Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-06 / 234. szám

Kedd, 198T. október 6. f 5 Szerzői est Két szegedi költő. Polner Zoltán és Katona Judit szerzői estjét rendezték meg tegnap. hétfőn este a Sajtóház klubjában. Polner Zoltán, aki elsősorban néprajzi gyűjtéseinek költészetébe történt adaptálásával alakította ki sajátos, egyéni hangját és képi világát, gyűjtőmunkájának eddigi másfél évtizedéről vallott, s részletek hangzottak el archaikus népi Imádságokat feldolgozó Föld szülte fáját... című kötetéből, a népi imák motívumait önálló versekben életre keltő kötetéből, a Varázsolásofcból és A teknyőkaparó című munkájából. Polner bevallottan szűkebb pátriájának. Csongrád megyének népéletét kívánja — a babonák. a ráolvasásom kutatásával — beépíteni költészetébe: erről adott számot ezúttal is. Katona Judit a nehéz gyermekkor meghatározó erejű élményeit választotta első kötetének, a Farkaséneknek alaphangjául, s előadott versei ls erre épültek. Általában éjt alapvető témakör határozta meg a szegedi költő házaspár két költészetéről számot adó estjét: politika-közélet, néprajz-népi imádságok, irónia, valamint család és szerelem lírájának eredeti ötvözete, amelynek révén — kritikaszemelvényekkel, levelekkel, életrajzi vallomásokkal és .műhelytanulmány-részletekkel" együtt — kaphatott a hallgatóság teljes képet a szegedi irodalmi élet két képviselőjének világáról, munkásságáról Jubileum Pápán, a Petőfi gimnáziumban vasárnap befejeződött — a jogelőd intézmény — a történelmi múltú kollégium alapításának 450. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi hét. A jubileumi ünnepség résztvevőit Németh Zoltán, a pápai városi tanács elnöke üdvözölte. Ezután Pozsgay Imre művelődési miniszter emelkedett szólásra, köszöntötte az iskola hallgatóit, a pápai öregdiákokat, s fölelevenítette a nagyhírű alma mater 450 esztendős történetét. Beszéde után a művelődési miniszter átadta a pápai Petőfi gimnáziumnak és egészségügyi szakközépiskolának a Minisztertanács jubileumi oklevelét, majd kitüntetéseket nyújtott át a tantestület legkiválóbb tagjainak. Tápé és búcsúja őszi nagy ünnepe Tápénak a búcsú. Hazajönnek a család máshová szakadt tagjai ipammal-napammal, van olyan ház, ahol tíz-tizenöt vendég is asztalhoz ül Az ünnep legnagyobb hagyománya tehát a családi összetartozás ápolása. Aki viszont hazajön, szívesen veszi, ha látnivalóval is várják. Jó érzékkel választották ki a népművelők ezt a napot, hogy minden apait-anyait beleadva látványos és tartalmas alkalmak sokaságát kínálják. Ha pedig látvány van, anynyian jönnek Szegedről és a közeli vidékről, hogy a buszok rogyásig megtelnek, az autók pedig alig-alig találnak parkolóhelyeket A népművelők jó érzéke árra is vonatkozik, hogy kínálnak ugyan valóban tartalmas látványosságokat, de nem mennek erőszakkal a régi búcsúk forgós-bazároscéllövöldés kellékeinek a nyakára. Hiába való Igyekezet lenne „steril" búcsúra törekedni, akit a bóvli érdekel, és hajlandó áldozni rá, hadd tegye. Aki műhattyúért vagy kerti törpéért dobálja a dobozokat, ha megnyeri, legyen boldog vele, és aki Koncz Zsuzsa plakátképéért vagy nyakba való bizsuért céloz a légpuskával, és elsomfordál, mert nem talál, azt is kár lenne megzavarni