Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-03 / 232. szám

Szombat, 1981. október 3. 3 Székesfehérváron Jól halad a könnyű­fémmű fső¥ftése A kivitelező vállalatok szervezeti munkájával, az eredeti költségkereten belül és a határidő előtt két hó­nappal. 1982. november T-re fejeződik a Székesfehérvári Könynüfémmű bővítése — állapították meg pénteken a nagyberuházás seregszemlé­jén A 6.8 milliárd forint értékű fejlesztéssel kétszere­sére növelik a> tuskóöntöde öntő- es hőkezelési kapacitá­sai, a meleghengermű re­konstrukciójával és az új hi­deghengermű felépítésével évente 45 ezer tonnával nő­ve' ik a különleges minőségű alumínium hengereltáru ter­melését, az új présmű pedig évi 21 ezer tonna sajtolt­húzctl slumíniumerméket áL lít majd elő. összességében a bővítés évente 3,7 milliárd forint értékű alumínium fél­gyárlmánytöbbletet. ezen be­lül 12 millió rubel, illetve 76 millió dollár értékű többlet­exportot eredményez. Az elmúlt három év alatt elkészült a présmű és a hen­germű úí csarnoka, a meleg­hengermű rekonstrukciója, nagyrészt termelnek az új présgépek és préskovácsgé­pek, továbbá több kiegészítő és szociális létesítményt is átadtak a kivitelezők. Az idei évre tervezett 1,6 mil­liánrd forint értékű építő­szerelő munkának lényegé­ben eleget tettek. A beruhá­zás befejező évére az utolsó gépalapok elkészítése és a gépszerelések elvégzése, va­lamint a vízellátó és szenny­vízkezelőniű felépítése marad hátra — összesen 1.2 mil­liárd forint értékben. A könnyűfémmű új hideghen­germűve 1982. január 1-től, évi 35 ezer tonna kapacitás­sal, megkezdi a termelést. A nagyberuházás szemlé­ién részt vett Soltész István ű ipari miniszterhelyettes. Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Forgó Lajos­nak. a Magyar Partizán Szö­vetség társadalmi munkatár­sának a magyar és a nem­zeközi munkásmozgalomban szerzett érdemei elismerése­ként 80. születésnápja alkal­mával a Szocialista Magyar­országért Érdemrendet ado­máryozta. A kitüntetést Úszta Gyula, az Elnöki Ta­nács tagja, a Magyar Parti zln Szövetség főtitkára ad­ta át. fáziskésésben Kerekasztal-beszélgetés gazdaságunk aktuális kérdéseiről Védőfelszerelések munkaruha-ellátás A SZOT elnökségének Uéése Pénteken ülést tartott a SZOT elnöksége. A testület többek között megtárgyalta az Országos Anyag, és Ár­hivatal elnökének előterjesz­tését az egyéni védőfelszere­lés. a védő- és munkaruha­ellátás nelyezetéről, a továb­bi tennivalókról. Az elnök­ség — a vitában elhangzot­tak alapján — szükségesnek tartja, hogy az 1977-es mi­nisztertanácsi határozat ma­radéktalan végrehajtása ér­dekében hatékony állami in­tézkedések történjenek. Előterjesztést vitattak meg a szakszervezeti testületek munkavédelmi feladatairól a munkavédelmi felügyelők jog- és hatáskörének gyakor­lásáról. Az elnökség a továbbiak­ban az október 16-ára össze­hívott SZOT-ülés előkészíté­sével foglalkozott és megtár­gyalta az ülés elé kerülő előterjesztéseket. Születésnapi köszöntés iVj f I Képünkön (balról jobbra): Török József, Rébék Mihály és Papdi József Rébék Mihály nyugdíjast, a forradalmi munkásmozga­lom régi, szegedi harcosát 70. születésnapja alkalmából bensőséges ünnepségen kö­szöntötte Papdi József, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára és Tö­rök József, az MSZMP Sze­ged városi bizottságának első titkára tegnap, a városi párt­bizottság székházában. Rébék Mihály 1932 óta tagja a pártnak, kiemelkedő 'közéleti tevékenysége elisme­resekeppen a Szocialista Ha­záért Érdemrend, a Felsza­badulási Jubileumi Emlék­érem tulajdonosa. Jelenleg is aktívan dolgozik a Tarján I. számú pártalapszervezet­ben. valamint társadalmi aktivistaként segíti a városi pártbizottság munkáját. Az ünnepségen Papdi Jó­zsef adta át a megyei párt­bizottság születésnapi köszön­tő levelét. Török József Le­nin-emléklapot és vörös szeg­fűcsokrot megköszönve Ré­bék Mihálynak eddigi mun­káját. A Magyar Közgazdasági Társaság Csongrád megyei szervezele — más társadalmi szervekkel együtt — idén negyedik alkalommal rendezi meg a közgazdasági napok előadás- és vita­sorozatát. A meghívott neves szakem­berek napjaink legfontosabb gazdasá­gi kérdéseivel foglalkoznak. A köz­gazdasági napok október 13-ától 29-ig tartanak. A közgazdasági társaság megyei szervezete a rendezvénysoro­zat ' bevezetéseként kerekasztalvitát tartott gazdaságunk néhány fontos gondjáról, valamint a gazdasági pro­paganda és tudatformálás helyzetéről. A beszélgetés résztvevői: Baranyai László, a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat belső ellenőre, a fiatal közgazdászok bizottságának vezetője; dr. Harmatos József, az SZMT köz­gazdasági és szociálpolitikai osztály­vezetője, Horváth András, a megyei KISZ-bizottság ifjúmunkás-felelőse, dr. Kardos János, a Volán 10. számú Vállalat igazgatója, a társaság megyei szervezetének titkára, dr. Paragi Ilona, ; a Volán 10. számú Vállalat üzemigaz­gató-helyettese, a társaság közlekedé­si szakosztályának titkára, dr. Szilá­gyi László, a közgazdaság-tudományok kandidátusa, a SZOTÉ docense és dr. Tóth József, a PM Bevételi Főigaz­gatóság megyei igazgatóságának osz­lályvezetője, a társaság ipari szakosz­tályának titkára. Szerkesztőségünket Tanács István képviselte. DM: Tavaly a közgazdász-vándor­gyűlés egyik előadója érdekes sta­tisztikát idézett: fölmérések ered­ményeit arról, hogy a hetvenes évek folyamán a magyar társadalom kü­lönböző rétegei mennyire nem vol­tak tisztában gazdaságunk valós helyzetével. véleményük szerint 80-ban, 81-ben változott-e a hely­zet? DR. KARDOS JÁNOS: A közvéle­mény közelebb került a gazdaság va­lós problémáinak megismeréséhez, mint eddig bármikor. Am még min­dig fáziskésésben vagyunk. Fáziské­sésben van a tudomány a világgazda­ságban lejátszódó folyamatok elemzé­sében és a rájuk adandó válasz elmé­leti megfogalmazásában. Fáziskésés­ben van a vezetés a megfelelő sza­bályozók kidolgozásában és ezek ér­vényesítésében. Szabályozóink még mindig óvatosak, nem elég hatéko­nyan viszik át a tervcélokat a gyakor­latba, sok rajtuk a kiskapu, össze­függ ezzel, hogy a közvélemény is fá­ziskésésben van; a propagandamunka gyakran óvatos, illúziókat keltő, a problémákat kevéssé érzékeltető. DR. HARMATOS JÓZSEF: Az idei év első nyolc hónapjának eredményei már mérhetők. Folyamatban van az 1982-es tervezés. A jelenleg rendelke­zésre álló adatok szerint az idei terv­célok elérése veszélybe került. A