Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-24 / 250. szám

% Szombat, 1981. október 24. 3 postaláda társszerzőnk az olvasó tás gyomornak való. Nem adjuk közre, miként a levélíró nevét sem. Ez utóbbit nem holmi szemérmességből, hanem mert nincs. Mégis ez lehet az a névtelen levél, amely megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, továbbá olyan megfejthetetlenül nem titkos. Diák kézírástól származik, könnyen azonosítható. Jobbnak tartanám azonban előbb o mérleghez, mint a grafológusi nagyítóhoz nyúlni. Végeredményben „éhesen" várjuk a választ. Ritka madár — a veréb? Időről időre felbukkannak rovatunkban olyan levelek is, amelyekben különféle „utasításokkal", megbízatásokkal látnak el bennünket, kérnek is. ezt is, azt is tőlünk. Ezek között is oly sokszor előforduló kérés, hogy a megjelent lapból küldjünk példányokat. Nem teszünk rá ígéretet, nem is igen tudnánk betartani, ha vállalnánk, A „Kéziratokat nem őrzíink meg és nem küldünk vissza" elv ide is érvényes. A lapkészítés mindennapos, új meg új gondjai oly annyira visznek a maguk sodrásában, hogy minden más csak eltérít az eredeti feladatoktól. Rossz lelkiismeretet meg minek szerezzünk magunknak! Éppen ezért sem az említett feladatra, sem eredeti levél fénymásolására, majd továbbküldésére nem vállalkozhatunk mint az egyik, e heti olvasói levélben szerepel. Amennyiben fontosnak tart iák az illetékesek — sajnos, megesik, hogy nem —, úgyis válaszolnak rá. Bizonyára kevesen tudják: minden vidéki lap eljut az „országos szervekhez", mégpedig az adott intézmény, főhatóság jellegének megfelelően, a cikkeket gyűjtve, válogatva küldik el. Így remélheti ezt az alkoholizmussal foglalkozó levelünk írója is, hogy véleménye nem kizárólag itt kerül az értők „ítélőszéke" elé. Köszönet, brigádoknak Jó tudni, hogy vannak segítőkész emberek, s mi sem természetesebb, mint hogy örömmel adunk helyt az olyan eseményekről tudósító leveleknek, amelyekben az önzetlenség 6zép példáiról kapunk hírt. Ez történt most is, amikor Taká Sándornétói kaptunk alapoe gonddal írt rövid írást Kistelekről. A nagyközségi öregek napközi otthonában tatarozás, átalakítás vált esedékessé. Az ipari méretekben számoló nagyvállalatoknak egyetlen kis intézmény nem üzlet, mester viszont ugyancsak nemigen akad Ilyesmire. Kistelek üzemeinek szocialista brigádja öszszefogtak. s elvégezték az idős emberek számára sókat jelentő munkát, s mint a levélíró sorai eláruljáik, kifogástalan minőségben. A levél zárósorai így szólnak: „.. a kábelgyár kisteleki gyára, az ÁFÉSZ ipari és az ellenőrző csoportjának köszönetet mondunk a gondozottak nevében az elvégzett jó munkáért." Jól teszikt Együttélés és tapintat „Rossz szomszédság török átok..." — írja versében a múlt századi kőltő, s miután — ismerve Arany Fülemüle című versét — szomorúan vehettük tudomásul, mi minden bajt tud okozni egy szépen szóló madár, elképzelni sem nehéz, mint borítja fel a másik nyugalmát egy — vagy több — egyáltalán nem ..szépen szóló" részeg. (Bár ők is énekelnek, sőt... Benedek József Kálmán (Attila u. 1., 1/6.) arról a „török átok"-ról ír, amelyet a Jégkunyhó szomszédsága számára Jelent. Leveléből megtudjuk. október 18-án hajnalban egy körülbelül 15 fős pityókás társaság Szerénádnak aligha nevezhető „hangicsálásával". Beteg ember lévén, csupán egyet te. hetetf: elszenvedte és tűrt. Aztán megírta nekünk. Sajnos, a szórakozóhelyeknél