Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

Szerda, 1981. október 28. 3 Vasutasak munkásgyűlése A Szegedi1 Vasútigazgatóság vendége'volt tegnap Török József, a Szeged városi pártbizottság első titkára. A vasutas kommunisták munkájáról ay ottani pártbizottság titkára, Balogh József tájékoztatta. Lovász Lázár vasútigazgató az ország legnagyobb vállalatának fejlődéséről, a személy- és áruszállítás fejlesztésének legfontosabb feladatairól beszélt. A reggeli megbeszélésen ott volt dr. Lugosi József. a Vasutasok Szakszervezete területi bizottságának titkára és Borbély József, az igazgatóság KISZ-titkára is. Látogatása során Tötök József volt a szegedi, a kiskundorozsmai, a rókusi és a rendező-pályaudvaron. Látta a legújabb biztonsági berendezéseket és a nemsokára átadandó új gépkocsijavító műhelyt is, melyet több mint 30 millió forintért építettek a vasutasok. Délután munkásgyúlésen találkozott az igazgatóság dolgozóival, időszerű nemzetközi és belpolitikai kérdésekről tartott előadást, majd baráti eszmecserén vett részt az alapszervezetek titkáraival. Együttműködés Üj, öt évre szóló együttműködési megállapodást írt alá kedden a Legfőbb Ügyészségen dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész és a Közalkalmazottak Szakszervezetének elnöksége nevében dr. Prieszol Olga főtitkár. A dokumentum, továbbá az annak végrehajtását szolgáló közös munkaprogram is az ügyészi és a szakszervezeti szervek együttműködésének erősítését, a szakszervezeti jog- és hatáskör érvényesülését, a munkahelyi demokrácia szélesítését. Időzavarban Jeges bizodalom Minden ősz új remény a magvető embernek. A mostani duplázottan az. Párbeszéd a zsombói határban: — Milyen a mostani ősz? — Rendelni se lehetne jobbat. este szemerkél az eső, majd másnap dél felé süt a nap. — Ez csak a vetőknek jó? — Nem zavarja nagyon ez mar a szüretelőket sem. Valóban, a szőlőlugasók között már alig látni embereket, a paprikaföldeket ro« tátorok járják, a kukoricatörő kombájnok már a kisebb parcellákban forgolódnak. — Maradt azért még behordanivaló — válaszol a telefon másik végén Kiss Lajos, a megyei tanács vb mezőgazdasági es élelmezésügyi osztályának csoportvezetője. — A burgonyát még ássák, a cukorrépát a földek feléről — csaknem 3 ezer hektárról — fölszedték a gépek, október közepétől már jobban haladnak az átvevők. mert győzi a gyár a földolgozást. Friss hír, hogy a vásárhelyi Rákóczi Tszben 2760 hektárról behordták a kukoricát. Jól állnak a munkával a szegedi gazdaságok is. A 2491 hektárra vetett tengeriből nem sok marad novemberre. A tápéi Tiszatáj Tszben sietnek. — Miért? Ádám Sándor elnök válaszol: — Időben szeretnénk fölszántani a földeket. Különben jól állunk az őszi munkákkal. Több mint négyszáz hektárról bent van már a kukorica. Árpát, takarmánynakvalót. füvet és a lucernát elvetettük, s az 1037 hektáros búzaföldünkből se marad több 300 hektárnál. De azért sietünk. Nemcsak g tápéiakat sürgeti az október, hanem minden olyan közösséget, ahol még földben a kukorica és a paprika. Szitás Ágoston, a dorozsmai József Attila Tsz elnöke futtából jegyezte meg: már azt se bánnánk, ha a fagy „megcsapná őket", mert addig nem fordítják be a földbe a fűszerpaprikákat. ameddig szedhetik róla az érett csöveket. (Bizonyára van okuk a kijelentésre, vagy a nyakukra rothad a többi, vagy már nem annyira értékes, amit ezután érlel a határ. Az biztos: a Töltik a vctögcpcl Forráskülon napokban még „lepték" a böngészők és a részesmüvelök a paprikasorokat. — A mi kerületünkben, a kübekházi meg a szöregi határban eddig elvetettünk 1280 hektár gabonát — segít eligazodni a Tisza—Maros szög Tsz-ben Körffy András kerületvezető-helyettes, ki éppen a kukoricaszáritót ellenőrizte. Közeleg az eső. A mázsaházban beszélgetünk: — Maradt még 100 hektár. ahol a lagok háztáji földje van, azt is elvetjük a jövő