ízlésbeli ficamaira figyelmeztetve. Azért ls emlegetjük a jó érzéket mert ezt a forgatagot határozottan különválasztani igyekeztek most is a rendezőit az ugyancsak szokásos népművészeti vásártól Sajnos, TBSn ez volt a tápai búcsú legsebezhetőbb pontja. A népművészet évek óta egy gyékényen árul a kismesterségekkel de most ebből is, abból is kevesebb jött, mint máskor. A vásári bóvlik ide is bejöttek kilós rézlegyek, domborítások és olyanfajta gyertyacsavarintások formájában, amikről azt hittük, az egészséges szépérzék régen sárba taposta már. Ki kell mondanunk, hogy a népművészet dicsőségére állított sátrak többsége hamis portékát árult. Ha kimondtuk, gondoljuk is végig. Azért támadt a népművelők buzgalma évekkel ezelőtt, hogy ezáltal is segítsék a népművészet értékeinek elterjesztését. Közbejött azonban egy előre nem látott akadály: annyi népművészeti vásárt rendeznek az országban, nem győzik a népművészek. Győzik viszont azok, akik a népművészet álarcában, sőt néha az álarcot is eldobva, kimondottan ezekre a vásárokra termelnek. Törvényszerű következmény, hogy az a valódi értéket adó népművész, aki alkalmanként szívesen jönne, elkezd vakarózni, amikor látja maga körül a silányságot, és legközelebb nem jön. Ellenkezőjére fordult tehát a több oldalról is igen tiszteletreméltó igyekezet. Segítséget érdemel Tápé, hogy jövőre csak azokat hívhassa, akik a tábla alá valók. Ha fél év kell a válogatásra, ne sajnáljuk rá a fél évet. Ha kimondtuk, hogy a népművészetet támogatjuk, ne ajnározzunk helyette mást, mert sok embert vezetünk félre vele. örülnünk kell viszont annak, hogy sokéves buzdítás után, bátortalanul bár, de árulni kezdte portékáit a gyékényes szövetkezet is. Sokan vannak, akik a tápai búcsúban Tápíét is keresik. Ha kimondtuk, gondoljuk végig ezt is. Palkó meg a szamara című népi mesejátékukkal eljöttek a kecskeméti Katona József Színház művészei, és nagy sikert arattak o szabadtéri színpadon A meghívott hat népi együttesből eljött a zsámboki, a bogyiszlói és a buzsáki, velük együtt lépett föl a szegedi Huzavona, a többiekéhez fogható nagy sikert aratva. Hatalmas érdeklődés kisérte most is az együttesek menettáncát, államférfiak érkezését mutató tévéműsorokban látni akkora tömeget, amekkora a Dózsa-iskclától a művelődési házig állt az út két oldalán. Minden évben nagy segítséget jelent a rendőrség szíves igyekezete, autóval vezeti a menetet, hogy helyet adjanak neki az érdeklődők, de igen kellemetlen a kimerítő táncot az elöl ballagó gépkocsi füstjében járni. Rendezők és segítők egyetértésével biztosan lehet egyszerűbb megoldást is találni. A ritkán látott nagy tömeg egyértelműen jelzi, hogy várja az együtteseket, és hálás érte, ha jönnek. Sajnálja viszont, hogy maga Tápé ebből is kimaradt. Az érvek egyértelműek, a tápai táncosoknak éppen elég gondjukbajuk van otthon a sok vendéggel, ezt a többletet sokan nem vállalhatják már. Akiket viszont megkérdeztem az ismerősök közül — szinte minden tagja ott volt az együttesnek a nézők között —, kivétel nélkül azt mondták, szívesen táncolnának ők is, ahogy minden évben táncoltak. Lehet, hogy közben jött meg a kedvük, és előtte valóban ők kérték, hogy ne szerepeljenek, érdemes lenne mégis fontolóra venni