Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-21 / 247. szám

Szerda, 1981. október 21. 3 Energiagazdálkodási konferencia Az ipar energiafelhaszná­lását csökkentő legújabb ha­zai és külföldi műszaki-tu­dományos ' eredményekről tárgyal a X. nemzetközi ipa­ri energiagazdálkodási kon­ferencia, amely kedden kezd­te meg négynapos munkáját az Építők Szakszervezetének székházában. Mintegy 300 külföldi — 12 országból — és megközelitöen 700 hazai kutató, tervező és gyakor­lati szakember folytat vitát és tapasztalatcserét az elő­zetesen írásban kézhez ka­pott több mint 130 beszámo­ló és témaösszefoglaló alap­ján. A kormány nevében Ka­polyi László ipari miniszté­riumi államtitkár üdvözölte a konferenciát. Vitaindító előadásában rámutatott arra, hogy Magyarország is igyek­szik rugalmasan alkalmaz­kodni a megváltozott világ­gazdasági körülményekhez, s szoros összefüggésben ala­kítja gazdaság-, ipar- és energiapolitikáját. Eszerint igyekszünk megteremteni az igények és energiaforrások egyensúlyát. Fontos követel­mény, hogy az ipari techno­lógiák, gyártási eljárások minél jobban megfeleljenek az energiaforrásoknak. Ezért ismét előtérbe került a szén­felhasználás növelése, de ehhez olyan korszerű beren­dezéseket kell előállítani, amelyek legalább olyan ked­vező hatásfokkal dolgoznak, mint amit az olajtüzeléssel már elértek. Előtérbe kerül hazánkban is. mint másutt a világon, az atomenergia, de számításba kell venni egyéb energiatartalékokat is, köz­tük a mezőgazdasági hulla­dékok ilyen irányú haszno­sítását. Kapolyi László végül hangsúlyozta, hogy körülte­kintően. széles összefüggés­ben kell vizsgálni az ener­giaellátás leggazdaságosabb lehetőségeit. A plenáris ülést követően a konferencia résztvevői négy szekcióban folytatták mun­kájukat, (MTI) kertjei: parkjai Tudományos ülésszak Kedden Debrecenben meg­kezdődött az Európai Szo­cialista Országok Csapágy­ipari Együttműködési Szer­vezete műszaki-tudományos tanácsának 14. ülésszaka. Az évenként két alkalommal, mindig más tagországban ülésező testületnek ezúttal a Magyar Gördülőcsapágy Mű­vek. ad otthont. A négyna­pos tanácskozáson a műsza­ki fejlesztéssel kapcsolatos problémák közös megoldásá­nak lehetőségeivel foglalkoz­nak. A nyolc részt vevő or­szág — Bulgária. Csehszlo­vákia. Jugoszlávia, Lengyel­ország. Magyarország, az NDK. Románia és a Szovjet­unió — képviselői tájékoz­tatják egymást a korszerű csapágygyártási technológi­ák alkalmazásáról. Á városok többségét a kö­aépkor embere — védelmi célból — falakkal kerítette. De ha vásárt, népi játékot, lovagi tornát rendeztek, ott volt a város mezeje — a falakon kívül. Szőlők, gyü­mölcsösök, majorok, később epres- és vadaskertek vet­ték körül a falakat. Aztán, hogy ellenséges támadástól már nem kellett tartani, meg egyre szűkebb lett a hely is a városfalon belül, terjeszkedni kezdtek a tele­pülések. Elfoglalták-e ezeket az értéltes szabad területe­ket. vagy sem — ez mai vá­rosaink arculatát is megha­tározza. Közkertjeink, park­jaink kialakulásában ugyan­is ennek a történelmi fejlő­desnek fontos szerepe volt. Az a város a szerencsés, amelynek évszázadokon át megmaradtak a beépítetlen területei. Így maradt meg feudapest. Népligete, a Vá­rosliget. a Margitsziget. Sze­geden a Stefánia, a Liget, s azok a — ma már belvárosi — zöldfelületek, amelyek vaiaha piactérül szolgáltak. Évszázadokkal korábban éli elődeink — urbanizáció­ról. környezetvédelemről, elidegenedésről mit sem sejtve — igencsak előrelá­tóak voltak. A „természe­tes'' környezet utáni vágyuk alapozta meg annak lehető­ségét. hogv ma. ha a kívá­natosnál kisebb területen