hidakkal és tá­tongó bombatölcsérekkel fogadta a sorsfordulót jelen­tő, vörös csillagos alakulatokat. A mai harmincévesek már csak apáik elbeszéléseiből tudják elképzelni ama 37 év előtti fölszabadítás előjátékát: a Boszorkányszi­get fölött zúgó Liberátorokat és a vasúti híd Tiszába ájult csonkjait, a leszerelt gyárakat, a pökhendi né­met tiszteket a villamosokon, s az asszonyok szemében a könnyeket, a rettegést: „ez is odamaradt, az is oda­maradt ..." A fiatalság elképzeli a pillanatot, amikor a történelem a város népe fölé érkezvén, száznyolcvan fokos fordulatot adott tízezreknek, munkának, életnek — mindennek. Próbálják elképzelni: hány ember tud­hatta vajon azon a napon, mi is ért véget, s mi kez­dődött meg? A polgárság korábbi privilégiumainak megőrzésében bízott dőre módon, a dolgozók annyi szenvedés után sorsuk jobbra fordulását várták, remél­ték, s a legtisztábban látók, a baloldaliak, a munkás­mozgalom harcosai, s legfőképpen a kommunisták pontosan tudták: elérkezett az az idő, melynek bekö­vetkezésében hittel hittek, hiszen meg voltak győződve arról: a heroikus, de 1919-ben még elbukott erőfeszíté­seknek meg kell hozniuk gyümölcsüket, a történelem kíméletlen törvényszerűségei következtében el kellett jönni a napnak, amikor a magyarság a demokratikus fejlődés útjára léphet. A város bámulatos gyorsasággal, s a felismert szükségszerűség, azaz a szabadság tudatával fogott hozzá az új élet építéséhez. Magabiztos eszmei érzék­kel adott otthont új idők új tetteinek. Itt jött létre az új Magyarország születéséhez programot adó Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, itt kezdte meg immá­ron legális munkáját a kommunista párt, itt hirdette meg az újjáépítés és a demokratikus Magyarország lét­rehozásának programját: „Lesz magyar újjászületés!" Itt kezdett először „nagyban" verni egy romokból éle­dő ország szíve. Abból a varázslatos társadalmi pezs­gésből, ami az 1945-öt követő néhány évben az egész országot magával ragadta, Szeged derekasan kivette részét. Alig valamivel hosszabb idő, mint három és fél évtized egy város életében csak igen ritkán jelenthet évszázados jelentőségű korszakot, A mi városunk ese­tében ez az időszak — pontosabban az utóbbi 25 esz­tendő — hozta meg legnagyobb társadalmi, gazdasági és városképi megújulásának korszakát A kezdet, ama bizonyos 1944-es októberi nap óta Szeged még egyszer újjászületett a nagy árvíz után. Lehetetlen itt részle­tesen felsorolni, mi mindennel lett gazdagabb a város. (Egy ma induló belső képsorozatunkban megkísérel­jük majd évről évre követni a szocialista építés kor­szakában bekövetkezett gyarapodást, fejlődést.) A sza­vaknál sokkal többet mond egy-egy régen itt járt verdég, aki azzal kezdi, hogy rá sem ismer a tíz, húsz, vagy huszonöt évvel ezelőtti városra, s azzal fejezi be, hogy áradó elragadtatással dicséri a lüktető élet di­namizmusát, a Tisza két partjának ölelésében mosoly­gó városarc báját, valamint lakóinak munkáját és vendégszeretetét. Az ember már csak olyan teremtmény, hogy akár­hogyan él is, idővel a jót éppoly természetesnek te­kinti, miként felháborodik a rosszon. Nekünk, szege­dieknek már jó ideje fel sem tűnik, hogy a Belváros­ban valaha több „foghíj" volt az épületek között, amelyek rendre eltűntek, hogy sok ház harmadik-ne­gyedik-ötödik emelete utólag „keletkezett", hogy van Odessza-negyed, van