héten. Most még nem tiszták a táblák. —Jó idő járt? — Lehetett volna ideálisabb. — Hogyhogy? — Mindig csak • hét végén engedte dolgozni az embereket, s emiatt maradtak az otthoni teendők. Különben háromszor-négyszer állni kellett az esők miatt. — Sok a gond vetéskor? — Inkább az előkészítés, a szervezés a munkás. Jó legyen a magágy, időben jusson a gépekbe vetőmag. — És hogy haladtak? — Hat géppel naponta bevetettünk 80—90 hektár földet. Már zsebbe kerül a notesz, mikor a kerületvezetöhelyettes elmond egy újdonságot. Náluk is megpróbálják követni a békésszentandrásiak példáját. Azokra a táblákra. ahol nagy kotút hagytak a kombájnok, a föld fölé szórják a magot, és utána beletárcsázzák azt. Szerintük semmi más baja nem tesz a Szövetkezeti fejlesztések közös alapból A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsanak elnöksége keddi ülésén döntött a szövetkezeti közös fejlesztési, valamint a kölcsönös támogatási alap felhasználásáról. Az elnökség úgy határozott, hogy a következő időszakban 67 szövetkezeti beruházás megvalósításához mintegy 340 millió forinttal tárulnak hozzá a közös fejlesztési alapból, amelyet a tagszövetkezetek egy-egy kiemelt beruházásához használnák fel. A többi között bővítik, illetve korszerűsítik a kijelölt élelmiszeripari, tartósipari üzemeket és szolgáltató létesítményeket. Több felvásárlótelep és kereskedelmi egység kialakítását kezdik meg a közös forrásból. búzának, minthogy kelés után népi látszik a sora. — De annyi baj tegyen, a termés a lényeg. így valamivel több vetőmag" kell, de biztos nem marad fölül a. vetőmag. Zsombó után, Bordány előtt lóval vetett Szilágyi Mihály, meg Kovács János. Mindketten a bordányi Munkásőr Tsz tagjai. Előbb a zsombói gazda háztájijaba, majd Szilágyi Mihály földjén szórták a magot. A friss szántás, mint az asztal, olyan simára volt boronálva, könnyű volt a vetőgépvezetőnek tartani az egyenest. Éppen az út mellé állított gumiskocsiról töltötték a gépet. Volt idő szemrevételezni a régi és az új keveredését. A vetőgép hátsó kerekét a hajdani lőcsöskocsi ráfjából hegesztették. Kettőt egybevarrtak, és küllőnek betonvasat, idomacélt, vizescsövet tettek. A tengelyt kiszuperált csapágygyal cserélték föl. A vetőgép első kerekét eketaligából. és a rendsodró tárcsájából eszkábálták a műhelyesek. A vetőgépet húzó kisefa könnyű vasból készült, a vetöcsoroszlyákba műanyag csövön pej-eg a mag. A többi megmarad eredetinek. — Muszáj volt újra elővenni— mondja egyikük bemutatkozás után. — Ekkora helyen nem nagyon fér a gép. — Miért vetnek búzát? — Sok időt elvesz a paprika meg a paradicsom. Kétezer óra közös munka mellett nem jut rá idő. Ezt meg elvetik és learatja majd a kombájn. Akárcsak a többi százezer hektárt, amelyet a gazdaságok vetettek. A bizodalmuk, az eddigiekre alapozva — jogos. Majoros Tihor T

anácskozik a bizottság (s most kivételesen hadd legyen mellékes a neve!). Tekintélyes vállalatok tekintélyes vezetői ülik körbe a tekintélyes méretű asztalt. A külsőségek, a körülmények csakúgy komolyságot sugallnak, mint a téma. Hiszen a szóban forgó ! ügyek is fontosak, mivel a ' népgazdaság számára szinte | létkérdést jelentő feladatok gyakorlati megoldásának módozatairól tárgyalnak. Kilencet üt az óra, s az elnök, fontos államigazgatási funciót betöltő szakember, megnyitja a tanácskozást, percnyi késedelem nélkül. Szóbeli kiegészítést fűz az írásban előre, minden résztvevő számára kiküldött anyaghoz. Vázolja a feladat nagyságát, a megoldás iránti népgazdasági igényeket. Elemzi elmúlt évek tapasztalatait. az idei esztendőre ismét valamelyest bővülő lehel őségeket. aztán szót ad a megjelenteknek. S egymás után emelkednek magasba a kezek. Hiába, aki eljött, mert — helyzete, elkötelezettségei. beosztása, munkaköre következtében — tagja, a bizottságnak, kötelességének érzi. hogy föl is szólaljon. No, nem