is, de legalább vannak köz­kertjeink. (Igaz. ezeket utak­kal kellett felszabdalni, mert a motorizáció helyet követelt magának.) A mai magyar építészet, városren­dezés elvben ugyan fennen hirdeti a közkertek, parkok fontosságát — az országos építésügyi szabályzat kellő szigorral, s kényszerítő erő­vel alá is támasztia ezt az igényességet —. a gyakor­latban azonban korántsem .rózsás" parkjaink helyzete. A közelmúltban Kecskemé­ten rendeztek szakmai anké­tot az alföldi városok kert­építészeti szakemberei, vá­rosrendezői, várospolitikusai, arra keresvén közösen vá­laszt. feloldható-c — s ha igen. milyen eszközökkel — a városlakó ember „zöldch­sége". De hát: valóban olyan ke­vés-e az a 45 forint, ami je­lenleg egy négyzetméternyi lakóterületi park kialakítá­sára jut? A kecskeméti an­két egyik előadója. dr. Mö­csényi Mihály, a Kertészeti Egyetem nyugalmazott egye­temi tanára egv összehason­lítással válaszolt. Lakáson­ként átlagosan nyolcszáz fo­rint a kertépítészeti költség. A tapétázásé ötezer forint. (A lakását mégis sok lakó ú.iratapétáztatia. mert nem tetszik a szín, a minta.) Ezért nem vált még általá­nossá az a nézet, hogv „a lakás környezetének minősé­ge legalább olyan lénveges a komfortérzés szempontjá­ból. mint a lakás maga"? Ez utóbbi kérdésbe reitett megállapításra hadd hoz­zunk mindjárt egy szegedi példát. A kecskeméti vitá­ban Takács Máté, Szeged főépítésze elmondta: noha az dtéves tervből 12 hektár­nyi park építése áthúzódik a mostani tervciklusra, ez a lemaradás sem a tervezőket, sem a településtervezőket, de még a beruházókat és parkok gazdáit sem késztet­te új módszerek keresesére. ráadásul a már elkészült la­kótelepi parkok, játszóterek sem felelnek meg igazán használóik igényeinek. Ma­gyarán: noha kevés a négy­zetméterenkénti 45 forint, ahhoz nem sok-e, hogy hasz­nálhatatlan zöldterületek alakuljanak ki végül? ... Az elmúlt években tanúi voltunk néhány próbálkozás­nak; a lakótelepi környezet­formálásba társadalmi mun­kásokat vontak be. Az ed­digi tapasztalatok szerint azonban a jelenlegi módon tervezett lakótelepi zöldterü­leteket társadalmi erőkkel sem. kialakítani, sem. fenn­tartani nem lehet. A jövő­ben — de inkább még ma — meg kell találni a város­lakók személyes érdekeltsé­gének formáit. Például úgy. ahogy ezt mostanában az új rókusi városrészben teszik. Egy-egv lakóház közvetlen környezetének — s csak an­nak! — kertépítészeti terveit megismertetik, megbeszélik a ház lakóival. Az lenne tehát a jó, ha szorosabb kapcsolatba kerül­ne a tervező és a leendő használó — aki lehet, hogy a megváltozott helyzetben megvalósító is lesz. Az az egyébként sokszáz éves gya­korlat. miszerint a háznak kertje, a városnak parkja van. a tulajdonosi szemlélet ébresztésében is szerepet kap most — a lakóház köz­vetlen környezetének kert­tervéből annyi és úgv való­sul meg. amilven mértékig az megfelel használói igé­nyeinek. Tegyük hozzá, mert kecskeméti hozzászólásában Takács Máté is hangsúlyoz­ta: ezek az igények formál­hatók! Ebben a ..várospolitikai iskolában" más tantárgya­kat is tanítani kellene: a kedvező természeti adottsá­gok őrzését, az értékes ha­gyományok ápolását, a ter­vezők és várospolitikusok partnerkapcsolatának mód­szertanát. S hogy miért ép­pen ezeket helyezzük az él­re. azt Csongrád példá iával szemléltethetjük. Kiss Lajos építész, a CSOMITERV mű­teremvezető-helyettese kecs­keméti hozzászólásának fel­idézésével. Csongrádon min­den olyan esetben, amikor az egymáshoz kapcsolódó, egymásra épülő tervfajták a CSOMITERV műtermében készültek, a környezetalakí­tó tervezői elképzeléseket sikerült következetesen