újra. Tápé példamutatóan nagyszerű monográfiájának szinte minden lapja kínálja magát, hogy merítsenek belőle. Jó lenne, ha levetkőznék kishitűscgüket a tápaiak, és elhinnék, aki ide jön a búcsúba, elsősorban rájuk kíváncsi. örül, ha rögtön hasonlíthatja másokhoz is, nagyon jó, ha jönnek messziről is olyan nagyszerű műsort hozó idegenek, mint az ideiek, tavalyiak, tavalyelőttiek, magyarok és nemzetiségiek, de szomorú lesz, ha Tápé csak elviseli sok bajjal járó saját búcsúját. Horváth Dezső Tudósítás Aradról Ezernyolcszáznegyvenkilenc október 6-án Reggel fél öt ök tizenhármán felkészültek az útra. Kint már dereng. Mozgolódni kezd az egész éjjel készültségben tartott katonaság. Lezárták a vár körül a közlekedést. Az Arad és Üjarad felé vezető utakat lovas katonák őrzik. Kivonlak már a bástyára az ágyúkat, csövük fenyegetően a város felé irányul Égő kanóccal őrködnek mellettük a tüzérek. Kürtszó hasít a hainal csendjébe. Qlédába szólítja a vár valamennyi katonáját. Negved hat. Megperdülnek a dobok. A Wocherezred egyik zászlóalja felsorakozik a főőrház északi oldala előtt. Fél hat. A főporkoláb két alfoglár kíséretében indulásra szólítja a golyó általi halálra ítélt Kiss Ernőt. Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidot és Schweidel Józsefet. Nyolcnyolc katona sorfala között, fekete atillában. hófehér ingben érkeznek a kivégzés színhelyére. Vezényszó. Zimmer hadbíró gépiesen olvassa a halálos ítéletet. Parancsszó. Tizenkét katona lövésre készen felsorakozik. Tűz! Tizenkét fevwer egyszerre dördül. Hárman holtan esnek össze. Kiss Ernő még mozdulatlan térdel. Csak vállát találta a golyó. A parancsnok veszett kiáltására három katona közvetlen közelről lövj agyon. A porkoláb ezalatt két ajfoglár és a brünni hóhér társaságában szilvapálinkát iddogál szobájában. Pontosan hat óra. Kilenc tábornok, kezükön-iábulton bilincs, indulásra kész. Megérkezik Damjanich, is. Törött lába miatt csak segítséggel tud járni: szekéren viszik a vesztőhelyre. Damjanich a hóhér karjára támaszkodik. Egyik oldalán a bakó, másikon a végső óráira kirendelt lelkész, így»ül a szekéren. Szivarra gyújt. Éppen a végére ér. amikor a kivégzőhélvre érkeznék. Könnyeit törli a lovakat hajtó paraszt. A Maros túlsó oldalán néma csendben gyülekezik a tömeg. Fél hét. Felolvassák a halálos ítéletéi Pöltenberg Ernőt felszólítja a bakó segédje; oldja ki nyakkendőjét, gombolja ki mellénvét. Aztán a zsámolyra állítják a tábornokot. A hóhér ujjnvi vastag kötelet hurkol a nyakára. Bal kezével elfedi az arcát Néhány perc mindössze. Ismétlődik a jelenet. Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly következik. Valamennyiükkel pillanatok alatt végzett a bakó. Nagy-Sándor József nyakára illeszti a kötelet, mikor a tábornok felkiált: Éljen a haza! A legfiatalabb elítélt. Lemingen Károly hatodikként lép a bitó alatti zsámolyra, öt Aulich Lajos követi. Lesegítik a szekérről Damjanichot. A vörös sipkások és fehér tollasok legendás vezére — parancsnoka volt a Szegeden megalakult harmadik önkéntes zászlóaljnak — mankójára támaszkodva még odalép Vécsey Károlyhoz. Már az emelvényen áll. mikor figyelmezteti a hóhért: Kérem, vigvázzon a szakállamra! össze ne kuszálja! Utolsó szavai: Éljen a haza! A