vissza-visszatérő probléma a túlzott vigasság. Időnként lehetne hangfogóval. A harmadik levél Kaposvárról érkezett, s ha nem is a hétköznapi együttélésről, de az egymás iránti tapintatról ír, amelyet még olyan időleges kapcsolatnál is elvárhatunk. mint az együtt utazás Randalírozó diákokról — szerinte — tekintély nélküli tanárokról tesz említést. Konkrét, azonosítható esetleírás híján csak annyit tehetünk hozzá: van ilyen — kár érte. A közelmúltban tárgyalta az országgyűlés az 1976-ban elfogadott Környezetvédelmi Törvényt —•, illetve annak eddigi végrehajtását. Kimondatlanul is beszédes adalék ehhez Mihály Lászlóné (Mérej u. 15.) írása. „1981. X. ll.én reggel, mint a Magyar Madártani Egyesület helyi csoportjának tagjai csoportos látogatást tettünk a szegedi Fehér-tavon. Rövidesen fülön fogtak, hogy van-e engedélyünk? Ez idáig természetes is — csoportunk vezetője igennel felelt, közölte hogy a Dél-alföldi Természetvédelmi Hivatal vezetője engedélyével vagyunk itt, a csoportunk fiatal tagjainak madár- és természetvédelmi továbbképzése és tanítása céljából. Ez nem bizonyult elegendőnek, halgazdasági vezetői különengedélyt is követeltek tőlünk. Enyhén szólva ezen felháborodtam! Hogy egy madirrezervátumban az illetékes Természetvédelmi Hivatal engedélye nem lenne elegendő? Nagyon furcsa! Bizony, ha nem állunk erősen a sarkunkra, oly simán kitessékeltek volna bennünket, mint ahogyan sok évvei ezelőtt kitessékelték a fehértói rezervátumban költeni szándékozó ritka, védett madarakat ls Ezt átvitt értelemben értem, hiszen a halastó jelleggel megszűnt a Fehér-tó költő terület lenni. E még ma is európai hírű rezervátum. ám jelentősége nem költő területi jellegéből adódik. hanem abból, hogy nagyobb csapatokban odajárnak megpihenni elfáradt vonuló égi vándoraink. Ma még ott pihennek! De jogosan felvetődik bennem az aggodalom, hogy meddig? Egyetlen példát hadd említsek a sok közül: a Röszke és Mórahalom között elterülő Kisszéksós-tavat. Néhány éwei ezelőtt még valóságos madárparadicsom volt Legdrágább védett madaraink is költöttek ott, a terület madárritkaságai miatt védelmet érdemelt volna. A védelem helyett teljesen tönkretették a nádas tavat a befolyó csatornánál a zsilipet állandóan zárva tartják. e miatt a tó kiszáradt. A körülötte levő fákat sorba kivágták, még a cseriéket is. a mai állapota siralmas. A verében kívül más madár alig van még a közelben is. Kinek volt ez jó? Érthetetlen! Lehetséges, hogrj túl sok mesterséges halastó létesül? Talán, ha folyóinkat és természetes tavainkat tisztán tartanánk, ott js akadna hal bőven, s nem kellene szűkíteni madaraink életterét, amelyet amúgy is annyi veszély fenyeget. A természetvédelem éppen úgy népgazdasági érdek, mint annyi sok más. Ha az ember kiirtja maga körül az élőlényeket azt maga az ember sem élheti túl! A természetvédelem, a madarak megóvása és féltve őrzése is az ember érdekét szolgálja. Nem túlkapás. hanem egv utolsó segélykiáltás amikor a világon mindenütt környezetünk és természetünk megóvására intenek." A palatábla Gyerekkoromban visz most a képzelet, a visszaemlékezés varázsa lopakodik apró. kedves emlékekbe. tárgyakba. Ritkán kaptunk ajándékot, egy évben egyszer. De annak nagyon örültünk. Emlékszem a kis porcelánfejű babámra. melynek szemét a kotlós csőrével kiverte. Sokáig sirattam, mert mást nem kaptam. De kisebb ajándéknak is tudtam örülni. Egy