meg­valósítani, például a bökényi városrész esetében. Ennek a következetességnek és foly­tonosságnak a hatása ma már az egész városban érvé­nyesül. Csongrád és a CSOMITERV kapcsolatát jellemzi, hogy olyan kérdés­ben is kérik a tervezők vé­leményét. amelyek a. város­kép alakításában szereped íatszanak ugyan, de nem. te­kinthetők kifejezetten város­rendezői feladatnak. (Házak színezése — egyebek között.) Abban a városban, ahol a folyókat kísérő galériaerdők zöldié szinte észrevétlen ter­mészetességgel folytatódik a belváros tágas utcáiban, a városközpont térsorában, ott különös jelentősége van a városlakók ápolta hagyomá­nyok — azaz a természet­szeretet — tiszteletének, s a .városatyák" szemléletében érvényesülő rugalmasságnak is. Kiss Lajos ezt úgv fogal­mazta: „a megváltoztatás belső, kényszerét a megtar­tás alázatának kell felvál­tania". Másutt is. Pálfy Katalin Számítógépek hasznosítása Száz vállalat több mint kétszáz szakembere tanács­kozik a kedden Esztergom­ban megnyitott alkalmazás­technikai kollokviumon a célfeládatos kisszámítógé pek használatának eddigi tapasz­talatairól, s a még szélesebb körű hasznosításukkal kap­csolatos feladatokról. Mint a megnyitón bejelen­tették, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság már vizsgálja, mely vállalatok képesek arra, hogy már a jövő év közepén megkezdjék a kisszámitógépek hazai so­rozatgyártását. Ennek meg­indulásával Magyarországon is bekövetkezik a számító­gépek alkalmazásában ,az a fordulat, amely világszerte megfigyelhető: a drága, nagy számítógépek a felső vezetés eszközei voltak és maradnak, ez 50—200 ezer forintos kis­számitógépek viszont a kis­üzemek hasznos segítői lesz­nek. Az elterjedésüket, al­kalmazásukat nagy mérték­ben megkönnyíti az, hogy a kezelésüket olyan gyorsan és egyszerűen el lehet sajátíta­ni, mint például egy magne­tofonét. Általános alkalma­zásuk haszna mind az ipar­ban, mind a mezőgazdaság­ban szinte kiszámíthatatlan. Mint az esztergomi kollok­vium megnyitóján Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes elmondta, a mezőgaz­dasági üzemek a hústerme­léshez évente tízmillió tonna takarmánygabonát használ­nak fel. Kisszámitógépek alkalmazásával — a takar­mány összetételének optima­lizálása révén — ennek leg­kevesebb 2—3 százaléka, te­hát évi 200—300 ezer tonna takarmánygabona megtaka­rítható. (MTI) A kőbányai vásárközpontban Nemzetközi szakkiállítások Kedden két nemzetközi szakkiállítás nyílt meg a budapesti köbánitai város­központban: a Mipel '81 ipari, elektronikai es mű­szerkiállítás, valamint a Trade-Mark védjegy kiállí­tás. Mindkét bemutatót kon­terencia is kiegészíti. Juhász Ádám ipari állam­titkár megnyitóiában el­mondta. hogy a nemzetközi elektronikai kiállításon 14 ország, közel 110 vállalat mutatja be termékúidonsá­gait, több mint 2000 négy­zetméteres területen a BNV­központ D-csarnokában. Az érdeklődők olyan neves cé­gek termékeivel találkozhat­nak a kiállításon, mint a Telefunken. a Siemens vagy az Itt. A Mipel-el egvidöben tart­iák az erősáramú elektroni­kai konferenciát, amelvet az MTESZ szervezetei rendez­nek, A tanácskozáson 32 ma­gyar és 64 külföldi előadás hangzik maid el a következő három napon. A Trade-Mark védjegy ki­,állításon hét ország 54 vál­lalata több mint 250 védje­gyét . mutatják be. Hazánkat több vállalat képviseli, ki­állítják a Herz. a Pick a Trappéi- védjegyet, A kiállí­tás célja — mint ezt Juhász Ádám is megfogalmazta — a védjegyek gazdasági jelen­tőségének bemutatása, a ma­gyar védjegykultúra teilösz­tése. * Huszonöt NSZK beli ipar­vállalat részvételével ked­den. a BNV területén