vál­lalatok a tervezettnél több beruházást eszközölnek, több bért fizetnek ki, a munka termelékenysége viszont nem növekedett a tervezett mértékben. Ennek nyilvánvalóan le kell vonni a konzekvenciáit, s változások várhatók a szabályozórendszerben is, a válla­lati magatartásban is. DR. TÓTH JÓZSEF: 1980-ban a tervezettnél jóval nagyobb vállalati nyereségek képződtek. Ezek mögött azonban többnyire nem a hatéko­nyabb munka, hanem az induló árak esetlegessége állt. A nagyobb nyere­ség a vállalatokat beruházásra csábí­totta. Ez szemléletbeli kérdés: har­mincöt éves beidegződéseket nem le­het egyik évről a másikra levetkőzni. DR. HARMATOS JÓZSEF: Az or­szágos beruházási tendenciák a mi megyénket kevésbé jellemzik. DR. TÓTH JÓZSEF,: Főként azért, mert itt sok a tröszti tagvállalat, pes­ti központhoz tartozó gyár vagy gyár­egység, amelynek a beruházásairól zömében Budapesten döntenek. DR. PARAGI ILONA: Az is jellem­zi gazdaságirányításunkat, mennyire nem bízunk szabályozóink hatásában. Kidolgoznak egy rendszert, melynek alapján egyesek kiugornának, mások visszaesnének. Mihelyt bármiféle dif­ferenciálódás érezhető, mihelyt vala­ki élni kezdene a hatékonyabb mun­ka lehetőségeivel, abban a pillanat­ban módosítják az egészet, nyeresé­gét elvonják, megadóztatják, lényegé­ben megszüntetik a hatékonyabb mun­kában való érdekeltségét. DR. SZILAGYI LÁSZLÓ: A mi gazdaságunknak az a célja, hogy olyan szerkezetet alakítson ki, amely megfelel a világpiac követelményei­nek. De mi felel meg? Évről évre, sőt. hónapról hónapra más. Hiszen a leg­fontosabb orientáló tényező — az ar — nagyságrendekkel változik viszony­lag rövid idő alatt. Lehet, hogy egy döntés, amely ma megfelel a világ­piac követelményeinek, mire megva­lósul, elhibázottnak bizonyul. Nem azért, mert buták voltak, akik hozták, hanem mert közben megváltoznak a körülmények'. Következésképpen: a gyors irányváltások sem feltétlenül a kapkodás jelei, hiszen minden dön­tést a változó körülmények figyelem­be vételével, újra és újra fölül kell vizsgálni, ha szükség van rá, módosí­tani vagy megváltoztatni. Közgazda­ság-tudományunk mindeddig nem tu­dott olyan gazdasági mércét adni, amely alapján biztonsággal és felelős­séggel el lehetne dönteni, ki dolgo­zik hatékonyan, ki nem. DM: Gazdálkodni azonban addig is kell, míg egy stabilabb hatékony­sági mutatót kidolgoznak. Tőkés or­szágokból származó statisztikák sze­rint, ha változnak a gazdasági kö­rülmények, megnő a fluktuáció a vezető posztokon. Nálunk mintha jobban bíznánk a vállalatvezetők alkalmazkodási készségében, mint abban, hogy az új, a körülmények­nek megfelelő szemléletű emberek kezébe adjuk a döntések lehetősé­gét. HORVÁTH ANDRÁS: Fiatal mű­szakiak, közgazdászok gyakran pa­naszkodnak; nehezen kerülnek veze­tő pozícióba. Holott valószínű, hogy azok a fiatalok, akik az utóbbi idő­ben magas színvonalú képzettséget szereztek, ugyanakkor nem béklyózza őket egy másfajta gazdasági korszak­ból származó, akkor eredményesnek bizonyult, de ma már túlhaladott ve­zetői szemlélet, jobban megtelelnének a mai követelményeknek. DR. KARDOS JÁNOS: A káder­munka összefügg a gazdasági ered­mények alakulásával, következéskép­pen követnie kell a vezetőkkel szem­ben támasztott tartalmi igények vál­tozását. BARANYAI LÁSZLÓ: Nálunk a közgazdászokat gyakran szidják. Mint­ha még mindig nem vennék egészen komolyan ezt a tudományt. Érdemes lenne megnézni, a közgazdászképzés követi-e az igények változását. DR. SZILAGYI LÁSZLÓ: A direkt irányítás idején a jó közgazdászok a tervező, irányító apparátusban csopor­tosultak. így is volt rendjén: ott hoz­ták a döntéseket, a vállalatoknak csak vógre kellett azokat hajtani. 