legkegyetlenebb büntetést Vécsey re szabták. Végig kellett néznie nyolc bajtársa kivégzését. Nincs kitől elbúcsúznia. A bakó elvégezte feladatát Estére megeredt az, eső. A vesztőhely környékéről néma csoportokban indul haza a tömeg. Meg-megálinak. visszanéznek a letaposott sírokra. Csillagtalan éj borul a tájra. Vécsey özvegyéhez a vár egyik tisztje eljuttatta a tizenharmadikként kivégzett tábornok utolsó üzenetét. A levélben egyetlen mondat. Szavainak kezdőbetűi kilenc vértanú nevének kezdőbetűit adják: Pannónia. Vergiss Deine, Todten Nicht. Als Klager Leben Sie! Magyarország! Ne feledd halottaidat. mint vádlók élnek ők! Ladányi Zsuzsa L ' JL „ " lg) kepernyo A tévéújságban olvasható műsorcím tipográfiája, mi tagadás, kissé megzavart Ott ugyanis idézőjelben nyomtattatott ki a szegedi körzeti stúdió kedd délutáni adásának címe. Így: A „szegedi szabadtéri". Ha pedig egy, a köznyelvben mindenféle idézőjel (jelen esetben: nyomaték és irónia) nélkül használatos kifejezés olvasva ekként megváltozik. a néző balgán arra gondolhat; e megoldás valamiféle érdemi funkcióval bír. Amikor a műsor kezdetén feltűnt az inkriminált cím a képernyőn, minden idézőjelsallang nélkül, néhány perc elteltével akár meg js nyugodhattunk: tárgyilagos, szinte hűvös, elemző jellegű Dr. Mariinké összegyűjtőit hallgatásai rádiófigyelő Az 5 riportjait hallgatva sokszor jut eszembe Murke doktor, Heinrich Böll csodagyönyörű novellájának főszereplője. Murke gyűjtögeti a csöndet, Martinkó doktor pedig még nála is többet tud olykor; megteremti. És azt a csöndet tudja megteremteni, ami borzongtál Közhely, hogy az embernél sem szebb, sem izgalmasabb nincsen. Közhely továbbá. hogy az ember az úgynevezett konfliktus szituációkban válik széppé, rondává, gyönyörűvé, felháborítóvá. Bizonyos Orbán né írt volt egy levelet a rádiónak. Martinkó felkereste, bekapcsolta a magnetofont. A történet eddig szokványos. Minden riporter így csinálja. Csakhogy Martinkó tud riportkészítés közben hallgatni, egyetlen egyszer sem zavarja meg tudálékos kérdéseivel a riportalanyt. Martinkó vár, és meghallgatja a másik felet is. A másik fél a Mit üzen a rádió? legújabb adásában egy öregember volt, aki valószínűleg ugyanúgy hazudozott a riporternek, ahogy egész eddigi életében a világgal tette. Martinkó módszere most is bevált, hagyta hogy hazudozzék a családját megrontó, tönkretevő, semmirekellő ember; végül is idővel mindenki belesétál a saját csapdájába... Csak ki kell várni! A műsor nem véletlenül az egyik legnépszerűbb produkció a rádió vállalkozásai közül; a legnehezebbre, az emberek vallatására vállalkozik, a vallatás kényszere nélkül. S miután mindenkinek van legalább egy regénye, az élete, garantált a siker is. Dr. Szegő Tamás szellemes minikommentárjai is erősítik ezt, s elismeréssel kell szólni a műsor csevegő stílusáról is. Magánközügyek és közmagánügyek kerülnek terítékre kéthetente; érdekesen. A vezéregyéniség viszont kétségtelenül dr. Martinkó lett mára; olyan ötlet, hogy életfogytiglani börtönbüntetését töltő foglyot megismertessen egy riporter tizenhét éves, s addig nem ismert leányával, valószínű, hogy csak neki jut eszébe. Es az is valószínű, hogy bölcs hallgatásai miatt is van így mindez. Persze