Tarján és Északi városrész, új Felsőváros és új Rókus, hogy van kétszeresére bővült szalámigyár, új házgyár és gumigyár, olajmező, tej­ipar, kenyérüzem, autóbusz-pályudvar, áruházak, kol­légiumok stb. S egy-két év múltán így leszünk a most emelkedő lakóházakkal, intézményekkel, vagy éppen a trolival is. E röpke fölsorolásból pedig rádöbbenhe­tünk még négy évtized sem kellett mindehhez. Mond­hatjuk persze, kötelező szerénységgel: országos mű­höz járult ho.'7ó csupán Szeged, ahhoz, amit a ma­gyarországi fejlett szocializmus építésének nevezünk. Ám a szegedi ember munkája nélkül semmi sem valósult volna meg abból a hatalmas ívű progresz­szióból, melynek eredményeként Szeged ma Dél-Ma­gyarország elismert, méltó szellemi, gazdasági és kul­turális központja. Hiszen oly régi igazság: csak a le­hetőségekkel élve érhet el az ember bármit. Ehhez pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt átgondolt, fe­lelősségteljes politikájára éppúgy szükség volt, mint Szeged népének munka- és városszeretetére. M ondhatjuk bátran: Szeged városa, amely lakosai­ban megfogyatkozva, de reményekkel várta ut­cáin és terein az első szovjet katonákat — él­ni tudott a történelem adományaival. Úgy, hogy előbb elni kezdett — majd más minőségű életet hozott létre. Pedig — ne feledjük — eme jelentőségében egyedülál­ló teljesítményre csak alig néhány évtizede nyílt le­hetősége... Domonkos Laszlo H'M^lfO ' VILÁG P*OLETÁRJAl. EGYES&LfETEK! Nagyüzem az ópuszta szeri felvásárlótelepen Két dolog, ami biztos nem jön be az idei őszön. Egyik, hogy a zöldségtermesztő gazdaságok veszteség nélkül takarítsák be a termést, a másik pedig: jó pénzt kapja­nak a portékáért. Oka, hogy bőven termett burgonya és alma. Panaszkodnak a ter­melők az időjárásra, keres­kedelemre. A fölvásárlók, boltosok pedig a termelőkre. Mindenki a maga módján érvel. A termelő, hogy ez így megy már évek óta, ha véletlenül valamiből több terem, akkor beüt a baj. Nem tudnak mit kezdeni a fölösleggel. Ennek eredmé­nye most, /hogy rengeteg az alma a fa alatt. Mert a gyü­mölcs egyik sajátossága, ha megérik, leesik, nem úgy, mint a burgonya, vagy a kukorica, hogy az addig ma­rad a vetett helyén, míg föl nem ássák, le nem törik. Az almatermesztő gazda­ságokban — Zákányszéken, Mórahalmon, Balástyán — a diákok segítenek. A mó­rahalmi Homokkultúra Szak­szövetkezetben előbb körbe­szedték a fákat — vagyis csak a pirosát kapkodták le —, de mostanra már minden gyümölcs beérett az almás­kertekben. A balástyai Mó­ra Ferenc Tsz-ben az idén kézzel válogatták a gyümöl­csöt, mert nagyon ügyelnek a minőségre. Eddig még nem volt fönnakadás a szál­lításban. Annál inkább panaszkod­nak a kistermelök. Nem ve­szik az almájukat. Sőt, még ládát se kapnak, amibe tá­rolni lehessen pár napig. Ezért zsákokra, pokrócra, fór liára, meg még minden el­képzelhető helyre rakják a gyümölcsöt. A ZÖLDÉRT szatymaz! kirendeltségén azért kesereg­nek, hogy ki kell bontani a gondosan — fagyapotba, pa­pírba — csomagolt almákat. Több vagon exportra szánt áru „vesztegel'' a raktárakt ban, és olyan régen állnak, hogy ellenőrizni kell a mi­nőségét. Ahogy mondták a fölvásárlás felelősei — min­den hely foglalt a raktárban. Sok a gond a pritaminpap­rika értékesítésével is. Ennek ellenére — adja hí­rül a Magyar Távirati Iroda —, a ZÖLDÉRT-vállalatok, amelyek az idén minden ko­rábbinál nagyobb