1968 óta azonban a vállalatoknál is megnőttek az igények. A helyzet azonban ma­radt változatlan: jóval kevesebb köz­gazdász dolgozik a termelés közelé­ben, mint amennyire szükség lenne. S ami ebből következik: a közgazdasági szakképzettséget igénylő munkakörök vagy üresen maradnak, vagy nem megfelelően képzettekkel töltik • be őket. DM: Ha nehéz is megfelelő gaz­dasági stratégiát kidolgozni, ha fá­ziskésésben van ez ügyben a tudo­mánytól az oktatáson át a káderpo­litikáig sokféle intézmény, gazda­sági és politikai fórum, 1977-től kez­dődően mégis kidolgoztak egyfajta gazdasági stratégiát, melynek alap­elvei kiállták az azóta eltelt eszten­dők próbáját. Mintha ezekből is a szükségesnél és a lehetségesnél ke­vesebb került volna át a gyakorlat­ba. E vitában is elhangzott: óvato­sak a szabályozók; mintha létreho­zóik félnének a következetesség kö­vetkezményeitől. DR. HARMATOS JÓZSEF: Az idei közgazdasági napok egyik témája a szabályozók hatáseredményeinek vizs­gálata. Ami előre megállapítható: a szabályozók által közvetített célokat különböző mértékben sikerült elérni. A szabályozás kulcsfogalma, a válla­lati nyereségérdekeltség például ma is egy sor manipulációra ad lehetőséget a gyakorlatban. Az év végi részese­désnek nagy szerepet szántak az ösz­tönzésben: alig van szerepe. DR. SZILAGYI LÁSZLjÓ: A teljes foglalkoztatottság, az ellátási bizton­ság politikai kérdések, amelyeket nem lehet kizárólag a gazdasági ha­tékonyság oldaláról megítélni. De még azokban az esetekben is nehéz dönte­ni, amikor a központi vezetők egy-egy cégnek a hóna alá nyúlnak, mert az veszteségesen gazdálkodik. Hiszen egy-egy állami vagy pártvezető eset­leg éppen személyesen, jó szándékkal, sőt az akkori körülmények alapján helyesen biztatta egy-egy vállalat ve­zetőit valamilyen gazdasági magatar­tásra. A körülmények megváltoztak, ,,nern jött be" a dolog. Most ugyan­ennek a veeetőnek kellene szemtől szembe elmarasztalni azt a vállalati embert, aki egykor az ő tanácsára hallgatott. Ha csak az egyes döntések szubjektív hátterét nézzük, akkor is hallatlanul bonyolult dolog ez. És ne ítéljük el könnyelműen a vállalatve­zetőket: a tudós évekig rághatja a ce­ruzáját, ha egy-egy definíción töri a fejét, a vállalati vezető viszont állan­dó döntéskényszerben él. Döntései pe­dig visszamenőleg is minősítik mun­káját. DR. KARDOS JÁNOS: Altalános felfogás- középszerűnek a legjobb len­ni. A gazdaság katonáit jogilag véde­ni, anyagilag jobban ösztönözni, er­kölcsileg jobban elismerni kellene; nincs elég becsüléte az élenjáró munkának, a kockázatvállalásnak. Ez jelenik meg abban a vezetői közhan­gulatban: spájzolni, spájzolni. Való igaz, nincs komplex mutató a haté­konyság vizsgálatára; egyes