előtte megtalálja a minden hallgatót érdekelhető témát, s a megfelelő embereket is hozzá. Petri Ferenc 35 perces számvetés készült — mérlegre kerülvén az ország legnagyobb szabadtéri színpada, Szeged egyik szemefénye, a nagy hagyományokkal rendelkező Szegedi Szabadtéri Játékok. Minél szélesebb körképet adni a jelenlegi helyzetről, minél több, lehetőség szerint leggondosabban kiválogatott érintett szakembert megkérdezni, regisztrálni és imigyen segíteni — ez az alaphang határozta meg a műsort. Péter László röviden áttekintette a Játékok történetét, s a régi nagy egyéniségek — Hont Ferenc, Balázs Béla — célkitűzéseit idézve tett egyfajta javaslatol Varga Mátyás Kossuthdíjas díszlettervező, a szabadtéri egyik legrégibb embere a látvány döntő szerepéről beszélt, Vastagh Attila műszaki vezető a technikai feltételek, Pál Tamás karnagy a zenekarvezetés nehézségeit elemezte, Szinetár Miklós. a Magyar Televízió elnökhelyettese a szabadtéri játékok jelenlegi helyét próbálta meghatározni a magyar kultúrában, Koltai Tamás kritikus a színpad és a repertoár összefüggéseinek gondjairól szólt. végezetül pedig Horváth Mihály. a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója és Papp Gyula, a városi tanács elnöke fejtette ki véleményét. Ennyi megkérdezett ember és ilyen rövid adásidő kölcsönhatásában a minőségi kritérium egyrészt a pergő riportok élénksége, frappáns mivolta lehetett (Olajos Csongor riporter és Pavlovits Miklós szerkesztőrendező Jóvoltából ez sikerült js), másrészt a kimondott szavak érdemi súlya, lényegre törő, pontos összessége. Szerencsésnek tűnt a csoportosítás és a logikai vonalvezetés: a históriai áttekintés és az egyes szakterületek képviselőinek véleményei után fokozatosan kor* mányozni a szintézis felé. egyre szűkülő koncentrikus körökben közelíteni a legvégső tanulságokhoz. E sorok írója számára Szinetár Miklós és Koltai Tamás mondatai érték el ezt a célt, lévén a legátfogóbb és töprengésre leginkább késztető megnyilatkozások. A televízió elnökhelyettese szerint például ma már a szegedi szabadtéri csak „egy a sok közül", s ahhoz, hogy ismét különleges, európai rangú nyári rendezvény legyen, jelentős technikai változtatásokra lenne szükség. ö fejtette ki ama bizonyos két szélsőséges nézetet is, rfielyek valóban 6záz százalékig jellemzik ma a szabadtérivel kapcsolatos közvéleményt. Az egyik szerint modernebb irányba kellene fejleszteni a repertoárt, radikálisabb. maibb változtatások kellenének, a másik álláspont viszont a „jaj, csak minden maradjon a régiben"-jelszót hangoztatja Tény az, hogy végső soron mindkét űt járhatatlan, de hozzátehetjük: szélsőséges vélemények mindig csakis ott és akkor jöhetnek létre, ahol és amikor a baj és az ebből következő aggodalom van jelen. Koltai Tamást Idézve pedig: „a hagyományok jelenleg visszahúzó erőkként műkődnek", s „ki kellene törni a mostani, börtönnek nevezhető játékstílusból". Igaza volt a városi tanács elnökének: valóban igazi fesztivál a szabadtéri, s a népművelés sajátos rendszerét teremtette meg eddigi hosszú élete során. Éppen ezért fölöttébb megszívlelendő a műsorban elhangzott jó néhány észrevétel (idézőjellel és anélkül), el lehet rajtuk gondolkodni. Bőven van min. Domonkos László