alkalommal palavesszőt kaptam. Hosszú, fekete ceruzaszerű írószerszám volt. félig szép színes papírral bevonva. Milyen áhítattal néztem, forgattam. Ezzel naevcn szépen fogok írni! Mondtam. De mire? Hát a palatáblára. Nem volt fűzet. Fa keretbe foglalt paladarab volt. egyik fele vonalas. a másik oldala kockás. piros vonatozással Ezen tanulták a betűvetés nagy mesterségét, s a számnrszáyot hosszú ideig. Táncolt a palavessző a táblán, meivnek egyik keretében lyuk volt. s onnan spárgán lógott a törlőszivacs. vagy rongvorska ... Gvakran került a kis táblára az akkori szöveg: úr, ír stb. A kis fejek méiven hatoltak föléie, s kaparták bele a diktált mondatot: „Ott szánt Burucz András, amott a Pogány dűlőn." Mutogatva olvasták vissza a szöveget, szótagolva. Nyikorgott, jajgatott a| sok betű. szám... De hamar letörölték. A kis újjak mázoltáic el a nibás szöveget Hol vannak már a palatáblák? Múzeumi emlékek lettek. De őrzik az ódon, krétaszagú iskolák, s azok emlékét, akik még a palatábláról tanultak. Szobámban a vitrinben ott sze_ rénvkedik az aranydiploma mellett. Műemlék, kedves idézője a múltnak. Az aranydiploma fényes betűi néznek rá. ..Emlékszem rád" — mondja. S. ha beszélni tudna a kis palatábla. elmondaná, hogy a pirosra fagyott kezecskék hogyan írták rá az ákombákom betűket. Jöttek hóban. fagyban, hónuk alatt a palatáblával. Mit 6ZÓlna hozzá a nagy. megrakott nehéz táska, amit ma visznek a kicsi diákok? Mosolyogva néznének rá és köréje tennék táskájuk gazdag tartalmát, s az írókészletüket ... Látod, ma most így tanulunk!... S ráírnák a kockás felére krétáiukkal: 1981. Amint ezeket leírtam, benéztem a vitrinbe ... Ott mosolvgott rám a régi palatábla . . . Rudisch Ferenené Szeged lajdonosa vagy vezetősége pedig ugyanakkor minden egyes részeg vendég után ugyancsak bírságot fizessen. Így a cégtulajdonos és a felszolgáló is abban lenne érdekelt, hogy az ő asztalánál. illetve a vendéglátó egységben a vendég le ne részegedjen." Lehet, hogy nem ez a lp£üdvözítőbb megoldás... De a tény maradt: nem vagyunk az a színjózan népesség. Szerkesztői üzenetek Alkoholizmus és a védekezés Mekkora a menzaadag? Kicsi! Ez derül ki a „170 éhező diák nevében" küldött reklamációból. Az ominózus eset. — esétsorozat? — az erdészeti szakközépiskola menzáján történt, amlkorisa diákok azt észlelték, hogy szokatlanul kis adagokat kapnak. Jelzik azt is. nem biztos, hogy afféle kívülről elrendelt takarékosság a ludas, csupán valamilyen helyi „pontatlanság". Leírják egy napi étkezési adagjukat, s még Jó néhány olyan megjegyzéssel fűszerezik meg levelüket, amely aligha dléSzeptember 27-én Jelent meg lapunkban cikk az alkoholizmus átkos következményeiről. Berkes Ákos (Mihálytelek. Tinódi u. 9.) ennek r.yomán fogott tollat, s terjedelmes levélben fejtette ki mondandóját. Nem azért, mintha ódzkodnánk az antialkoholista propagandától, de a fél Postaládát kitevő — egyébként érdekes — írását nem közöljük. Gondolataiból néhányat viszont igen. „Hiba az. hogy az alkoholizmust egyenrangú betegségnek tüntetik fel a többi betegségekkel... Az alkoholizmus olyan betegség, amelyet az illető tudva és akarva, pénzért vásárolt meg magának. Ezért pedig nem dédelgetés és ..e.lnve-ejnye"féle szelíd dohogás, hanem szigorú büntetés az indokolt. A mértéktelenül italozó — még akkor is. ha még nem visszavonhatatlanul alkoholista — ne hivatkozhasson a személyi és emberi jogaira