Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

Vasárnap, 1981. október 4. 3 Múzeumaink alapfeladata lortéiteími mú lunk emiékeinek megérzése' Pozsgay Imre: A vá ros Nagy László felvételei A foM aR>! indullak a szeged-rókusi víztorony építői. Ma, ha körbetekintenek, lábuk alatt szinte az egész város. Kispál Antal ács és Pintér Lajos vasszerelő brigádja a 33 méter magasan lewő medence lemezgyűrű jenek vasalását készíti Kedvezőbb körülmények a szüretelő diákoknak A mezőgazdasági nagyüzemekben munkába álltak az első diákcsoportok. Mindenütt felkészülten várták a kisegítő munkaerőt; javult a szociális, kulturális ellátásuk, 6ok helyen komfortosították a szálláshelyeket és nagyobb tápértékű, ízletesebb ételekből áll az étrend Az anyagi érdekeltségi rendszert is korszerűsítették — növelték ösztönző hatását — Mindezek együttes eredményeként — állapította meg a MEDOSZ az eddig szerzett tapasztalatok összegzéseként — általában megszilárdult a fegyelem és növekedett a mintegy százezer közép- és főiskolás, illetve egyetemista teljesitnye a szőlő-, alma- és zöldeégszedésnéL Az őszi munkák feltételeit a megyei szakigazgatási szervek közreműködésével körültekintő előkészítéssel teremtették meg azi dén a gazdaságok. Az elmúlt évek tapasztalatait hasznosítva a MEDOSZ is bekapcsolódott az előkészítésbe, s rendszeresen ellenőrzi a diákok szociális ellátását. Sok gazdaság a korábbi sátortáborok helyett faházakat vagy kőépületeket épített a segítséget nyújtó diákok elszállásolására. Így pl. a Mátészalkai Állami Tangazdaságban kényelmes szobákban lakhatnak a szüretelő diákok. Máshol, a többi között a Siófoki Állami Gazdaság alsótekeresi üzemegységében, valamint a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban téliesítették a2 épületeket, gáz-, illetve villanyfűtést vezettek be, s 2— 4 ágyas szobákat alakítottak ki. A MEDOSZ ellenőrzései szerint a gazdaságok a balesetek megelőzésére mindé-"' nütt gondosan megszervezik' a munkavédelmi oktatást, a napi 4—6 órai munka után színvonalas kulturális programokról is gondoskodnak, s, a sportolás feltételei is adot- | tak. egyezmeny Szombaton, tegnap a budapesti Hílton-szállóban aláírták a Magyar.^Népköztársaság és a Szovjetunió kormányának egyezményét- az egészségügyi és orvostudoriyi együttműködésről. Ugyancsak parafálták' a két állam egészségügyi mipisztérumainak az 1981—85 évekre szóló együttműködési jegyzőkönyvét. Ny. Faggyefev elutazott Szombaton elutazott hazánkból Nyikolaj Faggyefev, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának titkára, akivel budapesti tartózkodása során Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a KGST végrehajtó bizottságának soros elnöke a KGST végrehajtó bizottsága és titkársága munkájáról, feladatairól folytatott megbeszélést. Magyar hűtőberendezések Irakban Hazaérkeztek a tatai Hűtőtechnika Ipari Szövetkezet szerelői, akik több hónapon át dolgoztak Irakban. Bagdad közelében rekordidő, három hónap alatt szereltek fel egy nagy teljesítményű és magas fokon automatizált hűtőházat. A munka fővállalkozója a Magyar Energiagazdálkodási Intézet volt. Novemberben ismét Irakba utaznak az ipari hűtőberendezések gyártásában és szerelésében már nagy gyakorlatra szert tett tatai szakemberek. Ugyancsak Bagdad környékén szerelnek újabb két hűtőházat, amelyekben mezőgazdasági terményeket tárolnak majd. Jövőre újabb szakemberekkel bővítik az Irakban dolgozó tatai brigádokat, nemrégiben ugyanis további öt nagy teljesítményű iraki hűtőházi berendezések gyártására és üzembe helyezésére kapott megrendelést a szövetkezet. Irakon kívül más országokba is szállítanak ipari hűtő- ; ket Tatáról. A szövetkezet — ] export-árualapot növelő hitel igénybevételével — most új üzemcsarnokot épít. H