túl hosszan, átlagosan tíz-tizenöt percben ismerteti vállalatának helyzetét, adott ehetőségeit, több ízben is bizonyságot téve vállalkozói készségükről. Arról. hogy ők természetesen mindent elkövetnek az adott feladatok mind tökéletesebb megoldásának érdekében. Igaz, objektív akadályok lehetnek. közbe jöhetnek, de higgyék el a partnerek, mindez nem rajtuk, nem jószándékuk esetleges hiányán, hanem egyéb, itt jelen nem tevő, s még csak nem is igen aposztrofálható partnereiken múlik. Szóval, mindent megtesznek. s higgyék el az elvtársak, hogy ez az J óv még kevesebb gonddal i jár majd. mint a tavalyi. ! Pedig probléma már akkor is alig akadt, amint azt a bizottság elnöke elöljáróban már kifejtette. Mert hiszen lehetőségeink is javultak valamelyest, no meg jószándékunk hibátlan. Mi, kérem, mindent megteszünk ... Felszólalás felszólalást követ. Tíz percek, negyedórák vátják egymást. Valahára végeznek az első napirenddel, a békés megegyezés, legföljebb egy-egy finom szemrehányás, múltbéli keserű tapasztalat fölemlegetésével. Aztán jön a következő napirend. Elnöki bevezető, felszólalások, összegzés. Közben telik a nap. telnek a munkaidő legértékesebb órái. s az ember óhatatalnu! meditálni kezd. Főként akkor, amikor rájön: itt és most úgysem döl el semmi. Sőt, azt, hogy itt és most bármilyen operatív vagy akár elvj döntés is szülessen, azt a jelenlevők várják a legkevésbé. Meditálni kezd az ember: miért is van ez a bizottság? Miért töltik el szócséplésse) — ha fontos, s a népgazdaság számára nagyon is jelentős témákat taglaló szócsépléssel is — majdhogynem egy munkanapjukat fontos vállalatok tekintélyes, s nagy hatáskörrel rendelkező vezetői egy üésen, ahol végül is nem történik, mert nem is történhet semmi, ahol mintegy szemináriumot tartanak egymásnak, s önmaguknak a résztvevők, újra és újra ismételgetve a gazdasági életben va la menynyire is járatos ember számára kézenfekvő fogalmakat. célokat és feladatokat? Miért? Hiszen nyilván sokkal többre mennének ők is, a vállalatuk is, a népgazdaság is, ha ezt az időt vállalati koncepciók kidogozására, operatív munkára, vagy a főhatóságoknál, a trösztnél való tájékozódásra (akár „kilincselésre") fordítanák. Vagyis bármire, aminek valóban közvetlen köze van munkájukhoz. Hiszen órák múlva kiderül, hogy ettől a tanácskozástól legkevésbé o;\. a szakemberek várnak el bármit is. Éppen azért, mert ők már jól, sőt. a legjobban tudják, hogy a feladat egyben üzlet is, s a'z üzlet elől nem kitérni szokás, hanem keresni és megkötni, hozzá pedig a feltéteteket megszervezni és megteremteni, Mert hát . ez a dolguk, ebből élnek ök is, a vailálatuk is. Üzletről pedig itt úgysem dönthetnek. Plenáris ülés legföljebb elveket tisztázhat — ha tisztázhat! —. az üzletek „bilaterális" alapon születnek úgy is. Akkor hát miért ülnek itt órák hosszat tekintélyes vállalatok tekintélyes, hagy hatáskörrel rendelkező vezetői? Azért, hogy meggyőzzék egymást egyes népgazdasági feladatok minden újságolvasó ember számára kötudomású fontosságáról? Az ember akár ezt is hihetné. Aztán rájön, egészen mások az okok, vagy az ok: az időzavar. Visszagondol az ember gazdaságunk múltjára. Nem is túlontúl távoli múltjára, amikor szinte mindent a hiánygazdálkodás határozott meg. És rájön: nagyjából akkor alakult meg ez a bizottság is, amikor az adott, s nagyon fontos feladatok megoldására rendelkezésre álló végtelenül kis számú eszközzel keltett gazdálkodni, s amikor létkérdés volt, hogy adott időszakban e kis számú eszközöket a. legfontosabb, a legégetőbb feladatok megoldására koncentrálják. Abban az időben létkérdés volt e bizottság léte vagy nem lete, már csak annak okából is, hogy gazdaságpolitikai prioritásaink iránt akkor még tán kevesebb érzékenységet tanúsító — mert olykor képzetlenebb kevesebb szervezőkészséggel és főként lehetőséggel, eszközzel — rendelkező gazdasági vezetőinket orientálni tudja, rávegye arra, hogy kevés eszközeit a legfontosabb, ha. lasztást nem tűrő célokra összpontosítsanak. Aztán tettek eszközeink, ha nem is korlátlan, de legalább viszonylag elégséges számban; tettek új típusú gazdasági vezetőink, akik az új típusú gazdasági körülmények között egyre nagyobb érzékenységet tanúsítanak népgazdasági prioritásaink iránt, sőt. az üzlet iránt. Az üzlet iránt, mert hisz e kampányfeladatok teljesítése nem csupán kötelesség. hanem éppen a legjobb üzletek közé tartozik. Bolond lenne az a vezető, aki ezt elhanyagolná. Éppen azt, amivel a legjobban képes rendbe tenni vállalata szénáját. D

e hát akkor minek is él és működik ez a bizottság, ahol úgysem döl el semmi? S az ember lassan egyre inkább arra gyanakszik: léte csakis az időzavar eredménye lehet. Annak eredménye, hogy egyszer. valaha, szükséghelyzetzetben életre kellett hívni, akkor bevált, hat miért ne dolgozhatna tovább? Pénzbe úgysem kerül, hisz itt mindenki társadalmi kötelezettségeinek tesz eleget, s hátha jó lesz még valamire... Csakhogy egy letűnt, szegényesebb. s más törvényszerűségeknek engedelmeskedő gazdasági múlt igényrendszerét a jelenre kivetíteni aligha tehet praktikus, fölösleges értekezleteink, tanácskozásaink. bizottságaink, szervezeteink számát — ha nem is szaporítva, de legalább — megtartva. Hisz az időzavar önmagában tán nem is tenne túl nagy baj, ha csak úgy értelmeznénk: eltévesztetük az évszámot, s az évszámhoz kötödő igényrendszert. De. ha tekintélyes vállalatok tekintélyes vezetőinek idejét döntésekre, sőt, mi több, téjékozódásra sem túlságosan alkalmas szituációkra fecséreljük, az már károkat is okozhat. Mert éppen a megváltozott gazdasági helyzet és rendszer következtében egyre drágább lesz ezeknek az embereknek az ideié. Legalábbis az az idő, amit koncepciók kidolgozására, szervezésre, operatív munkára fordíthatnának. S ennek az időnek egyetlen órájától sem szabadna megfosztani őket. Legalábbis a valóban' komoly és konkrét haszon reménye nélkül. Szávay István Történelmi emlékhelyek Országos kataszter készül Bács-Kiskun. Csongrád. Szolnok és Veszprém megyében már fényképezik, felmérik a történelmi emlékhelyeket. Az év végéig az ország valamennyi megyéjéből megérkeznek az adatok a „Magyarországi történelmi emlékhelyek 1832—1962" Szobrok avatása Híven a sokesztendős hagyományokhoz a múzeumi és műemléki hónap szabolcsszatmári programjában idén is újabb alkotásokkal gyarapodott a kuruckor nagyjainak a vajai várkastély parkjában tevő szabadtéri szoborgalériája. Kedden katonai tiszteletadással leplezték te Bottyán János generális és Eszé Tamás ezereskapitány bronzból készült mellszobrát cimü országos kataszter öszszeállítasahoz. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum irányítja és fogja össze az uj és legújabb kori muzeológia VI. ötéves tervidőszakának egyik fő munkáját, történelmi emlékhelyeink központi nyilvántartását. Ezt a feladatot a Tudományszervezési és Informatikai Intézet is kiemelt témaként kezeli. A kataszter az 1832 és 1962 közötti időszak haladó társadalmi-politikai irányzataival, mozgalmaival, harcaival, ezek jelentős eseményeivel és résztvevőivel — személyekkel, szervezetekkel, intézményekkel — kapcsolatos emlékhelyek és emlékművek fényképét, történelmi. topográfiai, művészeti, műszaki, bibliográfiai, valamint fenntartási adatait tartalmazza majd. Jelenleg az adatoknak körülbelül nyolcvan százaléka már a múzeum birtokában van. Nagy részük a Magyar Partizán Szövetség 1978-ban végzett felméréséből származik és — korábbi helytörténeti gyűjtéseikből merítve — segítettek és segítenek a Hazafias Népfront megyei szervei is. Az eddigi tapasztalatok szerint a kataszterbe nyolctízezer emlékhely kerül be. Köztük olyanok is, ahol még nem helyeztek el emlékművet, emléktáblát. *