mert azzal elsősorban <5 él vissza, és a környezetében élő minden ember jogaiba nap nap után belegázol. Az a szemlélet, hogy nincs megkülönböztetés az alkoholista és egyéb betegek között, azoknak a beteg embereknek árt, akik önhibájukon kívül kerültek betegállományba. Olvastam, hogy a kormány számos intézkedést hozott az alkoholizmus megfékezésére. Több szigorúbb intézkedésre van szükség. A vendéglátó helyeken a felszolgáló személyzetet és az üzlet vezetőségét azzal kellene érdekeltté tenni a vendég emberi méltóságának megőrzésében, hogy ha a felszolgáló asztal anál a vendég lerészegedik, ez azt bizonyítja, hogy a kiadott rendeletet a felszolgáló megszegte, ezért minden egyes részeg vendég után, aki az 6 asztalánál rúgott be. bírságot kelljen fizetnie. Az étterem vagy a bisztró cégtuFiatal pár" jeligére üzenjük, hogy a levelükben említett nénivei eltartási szerződést köthetnek Természetesen a szerződést írásban kell megkötni és jóváhagyás végett be kell terjeszteni az eltartott lakóhelye szerint illetékes tanács igazgatási osztályára. A jóváhagyó hatóság a tartási szerződés teljesítését köteles rendszeresen ellenőrizni, a szerződő felek pedig azt kötelesek tűrni. — M. S. Makó!' Szomszédjával kapcsolatos vitáját próbálják megbeszélés útján rendezni. Ha ez nem vezetne eredményre, akkor bir. tokhá borítás címén forduljon a tanács vb szakigazgatási szervéhez és kérje, hogy szomszédját figyelmeztessék magatartásának megváltoztatására. illetve tiltsák el a birtokháborító magatartástól. Óvodások a téeszben Kedves eseményről számolt be az 1. számú tarjám óvoda szülői munkaközösségének egy tagja. A szatymazi Homokgyöngye Termelőszövetkezet tagjai a minap 120 óvodás kisgyermeket láttak vendégül a téesz gyümölcsösében. Elismerésre méltó, hogy a legnagyobb dologidőben az apróságokra is volt gondjuk. Nagv élményt jelentett a piciknek, hogy életközeibői megismerhették a mezőgazdasági munkát. s még almát, és szőlőt is szüretelhettek ami bizonyára a sajátkezű szedéstől még jobban ízlett nekik. Nem válaszol az illetékes Októberben meghűvösödik a táj. A ritkás akácost és gyümölcsöst beárnyékolja az égen futó felleg. Külö» nös alakja van a felhőnek, paripaalakja, mintha az elfutó nyár lova lenne. Igen, elnyargalt a nyár. Ilyentájt a kiskertek, „hobbiföldek" látogatói gyakrabban találkoznak a kistermetű, rövid lábú, csupatüske sünnel. Egész termete és kíváncsi természete nagyon alkalmassá teszi a keresgélésre, a kutatásra. Megnéz minden bokoraljat, bekukkant minden lyukba, sarokba. Mozgékony orrával erősen szimatolva alkonyatkor indul zsákmányszerző útjára. Nappal — ahol zavarás van — elrejtőzik. Magányos, rejtett életet élő kis emlősállat. A város körüli és városi kertekben, amint beköszönt az első hideg, nappal is mozog, igyekszik sokat táplálkozni és majd a tartós fagyokkal téli vackára vonul. Telelő vackát a kisTüskés barátunk kerti házak közelében, farakások, építkezési törmelékek alján, lehetőleg kis talajmélyedésben készíti. Apró ágacskákkal, fűvel, lombbal béleli fészkét és annak belsejében vészeli át téli álomban a fagyos hónapokat. Tápláléka jórészt rovarokból áll. Csótányok, csigák, egerek képezik változatos eledelét. Szívesen elfogyasztja a gyümölcsöket is, ezért találkozhatunk a kertjeinkben is vele. Tevékenysége az ember számára mindenképpen hasznos. A nőstény június tájától ősz végéig vezeti kicsinyeit Kedves látvány, amint