elemei viszont mérhetőek. Legalább ezeket kellene jobban megbecsülni! DM: Milyen szerepe van a válla­latoknál dolgozó közgazdászoknak népgazdasági céljaink megvalósítá­sában? DR. KARDOS JÁNOS: Alapvető feladatuk, hogy helyesen ismerjék fel, elemezzék a különböző érdekszférá­kat, és a vezetők számára alternatí­vákat dolgozzanak ki az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek össze­hangolására. Ennek egyik fő eszköze az érdekeltségi és bérezési rendszer. Kapcsolódik ehhez a tervezés, a szer­vezés és az ellenőrzés. DR. SZILÁGYI LÁSZLÖ: A gazda­sági életben nemcsak a vezetők vesz­nek részt. Nem lehet elhanyagolni a kisebb munkafeladatokat végző dol­gozók meggyőződését, ösztönzését. Je­lentős feladat jut ebben a szakszer­vezeteknek, illetve az üzemi demok­rácia különböző fórumainak. DR. HARMATOS JÖZSEF: Az ér­dekegyeztetés mind nehezebbé válik. A második gazdaság előretörése, a másodlagos jövedelmek növekedése ugyanis logikusan vezet a vállalati munkabér devalválódásához, A másik dolog: az üzemi demokrácia jobb vagy rosszabb állapota nem kizárólag a szakszervezet érdeme vagy hibája: az üzemi demokrácia a szocialista de­mokrácia része, tartalmi fejlődését a pártszervezetek irányítják, megvaló­sulásáról az állami vezetés gondosko­dik. DR. KARDOS JÁNOS: Az egyént — ' isztélét a kivételnek — nem elsősor­ban a népgazdaság dolga érdekli. Legfeljebb a saját egyéni érdekét is­meri föl. s ma tulajdonképpen nenr is egyértelmű számára az összefüggtl saját egyéni jóléte és a népgazdasági érdekek érvényesülése között. Hiszen a. szocialista társadalom — immár ne­gyedik évtizede — szociális bizton­ságot teremtett. Ez a biztonságérzet nincs is veszélyben. Felelős ígéretet kapott rá párttól, államtól, hogy élet­színvonalát bizonyos feltételekkel ugyan, de megőrzik. Az egyén nem törődik vele, honnan veszik ehhez a pénzt, megszokta, hogy van és lesz. Nem takarékoskodik, csak az egyéni kényszer alapján. A közgazdászoknak a gazdasági döntések előkészítésén túl a tudatformálásban, az összefüggések felismertetésében is nagy szerepük van. DM: Az eddigiekből úgy tűnhet, mintha a közgazdászok fölötte áll­nának a különböző érdekszférák­nak. DR. KARDOS JÁNOS: Természete­sen önmaguknál is érvényesül az egyéni és a csoportérdek. Am a gaz­daság törvényszerűségeinek ismerete, a tudatosság biztosíthatja, hogy a kü­lönböző érdekszférákat összhangban lássák, illetve eredményesen dolgozza­nak ennek az összhangnak a megte­remtésén. DM: Mit tehet ennek érdekében a közgazdasági társaság? DR. KARDOS JÁNOS: Fórumot biz­tosít alkotó emberek szerepléséhez, használható gondolatok, tapasztalatok közkinccsé tételéhez. Fontos felada­tunk, hogy olyan szakmai műhelyeket hozzunk létre, amelyek segítséget nyújthatnak közgazdászoknak, veze­tőknek napi munkájuk elvégzéséhez. A megye társadalmi, állami vezetői­nek koncepcionális terveket készítünk, célvizsgálatokat, elemzéseket vég­zünk. Lehetőségeinkhez mérten segít­jük tagjaink publikációs tevékenysé­gét, a közgazdászképzést, a fiatal köz­gazdászok szakmai fejlődését. Éves tevékenységünk egyik legfontosabb része a közgazdasági napök október 13-án kezdődő rendezvénysorozata /

Next

/
Thumbnails
Contents