azánkban és szerte a világon mindanriyian a közeli és a távoli múlt történéseibe való visszapillantás igényével és az élményszerzés reményével lépjük át valamely múzeum küszöbét: legyen az nemzetközi hírű monumentális gyűjtemény, a korábbi századok városi, falusi életmódját bemutató skanzen, a technikatörténeti emlékek vagy a képzőművészeti alkotások tárháza, esetleg egy kis város nagy múltjának szerény emlékhelye. A megismerés vágya, a várakozás izgalma még nagyobb itt, amikor ma egy közösség legújabb kulturális létesítményeként múzeumot avathatunk, és annak első állandó kiállítását megnyithatjuk. Az esemény ünnepélyességét, jelentőségét növeli, hogy ezzel a mozzanattal megkezdődik a múzeumok hagyományos közművelődési rendezvénysorozata, az országos múzeumi és műemléki hónap. Huszadik éve minden októberben — a múzeumok új kiállításokkal, ismeretterjesztő előadások sokaságával, a múzeumi ifiunka jellegzetességeit, sikereit és gondjait is bemutató rendezvényeikkel — fokozottan törekszünk arra, hogy felkeltsék a közönség érdeklődését, mind szélesebb körben tudatosítsák a muzeális értékek, a műemlékek védelmének fontosságát, növeljék és állandósítsák társadalmi kapcsolataikat. A két évtizede folyó rendezvénysorozat töretlenségének, eredményességének titka abban áll, hogy a kezdeményezés valóságos igényével találkozott, nem vált kampányszerűvé, hanem a folyamatos munka részeként jelent meg. Különösen azokban a városokban, községekben volt ez sikeres, ahol múzeumbaráti körök tevékenykedtek, ahol a múzeumoknál már valamilyen társadalmi bázisuk volt, sokszor a múzeumi gyűjtemény vagy épület is közös összefogással született. A múzeumi és műemléki hónap egyik állandó törekvése tehát, hogy erősödjék e segítő közszellem. „A közlélek pedig — ahogy azt az ország másik szegletében százötven évvel ezelőtt Széchenyi István fogalmazta —, mely soha nem tekinti, az országlás segít-e vagy nem-, semmi egyéb, mint a közönségnek azon értelmi súlya s adakozási készsége, melynél fogva a nagyobb részt átlátja: hogy számos kis tehetség koncentrációja óriási erő; s a »közjóra« szánt áldozat a legnagyobb kamatokkal visszahárul majd rá." (Széchenyi; Világ.) A jó szellemű lokálpatrióta igényesség késztette Makó városát is arra, hogy méltó körülmények között mutassa be 700 éves múltja emlékeit. Ne tekintsük tehát sem véletlennek, sem divatnak e közös összefogással létrehozott múzeumot, hiszen — mint tudjuk — a múzeum alapításának gondolata csaknem 100 esztendeje él a városban. Hiába pusztították a város múltját őrző tárgyakat a birtokperek, árvizek és háborúk, a szorgos polgárkezek ismét összehordták azokat, történelmi bizonyítéknak, mint „makai" és minden ide betérő, érdeklődő ember tanulságára. A magyar Alföld — melynek „gond és dombja, temploma cövek" (József Attila) — Makó szellemisége, a szabados polgárok évszázados küzdelme formálta azt a hazafias tudatot és szellemi légkört, amelyben máig ható politikai gondolatok fogalmazódtak meg, amely a művelődést, a kultúrát mindig nagyra becsülte, amely; nem egy országos, sőt világhírű személyiséget nevelt, amely légkör meghatározóan hatott József Attila, Tömörkény István, Juhász Gyula, Móra Ferenc, Féja Géza, Ecdei Ferenc magatartására, egész életművére is. Az sem véletlen talán, hogy éppen a múzeum körül gyülekeztek a tanárok, orvosok, agronómusok, gyári mérnökök és a város vezetői, a csütörtöki társaság, amely — emlékezik Erdei Fe- • renc — eszmét cserélt „korunk és országunk problémáiról és Makó város jövőjéről . ..", s ezeken az eszmecseréken minden napirendre került, amiről korunkban. Makón, érdemes eszmét cserélni. A múzeum ilyen szellemi vonzása sajátosságából adódik. A múzeum, amely a társadalmi elvárásoktól függően volt arisztokrata kedvtelés, szentély, privilégizáltak magasabb rendű szórakozása, és lett tudatformáló alkotóműhely. De minden korban teljesítette — ha más-más célkitűzéssel is — alapfunkcióját, hogy megőrizzen mindent a múltból — amit kell és érdemes, őrizte és közvetítette — sokszor kezdetleges módon — a környezet változásainak, az emberiség fejlődésének ránkmaradt emlékeit. A megőrzés ősi ösztöne jelenünkben társadalmi reflexszé lett. Múzeumügyünk és műemlékvédelmünk alapfeladatának történelmi múltunk emlékeinek megőrzését, • Elhangzott 1981. október 2-án a makói József Attila Múzeum felavatásán és az országos múzeumi és műemléki hónap megnyitóján. racionális felhasználását és publikussá tételét tartjuk. Szocialista művelődéspolitikánk azonban a helyreállított műemlékeket, a