a sünmama elől totyogva vezeti a kis süngyerekeket. Lábnyomát sokszor láthatjuk a puha, homokos földön. Ötkörmü nyoma egy rendkívüli lekicsinyített medvetalp lenyomatához hasonlít. Sajnos néha oktalanul pusztítják, tizedelik amúgy is csökkenő állományát. Sok pusztul el az országutakon gépkocsiktól szétlapítva. Szeged környéki tanyákon bőréből a kisborjuk szutyakjára húzható „szopásgátlót" készítettek. Fácántelepek közelében tojásfogyasztása miatt a vadőrök pusztították. Természetes ellenségei a nagyobb termetű ragadozómadarak és az emlősök közül a róka. Veszedelem idején öszszeaömbölvödik. de az utóbbi állat első lábaival ide-oda gurigatja míg csak a sün meg nem unja és ki nem due.ia a fejét, amit a róka villámgvorsan elkap és szétbarap.ia. A kutva is dühödten támadja, többször beleharap d„ rendszerint vérző szájjal vonul vissza és lemond a „sünevésről". A baktól, sándorfalvi és dorozsmai kiskertekben ilvenkor telelésre húzódó állományuk is pusztul az emberi tudatlanság és oktalan előítéletek miatt. Egy ismerősöm mesélte. miként füstölte ki faháza alól befészkelt kis sünt telelő vackából, miként pusztította el. S mikor elmondtam kis tüskehátú barátunk szokásait, életét és az ember számára hasznot hajtó tevékenységét, már későn szánta-bánta cselekedetét. Ne felejtsük számuk a civilizációs hatásokkal állandóan fogy. ezért sohase bántsuk, hanem figyeljük életét, gyönyörködjünk küi lönleges ősi formájában, mert élővilágunk veszélyeztetett tagja 6 is. S abban a kertben, ah°l tudnak vigyázni és tűnődni minden szokatlan, furcsa élőlényen csak boldogok lehetnek az emberek .. Csjzmazia György Postaládánk hasábjain megszokott zárásként szerepel hétről-hétre az illetékesek válasza, ezúttal azonban ez elmaradt Az alábbira viszont bizonyára várhatunk majd reagálást. Várhalmi Géza és öt utastársa Bordányból kereste meg szerkesztőségünket. lgv írnak: A lap hasábjai bizonyítják. hogy az utasok többsége ninc* megelégedve a Volán helyközi szállításaival. A felvetett panaszokra csak ígéret van. vagv hasonló ,_a szóbanforgó járatot flevelemmel kísérik. ha szükségesnek láttuk, intézkedünk". Konkrétan, október 13-án az Üllés—Szeged járat 5.30-kor kimaradt. Ugyanezen a napon ar Üllés—Szeged járat 6.30-kor Induló autóbusza Bordány községtől kezdve utasokat felvenni már nem tudott. Akinek nem volt autóstopos szerencséje, 120 perccel később ért a munkahelyére A szegedi autóbusz-pályaudvarról a járatok több esetben késve indulnak. A járatok indulása nem ellenőrzött, s a régen felszerelt indítólámpákban verebek fészkelnek. Kérdezzük. hogyan várja el a vállalat, hogy a járatok a megye távolabbi községeiből pontosan érkezzenek, amikor a főpályaudvarról sem mindig pontos az indítás." Détári József né hasonló ügyben, ám kellemetlenebb végeredményt tapasztalva keresett meg bennünket. Október 18-án a Baja felől érkező busszal jöttek volna Szegedre, s hárman álltak a négyestelepi megállónál, ahol a 17 órakor érkező busz meg ls jelent, ám megállás nélkül továbbhajtott. Olvasónk szerint ez volt az. amelvnek szegedi érkezése 17 óra 55. Szorultságukban, s mert több járat nem volt, autóstopra kényszerültek, s naev-nagysokára egy kedves családdal tudtak hazajutni. Ma is szeretettel gondolnak arra a kedves családra, akikről csak annyit tud. hogy a férj mellett egy várandós kismama, s Dórika nevű kisgyermek utazott. összeállította: Igriczi Zsigmond