meg­nyílt az NSZK műszaki he­te is. Norman Dencker. az NSZK budapesti nagykövete megnyitó beszédében el­mondta. hogv a következő napokban huszonhat elő­adást és filmbemutatókat tartanak az NSZK-beli vál­lalatok a magvar szakembe­reknek. A kiállításon gén­ipari. autó- és vegyipari, bá­nyászati és kohászati ter­mékújdonságok lathatók. Külön kis bemutatót szer­veztek az ipari formatei-ve­zés legfrissebb eredményei­ről. ipari folyóiratokból és szakkönyvekből. az NSZK sajtó- és információs hivata­la pedig nagyszabású dia­programot rendez. . , A vendéglátók nevében a részvevő NSZK-beli szak­embereket Juhász Ádám ipari államtitkár köszöntöt­te. maid arról szólt. hogv a két ország gazdasági együttműködése az utóbbi években rendkívül dinami­kusan feilődött. Az évi áru­csere-forgalom már eléri a 4 milliárd márkát, a magvar és az NSZK-beli iparvállala­tok .ió kapcsolatát mutatja a mintegy 360 kooperáció. (MTI) Elünk, ahogy tudunk? N incs két évtizede, hogy a frizsidertől féltették nálunk a szocializmust. A frizsider végül csatát nyert anél­kül, hogy aláásta volna a rendszer alapjait. Később elszaporodtak a személygépkocsik, státuszszimbólumból hétköznapi használati tárggyá változtak. Középiskolásként, kezdő egyetemistaként mélyen meg­vetettük azokat a már családos fiatalokat, akik lemaradtak valamilyen jelentős filmről, parázs és szószátyár közéleti viták helyett maszek fordítást vallaltak, pelenkái mostak, és fogalmuk sem volt a legújabb slágerekről. Ma, ugyan­ezekkel a korosodó, egykori tinédzserekkel összetalalkozva, legalább annyit beszélünk csemetéink gyermekbetegsegei­ről, mint a társadaloméról; ha közéleti vitákra tévedünk, csöndesen berzenkedünk a nálunk ifjabbak tapasztalat­lanságán: hogy képzelik, hogy ezt, meg azt, csak úgy. egy­szerűen ...? Ha ők is látnák (mint mii), mi van a dolgob mögött, majd belátnák! Pár éve magam is fanyalogtam e hasábokon a kiskert­mánia ellen. Fölsoroltam a fölsorolható érveket: leköti, be­szűkíti az embereket. Ásnak, kapálnak, sufnit építenek, ahelyett, hogy tarlatra meg hangversenyre járnának! Aján­lottam, menjenek inkább kirándulni, kempingezzenek, is­merjék meg hazánkat. Ám a népek ném nagyon hallgattak rám, a legközelebbi kiskertosztáson szinte verekedtek <*z újabb és újabb parcellakért. A valamikori jelszó — 1! óra munka, 8 óra szórakozás. 8 óra alvás — jóslatai közül az alvás vált be leginkább. A 8 óra munka már ellentmondásossabban valósul n.eg. Munkanap-fényképezések bizonyítják, ama bizonyos 8 órá­ból jó, ha ötöt-hatot töltenek valóban munkával. De ha nemcsak a hivatalos munkaidőt nézzük, kiderül, nem nyolc órát, hanem jóval többet dolgozunk. Még akkor is, ha a házimunkát, mosást, vasalást, bolti sorban állást nem szá­moljuk munkának. De hát minek számoljuk? Szórakozásnak? S mi min­den egyéb húzódhat még meg a szórakozás feliratú, a nyolc óránál különben sokkal kisebb skatulyában? Egyformán szórakozás-e, ha valaki lemegy a sarki kocsmába, és napi keresménye feléért-kétharmadáért berú^, mint az árva szamár: vagy tévét néz csíkos pizsamába, esetleg szmokin­got és fennkölt ábrázatot öltve, koncerten ül? • A találomra kimazsolázott sokféle szemlélet- és maga­tartásmód mindegyike része életünknek. De lehet-e és szükséges-c köztük valamilyen értékrendet felállítani? Fel­tehetően igen. De ki és miféle szempontok alapján állítsa fel ezt a bizonyos értékrendet? Hiszen végül is valameny­nyien tagjai vagyunk valamilyen társadalmi rétegnek, vannak kialakult jellemvonásaink, szokásaink, értékeink. Jómagam például határozottan állítom, értékesebbnek tar­tom egy jó film megtekintését, mink