néprajzi, történeti vagy éppen művészeti kiállításokat nem történelmi díszletnek, nem szép tárgyak vitrinbe zárt együttesének tekinti, hanem tudásforrásnak, amely elénk tárja a társadalmak fejlődését, a szabadságküzdelmeket, az emberek koronként _ változó erkölcsi fogalmait, természetismeretét, gondolkodását, ízlését. Arra törekszik, hogy az emberek a múlthoz, a művészeti és építészeti alkotásokhoz, a természeti értékekhez való tudatos viszonya megjelenjék cselekedeteiben, magatartásában is, hogy a szülőföld tisztelete, a szűkebb lakóhely ismerete elvezessen a szocialista haza szeretetéhez, a nemzethez, az emberiséghez. Az októberi hónap idején rendre százezrek, évente pedig milliók látogatják kiállításainkat, gyönyörködnek helyreállitott műemlékeinkben, gyarapodnak ismeretekben, gazdagodnak élményekben. Az érdeklődés számadatai, az ünnepi hangulat, a gyarapodás öröme, a társadalmi összefogásnak itt előttünk álló példája sem feledteti a mulasztásokat és tennivalókat: az elkallódott értékeket, a zsúfolt raktárakat, a pusztuló és felújításra váró épületeket, a gyérülő hagyományokat, környezetkultúránk fogyatékosságait, a közízlés torzulásait. Keserű tapasztalat, hogy múltunk emlékeinek egy része olykor nem is csupán a pénz hiánya, az anyagi szegénység miatt megy veszendőbe, hanem hanyagságból, lelkiismeretlenségből adódik a sokszor jóvátehetetlen kár. A tékpzlást, a szellemi szegénységet pedig nem lehet pótolni még a gazdag költségvetés rovatain sem. A védelemhez, a megtartáshoz nélkülözhetetlen a közösség erkölcsi ereje, akarata, gondoskodása, olykor közös munkája. Éppen ezért halaszthatatlan dolgunk a köztudat további formálása, az értékmentő összefogás erősítése, történelmi emlékeink fizikai és szellemi birtokbavételének meggyorsítása. Legyen tehát a múzeumi és műemléki hónap központi gondolata a múzeumi munka és a műemlékvédelem társadalmasításának feladata. Mondom ezt Makón, a József Attila nevét viselő múzeum avatásán, abban a városban, ahol nagyra becsülendő példát mutattak a nemes összefogásra. A megye, a város, az Akadémia, a Szövetkezetek Országos Tanácsa, és sok-sok társadalmi munkával a makói állampolgárok összefogtak és közösen tettek azért, hogy legyen Makón múzeum. Köszönet illet mindenkit, aki e jó ügynek aktív részese volt; tervezőket, kivitelezőket és nem utolsósorban az építtető közösséget. Kívánom, hogy legyen sok örömük az új múzeumban, szolgálja az a köz ügyét, úgy, ahogy Erdei Ferenc azt gondolta: szóljon mindarról, amiről korunkban érdemes eszmét cserélni. Varga Jmre, a különleges feladathoz alkalmazkodni tudó és akaró művész olyan jelképrendszert teremtett, mely utal a múzeum jellegére, utal arra, hogy a múzeumi tárgyak készítőinek szelleme köröttünk lebeg, a múzeum arra hivatott, hogy elődeink munkájának méltó emléket állítson. Az egyik legnemesebb anyagból, a tölgyfából készült fejfák a Makón és környékén élt különböző nemzetiség, felekezetű, de egységükben magyar parasztokra emlékeznek. A

többrétegű jelképrendszer idézi a múltat és a jelen mindennapjait is, s a jellegzetes makói kapudísz a két fából faragott szalamander és térplasztika makóiságát hangsúlyozza. Varga Imre alkotása olyan jelkép, amely egyedülállóvá avatja a makói múzeumot, méltán illeszkedik a nagy művész más anyagokból, más technikával készült alkotásai sorába, méltó párja a Prométeusznak, a Radnóti-emlékműnek, a Károlyi-szobornak. A középkori Firenzében a mecénások által megrendelt alkotásokat közszemlére tették ki, nos ez a mai megnyitó, a közszemlére kitett alkotás méltán válthatja ki a mecénások — a makóiak — örömét és megelégedését. Amikor az űj makói múzeumot a közönségnek átadom, és a 20. országos múzeumi és műemléki hónapot megnyitom, köszöntöm a múzeumokban és a műemlékvédelemben dolgozókat, felhívom őket és minden segítő szövetségesünket hivatásuk kettős kötelességére; össze kell gyűjteni és meg kell védeni a múlt emlékeiből mindazt, ami számunkra és a jövő számára értékőrző, üzenethordozó, s az egész néppel meg kell ismertetni múzeumaink nagy becsben tartott kincseit, szaktudással és felelősséggel helyreállított műemlékeinket