önállóság­gal rendelkeznek, megkezd­ték a jövő évi zöldség-, gyümölcs- és burgonya­termékértékesítési szerződé­sek előkészítését, illetve meg­kötését. Munkájukban több új vonás tapasztalható: ezek várhatóan közelebb hozzák majd a termelőket és a ke­reskedelmet, és nem kevésbé a fogyasztókat is. Az igények ismeretében keresik fel a vállalati megbízottak szerző­déskötési ajánlatukkal a termelőket. A tárgyalások­nál ezúttal nem alkalmaz­nak semmiféle szerződéses nyomtatványt. Ezek az el­múlt években közkézen fo­rogtak, lényegében ugyan többféle változatot tartal­maztak, dg mégsem tették lehetővé a termelők és a fel­vásárlók érdekeinek, pontos egyeztetését. Sok kifogás ér­te ezeket a szerződési min­tákat azért is, mert — úgy­mond — nem voltak eléggé rugalmasak. Hihetné bárki, hogy a rinostani bő termés miatt du­gig vannak a boltok olcsó, Diros almával. Tegnap, szombaton ilyet csak a pia­con lehetett találni. Az üz­letek zömében fonnyadt, rá­gott, ütődött almát vehetett a vásárló. Olyan, amit a föl­vásárló „ötön alulinak" mi­nősített, az 12 forintért kí­nálta magát. A gazdaságokban jól ha­lad a betakarítás. A kelle­mes idő engedi a szüretelö­ket, s dolgozhatnak a kuko­ricatörő és a vetőgépek is. Az országos adatközlés sze­rint az almának eddig 70— 75 százalékát szedték le. A nagyüzemekben a szőlőpar­cellák termésének egyharma­dát már ki is préselték. Nicaraguai küldöttség látogatása hazánkban Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására szeptember 24. és október 10. között látogatást tett hazánk­ban a Nicaraguai Sandinista Nemzeti Felszabadulási Front küldöttsége Harry Chaveznek, a Sandinista gyűlés tagjának vezetésével. A delegáció meg­beszéléseket folytatott a KB külügyi, párt- és tömegszer­vezetek, agitációs és propa­gandaosztályán, valamint a társadalomtudományi intézet­ben. A nicaraguai vendégek találkoztak a Szakszervezetek Országos Tanácséi, a Hazafias Népfront és a szolidaritási bi­zottság képviselőivel és ellá­togattak Győr-Sopron, Heves és Pest megyébe, ahol a me­gyei pártmunka elvi és gya­korlati tapasztalatait tanul­mányozták (MTI) Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök­nelyettese — Pjotr Gyemi­csevnek, az SZKP KB Po­litikai Bizottsága póttagjá­nak, a Szovjetunió kulturá­lis miniszterének meghívá­sára — szombaton Moszkvá­ba utazott Megérkezésekor, a Sere* metyevói repülőtéren, ven­déglátója. Pjotr Gyemiesev fogadta. Jelen volt Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete. Felsorolni is hosszú lenne, hány intézménynek és válla­latnak, hatóságnak és szerve­zetnek volt része abban, hogy tegnap délelőttől az 5-ös jel­zésű trolibuszok 3,7 kilomé­terrel meghosszabbított útvo­nalon járhatnak, immár az Öthalmi úti végállomásig. Sportnyelven szólva csapat­munka eredménye ez, népes szurkolótábor buzdítása köze­pette. Hiszen Szegeden még idejében felismerték a troli­buszközlekedés sajátosságai­ból fakadó előnyöket a meg­valósításban közreműködők, s azok is, akiknek érdekében — vagy három évvel ezelőtt — útjára indították a troli­programot. Ezzel a mostani lépéssel Szeged felszabadulá­sának 37. évfordulóját kö­szöntötték a programban résztvevők, ök voltak az első kocsi első utasai. Képünkön ők láthatók az öthalmi úti végállomáson, mely hétfőtől a 6-os vonal kék autóbuszainak is végső megállója lesz. ivxi&mmm. K

Next

/
Thumbnails
Contents