azt, ha valaki az asz­tal alá issza magát. De gondolkodóba esnék, ha ugyanezt az összehasonlítást egy tartalmas társalgással egybekötött, szolid poharazás és a film között kéne tennem. Mások, máshonnan nézve másként lathatják. Am ha ennyiféleképpen szemlélhetek és értékelhetők életmódunk különböző elemei, lehet-e befolyásolni, lehet-e tervezni őket? Lehet-e mintákat szabni, s lehet-e követé­sükre ösztönözni: ha lehet, miféle eszközökkel? A sokféle lehetséges megközelítés közül csak a ket legjellemzőbb véleményt említem. Az egyik szerint, ha el­fogadjuk, hogy szocialista társadalomban élünk, el kell fogadnunk azt is. hogy ennek a társadalomnak a tagjai ehhez igazodva élnek. Ki mennyire. A másik nézet szerint föl kéne állítani valamiféle ideáltípust, s aztán arra ösz­tönözni a népeket, hogy iparkodjanak azt minél jobban megközelíteni. Olyasféleképpen képzelik el, mint az úttö­rők tizenkét pontját: mondjuk, a szocialista ember ismeri a marxizmus klasszikusait, nem lop, nem cl vissza a ha­talmával, nyolc órából hét és felet dolgozik, hallatja hang­ját ország-világ dolgában, nem válik el a feleségétől, há­rom gyereket nevel, s mindegyiket a maga hasonlatossá­gára. Az életmódot — olvastam egy tanulmányban — lehet befolyásolni, a kérdés tehát az, milyen irányba, és milyen eszközökkel. Az életmód egyik jelentős összetevője az élet­színvonal, amely viszont a gazdaság mindenkori állapo­tának függvénye. Elég egy olyan apró gazdasági intézke­dés, hogy fölemelik a fodrászok díjszabását- az ügyesebb kezű asszonyok rászoknak (vagy visszaszoknak?), hogy ott­hon bodorítsák a hajukat. Ha ilyen apróságok is többé­kevésbé előreláthatóan befolyásolják az életmódot, hogy­ne hatna rá például a reálbérek alakulása, a szociálpoli­tikai intézkedések. Mai politikánk sem mondott le az életmód tudatos alakításáról: legfeljebb reálisabban ítéli meg lehetőségeit, s más aszközökkel igyekszik céljait elérni. Az ötvenes évekbent mintát adtak: kiemelték az élmunkást. ha nem volt, kreáltak, s a piedesztálra állították. A többieket pe­dig főként ideológiai eszközökkel iparkodtak a példa kö­vetésére buzdítani, A nevelés, az oktatás, a tömegkommu­nikációs eszközök segítségével igyekeztek általánossá ten­ni a kívánatosnak tartott életmódot. Ma — kényszerűségből vagy ludatos felismerésből — az életmód alakításának egyik jelentős tényezőiévé lepett elő az érdek. Az emberek vállalják a háztáji gürcölést, mert megéri nekik. Kiskertet vásárolnak, mert kikapcso­lódást, konyhára való sárgarépát, és fáról szedett ősziba­rackot szereznek vele. Megfelelő haszon remenyeben az agyukat is hajlandók erőltetni, kisvállalkozásra, másodál­lásban. fusimunkában. Az érdek, mint az életmód — na­pi tevékenységeink rendszere — fő alakítója sok áttételen keresztül, bonyo ul'an. de hatékonyan működhet. K érdés azonban: egyértelműen irányítható-e?. Itt sem lehet ma már kizárólag fekete-fehérben gondol­kodni : a gazdasági jellegű, de az életmódot lénye­gesen befolyásoló intézkedések ugyanis egy sor kompro­misszumot tartalmaznak, ellentmondásokat szültek és szül­nek ezután is. Ahol kulcsfogalom az anyagi érdekeltség, ott szükségszerűen fölbukkan az anyagiasság; van mit vitatni a gves-en, a foglaikozáspolitikán; de az nem lehet vita tárgya manapság, hogy az ellentmondások vállalásával, az életmód alakításának közvetett eszközeivel messzebbre jutottunk, mintha a vélt vagy valódi hátrányoktól való félelmünkben inkább az előnyökről is lemondtunk volna. Élünk, ahogy tudunk: a körülmények, s a lehetőségek is­meretében nem is olyan rosszul. Tanács István

Next

/
Thumbnails
Contents